A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2010. szeptember 10.

F‑62/10. R. sz. ügy

Jürgen Esders

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – Újrabeosztás – A Bizottság képviseletein alkalmazott tisztviselők rotációjára vonatkozó szabályok – Sürgősség – Hiány”

Tárgy: Az EUMSZ 278. cikk és az EAK 157. cikk, valamint az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Esders a Bizottság tájékoztatási főigazgatóságának a németországi képviseletre beosztott tisztviselője azt kéri, hogy függesszék fel a 2010. július 27‑i határozat végrehajtását, amely határozat őt 2010. szeptember 1‑jétől újra a Bizottság székhelyére osztotta be.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasítja. A költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – „Fumus boni iuris” – Sürgősség – Kumulatív jelleg – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése

(EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk; a Bíróság alapokmánya, 39. cikk és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Korábban a Bizottság valamely más állambeli képviseletére beosztott tisztviselőnek a székhelyre történő újrabeosztásáról szóló határozat végrehajtásának felfüggesztése – Az elrendelés feltételei

(EUMSZ 278. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §‑a szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben többek között meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét.

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek a sürgősségre és a fumus boni iurisra vonatkozó feltételei kumulatív feltételek, így tehát el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amennyiben az egyik feltétel nem teljesül. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli. A feltételek együttes fennállásának vizsgálata során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen közösségi szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez.

(lásd a 41–43. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. R. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 10‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑155. o. és II‑811. o.) 18. pontja; T‑120/01. R. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2001. augusztus 9‑én hozott végzésének (EBNT‑KSZ 2001., I‑A‑171. o. és II‑783. o.) 12. és 13. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑38/06. R. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑93. o.) 20. és 22. pontja.

2.      Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem a kártérítés biztosítása, hanem az ügy érdemében hozott ítélet teljes hatékonyságának garantálása. Ez utóbbi cél eléréséhez a kért intézkedéseknek abban az értelemben kell sürgősnek lenniük, hogy a felperes érdekeinek súlyos és helyrehozhatatlan sérelme megakadályozása érdekében, még az ügy érdemében való döntést megelőzően kell őket meghozni és hatályba léptetni. Ezenkívül, az ideiglenes intézkedést kérő félre hárul a bizonyítási teher a tekintetben, hogy az ügy érdemi eldöntésére irányuló eljárást nem tudja kivárni anélkül, hogy ne érné őt ilyen kár.

Az egy vagy több orvos megállapításai önmagukban nem lehetnek elegendők annak bizonyításához, hogy a korábban valamely más állambeli képviseletre beosztott tisztviselőnek a székhelyre történő újrabeosztásáról szóló bizottsági határozat végrehajtása felfüggesztésének hiányában a tisztviselő azt kockáztatja, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenved el. A benyújtott orvosi igazolások kiállítói ugyanis kizárólag a felperes álláspontját hallgathatták meg, és nem bizonyították, és nem is hivatkoztak arra, hogy a szóban forgó szakmai összefüggés kellő megértéséhez szükséges összes információ és dokumentum a rendelkezésükre állt.

(lásd a 45. és 47. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑65/99. P(R). sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott végzésének (EBHT 1999., I‑1857. o.) 62. pontja;

az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 25. pontja; T‑320/02. R. sz., Esch‑Leonhardt és társai kontra EKB ügyben 2002. december 19‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑325. o. és II‑1555. o.) 27. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑41/10. R. sz., Bermejo Garde kontra CESE ügyben 2010. július 14‑én hozott végzésének 55. pontja.