A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2010. március 9.
F‑26/09. sz. ügy
N
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kártérítési kereset – Elfogadhatóság – Lelki zaklatás – Gondoskodási kötelezettség – Nem vagyoni kár”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben N a Parlament arra való kötelezését kéri, hogy fizessen meg a számára 12 000 euró összeget azon károk megtérítéseként, amelyek a felperest egyrészt a vele szemben 2006. augusztus 16. és 2007. május 1‑je között alkalmazott lelki és szakmai zaklatás folytán, másrészt pedig a független szerv által lefolytatott belső adminisztratív vizsgálat hiánya következtében érték.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Parlamentet, hogy fizessen meg a felperes részére 2000 euró kártérítést. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Parlament maga viseli a saját költségeit, valamint köteles viselni a felperes részéről felmerült költségek háromnegyedét. A felperes maga viseli a saját költségeinek egynegyedét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Tartózkodás a személyzeti szabályzatban előírt intézkedés meghozatalától – A tisztviselőinek való segítségnyújtás intézmény általi elmulasztása – Kizártság – Kivétel
(Személyzeti szabályzat, 24., 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az érintett lejáratására vagy munkafeltételei romlásának előidézésére irányuló magatartás – A magatartás ismétlődő jellegére vonatkozó követelmény
(Személyzeti szabályzat, 12. cikk, (3) bekezdés)
3. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Negatív, de a tisztviselőre nézve nem sértő megjegyzéseket tartalmazó értékelő jelentés – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 12. cikk, (3) bekezdés)
4. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk)
5. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A célok meghatározásának hiánya
6. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott aktus megsemmisítése, amely nem biztosítja a nem vagyoni kár megfelelő jóvátételét
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
1. Főszabály szerint a személyzeti szabályzat 24. cikkére való hivatkozásra lehetőséget látó tisztviselőnek segítségnyújtás iránti kérelmet kell benyújtania az őt alkalmazó intézményhez. Csak bizonyos rendkívüli körülmények tehetik kötelezővé az intézmény számára, hogy az érintett előzetes kérelme nélkül, a saját kezdeményezésére nyújtson valamely meghatározott segítséget. Ilyen körülmények hiányában nem minősül sérelmet okozó aktusnak, ha az intézmény nem nyújt önként segítséget a tisztviselőinek és alkalmazottainak. E tekintetben, ha a tisztviselő a segítségnyújtási kötelezettség intézmény általi elmulasztásából eredő kár megtérítését kéri, a kártérítési kérelmének elfogadhatósága attól függ, hogy a kérelme előterjesztésének időpontjában létezett‑e a segítségnyújtás iránti kérelmet megtagadó határozat.
A személyzeti szabályzat 24. cikke alapján nem értelmezhető segítségnyújtás iránti kérelemként az a levél, amelyben a tisztviselő lelki zaklatásra és a gondoskodási kötelezettség megsértésére alapított kártérítési kérelemmel fordult a kinevezésre jogosult hatósághoz. Szintén nem tekinthető segítségnyújtás iránti kérelemnek a segítségnyújtási kötelezettség megsértéséből eredő kár megtérítése iránti panasz.
(lásd a 47–49. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 229/84. sz., Sommerlatte kontra Bizottság ügyben 1986. június 12‑án hozott ítéletének (EBHT 1986., 1805. o.) 20. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑90/07. P. és T‑99/07. P. sz., Belgium és Bizottság kontra Genette egyesített ügyekben 2008. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑3859. o.) 101–103. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑91/05. sz., Frankin és társai kontra Bizottság ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑25. o. és II‑A‑1‑83. o.) 24. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése „helytelen magatartásként” határozza meg a lelki zaklatást, amelynek megállapítása két feltétel együttes teljesülését igényli. Az első feltétel olyan magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések létére vonatkozik, amelyek „egy időszak során ismétlődően vagy rendszeresen” fordulnak elő – ami magában foglalja, hogy a lelki zaklatás az időben szükségszerűen folyamatként jelenik meg, és ismétlődő vagy folyamatos cselekvést feltételez –, és amelyek „szándékosak”. Az elsőtől az „és” szóval elkülönített második feltétel arra vonatkozik, hogy e magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések alkalmasak legyenek arra, hogy bármely személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Két következtetés vonható le abból, hogy a „szándékos” jelző az első feltételhez kapcsolódik, nem pedig a másodikhoz. Egyrészt a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdésében szereplő magatartásoknak, szóbeli vagy írott nyelvhasználatnak, gesztusoknak vagy más cselekvéseknek kell szándékosaknak lenniük, ami kizárja e rendelkezés alkalmazási köréből a véletlen cselekvéseket. Másrészt nem szükséges, hogy e magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések azzal a szándékkal valósuljanak meg, hogy más személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Másként fogalmazva a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében vett lelki zaklatás megvalósulhat anélkül is, hogy a zaklatónak szándékában állt volna az áldozatot lejáratni, vagy annak munkakörülményeit szándékosan rontani. Elegendő az is, hogy szándékosan megvalósított cselekvései objektíve ilyen következményekkel járnak.
