A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2018. december 14.(*)

„Szerződésen kívüli felelősség – Előcsatlakozási támogatási eszköz – Harmadik állam – Nemzeti közbeszerzési eljárás – Decentralizált irányítás – 2008/969/EK, Euratom határozat – Korai előrejelző rendszer (KER) – Figyelmeztető jelzés KER‑ben való aktiválása– Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – A Bizottság általi előzetes jóváhagyás elutasítása – A közbeszerzési szerződés odaítélésének hiánya – A Törvényszék hatásköre – A bizonyítékok elfogadhatósága – A figyelmeztető jelzésre vonatkozó jogalap hiánya – Védelemhez való jog – Ártatlanság vélelme – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Okozati összefüggés – Vagyoni és nem vagyoni kár – A közbeszerzési szerződés elvesztése – A más közbeszerzések elnyerésére vonatkozó esély elvesztése”

A T‑298/16. sz. ügyben,

az East West Consulting SPRL (székhelye: Nandrin [Belgium], képviselik kezdetben: L. Levi és A. Tymen, később: L. Levi ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: F. Dintilhac és J. Estrada de Solà, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a felperest a korai előrejelző rendszerben (KER) szereplő, rá vonatkozó figyelmeztető jelzés, valamint ezt követően e figyelmeztető jelzés alapján az általa vezetett konzorciumnak odaítélt és az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) keretében az Európai Unió által finanszírozandó közbeszerzési szerződés jóváhagyásának elutasítása következtében állítólagosan ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), V. Valančius és U. Öberg bírák,

hivatalvezető: S. Bukšek Tomac tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. május 2‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita alapját képező tényállás

 A kereset előterjesztését megelőző tényállásról

1        A felperes East West Consulting SPRL a belga jog szerint létrejött társaság, amely többek között szolgáltatásnyújtási tevékenységeket végez Belgiumban, illetve külföldön, a saját vagy harmadik személyek javára, illetve harmadik személyek részvételével, valamint amelynek ügyvezetője és egyetlen tagja M. L. Egyébként a felperes 40%‑os részesedéssel rendelkezik a European Consultants Organisation SPRL‑ben (a továbbiakban: ECO3), amely a belga jog szerint létrejött társaság, és amelynek ügyvezetője ugyancsak M. L.

2        2006. július 17‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az egy előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17‑i 1085/2006/EK rendeletet (HL 2006. L 210., 82. o.; a továbbiakban: IPA rendelet). Az IPA rendelet 1. cikke értelmében az Európai Uniónak az I. és II. mellékletben foglalt országok részére – amelyek között szerepelt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság – az Unió előírásaihoz és politikáihoz a tagság céljából való fokozatos igazodáshoz támogatást kellett nyújtania, ideértve adott esetben a közösségi vívmányokhoz történő igazodást. Az IPA rendelet 3. cikke szerint a támogatás programozása és végrehajtása öt alkotóelem szerint történt, amelyek közül az egyik a „humánerőforrás‑fejlesztéshez” kapcsolódott.

3        Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – miután vizsgálatokat folytatott az Unió által finanszírozott szerződések odaítélésére irányuló eljárás keretében esetlegesen büntetőjogi következményeket maga után vonó tényállás vonatkozásában – a Tribunal de Grande Instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) mellett működő ügyészség számára 2007. február 26‑án információkat adott át az Unió által Törökországban finanszírozott szerződés odaítélésére irányuló eljárás keretében büntetőjogilag esetlegesen korrupciónak minősíthető tényállással kapcsolatban (a továbbiakban: török dosszié). Ezen információk többek között a Kameleons International Consultingra – a későbbiekben: KIC Systems – (a továbbiakban: KIC) és M. L.‑re vonatkoztak. 2007. március 5‑én előzetes vizsgálatot indítottak Franciaországban a török dossziéval kapcsolatban, amelynek lefolytatásával a division nationale d’investigations financières (a pénzügyi vizsgálatokért felelős nemzeti részleg, a továbbiakban: DNIF) volt megbízva.

4        2007. június 12‑én az Európai Közösségek Bizottsága elfogadta az IPA rendelet végrehajtásáról szóló 718/2007/EK rendeletet (HL 2007. L 170., 1. o.).

5        2008. március 4‑én Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormánya és a Bizottság keretmegállapodást írt alá az IPA alapján történő támogatás végrehajtása keretében az ezen államnak nyújtandó uniós pénzügyi támogatásra vonatkozó együttműködés szabályairól.

6        2008. június 27‑én az OLAF Belgium szövetségi államügyészének az Unió által Ukrajnában finanszírozott szerződés odaítélésére irányuló eljárás keretében esetlegesen korrupciónak minősíthető tényállással kapcsolatban információkat adott át (a továbbiakban: ukrán dosszié). Ezen információk többek között a KIC‑re, M. L.‑re és az ECO3‑ra vonatkoztak. Belgiumban ügyész előtti vizsgálati eljárás és nyomozás indult az ukrán dossziéval kapcsolatban.

7        2008. szeptember 17‑én Belgiumban vizsgálóbírói eljárás indult az ukrán dosszié vonatkozásában.

8        2008. október 14‑én és 15‑én a DNIF kérésére házkutatást tartottak többek között a KIC székhelyén az OLAF több alkalmazottjának jelenlétében, akiket előzetesen 2008. szeptember 18‑án bírósági felhívással kértek fel erre. 2008. október 17‑én a DNIF újabb bírósági felhívásokat intézett az OLAF tagjaihoz a lefoglalt informatikai adatok feldolgozásának megkezdése érdekében. E vizsgálati cselekmények vezettek a török dossziéval kapcsolatban Franciaországban, az ukrán dossziéval kapcsolatban pedig Belgiumban lefolytatott eljárásokhoz.

9        A Bizottság szerint 2008. november 17‑én az OLAF a korai előrejelző rendszerről (a továbbiakban: KER) szóló C(2004) 193/3 bizottsági határozat 5. cikkének (2) bekezdése alapján az ECO3‑mal kapcsolatban a W3b figyelmeztető jelzés aktiválását kérte ebben a rendszerben, amelyet a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden más jogtalan tevékenység elleni küzdelem érdekében hoztak létre. Ez a figyelmeztető jelzés azon alapult, hogy az ECO3‑mal szemben bírósági eljárást folytattak súlyos adminisztratív hiba és csalás miatt. A Bizottság azt állítja, hogy az OLAF ugyanilyen figyelmeztető jelzést kért M. L.‑lel kapcsolatban.

10      2008. december 16‑án a Bizottság 2009. január 1‑jei hatálybalépéssel elfogadta a Bizottság engedélyezésre jogosult tisztviselői és a végrehajtó ügynökségek által használandó KER‑ről szóló 2008/969/EK, Euratom határozatot (HL 2008. L 344., 125. o.; a továbbiakban: KER‑határozat). A KER‑határozat a C(2004) 193/3 határozatot hatályon kívül helyezte, és új szabályokat hozott létre a KER‑rel kapcsolatban.

11      A KER‑határozat (4) preambulumbekezdése értelmében „[a] korai előrejelző rendszer célja olyan harmadik felekre vonatkozó, korlátozott terjesztésű információk köröztetése a Bizottságon és annak végrehajtó ügynökségein belül, akik veszélyt jelenthetnek [az Unió] pénzügyi érdekeire és jó hírére vagy [az Unió] által kezelt bármely más forrásra”.

12      A KER‑határozat (5)–(7) preambulumbekezdése értelmében a KER‑hez az ellenőrző feladatai, valamint vizsgálati és a csalás megelőzését célzó tevékenységei elvégzése keretében hozzáféréssel rendelkező OLAF az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselővel és a Belső Ellenőrzési Szolgálattal együtt felelős a figyelmeztető jelzések KER‑be történő bevitelének, módosításának, illetve eltávolításának kérvényezéséért, amely rendszer igazgatását a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője vagy annak beosztottjai biztosítják.

13      Ebben a tekintetben a KER‑határozat 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése megállapította, hogy „[a]z illetékes felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő, az OLAF vagy a Belső Ellenőrzési Szolgálat […] általi kérvényezést követően a [Bizottság] számvitelért felelős tisztviselő[je vagy a beosztottjai] viszi[k] be a rendszerbe figyelmeztető jelzéseket, módosítj[ák] vagy távolítj[ák] el azokat”.

14      A KER‑határozat 6. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban „[a] beszerzési vagy támogatás‑odaítélési eljárások esetében az illetékes felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő vagy beosztottjai legkésőbb az odaítélésre vonatkozó határozat meghozatala előtt ellenőrzik, szerepel‑e figyelmeztető jelzés a korai előrejelző rendszerben”.

15      A KER‑határozat 9. cikke kimondta, hogy a bejegyzést kérő szolgálat tudomására hozott tények jellegétől és komolyságától függően a figyelmeztető jelzések öt, W1‑től W5‑ig számozott kategóriába sorolhatók. E határozat 9. cikkének 3. pontja szerint a W3 kategória azon „a harmadik fél[re vonatkozott, aki] vagy folyamatban lévő, végrehajtási határozatról szóló értesítést maga után vonó bírósági eljárás alanya, vagy súlyos adminisztratív hiba vagy csalás miatt folyik ellene jogi eljárás”.

16      A KER‑határozat „W3 figyelmeztető jelzések” című 12. cikke többek között a következőket írta elő:

„(2)      Az illetékes felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő akkor kérelmezi W3b figyelmeztető jelzés aktiválását, ha tudomására jut, hogy harmadik felek ellen – különösen azok ellen, amelyek az ő felelősségi körében közösségi forrásban részesülnek vagy részesültek – súlyos adminisztratív hiba vagy csalás miatt jogi eljárás folyik.

Mindazonáltal amennyiben az OLAF által folytatott vizsgálatok vezetnek ilyen jogi eljárásokhoz vagy az OLAF segítséget nyújt ezen eljárásokhoz vagy nyomon követi azokat, akkor az OLAF‑nak kell kérelmeznie a megfelelő W3b figyelmeztető jelzést.

(3)      A W3 figyelmeztető jelzés mindaddig aktív marad, amíg jogerős ítélet nem születik vagy az ügy más módon nem kerül rendezésre.”

17      A KER‑határozat 17. cikkének (2) bekezdése többek azzal kapcsolatban, hogy a W3b figyelmeztető jelzés milyen következményekkel jár a szerződések vagy támogatások odaítélési eljárása tekintetében, a következőkről rendelkezett:

„Amennyiben az értékelő bizottság listáját olyan harmadik fél vezeti, amellyel szemben W2, W3b vagy W4 figyelmeztető jelzést jegyeztek be, az illetékes felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő, kellő mértékben figyelembe véve a Közösségek pénzügyi érdekeinek és jó hírének védelmére vonatkozó kötelezettségét, a figyelmeztető jelzés jellegét és komolyságát, a szerződés vagy támogatás összegét és időtartamát, valamint adott esetben végrehajtásának sürgős voltát, a következő döntések egyikét hozza:

a szerződés vagy támogatás odaítélése a harmadik félnek annak ellenére, hogy szerepel a korai előrejelző rendszerben, és annak biztosítása, hogy megerősített monitoringintézkedéseket hoznak;

1.      amennyiben a figyelmeztető jelzés megléte objektívan megkérdőjelezi a kiválasztási és odaítélési feltételeknek való megfelelés eredeti értékelését, a kiválasztási és odaítélési feltételeknek való megfelelés értékelő bizottságétól eltérő értékelése alapján a szerződés vagy támogatás odaítélése más pályázónak vagy ajánlattevőnek, döntését kellőképpen megindokolva;

2.      az eljárás lezárása a szerződés odaítélése nélkül, kellőképpen megindokolva azt az ajánlattevőknek nyújtott tájékoztatásban […]”

18      A Bizottság – miután az ECO3 a 2008. december 16‑i levelében kérdést intézett hozzá – a 2009. január 12‑i levelében megerősítette, hogy utóbbira a KER‑ben W3b figyelmeztető jelzés vonatkozik 2008. november 17. óta.

19      2009. január 15‑én az OLAF igazgatója átadta a DNIF‑nek a lefoglalt informatikai adatok elemzéséről szóló jelentéseit.

20      2009. március 10‑én az ECO3 panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a KER‑ben rá vonatkozó figyelmeztető jelzéssel kapcsolatban. Ezt a panaszt a 637/2009/(ELB)FOR szám alatt vették nyilvántartásba.

21      2009. március 17‑én vizsgálóbírói eljárás indult Franciaországban a török dossziéval kapcsolatban.

22      2009. szeptember 14‑én az OLAF információkat adott át Belgium szövetségi államügyészének az Unió által Szerbiában finanszírozott szerződés odaítélésére irányuló eljárás keretében esetlegesen korrupciónak minősíthető tényállással kapcsolatban (a továbbiakban: szerb dosszié). Ezen információk többek között a KIC‑re, M. L.‑re és az ECO3‑ra vonatkoztak. Belgiumban ügyész előtti vizsgálati eljárás és nyomozás indult a szerb dossziéval kapcsolatban.

23      2009. október 1‑jén Belgiumban vizsgálóbírói eljárás indult a szerb dosszié vonatkozásában.

24      2009. október 16‑án a Bizottság elfogadta a C(2009) 7692 végleges határozatot, amely Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot az IPA „humánerőforrás‑fejlesztéssel” kapcsolatos alkotóelemével összefüggő irányítási hatáskörökkel ruházta fel. Miután bizonyos kockázatok egyértelművé váltak, e határozat 1. cikkében előírták, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot az IPA „humánerőforrás‑fejlesztés” alkotóelemével összefüggő irányítási hatáskörökkel kell felruházni, kifejtve azt, hogy a Bizottság a II. mellékletben felsorolt előzetes ellenőrzéseket végzi. E melléklet szerint a szerződés odaítélését követően a Bizottságnak többek között jóvá kellett hagynia a közbeszerzési szerződésre vonatkozó dossziét.

25      2010. májusban egy francia vizsgálóbíró a török dosszié keretében elkövetett aktív korrupció miatt vizsgálat alá helyezte M. L.‑t.

26      A Bizottság és az OLAF szerint 2010. júliusban ez utóbbi a felperes tekintetében a W3b figyelmeztető jelzés aktiválását kérte a KER‑ben a KER‑határozat 12. cikke alapján. A Bizottság azt állítja, hogy az OLAF ugyanilyen figyelmeztető jelzést kért M. L.‑lel kapcsolatban.

