C‑621/18. sz. ügy
Wightman és társai
kontra
Secretary of State for Exiting the European Union
(a Court of Session, Inner House, First Division [Scotland] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – EUSZ 50. cikk – Valamely tagállam Európai Unióból való kilépésre irányuló szándékának e tagállam általi bejelentése – A bejelentés következményei – A bejelentés egyoldalú visszavonásához való jog – Feltételek”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (teljes ülés), 2018. december 10.
1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre– Az alapeljárásban benyújtott kereset elfogadhatóságának és az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nemzeti joggal való összhangjának értékelése – A Bíróság általi vizsgálat – Kizártság – Az alapeljárásbeli kereset megállapítási jellege – A Bíróság hatáskörének kizárásához elégtelen körülmény
(EUMSZ 267. cikk)
2. Tagállamok – Az Európai Unióból való kilépés – A kilépési eljárás megindítására vonatkozó tagállami döntés – Az Európai Tanácsnak való bejelentés – Az egyoldalú visszavonás lehetősége – Feltételek – Következmények
(EUSZ 49. és EUSZ 50. cikk)
1. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatalt, ha valamely uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2015. június 16‑i Gauweiler és társai ítélet, C‑62/14, EU:C:2015:400, 25. pont; 2018. február 7‑i American Express ítélet, C‑304/16, EU:C:2018:66, 32. pont). Márpedig a Bíróságnak nem feladata, hogy az alapeljárásban benyújtott kereset elfogadhatóságáról a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzett és az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozó értékelést megkérdőjelezze, vagy hogy megvizsgálja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályaival összhangban hozták‑e meg (lásd ebben az értelemben: 2015. június 16‑i Gauweiler és társai ítélet, C‑62/14, EU:C:2015:400, 26. pont; 2018. február 7‑i American Express ítélet, C‑304/16, EU:C:2018:66, 34. pont). A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság elutasította az Egyesült Királyság kormánya által előtte felhozott, az alapeljárásbeli kereset hipotetikus vagy elméleti jellegével kapcsolatos elfogadhatatlansági kifogásokat. Következésképpen annyiban, amennyiben az Egyesült Királyság kormányának és a Bizottságnak az érvei e kereset elfogadhatóságának kétségbevonására irányulnak, azoknak nincs kihatásuk az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának megítélésére (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑i Unibet ítélet, C‑432/05, EU:C:2007:163, 33. pont).
Egyébiránt az a körülmény, hogy az alapeljárásbeli kereset megállapítási jellegű, nem akadálya annak, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre válaszoljon, amennyiben e keresetet a nemzeti jog lehetővé teszi, és e kérdés objektív módon szükséges az olyan jogvita elbírálásához, amelynek tárgyában jogszerűen fordultak a kérdést előterjesztő bírósághoz (lásd ebben az értelemben: 1995. december 15‑i Bosman ítélet, C‑415/93, EU:C:1995:463, 65. pont; 2015. június 16‑i Gauweiler és társai ítélet, C‑62/14, EU:C:2015:400, 28. pont). A kérdést előterjesztő bíróság előtt tehát valóban jogvita van folyamatban, még akkor is, ha az alapeljárás alperese úgy döntött, hogy nem nyilatkozik az alapeljárás felperesei által felvetett kérdés érdeméről, és kizárólag arra hivatkozik, hogy a keresetük elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Afton Chemical ítélet, C‑343/09, EU:C:2010:419, 11. és 15. pont).
