A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)
2018. december 7.(*)
„Állami támogatások – A Belga Királyság által az ARCO‑csoport pénzügyi szövetkezeteinek javára végrehajtott támogatás – E szövetkezetek természetes személy tagjainak részjegyeit védő garanciarendszer – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a garantált összegek tagok részére történő kifizetését megtiltó határozat – A jogvita tárgya – Visszatéríttetés – Arányosság”
A T‑664/14. sz. ügyben,
a Belga Királyság (képviselik: C. Pochet és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Meyers ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Belgium által végrehajtott SA.33927 (12/C) (korábbi 11/NN) számú állami támogatásról – a pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyeit védő garanciarendszerről szóló, 2014. július 3‑i 2014/686/EU bizottsági határozat (HL 2014. L 284., 53. o.) 2. cikke (4) bekezdésének megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), V. Kreuschitz, I. S. Forrester, N. Półtorak és E. Perillo bírák,
hivatalvezető: G. Predonzani tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. november 22‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
Az ARCO‑szövetkezetek
1 Az Arcofin SCRL, az Arcopar SCRL és az Arcoplus (a továbbiakban: ARCO‑szövetkezetek) a belga jog által szabályozott, korlátolt felelősségű, engedéllyel rendelkező pénzügyi szövetkezetek (a továbbiakban: pénzügyi szövetkezetek). A jelenleg felszámolás alatt álló három társaságot az 1930‑as években hozták létre, annak érdekében, hogy koordinálják a Mouvement ouvrier chrétien és az Algemeen Christelijk Werknemersverbond szövetkezeti tevékenységeit, valamint hogy pénzügyileg támogassák az említett tevékenységeket, különösen a társadalmi feladatokba való befektetés révén.
2 Az ARCO‑szövetkezeteknek több mint 800 000 tagjuk van, akiknek 99%‑a természetes személy (a továbbiakban: tagok). A Belga Királyság szerint a tagok részesedésének átlagos mértéke 2000 euró körüli.
3 2001‑ben az Arcofin lett a Dexia SA legnagyobb részvényese, amelyben 15%‑os részesedése volt. 2008. október 3‑án részt vett a Dexia megmentésében, 350 millió euróval részt vállalva egy összesen 6 milliárd eurós tőkeemelésben. 2008 óta az ARCO‑szövetkezetek nem bocsátottak ki új szövetkezeti részjegyeket. 2008 és 2011 között tagjaik 7%‑át elveszítették.
4 2011. december 8‑án az ARCO‑szövetkezetek közgyűlései jóváhagyták azok végelszámolását.
A szóban forgó intézkedések
5 A belga kormány 2008. október 10‑én a pénzügyminiszter titkárságától származó sajtóközleményben bejelentette, hogy az a szándéka, hogy a hitelintézetek betétesei vonatkozásában fennálló garanciarendszert kiterjessze a biztosítótársaságokra és a pénzügyi szövetkezetekre, valamint hogy e garancia összegét 100 000 euróra növelje. Ekkor azt írták elő, hogy az ezen új szervezetek garancialapban való részvétele önkéntes alapú lesz. E szándék egy 2008. október 14‑én a belga parlament elé terjesztett törvényjavaslatban öltött formát, amelyet másnap sürgősséggel el is fogadtak (loi du 15 octobre 2008 portant des mesures visant à promouvoir la stabilité financière et instituant en particulier une garantie d’État relative aux crédits octroyés et aux autres opérations effectuées dans le cadre de la stabilité financière [a pénzügyi stabilitás megőrzésére irányuló intézkedések megállapításáról, és különösen a pénzügyi stabilitás keretében a nyújtott hitelek és egyéb eszközök állami garanciájának bevezetéséről szóló, 2008. október 15‑i törvény], Moniteur belge, 2008. október 17., 55634. o.).
6 Egy 2009. január 21‑i közös sajtóközleményben a miniszterelnök és a pénzügyminiszter megerősítette az előző kormány által tett kötelezettségvállalást a pénzügyi szövetkezetek nem intézményi tagjait célzó garanciaprogram bevezetésére. E programnak többek között a következő elemeket kellett tartalmaznia:
– az érintett szövetkezetek részéről garanciadíj fizetése;
– az intézményi tagok kötelezettségvállalása arra, hogy részesedésüket a garancia teljes időtartama alatt fenntartják;
– a magánszemély és intézményi tagok „éves juttatásának” korlátozása;
– az érintett szövetkezetek által fizetett kiegészítő pénzügyi hozzájárulás abban az esetben, ha az éves osztalék meghalad egy minimális mértéket;
– olyan kidolgozandó részletszabályok, amelyek lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy a garanciarendszerből való kilépés esetén hozzáférjenek a tőkenyereséghez.
7 A belga parlament ezt követően elfogadta a loi du 14 avril 2009 modifiant la loi du 2 août 2002 relative à la surveillance du secteur financier et aux services financiers‑t (a pénzügyi ágazat felügyeletéről és a pénzügyi szolgáltatásokról szóló 2002. augusztus 2‑i törvény módosításáról szóló 2009. április 14‑i törvény, Moniteur belge, 2009. április 21., 32106. o.), annak érdekében, hogy lehetővé tegye a kormány számára, hogy olyan garanciarendszert alakítson ki, amelynek kedvezményezettjei többek között a Banque nationale de Belgique (Belga Nemzeti Bank) prudenciális felügyelete alatt álló, illetve azon engedéllyel rendelkező szövetkezetek tagjai, amelyek eszközeik legalább felét az ilyen felügyelet alá tartozó intézménybe fektették be; az utóbbi az ARCO‑szövetkezetekhez hasonló pénzügyi intézmények esete.