27      2010. július 6‑án a EuropAid/130133/D/SER/MK szám alatt „A be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem megerősítése” című, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéssel (a továbbiakban: a szóban forgó közbeszerzési szerződés) kapcsolatos meghívásos közbeszerzési eljárást tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL 2010. S 128–194817). A szóban forgó közbeszerzési szerződés az IPA rendeletben előírt „humánerőforrás‑fejlesztéssel” kapcsolatos alkotóelembe illeszkedett. Az ajánlati felhívás célja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem eredményességének és hatékonyságának javítására irányuló szerződés megkötése volt 1 millió eurós indikatív költségvetéssel. Decentralizált előzetes közbeszerzésről volt szó, amelynek ajánlatkérője Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság pénzügyminisztériumának központi finanszírozási és közbeszerzési szolgálata volt (a továbbiakban: nemzeti ajánlatkérő szerv).

28      A szóban forgó közbeszerzési eljárás „A külső fellépésekkel kapcsolatos szerződéses eljárásokra vonatkozó gyakorlati útmutató” (a továbbiakban: PRAG) rendelkezéseinek hatálya alá tartozott az e közbeszerzés ajánlattevőinek szóló útmutató fejlécében található előírásoknak megfelelően.

29      A PRAG‑nak az irányítási módokkal kapcsolatos 2.2. pontja többek között megállapította, hogy az előzetes ellenőrzést előíró valamely decentralizált program keretében az ajánlatkérő szerv meghozza az eljárásokkal és a szerződések odaítélésével kapcsolatos döntéseket, és azokat előzetes jóváhagyás céljából a Bizottság elé terjeszti. Ugyanezen pont szerint a Bizottság bevonása a decentralizált szerződések finanszírozására vonatkozó engedélyének megadására vonatkozott, a képviselőinek az e szerződések megkötésére vagy végrehajtására irányuló decentralizált eljárások során történő fellépései pedig kizárólag annak megállapítására irányultak, hogy az uniós finanszírozás feltételei fennállnak‑e, vagy sem. Ennélfogva e fellépések célja nem azon elv megsértése volt, amely szerint a decentralizált szerződések nemzeti szerződések maradnak, amelynek előkészítése, megtárgyalása és megkötése kizárólag a decentralizált ajánlatkérő szervek felelősségi körébe tartozott, és nem is lehetett ilyen hatásuk. Ezenkívül e pontból következett, hogy a decentralizált szerződést a finanszírozási megállapodásban kijelölt ajánlatkérő szerv írta alá és ítélte oda, azaz a kedvezményezett állam kormánya vagy jogi személyiséggel rendelkező szervezete, amellyel a Bizottság ezt a megállapodást létrehozta, azonban ennek a kormánynak, illetve szervezetnek előzetesen be kellett nyújtania a Bizottság részére az értékelés eredményét jóváhagyás céljából, majd ezen eredménynek a szerződő féllel való közlését, valamint a kizárási és a kiválasztási kritériumokra vonatkozó bizonyítékok átvételét és elemzését követően a szerződést be kellett nyújtaniuk a Bizottság részére jóváhagyás céljából.

30      A PRAG‑nak a közbeszerzési eljárás törlésével kapcsolatos 2.4.13. pontja megállapította, hogy az ajánlatkérő a szerződés aláírásáig bármikor elállhat a beszerzéstől vagy törölheti a közbeszerzési eljárást, anélkül, hogy a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők bármifajta ellentételezésre jogot formálhatnának, és azt az esetet idézte, amikor az eljárás azért nem volt eredményes, mert nem érkezett egyetlen olyan ajánlat sem, amely minőségileg vagy pénzügyileg elfogadható lett volna. E pont szerint a végső döntést ebben a tekintetben az ajánlatkérő szerv hozza (azt követően, hogy a Bizottság az ajánlatkérő szerv által az előzetes rendszer keretében odaítélt szerződések tekintetében előzetes jóváhagyást adott).

31      A PRAG‑nak a jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos 2.4.15. pontja többek között előírta, hogy amikor nem a Bizottság az ajánlatkérő szerv, és ő értesül valamely ajánlattevő panaszáról, aki úgy véli, hogy sérelmet szenvedett az ajánlati felhívás keretében elkövetett hiba vagy szabálytalanság miatt, ismertetnie kell a véleményét az ajánlatkérő szervvel, és amennyiben lehetséges, békés megoldást kell keresnie a panaszt tevő ajánlattevő és az ajánlatkérő szerv között.

32      A PRAG‑nak a szerződés előkészítéséről és aláírásáról szóló 2.9.2. pontja előírta, hogy a decentralizált előzetes rendszerben az ajánlatkérő szerv a szerződésre vonatkozó dossziét megküldi az uniós küldöttségnek jóváhagyás céljából, amelynek a szerződés minden eredeti példányát alá kell írnia az uniós finanszírozás megerősítése érdekében.

33      Egyébként a szóban forgó közbeszerzés ajánlattevőinek szóló útmutató a 14.1. pontban megállapította, hogy a nyertes ajánlattevőt írásban kell tájékoztatni az ajánlatának elfogadásáról, a 15. pontban pedig, hogy a közbeszerzési eljárást törölni kell többek között akkor, ha utóbbi például azért nem volt eredményes, mert nem érkezett egyetlen olyan ajánlat sem, amely minőségileg vagy pénzügyileg elfogadható lett volna, valamint emlékeztettek arra, hogy ilyen esetben a nemzeti ajánlatkérő szerv semmilyen kártérítés megfizetésére nem kötelezhető.

34      A szóban forgó ajánlati felhívásra a felperes által vezetett konzorcium válaszolt.

35      2011. szeptember 13‑án a nemzeti ajánlatkérő szerv elküldte a felperesnek a tájékoztató levelet, amelyben utóbbival közölte, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződést az általa vezetett konzorciumnak ítélték oda azzal a feltétellel, hogy tizenöt napos határidőn belül elfogadható bizonyítékokat nyújt be a szóban forgó közbeszerzési eljárásban fennálló, kizárást eredményező helyzetekkel, illetve kiválasztási kritériumokkal kapcsolatban. A levél emlékeztetett arra, hogy a nemzeti ajánlatkérő szerv bizonyos feltételek mellett még dönthet úgy, hogy törli a közbeszerzési eljárást anélkül, hogy bármilyen kártérítést kellene fizetnie.

36      A 2011. október 4‑i elektronikus levelében a nemzeti ajánlatkérő szerv közölte a felperessel, hogy megkapta az összes igazoló dokumentumot. Az utolsó ellenőrzés elvégzése érdekében utóbbitól azt kérte, hogy készítse el a saját mérlegkimutatását a 2006. évre vonatkozóan, vagy ennek hiányában adjon át számára bizonyos információkat. A felperes a 2006. évre vonatkozó mérlegkimutatását csatolta a 2010. október 5‑i elektronikus válaszleveléhez. A nemzeti ajánlatkérő szerv ennek átvételét ugyanezen a napon elektronikus levélben igazolta.

37      A 2011. november 2‑i elektronikus levelében a felperes a nemzeti ajánlatkérő szervnél érdeklődött az eljárással kapcsolatos fejlemények felől.

38      A 2011. november 3‑i elektronikus levelében a nemzeti ajánlatkérő szerv azt válaszolta, hogy várja, hogy a szerződésre vonatkozó dossziénak az Európai Unió Macedónia volt jugoszláv köztársasági küldöttsége (a továbbiakban: küldöttség) által történő előzetes jóváhagyását ahhoz, hogy a szerződés aláírására irányuló eljárást véglegesíthesse. Véleménye szerint az eljárásnak nagyon gyorsan be kell fejeződnie, így fontos volt, hogy a felperes biztosítsa, hogy a főbb szakértők, akiknek a szerződés végrehajtásában részt kell venniük, 2011. végéig továbbra is rendelkezésre álljanak.

39      A 2011. november 9‑i levelében a küldöttség igazolta a szóban forgó közbeszerzési szerződés tervezetének átvételét, amelyet a nemzeti ajánlatkérő szerv jóváhagyás céljából küldött meg a számára. Az e levélben referenciaként hivatkozott feljegyzésben közölte, hogy úgy döntött, nem hagyja jóvá a szerződést a KER‑határozat 17. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján.

40      A fenti 39. pontban említett feljegyzésben a küldöttség az azzal kapcsolatos jogszerűségi vagy szabályszerűségi problémára hivatkozott, hogy arra a társaságra, amelynek a szerződést odaítélni javasolták – azaz a felperesre – a KER‑ben W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott amiatt, hogy csalás vagy súlyos adminisztratív hiba miatt jogi eljárás folyt ellene. Végül, ugyanebben a feljegyzésben a nemzeti ajánlatkérő szervnek azt javasolta, hogy zárja le a szóban forgó közbeszerzési eljárást a szerződés odaítélése nélkül, és kellőképpen indokolja meg azt az ajánlattevőknek nyújtott tájékoztatásban.

41      A 2011. november 9‑i levelében a küldöttség hozzátette, hogy azt, hogy nem hagyja jóvá a szerződést, úgy döntötte el, hogy figyelembe vette a felperest terhelő, az Unió pénzügyi érdekeinek és jó hírének védelmére vonatkozó kötelezettséget, valamint a szóban forgó figyelmeztető jelzés jellegét és komolyságát. Ebben a levélben a nemzeti ajánlatkérő szerv számára azt javasolta, hogy indítson új közbeszerzési eljárást.

42      A 2011. november 17‑i levelében a nemzeti ajánlatkérő szerv a küldöttséggel közölte, hogy azon információk alapján, amelyeket tőle kapott – amelyek szerint a szóban forgó szerződés odaítélése szempontjából technikailag elfogadható egyetlen ajánlat egy olyan társaságot foglalt magában, amelyre a KER‑ben W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott – a küldöttség számára jóváhagyás céljából átadta a szóban forgó szerződés odaítélésére irányuló eljárás törlésére vonatkozó feljegyzést, valamint átadta a vesztes ajánlattevők részére küldendő tájékoztató leveleket.

43      2010. novemberben közzétették a szóban forgó közbeszerzési eljárás törlésére vonatkozó értesítést.

44      A „vesztes ajánlattevőnek szóló”, 2011. december 6‑i levélben a nemzeti ajánlatkérő szerv arról tájékoztatta a felperest, hogy „figyelembe véve az Unió pénzügyi érdekei és jó híre védelmének szükségességét, valamint a figyelmeztető jelzés indokának jellegét és komolyságát”, úgy döntött, hogy a KER‑határozat 17. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírtak szerint lezárja a szóban forgó közbeszerzési eljárást a szerződés odaítélése nélkül.

45      A küldöttségnek és a nemzeti ajánlatkérő szervnek címzett, 2011. december 12‑i leveleiben a felperes vitatta a nemzeti ajánlatkérő szerv azon határozatának jogszerűségét, amelyben a szóban forgó közbeszerzési eljárást a KER‑határozatban rá vonatkozó figyelmeztető jelzés miatt zárta le a szerződés odaítélése nélkül, és kérte e határozat visszavonását. Többek között arra hivatkozott, hogy a Bizottság a KER‑be a rá vonatkozó figyelmeztető jelzést az ő tájékoztatása nélkül, valamint a fortiori anélkül jegyezte be, hogy őt előzetesen meghallgatta volna, és ezzel megsértette a védelemhez való jogát, míg a 2011. április 13‑i Planet kontra Bizottság végzésből (T‑320/09, EU:T:2011:172) az következik, hogy ez a figyelmeztető jelzés egy számára sérelmet okozó aktus volt. Mindenesetre a nemzeti ajánlatkérő szerv nem indokolta meg, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárásnak miért a szerződés odaítélése nélkül történő lezárását választotta a KER‑határozat 17. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt, kevésbé hátrányos valamely más megoldás helyett.

46      2011. december 16‑án az ombudsman ajánlástervezetet adott ki a hivatalból indított, Bizottságra vonatkozó OI/3/2008/FOR sz. vizsgálatával kapcsolatban. Ebben a tervezetben az ombudsman a KER‑határozat felülvizsgálatát javasolta annak biztosítása érdekében, hogy e határozat hatálya ne haladja meg az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges mértéket, és ne sértse meg a KER‑be bejegyzett személyek alapvető jogait, különösen a bejegyzésük előtti meghallgatáshoz való jogukat. Az ombudsman e tervezet 141. pontjában annak megállapítását is javasolta, hogy a W3b figyelmeztető jelzések egy nyomozóelvű rendszerben csak azokban az esetekben alkalmazandók, amelyekben az igazságügyi hatóságok a vizsgálati szakaszról a tárgyalási szakaszra való áttérésről határoztak. Véleménye szerint a vizsgálati szakaszban esetlegesen csak a W1, illetve a W2 figyelmeztető jelzések adhatók ki.

47      A küldöttségnek és a nemzeti ajánlatkérő szervnek címzett, 2012. január 12‑i leveleiben a felperes emlékeztetett az álláspontjára, és az ombudsman 2011. december 16‑i ajánlástervezetére hivatkozott.

48      A küldöttségnek és a nemzeti ajánlatkérő szervnek címzett, 2012. március 1‑jei leveleiben a felperes megjegyezte, hogy álláspontja szerint az Unió felelőssége a jelen ügyben megállapítható, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke alapján azt kérte, hogy osszanak meg vele minden olyan levelezést és dokumentumot, amely a Bizottság és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság hatóságai között keletkezett a szóban forgó közbeszerzési eljárással kapcsolatban, amennyiben az őt érinti.

49      A 2012. március 14‑i levelével a küldöttség elnézést kért a felperes leveleinek késedelmes megválaszolása miatt, és ez utóbbit arról tájékoztatta, hogy a PRAG 2.4.15. cikkével összhangban a nemzeti ajánlatkérő szervvel együtt – amely a szóban forgó közbeszerzési eljárásért egyedüli felelősséggel tartozott – vizsgálja, hogy miként válaszoljanak a bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó kérelmére.

50      A küldöttségnek és a Bizottságnak címzett, 2012. május 11‑i levelekkel a felperes megjegyezte, hogy álláspontja szerint a szóban forgó közbeszerzési eljárás törlésére vonatkozó, a nemzeti ajánlatkérő szerv által hozott határozat csak puszta következménye volt a Bizottság azon határozatának, hogy őt bejegyzi a KER‑be, valamint a küldöttség ebből eredő azon határozatának, hogy e bejegyzés miatt nem hagyja jóvá a szerződést. Egyébként a felperes emlékeztetett a dokumentumok közlése iránti kérelmére.

51      A 2012. május 24‑i ítéletével a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) megsemmisítette a 2008. szeptember 18‑i és október 17‑i bírósági felhívásokat, az OLAF ez alapján készített jelentéseit, valamint az azt követő valamennyi jogi aktust.

