A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2011. december 13.
F‑51/08. RENV. sz. ügy
Willem Stols
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Tisztviselők – Hatályon kívül helyezést követően a Közszolgálati Törvényszék elé utalás – Előléptetés – A 2007. évi előléptetési időszak – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Nyilvánvaló értékelési hiba – Hiány – A határozat indokai – A tárgyhoz nem tartozó indok – Hatástalan jogalap”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben W. Stols azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Tanács 2007. július 16‑i határozatát, amely a 2007. évi előléptetési időszakban nem vette fel őt az AST 11 besorolási fokozatba előléptettek jegyzékére, semmisítse meg továbbá a 2008. február 5‑i azon határozatot, amelyben a Tanács főtitkárhelyettese elutasította az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata 90. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek 2004. május elseje óta hatályos változata alapján benyújtott panaszát.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli a saját költségeit, továbbá köteles viselni a Tanács részéről az F‑51/08. sz. ügyben felmerült költségeket is. Mind a felperes, mind pedig a Tanács maga viseli a T‑175/09. P. sz. ügyben és a jelen ügyben felmerült saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Figyelembe vehető körülmények
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
3. Tisztviselők – Előléptetés – Szempontok – Érdemek – A besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idő figyelembevétele – Szubszidiárius jelleg
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Előléptetés – Szempontok – Érdemek – A nyelvi készségek figyelembevétele – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)
5. Tisztviselők – Előléptetés – Szempontok – Érdemek – Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének a figyelembevétele – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
6. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Figyelembe vehető körülmények – A tisztviselő által ténylegesen szolgálatban töltött idő – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése értelmében az előléptetés tekintetében az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatakor a kinevezésre jogosult hatóság különösen figyelembe veszi a tisztviselőről készült értékeléseket, a nyelvek használatát feladatai végrehajtása során azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét bizonyította, és – adott esetben – az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. A kinevezésre jogosult hatóságnak e három tényezőre figyelemmel kell elvégeznie az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát.
A kinevezésre jogosult hatóság e széles mérlegelési jogkörét azonban annak szükségessége korlátozza, hogy a jelöltek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.
(lásd a 35. és 39. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bizottság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 53. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑57/06. sz., Hinderyckx kontra Tanács ügyben 2007. november 7‑én hozott ítéletének 45. pontja.
2. Az előléptetésre jelölt tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az uniós bírósági felülvizsgálatnak annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció megállapításaihoz vezető utakat és módokat tekintve az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan hatáskörével.
E tekintetben az előléptetésekkel kapcsolatban a kinevezésre jogosult hatóságnak a jogalkotó által biztosított mérlegelési mozgástér hatékony érvényesülésének védelme érdekében az uniós bíróság nem semmisítheti meg a határozatot kizárólag amiatt, hogy az említett hatóság értékelését illetően megalapozott kételyeket ébresztő, illetve akár értékelési hibát bizonyító tények fennállása állapítható meg. A nyilvánvaló értékelési hiba miatti megsemmisítés csupán akkor lehetséges, ha az ügy irataiból kiderül, hogy a kinevezésre jogosult hatóság túllépte az említett mérlegelési mozgástér határait.
A Közszolgálati Törvényszéknek következésképpen nem feladata, hogy az előléptethető jelöltek minden aktáját részletesen felülvizsgálja annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy egyetért a kinevezésre jogosult hatóság következtetésével, mivel ha ilyen gyakorlatot folytatna, kilépne az őt megillető a jogszerűségi felülvizsgálat kereteiből, és így saját értékelésével helyettesítené a kinevezésre jogosult hatóságnak az előléptethető pályázók érdemeire vonatkozó értékelését.
(lásd a 36–38. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bizottság fent hivatkozott Casini kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑9/10. sz., AC kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott ítéletének 23. és 24. pontja.
3. A besorolási fokozatban és a szolgálatban eltöltött szolgálati idő csupán másodlagosan, az érdemeknek – a különösen a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten szereplő három tényező alapján megállapított – egyenértékűsége esetén lehet előléptetési szempont. A kinevezésre jogosult hatóság mindazonáltal jogszerűen végezheti el az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító értékelését az érdemeik időbeli tartósságára alapozva, és állapíthatja meg ezen értékelés nyomán, hogy az egyik tisztviselő érdemei alacsonyabbak a másik tisztviselő érdemeinél.
(lásd a 47. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑124/07. sz., Behmer kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének 106. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑68/09. sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2011. február 15‑én hozott ítéletének 90. és 91. pontja, az ítélet ellen T‑228/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Bíróság előtt.
4. A személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének szövege szerint a tisztviselők érdemeinek értékelésekor csupán azon nyelvek vehetők figyelembe, amelyek használata a szolgálat ténylegesen követelményeire tekintettel kellően jelentős hozzáadott értékkel bírnak ahhoz, hogy a szolgálat megfelelő működéséhez szükségesnek tűnjenek.
E tekintetben az a tisztviselő, aki nem bizonyítja, hogy a feladatai ellátásához más nyelveket rendszeresen használ, nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy az érdemei a nyelvi készségek szempontja alapján nyilvánvalóan meghaladták más tisztviselők érdemeit. Egyébiránt az, hogy a tisztviselő feladatai közé tartozik az Unió valamennyi hivatalos nyelvén készített dokumentumok kezelése és minősítése, nem jelenti azt, hogy mindezen nyelveket ismernie kellene, sem pedig azt, hogy azokat a feladatai ellátása során rendszeresen használná.
(lásd a 49. és 51. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott AC kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 61. pontja.
5. Ami az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére vonatkozó szempontot illeti, az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata keretében e mérték nem határozható meg feltétlenül az ellátott vezetői feladatok jelentőségével, mivel a tisztviselő által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke anélkül is lehet magas, hogy számos beosztottja lenne, és fordítva a tisztviselőnek lehet számos beosztottja anélkül, hogy különösen nagy mértékű felelősséggel járó feladatokat látna el.
(lásd az 53. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑175/09. P. sz., Tanács kontra Stols ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének 48. pontja.
6. A költségvetés alapján rendelkezésre álló álláshelyek korlátozott számára tekintettel az intézmény az előléptetési eljárás keretében – jogszerűen, az egyenlő bánásmód elvének megsértése nélkül – másodlagosan figyelembe veheti a tisztviselő tényleges munkavégzésének időtartamát, és minden más érdem egyenlősége esetén, az előléptetéskor annak a tisztviselőnek biztosíthat elsőbbséget, aki objektíve állandóbban végezte a munkáját, és így a tárgyidőszakban sokkal inkább előmozdította a szolgálat folyamatosságát és a szolgálati érdeket, mint az érintett.
(lásd az 59. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bizottság T‑168/96. sz., Patronis kontra Tanács ügyben 1997. október 21‑én hozott ítéletének 34. pontja; T‑353/03. sz., Nielsen kontra Tanács ügyben 2005. április 13‑án hozott ítéletének 76. pontja.