8 E jogszabályi rendelkezéseket átvette a módosított loi du 22 février 1998 fixant le statut organique de la Banque nationale de Belgique (a Belga Nemzeti Bank jogállásának meghatározásáról szóló, 1998. február 22‑i törvény) 36/24. cikke (1) bekezdésének 3. pontja. Az említett cikk alapján elfogadott arrêté royal du 10 octobre 2011 modifiant l’arrêté royal du 14 novembre 2008 portant exécution de la loi du 15 octobre 2008 et modifiant la loi du 2 août 2002 (a 2008. október 15‑i törvény végrehajtásáról, valamint a 2002. augusztus 2‑i törvény módosításáról szóló 2008. november 14‑i királyi rendelet módosításáról szóló, 2011. október 10‑i királyi rendelet, Moniteur belge, 2011. október 12., 62641. o.) lehetővé tette a pénzügyi szövetkezetek számára, hogy kérhessék csatlakozásukat a fent említett intézkedések által kialakított garanciaprogramhoz. Az e programhoz való csatlakozás mellett döntő szövetkezeteknek az arrêté royal du 14 novembre 2008 portant exécution de la loi du 15 octobre 2008 et modifiant la loi du 2 août 2002 relative à la surveillance du secteur financier et aux services financiers (a 2008. október 15‑i törvény végrehajtásáról, valamint a pénzügyi felügyeletről és a pénzügyi szolgáltatásokról szóló 2002. augusztus 2‑i törvény módosításáról szóló, 2008. november 14‑i királyi rendelet, Moniteur belge, 2008. november 17., 4088. o.) által létrehozott betéteket és életbiztosításokat, valamint az engedéllyel rendelkező szövetkezetek tőkéjét védelemben részesítő különleges alap (a továbbiakban: különleges alap) részére a teljes garantált összeg 0,15%‑ának megfelelő éves hozzájárulást és az ezen összeg 0,1%‑ának megfelelő egyszeri belépési díjat kellett fizetniük. A garancia csak abban az esetben érvényesült, ha a belga pénzügyi felügyelet megállapította a szövetkezet csődjét vagy fizetésképtelenségét. A garancia kizárólag a természetes személyek által a 2011. október 10‑i királyi rendelet hatálybalépését megelőzően befizetett tőkére terjedt ki, természetes személyenként 100 000 euró erejéig. A garancia kifizetését a különleges alap, az alap pénzügyi eszközeinek kimerülése esetén pedig a Caisse des dépôts et consignations (letéti pénztár, Belgium) végezte.
9 2011. október 13‑án az ARCO‑szövetkezetek garanciaprogramban való részvétel iránti kérelmet nyújtottak be. E kérelmet a belga minisztertanács 2011. október 15‑én jóváhagyta és a jóváhagyást ugyanazon a napon közzétették. Az ARCO‑szövetkezetek részvételi kérelmét hivatalosan a 2011. október 14‑én hatályba lépett arrêté royal du 7 novembre 2011 octroyant une garantie afin de protéger le capital de sociétés coopératives agréées (az engedéllyel rendelkező szövetkezetek tőkéjének védelme érdekében garanciát biztosító, 2011. november 7‑i királyi rendelet, Moniteur belge, 2011. november 18., 68640. o.) 3. cikke (a továbbiakban: garancia vagy szóban forgó intézkedés) fogadta el. Egyetlen másik pénzügyi szövetkezet sem kérte a részvételt a garanciaprogramban.
10 Következésképpen az ARCO‑szövetkezetek befizették az előírt összegeket a különleges alapba. A garanciaprogramhoz való csatlakozásukhoz több feltétel kapcsolódott, többek között az, hogy nem kerülhetett sor új részjegyek természetes személyek részére való értékesítését célzó új nyilvános ajánlattételre, korlátozták a befektetett eszközök hozamát, továbbá az intézményi tagok kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem veszik ki az általuk befektetett tőkét. A 2011. november 7‑i királyi rendelet továbbá kimondta, hogy a különleges alap kizárólag a felszámolásról szóló jogerős végzés kiadását és az ARCO‑szövetkezetek közgyűlése általi esetleges jóváhagyását követően köteles kártalanítani a tagokat.
11 Amint a fenti 4. pontban szerepel, az ARCO‑szövetkezetek végelszámolása 2011. december 8‑án kezdődött meg.
Közigazgatási eljárás
12 A Belga Királyság 2011. november 7‑én jelentette be az Európai Bizottságot a garanciát.
13 A Bizottság 2011. december 6‑i levelében arról tájékoztatta a Belga Királyságot, hogy álláspontja szerint a garancia jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülhet és felszólította arra, hogy tartózkodjon az annak végrehajtására irányuló bármilyen további lépés megtételétől. A belga hatóságok erre 2011. december 22‑i levelükben válaszoltak.
14 A Bizottság 2012. április 3‑i határozatával úgy döntött, hogy megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). 2012. július 19‑én a „SA.33927 (2012/C) (ex 2011/NN) – Állami támogatás – a pénzügyi szövetkezetek egyéni tagjainak részjegyeit védő garanciarendszer – Felhívás észrevételek benyújtására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése értelmében” címet viselő, az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2012. C 213., 64. o.). Az említett határozatban a Bizottság egyébként [az EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 11. cikkének (1) bekezdése alapján felszólította a Belga Királyságot, hogy továbbra is tartózkodjon az intézkedés végrehajtásától, amíg a Bizottság határozatot nem hoz annak a belső piaccal való összeegyeztethetőségéről.
15 A Belga Királyság 2012. június 18‑án ismertette észrevételeit az eljárás megindításáról szóló határozatot illetően. 2012. december 5‑én és 2013. szeptember 20‑án válaszolt a Bizottság által neki feltett kérdésekre.
16 2012. augusztus 17‑én az ARCO‑szövetkezetek is benyújtották észrevételeiket a Bizottságnak. Ezeket az észrevételeket a Bizottság továbbította a Belga Királyságnak, amely 2012. október 16‑i levelével közölte, hogy azokra nem kíván észrevételeket tenni.
A megtámadott határozat
17 2014. július 3‑án a Bizottság elfogadta a Belgium által végrehajtott SA.33927 (12/C) (korábbi 11/NN) számú állami támogatásról – A pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyeit védő garanciarendszerről szóló, 2014. július 3‑i 2014/686/EU bizottsági határozatot (HL 2014. L 284., 53. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). Ebben azt állapította meg, hogy a garancia az ARCO‑szövetkezetek részére nyújtott állami támogatásnak minősült, továbbá hogy a Belga Királyság által jogellenesen végrehajtott ezen állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetetlen (a megtámadott határozat 1. cikke).
18 A megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ARCO‑szövetkezetek voltak a szóban forgó támogatás valódi kedvezményezettjei, a támogatás pedig a 2008. október 10‑i bejelentésből (lásd a fenti 5. pontot), a 2009. január 21‑i közleményből (lásd a fenti 6. pontot), valamint az ARCO‑szövetkezetek garanciarendszerhez való csatlakozásából tevődött össze (a megtámadott határozat (80)–(90) preambulumbekezdése).
19 E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a garancia szelektív előnyt biztosított az ARCO‑szövetkezetek részére, mivel lehetővé tette számukra, hogy forrásokat vonjanak be vagy őrizzenek meg. Ezen előny szelektivitása egyebekben bizonyított, mivel arra kizárólag a pénzügyi szövetkezetek voltak jogosultak. Mindenesetre a Bizottság aránytalannak tekintette a garanciát, amely összegükre figyelemmel a befektetett összegek teljességére vonatkozik, és amelyet az ARCO‑szövetkezetek részjegyeit megszerző befektetők részére biztosítottak, ami kizárja a szóban forgó intézkedés bármilyen igazolását az adórendszer általános szerkezete révén igazolható előnyök fennállásának értékelése céljából kialakított szempontokra figyelemmel, még ha feltételezzük is, hogy e szempontok a jelen ügyben alkalmazhatók (a megtámadott határozat (100)–(107) preambulumbekezdése). Miután megvizsgálta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében meghatározott egyéb szempontokat, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a garancia az e rendelkezés értelmében vett állami támogatásnak minősül (a megtámadott határozat (110) preambulumbekezdése).
