A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2009. február 17.
F‑51/08. sz. ügy
Willem Stols
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2007. évi előléptetési időszak – Érdemek összehasonlító vizsgálata – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben W. Stols azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg Tanács a 2007. július 16‑i azon határozatát, amely a 2007. évi előléptetési időszakban a felperest nem vette fel az AST 11 besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listájára, és a Tanács főtitkárhelyettesének a 2008 február 5‑i azon határozatát, amely elutasítja a felperes által a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdése 2004. május 1‑je óta hatályban lévő szövegének rendelkezései alapján benyújtott panaszt.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2007. július 16‑i és a 2008. február 5‑i határozatokat, amelyekkel a Tanács megtagadta, hogy a 2007. évi előléptetési időszakban a felperest előléptesse az AST 11 besorolási fokozatba. A Közszolgálati Törvényszék a Tanácsot kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. A személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő előléptetési határozat meghozatala során – a figyelembe veendő érdemek összehasonlító vizsgálatakor – a kinevezésre jogosult hatóság számára elismert széles mérlegelési jogkört annak szükségessége korlátozza, hogy a jelöltek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján, és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni, azzal a pontosítással, hogy az értékelő jelentések nélkülözhetetlenek minden olyan esetben, amikor az előléptetésére vonatkozó határozat meghozatala érdekében a tisztviselő szakmai előmenetelének értékelésére kerül sor. Evégett a személyzeti szabályzat alapján a kinevezésre jogosult hatóság az általa legmegfelelőbbnek tartott eljárás vagy módszer alapján végezheti a vizsgálatot. Az érdemeknek a személyzeti szabályzat 45. cikkében előírt vizsgálata során ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság nem köteles egyedül a jelöltek értékelő jelentésére hivatkozni, hanem értékelését érdemeik más vonatkozásaira is alapíthatja, mint például a személyes és hivatali helyzetükkel kapcsolatos egyéb információkra, amelyek más megvilágításba helyezik az egyedül az értékelő jelentés alapján történő értékelést.
Másfelől a különböző főigazgatósághoz tartozó tisztviselőkről adott analitikus értékelés átlagát az érintettek saját főigazgatóságai által a tisztviselőkről adott analitikus értékelés átlagával összevető értékelési módszer is jogszerűnek minősül annyiban, amennyiben e módszer célja a különböző értékelők által tett megállapításokból fakadó szubjektivitás kiküszöbölése.
Az érdem képezi minden előléptetés meghatározó szempontját, a jelöltek életkora és hivatalban eltöltött szolgálati ideje csupán másodlagos jelleggel vehető figyelembe, kivéve az érdemek egyenlőségének esetét, amikor ezek döntő tényezők lehetnek
(lásd a 28–32. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 62/75. sz., De Wind kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1167. o.) 17. pontja; C‑68/91. P. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1992. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑6849. o.) 16. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑89/91., T‑21/92. és T‑89/92. sz., X kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. november 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1235. o.) 49. és 50. pontja; T‑76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1281. o.) 21. pontja; T‑557/93. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1995. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑195. o. és II‑603. o.) 20. és 30. pontja; T‑280/94. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑77. o. és II‑239. o.) 138. pontja; T‑130/95. sz., X kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑603. o. és II‑1609. o.) 45. pontja; T‑168/96. sz., Patronis kontra Tanács ügyben 1997. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑299. o. és II‑833. o.) 35. pontja; T‑221/96. sz., Manzo‑Tafaro kontra Bizottság ügyben 1998. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑115. o. és II‑307. o.) 18. pontja; T‑157/98. sz., Oliveira kontra Parlament ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑163. o. és II‑851. o.) 35. pontja; T‑82/98. sz., Jacobs kontra Bizottság ügyben 2000. február 24‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑39. o. és II‑169. o.) 36–39. pontja; T‑187/98. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑195. o. és II‑885. o.) 59. és 85. pontja; T‑163/01. sz., Perez Escanilla kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑131. o. és II‑717. o.) 36. pontja; T‑188/01–T‑190/01. sz., Tsarnavas kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑95. o. és II‑495. o.) 97. pontja; T‑134/02. sz., Tejada Fernández kontra Bizottság ügyben 2003. április 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑125. o. és II‑609. o.) 42. pontja; T‑241/02. sz., Callebaut kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑215. o. és II‑1061. o.) 22. és 23. pontja; T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑253. o. és II‑1169. o.) 53–57. pontja.
2. Nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz a valamely tisztviselő előléptetését megtagadó, azon az indokoláson alapuló határozat, hogy e tisztviselő érdemei alacsonyabbak, mint az előléptetett tisztviselők érdemei, ha az érintettnek az adminisztráció által a személyzeti szabályzat 45. cikkének új rendelkezései értelmében figyelembe vett érdemének fő összetevői, vagyis az értékelő jelentések, a nyelvismeret, az ellátott feladatok szintje, nyilvánvalóan nem támasztják alá ezen indokolást.
(lásd a 36–41. pontot)