Language of document : ECLI:EU:F:2011:20

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2011. március 10.

F‑27/10. sz. ügy

Christian Begue és társai

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – A rendszeres készenléti szolgálatra köteles munkavállalóknak fizetett juttatás – A személyzeti szabályzat 55. és 56b. cikke – 495/77/EGK, Euratom, ESZAK rendelet”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben C. Bengue és 17 másik felperes, akik neve az ítélet mellékletében szerepel, a Bizottság munkaszerződések megkötésére jogosult hatósága 2010. február 2‑i határozatának megsemmisítését kérik, amelyben nem adott helyt azon kérelmeiknek, hogy fizessenek nekik, visszamenőleges hatállyal, az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 56b. cikke szerinti, készenléti szolgálat után járó juttatást.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperesek maguk viselik saját költségeiket, és kötelesek viselni a Bizottság költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Munkafeltételek – Készenléti szolgálat után járó juttatás

(Személyzeti szabályzat, 56b. cikk, első bekezdés; 495/77 tanácsi rendelet, 1. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés)

2.      Tisztviselők – Munkafeltételek – Készenléti szolgálat után járó juttatás

(Személyzeti szabályzat, 55. és 56b. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 31. cikk, (2) bekezdés; 2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

1.      A tisztviselő csak akkor követelhet a személyzeti szabályzat 56b. cikke szerinti, készenléti szolgálat után járó juttatást, ha két, szigorúan értelmezendő feltétel teljesül. Először is az említett 56b. cikk első bekezdésének megfelelően a tisztviselőnek rendszeresen kötelesnek kell lennie az intézmény számára a rendes munkaidőn túl munkahelyén vagy otthonában készenléti szolgálatot teljesíteni. Másodszor a rendszeres készenléti szolgálatért pótlékokra jogosult tisztviselők kategóriáinak meghatározásáról, valamint azok mértékéről és feltételeiről szóló 495/77 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében felsorolt körülmények – mint például biztonsági és megelőző feladatok ellátása, illetve koordinációs segítségnyújtás vészhelyzetben vagy válság esetén – valamelyikével jellemezhető szervezeti egységhez kell tartoznia.

(lásd a 44. és 76. pontot)

2.      Kizárólag a több tisztviselőt vagy alkalmazottat magában foglaló szervezeti egység vagy annak ilyen része mint kollektíva lehet köteles arra, hogy egész évben a nap 24 órájában ténylegesen készenléti szolgálatot teljesítsen, és ebből következően kizárólag az ilyen egységhez tartozás igazolhatja a tisztviselők vagy alkalmazottak számára a személyzeti szabályzat 56b. cikke szerinti, készenléti szolgálat után járó juttatás biztosítását.

Ugyanis a nap 24 órájában biztosítandó segítségnyújtási szolgálathoz a munkafeltételek olyan megszervezése szükséges, amely biztosítja a tisztviselők egészségének és biztonságának védelmére vonatkozó alapvető előírásoknak való megfelelést. E tekintetben az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdésében az szerepel, hogy minden munkavállalónak joga van a munkaidő felső határának korlátozásához, a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz. Ezenfelül az olyan munkafeltételek, amelyek nem teszik lehetővé a munkavállalók számára a napi pihenőidőhöz való jog gyakorlását – még akkor is, ha évi legfeljebb 80 napos időtartamú szerződésről van szó –, nemcsak megfosztják lényegétől a munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelvben kifejezetten biztosított egyik egyéni jogot, hanem ellentétben állnak ezen irányelv céljával is.

Következésképpen a személyzeti szabályzat 56b. cikke szerinti, készenléti szolgálat után járó juttatás nem azt az egyszerű tényt kompenzálja, hogy az érintettnek az intézmény által bármikor elérhetőnek kell lennie, ahogyan azt a személyzeti szabályzat 55. cikke első bekezdése előírja, hanem egy különleges kötelezettségnek – a fogadó szervezeti egység folyamatos működését lehetővé tevő ügyelet teljesítésére vonatkozó kötelezettségnek – való tényleges alávetettséget.

(lásd a 49., 55. és 57–59. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑151/02. sz. Jaeger‑ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítéletének 94. pontja; C‑428/09. sz. Union syndicale « Solidaires Isère » ügyben 2010. október 14‑én hozott ítéletének 50., 59. és 60. pontja.