20 Ezenkívül a szóban forgó támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően a Bizottság úgy tekintette, hogy a jelen ügyben alkalmazható egyetlen jogalap az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése. Mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés nem megfelelő, nem szükséges és nem arányos a belga gazdaság komoly zavarának megszüntetésére irányuló cél szempontjából, valamint hogy ebből következően nem tekinthető összeegyeztethetőnek a belső piaccal (a megtámadott határozat (111)–(129) preambulumbekezdése).
21 A Bizottság végül meghatározta az ARCO‑szövetkezetek által visszafizetendő előny kiszámításának módszerét, és felhívta a Belga Királyságot, hogy adja meg a szükséges adatokat. Azt is kiemelte, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján indokoltnak tartotta e tagállam felszólítását arra, hogy tartózkodjon a garancia alapján bármilyen kifizetés teljesítésétől a tagok részére (a megtámadott határozat (130)–(142) preambulumbekezdése).
22 Következésképpen a megtámadott határozatban a Bizottság elrendelte, hogy a Belga Királyság fizettesse vissza az ARCO‑szövetkezetekkel az általuk kapott jogtalan előnyt (a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése). Ezenkívül a Bizottság felszólította a Belga Királyságot arra, hogy vonja vissza azokat a törvényi és rendeleti jogi aktusokat, amelyek a garancia alapját képezték (a megtámadott határozat (143) preambulumbekezdése), és megtiltotta számára a garancia végrehajtását a tagok számára (a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdése). E tilalom képezi a jelen kereset tárgyát.
A megtámadott határozat érvényességét értékelő nemzeti eljárások és előzetes döntéshozatal iránti kérelem
A garancia megtámadása a nemzeti bíróság előtt
23 2011. decemberben és 2012. januárban három kereset benyújtására került sor természetes személyek, az Organisme voor de financiering van pensioenen Ogeo Fund (Ogeo Fund nyugdíjfinanszírozó szerv) és a Gemeente Schaarbeek (Schaerbeek önkormányzata, Belgium) részéről a Conseil d’État (államtanács, Belgium) előtt. E keresetek a 2011. október 10‑i (lásd a fenti 8. pontot) és november 7‑i (lásd a fenti 9. pontot) királyi rendeletek megsemmisítésére irányultak. Ennek érdekében a felperesek lényegében arra hivatkoztak, hogy az említett királyi rendeletek sértik a belga alkotmányban előírt egyenlőség elvét, mivel eltérő bánásmódot valósítanak meg a tagok között, akik a többek között az említett királyi rendeletekkel létrehozott garanciaprogram kedvezményezettjei lehetnek, valamint a pénzügyi szektorhoz közeli, az említett programból kizárt más szövetkezetek természetes személy részjegytulajdonosai között.
24 Mivel úgy ítélte meg, hogy a 2011. október 10‑i és november 7‑i királyi rendeletek alapja az 1998. február 22‑i törvény (lásd a fenti 8. pontot) 36/24. cikke, következésképpen pedig e királyi rendeletek a maga a belga jogalkotó által meghatározott korlátozások részét képezik, és a hivatkozott eltérő bánásmód törvényi szabályból ered, a Conseil d’État (államtanács) e cikk belga alkotmánnyal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos több alkotmányossági kérdést terjesztett a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság, Belgium) elé.
25 A Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) viszont úgy vélte, hogy e kérdések eldöntése céljából először dönteni kell az 1998. február 22‑i törvény 36/24. cikkének az Európai Unió jogával való összeegyeztethetőségét illetően. Ennek érdekében a C‑76/15. sz. ügyben hat kérdést terjesztett előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé, amelyek közül öt a megtámadott határozat érvényességére, valamint azon kötelezettségekre vonatkozik, amelyek a jelen ügyben az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdéséből a Belga Királyságra hárultak.
2016. december 21‑i Vervloet és társai ítélet (C‑76/15)
26 Az előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjesztett első kérdés tárgya a garancia összeegyeztethetőségének értékelése volt, a 73/239/EGK, a 85/611/EGK, a 91/675/EGK, a 92/49/EGK, és a 93/6/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 94/19/EK, a 98/78/EK, a 2000/12/EK, a 2001/34/EK, a 2002/83/EK és a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó bizottságok új szervezeti felépítésének létrehozása érdekében történő módosításáról szóló, 2005. március 9‑i 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 79., 9. o.) által módosított, a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30‑i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1994. L 135., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 252. o.) 2. és 3. cikkére figyelemmel. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a megtámadott határozat érvényességére vonatkozott. A fennmaradó négy kérdés a garancia azon kötelezettségekkel való összeegyeztethetőségére vonatkozott, amelyek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hárultak a tagállamokra.
27 A Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) által feltett kérdésekre válaszolva a Bíróság meghozta a 2016. december 21‑i Vervloet és társai ítéletet (C‑76/15, EU:C:2016:975), amelynek rendelkező része a következőképpen szól:
„1) A [94/19] irányelv 2. és 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem kötelezik a tagállamokat arra, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, [pénzügyi] szövetkezetek részjegyeit védő garanciaprogramot fogadjanak el, és azokkal az sem ellentétes, ha a tagállam ilyen programot fogad el, amennyiben ez a program nem korlátozza azon betétbiztosítási rendszer hatékony érvényesülését, amelynek bevezetésére ez az irányelv kötelezi a tagállamokat, aminek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata, és amennyiben ez a program megfelel az EUM‑Szerződésnek, különösen az EUMSZ 107. cikknek és az EUMSZ 108. cikknek.
2) [Az] […] előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata nem tárt fel semmilyen olyan körülményt, amely a […] [megtámadott] határozat érvényességét érintené.
3) Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló garanciaprogram, mivel azt az ezen rendelkezésből eredő kötelezettségek megsértésével hajtották végre.”
További nemzeti jogi fejlemények
28 2017. június 15‑i ítéletével a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) megállapította az 1998. február 22‑i törvény 36/24. cikkének alkotmányellenességét. A Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) határozatát többek között arra alapította, hogy a Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó intézkedés jogellenes állami támogatásnak minősül.
29 2018. március 6‑i ítéletével a Conseil d’État (államtanács) megsemmisítette a 2011. október 10‑i (lásd a fenti 8. pontot) és november 7‑i (lásd a fenti 9. pontot) királyi rendeleteket.