52      A 2012. június 25‑i leveleivel a felperes ismét emlékeztette a küldöttséget és a Bizottságot a dokumentumok közlése iránti kérelmére.

53      A 2012. június 25‑i levelével a felperes azt is kérte a Bizottságtól, hogy erősítse meg számára, hogy a KER‑ben figyelmeztető jelzés vonatkozik rá, valamint jelölje meg, hogy e figyelmeztető jelzés milyen jellegű és mik voltak az indokai, továbbá hogy a figyelmeztető jelzés bejegyzése iránti kérelmet ki és mikor nyújtotta be.

54      2012. július 6‑án az ombudsman határozatot fogadott el, amelyben lezárta a hivatalból indított, Bizottságra vonatkozó OJ/3/2008/FOR sz. vizsgálatát.

55      A 2012. július 11‑i levelében a Bizottság megerősítette a felperes számára, hogy a KER‑ben 2010. július óta W3b figyelmeztető vonatkozik rá a KER‑határozat 12. cikke alapján, amely előírta, hogy „amennyiben az OLAF által folytatott vizsgálatok vezetnek ilyen jogi eljárásokhoz, vagy az OLAF segítséget nyújt ezen eljárásokhoz, vagy nyomon követi azokat, akkor az OLAF‑nak kell kérelmeznie a megfelelő W3b figyelmeztető jelzést”. Ezenkívül megjegyezte, hogy a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult egyes tisztviselők feladata megvizsgálni azt, hogy e figyelmeztető jelzés milyen következményekkel jár a közbeszerzési eljárásokra, valamint a fennálló szerződésekre.

56      A 2012. július 11‑i levelében a küldöttség közölte a felperessel, hogy a nemzeti ajánlatkérő szerv fogadta el a közbeszerzési eljárás törlésére vonatkozó határozatot, valamint hogy nem rendelkezik olyan dossziéval, amelyhez hozzáférést adhatna a számára, továbbá, hogy a kérelmét tehát az illetékes nemzeti hatóságok felé fogja továbbítani.

57      A 2012. augusztus 23‑i levelével a felperes panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, és annak megállapítását kérte tőle, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét azáltal, hogy a KER‑be a rá vonatkozó figyelmeztető jelzést az előzetes tájékoztatása nélkül jegyezte be, számára megtagadta az e figyelmeztető jelzés megértéséhez szükséges információk átadását, valamit hogy ez alapján elutasította a szóban forgó, neki odaítélt közbeszerzési szerződés jóváhagyását anélkül, hogy figyelembe vette volna a későbbi tiltakozásait. A felperes közreműködést is kért az ombudsmantól annak érdekében, hogy töröljék a rá vonatkozó figyelmeztető jelzést a KER‑ből. Ezt a panaszt 604/2013/FOR szám alatt vették nyilvántartásba.

58      A 2012. december 19‑i Bizottság kontra Planet ítélettel (C‑314/11 P, EU:C:2012:823) a Bíróság elutasította a 2011. április 13‑i Planet kontra Bizottság végzéssel (T‑320/09, EU:T:2011:172) szemben benyújtott fellebbezést, és megerősítette, hogy a KER‑ben egy adott szervezetre vonatkozó figyelmeztető jelzés – ideértve a W1 figyelmeztető jelzést is – e szervezet számára okozhat sérelmet.

59      A Bizottság – miután a 2012. december 19‑i Bizottság kontra Planet ítéletből (C‑314/11 P, EU:C:2012:823) levonta a következtetéseket – ideiglenes intézkedéseket fogadott el a KER‑határozat alkalmazására vonatkozóan, amelyek arra irányultak, hogy azon szervezetek számára, amelyekkel kapcsolatban W1–W4 figyelmeztető jelzés bejegyzése iránti kérelmet nyújtottak be, lehetővé tegyék, hogy a figyelmeztető jelzés bejegyzését megelőzően írásban benyújthassák az észrevételeiket.

60      A 2013. május 8‑i határozatával az ombudsman a 637/2009/(ELB)FOR ügyet a következő megjegyzéssel zárta le: „[a]z OLAF tévesen tartózkodott attól, hogy az [ECO3] tekintetében aktivált W3b figyelmeztető jelzés visszavonását kérje”.

61      A 2013. december 16‑i levelével az ombudsman átadta a felperesnek azokat az észrevételeket, amelyeket az OLAF‑tól a 2013. december 2‑i levélben kapott.

62      A 2014. január 8‑i levelével a felperes az ombudsmannak benyújtotta az OLAF 2013. december 2‑i levelével kapcsolatos észrevételeit.

63      A 2014. szeptember 1‑jei levelével az ombudsman átadta a felperesnek a 604/2013/FOR ügyre vonatkozó ajánlástervezetét, amely arra irányult, hogy a Bizottság törölje a KER‑ből a felperesre vonatkozó figyelmeztető jelzést, vagy jelölje meg azokat az indokokat, amelyek annak fenntartását igazolják, valamint hogy a felperes számára adja át a közte és a nemzeti ajánlatkérő szerv között az e figyelmeztető jelzéssel kapcsolatban folytatott levelezés másolatát.

64      2015. februárban a Bizottság törölte a KER‑ből a felperesre, valamint az M. L.‑re vonatkozó figyelmeztető jelzést.

65      A 2015. április 16‑i végzéssel a török dosszié ügyében eljáró francia vizsgálóbíró kijelentette, hogy ebben a dossziéban M. L.‑lel szemben aktív korrupció miatt nincs helye az eljárás folytatásának, mivel az információk alapján nem áll fenn elegendő bizonyíték ellene.

66      A 2015. április 29‑i levelével az ombudsman átadta a felperesnek az OLAF által a felperes panaszára vonatkozó ajánlástervezettel kapcsolatban tett észrevételeit. Ezekben az észrevételekben az OLAF megjegyezte, hogy 2015. február 10‑én a KER‑határozat 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjéhez kérelmet intézett a felperesre vonatkozó figyelmeztető jelzés KER‑ből való törlése iránt, valamint hogy 2015. február 16‑án ez a számvitelért felelős tisztviselő határozatot hozott e figyelmeztető jelzés törléséről. A levelezés átadása iránti kérelmet illetően az OLAF megjegyezte, hogy ezt a kérelmet átadta a Bizottság hatáskörrel rendelkező szolgálatának.

67      Az ombudsmannak címzett, 2015. május 21‑i levelével a felperes tudomásul vette a rá vonatkozó figyelmeztető jelzés KER‑ből való visszavonását, és fenntartásokat tett az OLAF észrevételeivel kapcsolatban.

68      A 2015. május 21‑i végzésével a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium) tárgyalás elrendeléséről döntő tanácsa többek között M. L.‑t és az ECO3‑at a büntetőbíróság elé utalta az ukrán dossziéval összefüggésben fennálló lehetséges korrupt gyakorlatok miatt.

69      A felperes által 2015. július 1‑jén kézhez kapott, 2015. június 26‑i levelével a Bizottság átadta a felperesnek a nemzeti ajánlatkérő szerv és a küldöttség közötti levelezést, azaz a 2011. november 9‑i és 17‑i leveleket, amelyekhez a felperes mindaddig nem fért hozzá.

 A kereset előterjesztését követő tényállásról

70      A 2016. június 14‑i végzésével a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) tárgyalás elrendeléséről döntő tanácsa többek között M. L.‑t és az ECO3‑at a büntetőbíróság elé utalta a szerb dossziéval összefüggésben fennálló lehetséges korrupt gyakorlatok miatt.

71      A 2017. október 5‑i két ítéletével a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) az ukrán és a szerb dossziéval összefüggésben folytatott büntetőeljárásokat elfogadhatatlannak nyilvánította, mivel ezen eljárások alapja visszafordíthatatlanul sérült amiatt, hogy a francia igazságszolgáltatás kulcsfontosságú bizonyítékokat semmisített meg, és ennélfogva megállapította, hogy polgári jogi kérelmek ügyében nem rendelkezik hatáskörrel. Mivel ezen ítéletekkel szemben semmilyen fellebbezést nem nyújtottak be, azok jogerőre emelkedtek.

 Az eljárás és a felek kérelmei

72      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2016. június 13‑án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet. Az ügyet a Törvényszék ötödik tanácsa elé utalták.

73      2016. október 6‑án a Törvényszék tanácsainak összetételében történt változást követően az ügy átkerült a hetedik tanácshoz.

74      2017. február 14‑én az ügy a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében átkerült egy új, a Törvényszék első tanácsához tartozó előadó bíróhoz.

75      A Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedés keretében – amelyet a felekkel 2017. június 15‑én közöltek – a feleket felhívták arra, hogy terjesszék elő az azzal kapcsolatos észrevételeiket, hogy a jelen ügyben milyen esetleges következtetések vonhatók le a 2012. szeptember 13‑i Diadikasia Symvouloi Epicheiriseon kontra Bizottság és társai végzésből (T‑369/11, nem tették közzé, EU:T:2012:425), amelyet fellebbviteli eljárásban a 2013. július 4‑i Diadikasia Symvouloi Epicheiriseon kontra Bizottság és társai végzéssel (C‑520/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:457) helybenhagytak. A felek e kérésnek a megadott határidőn belül eleget tettek.

76      |Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott, és a feleket új pervezető intézkedések keretében – amelyekről utóbbiakat 2018. március 23‑án értesítették – egyes írásbeli kérdések megválaszolására hívta fel. A felek e kérésnek a megadott határidőn belül eleget tettek.

77      A Törvényszék a 2018. május 2‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat. A tárgyalás végén a szóbeli szakasz lezárult.

78      Az előadó bíró kérésére a Törvényszék – tekintettel arra, hogy az ügyet többek között olyan érv alapján kellett eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg – a szóbeli szakasz újbóli megnyitása mellett döntött, és pervezető intézkedés keretében utóbbiakat felhívta arra, hogy írásban válaszoljanak egy kérdésre. A felek e kérésnek a megadott határidőn belül eleget tettek, és a Törvényszék első tanácsa elnökének határozata alapján a szóbeli szakasz újból lezárult.

79      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        kötelezze a Bizottságot az általa amiatt elszenvedett vagyoni, illetve nem vagyoni károk megtérítésére, hogy figyelmeztető jelzés vonatkozott rá a KER‑ben, és hogy ezt követően e figyelmeztető jelzés alapján elutasították a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyását, e károk teljes összegét 496 000 euróra becsüli, amelyből 166 000 euró a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztése által okozott veszteségből eredő vagyoni károknak, 330 000 euró pedig Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és a foglalkoztatás terén más közbeszerzési szerződések elnyerése lehetőségének az elvesztéséből eredő vagyoni és nem vagyoni károknak felel meg.

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

80      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A Törvényszéknek a kereset elbírálása vonatkozásában fennálló hatásköréről

81      Míg a viszonválaszában a Bizottság jelezte, hogy nem vitatja a jelen kereset elfogadhatóságát, a 2017. június 15‑én közölt pervezető intézkedésre adott válaszában megjegyezte, hogy a Törvényszéknek a jelen keresetet hivatalból elfogadhatatlannak kellene nyilvánítania. A 2012. szeptember 13‑i Diadikasia Symvouloi Epicheiriseon kontra Bizottság és társai végzés (T‑369/11, nem tették közzé, EU:T:2012:425) 62. pontjából kitűnik, hogy amennyiben a kárt okozó aktus valamely harmadik országbeli ajánlatkérő szervtől származik, csak ezen ország igazságügyi hatóságai rendelkeznek hatáskörrel egy esetleges kártérítés megvizsgálására. A Bizottság szerint a felperes által hivatkozott kárt okozó aktus a nemzeti ajánlatkérő szerv egyik aktusa, azaz a nemzeti ajánlatkérő szerv által hozott, a szóban forgó közbeszerzési eljárás törléséről szóló határozat, amelyről a felperest a 2011. december 6‑i levéllel tájékoztatták.

82      A 2017. június 15‑én és a 2018. március 23‑án közölt pervezető intézkedésekre adott válaszában a felperes a jelen kereset elfogadhatóságának megállapítását kéri, és arra hivatkozik, hogy még ha figyelembe is vesszük a nemzeti ajánlatkérő szerv azon határozatát, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárást a szerződés odaítélése nélkül lezárja, a kárt okozóként megjelölt jogellenes aktus – azaz a felperes bejegyzése a KER‑be, valamint ezt követően a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyásának elutasítása – a Bizottságnak, illetve a küldöttségnek róható fel. A helyzet tehát különbözik a fenti 81. pontban említett végzés alapjául szolgáló ügyben fennállt helyzettől, amelyben a felperes a harmadik országbeli ajánlatkérő szerv által elfogadott azon határozatból eredő károk megtérítését kérte, amelynek jogszerűségét vitatta.

83      Az elfogadhatóság tekintetében a felek között a jelen ügyben abban a kérdésben áll fenn vita, hogy a Törvényszék rendelkezik‑e hatáskörrel a jelen kereset elbírálására, vagy sem, avagy ez utóbbi Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság bíróságainak hatáskörébe tartozik‑e.

84      Még ha a felek által megvitatott kérdést nem is kíséri semmilyen formális kérelem, e kérdést az uniós bíróság hivatalból vizsgálhatja, mivel az az uniós bíróságnak a jogvita elbírálására vonatkozó hatáskörére vonatkozik, ami hivatalból vizsgálandó kérdés (lásd ebben az értelemben: 1980. március 18‑i Ferriera Valsabbia és társai kontra Bizottság ítélet, 154/78, 205/78, 206/78, 226/78–228/78, 263/78, 264/78, 31/79, 39/79, 83/79 és 85/79, EU:C:1980:81, 7. pont; 2005. március 15‑i GEF kontra Bizottság ítélet, T‑29/02, EU:T:2005:99, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85      Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az az aktus, amelynek jogellenességére a felperes a kártérítéshez való jogának alátámasztása érdekében hivatkozik, nem a nemzeti ajánlatkérő szerv által hozott, a szóban forgó közbeszerzési eljárás törléséről szóló határozat, hanem a Bizottság azon határozata, amellyel a felperest bejegyezte a KER‑be, valamint ezt követően a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyásának a küldöttség általi elutasítása. Ellenben, ahogyan arra a felperes a 2017. június 15‑én és 2018. március 23‑án közölt pervezető intézkedésekre adott válaszában rámutat, „[ő] a kártérítési keresetét nem a nemzeti ajánlatkérő szerv határozatára alapítja, amely szerv az előzetesnek nevezett decentralizált közbeszerzés keretében hatáskörrel rendelkezik”, azonban „a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül nem köthet szerződést”, amely tehát „az e megállapodás jóváhagyásáért vagy elutasításáért egyedüli felelősséggel” tartozik.

