A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2007. november 20.
F‑120/05. sz. ügy
Antonis Kyriazis
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő feltételek”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Kyriazis kéri először is a Bizottság által 2005. október 12‑én hozott, a külföldi munkavégzési támogatás biztosítására vonatkozó panaszának elutasításáról szóló határozat megsemmisítését, másodszor az említett támogatás 2005. március 1‑jéig visszamenőleges hatállyal való kifizetésére vonatkozó jogának elismerését, harmadszor az említett támogatás jövőbeli kifizetéséhez való jogának elismerését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
2. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
3. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
1. A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdése értelmében a külföldi munkavégzési támogatás abban az esetben nyújtható, ha az érintett a szolgálatba lépése időpontját megelőző hat hónappal záródó ötéves időszakban nem rendelkezett lakóhellyel, és nem folytatott főfoglalkozásként végzett tevékenységet az alkalmazási hely szerinti országban. Ebből következik, hogy egy tisztviselő esetében az e rendelkezésben szereplő hat hónapos időszak a közvetlenül az ebben a minőségben való szolgálatba lépése előtti időszakot jelenti.
A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontja második francia bekezdésének e szó szerinti értelmezését megerősíti a rendelkezés teleologikus értelmezése. Ezt a hat hónapos időszakot ugyanis annak céljára tekintettel kell értelmezni, amely szerint meg kell előzni, hogy azok a tisztviselők, akik főszabály szerint gyakorlatilag a teljes referencia‑időszak alatt a kívánt alkalmazási hely szerinti országban laktak, vagy a főfoglalkozásukat ott folytatták, rövid idővel a szolgálatba lépésük előtt megváltoztassák a szokásos tartózkodási helyüket vagy a főfoglalkozásuk gyakorlásának helyét. E veszély megelőzése érdekében a hat hónapos időszak a közvetlenül szolgálatba lépés előtti időszakot jelenti.
Ami a referencia‑időszak meghatározását illeti, ennek az összesen ötéves időszaknak nem kell feltétlenül megszakítás nélkülinek lennie, hanem az különböző szakaszokra is felosztható abban az esetben, ha az érintett a múltban valamely másik állam vagy nemzetközi szervezet részére végzett munkát.
(lásd a 24., 25. és 31. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 201/88. sz., Atala‑Palmerini kontra Bizottság ügyben 1989. október 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 3109. o.) 2. és 6. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑60/00. sz., Liaskou kontra Tanács ügyben 2001. május 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑107. o. és II‑489. o.) 42., 43., 45. és 50. pontja, valamint T‑473/04. sz., Asturias Cuerno kontra Bizottság ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 72. pontja.
2. A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő szokásos tartózkodási hely az a hely, amelyet az érintett érdekeltségeinek állandó vagy szokásos központjaként, a tartósság igényével kijelölt. A szokásos tartózkodási hely meghatározása szempontjából figyelembe kell venni az azt megalapozó ténybeli bizonyítékokat.
A külföldi munkavégzési támogatás nyújtásának elutasítása esetén a tisztviselőnek kell bizonyítania, hogy eleget tesz a támogatás nyújtására vonatkozóan a személyzeti szabályzatban foglalt feltételeknek, és neki kell előterjesztenie az összes erre vonatkozó bizonyítékot. E tekintetben, amennyiben számos ténybeli bizonyíték áll rendelkezésre annak megalapozására, hogy a referencia‑időszak során a szokásos tartózkodási hely az alkalmazási hely szerinti tagállamban volt, a visszaköltözés előkészítése és az álláskeresés céljából valamely más tagállamban való tartózkodás ebben a tekintetben éppúgy nem elegendő, mint számos más olyan bizonyíték, amelyek e tagállam vonatkozásában a tisztviselők és a születésük szerinti ország közötti szokványos kapcsolatok fennállását tanúsítják.
(lásd a 47., 48., 53., 56., 58. és 59. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 188/83. sz., Witte kontra Parlament ügyben 1984. október 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 3465. o.) 5., 9. és 11. pontja, valamint C‑452/93. P. sz., Magdalena Fernández kontra Bizottság ügyben 1994. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑4295. o.) 22. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑90/92. sz., Magdalena Fernández kontra Bizottság ügyben 1993. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑971. o.) 30. pontja; fent hivatkozott Liaskou kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 62–64. pontja; T‑251/02. sz., E kontra Bizottság ügyben 2004. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑359. o. és II‑1643. o.) 61. pontja; T‑283/03. sz., Recalde Langarica kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑235. o. és II‑1075. o.) 142. pontja; T‑368/03. sz., De Bustamante Tello kontra Tanács ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑321. o. és II‑1439. o.) 60. és 62. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑259/04. sz., Koistinen kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑177. o. és II‑A‑2‑879. o.) 34. pontja, valamint T‑324/04. sz., F kontra Bizottság ügyben 2007. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 63. és 87. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑129/06. sz., Salvador Roldán kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 26‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 59. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
3. A külföldi munkavégzési támogatás nyújtása tárgyában a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében előírt eltérés nem korlátozódhat azokra a személyekre, akik valamely másik állam szervezetében vagy valamely nemzetközi szervezetnél álltak alkalmazásban, mivel az az „egy másik állam, vagy egy nemzetközi szervezet részére végzett tevékenységből származó [valamennyi] körülmény[re]” vonatkozik. Mindazonáltal a nemzetközi szervezet részére végzett tevékenység e rendelkezés értelmében vett fogalma kizárólag azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben közvetlen jogi kapcsolat áll fenn az érintett és a szóban forgó szervezet vagy állam között.
A közösségi intézményen kívüli valamely magánjogi társaság ügynökeként végzett tevékenység alapján nem lehet a munkavállaló és a közösségi intézmény közötti közvetlen jogi kapcsolat fennállására következtetni.
(lásd a 74., 75., 77. és 78. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑72/94. sz., Diamantaras kontra Bizottság ügyben 1995. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑285. o. és II‑865. o.) 52. pontja; fent hivatkozott Liaskou kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 50. pontja; T‑127/00. sz., Nevin kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑149. o. és II‑781. o.) 51. pontja, valamint fent hivatkozott Asturias Cuerno kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 45. és 48–52. pontja.