A T‑711/14. sz. ügy
30 A Törvényszék Hivatalához 2014. október 7‑én benyújtott keresetlevelével (T‑711/14. sz. ügy) az ARCO‑szövetkezetek keresetet indítottak a megtámadott határozat megsemmisítése iránt. Keresetükben az ARCO‑szövetkezetek vitatták többek között a Bizottság azon értékelését, amely szerint a szóban forgó intézkedés olyan állami támogatásnak minősült, amelynek ők voltak a kedvezményezettjei, valamint azon értékelését, amely szerint a szóban forgó támogatás nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek a belső piaccal. Az ARCO‑szövetkezetek vitatták továbbá a jelen kereset tárgyát képező azon tilalmat, amely szerint a Belga Királyság nem fizetheti ki a garantált összegeket a tagoknak.
31 2018. február 9‑i Arcofin és társai kontra Bizottság végzésével (T‑711/14, nem tették közzé, EU:T:2018:80) a Törvényszék az említett keresetet részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben pedig mint minden jogi alapot nélkülözőt elutasította. Közelebbről, az ARCO‑szövetkezetek keresetét mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasították el, amennyiben az azon tilalom vitatására irányult, amely szerint a Belga Királyság nem fizetheti ki a garantált összegeket a tagoknak a végelszámolás lezárultát követően, mivel az említett szövetkezeteknek nem állt fenn eljáráshoz fűződő érdekük a Belga Királyság által a jelen keresetben vitatott rendelkezés vonatkozásában.
Az eljárás és a felek kérelmei
Az eljárás írásbeli szakasza
32 A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 15‑én érkezett keresetlevelével a Belga Királyság benyújtotta a jelen keresetet.
33 A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke, a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének a) pontja alapján elfogadott 2015. október 12‑i határozatában – amely egyrészt megállapította, hogy a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) által a C‑76/15. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés (lásd a fenti 23–26. pontot) a megtámadott határozat érvényességére vonatkozott és arra hívta fel a Bíróságot, hogy értékelje az ARCO‑szövetkezetek által a T‑711/14. sz. ügyben előterjesztett érvek jelentős részét, másrészt pedig úgy ítélte meg, hogy a jelen jogvita elbírálása az említett szövetkezetek keresetének eredményétől függhet – az eljárási szabályzat 70. cikke (1) bekezdésének megfelelően a felek meghallgatása után felfüggesztette az eljárást a Bíróság ítéletének meghozataláig.
34 E felfüggesztés a Vervloet és társai ítélet (C‑76/15, EU:C:2016:975) 2016. december 21‑i meghozatalával ért véget (lásd a fenti 27. pontot).
35 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a harmadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
36 Ugyanezen a napon az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a Törvényszék (harmadik tanács) felhívta a feleket, hogy fejtsék ki azokat a következtetéseket, amelyeket a jelen ügyre nézve álláspontjuk szerint a 2016. december 21‑i Vervloet és társai ítélet (C‑76/15, EU:C:2016:975) meghozatalából kell levonni.
37 A felek a számukra előírt határidőn belül válaszoltak e pervezető intézkedésre.
38 Az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján 2017. június 26‑án hozott pervezető intézkedéssel a Törvényszék (harmadik tanács) felhívta a feleket, hogy fejtsék ki többek között, hogy:
– a nemzeti jogban milyen következtetéseket kell álláspontjuk szerint levonni abból, hogy a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) érvénytelenné nyilvánította az 1998. február 22‑i törvény 36/24. cikkét;
– a megtámadott határozat Törvényszék által megsemmisítése milyen hatásokkal járhat, figyelemmel az előző kérdésre adott válaszra.
39 A felek e kérdésekre a számukra előírt határidőn belül válaszoltak.
40 Az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján 2017. szeptember 12‑én hozott pervezető intézkedéssel a Törvényszék (harmadik tanács) többek között:
– felhívta a Belga Királyságot arra, hogy foglaljon állást a Bizottság által a fenti 38. pontban hivatkozott kérdésekre adott válaszok egyes elemeit illetően;
– ismét kérdést intézett a Belga Királysághoz azzal kapcsolatban, hogy milyen jogkövetkezményekkel járna és milyen hasznosságot képviselne a megtámadott határozat 2. cikke (4) bekezdésének a Törvényszék általi esetleges megsemmisítése, figyelemmel arra, hogy a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) érvénytelenné nyilvánította az 1998. február 22‑i törvény 36/24. cikkét.
41 A Belga Királyság a számára előírt határidőn belül válaszolt e kérdésekre, a Bizottságnak pedig lehetőséget biztosítottak, hogy észrevételeket tegyen e válaszokra.
42 A harmadik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.
Az eljárás szóbeli szakasza
43 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített harmadik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.
44 A Törvényszék a 2017. november 22‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.
45 2018. március 13‑i levelével a Belga Királyság tájékoztatta a Törvényszéket arról, hogy a Conseil d’État (államtanács) meghozta a fenti 29. pontban hivatkozott 2018. március 6‑i ítéletet.
46 2018. március 14‑én benyújtott beadványában a Bizottság az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelmet terjesztett elő.
47 A Törvényszék kibővített harmadik tanácsa 2018. március 23‑i végzésével újból megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát. Következésképpen a fenti 45. és 46. pontban említett dokumentumokat csatolták az ügy irataihoz, a feleket pedig felhívták, hogy terjesszék elő esetleges észrevételeiket az említett dokumentumokat illetően. Az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján hozott pervezető intézkedéssel a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy foglaljon állást a Belga Királyság által a 2018. március 13‑i levélben (lásd a fenti 45. pontot) előadott egyes érveket illetően.
48 A felek az előírt határidőn belül benyújtották észrevételeiket és válaszoltak a kérdésekre.
49 Az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján 2018. április 20‑án hozott pervezető intézkedéssel a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy foglaljon állást a Belga Királyság részéről a Bizottság által benyújtott, az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelmet (lásd a fenti 46. pontot) illetően benyújtott észrevételekben előadott egyes érveket illetően.
50 A Bizottság e pervezető intézkedésnek az előírt határidőn belül eleget tett.
51 A Belga Királyság által a Bizottság válaszaira felhívás nélkül tett észrevételeket az iratokhoz csatolták.
52 Az eljárás szóbeli szakasza 2018. május 15‑én zárult le.
A felek kérelmei
53 A Belga Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdését;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
54 A Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy mivel a jogvita okafogyottá vált, a keresetről már nem szükséges határozni;
– másodlagosan utasítsa el a keresetet;
– mindenesetre kötelezze a Belga Királyságot a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A jogvita tárgyáról
55 A Bizottság szerint az, hogy a Conseil d’État (államtanács) a fenti 29. pontban hivatkozott 2018. március 6‑i ítéletével megsemmisítette a 2011. október 10‑i (lásd a fenti 8. pontot) és november 7‑i (lásd a fenti 9. pontot) királyi rendeleteket, minden joghatásától megfosztja a megtámadott határozat 2. cikke (4) bekezdésének esetleges megsemmisítését. A Bizottság szerint ugyanis az, hogy a Belga Királyság nem fizetheti ki a garantált összegeket a tagoknak, immár nem a megtámadott rendelkezésben szereplő tilalomból következik, hanem abból, hogy a belga jogrendből visszamenőleges hatállyal eltűntek azok a jogi aktusok, amelyek e kifizetés jogalapját alkották. A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a jelen jogvita tárgytalanná vált, és azt kéri a Törvényszéktől, hogy állapítsa meg, hogy ebből következően a keresetről már nem szükséges határozni.