86      Ebből következik, hogy még ha a szóban forgó közbeszerzési eljárás törléséről szóló határozatot a nemzeti ajánlatkérő szerv is hozta, a jelen kereset alátámasztása érdekében hivatkozott jogellenesség uniós intézménytől, szervtől vagy szervezettől származik, és nem tekinthető úgy, hogy az valamilyen nemzeti hatóságnak róható fel.

87      A C(2009) 7692 végleges határozat II. mellékletével összefüggésben értelmezett 1. cikkéből és a PRAG 2.2. pontjából következik, hogy a küldöttség nem egyszerűen véleményt adott a nyertes ajánlattevővel való szerződéskötéssel kapcsolatban, hanem az e szerződéskötés elfogadására vagy elutasítására irányuló jogkörrel rendelkezett, amikor úgy ítélte meg, hogy az utóbbit lehetővé tevő feltételek nem állnak fenn.

88      Egyébként az ügyiratokból, valamint a Törvényszék előtt lefolytatott vitákból az következik, hogy a 2011. november 9‑i levelével a küldöttség ténylegesen élt a ráruházott jogkörrel, és elutasította a szóban forgó közbeszerzési szerződésnek a felperes által vezetett konzorciummal való megkötését, aminek következtében a nemzeti ajánlatkérő szervnek – mivel a technikailag elfogadható egyetlen ajánlatot ez a konzorcium tette – nem volt más választása, mint hogy törölje a szóban forgó közbeszerzési eljárást.

89      A fentiekből következik, hogy a felperes által a kártérítéshez való jogának alátámasztása érdekében hivatkozott jogellenesség nem a nemzeti ajánlatkérő szervnek róható fel, amelynek le kellett vonnia a küldöttség által történő – a Bizottság előzetes határozatán alapuló – elutasítás következményeit, hanem a küldöttségnek és magának a Bizottságnak.

90      A jelen helyzet különbözik a 2012. szeptember 13‑i Diadikasia Symvouloi Epicheiriseon kontra Bizottság és társai végzés (T‑369/11, nem tették közzé, EU:T:2012:425) alapjául szolgáló helyzettől, amelyben a kártérítési kereset alátámasztása érdekében csak olyan aktusok jogellenességére hivatkoztak, amelyeket a nemzeti hatóság fogadott el.

91      A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a Törvényszék a jelen kereset elbírálására hatáskörrel rendelkezik, valamint hogy a Bizottság ezzel ellentétes érvelését el kell utasítani.

 A válasz C.1–C.12. mellékletében bemutatott bizonyítékok elfogadhatóságáról

92      Az eljárási szabályzat 113. cikke szerint a Törvényszék hivatalból vizsgálhatja a kereset elfogadhatóságának feltételeit, amelyek imperatív jellegűek (lásd: 1998. április 2‑i Apostolidis kontra Bíróság ítélet, T‑86/97, EU:T:1998:71, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanakkor az uniós bíróság főszabály szerint nem alapíthatja a határozatát olyan – akár imperatív jellegű – jogalapra, amelyet hivatalból hozott fel, anélkül hogy előtte felhívta volna a feleket az említett jogalappal kapcsolatos észrevételeik megtételére (lásd: 2009. december 17‑i M kontra EMEA (felülvizsgálat) ítélet, C‑197/09 RX‑II, EU:C:2009:804, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93      A jelen ügyben hivatalból kell megvizsgálni a válasz C.1–C.12. mellékletében bemutatott bizonyítékok elfogadhatóságát.

94      A Törvényszék által elfogadott egyik pervezető intézkedésre válaszul (lásd a fenti 78. pontot) a felperes arra hivatkozott, hogy a válasz C.1–C.12. mellékletében bemutatott bizonyítékok összessége – ellenbizonyításként vagy bizonyítékfelajánlási kiegészítésként – nem tartozik az eljárási szabályzat 85. cikke (1) bekezdésében foglalt jogvesztő szabály hatálya alá. A Bizottság megjegyezte, hogy a felperes addig nem igazolta a szóban forgó bizonyítékok késedelmes bemutatását, és a kérdést Törvényszék mérlegelésére bízva úgy vélte, hogy e bizonyítékokat – kiegészítő információként, ellenbizonyításként vagy akár bizonyítékfelajánlási kiegészítésként – elfogadhatónak lehetne nyilvánítani.

95      Ebben a tekintetben a keresetlevélből kitűnik, hogy a jelen kereset tárgya egy kártérítési kérelem, amely azon vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére irányul, amelyeket a felperes állítólagosan amiatt szenvedett el, hogy a Bizottság a felperes KER‑be történő bejegyzéséről határozott, és ezt követően a küldöttség elutasította a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyását. Olyan keresetről van tehát szó, amellyel a felperes az Unió szerződésen kívüli felelősségét kívánja érvényesíteni.

96      Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset keretében a felperes által állítólagosan elszenvedett kár bekövetkezését és nagyságát neki kell bizonyítania az uniós bíróság előtt (lásd: 2016. január 28‑i Zafeiropoulos kontra Cedefop ítélet, T‑537/12, nem tették közzé, EU:T:2016:36, 91. pont, valamit az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. április 26‑i Strack kontra Bizottság ítélet, T‑221/08, nem tették közzé, EU:T:2016:242, 308. pont).

97      Az uniós bíróság kétségkívül elismerte, hogy bizonyos esetekben – többek között amikor nehéz a hivatkozott károk számszerűsítése – nem nélkülözhetetlen a kár mértékének keresetben történő pontos meghatározása, sem pedig a követelt kártérítés összegének számszerűsítése (lásd: 2013. február 28‑i Inalca és Cremonini kontra Bizottság ítélet, C‑460/09 P, EU:C:2013:111, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

98      A jelen ügyben a keresetlevelet 2016. június 13‑án nyújtották be. Ez utóbbiban a felperes a keresetlevél mellékleteiben bemutatott bizonyítékok alapján számszerűsítette a véleménye szerint általa elszenvedett nem vagyoni és vagyoni károkat.

99      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 76. cikkének f) pontjával összhangban a keresetlevélnek tartalmazni kell szükség esetén a bizonyítékok és a felajánlott bizonyítékok megjelölését.

100    Ezenkívül az eljárási szabályzat 85. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a bizonyítékokat és a bizonyítékok felajánlását az első beadványváltás keretében kell előterjeszteni. Ugyanezen szabályzat 85. cikkének (2) bekezdése hozzáteszi, hogy a válaszban, illetve a viszonválaszban a felperes és az alperes érveik alátámasztására további bizonyítékokat terjeszthetnek elő vagy ajánlhatnak fel, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt. Ez utóbbi esetben az eljárási szabályzat 85. cikkének (4) bekezdésével összhangban az előterjesztett vagy felajánlott bizonyítékok elfogadhatóságának tárgyában a Törvényszék azt követően hoz határozatot, hogy a többi félnek lehetőséget biztosítottak arra, hogy e bizonyítékokról vagy felajánlásokról állást foglaljanak.

101    Az eljárási szabályzat 85. cikke (1) bekezdésének jogvesztő szabálya nem vonatkozik az ellenbizonyításra és az ellenérdekű fél által az ellenkérelemben tett ellenbizonyítást követően nyújtott bizonyítékfelajánlási kiegészítésre (lásd: 2017. június 22‑i Biogena Naturprodukte kontra EUIPO [ZUM wohl] ítélet, T‑236/16, EU:T:2017:416, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

102    Az eljárási szabályzat 85. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogvesztő szabály alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a feleknek a bizonyítékok késedelmes bemutatását és a bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolniuk kell (2008. szeptember 18‑i Angé Serrano és társai kontra Parlament ítélet, T‑47/05, EU:T:2008:384, 54. pont), valamint hogy az uniós bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy ellenőrizze az e bizonyítékok késedelmes bemutatásával, illetve felajánlásával kapcsolatos indokolás megalapozottságát és adott esetben ez utóbbiak tartalmát, valamint arra, hogy ha ez a késedelmes bemutatás jogilag nem kellőképpen indokolt, illetve megalapozott, azokat figyelmen kívül hagyja (2005. április 14‑i Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ítélet, C‑243/04 P, nem tették közzé, EU:C:2005:238, 33. pont; 2008. szeptember 18‑i Angé Serrano és társai kontra Parlament, T‑47/05, EU:T:2008:384, 56. pont).

103    Már megállapítást nyert, hogy a bizonyítékok valamely fél általi késedelmes bemutatása, illetve felajánlása igazolható azzal, hogy ez a fél korábban nem rendelkezhetett a szóban forgó bizonyítékokkal, illetve akkor, ha az ellenérdekű fél késedelmes bizonyítékfelajánlásai a kontradiktórius elv tiszteletben tartása érdekében igazolják az akta kiegészítését (2005. április 14‑i Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ítélet, C‑243/04 P, nem tették közzé, EU:C:2005:238, 32. pont; 2008. szeptember 18‑i Angé Serrano és társai kontra Parlament ítélet, T‑47/05, EU:T:2008:384, 55. pont).

104    A jelen ügyben a felperes anélkül mutatott be egyes bizonyítékokat a válasz C.1–C.15. mellékletében, hogy pontos indokolást adott volna az azok bemutatása tekintetében fennálló késedelemmel kapcsolatban.

105    Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a felperes működési költségeit részletező, a válasz C.7. mellékletében bemutatott táblázat – ahogyan arra a felperes hivatkozik – nem minősül bizonyítéknak. A felperestől származó egyszerű tájékoztatásról van ugyanis szó a Bizottság által az ellenkérelem 52. pontjában megfogalmazott egyik kérdésre történő válaszadás érdekében, amelyet ez utóbbi a viszonválasz 34. pontjában „tudomásul vett”. Következésképpen nem olyan bizonyítékról van szó, amelynek elfogadhatóságát az eljárási szabályzat 85. cikkének (1) bekezdésére tekintettel vizsgálni kellene.

106    Amennyiben a felperes a Törvényszék kérdéseire adott válaszaiban (lásd a fenti 78. pontot) arra hivatkozott, hogy a válasz C.1–C.12. mellékletei olyan bizonyítékokat tartalmaznak, amelyek a Bizottság által az ellenkérelemben hivatkozott érvek megcáfolásához szükségesek, rá kell mutatni, hogy – ahogyan azt a felperes helyesen megjegyzi és ahogyan azt a Bizottság elismeri – a válasz C.1–C.4. mellékleteiben foglalt bizonyítékok késedelmes bemutatása a kontradiktórius elv tiszteletben tartása érdekében az ellenkérelemben kifejtett egyes érvek tekintetében ténylegesen igazolható. Először is a büntetőbíróság elé utalásról, valamint a részleges okafogyottság megállapításáról szóló, a Franciaországban indított büntetőeljárás keretében hozott 2015. április 16‑i végzés kivonatát a válasz C.1. mellékletében annak bizonyítása érdekében mutatták be, hogy M. L.‑lel szemben az eljárást érdemben, azaz elegendő bizonyíték hiányában szüntették meg, nem pedig a hatáskör hiánya miatt, ahogyan azt a Bizottság állította az ellenkérelme 12. pontjában. Másodszor, az ombudsmanhoz benyújtott eljárási iratokat a válasz C.2. és C.3. mellékletében annak bizonyítása érdekében mutatták be, hogy csak M. L.‑re és az ECO3‑ra vonatkozott figyelmeztető jelzés a KER‑ben, nem pedig magára a felperesre, ahogyan azt a Bizottság az ellenkérelme 16. pontjában állította. Harmadszor, a felperes részvételével zajló három projektre vonatkozó végleges könyvvizsgálói jelentések kivonatait a válasz C.4. mellékletében annak alátámasztása érdekében mutatták be, hogy az egy projekt keretében ténylegesen teljesített napok száma általában megfelelt a költségvetésben megbecsült számnak, amit a Bizottság az ellenkérelme 50. pontjában kétségbe vont.

107    Ugyanakkor a válasz C.5., C.6., valamint a C.8–C.12. mellékletében foglalt bizonyítékokat, azaz a keresetlevélhez mellékletként csatolt, a kár értékeléséről szóló táblázatban (a továbbiakban: a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázat) szereplő főbb szakértők közül kettő nyilatkozatát, amelyek megerősítik az e károkra vonatkozó napi kamatot, a felperes által 2012‑ben alkalmazott projektvezető fizetési papírját, a konzorcium tagjainak nyilatkozatait, amelyek megerősítik a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatban szereplő felosztási kulcsot, valamint a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság hatóságaival kötendő, az e hatóságok számára az illegális munka elleni küzdelemben támogatás nyújtására irányuló közbeszerzési szerződéssel kapcsolatos, 2013. február 13‑án közzétett véleményt a felperes a fenti 96. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően kizárólag az állítólagos vagyoni és nem vagyoni kár bekövetkezésének és nagyságának bizonyítása céljából mutatta be, ahogyan az a keresetlevélben összegszerűen szerepelt. Az alapján, hogy az ellenkérelemben a Bizottság azzal érvelt, hogy a felperes jogilag nem bizonyította kellőképpen az állítólagosan elszenvedett kár bekövetkezését és nagyságát, nem lehet megállapítani, hogy a válasz C.5., C.6., valamint a C.8–C.12. mellékletében foglalt bizonyítékok késedelmes bemutatását ennélfogva igazolja a Bizottság érvei megválaszolásának, valamint a kontradiktórius elv tiszteletben tartásának szükségessége.

108    A fenti értékelések összességéből az következik, hogy a válasz mellékleteiben felhozott bizonyítékok közül a válasz C.5., C.6., valamint a C.8–C.12. mellékletében foglalt bizonyítékokat mint elfogadhatatlanokat, el kell utasítani, és így ezek a kereset érdemi vizsgálata szakaszában nem vehetőek figyelembe.

 Az ügy érdeméről

109    Az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerint „[s]zerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat”. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió intézményei jogellenes magatartásából fakadó, az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének beállásához több feltétel együttes fennállása szükséges, úgymint az intézményeknek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (lásd: 2008. szeptember 9‑i FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. július 11‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítélet, T‑351/03, EU:T:2007:212, 113. pont; 2014. november 25‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, T‑384/11, EU:T:2014:986, 47. pont).

110    A jelen kereset alátámasztása érdekében a felperes arra hivatkozik, hogy a fenti 109. pontban említett három feltétel a jelen ügyben teljesül.

111    A Bizottság a keresetnek a megalapozatlanság miatti elutasítását kéri azon oknál fogva, hogy a felperes nem bizonyította a rá háruló kötelezettségnek megfelelően, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges valamennyi feltétel teljesül a jelen ügyben. Elsődlegesen azt állítja, hogy a felperes nem bizonyította az általa hivatkozott kár fennállását és annak mértékét. Másodlagosan vitatja a felperes által neki felrótt magatartás jogellenességét.