(lásd a 72. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑52/05. sz., Q kontra Bizottság ügyben 2008. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑409. o. és II‑A‑1‑2235. o.) 135. pontja, az ítélettel szemben T‑80/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
3. Amennyiben a Közszolgálati Törvényszék megsemmisítette a tisztviselő értékelő jelentését többek között amiatt, hogy az adminisztráció anélkül értékelte az érintettet, hogy korábban célokat határozott volna meg számára, e jogellenesség sajnálatos ugyan, de önmagában nem tekinthető lelki zaklatást megvalósító magatartás megnyilvánulásának. Ugyanígy az a tény, hogy az értékelő jelentés a tisztviselő tekintetében negatív megjegyzéseket tartalmaz, nem minősíthető lelki zaklatásnak, ha e megjegyzések az értékelő széles mérlegelési jogkörének határán belül maradnak, és különösen nem lépik át az érintettnek akár a személyére vonatkozó sértő vagy bántó kritika határát.
(lásd a 86. pontot)
4. Ha a tisztviselő az értékelő jelentésének jogszerűségét a bírósági kereset benyújtására nyitva álló határidőn belül vitatta, és a kártérítési kérelmét az e jelentésről való tudomásszerzésétől számított ésszerű határidőn belül terjesztette elő, külön beadványban nyújthat be az ezen aktus által okozott állítólagos kár megtérítése iránti kérelmet.
(lásd a 96. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑78/96. és T‑170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑239. o. és II‑745. o.) 159. pontja; T‑324/02. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑337. o. és II‑1657. o.) 92. és 96. pontja; T‑503/04. sz., Pessoa e Costa kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑237. o. és II‑A‑2‑139. o.) 58. és 59. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑125/05. sz., Tsarnavas kontra Bizottság ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑43. o. és II‑A‑1‑231. o.) 69–71. pontja.
5. Nyilvánvaló értékelési hibát követ el, és megsérti a gondoskodási kötelezettséget az az értékelő, aki a tisztviselő osztályozásakor nem veszi figyelembe azt a körülményt, hogy egyetlen előzetes célt sem határoztak meg számára az értékelési időszak vonatkozásában.
(lásd a 95. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑71/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑429. o. és II‑A‑1‑2319. o.)
6. Léteznek bizonyos kivételek azon szabály alól, amely szerint az adminisztráció tisztviselő által megtámadott aktusának megsemmisítése önmagában minden nem vagyoni kárnak megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelenti. Következésképpen az adminisztráció jogellenes aktusának megsemmisítése nem minősülhet a nem vagyoni kár teljes jóvátételének akkor, ha ezen aktus a felperes képességeire vonatkozó kifejezetten negatív, adott esetben sértő megállapítást tartalmaz, ha a megvalósított jogellenesség különösen súlyos, vagy ha az aktus megsemmisítése egyáltalán nem érvényesül hatékonyan.
(lásd a 101–103., 105. és 107. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑225. o.) 25–29. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑60/94. sz., Pierrat kontra Bíróság ügyben 1995. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑23. o. és II‑77. o.) 62. pontja; T‑197/98. sz., Rudolf kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑55. o. és II‑241. o.) 98. pontja; T‑328/01. sz., Robinson kontra Parlament ügyben 2004. január 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑5. o. és II‑23. o.) 79. pontja; T‑16/03. sz., Ferrer de Moncada kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑261. o. és II‑1163. o.) 68. pontja; T‑155/03., T‑157/03. és T‑331/03. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑411. o. és II‑1865. o.) 205. és 206. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑42/06. sz., Sundholm kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑437. o. és II‑A‑1‑2499. o.) 44. pontja; F‑46/07. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2008. október 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑323. o. és II‑A‑1‑1773. o.) 223. pontja; F‑27/08. sz., Simões Dos Santos kontra OHIM ügyben 2009. május 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑113. o. és II‑A‑1‑613. o.) 142. és 143. pontja, az ítélettel szemben T‑260/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑99/07. és F‑45/08. sz., Bernard kontra Europol egyesített ügyekben 2009. július 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑233. o. és II‑A‑1‑1267. o.) 106. pontja.