56 A Belga Királyság vitatja e kérelmet.
57 Azon feltételeket, amelyek alapján az uniós bíróság megállapítja, hogy az elé terjesztett kereset okafogyottá vált, és ebből következően kimondja, hogy nincs helye a határozathozatalnak, a 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet (C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 41–45. pont és 47–53. pont) állapítja meg. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogvita tárgyának a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (lásd: 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ily módon, bár a Belga Királyság megalapozottan állította, hogy a tagállamok nem kötelesek bizonyítani eljáráshoz fűződő érdekük fennállását azon rendelkezések vonatkozásában, amelyek megsemmisítését kérik, mindazonáltal az uniós bíróságnak meg kell állapítania, hogy nem szükséges a keresetről határozni, ha a kért megsemmisítés nem alkalmas joghatások kiváltására (lásd ebben az értelemben: 2005. november 24‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑138/03, C‑324/03 és C‑431/03, EU:C:2005:714, 25. pont).
58 E tekintetben egyrészt a Bíróság kimondta, hogy tárgytalanná válik a kibocsátó által az eljárás során visszavont jogi aktussal szemben benyújtott kereset (lásd ebben az értelemben: 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 47. és 48. pont). Másrészt ezzel szemben a Bíróság azt is kimondta, hogy megőrzi tárgyát az olyan jogellenességgel érintett jogi aktus ellen irányuló kereset, amely alkalmas arra, hogy a jövőben megismétlődjön az ügytől független körülmények között (2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 52. pont).
59 Először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdését nem vonták vissza és ennélfogva az nem tűnt el visszamenőleges hatállyal. Ebből az következik, hogy ha a Törvényszék azt állapítaná meg, hogy a jogvita tárgytalanná vált és már nem szükséges határozni a keresetről, azzal az indokkal, hogy e rendelkezés nem rendelkezik joghatásokkal, akkor a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdése ennek ellenére fennmaradna az uniós jogrendben.
60 Másodszor, amint azt megalapozottan fejti ki a Bizottság, anélkül hogy e ponton ellentmondana neki a Belga Királyság, az, hogy a Conseil d’État (államtanács) megsemmisítette a 2011. október 10‑i és november 7‑i királyi rendeleteket, lehetetlenné tette az e jogi aktusok által előírt garancia végrehajtását, függetlenül a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdésében kimondott tilalomtól. Ebből következik, hogy a Bizottság megalapozottan állítja, hogy a megtámadott határozat 2. cikke (4) bekezdésének megsemmisítése nem tenné lehetővé a Belga Királyság számára, hogy az annak jogalapját jelentő 2011. október 10‑i és november 7‑i királyi rendeletekben előírt formájában végrehajtsa a garanciát.
61 Harmadszor ugyanakkor a Belga Királyság megalapozottan állítja, hogy a megtámadott határozat 2. cikke (4) bekezdésének hatályban tartása az uniós jogrendben nem nélkülözi a tartalmat. Ebből következően nem biztos, hogy e rendelkezés esetleges megsemmisítése egyáltalán semmilyen joghatással nem jár.
62 A felek között a tárgyalást követően folytatott kommunikációból ugyanis kitűnik, hogy a Belga Királyság és a Bizottság együtt tanulmányozza a vitatott garanciával egyenértékű, arra irányuló intézkedéseket, hogy enyhítsék a tagok számára az említett szövetkezetek végelszámolásának következményeit. Márpedig, bár a Bizottság egyrészt kijelenti, hogy elvből nem ellenez a tagok kártalanítását célzó minden mechanizmust, másrészt pedig, hogy fennállnak más olyan indokok is részéről a neki bejelentett intézkedések ellenzésére, amelyekkel kapcsolatban informális tárgyalások kezdődtek, mindazonáltal 2018. május 7‑i válaszában a „megtámadott határozat kijátszásának” kockázatára hivatkozott. Ebből következik, hogy nem lehet kizárni, hogy a megtámadott határozat továbbra is kivált joghatásokat.
63 Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok részéről az állami támogatások terén a Bizottság által hozott határozatok jóhiszemű végrehajtása az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt jóhiszemű együttműködés elvének érvényesítését jelenti, és azt feltételezi, hogy a tagállamok megteszik a szükséges erőfeszítéseket az esetleges nehézségek megoldására, a Szerződés rendelkezéseinek és különösen a támogatásokra vonatkozó rendelkezéseknek a teljes mértékű betartásával (lásd ebben az értelemben: 2005. május 11‑i Saxonia Edelmetalle és ZEMAG kontra Bizottság ítélet, T‑111/01 és T‑133/01, EU:T:2005:166, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ily módon függetlenül a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás kockázatától, amelynek a Belga Királyság állítása szerint akkor lenne kitéve, ha a Bizottság úgy ítélné meg, hogy azok az intézkedések, amelyeket az ARCO‑szövetkezetek volt tagjai javára bevezethetne, a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdésében rögzített tilalom kijátszásának minősülnek, a lojális együttműködés elvéből az következik, hogy e tagállamnak önként tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely ilyen kijátszásnak minősülhet, amennyiben a vitatott rendelkezés hatályban marad. Ebből következik, hogy e rendelkezés megsemmisítése, amennyiben a jelen kereset megalapozottnak bizonyulna, nem maradna joghatások nélkül.
64 Végül meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdésében, valamint az általa a megtámadott határozat 2. cikke (4) bekezdése jogszerűségének igazolása érdekében érdemben előadott érvekben a Bizottság előadja, hogy pusztán a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének megállapítása elegendő annak megindokolására, hogy a tagállamot az intézkedés megszüntetésére kötelezzék. A Bizottság ily módon e kérdést illetően általános és elvont álláspontot fogadott el, amelynek indokai függetlenek az ügy körülményeitől. Ebből következik, hogy amennyiben a Törvényszék arra a megállapításra jutna, hogy e követelmény jogellenes, akkor határoznia kellene a jelen jogvitában annak elkerülése érdekében, hogy a jövőben megismétlődjön az ilyen jogellenesség (lásd ebben az értelemben: 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 50–52. pont).
65 A fentiekből az következik, hogy egyáltalán nem bizonyított, hogy a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdése nem rendelkezik joghatással, ennélfogva a Bizottság megalapozatlanul állítja, hogy a jelen kereset tárgytalanná vált. Ebből következően el kell utasítani az arra irányuló kérelmét, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy nem szükséges határozni.