112    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Uniónak az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges – a fenti 109. pontban már felsorolt –feltételek kumulatívak (2010. december 7‑i Fahas kontra Tanács ítélet, T‑49/07, EU:T:2010:499, 92. és 93. pont; 2012. február 17‑i Dagher kontra Tanács végzés, T‑218/11, nem tették közzé, EU:T:2012:82, 34. pont). Ebből következik, hogy ha egyetlen feltétel nem teljesül, a keresetet teljes egészében el kell utasítani (2011. október 26‑i Dufour kontra EKB ítélet, T‑436/09, EU:T:2011:634, 193. pont).

113    A jelen esetben meg kell tehát vizsgálni, hogy a felperes a rá háruló kötelezettségnek megfelelően bizonyítja‑e az általa a Bizottságnak felrótt magatartás jogellenességét, az általa állítólagosan elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár bekövetkezését, valamint a Bizottságnak felrótt jogellenes magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását.

 A Bizottságnak felrótt jogellenes magatartásról

114    A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság és a küldöttség hibát követett el mindenekelőtt azzal, hogy a Bizottság a KER‑be rá vonatkozó figyelmeztető jelzést jegyzett be, majd pedig azzal, hogy a küldöttség e figyelmeztető jelzés miatt elutasította a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyását, miután azt az általa vezetett konzorciumnak ítélték oda. A felperes véleménye szerint ez a hiba a Bizottságnak és a küldöttségnek felróható több jogsértésből ered.

115    Egyfelől a KER‑ben a rá vonatkozó figyelmeztető jelzés jogellenes.

116    Először is e figyelmeztető jelzésnek nincs jogalapja, mivel annak a határozatnak, amely alapján azt kiadták – azaz a KER‑határozatnak –, ugyancsak nincs jogalapja, és ennélfogva azt az EUMSZ 5. cikkben foglalt hatáskörátruházás elvének, valamint az Alapjogi Charta 48. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott ártatlanság vélelme elvének megsértésével fogadták el, ahogyan azt a Törvényszék a 2015. április 22‑i Planet kontra Bizottság ítéletben (T‑320/09, EU:T:2015:223, 57., 58., 66–68. pont) már megállapította.

117    Ezenfelül a KER‑határozatot a jogbiztonság elvének megsértésével fogadták el, mivel a W3b figyelmeztető jelzéshez szükséges azon feltétel, hogy az érintett személy ellen „jogi eljárásnak” kell folynia, nem volt kellően világos és pontos ahhoz, hogy a jogalanyok a jogaikat és kötelezettségeiket egyértelműen megismerhessék, ahogyan azt az ombudsman az OI/3/2008/FOR ügyben hozott, 2011. december 16‑i ajánlástervezetében megállapította.

118    Másodszor, a KER‑ben feltüntetett W3b figyelmeztető jelzés sérti az Alapjogi Charta 41. cikkét, a megfelelő ügyintézés elvét, a védelemhez való jogot, a meghallgatáshoz való alapvető jogot, valamint az indokolási kötelezettséget, mivel azt anélkül adták ki, hogy a felperest arról tájékoztatták, őt – a fortiori – előzetesen meghallgatták, valamint hogy számára kellő indokolást adtak volna.

119    Harmadszor és másodlagos jelleggel, a KER‑ben rá vonatkozó figyelmeztető jelzés sérti a KER‑határozatot és az arányosság elvét, mivel a W3b figyelmeztető jelzéshez szükséges azon feltétel, hogy „jogi eljárásnak” kell fennállnia, az ő esetében, valamint M. L. és az ECO3 esetében sem teljesült, mivel a nyomozóelvű rendszerben ez a fogalom a nyomozati, illetve a vizsgálati szakaszra nem terjed ki.

120    Másfelől a közbeszerzési szerződés jóváhagyásának elutasítása és ebből következően az eljárásnak a KER‑határozat 17. cikkének (2) bekezdése szerinti, a szóban forgó szerződés odaítélése nélkül történő lezárása jogellenes volt. A Bizottság megsértette az Alapjogi Charta 41. cikkében foglalt indokolási kötelezettséget, a gondossági kötelezettséget és az arányosság elvét, mivel nem alkalmazta a KER‑határozat 17. cikkének (2) bekezdését, és nem fejtette ki azokat az okokat sem, amelyek miatt nem alkalmazta ezeket a rendelkezéseket, amelyek – ha az a személy, akire W3b figyelmeztető jelzés vonatkozik, az értékelő bizottság listáján az első helyen áll – megerősített monitoringintézkedések mellett lehetővé teszik a szerződés odaítélését a számára. Ezenfelül a Bizottság nem tartotta be a szóban forgó közbeszerzés ajánlattevőinek szóló útmutató 15. pontját, amely kimerítő jelleggel határozta meg azokat az eseteket, amikor a szóban forgó közbeszerzési eljárás törölhető, és nem tartalmazta azt az esetet, amikor a KER‑ben W3b figyelmeztető jelzést adtak ki.

121    A Bizottság vitatja, hogy olyan jogsértést követett volna el, amely alkalmas az Unió szerződésen kívüli felelősségének megalapozására.

122    Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely jogi aktus jogellenességének megállapítása bármilyen sajnálatos, de önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az Uniónak az intézményeknek felrótt magatartás jogellenessége miatti felelősségének a megállapíthatóságára vonatkozó feltétel teljesült (2014. november 25‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, T‑384/11, EU:T:2014:986, 50. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2003. március 6‑i Dole Fresh Fruit International kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑56/00, EU:T:2003:58, 72–75. pont; 2011. november 23‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑341/07, EU:T:2011:687, 31. pont).

123    Az uniós intézmények jogellenes magatartásával kapcsolatos feltétel megköveteli a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi szabály kellően súlyos megsértését (lásd: 2017. május 30‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, C‑45/15 P, EU:C:2017:402, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

124    A magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi szabály kellően súlyos megsértésére vonatkozó követelmény célja a szóban forgó jogellenes jogi aktus jellegétől függetlenül annak elkerülése, hogy az érintett személyek által állítólagosan elszenvedett károk viselésének kockázata akadályozza a kérdéses intézményt hatáskörének – akár a normatív jellegű, illetve gazdaságpolitikai döntéseket igénylő tevékenységének, akár közigazgatási hatáskörének keretében – a közérdek érdekében való teljes körű gyakorlásában, anélkül azonban, hogy a nyilvánvaló és nem kimenthető mulasztások következményeinek terhe magánszemélyekre hárulna (lásd: 2011. november 23‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑341/07, EU:T:2011:687, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. november 25‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, T‑384/11, EU:T:2014:986, 51. pont).

125    A jelen ügyben a felperes helyesen állítja azt, hogy KER‑ben a rá vonatkozó W3b figyelmeztető jelzés jogellenes volt.

126    Először is e figyelmeztető jelzésnek nem volt jogalapja.

127    Az EUMSZ 5. cikkben foglalt hatáskörmegosztás elve ugyanis megköveteli, hogy az egyes intézmények a Szerződésben rájuk ruházott hatáskörük keretén belül járjanak el (lásd ebben az értelemben: 2015. április 22‑i Planet kontra Bizottság ítélet, T‑320/09, EU:T:2015:223, 57. és 58. pont). Ezenkívül a jogbiztonság elve azt jelenti, hogy minden joghatás kiváltására irányuló aktus a kötelező erejét a meghozandó intézkedés jogi formáját előíró azon uniós jogi rendelkezésből származtatja, amelyet az aktus jogalapként kifejezetten megjelöl (1993. június 16‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑325/91, EU:C:1993:245, 26. pont).

128    A jelen ügyben a felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzést a KER‑ben a KER‑határozatnak az ilyen típusú figyelmeztető jelzést és annak következményeit szabályozó rendelkezései alapján adták ki. Márpedig egyetlen meglévő jogalap sem hatalmazta fel a Bizottságot arra, hogy ilyen rendelkezéseket fogadjon el, amelyek hátrányos következményekkel járhatnak azon személyek jogi helyzetére nézve, akikre ilyen típusú figyelmeztető jelzés vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2015. április 22‑i Planet kontra Bizottság ítélet, T‑320/09, EU:T:2015:223, 64., 68., 70. és 71. pont).

129    Ezenfelül, mivel a KER‑ben a felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzés egyértelmű hatással volt a jogi helyzetére, a Bizottság nem állíthatja megalapozottan azt, hogy a KER‑határozatnak az e típusú figyelmeztető jelzést és az annak következményeit szabályozó rendelkezései pusztán az Unió általános költségvetésének végrehajtását szolgáló belső szabályoknak minősülnek.

130    Hasonlóképpen a Bizottság nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy a KER‑határozattal kapcsolatban a jogalap hiányát formálisan még nem állapították meg akkor, amikor a Bizottság a felperest bejegyezte a KER‑be. E megállapítás hiánya ugyanis egyáltalán nem képezi akadályát annak, hogy a jelen kereset keretében a felperes e határozat jogellenességére hivatkozzon annak érdekében, hogy kártérítést kapjon azokért a károkért, amelyeket az álláspontja szerint a KER‑be történő bejegyzése miatt szenvedett el.

131    Másodszor, a felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzést a KER‑ben a felperes védelemhez való jogának megsértésével adták ki.

132    A védelemhez való jog tiszteletben tartása az uniós jog általános alapelvének minősül, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a közigazgatási szerv valamely személlyel szemben olyan aktus meghozatalát helyezi kilátásba, amely e személlyel szemben kifogásokat tartalmaz (2008. december 18‑i Sopropé ítélet, C‑349/07, EU:C:2008:746, 36. pont).

133    Ezen elv értelmében azon határozatok címzettjei számára, amelyek e címzettek érdekeit érzékelhetően érintik, lehetővé kell tenni, hogy hasznosan kifejthessék álláspontjukat azon elemekkel kapcsolatban, amelyekre a közigazgatási szerv határozatát alapozni kívánja. E kötelezettség a közigazgatási szervekre hárul, amennyiben azok az uniós jog hatálya alá tartozó határozatokat fogadnak el, akkor is, ha maga az alkalmazandó jog nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget (lásd: 2008. december 18‑i Sopropé ítélet, C‑349/07, EU:C:2008:746, 37. és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja azt is kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

134    A védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének másik szerves része, hogy a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek – az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (2003. október 2‑i Corus UK kontra Bizottság ítélet, C‑199/99 P, EU:C:2003:531, 145. pont; 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 462. pont; 2011. szeptember 29‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C‑521/09 P, EU:C:2011:620, 148. pont). Ebből következik, hogy az indokolást főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint az őt hátrányosan érintő határozatot, valamint hogy az indokolás hiányát nem orvosolhatja az, hogy az érdekelt az uniós bíróságok előtti eljárásban megismeri a határozat indokait (1981. november 26‑i Michel kontra Parlament ítélet, 195/80, EU:C:1981:284, 22. pont).

135    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben és az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt indokolásnak a megtámadott jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. Így egyfelől valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését. Másfelől az ilyen jogi aktus indokolása pontossága mértékének arányosnak kell lennie a tényleges lehetőségekkel, és azon technikai feltételekkel vagy határidővel, amelyek között, illetve amelyen belül meg kell hozni (lásd: 2016. április 14‑i Ben Ali kontra Tanács ítélet, T‑200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 94. és 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

136    A jelen ügyben a Bizottság formálisan csak a 2012. július 11‑i levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy a KER‑ben 2010. július óta W3b figyelmeztető jelzés vonatkozik rá. Elmulasztotta tehát meghallgatni a felperest a KER‑be való bejegyzését, illetve a felperes által vezetett konzorcium részére odaítélt szerződés jóváhagyásának az e bejegyzés miatti elutasítását megelőzően.

137    E figyelmeztető jelzés indokait illetően a Bizottság a 2012. július 11‑i levélben pusztán emlékeztetett a KER‑határozat 12. cikkének (2) bekezdésében említett általános és absztrakt körülményekre, amelyek mellett az OLAF a W3b figyelmeztető jelzés aktiválását kérte a KER‑ben, azaz amikor az általa folytatott vizsgálat vezet jogi eljáráshoz vagy amikor az OLAF segítségét nyújt ezen eljárásokhoz vagy nyomon követi azokat. Ennélfogva a Bizottság elmulasztotta közölni a felperessel a rá vonatkozóan a KER‑ben aktivált figyelmeztető jelzés indokait azzal egyidejűleg, továbbá a 2012. július 11‑i levélben, valamint a küldöttség és a nemzeti ajánlatkérő szerv közötti levelezésekben – amelyeket a felperessel a 2015. június 26‑i levélben közöltek – sem fejtette ki azokat a különös és konkrét okokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy a KER‑határozat 12. cikkének (2) bekezdése a felperes esetében alkalmazandó. Márpedig az ilyen indokolás a jelen ügy összefüggéseiben annál is inkább szükséges, mivel – ahogyan az az ügy irataiból kitűnik – semmilyen jogi eljárás nem vonatkozott személyesen a felperesre, illetve mivel a vele kapcsolatban álló személyekkel, azaz M. L.‑lel és az ECO3‑mal szemben Franciaországban és Belgiumban folytatott eljárások csak vizsgálati szakaszban voltak, nem pedig tárgyalási szakaszban, azaz a francia és a belga nyomozóelvű rendszerben az eljárás egyetlen olyan szakaszában, amely jogerős ítélet meghozatalával végződhet. Márpedig a felek írásbeli beadványaiból, valamint az ombudsman által az OI/3/2008/FOR ügyben adott, 2012. december 16‑i ajánlástervezetéből (lásd a fenti 46. pontot) kitűnik, hogy a KER‑határozat 12. cikkének pontos hatálya bizonytalan volt. E határozat 12. cikkének (3) bekezdésére tekintettel különösen nem volt egyértelmű, hogy egy nyomozóelvű rendszerben a W3b figyelmeztető jelzések alkalmazhatók‑e a vizsgálati szakasztól kezdődően.

138    A fenti 134. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban az indokolás e hiányát nem orvosolhatják a Bizottság jelen ügyben benyújtott írásbeli beadványaiban adott magyarázatok. Mindenesetre rá kell mutatni, hogy a KER‑ben a felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzést igazoló pontos okok ebben a szakaszban továbbra is bizonytalanok, mivel a Bizottság soha nem mutatott be azt igazoló dokumentumokat, hogy az OLAF kérelmet nyújtott volna be hozzá a KER‑ben figyelmeztető jelzésnek a felperes vagy vele kapcsolatban álló személyek – azaz M. L. és az ECO3 – esetében történő aktiválására vonatkozóan.