(lásd: 27., 30–32. pont)
2. Az EUSZ 50. cikket úgy kell értelmezni, hogy ha valamely tagállam e cikkel összhangban bejelentette az Európai Tanácsnak azon szándékát, hogy ki kíván lépni az Európai Unióból, az említett cikk lehetővé teszi e tagállam számára, hogy mindaddig, amíg a közte és az Európai Unió között létrejött, kilépésről rendelkező megállapodás hatályba nem lépett, vagy – ilyen megállapodás hiányában – amíg az EUSZ 50. cikk (3) bekezdésében előírt kétéves – ez utóbbi rendelkezés alapján esetlegesen meghosszabbított – határidő le nem telt, egyértelmű és feltétel nélküli módon egyoldalúan visszavonja e bejelentést az Európai Tanáccsal közölt iratban, miután az érintett tagállam a saját alkotmányos követelményeivel összhangban meghozta a visszavonásról szóló döntést. Az ilyen visszavonás célja, hogy e tagállam uniós tagságát a tagállami jogállását illetően változatlan feltételekkel megerősítse, és az említett visszavonás a kilépési eljárást megszünteti.
Az EUSZ 50. cikk szövegkörnyezetét illetően hivatkozni kell az EU‑Szerződés tizenharmadik preambulumbekezdésére, az EUM‑Szerződés első preambulumbekezdésére és az EU‑Szerződés 1. cikkére, amelyekből kitűnik, hogy a Szerződések célja az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozása, csakúgy mint az EUM‑Szerződés második preambulumbekezdésére, amelyből kiderül, hogy az Unió célja az Európát megosztó határok megszüntetése. Szintén hangsúlyozni kell az EU‑Szerződés második és negyedik preambulumbekezdésében említett szabadság és demokrácia értékének fontosságát, amelyek e Szerződés 2. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambulumában szereplő közös értékek közé tartoznak, és amelyek e tekintetben az uniós jogrend alapjait képezik (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 3‑i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461, 303. és 304. pont). Ahogy az az EUSZ 49. cikkből következik – amely szerint bármely európai állam kérheti felvételét az Unióba, és amellyel a kilépési jogról szóló EUSZ 50. cikk párhuzamba állítható –, az Unió olyan államokat foglal magában, amelyek szabadon és önként kötelezték el magukat ezen értékek iránt, és ezért az uniós jog azon az alapvető előfeltevésen alapul, mely szerint minden tagállam osztozik az összes többi tagállammal az említett értékekben, és elismeri, hogy azok osztják ezen értékeket vele (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 35. pont).
E körülmények között, ha valamely állam akarata ellenére nem kötelezhető az Unióhoz való csatlakozásra, arra sem kötelezhető, hogy akarata ellenére kilépjen az Unióból. Márpedig, ha a kilépési szándék bejelentésének elkerülhetetlenül az érintett tagállam kilépéséhez kellene vezetnie az EUSZ 50. cikk (3) bekezdésében előírt időszak végén, e tagállamot arra lehetne kötelezni, hogy elhagyja az Uniót az alkotmányos követelményeivel összhangban álló demokratikus eljárásban kifejezett azon akarata ellenére, hogy visszavonja az Unióból való kilépésre vonatkozó döntését, és az Unió tagja maradjon. Meg kell állapítani, hogy az ilyen eredmény ellentétes lenne a jelen ítélet 61. és 62. pontjában felidézett célokkal és értékekkel. Konkrétan a Szerződések arra irányuló céljával, hogy Európa népei közötti egyre szorosabb egység jöjjön létre, ellentétes lenne valamely olyan tagállam kilépésre kötelezése, amely az alkotmányos követelményeivel összhangban és demokratikus folyamat eredményeként bejelentette az Unióból való kilépésre irányuló szándékát, ilyen folyamat keretében úgy határoz, hogy visszavonja e szándékának bejelentését.
E következtetést erősítik a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény rendelkezései, amelyet figyelembe vettek az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés előkészítő munkálatai során. Abban az esetben ugyanis, ha valamely szerződés feljogosít a rendelkezései értelmében való kilépésre, ezen Egyezmény 68. cikke egyértelmű és feltétel nélküli megfogalmazással pontosítja többek között, hogy az említett Egyezmény 65. és 67. cikkében említett kilépésről szóló értesítést – mielőtt hatályossá válik – bármikor vissza lehet vonni.
(lásd: 61–63., 65–67., 70., 71., 75. pont és a rendelkező rész)