A megtámadott határozat 2. cikke (4) bekezdésének jogszerűségéről
66 A megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdése szerint a Belga Királyság az említett határozatról szóló értesítés napjától kezdődő hatállyal továbbra is köteles tartózkodni a garanciaprogram keretében való bármilyen kifizetés teljesítésétől. E végleges tilalmat a 2011. december 6‑i levél (lásd a fenti 13. pontot) és az eljárás megindításáról szóló határozat (lásd a fenti 14. pontot) összefüggésében kell értelmezni: mindkettő hasonló tartalmú ideiglenes tilalmat tartalmazott, a megtámadott határozat meghozataláig. Egyebekben a megtámadott határozat (143) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó támogatás visszafizettetése azt feltételezi, hogy a Belga Királyság visszavonja a garancia jogalapját képező törvényi és rendeleti jogi aktusokat.
67 A Belga Királyság szerint a Bizottság által a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdésében előírthoz hasonló kifizetési tilalom csak két helyzetben képzelhető el. Ily módon az első esetben az szükséges, hogy a garancia alapján teljesített kifizetések kedvezményezettjeit, vagyis a tagokat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított állami támogatás kedvezményezettjeinek tekintsék, ami a jelen esetben nem áll fenn. Ennek hiányában a garantált összegek kifizetése tilalmának ahhoz, hogy igazolható legyen, szükségesnek kell lennie a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett állami támogatás hatásainak kiküszöbölésére irányuló cél eléréséhez.
68 A Belga Királyság előadja, hogy a garancia tagok részére való kifizetésének elvi, annak vizsgálata nélküli megtiltásával, hogy e tilalom az azon támogatás hatásainak kiküszöböléséhez szükséges intézkedésnek minősült‑e, amelyben az ARCO‑szövetkezetek részesültek, a Bizottság összekeverte a biztosított szelektív előny EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt megszüntetését azon jogi aktus megszüntetésével, amelynek alapján a szóban forgó előnyt nyújtották. Márpedig azon jogi aktus megszüntetése, amelynek alapján a jogtalan előnyt nyújtották, csak azokban az esetekben indokolt, amelyekben az szükséges a jogellenes vagy összeegyeztethetetlen támogatás által okozott versenytorzulások kiküszöböléséhez. Ily módon a Bizottság által előírt tilalom aránytalan.
69 A Bizottság vitatja ezeket az állításokat.
70 Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerint, ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás az EUMSZ 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani.
71 Ily módon az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a támogatás jogellenessége megállapításának logikus következménye az, hogy az eredeti állapot helyreállítása érdekében a támogatást visszatéríttetés útján meg kell szüntetni (lásd: 2011. december 8‑i Residex Capital IV ítélet, C‑275/10, EU:C:2011:814, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 A jogellenesen folyósított állami támogatás visszatéríttetésének fő célkitűzése ugyanis a versenytorzítás megszüntetése, amelyet a jogellenes támogatás által létrehozott versenyelőny okozott. Ily módon a támogatás visszatérítésével a kedvezményezett elveszíti azt az előnyt, amelyet a piacon versenytársaival szemben élvezett, és visszaáll a támogatás kifizetése előtti helyzet (lásd: 2011. december 8‑i Residex Capital IV ítélet, C‑275/10, EU:C:2011:814, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 A jelen ügyben a felek között vitatott az a kérdés, hogy azon támogatás visszatéríttetése, amelyből az ARCO‑szövetkezetek jogtalanul előnyre tettek szert, kiterjed‑e a garancia megszüntetésére, vagyis minden kifizetés megtiltására a tagok részére abban az esetben, ha a megtámadott határozat meghozatala előtt megindított végelszámolási eljárás eredményeként azok elveszítik részjegyeik értékének egészét vagy egy részét.
74 Először tehát fel kell idézni a Bizottság által a megtámadott határozatban megjelölt jogellenes állami támogatás jellemzőit, majd a Bizottság által a támogatás visszatéríttetésének biztosítása érdekében előírt intézkedéseket. Másodszor érdemben értékelni kell azon érveket, amelyek révén a Belga Királyság úgy tekinti, hogy a tagok részére a garantált összegek kifizetésének tilalma aránytalan, valamint a Bizottság által e tilalom megalapozottságának megvédése érdekében előadott indokokat.
A megtámadott határozatban megjelölt állami támogatásról
75 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban megvizsgált intézkedés egy a magánszemélyek által az ARCO‑szövetkezetek részjegyeibe fektetett összegekre vonatkozó garanciából áll. Mivel e szövetkezetek csatlakoztak a belga kormány által létrehozott mechanizmushoz (lásd a fenti 9. pontot), a természetes személy tagjaik által alaptőkéjükbe fektetett összegeket 100 000 euró összegig garantálták (lásd a fenti 8. pontot). A létrehozott mechanizmus alapján a végelszámolás lezárulását követően egy garancialapnak kellett eljárnia, amennyiben a fennmaradó tőke nem tette lehetővé a befektetett összegek kivételét, 100 000 euró összegig.
76 Arra is emlékeztetni kell, hogy az ARCO‑szövetkezetek végelszámolása 2011. december 8‑án kezdődött, vagyis a megtámadott határozat elfogadását eredményező közigazgatási eljárás megkezdésekor.
77 A megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés az ARCO‑szövetkezetek javát szolgáló állami támogatási elemet tartalmazott. A Bizottság szerint ugyanis részjegyeik garantálása arra ösztönözte a tagokat, hogy ne vonják ki az említett szövetkezetek alaptőkéjébe fektetett befektetéseiket. Az utóbbiak e körülmények között állami forrásokból finanszírozott szelektív előnyben részesültek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés megfelel az állami támogatások valamennyi kritériumának, és hogy e támogatás nem igazolható a belga gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésének céljával, mivel nem megfelelő, nem szükséges és nem arányos e céllal.
78 Ezenkívül a Bizottság, miután megállapította, hogy e támogatást azt megelőzően hajtották végre, hogy döntött volna annak minősítéséről és a belső piaccal való összeegyeztethetőségéről, kimondta, hogy az ebből következően jogellenes. Ezt az elemzést a Bíróság is megerősítette a 2016. december 21‑i Vervloet és társai ítéletben (C‑76/15, EU:C:2016:975) (lásd a fenti 27. pontot).
79 A megtámadott határozat ellen az ARCO‑szövetkezetek által indított keresetet elutasította a 2018. február 9‑i Arcofin és társai kontra Bizottság végzés (T‑711/14, nem tették közzé, EU:T:2018:80) (lásd a fenti 30. és 31. pontot), és mivel e végzés ellen nem nyújtottak be fellebbezést, úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott határozatban szereplő, a fenti 77. és 78. pontban kiemelt értékelések jogerőre emelkedtek.