139    Amennyiben a Bizottság az ellenkérelem szakaszában először azt állítja, hogy a jelen ügyben eltérhetett a felperes védelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosítására vonatkozó elvtől az OLAF, valamint a francia és a belga hatóságok által M. L.‑lel és az ECO3‑mal szemben indított vizsgálati eljárások és bírósági eljárások bizalmas jellegének megőrzése érdekében, elegendő megállapítani azt, hogy mivel a KER‑ben feltüntetett, felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzés hátrányosan érinthette a jogi helyzetét, a védelemhez való jogát tiszteletben kellett tartani bizonyos olyan rendelkezések sérelme nélkül, amelyekre annak érdekében lehetett szükség, hogy e jogok összeegyeztethetőek legyen harmadik személyek jogaival. Ugyanakkor a Bizottság nem állította, illetve – a fortiori – nem bizonyította azt, hogy a jelen ügyben ilyen összeegyeztetésre törekedett volna. Különösen, a Bizottság semmilyen magyarázatot nem adott azzal kapcsolatban, hogy ezt a bizalmas jelleget még fenn kellett tartani 2011. novemberben, akkor, amikor elutasította a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyását azzal az indokkal, hogy a felperesre a KER‑ben W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott.

140    Harmadszor, a KER‑ben a felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzés sérti az Alapjogi Charta 48. cikkének (1) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelmét, amelynek célja, hogy mindenki számára biztosítsa azt, hogy ne lehessen valamely jogsértés elkövetésében bűnösnek minősíteni és bűnösként kezelni addig, amíg a bűnösségét bíróság meg nem állapította. Ez az elv magában foglalja azt is, hogy ha a Bizottság szükségesnek véli megelőző intézkedések elfogadását egy korai szakaszban, olyan jogalapra van szüksége, amely lehetővé teszi ilyen előrejelző rendszer létrehozását és az ahhoz kapcsolódó intézkedések meghozatalát, egy olyan rendszerét, amely tiszteletben tartja a védelemhez való jogot, az arányosság elvét, valamint a jogbiztonság elvét, amely utóbbi megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre nézve hátrányos következményeik lehetnek (lásd ebben az értelemben: 2015. április 22‑i Planet kontra Bizottság ítélet, T‑320/09, EU:T:2015:223, 66. és 67. pont). Márpedig, ahogyan az a fenti 128. pontból következik, ez a jogalap a jelen esetben téves.

141    A felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzésnek a KER‑be történő bejegyzése során a Bizottság a KER‑határozat 9. cikke 3. pontjának, valamint a 12. cikke (2) bekezdésének szövegére, valamint – ahogyan az a küldöttség 2011. november 9‑i leveléhez csatolt feljegyzésből kitűnik – arra hivatkozott, hogy a felperessel szemben csalás vagy súlyos adminisztratív hiba miatt jogi eljárás volt folyamatban. Márpedig, ahogyan azt a Törvényszék a fenti 128. és 137. pontokban megállapította, egyetlen meglévő jogalap sem hatalmazta fel a Bizottságot arra, hogy a W3b figyelmeztető jelzést és az annak következményeit szabályozó rendelkezéseket fogadjon el. Ezenfelül amikor a felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzést a KER‑be bejegyezték, semmilyen bírósági eljárás nem vonatkozott közvetlenül a felperesre, a vele kapcsolatban álló személyekkel szembeni bírósági eljárások pedig csak a vizsgálati szakaszban voltak. Mivel e figyelmeztető jelzés hátrányos következményekkel járt a felperesre, meg kell állapítani, hogy utóbbit anélkül kezelték úgy, hogy csalást vagy súlyos adminisztratív hibát követett el, hogy az e magatartások tekintetében fennálló közvetlen vagy közvetett vétkességét a bíróság előtt bizonyították volna.

142    Azon kérdést illetően, hogy a Bizottság által ekképpen megsértett jogi szabályok keletkeztetnek‑e jogokat magánszemélyek számára, emlékeztetni kell arra, hogy e feltétel hatékony érvényesülésének biztosításához az szükséges, hogy a hivatkozott szabály által kínált védelem az arra hivatkozó személy vonatkozásában érvényesüljön, tehát az, hogy ez a személy azon személyek körébe tartozzon, akik számára a szóban forgó szabály jogokat keletkeztet. Nem lehet ugyanis a kártérítés forrásaként elismerni egy olyan szabályt, amely nem azt a magánszemélyt védi az általa hivatkozott jogsértéssel szemben, hanem egy másik magánszemélyt (2007. szeptember 12‑i Nikolaou kontra Bizottság ítélet, T‑259/03, nem tették közzé, EU:T:2007:254, 44. pont).

143    A Törvényszék már megállapította, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi szabálynak minősül (2007. július 11‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑47/03, nem tették közzé, EU:T:2007:207, 239. pont), akárcsak az ártatlanság vélelmének elve (2008. július 8‑i Franchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T‑48/05, EU:T:2008:257, 218. pont). A felperesnek, akinek jogi helyzetét a KER‑ben rá vonatkozó W3b figyelmeztető jelzés érintette, e figyelmeztető jelzés tekintetében a védelemhez való jog és az ártatlanság vélelmének elve által nyújtott védelemben kell részesülnie.

144    A figyelmeztető jelzésre vonatkozó jogalap hiányával kapcsolatban a Bíróság már megállapította, hogy ugyan a különböző uniós intézmények közötti hatáskörmegosztási rendszer tiszteletben tartásának elmulasztása – amely rendszer célja a Szerződésekben előírt intézményi egyensúly, nem pedig a magánszemélyek védelmének biztosítása – önmagában nem elegendő az Unió felelősségének az érintett magánszemélyekkel szembeni megállapításához, más lenne a helyzet, ha valamely uniós intézkedést nemcsak a hatáskörök intézmények közötti megosztásának megsértésével, hanem – annak anyagi jogi rendelkezéseiben – a magánszemélyeket védő valamely magasabb rendű jogszabály megsértésével fogadnának el (lásd ebben az értelemben: 2012. április 19‑i Artegodan kontra Bizottság ítélet, C‑221/10 P, EU:C:2012:216, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a Törvényszék a jelen ügyben a fenti 131. és 140. pontban megállapította, hogy a KER‑ben a felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzés sérti a védelemhez való jog és az ártatlanság vélelmének elvét, amely a felperes számára jogokat keletkeztet.

145    Azon kérdést illetően, hogy az uniós jogszabályok megállapított megsértése kellően súlyosnak minősül‑e, a Bíróságnak már alkalma nyílt pontosítani, hogy e feltétel teljesülése akkor állapítható meg, ha az érintett intézmény nyilvánvalóan és jelentős mértékben megsértette a mérlegelési jogkörre vonatkozóan előírt korlátokat, és e vonatkozásban figyelembe kell venni a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, valamint a megsértett szabály által az uniós hatóság részére biztosított mérlegelési mozgástér terjedelmét (lásd: 2017. május 30‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, C‑45/15 P, EU:C:2017:402, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

146    Az ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben az uniós hatóság csupán jelentősen korlátozott mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, sőt nem is rendelkezik mérlegelési mozgástérrel, már az uniós jog egyszerű megsértése is elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés megtörténtének megállapításához (lásd: 2005. december 14‑i FIAMM és FIAMM Technologies kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑69/00, EU:T:2005:449, 88. és 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. július 11‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑47/03, nem tették közzé, EU:T:2007:207, 235. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

147    Az ítélkezési gyakorlatból végül az következik, hogy az uniós jog megsértése mindenesetre akkor nyilvánvalóan súlyos, ha az a felrótt kötelezettségszegést megállapító ítélet vagy az előzetes döntéshozatal keretében hozott olyan ítélet kihirdetése vagy a Bíróság e területre vonatkozó olyan következetes ítélkezési gyakorlata ellenére sem szűnt meg, amelyből következik a szóban forgó magatartás jogsértő jellege (lásd: 2017. május 30‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, C‑45/15 P, EU:C:2017:402, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

148    A jelen ügyben mivel a küldöttség maga kizárólag azzal az indokkal utasította el a felperes által vezetett a konzorciumnak odaítélt szerződés jóváhagyását, hogy a Bizottság a felperes vonatkozásában W3b figyelmeztető jelzést jegyzett be a KER‑be, a Bizottság csak arra hivatkozhat, hogy e figyelmeztető jelzésnek nem volt célja az, hogy az intézmény belső szféráján kívül hatásokkal járjon, sem pedig az, hogy hátrányosan érintse a felperes jogi helyzetét.

149    Márpedig 2010. júliusban az állandó ítélkezési gyakorlat, valamint az Alapjogi Charta, amely 2009. december 1‑jén lépett hatályba, a Bizottság számára lehetővé tette annak megértését, hogy ha a felperes jogi helyzetét hátrányosan érinthette a KER‑ben rá vonatkozó W3b figyelmeztető jelzés, tiszteletben kellett tartani a felperes ahhoz való jogát, hogy e figyelmeztető jelzés jogalapja jogszerű legyen, valamint a védelemhez való jogát és az ártatlanság vélelmének elvét.

150    E jogok alkalmazása a jelen ügyben nem okozott különösebb nehézségeket, és a Bizottság semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezett ennek keretében. Különösen az, hogy a Bizottságnak szem előtt kellett tartania az Unió pénzügyi érdekeinek és jó hírének védelmét, nem igazolhatta azt, hogy megsértette a felperes jogait.

151    Egyébként a felperes számos, a jogainak tiszteletben tartására irányuló levele és kezdeményezései ellenére a Bizottság akár a KER‑határozat módosításával, akár a felperesre, illetve a vele kapcsolatban álló személyekre vonatkozó figyelmeztető jelzésnek a KER‑ből történő visszavonásával nem reagált azt megelőzően, hogy az ombudsman közvetlenül vitatta volna az aktusait, illetve magatartásait.

152    Végül a Bizottság magatartása nem volt sem átlátható, sem pedig koherens. Először is, soha nem adott át akár a felperesnek, akár a jelen eljárás keretében azt igazoló dokumentumokat, hogy az OLAF a felperessel, illetve M. L.‑lel, valamint az ECO3‑mal szemben a KER‑ben figyelmeztető jelzés aktiválását kérte tőle (lásd a fenti 138. pontot). Másodszor a küldöttség a 2011. november 9‑i levelében közölte a nemzeti ajánlatkérő szervvel, hogy úgy döntött, a KER‑határozat 17. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján – amely a Bizottság engedélyezésre jogosult tisztviselői, valamint a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselői tekintetében volt alkalmazandó – lezárja a szóban forgó közbeszerzési eljárást a szerződés odaítélésre nélkül, a 2017. június 15‑én és 2018. március 23‑án közölt pervezető intézkedésekre adott válaszában azonban közölte, hogy a felperes által elszenvedett kárt okozó aktus a nemzeti ajánlatkérő szervtől származott, amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezett a szóban forgó közbeszerzési eljárás törlésével kapcsolatos döntés tekintetében a PRAG 2.4.13. pontjával, valamint az e közbeszerzés ajánlattevőinek szóló útmutató 15. pontjával összhangban. Harmadszor az ombudsman fellépését követően a Bizottság 2015. februárban visszavonta a felperesre és az M. L.‑re vonatkozó figyelmeztető jelzést a KER‑ből (lásd a fenti 64. pontot), miközben a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban továbbra is megjegyezte, hogy az e bejegyzéseket igazoló bírósági eljárások folytatódtak Belgiumban, ahol M. L.‑lel szemben eljárásokat kérelmeztek. Negyedszer, miközben a felperesre továbbra is W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott a KER‑ben, és emiatt a Bizottság elutasította a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyását, ez utóbbi a felperessel 2010. december 15‑én egy 1 338 225 euró értékű, Albániát érintő közbeszerzési szerződést írt alá, amelyet az IPA keretében uniós alapokból finanszíroztak, és a 2018. március 23‑án közölt pervezető intézkedésekre adott válaszaiban, valamint a tárgyaláson nem tudta bizonyítani, hogy biztosította, hogy ebben az összefüggésben a KER‑határozat 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti megerősített monitoringintézkedéseket hozzanak.

153    A fenti értékelések alapján, valamint anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni a felperes által hivatkozott többi jogsértést, meg kell állapítani, hogy a Bizottság – azáltal, hogy W3b figyelmeztető jelzést aktivált a KER‑ben, valamint e figyelmeztető jelzés miatt elutasította a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyását – önmagában, illetve a küldöttségen keresztül kellően súlyosan megsértett egy jogszabályt, amely alkalmas az Unió szerződésen kívüli felelősségének megalapozására.

 A kár, valamint e kár és a Bizottság által elkövetett jogsértés közötti okozati összefüggés fennállásáról

154    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság által elkövetett jogsértés miatt kétszeres kár érte, amelynek teljes összegét 496 000 euróra becsüli, amelyből 166 000 euró a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztése által okozott veszteségből eredő vagyoni kárnak, 330 000 euró pedig a más közbeszerzési szerződések elnyerése lehetőségének az elvesztéséből eredő vagyoni és nem vagyoni kárnak felel meg.

–       A szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztése által okozott kárról, valamint a kár és a Bizottság által elkövetett jogsértés közötti okozati összefüggés fennállásáról

155    A felperes azt állítja, hogy olyan jövedelemveszteségnek megfelelő vagyoni kárt szenvedett el, amely jövedelmet a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítése esetén ért volna el. Ezt az elmaradt hasznot 166 000 euró összegűre becsüli a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatra hivatkozva. Ez az összeg véleménye szerint azon maximális haszonkulccsal egyezik meg, amelyet a szerződés teljes körű és hiánytalan teljesítése esetén ért volna el, és amelynek elemei: azon, körülbelül 78 000 euró összegű díjazás, amelyet a konzorcium vezetőjeként kapott volna, azaz a konzorcium pénzügyi ajánlatában szereplő szakértői munkadíjak teljes összegének a 10%‑a; és azon nettó haszonkulcs 45%‑os része – körülbelül 88 000 euró –, amelynek őt kellett volna megilletnie, ez a haszonkulcs pedig az egyfelől a várt bruttó haszonkulcs, azaz 315 455 euró, másfelől a működési költségek, azaz 41 500 euró és a vezetői díjazás, azaz 78 305 euró közötti különbözet. A bruttó haszonkulcs a konzorcium pénzügyi ajánlatában szereplő szakértői munkadíjak 22%‑a és 37%‑a között mozgott. Ezenkívül a szóban forgó közbeszerzési szerződés megkötése ahhoz is vezethetett volna, hogy módosító záradékról állapodjon meg, amelytől ő meg volt fosztva, és ez számára elmaradt hasznot jelent.

156    A válasz szakaszában a felperes azt állítja, hogy az elmaradt hasznának értékelése során alapul szolgáló becsült felső határ a szóban forgó közbeszerzés keretében megbízható, mivel a közbeszerzések megfelelő végrehajtása mindig magában foglalja a nyertes ajánlattevő pénzügyi ajánlatában szereplő eszközök teljes vagy majdnem teljes felhasználását, ahogyan azt az azon három projektre vonatkozó végleges könyvvizsgálói jelentések kivonatai is tanúsítják, amelyért felelős volt Albániában, Montenegróban és Csádban. A szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázattal kapcsolatban a felperes elismeri, hogy ténybeli tévedés történt az elmaradt haszna összegének kiszámítása során, amelynek összege valójában 130 348 euró. Azt állítja, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatban szereplő vezetői díjazás az általa a konzorcium vezetőjeként végzett projektirányítással összefüggésben felmerült költségek megtérítésének felel meg, és az azzal az összeggel egyenlő, amennyibe átlagosan egy projektmenedzser került volna neki egy 18 hónapos időszakban, amelyre a projekt megfelelő végrehajtásához lett volna szükség. A „TBC” betűszó – amely az angolban a „to be confirmed” (megerősítendő) formulának felel meg, és amely ebben a táblázatban a vezetői díjazással és a nettó haszonkulcs részarányával összefüggésben szerepel – abból ered, hogy a szerződésnek a konzorcium tagjai közötti aláírására csak a nemzeti ajánlatkérő szervvel történő szerződéskötést követően kerülhetett sor a piaci gyakorlatnak megfelelően.

157    A felperes úgy véli, hogy az általa a szóban forgó közbeszerzési szerződéssel kapcsolatban hivatkozott jövedelemveszteség a Bizottság által elkövetett jogsértés közvetlen következménye, mivel a szóban forgó közbeszerzési szerződést az általa vezetett konzorciumnak ítélték oda, ahogyan az a nemzeti ajánlatkérő szerv 2011. szeptember 13‑i leveléből következik, valamint hogy azt – ahogyan az a nemzeti ajánlatkérő szerv 2011. december 6‑i leveléből következik – csak amiatt törölték, hogy a küldöttség azzal az indokkal utasította el a szóban forgó közbeszerzési szerződés jóváhagyását, hogy a felperesre W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott a KER‑ben.

158    A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a felperes nem bizonyította a rá háruló kötelezettségnek megfelelően az általa hivatkozott kárt, valamint az e kár és az elkövetett jogsértés közötti okozati összefüggést.

159    Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ami a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállásával kapcsolatos feltételt illeti, az említett kárnak a felrótt magatartásból kellőképpen közvetlenül kell következnie, vagyis ez utóbbinak a kár meghatározó okának kell lennie, miközben az Unió nem köteles valamely jogellenes helyzet összes – akár távoli – hátrányos következményét jóvátenni (lásd: 2006. május 10‑i Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ítélet, T‑279/03, EU:T:2006:121, 130. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 1979. október 4‑i Dumortier és társai kontra Tanács ítélet, 64/76, 113/76, 167/78, 239/78, 27/79, 28/79 és 45/79, EU:C:1979:223, 21. pont). A felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását a felperesnek kell bizonyítania (lásd: 1998. szeptember 30‑i Coldiretti és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑149/96, EU:T:1998:228, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

160    A jelen ügyben bár a szóban forgó közbeszerzési szerződést a nemzeti ajánlatkérő szerv soha nem írta alá, és bár ez utóbbi ezen aláírásig dönthetett úgy, hogy e közbeszerzési eljárást törli a PRAG 2.4.13. pontjával, valamint az e szerződés ajánlattevőinek szóló útmutató 15. pontjával összhangban, megállapítható, hogy a 2011. november 3‑i levelében egyértelműen és pontosan kifejezte az arra irányuló szándékát, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződést a felperes által vezetett konzorciummal – amelynek a közbeszerzést odaítélték – gyorsan meg akarja kötni, és az e szerződés aláírási folyamatának lezáráshoz szükséges egyetlen feltétel a szerződésre vonatkozó dosszié Bizottság általi jóváhagyása maradt.

161    Ahogyan azt a Törvényszék a fenti 88. pontban már megállapította, az ügyiratokból, valamint az előtte lefolytatott vitákból az következik, hogy a 2011. november 9‑i levelével a küldöttség élt a C(2009) 7692 végleges határozat 1. cikkében – amelyet ugyanezen határozat II. mellékletével és a PRAG 2.2. pontjával összefüggésben kell értelmezni – ráruházott jogkörrel, és elutasította a szóban forgó közbeszerzési szerződésnek a felperes által vezetett konzorciummal való megkötését azzal az indokkal, hogy ez utóbbira W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott a KER‑ben, aminek következtében a nemzeti ajánlatkérő szervnek nem volt más választása, minthogy törölje a szóban forgó közbeszerzési eljárást, mivel a technikailag elfogadható egyetlen ajánlatot ez a konzorcium tette.

162    Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a KER‑ben a felperesre vonatkozó W3b figyelmeztető jelzés volt annak meghatározó oka, hogy a küldöttség elutasította a szóban forgó, a felperes által vezetett konzorciumnak odaítélt közbeszerzési szerződés jóváhagyását, és ez az elutasítás maga volt annak a meghatározó oka, hogy a nemzeti ajánlatkérő szerv törölte az e közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárást. Ennélfogva a jelen ügy körülményei között az az elmaradt haszon, amelyet a felperes a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítése során szerzett volna, a felrótt magatartásból kellőképpen közvetlenül következik ahhoz, hogy okozati összefüggést lehessen megállapítani e magatartás és a hivatkozott kár között.

163    Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy ami a kár tényleges jellegére vonatkozó feltételt illeti, az ítélkezési gyakorlat szerint (lásd ebben az értelemben: 1982. január 27‑i De Franceschi kontra Tanács és Bizottság ítélet, 51/81, EU:C:1982:20, 9. pont; 1984. november 13‑i Birra Wührer és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, 256/80, 257/80, 265/80, 267/80, 5/81, 51/81 és 282/82, EU:C:1984:341, 9. pont; 1996. január 16‑i Candiotte kontra Tanács ítélet, T‑108/94, EU:T:1996:5, 54. pont) az Unió szerződésen kívüli felelőssége csak akkor állhat be, ha a felperes valóban tényleges és biztos kárt szenvedett el. A felperesnek kell bizonyítania, hogy e feltétel teljesül (2006. november 9‑i Agraz és társai kontra Bizottság ítélet, C‑243/05 P, EU:C:2006:708, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), konkrétabban a felperesnek kell meggyőző bizonyítékokat előterjesztenie a kár fennállására és terjedelmére vonatkozóan (lásd: 1997. szeptember 16‑i Blackspur DIY és társai kontra Bizottság ítélet, C‑362/95 P, EU:C:1997:401, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

164    Konkrétabban valamennyi kártérítési kérelemnek – akár vagyoni, akár nem vagyoni kárról, jelképes vagy jelentős mértékű kártérítésről legyen szó – meg kell határoznia a kifogásolt magatartásra tekintettel az állítólagos kár jellegét, és akár csak hozzávetőlegesen is, de értékelnie kell e kár összességét (lásd: 2015. február 26‑i Sabbagh kontra Tanács ítélet, T‑652/11, nem tették közzé, EU:T:2015:112, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

165    A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a felperes még hozzávetőlegesen sem értékelte azt a kárt, amely lényegében annak felel meg, hogy elvesztette annak esélyét, hogy módosító záradékról állapodjon meg a szóban forgó közbeszerzési szerződéssel kapcsolatban. Ennélfogva a Törvényszék a fenti 163. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban nem veheti figyelembe az e kár megtérítésére vonatkozó kérelmét.

166    Azon nyereséggel kapcsolatban, amelyet a felperes a szóban forgó közbeszerzés keretében szerezhetett volna, meg kell jegyezni, hogy a felperes által vezetett konzorcium nem rendelkezett a szerződés költségvetésében meghatározott, 893 050 euróig terjedő összegekhez való feltétlen joggal a konzorcium pénzügyi ajánlatát figyelembe véve. Ugyanis az ezen összegekhez való jog feltétele a szóban forgó közbeszerzési szerződésnek a konzorcium által történő teljes körű és pontos teljesítése, valamint ehhez a konzorcium ajánlatában szereplő eszközök teljes körű használata volt. Márpedig e feltételek betartása bizonyos esetlegességtől függött, így a felperes a jelen kereset keretében csak az azon nyereség megszerzésére vonatkozó esély elvesztésére hivatkozhat, amelyet akkor szerzett volna, ha a konzorcium teljeskörűen és pontosan, az ajánlatában foglalt valamennyi eszközzel teljesítette volna a szóban forgó szerződést.

167    A jelen ügyben, még ha a felperes – aki a projekt vezetője – arra hivatkozik is, hogy a foglalkoztatás terén nem rendelkezett korábbi tapasztalattal, a nemzeti ajánlatkérővel szemben tudta bizonyítani azt, hogy az általa vezetett konzorcium rendelkezett a szóban forgó szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi, gazdasági, műszaki és szakmai alkalmassággal többek között azért, mert az általa kiválasztott főbb szakértők elegendő kompetenciával és tapasztalattal rendelkeztek az említett közbeszerzés szerinti területen. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a konzorciumnak nagy esélyei voltak arra, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződést e szakértők támogatásával megfelelően teljesítse.

168    Azon díjazást illetően, amelyet a felperes vezetőként kapott volna – ahogyan azt a Bizottság állítja, és amint azt a felperes maga is elismeri –, az az olyan költség megtérítésének felel meg, amelyet a felperesnek mint a projekt vezetőjének kellett volna viselnie, és amely ezáltal „a projekt időtartamával, valamint az ahhoz kapcsolódó munka terhével – azaz a szakértők támogatásával, a helyszíni látogatásokkal, a jelentések átolvasásával, a jelenléti ívek ellenőrzésével, a számlakészítéssel, a csapatirányítással, a problémák megoldásával, a szakértői kiigazítással stb. – függ össze”. Ebből következik, hogy ez a díjazás nem az elmaradt haszonnak, hanem olyan – lényegében személyzeti – költségeknek felel meg, amelyet a felperesnek mint vezetőnek kellett volna viselnie, ha a szóban forgó közbeszerzési szerződést az általa vezetett konzorcium teljesítette volna. E teljesítés hiányában a felperes nem követelheti e költségek megtérítését, amelyekkel kapcsolatban nem bizonyította, hogy azokat ő viselte. Ebből következik, hogy a felperes nem kérheti megalapozottan egy 78 000 euróra kerekített összeg megtérítését egy olyan díjazás címén, amelyet vezetőként kapott volna.

169    Azon nettó haszonkulcsot illetően, amelynek a felperest kellett volna megilletnie, rá kell mutatni, hogy ami a szakértői munkadíjak összegének megbízhatóságát illeti – ahogyan azt a Bizottság elismeri –, e munkadíjak napi összege, valamint az eltöltött munkanapok száma a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatban megfelel annak, ami a konzorcium pénzügyi ajánlatában szerepel.

170    A Bizottság azon kifogását illetően, amely szerint a felperes nem bizonyította, hogy a konzorcium ajánlatának költségvetésében foglalt munkanapok összességét ténylegesen felhasználták volna a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítésének keretében, meg kell jegyezni, hogy ennek bizonyítása lehetetlen volt, mivel a konzorciumnak nem volt lehetősége a szóban forgó közbeszerzési szerződés tényleges teljesítésére. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy miközben a közbeszerzési szerződés teljesítésére előírt maximális költségvetés 1 000 000 euró összegű volt, ahogyan az a hirdetményből és az ajánlattevőknek szóló útmutató 4.2. pontjából következik, a konzorcium pénzügyi ajánlata 893 050 euró teljes összeget tett ki, amelyből 783 050 euró a szakértők díjazásának felelt meg. Ebből következik, hogy a konzorcium a pénzügyi ajánlatát kiigazította, és az abban foglalt összegeket mérsékelte annak érdekében, hogy az versenyképesebb legyen a szóban forgó közbeszerzési eljárás keretében, és mindegyik szakértői kategória esetében pontosan megfelelt az ajánlattevőknek szóló útmutató 6. pontjában a munkanapokkal kapcsolatban előírt minimális követelményeknek, azaz annak, hogy legalább 275 munkanapja legyen az 1. sz. fő szakértőnek, legalább 193 munkanapja a 2. sz. fő szakértőnek, legalább 80 munkanapja a 3. sz. fő szakértőnek, és legalább 539 munkanapja legyen a többi szakértőnek, amelyből 184 munkanapjuk legyen a szenior szakértőknek, 355 pedig a junior szakértőknek. Ilyen körülmények között semmilyen okból nem feltételezhető az, hogy az a konzorcium, amelynek pénzügyi ajánlatát a nemzeti ajánlatkérő elfogadta, a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítése során lemondott volna arról, hogy a költségvetésben szereplő valamennyi eszközt felhasználja alapvetően a szakértői munkadíjak formájában, és ezáltal megsértette volna az ajánlattevőknek szóló útmutató által a személyzet igénybevételével kapcsolatban előírt minimális követelményeket.

171    A Bizottság azon kifogását illetően, amely szerint a felperes nem bizonyította a szakértőknek járó munkadíjak valódiságát, rá kell mutatni, hogy az ajánlattevőknek szóló útmutató 4.1. és 4.2. pontjával összhangban a konzorciumnak a műszaki ajánlatába bele kellett foglalnia egy kizárólagossági és rendelkezésre állási kötelezettségvállalást a három fő szakértő részéről, valamint az pénzügyi ajánlatában fel kellett tüntetnie a szakértői munkadíjakat valamennyi szakértői kategória vonatkozásában. A konzorcium pénzügyi ajánlata ennélfogva 900 euró összegű napidíjat tartalmazott a három fő szakértő és a szenior szakértők esetében, 350 euró összegű napidíjat pedig a junior szakértők esetében, amely napidíjak magukban foglalták a szakértőknek fizetett díjakat, az általános költségeket és a konzorcium által szerzett haszonkulcsot, ahogyan azt az egyes szakértői kategóriák esetében a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázat részletezi. E napidíjak azok a napidíjak voltak, amelyeket a konzorcium a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítése keretében alkalmazni kívánt, és amelyeket a nemzeti ajánlatkérő jóváhagyott ez utóbbi pénzügyi ajánlatának elfogadásakor. E körülmények között a Bizottság nem állíthatja azt, hogy továbbra is bizonyítani kell azokat a napidíjakat, amelyeket a konzorciumnak e teljesítés keretében alkalmaznia kellett.

172    A konzorcium által az egyes szakértői kategóriákhoz tartozó munkadíjakkal összefüggésben realizált haszonkulcsot az egyes kategóriáknak betudható költségek összegéhez hasonlóan a Bizottság nem vitatta a jelen kereset keretében, és az ügyirat egyik eleme alapján sem vonható kétségbe azok megbízhatósága. Ezzel szemben, ahogyan azt a Bizottság helyénvalóan megjegyezte, és ahogyan azt a felperes is elismerte, a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatban hibák csúsztak e költségek és haszonkulcsok összeszámításába. Ebből következik, hogy a konzorcium által a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítése esetében várt bruttó haszonkulcs nem 315 455 euró volt, ahogyan azt a felperes a kártérítéssel összefüggő kérelmeinek alátámasztása érdekében állítja, hanem 235 455 euró.

173    Ami a működési költségeket és a vezetői díjazást illeti, amelyek a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatban a konzorcium által a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítése esetében várt bruttó haszonkulcsból történő kivonással jöttek ki, 41 500 euró és 78 305 euró összegre, a Bizottság a viszonválaszban megjegyezte, hogy tudomásul vette a táblázatot, amelyben a felperes összefoglalta a működési költségeit. Ebben az összefüggésben, valamint az ügyiratban olyan elemek hiányában, amelyek kétségbe vonnák azok megbízhatóságát, nem lehet kétségbe vonni a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatban a konzorcium által a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítése esetében várt nettó haszonkulcs kiszámítása érdekében kivont összegeket, amely veszteség mértéke a fenti 172. pontban foglalt korrekciót követően 115 650 euró összegnek felel meg.

174    E nettó haszonkulcs 45%‑os részét illetően, amelynek a felperest kellett volna megilletnie, a Bizottság kifogásolja, hogy a felperes nem mutatott be semmilyen erre vonatkozó, a konzorcium tagjai között létrejött megállapodást, hogy ez a rész a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatban a „TBC” jelzéssel van ellátva, és hogy az aránytalannak tűnik, mivel a vezetői díjazáshoz kapcsolódva azt kellett volna eredményeznie, hogy a felperes számára fenntartja a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítésétől várt nettó haszonkulcs 67%‑át, és a konzorcium többi négy tagjának csak az e haszonkulcs fennmaradó 33%‑át hagyja meg szétosztani. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes által benyújtott egyedüli elfogadható bizonyítékok nem bizonyítják azt a nettó haszonkulcsot, amellyel kapcsolatban a konzorcium tagjai megállapodtak arra az esetre, ha a szóban forgó szerződést nekik ítélik oda. Egyebekben a felperes nem vitatja, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázatban foglalt „TBC” jelzés azt jelentette, hogy az ott említett haszonkulcs a közbeszerzési szerződés formális aláírása esetén „megerősítendő” maradt. Mivel a felperesnek a konzorcium többi tagjához hasonló címen joga volt a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítésétől várt nettó haszonkulcs egy részéhez, azonban a jelen ügyben nem tudta bizonyítani, hogy az ő részének a konzorcium többi tagjait megillető részhez képest nagyobbnak kellett lennie, és pontosabban, hogy e haszonkulcs 45%‑ának kellett megfelelnie, a Törvényszék úgy véli, hogy a felperes kártérítéshez való jogát igazságosan értékelik e résznek 20%‑ban történő rögzítésével, amely a várt nettó haszonkulcsnak a konzorcium öt tagja között egyenlő mértékben történő szétosztásának felel meg.

175    Következésképpen a konzorcium által a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítésétől várt nettó haszonkulcs azon részarányának becsült összege, amelynek a felperest kellett volna megilletnie, 23 130 euró, amely e haszonkulcs 20%‑ának felel meg, amely utóbbi 115 650 euró összegre van értékelve (lásd a fenti 173. pontot). A szóban forgó közbeszerzési szerződésnek a konzorcium által történő hibátlan és teljes körű teljesítésével összefüggő, a fenti 167. pontban említett eshetőlegesség figyelembevétele érdekében ezt az összeget ezenkívül 20 000 euróra kell csökkenteni.

176    A fenti értékelések alapján helyt kell adni a felperes azon vagyoni károk megtérítése iránti kérelmének, amelyek az általa a szóban forgó közbeszerzési szerződés teljesítésétől várt nyereség megszerzése lehetőségének elvesztéséből erednek, mindezt 20 000 euró összegig, és a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével kapcsolatos károk megtérítése iránti kérelmet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

–       A más közbeszerzési szerződések elnyerésére vonatkozó esély elvesztéséből eredő kárról, valamint az e kár és a Bizottság által elkövetett jogsértés közötti okozati összefüggésről

177    A felperes azt állítja, hogy a más közbeszerzési szerződések elnyerésére vonatkozó esély elvesztéséből eredő vagyoni és nem vagyoni károkat szenvedett el. Ebben a tekintetben azt állítja, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárás amiatt való törlése, hogy rá a KER‑ben W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott, amely törlést a 2010. novemberi értesítéssel tettek közzé, sértette a jó hírét és ennélfogva különösen a konzorcium volt tagjai tekintetében fennálló kereskedelmi hírnevét, valamint megfosztotta őt a szóban forgó közbeszerzési szerződés jelentette referenciától, amelyre hivatkozhatott volna az ugyanezen szektorban vagy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban más ajánlati felhívásokban való részvétel érdekében. A felperes következésképpen úgy véli, hogy elvesztette annak esélyét, hogy tizenöt közbeszerzési eljárásban részt vegyen. Márpedig, amennyiben ebben az időszakban öt ajánlattételi felhívásra jelentkezve átlagosan egy szerződést ítéltek neki oda, úgy véli, hogy elvesztette annak lehetőségét, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződéssel azonos három szerződést kössön. Ennélfogva az e veszteségnek megfelelő összeget a szóban forgó közbeszerzési szerződés keretében szerzett nyereség háromszorosára, azaz 480 000 euróra becsüli, és átmeneti jelleggel a kárát alacsonyabb, nevezetesen 330 000 euró összegben állapítja meg.

178    A felperes úgy véli, hogy az esélynek az általa hivatkozott elvesztése a Bizottság által elkövetett jogsértés közvetlen következménye, ugyanazon okok miatt, mint amelyek a fenti 157. pontban szerepelnek.

179    A Bizottság lényegében vitatja, hogy a felperes a rá háruló kötelezettségnek megfelelően bizonyította e károkat, valamint az e károk és az elkövetett jogsértés közötti okozati összefüggést.

180    A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a felperes még hozzávetőlegesen sem értékelte azt a nem vagyoni kárt, amely a más közbeszerzési szerződések elnyerésére vonatkozó esély elvesztéséből ered. Ennélfogva az ezen az alapon történő kártérítés iránti kérelmét a Törvényszék nem veheti figyelembe a fenti 163. pontban idézett ítélkezési gyakorlattal összhangban.

181    A más közbeszerzési szerződések elnyerésére vonatkozó esély elvesztéséből eredő vagyoni kárt illetően, amelyet a felperes 330 000 euró összegűre értékelt, meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárás amiatt való törlése, hogy a felperesre a KER‑ben W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott, kétségtelenül sértette a jó hírét és ennélfogva a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság hatóságai, valamint a konzorcium volt tagjai tekintetében fennálló kereskedelmi hírnevét, mivel ők erről tudomást szereztek. Ezenkívül ez a törlés a felperest kétségtelenül megfosztotta attól az esélytől, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződésre referenciaként hivatkozzon az e közbeszerzés szerinti területen fennálló műszaki alkalmasságának bizonyítására más olyan közbeszerzési eljárások keretében, amelyekben részt vett, illetve amelyekben részt vett volna.

182    Ugyanakkor a fenti 181. pontban foglalt megállapításokból nem következik közvetlenül, ok‑okozati összefüggés révén, hogy a felperes elvesztette annak esélyét, hogy három, a szóban forgó közbeszerzési szerződéssel azonos szerződést kössön, és ennélfogva háromszor akkora nyereséget érjen el, mint amelyet az ez utóbbi szerződés teljesítésétől várt, azaz 480 000 eurót, amely a kérelmeiben 330 000 euró összegként jelent meg.

183    Előzetesen rá kell mutatni, hogy – ahogyan azt a Bizottság megjegyzi, és ahogyan azt a felperes elismeri – az, hogy ez utóbbira a KER‑ben 2010. június és 2015. február között W3b figyelmeztető jelzés vonatkozott, nem jelentette akadályát annak, hogy a foglalkoztatástól eltérő területeken, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal szomszédos országokban (Bosznia‑Hercegovina, Montenegró, Albánia) és Afrikában egyedül vagy konzorciumok keretében 3 503 955 euró összértékben öt közbeszerzési szerződést írjon alá a Bizottsággal 2010. december 15. és 2015. augusztus 3. között, amelyeket uniós alapokból, többek között az IPA keretében finanszíroztak.

184    Amennyiben a felperes azt állítja, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződéshez kapcsolódó referencia meghatározó volt a más közbeszerzésekben való részvételre vonatkozó alkalmassága tekintetében, meg kell állapítani, hogy az azzal kapcsolatos állításai, hogy nem rendelkezik tapasztalattal a foglalkoztatás terén, ellentmondásban állnak az internetes oldalán található, a Bizottság által benyújtott információkkal, amelyekben a felperes a referenciaterületei között a „foglalkoztatást és a munkaerőpiacot” jelölte meg. Még ha feltételezzük is, hogy a felperes – ahogyan azt állítja – nem rendelkezett referenciákkal ezen a területen, ez nem akadályozta meg őt abban, hogy más, ilyen tapasztalattal rendelkező vállalkozásokkal konzorciumot alkotva a szóban forgóhoz hasonló közbeszerzési szerződéseket nyerjen el, ahogyan azt a Törvényszék a fenti 167. pontban már megjegyezte.

185    Amennyiben a felperes azt állítja, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárás törlését követően számára lehetetlenné vált, hogy más vállalkozásokkal, többek között a konzorcium volt tagjaival társuljon, utóbbi – ahogyan azt a Bizottság helyénvalóan megjegyzi – semmilyen azt bizonyító elemet nem mutatott be, hogy annak érdekében, hogy a foglalkoztatás terén, illetve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban közbeszerzési eljárásokban részt tudjon venni, más vállalkozásokkal konzorcium létrehozása végett kapcsolatba lépett, amely vállalkozások azt visszautasították. Ezenfelül a felperes maga is elismeri, hogy a konzorcium vezetőjeként a foglalkoztatástól eltérő területeken, illetve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban közbeszerzési szerződéseket nyert el. A felperes állításai tehát ebben a tekintetben nem kellően alátámasztottak.

186    Hasonlóképpen – amennyiben a felperes azt állítja, hogy elvesztette annak esélyét, hogy más közbeszerzési szerződéseket nyerjen el Macedónia Volt Jugoszláv Köztárságban azért, mert a jó híre csorbult utóbbinak hatóságai szemében – meg kell állapítani, hogy – ahogyan arra a Bizottság helyénvalóan hivatkozik – a felperes nem közölte és a fortiori nem is bizonyította, hogy részvételre jelentkezett volna olyan közbeszerzési eljárásokban, amelyek esetében Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság hatósága volt a nemzeti ajánlatkérő szerv. E körülmények között a felperes nem állíthatja azt, hogy e közbeszerzési szerződések elnyerésének valódi esélyét vesztette el amiatt, hogy a jó híre e hatóságoknál csorbult.

187    Végül meg kell jegyezni, hogy a keresetlevélben foglalt, a szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztésével összefüggő kár értékeléséről szóló táblázat tisztán hipotetikus adatokat tartalmaz. A felperes ugyanis nem említett olyan konkrét közbeszerzési eljárásokat, amelyeken részt vett vagy részt vehetett volna, hanem arra szorítkozott, hogy következtetéssel állapítsa meg azon közbeszerzési eljárások számát, amelyek esetében úgy vélte, hogy azokon részt vehetett volna a múltbeli tapasztalatain alapuló adatok szerint, anélkül hogy benyújtott volna bármilyen olyan adatot, amely alapján annak valódisága és relevanciája ellenőrizhető lett volna.

188    A fenti értékelésekből következik, hogy a felperes nem bizonyította a más közbeszerzési szerződések elnyerésére vonatkozó esély elvesztéséből eredő vagyoni kár tényleges és biztos jellegét, sem pedig azt, hogy e kár a fenti 153. pontban megállapított jogsértésből kellőképpen közvetlenül következik, amennyiben ez a jogsértés e kár meghatározó okát jelentette.

189    Teljes egészében el kell tehát utasítani az arra alapított kártérítés iránti kérelmet, hogy a felperes elvesztette az arra vonatkozó esélyt, hogy más közbeszerzési szerződéseket elnyerjen.

190    A fenti értékelések összessége alapján a Bizottságot arra kell kötelezni, hogy a felperes részére fizesse meg a 20 000 eurót az utóbbi által elszenvedett károk megtérítése címén, és a keresetet az ezt meghaladó részében utasítsa el.

 A költségekről

191    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (2) bekezdése alapján több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról. A jelen ügyben úgy kell határozni, hogy a felek – részleges pernyertességük miatt – maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék kötelezi az Európai Bizottságot, hogy fizessen az East West Consulting SPRL számára 20 000 eurót.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Pelikánová Valančius Öberg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. december 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita alapját képező tényállás

A kereset előterjesztését megelőző tényállásról

A kereset előterjesztését követő tényállásról

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A Törvényszéknek a kereset elbírálása vonatkozásában fennálló hatásköréről

A válasz C.1–C.12. mellékletében bemutatott bizonyítékok elfogadhatóságáról

Az ügy érdeméről

A Bizottságnak felrótt jogellenes magatartásról

A kár, valamint e kár és a Bizottság által elkövetett jogsértés közötti okozati összefüggés fennállásáról

– A szóban forgó közbeszerzési szerződés elvesztése által okozott kárról, valamint a kár és a Bizottság által elkövetett jogsértés közötti okozati összefüggés fennállásáról

– A más közbeszerzési szerződések elnyerésére vonatkozó esély elvesztéséből eredő kárról, valamint az e kár és a Bizottság által elkövetett jogsértés közötti okozati összefüggésről

A költségekről

*      Az eljárás nyelve: francia.