80 Ennélfogva a Bizottság, miután megállapította egyrészt azt, hogy a szóban forgó intézkedés olyan állami támogatást tartalmazott, amelynek az ARCO‑szövetkezetek voltak a kedvezményezettjei, valamint hogy e támogatás összeegyeztethetetlen volt a belső piaccal, továbbá azt a Bizottság előzetes vizsgálata előtt hajtották végre, megalapozottan kötelezte a Belga Királyságot e támogatás visszafizettetésére.
81 Emlékeztetni kell tehát a Bizottság által a megtámadott határozatban előírt intézkedésekre, azzal, hogy kizárólag a tagok, vagyis az ARCO‑szövetkezetekben tagnak minősülő természetes személyek (lásd a fenti 2. pontot) részére garantált összegek kifizetésének tilalmát vitatják.
A szóban forgó támogatás visszafizettetésére előírt intézkedésről
82 Emlékeztetni kell arra, amint a fenti 22. pontban kifejtésre került, hogy a megtámadott határozatban előírt jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás visszafizettetése céljából a Bizottság két intézkedést írt elő.
83 Először, a Bizottság azt írta elő a Belga Királyság számára, hogy egy általa meghatározott elvek szerinti számítási képlet alapján értékelje az ARCO‑szövetkezetek részére biztosított előny összegét és ezen összegnek megfelelő tartozást rögzítsen e szövetkezetek végelszámoláskori kötelezettségei között. A szóban forgó támogatás visszafizettetésének e módját a Belga Királyság sem vitatta; álláspontja szerint ez az intézkedés elegendő a verseny helyreállításának biztosításához.
84 Másodszor a Bizottság ezenkívül előírta a Belga Királyság számára, hogy tartózkodjon a garantált összegek kifizetésétől a tagok részére. E tekintetben a felek között vitatott, hogy a Bizottság megalapozottan írta‑e elő a kötelezettséget a Belga Királyság számára.
85 A fenti 71. és 72. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az e kérdésre adandó válasz attól függ, hogy e kötelezés arányos volt‑e a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetésére irányuló céllal. Másként fogalmazva, annak eldöntéséről van szó, hogy e kötelezés megfelelő és szükséges volt‑e a korábbi versenyhelyzet helyreállítása céljából, vagyis a Bizottság által a megtámadott határozatban megjelölt kedvezményezettek vonatkozásában az e határozatban értékelt versenyelőny semlegesítéséhez.
A garantált összegek tagok részére való kifizetése tilalmának arányosságáról
86 Először emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a szóban forgó támogatás kedvezményezettjeiként kizárólag az ARCO‑szövetkezeteket jelölték meg. Azon versenyelőnyt, amelyben e szövetkezetek részesültek, meglévő tőkéjük fenntartásához nyújtott támogatásként értékelték. A megtámadott határozat szerint ez az előny a garancia fennállása miatt olyan ösztönzés formáját öltötte, amelynek eredményeként visszatartották a tagokat attól, hogy kivonják az e szövetkezetek tőkéjében fennálló részesedéseiket. Ezzel szemben nem vitatott, hogy magukat a tagokat a megtámadott határozatban nem tekintették állami támogatás kedvezményezettjeinek.
87 E körülmények között a Belga Királyság megalapozottan állítja, hogy az, hogy az ARCO‑szövetkezetek végelszámoláskori kötelezettségei között a Bizottság által a megtámadott határozatban kizárólagosan megjelölt előny értékének megfelelő tartozást rögzítenek az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően, elegendő volt az említett előny semlegesítéséhez és a szóban forgó támogatás biztosítása által torzított versenyhelyzet helyreállításához (lásd ebben az értelemben: 2002. július 2‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑499/99, EU:C:2002:408, 37. és 38. pont).
88 Másodszor, amint arra a Törvényszék fent emlékeztetett, ki kell emelni, hogy a Bizottság által megjelölt egyetlen állami támogatási elem a garancia által az ARCO‑szövetkezetek részére biztosított versenyelőny. Ezzel szemben a Bizottság nem tekintette úgy, hogy a tagok maguk állami támogatás kedvezményezettjei voltak, és nem minősítette úgy a garanciát, mint amely előnyt biztosít a tagok számára. Ebből következik, hogy a Belga Királyság számára előírt azon tilalom, hogy teljesítse a garancia által előírt kifizetéseket, nem tekinthető önmagában olyannak, mint amely közvetlenül egy állami támogatás kedvezményezettektől való visszafizettetésének célját követi.
89 Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a végelszámolási eljárás megindulása óta a garancia immár semmilyen ösztönző hatást nem gyakorol az ARCO‑szövetkezetek tagjaira, olyannyira, hogy azóta e tagok immár nem részesülnek a megtámadott határozatban a garancia fennállása miatt megjelölt támogatásban. Amint ugyanis azt a felek a tárgyaláson megerősítették, a végelszámolás megkezdése akadályát képezi annak, hogy a tagok kivonják a részesedéseiket. E tekintetben egyébként maga a Bizottság is csak a végelszámolási eljárások kezdetéig számította az előnyt, amikor megállapította a szövetkezetek részére nyújtott előny számítását szolgáló képletet: a végelszámolás megindulása végeredményben az említett szövetkezetek piacról való távozását jelenti. Ebből következik, hogy a garancia azon megszüntetése, amelyet a Bizottság a Belga Királyságtól kért, szükségképpen hatástalan marad a szóban forgó támogatások kedvezményezettjeként megjelölt szövetkezetek piaci helyzetére nézve és nem járulhat hozzá a korábbi állapot helyreállításához.
90 Ily módon a fentiekből az következik, hogy a tagok részére a garantált összegek kifizetésének tilalma nem megfelelő intézkedés a jelen ügyben a megtámadott határozatban megjelölt állami támogatás biztosítása által torzított versenyhelyzet helyreállítására irányuló cél megvalósítása érdekében.
91 A Bizottság által úgy a megtámadott határozatban, mint a Törvényszék előtti eljárás során előadott igazolások egyike sem alkalmas ezen értékelés megkérdőjelezésére.
A Bizottság által előadott igazolásokról
92 Először, a megtámadott határozat (137)–(142) preambulumbekezdésében a Bizottság a garantált összegek kifizetésének tilalmát azzal igazolta, hogy álláspontja szerint az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdéséből az következik, hogy meg kell szüntetni minden olyan intézkedést, amely a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást tartalmaz. Ezenfelül beadványaiban a Bizottság olyan rendszerszintű megfontolásokat ismertetett, amelyek szerint nem lehet kevésbé szigorú bánásmódot alkalmazni az olyan tagállammal szemben, amely a jelen ügyhöz hasonlóan nem jelentette be a vitatott intézkedést annak végrehajtása előtt, mint egy olyan tagállammal szemben, amely megfelelt az állami támogatást tartalmazónak minősíthető intézkedések előzetes bejelentésére irányuló kötelezettségnek.
93 E tekintetben kiindulásként meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által képviselt álláspont láthatóan az állami támogatás fogalmának – amely nem formális jellegű, hanem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében előírt feltételek teljesülésén alapul – és az annak jogalapját és hordozóját jelentő jogszabályi rendelkezésnek az összekeverésén alapul. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az EUMSZ 107. cikk hatásaik alapján határozza meg az állami támogatásokat (lásd: 2003. február 13‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑409/00, EU:C:2003:92, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
94 Márpedig hasonlóan a Kokott főtanácsnok által a 2011. december 8‑i Residex Capital IV ítélet (C‑275/10, EU:C:2011:814) alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványa 28. pontjában előadottakhoz, meg kell jegyezni, hogy az uniós jog kartellekkel kapcsolatos, az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdésében rögzített előírásaitól eltérően az uniós szerződések állami támogatásokra vonatkozó rendelkezései nem határozzák meg kifejezetten, hogy a támogatások bejelentésére és a végrehajtásuk tilalmára vonatkozó, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének harmadik mondatában előírt kötelezettség megsértése esetén milyen, a jogi aktusok érvényességét érintő jogkövetkezmények alkalmazandóak. Vitathatatlanul nem lehet kizárni, hogy azon intézkedés megszűnése, amely révén egy állami támogatást biztosítanak, általános szabályként a biztosított versenyelőny semlegesítésének legalkalmasabb eszköze. Ugyanakkor az olyan esetekben, amelyekben a jelen ügyhöz hasonlóan az állami támogatásként megjelölt versenyelőny harmadik személy (az ARCO‑szövetkezetek) javát szolgálja, szemben a vitatott intézkedés kedvezményezettjeivel (a tagokkal), magának az intézkedésnek a megszűnése csak abban az esetben igazolható, ha az szükségesnek tűnik azon versenyhelyzet helyreállításához, amely az említett harmadik személy javára biztosított állami támogatás hiányában állt volna fenn (lásd ebben az értelemben: 2011. december 8‑i Residex Capital IV ítélet, C‑275/10, EU:C:2011:814, 44. és 45. pont). Márpedig a jelen ügyben, amint az a fenti 90. pontban kiemelésre került, a tagok részére a garantált összegek kifizetésének tilalma nem megfelelő intézkedés a jelen ügyben a megtámadott határozatban megjelölt állami támogatás biztosítása által torzított versenyhelyzet helyreállítására irányuló cél megvalósítása érdekében.
95 Másodszor, a Bizottság előadja, hogy a tagok nem tekinthetők harmadik személyeknek az ARCO‑szövetkezetekhez képest. Ez az érv azonban nem meggyőző.
96 Először ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság egyáltalán nem tekintette úgy, hogy a tagok részesültek a szóban forgó támogatásból. Ily módon a megtámadott határozat 4.1. pontjából az következik, hogy az egyedüli „valódi kedvezményezettek” az ARCO‑szövetkezetek, valamint hogy az említett határozat 4.3. pontjában megjelölt állami támogatás kizárólag az e szövetkezetek részére biztosított versenyelőnyből áll.
97 Másodszor nem vitatott, hogy az ARCO‑szövetkezetek korlátolt felelősségű jogalanyok, és így vagyonuk és céljuk nem keverhető össze tagjaik érdekeivel. Egyebekben a 2018. február 9‑i Arcofin és társai kontra Bizottság végzésben (T‑711/14, nem tették közzé, EU:T:2018:80) a Törvényszék helyt adott a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásnak az ötödik kereseti jogalapot illetően, úgy ítélve meg, hogy az ARCO‑szövetkezetek és a tagok eljáráshoz fűződő érdekei elkülönülnek. Ebből következik, hogy a Bizottság megalapozatlanul állítja, hogy a szóban forgó támogatás kedvezményezettjeinek minősülő szövetkezetekben fennálló tagi jogviszony elegendő annak igazolásához, hogy azt az előnyt, amelyben az említett szövetkezetek részesültek, és amelynek visszafizettetését a megtámadott határozat 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően az biztosítja, hogy az állam egy tartozást rögzít a végelszámoláskori kötelezettségek között, ezenfelül még a tagokkal is visszafizettessék.
98 Harmadszor, a Bizottság nem alapíthat érvet a 2011. november 10‑i Elliniki Nafpigokataskevastiki és társai kontra Bizottság ítéletre (T‑384/08, nem tették közzé, EU:T:2011:650) sem, amely nem képez a jelen üggyel összehasonlítható precedenst. Először ugyanis, a szóban forgó ügyben a Bizottság a vitatott garancia megszüntetésének előírására szorítkozott, anélkül hogy a jelen ügyhöz hasonlóan meghatározta volna az előny értékét és elrendelte volna a visszafizettetését (2011. november 10‑i Elliniki Nafpigokataskevastiki és társai kontra Bizottság ítélet, T‑384/08, nem tették közzé, EU:T:2011:650, 133. és 135. pont). Másodszor, az e másik ügyben szereplő garancia kedvezményezettjének azon kockázattal szembeni védelmét célozta, hogy vissza kell térítenie egy olyan társaság részére jogellenesen nyújtott állami támogatásokat, amelyet a garancia jogosultja meg szándékozott vásárolni. E garancia közvetlen tárgya tehát az állami támogatások visszafizettetésének megakadályozása volt, minden esetlegesen visszafizettetett támogatás vevő részére való megtérítésének előírásával. A jelen ügyben ezzel szemben, amint az többek között a fenti 89. pontból következik, a garantált összegek tagok részére való kifizetésének tilalma nem hat ki a megtámadott határozatban megjelölt előny visszafizettetésére, amelyet azáltal hajtanak végre, hogy a belga állam egy tartozást rögzít az ARCO‑szövetkezetek végelszámoláskori kötelezettségei között.
99 A fentiek összességéből az következik, hogy azáltal, hogy előírta, hogy a Belga Királyság tartózkodjon a garancia alapján bármilyen kifizetés teljesítésétől a tagok részére, noha egyébként elrendelte a megtámadott határozatban megjelölt előny visszafizettetését egy tartozás rögzítése révén a szóban forgó támogatás kedvezményezettjeinek tekintett ARCO‑szövetkezetek végelszámoláskori kötelezettségei között, a Bizottság a jelen ügyben aránytalan kötelezettséget írt elő a Belga Királyság számára, és túllépte a számára az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése által biztosított hatáskört.
100 Ebből következik, hogy a Belga Királyság megalapozottan állítja, hogy a megtámadott határozat 2. cikkének (4) bekezdése jogellenes, és hogy azt ezért meg kell semmisíteni.
A költségekről
101 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Belga Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti a Belgium által végrehajtott SA.33927 (12/C) (korábbi 11/NN) számú állami támogatásról – a pénzügyi szövetkezetekben tagsággal rendelkező természetes személyek részjegyeit védő garanciarendszerről szóló, 2014. július 3‑i 2014/686/EU bizottsági határozat 2. cikkének (4) bekezdését.
2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Kreuschitz | Forrester |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. december 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások