AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2012. szeptember 18.(*)
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – A szóbeli vizsgára bocsátás megtagadása az írásbeli vizsgákon kapott eredmények alapján – Felülvizsgálati kérelmek – A pályázókat bizonyos, őket érintő információkhoz való hozzáférés tekintetében megillető különleges jog – Tárgy és terjedelem – A kijavított dolgozatokhoz való hozzáférés joga – Hiány”
A F‑96/09. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján
Eva Cuallado Martorell (lakóhelye: Augsburg [Németország], képviseli: M. Díez Lorenzo ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: B. Eggers és J. Baquero Cruz, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. I. Rofes i Pujol elnök (előadó), I. Boruta és K. Bradley bírák,
hivatalvezető: W. Hakenberg,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
tekintettel az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑ára,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalába 2010. március 26‑án érkezett keresetlevelével Eva Cuallado Martorell megindította a jelen keresetet, amely lényegében arra irányul, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg egyrészt az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által szervezett EPSO/AD/130/08 versenyvizsga vizsgabizottságának azon határozatát, amely megtagadta a felperes szóbeli vizsgára bocsátását, másrészt pedig azon határozatokat, amelyek megtagadták a kijavított dolgozatai és az ezekre vonatkozó egyéni értékelő lap felperesnek való továbbítását.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 91a. cikke értelmében:
„Az azon területekkel kapcsolatos fellebbezéseket, amelyekre a 2. cikk (2) bekezdését alkalmazták, annak az intézménynek nyújtják be, amelynek a hatáskörök gyakorlásával megbízott kinevezésre jogosult hatóság felelős.”
3 Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Ombudsmannak az EPSO létrehozásáról szóló, 2002. július 25‑i 2002/620/EK határozata (HL L 197., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 46. o.) 2. cikke szerint:
„(1) A[z EPSO] gyakorolja, a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdése és annak III. melléklete alapján, az e határozatot aláíró intézmények kinevező hatóságaira átruházott személyzet felvételi hatáskört [helyesen: átruházott kiválasztási hatáskört]. […]”
4 Az EPSO létrehozásáról szóló 2002/620 határozat kérelmekre, panaszokra és fellebbezésekre vonatkozó 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A személyzeti szabályzat 91a. cikkével összhangban, az e határozat 2. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján átruházott hatáskör gyakorlásával összefüggő kérelmeket és panaszokat a[z EPSO‑]nak kell benyújtani. Bármely, e területekre vonatkozó fellebbezést a[z Európai] Bizottság ellen kell benyújtani.”
5 Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság főtitkárainak, a Bíróság hivatalvezetőjének, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága főtitkárainak, továbbá az Ombudsman képviselőjének az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló, 2002. július 25‑i 2002/621/EK határozata (HL L 197., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 48. o.) 4. cikke értelmében:
„(1) A[z EPSO vezetője] gyakorolja a kinevező hatóságra – a személyzeti szabályzat 90. cikkének megfelelően – átruházott hatáskört a[z EPSO] feladatait érintő valamennyi kérelemmel és panasszal kapcsolatban.
[...]”
6 A 2008. május 22‑én az EPSO az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 125 A, spanyol nyelvű kiadás, 1. o.) közzétette a spanyol nyelvű, AD 7 besorolási fokozatú jogász-nyelvészek tartaléklistájának létrehozása érdekében szervezett EPSO/AD/130/08 nyíltversenyvizsga‑kiírást (a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírás), amely tartaléklista az európai intézmények, többek között az Európai Unió Bírósága, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa üres álláshelyeinek betöltését szolgálta.
7 Az EPSO/AD/130/08 nyílt versenyvizsgára (a továbbiakban: versenyvizsga) való feliratkozásuk során a pályázóknak a „bírósági” ág – ahol a sikeres pályázók számát legfeljebb 25‑ben határozták meg – és a „parlamenti/tanácsi” ág – ahol a sikeres pályázók számát legfeljebb 14‑ben határozták meg – közül kellett választani.
8 A versenyvizsga‑kiírás A. címének a „F[eladatok jellege]” címet viselő I. része értelmében:
„»Bírósági« ág […] | »Parlamenti/tanácsi« ág A jogalkotási eljárás nyomon követése, a spanyolra már lefordított és lektorált jogalkotási szövegek egyéb nyelvi változatokkal való nyelvi és jogi megfelelésének, valamint szövegezésük minőségének és a formai követelmények betartásának ellenőrzése. Alkalmanként rövid jogi szövegek fordítása, különösen angol és francia nyelvből.” |
9 A versenyvizsga‑kiírás A. címének II. része a versenyvizsgára bocsátás követelményeire vonatkozott. A 1. pont a szükséges képesítésekkel vagy oklevelekkel kapcsolatban a következőket tartalmazta:
„A pályázóknak oklevéllel igazolt, legalább négyéves, befejezett felsőoktatási tanulmányoknak megfelelő spanyol jogi végzettséggel kell rendelkezniük […]”
10 A versenyvizsga‑kiírás A. címe II. részének 2. pontja a nyelvismeret tekintetében a következőképpen rendelkezett:
„»Bírósági« ág […] | »Parlamenti/tanácsi« ág a) a spanyol nyelv tökéletes ismerete (1. nyelv); b) az angol vagy a francia nyelv alapos ismerete (2. nyelv); c) a német, az angol vagy a francia nyelv (3. nyelv) alapos ismerete (a 2. nyelvtől kötelezően eltérő nyelv); d) válaszható vizsgaként (4. nyelv) a következő nyelvek valamelyikének ismerete (a 2. és 3. nyelvtől kötelezően eltérő nyelv): [bolgár, cseh, dán, német, észt, görög, angol, francia, ír, olasz, lett, litván, magyar, máltai, holland, lengyel, portugál, román, szlovák, szlovén, finn vagy svéd]. |
[…]
A pályázóknak az elektronikus jelentkezési lapon […] és a pályázati adatlapon […] meg kell jelölniük a különböző vizsgák tekintetében választott nyelveket. A nyelvválasztás a jelentkezés időpontját követően nem módosítható […]”
11 A versenyvizsga‑kiírásnak a versenyvizsga lefolytatására vonatkozó B. címe többek között a következőket tartalmazta:
„3. Kötelező írásbeli vizsgák – Értékelés
»Bírósági« ág […] | »Parlamenti/tanácsi« ág a) Hibás spanyol jogi szöveg javítása nyelvtani, mondattani, stilisztikai és jogi terminológiai szempontból. E vizsga célja annak vizsgálata, hogy a pályázó tökéletesen ismeri‑e az 1. nyelvét, és milyen a jogi kifejezőkészsége. A vizsga pontozása: 0–40 pont (minimálisan elérendő pontszám: 20 pont). A vizsga időtartama: két és fél óra. b) Jogi szöveg szótár nélküli fordítása spanyolra (1. nyelv) angol vagy francia nyelvről (2. nyelv), a pályázó választásától függően. A vizsga pontozása: 0–40 pont (minimálisan elérendő pontszám: 20 pont). A vizsga időtartama: két és fél óra. A b) vizsga javítására csak akkor kerül sor, ha a pályázó az a) vizsgán megszerezte a minimálisan elérendő pontszámot. c) Jogi szöveg szótár nélküli fordítása spanyolra (1. nyelv) német, angol vagy francia nyelvről (3. nyelv, amely a b) vizsgához választott nyelvtől kötelezően eltérő nyelv). A vizsga pontozása: 0–40 pont (minimálisan elérendő pontszám: 20 pont). A vizsga időtartama: két és fél óra. A c) vizsga javítására csak akkor kerül sor, ha a pályázó az a) és b) vizsgán megszerezte a minimálisan elérendő pontszámot. |
4. Kötelező szóbeli vizsga – Értékelés
A szóbeli vizsgára azok a pályázók kapnak meghívást, akik a kötelező írásbeli vizsgákon megszerezték a minimálisan elérendő pontszámot.
Interjú a vizsgabizottsággal német, angol vagy francia nyelven (5. nyelv) a következők értékelése céljából:
– a pályázó általános és jogi ismeretei, a vizsgabizottság ennek során figyelembe veheti az írásbeli vizsgákon használt nyelvektől eltérő nyelvek ismeretét is; a jogi ismereteket spanyol nyelven mérik fel;
– ülések vezetésére való képesség (»parlamenti/tanácsi« ág);
– a pályázók motivációja és az európai közszolgálatban multikulturális környezetben végzendő munkához való alkalmazkodási képessége; adott esetben kiegészítő kérdések tehetők fel spanyolul.
A vizsga pontozása: 0–100 pont (minimálisan elérendő pontszám: 50 pont).
5. Választható vizsga
»Bírósági« ág […] | »Parlamenti/tanácsi« ág A választható vizsga lehetővé teszi a pályázóknak, hogy nyelvismeretük széles körét bemutassák. Az e vizsgákon elért eredmények nem befolyásolják a tartaléklista összeállítását, sem az összetétel, sem a sorrend tekintetében, lehetővé teszik azonban az intézmények számára, hogy a tartaléklistát a felvételek során a legelőnyösebben használhassák fel. Jogi szöveg (nem elektronikus) szótárral való fordítása spanyolra (1. nyelv) az A. cím II. része 2. pontjának d) alpontjában foglalt nyelvről (4. nyelv), a pályázó választásától függően. A vizsga pontozása: 0–20 pont. A vizsga időtartama: egy óra. E vizsgára a kötelező vizsgákkal egy időben is sor kerülhet. Ugyanakkor csak a tartaléklistára felvett sikeres pályázók vizsgáját javítják ki.” |
12 A versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontja a pályázóknak az őket érintő információkhoz való hozzáférése tekintetében a következőket foglalta magában:
„A versenyvizsga‑eljárás kapcsán a pályázókat különleges jog illeti meg abban a tekintetben, hogy – az alábbiakban ismertetett feltételek szerint – hozzájuthatnak bizonyos, őket közvetlenül és egyénileg érintő információkhoz. E jog értelmében [az] EPSO a pályázó kérelmére kiegészítő információkat nyújthat a pályázónak a versenyvizsgán való részvételével kapcsolatban. Az információ iránti kérelmet [az] EPSO‑hoz a versenyvizsgán kapott eredmények közlésétől számított egy hónapon belül írásban kell benyújtani. [Az] EPSO a kérelem kézhezvételétől számított egy hónapon belül ad választ. A kérelmeket a vizsgabizottság eljárásának a [személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében előírt] titkosságát figyelembe véve és a természetes személyeknek a személyes adatok kezelésével kapcsolatos védelmére vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett bírálják el. A kiadható információk példáit a pályázati útmutató III. címének 3. pontja tartalmazza.”
13 A versenyvizsga‑kiírást melléklet egészítette ki, amely a felülvizsgálati kérelmekre, a jogorvoslati lehetőségekre és az európai ombudsmanhoz intézett panaszokra vonatkozott. E melléklet értelmében azon pályázók, akik szerint valamely határozat sérelmet okozott nekik, a versenyvizsga bármely szakaszában a következő eszközökkel élhettek:
„– Felülvizsgálati kérelem
Felülvizsgálati kérelem a határozatról értesítő [EPSO‑]levél elektronikus megküldésének időpontjától számított húsz naptári napon belül indokolással ellátott levél formájában a következő címre nyújtható be:
[…]
[Az] EPSO továbbítja a kérelmet a vizsgabizottság elnökének, amennyiben az az elnök hatáskörébe tartozik, a pályázónak pedig a lehető legrövidebb időn belül választ kell adni.
– Jogorvoslati lehetőségek
– kereset benyújtása:
az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékéhez
[…]
az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 236. cikke és a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján […].
– a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panasz benyújtása […]:
az [EPSO]‑hoz
[…]
A [személyzeti szabályzatban] e két eljárástípus tekintetében előírt imperatív határidők a sérelmet okozó aktus közlésétől számítva kezdődnek.
Felhívjuk a pályázók figyelmét arra, hogy kinevezésre jogosult hatóság […] nem változtathatja meg a versenyvizsga‑bizottság határozatait. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a versenyvizsga‑bizottság széles mérlegelési jogköre csak az eljárásra vonatkozó szabályok nyilvánvaló megsértésének esetén képezik […] bírósági felülvizsgálat tárgyát.”
14 A versenyvizsga – EPSO honlapján közzétett – pályázati útmutatója (a továbbiakban: pályázati útmutató) III. címének 3. pontja értelmében:
„[…]
b) A vizsgán / írásbeli vizsgákon / gyakorlatokon sikertelenül szereplő és/vagy a szóbeli vizsgára meg nem hívott pályázók kikérhetik a dolgozataikat, valamint a vizsgabizottság által a vizsgákról kiállított egyéni értékelő lapot. A kérelmet azon levél továbbításától számított egy hónapos határidőn belül kell benyújtani, amellyel a pályázót értesítik a versenyvizsgán való részvételének végéről.
[…]”
15 Ami a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárást és különösen az engedélyezhető költségmentességet illeti, a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 97. cikkének 4. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„A költségmentesség iránti kérelem benyújtása felfüggeszti a keresetindítás határidejét, a kérelemről hozott végzés vagy – a 3. § második bekezdése szerinti esetekben – a kérelmező képviseletével megbízott ügyvédet kijelölő végzés közléséig.”
A jogvita alapját képező tényállás
16 A felperes a versenyvizsga pályázója. A „parlamenti/tanácsi” ágat választotta, és meghívták a kötelező írásbeli vizsgákra, amelyekre 2008. november 28‑án Madridban (Spanyolország) került sor.
17 A versenyvizsga‑bizottság elnöke nevében írt, 2009. május 14‑i levelében az EPSO tájékoztatta a felperest az a) és b) kötelező írásbeli vizsgán elért eredményeiről (28/40 pont és 19/40 pont), és arról, hogy tekintettel a b) vizsgán elért eredményre, amely nem éri el a minimális 20/40 pontot, a versenyvizsga‑bizottság nem javította ki a c) kötelező írásbeli vizsgát.
18 2009. május 14‑én a felperes elektronikus levelet küldött az EPSO‑nak, amelyben tájékoztatást kért a b) írásbeli vizsgája értékeléséről. Tekintettel arra, hogy mindössze egy pont hiányzott neki a minimális 20 eléréséhez, meg kívánt arról bizonyosodni, hogy nem történt számítási hiba. Ennek érdekében kérte, hogy a b) vizsgán megírt dolgozatát a javítással és a neki adott pontszámmal együtt továbbítsák neki.
19 2009. május 27‑én a felperes a b) írásbeli vizsgájának felülvizsgálata, a c) írásbeli vizsgájának kijavítása, és adott esetben a szóbeli vizsgára bocsátása iránt nyújtott be kérelmet.
20 A versenyvizsga‑bizottság elnöke nevében írt, 2009. július 2‑i levelében az EPSO tájékoztatta a felperest, hogy a 2009. május 14‑i elektronikus levelét a b) írásbeli vizsgájának felülvizsgálata iránti kérelemnek tekintették, hogy az említett vizsga felülvizsgálatát követően a vizsgabizottság a c) írásbeli vizsgájának kijavításáról döntött, és hogy az ez utóbbi vizsgán kapott eredmény, vagyis 18/40 pont, a szóbeli vizsgára bocsátáshoz szükséges szint alatt, vagyis 20/40 pont alatt volt. E levélben megemlítették, hogy a felperes b) írásbeli vizsgán megírt dolgozatát továbbították neki.
21 2009. július 4‑i elektronikus levelében a felperes felvilágosítást kért a c) írásbeli vizsgája értékeléséről, tekintettel a pontszáma és a minimálisan elérendő pontszám közötti csekély különbségre. Azt is kérte, hogy a c) vizsgán megírt dolgozatát továbbítsák neki, a javítással és a neki adott pontszámmal együtt, valamint hogy – amennyiben lehetséges – vizsgálják felül az említett vizsgát.
22 2009. július 10‑én a felperes indokolással ellátott levélben kérte a c) írásbeli vizsgája felülvizsgálatát, az e vizsgán írt dolgozata és a vizsgabizottság által arról kiállított egyéni értékelő lap továbbítását, valamint adott esetben a szóbeli vizsgára bocsátását.
23 A versenyvizsga‑bizottság, miután felülvizsgálta a felperes c) írásbeli vizsgáját, a 18/40 pontszám megerősítéséről határozott. E határozatot, amelynek napja nem ismert, az EPSO 2009. július 23‑án levélben közölte a felperessel.
24 2009. július 28‑i, „P[anasz]nak” nevezett feljegyzésében a felperes – a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozást, a 2009. július 23‑i levél kézhezvételének visszaigazolását, és annak előadását követően, hogy eredménytelenül kérte a b) és c) írásbeli vizsgáin megírt dolgozatának, valamint a vizsgabizottság e vizsgákra vonatkozó értékelését tartalmazó egyéni értékelő lapnak a továbbítását – megismételte e kérelmeket, és hozzátette, hogy bármely, a versenyvizsgán való részvételével kapcsolatos, őt érintő további információt meg kíván kapni. Abban az esetben, ha megkapná a szükséges pontokat, kérte ezenkívül a versenyvizsga írásbeli vizsgájára való bocsátását. A fenti feljegyzést az EPSO dokumentumok iránti kérelemnek, nem pedig a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett előzetes közigazgatási panasznak tekintette.
25 A felperes 2009. szeptember 14‑én elektronikus levelet kapott, amelynek tárgya a következő volt: „EPSO/AD/130/0[8] – a b) és c) írásbeli vizsgán megírt dolgozat, valamint a c) írásbeli vizsga értékelő lapja iránti kérelme” (a továbbiakban: 2009. szeptember 14‑i elektronikus levél). Az elektronikus levél megemlíti, hogy a mellékletében találhatók a tárgyban hivatkozott dokumentumok, amelyek továbbítását a felperes a 2009. július 28‑i levelében kérte, hozzáteszi azonban, hogy a pályázók megkaphatják az eredeti dolgozataik másolatát, nem férhetnek azonban hozzá a kijavított dolgozatokhoz, sem pedig a javítók által használt fordítási mintához. Az iratokból kitűnik, hogy a tárgyban hivatkozott dokumentumokat ugyanakkor nem csatolták az elektronikus levélhez.
26 2009. november 18‑án a felperes az eljárási szabályzat 95. cikke alapján költségmentességért folyamodott a Közszolgálati Törvényszék előtti keresetindítás érdekében. A Közszolgálati Törvényszék elnöke 2010. március 2‑i végzésében helyt adott e kérelemnek.
27 A keresetlevél benyújtását követően az EPSO a 2010. június 16‑i levelében továbbította a felperesnek az a), b) és c) írásbeli vizsgák szövegét, a dolgozatokat a vizsgabizottság javításai nélkül, és a b) és c) vizsgára vonatkozó egyéni értékelő lapokat.
A felek kérelmei és az eljárás
28 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– „semmisítse meg a 2009. szeptember 14‑i határozatot, amelyben az [EPSO] megtagadta, hogy a felperesnek továbbítsa [kijavított] dolgozatai másolatát és az egyéni értékelő lapot – amely tartalmazza azon indokokat, amelyek arra vezették a vizsgabizottságot, hogy az utolsó, c) írásbeli vizsgán a felperesnek a kizárást eredményező 18/40 pontszámot adják –, és figyelmen kívül hagyta a felperesnek a […] versenyvizsga szóbeli vizsgájára bocsátása iránti kérelmét;
– semmisítse meg a 2009. július 23‑i határozatot, amelyben az [EPSO] tájékoztatta a felperest, hogy nem változtatja meg az utolsó, c) írásbeli vizsgán elért, kizárást eredményező 18/40 pontszámát, és megtagadta a versenyvizsga szóbeli vizsgájára bocsátását […];
– semmisítse meg a versenyvizsgát követően közzétett tartaléklistát, a közzététel napjától számított visszamenőleges hatállyal;
– az [Európai] Bizottságot a költségek viselésére.”
29 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– elsődlegesen utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
– másodlagosan utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
30 Az ellenkérelem benyújtását követően a Közszolgálati Törvényszék engedélyezte a második beadványváltást, azonban a kereset elfogadhatóságának kérdésére korlátozva azt. Mivel ezt követően a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szóbeli eljárás nélkül határozatot tud hozni, a Hivatal 2011. június 16‑i levelében felkérte a feleket, hogy tájékoztassák a Közszolgálati Törvényszéket arról, egyetértenek‑e azon javaslattal, hogy az az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a alapján tárgyalás nélkül hozzon határozatot. A felek egyetértettek a Közszolgálati Törvényszéknek a tárgyalás nélküli határozathozatalra vonatkozó javaslatával.
A kereset elfogadhatóságáról
A felek érvei
31 A Bizottság a kereset elfogadhatatlansága tekintetében két jogalapra hivatkozik, egyrészt arra, hogy a felperes nem határozta meg egyértelműen a megtámadott aktust, másrészt pedig arra, hogy minden bizonnyal késedelmesen nyújtotta be a 2009. november 18‑i, költségmentesség iránti kérelmet, és a 2010. március 26‑i keresetlevelet is.
32 Először is a felperes tévesen határozta meg sérelmet okozó aktusként a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levelet, mivel a neki sérelmet okozó aktus a vizsgabizottságnak az EPSO 2009. július 23‑i levelében közölt határozata, amely a felülvizsgálatot követően megerősítette a c) írásbeli vizsgára adott 18/40 pontot és a felperes szóbeli vizsgára bocsátásának megtagadását. A felperesnek ez utóbbi határozatot kellett volna kifogásolnia, amelyet – mivel azt a versenyvizsga‑bizottság fogadta el – közvetlenül a Közszolgálati Törvényszék előtt lehetett volna megtámadni. Ilyen körülmények között a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidő főszabály szerint a 2009. július 23‑tól számított három hónap és tíz nap után, vagyis 2009. november 2‑án lejárt.
33 Másodszor a Bizottság azt állítja, hogy a 2009. július 28‑i, a felperes által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „P[anasz]nak” nevezett feljegyzés egyszerű, dokumentumok továbbítása iránti kérelem volt, és nem rendelkezett a személyzeti szabályzat rendelkezései értelmében vett előzetes közigazgatási panasz fogalmában megjelenő minimális tartalommal, ezért e feljegyzés nem függeszthette fel a Közszolgálati Törvényszékhez való forduláshoz rendelkezésre álló három hónap és tíz napos határidőt.
34 Harmadszor a Bizottság azt állítja, hogy feltételezve akár, hogy a 2009. július 28‑i feljegyzés megfelel azon alapvető feltéteknek, amelyek alapján a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panasznak tekinthető, a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levél nem tekinthető a panaszra adott válasznak, mivel az nem a kinevezésre jogosult hatóságtól származott. Ilyen körülmények között a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján a panasz hallgatólagos elutasítása négy hónappal a panaszt követően, azaz 2009. november 28‑án történt meg, így a felperesnek három hónap és tíz nap állt rendelkezésre a keresete előterjesztésére, amely időszak 2010. március 10‑én telt le. Mivel a keresetet 2010. március 26‑án terjesztette elő, arra a határidő lejárta után került sor.
35 Negyedszer a Bizottság véleménye szerint a költségmentesség iránti, 2009. november 18‑én előterjesztett kérelem idő előtti volt, mivel tíz nappal azon négy hónapos határidő lejárta előtt került rá sor, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezett az állítólagos panasz megválaszolására, és az nem eredményezte a keresetindítási határidő felfüggesztését.
36 A Bizottság hozzáteszi, hogy még akkor is, ha a keresetnek az információkhoz való hozzáférésre vonatkozó része elfogadható – mivel a versenyvizsga‑eljárás dokumentumaihoz való hozzáférés joga a versenyvizsga‑bizottság határozatának megsemmisítése iránti kérelemtől függetlenül fennáll –, a szóbeli vizsgára bocsátás megtagadásával kapcsolatos kérelem, amely a kereset fő része, továbbra is elfogadhatatlan.
37 Végül a Bizottság úgy véli, hogy nincs ellentmondás az általa hivatkozott elfogadhatatlanság, és azon tény között, hogy a Közszolgálati Törvényszék elnöke biztosította a felperesnek a költségmentességet. E tekintetben a Bizottság arra emlékeztet, hogy a költségmentességet meg kell tagadni, ha az a kereset, amely vonatkozásában kérik, nyilvánvalóan elfogadhatatlannak tűnik, miközben a beadványaiban mindössze azt állítja, hogy a különböző közigazgatási eljárási cselekmények vizsgálata alapján a kereset számára elfogadhatatlannak tűnik, azonban nem állítja, hogy az elfogadhatatlanság nyilvánvaló lenne.
38 A felperes elsőként azt állítja, hogy a kereset a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levélre vonatkozik, hiszen e levél az EPSO legkésőbb elfogadott határozata. Mivel e határozatot a panaszát követően fogadták el, az a versenyvizsga‑bizottság azon határozatának helyébe lép, amelyet vele a 2009. július 23‑i levélben közöltek, és amely sérelmet okozó aktusnak minősül.
39 Másodszor a felperes azt állítja, hogy a 2009. július 28‑án kelt feljegyzése ténylegesen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panasz. Egyrészt ugyanis ő maga „P[anasz]nak” nevezte, és pontosan megjelölte, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján nyújtotta be, ami bizonyítja hogy a személyzeti szabályzat rendelkezései értelmében vett panasz benyújtására irányuló szándékát. Másrészt egyértelműen kitűnik a feljegyzése szövegéből, hogy annak célja a versenyvizsga‑bizottság azon határozatának vitatása, amelyet vele a 2009. július 23‑i levél mellékletében közöltek. A feljegyzés szövegéből az is kitűnik, hogy a felperes kérte, hogy a c) írásbeli vizsgáját vizsgálják felül, és ennek következtében bocsássák a szóbeli vizsgára. Végül a felperes szerint a feljegyzésében nem tudta részletesebben jelezni a vizsgabizottság 2009. július 23‑án közölt határozatával való egyet nem értését, mivel nem érte el, hogy továbbítsák számára a kijavított dolgozatait, és az EPSO csak 2010. június 16‑án továbbította neki a b) és c) vizsgákon megírt dolgozatait, azonban a javítás nélkül. Ezenkívül, ha a 2009. július 28‑i feljegyzése nem tekintendő a személyzeti szabályzat rendelkezései értelmében vett panasznak, az azt vonná maga után, hogy a Közszolgálati Törvényszék elnöke határidőn túli keresetindításhoz biztosított számára költségmentességet.
40 Harmadszor a felperes megjegyzi, hogy a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levél kifejezetten megemlíti a 2009. július 28‑i kérelmeit, amelyekre választ kíván kapni. E tekintetben a felperes hozzáteszi, hogy a panasza elutasításának kell tekinteni azt az elektronikus levelet, amely feladójának elektronikus címe ugyanolyan domainnel rendelkezik, mint az EPSO elektronikus leveleiben szereplő cím, és amely a panaszában foglalt kérelemre válaszol, valamint kifejezetten hivatkozik a panaszra, anélkül azonban, hogy helyt adna annak. A felperes szerint a Bizottság nem állíthatja, hogy a felperesnek figyelmen kívül kellett volna hagynia a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levelet, és meg kellett volna várnia a 2009. július 28‑i panaszától számított négy hónapos határidő végét, amelynek lejárta hallgatólagos megtagadó határozattal egyenértékű, azt kockáztatva, hogy a panasza kifejezett elutasításának határidőben való vitatása hiányában lejár a keresetindítási határidő. Mindenesetre a felperest értesíteni kellett volna.
41 Negyedszer akár abban az esetben is, ha a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levél nem minősül a panasza elutasításának, a felperes azt állítja, hogy a költségmentesség iránti kérelme a keresetindítási határidőt a Közszolgálati Törvényszék elnöke költségmentességet biztosító végzése közlésének időpontjáig, azaz 2010. március 10‑ig felfüggesztette, és a határidő ezen időpontban újrakezdődött. Következésképpen a 2010. március 26‑án benyújtott kereset nem lehet határidőn túli.
42 A felperes hozzáteszi, hogy feltételezve akár, hogy a 2009. november 18‑án előterjesztett a költségmentesség iránti kérelem idő előtti volt, mivel 2009. november 28., azaz a 2009. július 28‑i panaszára való válaszadás határidejének lejárta előtt nyújtotta be, vitathatatlan, hogy a Közszolgálati Törvényszék elnöke figyelembe vette e kérelmet legalább az említett határidő lejártakor, azaz 2009. november 28‑án. Következésképpen a keresetindítási határidő 2009. november 18. vagy 2009. november 28. – amennyiben a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélné meg, hogy a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levél nem minősül a panasz elutasításának – és 2010. március 10., azaz a Közszolgálati Törvényszék elnöke költségmentességet biztosító végzésének meghozatala között fel volt függesztve. Magától értetődő, hogy a peres eljárás elkezdődött, mivel nemcsak elbírálták költségmentesség iránti kérelmet, hanem a Közszolgálati Törvényszék elnöke annak helyt is adott, amit nem tett volna meg, ha a keresetindítási határidő lejárt volna, és ha ennek következtében a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan lett volna.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
A felperesnek sérelmet okozó aktusokról
43 Először is emlékeztetni kell arra, hogy mind a közigazgatási panasznak, mind pedig a keresetnek a felperesnek a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében sérelmet okozó aktus ellen kell irányulnia. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint sérelmet okozó aktusnak az minősül, amelynek joghatásai a felperes érdekeit közvetlenül és azonnal érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (a Közszolgálati Törvényszék F‑6/10. sz., Munch kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott ítéletének 32. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Ami elsőként a versenyvizsga‑bizottság határozatait illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az a határozat, amellyel a versenyvizsga‑bizottság az érdekelt pályázatának az annak kérelmére történő felülvizsgálatát követően megtagadja a pályázó vizsgákra bocsátását, a bizottság által korábban elfogadott határozat helyébe lép, és nem tekinthető a korábbi határozatot pusztán megerősítő aktusnak (az Elsőfokú Bíróság T‑16/90. sz., Panagiotopoulou kontra Parlament ügyben 1992. február 11‑én hozott ítéletének 20. pontja). Következésképpen, amikor a versenyvizsga valamely pályázója a vizsgabizottság által hozott határozat felülvizsgálatát kéri, akkor a vizsgabizottság által a pályázó helyzetének újbóli megvizsgálását követően hozott határozat minősül sérelmet okozó aktusnak (az Elsőfokú Bíróság T‑173/05. sz., Heus kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének 19. pontja).
45 Ennek következtében a versenyvizsga‑bizottságnak a felperes 2009. július 10‑én benyújtott felülvizsgálati kérelmét követően hozott és az EPSO 2009. július 23‑i levelében közölt azon határozata, amely szerint a felperes nem bocsátható a szóbeli vizsgára, a vizsgabizottság azon eredeti határozatának helyébe lép, amelyet az EPSO a 2009. július 2‑i levelében közölt, és a jelen ügyben sérelmet okozó aktusnak minősül, ami a felperesnek a versenyvizsga szóbeli vizsgájára való bocsátásának megtagadását illeti (a továbbiakban: szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozat). Ugyancsak az e felülvizsgálatot követően hozott, a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozat indítja el a panasz és a kereset benyújtására nyitva álló határidő múlását, anélkül hogy szükség volna annak vizsgálatára, hogy ilyen helyzetben az említett határozat esetleg pusztán megerősítő jellegű aktusnak minősülhet‑e (lásd a Közszolgálati Törvényszék F‑73/06. sz., Van Neyghem kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 39. pontját).
46 Ami másodsorban a felvilágosítás nyújtását vagy a dokumentumok pályázóknak való továbbítását elutasító határozatokat illeti, ki kell emelni, hogy a versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontja külön eljárást hozott létre, amelyben – abban az esetben, ha a pályázó ezen eljárás mellett dönt, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás helyébe lép – a határidők igen rövidek, és amelynek célja lehetővé tenni a pályázónak, hogy éljenek a nekik biztosított, bizonyos, őket közvetlenül és egyénileg érintő információkhoz való hozzáférés különleges jogával. E jog értelmében az „EPSO a pályázó kérelmére kiegészítő információkat nyújthat a pályázónak” a versenyvizsgán való részvételével kapcsolatban. A kérelmeket a versenyvizsgán kapott eredmények közlésétől számított egy hónapon belül kell benyújtani, az EPSO pedig a kérelem kézhezvételétől számított egy hónapon belül ad választ. A versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontja a pályázóknak kiadható információk példái tekintetében a pályázati útmutató III. címének 3. pontjára utal. Ezen útmutató III. címe 3. pontjának b) alpontjából kitűnik, hogy az írásbeli vizsgákon sikertelenül szereplő pályázók kikérhetik a dolgozataik másolatát, valamint a vizsgák egyéni értékelő lapját a vizsgabizottság értékelésével.
47 A pályázók számára biztosítva van azon különleges jog, amely alapján a versenyvizsgáról kizárt pályázók a vizsgabizottság eljárása titkosságának sérelme nélkül megkaphatják azon információkat és dokumentumokat, amelyek lehetővé tehetik számukra annak egyértelmű eldöntését, hogy érdemes‑e kifogásolni az őket a versenyvizsgáról kizáró határozatot. E tekintetben az információk vagy a dokumentumok iránti kérelem benyújtására, és az arra adandó válaszra vonatkozó igen rövid határidők meghatározása annak lehetővé tételét célozza, hogy a pályázó mindenképpen rendelkezzen ezen információkkal és dokumentumokkal legalább egy hónappal akár a Közszolgálati Törvényszék előtti keresetindítási határidő lejárta, akár az EPSO‑nál – amelynek igazgatója a 2002/621 határozat 4. cikkének értelmében a kinevezésre jogosult hatóság hatásköreit gyakorolja – való panasztétel határidejének lejárta előtt.
48 A fenti elemzésből következik, hogy a pályázók számára biztosított különleges jog EPSO általi szigorú tiszteletben tartása – mind e jog tartalmát, mind pedig a válaszadási határidőt illetően – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41., 42. és 47. cikkében megfogalmazott megfelelő ügyintézés elvéből, dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogából és hatékony jogorvoslathoz való jogból eredő kötelezettségek kifejeződése. Következésképpen a pályázókat megillető különleges jog EPSO általi megsértése – azon túl, hogy ahhoz vezethet, hogy a kizárt pályázók megfelelő adatok nélkül nyújtanak be keresetet vagy panaszt – közszolgálati kötelezettségszegésnek minősülhet, amely adott esetben a pályázó kárának megtérítéséhez való jogot biztosít.
49 A jelen ügyben a felperes 2009. május 14‑i elektronikus levele azt a kérelmet tartalmazta, hogy továbbítsák számára a b) vizsgán megírt, kijavított dolgozatát a vizsgabizottság értékelésével együtt, a 2009. július 4‑i elektronikus levele pedig a c) vizsgáján megírt, szintén kijavított dolgozatának és a vizsgabizottság értékelésének továbbítására irányult. E két elektronikus levélen kívül a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be először 2009. május 27‑én, amely arra irányult, hogy a vizsgabizottság újra tekintse át a felperes b) írásbeli vizsgájának értékelésre vonatkozó határozatát, és amelynek helyt adtak, majd másodszor 2009. július 10‑én, amely a c) írásbeli vizsgájára vonatkozott, és amelyet követően a vizsgabizottság fenntartotta a szóban forgó vizsgára adott értékelését – ahogy arról a felperest a 2009. július 23‑i levélben értesítették –, nem adtak helyt azonban c) vizsgáján megírt, kijavított dolgozata és a vizsgabizottság által e c) vizsgáról kiállított egyedi értékelő lap iránti kérelmének.
50 A tényállás időrendjéből kitűnik, hogy az az egy hónapos határidő, amellyel az EPSO rendelkezett annak érdekében, hogy a felperes 2009. május 14‑i elektronikus levelére válaszul továbbítsa a b) vizsgáján megírt dolgozata másolatát, valamint a vizsgabizottság értékelését tartalmazó egyéni értékelő lapot, 2009. június 14‑én járt le, anélkül hogy bármelyik dokumentumot eljutatták volna a felperesnek. Ami a c) írásbeli vizsgára vonatkozó információk közlését illeti, a felperes 2009. július 4‑i elektronikus levelére és a 2009. július 10‑i felülvizsgálati kérelmére való válaszadás elmaradása nem minősíthető hallgatólagos elutasító határozatnak. Hozzá kell tenni e tekintetben, hogy bár az EPSO a felperesnek küldött 2009. július 2‑i levelében azt állítja, hogy a b) vizsgáján megírt dolgozata másolatát már továbbították, csakúgy mint ahogy a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levélben az áll, hogy a c) vizsgán megírt dolgozatát és e vizsga értékelő lapját mellékletben csatolták, valójában e dokumentumokat nem juttatták el a felperesnek a megjelölt időpontokban.
51 Következésképpen ami az információk és dokumentumok továbbítása iránti kérelmeket illeti, mind a b) vizsgára vonatkozóan kért információk továbbítását megtagadó, 2009. június 14‑i hallgatólagos határozat (a továbbiakban: a b) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat), mind pedig a c) vizsgára vonatkozóan kért információk továbbítását megtagadó, a 2009. július 23‑i levélben foglalt hallgatólagos határozat (a továbbiakban: a c) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat) – mivel az említett levél nem tér ki a kért információk átadásának kérdésére – a felperesnek sérelmet okozó aktus.
52 Következésképpen a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozat, valamint a b) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat és a c) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat is a felperesnek sérelmet okozó aktus.
A határidők felperes általi tiszteletben tartásáról
53 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Bíróság már többször kimondta – a versenyvizsga‑bizottság határozatával szemben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség rendszerint azt jelenti, hogy az érintettek közvetlenül bírósághoz fordulhatnak (lásd többek között a Bíróság 144/82. sz., Detti kontra Bíróság ügyben 1983. július 14‑én hozott ítéletének 16. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A versenyvizsga‑bizottság határozata elleni panasz ugyanis értelmetlen lenne, hiszen az érintett intézmény nem jogosult a versenyvizsga‑bizottság határozatait megsemmisíteni, illetve megváltoztatni. Következésképpen a személyzeti szabályzat 91. cikke (2) bekezdésének túlzottan megszorító értelmezése csupán az eljárás indokolatlan elhúzódásához vezetne (lásd többek között a Bíróság 7/77. sz., Ritter von Wüllerstorff und Urbair kontra Bizottság ügyben 1978. március 16‑án hozott ítéletének 8. pontját).
54 A jelen ügyben, mivel a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozat a versenyvizsga‑bizottság határozatának minősül, amely közvetlenül, előzetes közigazgatási panasz nélkül megtámadható a Közszolgálati Törvényszék előtt, a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdésében meghatározott három hónapos határidő – amely az eljárási szabályzat 100. cikkének 3. §‑a értelmében a távolságra tekintettel járó tíznapos átalányidőszakkal meghosszabbodik – e határozatnak a 2009. július 23‑i levéllel ismeretlen időpontban való közlésekor, azonban legkésőbb 2009. július 28‑án – a „P[anasz]nak” nevezett azon feljegyzés keltekor, amelyben a felperes elismerte, hogy tudomást szerzett a határozatról – kezdődött, és 2009. november 7‑én járt le. Mivel 2009. november 7. szombat volt, a keresetindítási határidő az eljárási szabályzat 100. cikke 2. §‑ának első albekezdése értelmében automatikusan meghosszabbodott 2009. november 9., hétfőig.
55 A b) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat és a c) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat is a versenyvizsga‑bizottság határozatának minősül, amely előzetes közigazgatási panasz nélkül megtámadható a Közszolgálati Törvényszék előtt. Mivel az első határozatot 2009. június 14‑én hozták, és a felperes legkésőbb 2009. július 28‑án tudomást szerzett a második határozatról, a Közszolgálati Törvényszék előtti keresetindításra rendelkezésre álló három hónap és tíz napos határidő 2009. szeptember 24‑én és 2009. november 7‑én lejárt, ez utóbbi határidő pedig 2009. november 9‑ig hosszabbodott meg az előző pontban megjelölt okok miatt.
56 Következésképpen a felperes közvetlenül a Közszolgálati Törvényszék előtt keresetet nyújthatott volna be legkésőbb 2009. szeptember 24‑én a b) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat vitatása érdekében, illetve legkésőbb 2009. november 9‑én a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozat és a c) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat vitatása érdekében.
57 E megállapítást nem rontja le az eljárási szabályzat 97. cikkének 4. §‑ának megfogalmazása – amely szerint a költségmentesség iránti kérelem benyújtása felfüggeszti a keresetindítás határidejét a kérelemről hozott végzés közléséig –, mivel a jelen ügyben a felperes a költségmentesség biztosításáért csupán 2009. november 18‑án, vagyis akkor folyamodott, amikor a versenyvizsga‑bizottság említett három határozata esetében a keresetindítási határidő már lejárt.
58 Emlékeztetni kell másodsorban arra, hogy szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha az érdekelt úgy dönt, hogy közvetlen bírósághoz fordulás helyett a személyzeti szabályzat rendelkezéseire hivatkozik annak érdekében, hogy előzetesen közigazgatási panasz formájában a kinevezésre jogosult hatósághoz forduljon, az utólag indított kereset elfogadhatósága attól fog függeni, hogy az érintett betartotta‑e az előzetes panasszal kapcsolatos eljárási előírások összességét (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑386/00. sz., Gonçalves kontra Parlament ügyben 2002. január 23‑án hozott ítéletének 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
59 A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy a „P[anasz]nak” nevezett 2009. július 28‑i feljegyzés, amely kifejezetten hivatkozik a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseire, az említett rendelkezések értelmében vett panasz.
60 Kétségtelen, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében nem szükséges, hogy egy panasz meghatározott formát öltsön. Elegendő, ha egyértelműen és pontosan kifejezi a felperesnek a vele kapcsolatban hozott határozat megtámadására irányuló szándékát (lásd ebben az értelemben a Bíróság 167/86. sz., Rousseau kontra Számvevőszék ügyben 1988. május 31‑én hozott ítéletének 8. pontját, valamint 23/87. és 24/87. sz., Aldinger és Virgili kontra Parlament ügyben 1988. július 14‑én hozott ítéletének 13. pontját, továbbá az Elsőfokú Bíróság T‑354/03. sz., Reggimenti kontra Parlament ügyben 2005. február 16‑án hozott ítéletének 43. pontját). Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy az adminisztrációnak a panaszokat a nyitottság szellemében kell vizsgálnia, és annak megállapításához, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panaszról van szó, elegendő az, hogy az igazgatási eljárásban kellően egyértelműen hivatkozzanak valamely jogalapra ahhoz, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megismerhesse az érintett által a vitatott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑176/96. sz., Volger kontra Parlament ügyben 1998. január 13‑én hozott ítéletének 65. pontját).
61 Ugyanakkor, mivel a pert megelőző eljárás célja a panasszal keletkező jogvita egyezség útján való rendezése, a kinevezésre jogosult hatóságnak kellő pontossággal kell ismernie az érdekelt által a közigazgatási határozattal szemben megfogalmazott érveket. Következésképpen a panasznak minden esetben tartalmaznia kell a tárgyát képező közigazgatási határozattal szemben felhozott jogalapok és érvek ismertetését (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑146/94. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1996. március 7‑én hozott ítéletének 44. pontját).
62 A jelen ügyben Közszolgálati Törvényszék megállapítja először is, hogy – amint arra a jelen ítélet 24. pontja emlékeztet – a 2009. július 28‑i feljegyzés két részre tagolódik. Az első részben a felperes bizonyos dokumentumok és kiegészítő információk rendelkezésre bocsátását kérte. A második részben pedig a szóbeli vizsgára bocsátását kérelmezte abban az esetben, ha megkapja a szükséges pontokat.
63 A Közszolgálati Törvényszék ezt követően megállapítja, hogy figyelembe véve a 2009. július 28‑i feljegyzés második részét – amely értelmezhető úgy, hogy azzal a felperes a szóbeli vizsgára bocsátását kérelmezve a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozatot vitatja –, a szóban forgó feljegyzés szövege nem tartalmaz semmilyen jogalapot, illetve jogi vagy ténybeli érvet az említett határozat megváltoztatása iránti kérelme alátámasztása érdekében. Következésképpen a 2009. július 28‑i feljegyzés második része nem teljesíti a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatban ahhoz megkövetelt minimális feltételeket, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panasznak lehessen tekinteni, és az EPSO nem adhatott rá indokolással ellátott választ.
64 Ilyen körülmények között a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlan. Mivel a tartaléklista megsemmisítése iránti kérelemnek csak akkor lehet helyt adni, ha a Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozatot, az említett kérelmet is elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
65 A Közszolgálati Törvényszék végül megállapítja, hogy bár a felperes nem hivatkozik sem érvre, sem pedig jogalapra a 2009. július 28‑i feljegyzés első részének tárgyát képező kérelem alátámasztása érdekében, magából a 2009. július 28‑i feljegyzés szövegéből lehet arra következtetni, hogy a felperes kifogásolta, hogy nem kapta meg a több ízben – többek között a b) írásbeli vizsgára vonatkozó 2009. május 14‑i elektronikus levelében, valamint a c) írásbeli vizsgát érintő 2009. július 4‑i elektronikus levelében és 2009. július 10‑i felülvizsgálati kérelmében – kért dokumentumokat. Következésképpen a jelen ügy körülményeire tekintettel a 2009. július 28‑i feljegyzés első részét az EPSO‑nak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panaszként kellett volna kezelnie.
66 Mivel az EPSO nem adott helyt a dokumentumok továbbítása iránti kérelmeknek a jelen ítélet 50. pontjában hivatkozott azon határidőben, amely a b) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozattal és a c) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozattal szembeni, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panasz benyújtására vonatkozik, a felperesnek három hónapos határidő állt rendelkezésére, amely 2009. szeptember 14‑én és 2009. október 28‑án járt le.
67 Következésképpen a felperes által 2009. július 28‑én benyújtott panasz mind a b) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat, mind pedig a c) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozat tekintetében elfogadható volt.
68 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a 2009. július 28‑i panasz benyújtását követően a b) és c) vizsgán megírt, kijavított dolgozatok továbbítása iránti kérelmeket kifejezett határozatban utasították el, amiről az EPSO 2009. szeptember 14‑i elektronikus levele tájékoztatta a felperest.
69 Mivel ezenkívül a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levélben az EPSO gyakorlatilag megtagadta azt, hogy továbbítsa a felperesnek a b) és c) vizsgán megírt dolgozatokat, valamint a kért egyéni értékelő lapokat – amely kérelmeket a b) és c) vizsgán megírt dolgozatok továbbítását elutasító határozatok korábban már elbíráltak –, nem szükséges határozni a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levélben közölt határozat megsemmisítése iránti kérelemről. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a panaszt elutasító határozat elleni formális kérelem célja, hogy a Közszolgálati Törvényszék azon aktusokról határozzon, amelyekkel szemben panaszt nyújtottak be, amennyiben a panasz elutasítása önmagában nem bír önálló tartalommal, mivel az elutasító határozat pusztán megerősíti a vitatott határozatot (a fent hivatkozott Munch kontra OHIM ügyben hozott ítélet 24. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 A fentiekből következik, hogy a kereset elfogadható annyiban, amennyiben az a b) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozatra és a c) vizsgán megírt dolgozat továbbítását elutasító határozatra vonatkozik.
Az ügy érdeméről
71 Emlékeztetni kell először is arra, hogy a felperes az iránti többszöri kérelmei, hogy az EPSO dokumentumokat továbbítson neki, a b) és c) vizsgákon megírt dolgozataira, a dolgozatok vizsgabizottság által kiállított értékelő lapjára és a dolgozatok javítására is vonatkoztak.
72 Bár igaz, hogy ami a b) és c) vizsgán megírt dolgozatok továbbítása iránti kérelmeket illeti – annyiban, amennyiben azok a felperes által az e két vizsga keretében megírt dolgozatokra és az említett dolgozatok vizsgabizottság által kiállított értékelő lapjaira vonatkoztak –, az EPSO azoknak nem adott helyt a versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontjában meghatározott határidőben, és nem csatolta azokat a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levélhez sem, a felperes által megírt, fent említett dolgozatok másolatát és valamennyi vizsga vizsgabizottság által kiállított értékelő lapjait a felperes a bírósági eljárás során, konkrétan az EPSO 2010. június 16‑i levelében megkapta, és e dolgozatok a Bizottság ellenkérelmének mellékleteiként szerepelnek az eljárás iratai között.
73 Következésképpen kártérítési kérelem hiányában a kereset okafogyottá vált a b) és c) vizsgán megírt dolgozatok továbbítását elutasító határozatok tekintetében, annyiban, amennyiben e határozatok a felperes által megírt dolgozatoknak és e dolgozatok vizsgabizottság által készített értékelő lapjainak a továbbítását utasították el. Hozzá kell tenni, hogy a jelen jogvita – amennyiben elfogadható – nem a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett pénzügyi természetű jogvita, és ennek következtében a Közszolgálati Törvényszék a jelen ügyben nem rendelkezik korlátlan felülvizsgálati jogkörrel, ami megakadályozza annak vizsgálatát, hogy hivatalból kötelezni kell‑e az alperest az általa vétkesen okozott kár megtérítésére (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑583/08. P. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2010. május 20‑án hozott ítéletének 44. pontját).
74 Így mindössze a b) és c) vizsgán megírt dolgozatok továbbítását elutasító határozatok megsemmisítése iránti kérelmek annyiban való vizsgálata szükséges még, amennyiben azok a kijavított dolgozatok továbbítását utasították el.
75 A keresete egészének alátámasztása érdekében a felperes több jogalapra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapít: elsőként a pályázókat az őket érintő információkhoz való hozzáférés tekintetében megillető jog megsértése, másodszor az indokolási kötelezettség és a Bizottság hivatali magatartási kódexének megsértése, harmadszor az átláthatóság elvének megsértése, negyedszer pedig az egyenlő bánásmód elvének megsértése. Az ötödik jogalapra, amely a versenyvizsga‑bizottság eljárására vonatkozó alapvető szabályok és a hatályos vizsgakritériumok megsértésén alapul, a felperes csupán a szóbeli vizsgára bocsátást megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelem alátámasztása érdekében hivatkozik, amely kérelmet a jelen ítélet 64. pontja elfogadhatatlannak nyilvánította.
76 Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék csupán az első négy, a kereset egészének alátámasztása érdekében felhozott jogalapot vizsgálja.
A pályázókat az őket érintő információkhoz való hozzáférés tekintetében megillető jog megsértésére alapított, első jogalapról
A felek érvei
77 A felperes azzal érvel, hogy az a tény, hogy nem kapta meg a b) és c) írásbeli vizsgán megírt, kijavított dolgozatait, ellentétes az Európai Unió polgárait megillető azon joggal, hogy hozzáférjenek az uniós intézmények dokumentumaihoz, amely jogot az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) állapított meg. Az ilyen elutasítás a versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontjával és a pályázati útmutató III. címének 3. pontjával is ellentétes. A kijavított dolgozataihoz való hozzáférés lehetővé tette volna a felperes számára, hogy megértse az elkövetett hibáit, és hogy a jövőben fejlődjön.
78 A Bizottság a jogalap elutasítását kéri.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
79 Ami az 1049/2001 rendelet állítólagos megsértését illeti, hangsúlyozni kell, hogy a felperes a Közszolgálati Törvényszék előtti keresetindítást megelőzően nem követte – az e rendelet 6. és azt követő cikkeiben meghatározott – kötelező előzetes közigazgatási eljárást a jelen jogvita tárgyát képező dokumentumokhoz való hozzáférés érdekében, ami az első jogalapot elfogadhatatlanná teszi annyiban, amennyiben az a fent hivatkozott rendelet megsértésén alapul.
80 Mindenesetre emlékeztetni kell azon állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az 1049/2001 rendelet olyan általános jellegű szabálynak minősül, amely az Unió valamennyi tevékenységi területén, a közszolgálat területét is beleértve, valamennyi uniós polgár vonatkozásában meghatározza az érintett intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog gyakorlásának általános elveit (az Elsőfokú Bíróság T‑93/04. sz., Kallianos kontra Bizottság ügyben 2006. május 17‑én hozott ítéletének 87. pontja). Mindazonáltal, a dokumentumokhoz való hozzáférési jog, mint minden általános szabály – a speciális szabály eltérést engedhet az általános szabály alól (lex specialis derogat legi generali) elve szerint –, pontosítható, kiterjeszthető, vagy ellenkezőleg, korlátozható, sőt kizárható, amennyiben valamely különös tárgykörre különös szabályok vonatkoznak (az Elsőfokú Bíróság T‑376/03. sz., Hendrickx kontra Tanács ügyben 2005. április 5‑én hozott ítéletének 55. pontja és a T‑371/03. sz., Le Voci kontra Tanács ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének 122. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑121/07. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. január 20‑án hozott ítéletének 65. pontja, amely ítélet az Európai Unió Törvényszéke előtt T‑197/11. P. és T‑198/11. P. ügyszám alatt két fellebbezés tárgya).
81 A személyzeti szabályzat III. bekezdésének 6. cikke, a versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontja és a pályázati útmutató III. címének 3. pontja pontosan azon különös rendelkezéseket képezi, amelyek eltérnek az 1049/2001 rendelet rendelkezéseitől, mivel az előbbiek különös dokumentumtípusokhoz, nevezetesen a pályázók által megírt dolgozatokhoz és e dolgozatok vizsgabizottság által kiállított értékelő lapjaihoz való hozzáférést szabályozzák.
82 Következésképpen jóllehet a felperes az 1049/2001 rendelet 6. és azt követő cikkeiben meghatározott eljárást követte, e rendelet rendelkezései a jelen ügyben nem alkalmazandók.
83 Ami a versenyvizsga‑kiírás D. címe 4. pontjának és a pályázati útmutató III. címe 3. pontjának megsértését illeti, magából e rendelkezések megfogalmazásából kitűnik, hogy azok nem írják elő a kijavított dolgozatok pályázóknak való továbbítását.
84 A pályázók kijavított dolgozatai ugyanis személyes és a pályázókat összehasonlító értékeléseket tartalmaznak, és így a személyzeti szabályzatnak külön a versenyvizsga‑eljárásra vonatkozó III. melléklete 6. cikkének hatálya alá tartoznak, amely cikk szerint „[a] felvételi bizottság eljárása nem nyilvános”. Ahogy a Bíróság már megállapította, e titkosság célja a versenyvizsga‑bizottság függetlenségének és eljárása tárgyilagosságának biztosítása, valamint a versenyvizsga‑bizottság akár a közösségi adminisztráció, akár az érintett pályázók, akár harmadik személyek részéről történő beavatkozástól vagy nyomásgyakorlástól való védelme. E titkossággal ezért ellentétes mind a versenyvizsga‑bizottság tagjai egyéni álláspontjának felfedése, mind a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos adatok hozzáférhetővé tétele (a Bíróság C‑254/95. P. sz., Parlament kontra Innamorati ügyben 1996. július 4‑én hozott ítéletének 24. pontja; lásd az Elsőfokú Bíróság T‑33/00. sz., Martínez Páramo és társai kontra Bizottság ügyben 2003. március 27‑én hozott ítéletének 44. pontját és a fent hivatkozott Hendrickx kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 56. pontját is).
85 Következésképpen, mivel az 1049/2001 rendelet a jelen ügyben nem alkalmazandó, a személyzeti szabályzat III. bekezdésének 6. cikke, a versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontja és a pályázati útmutató III. címének 3. pontja pedig nem kötelezi az EPSO‑t arra, hogy továbbítsa a pályázóknak a kijavított dolgozataikat, az első jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az indokolási kötelezettségnek és a Bizottság hivatali magatartási kódexének megsértésére alapított, második jogalapról
A felek érvei
86 A felperes azt állítja, hogy az EPSO azzal, hogy nem továbbította neki a b) és c) vizsgán megírt, kijavított dolgozatok másolatát, nem tartotta tiszteletben az EUMSZ 296. cikket, sem pedig a személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdését, mivel az elutasító határozatot nem indokolta. Az EPSO eljárása megsértette a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2000. október 17‑i határozathoz (HL L 267., 63. o.) mellékelt „A [Bizottság személyi állománya társadalmi kapcsolatai során tanúsított helyes hivatali magatartására vonatkozó szabályzat]” című dokumentumot (a továbbiakban: hivatali magatartási kódex), amely értelmében a Bizottságnak a hozzá intézett kérelmekre tizenöt napon belül válaszolnia kell, és ezen intézmény minden határozatának egyértelműen meg kell jelölnie az alapjául szolgáló indokokat, és arról tájékoztatni kell az érintett személyeket és feleket.
87 A Bizottság a jogalap elutasítását kéri.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
88 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a sérelmet okozó határozat indokolására vonatkozó kötelezettség célja egyrészt azon adatoknak az érintettel való közlése, amelyekből az megállapíthatja, megalapozott‑e a határozat, vagy sem, másrészt a bírósági felülvizsgálat lehetővé tétele. A versenyvizsga‑bizottság határozatait illetően az indokolási kötelezettségnek mindazonáltal összeegyeztethetőnek kell lennie a versenyvizsga‑bizottság eljárására a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke alapján vonatkozó titkossággal. E körülmények között a versenyvizsga‑bizottság határozatainak indokolására vonatkozó követelmény esetében figyelembe kell venni a szóban forgó eljárás jellegét, amely általában legalább két elkülönült szakaszból áll: egyrészt a pályázatok vizsgálatából, amelynek célja a versenyvizsgára bocsátható pályázók kiválasztása, másrészt a pályázóknak a betöltendő munkakörre való alkalmasságának a vizsgálatából, amelynek célja az alkalmassági lista felállítása. A versenyvizsga‑bizottság eljárásának második szakasza mindenekelőtt összehasonlító jellegű, így vonatkozik rá az eljárás lényegéhez tartozó titkosság. A versenyvizsga‑bizottság által a vizsgák előtt elfogadott javítási szempontok szerves részét képezik a pályázók érdemeinek a versenyvizsga‑bizottság általi összehasonlító értékelésének. Így e szempontokra ugyanúgy kiterjed a tanácskozás titkossága, mint a versenyvizsga‑bizottság által végzett értékelésekre. A versenyvizsga‑bizottság által végzett összehasonlító értékelést a versenyvizsga‑bizottság által a pályázóknak adott pontszámok tükrözik. A versenyvizsga‑bizottság eljárásának kötelező titkosságára tekintettel a pályázó által a különböző vizsgákon elért osztályzatok közlése a versenyvizsga‑bizottság határozatainak elégséges indokolásának minősül, mivel a versenyvizsga‑bizottság nem köteles sem részletezni, sem megmagyarázni, hogy a pályázó mely válaszait ítélte elégtelennek, és miért (a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ügyben hozott ítélet 23–31. pontja, a fent hivatkozott Martínez Páramo és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 43–52. pontja, valamint a Közszolgálati Törvényszék F‑16/07. sz., Dragoman kontra Bizottság ügyben 2008. április 30‑án hozott ítélet 63. pontja).
89 Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani először is: hogy a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levél – a b) és c) vizsgán megírt, kijavított dolgozatok felperesnek való továbbítása elutasításának indokolása érdekében – a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkére hivatkozik, amely szerint a vizsgabizottság eljárása titkos; ezentúl, hogy – amint az az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – a vizsgákon elért osztályzatok közlése elégséges indokolásának minősül, mivel a versenyvizsga‑bizottság nem köteles részletezni, hogy a pályázó mely válaszait ítélte elégtelennek; végül hogy a felperes rendelkezésre álló pályázati útmutató III. címének 3. pontja nem rendelkezik a kijavított dolgozatok pályázóknak való továbbításáról. Ilyen körülmények között a felperes nem állíthatja, hogy nem rendelkezett megfelelő információkkal annak megítéléshez, hogy megalapozott volt‑e a b) és c) vizsgán megírt dolgozatok továbbításának elutasítása, amelyről a 2009. szeptember 14‑i elektronikus levélben értesült.
90 A felperes azon érve sem fogadható el, amely szerint az EPSO a hivatali magatartási kódex rendelkezéseivel ellentétesen járt el, mivel e kódex a jelen ügyben nem volt alkalmazandó. Először is magából a kódex címéből kitűnik ugyanis, hogy az a Bizottság személyi állományának szól, és nem vonatkozik a személyi állomány társadalmi kapcsolataira. Másodszor meg kell állapítani, hogy az említett kódex a hatályára vonatkozó rendelkezésekben emlékeztet arra, hogy a Bizottság és a személyi állománya közötti kapcsolatot kizárólag a személyzeti szabályzat szabályozza.
91 Márpedig a jelen ügyben a felperes nem állíthatja, hogy az EPSO‑val való kapcsolataiban ő egyszerűen a nyilvánosság egy tagja. Egyrészt ugyanis a 2002/620 határozat 4. cikkéből kitűnik, hogy a személyzeti szabályzat 91a. cikkével összhangban, az e határozat 2. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján átruházott hatáskör gyakorlásával összefüggő kérelmeket és panaszokat az EPSO‑nak kell benyújtani. Másrészt mivel a felperes a versenyvizsgán pályázóként vett részt, az említett versenyvizsgán való részvételét érintő, az EPSO‑nál található információ iránti bármely kérelemre a személyzeti szabályzat III. bekezdése, a versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontja és a pályázati útmutató III. címének 3. pontja vonatkozik.
92 A második jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az átláthatóság elvének megsértésére alapított, harmadik jogalapról
A felek érvei
93 A felperes azt állítja, hogy az EUMSZ 15. cikk értelmében az átláthatóság uniós alapelv, és valamennyi uniós intézménynek és szervnek biztosítani kell az átláthatóságot a munkája során. Ezenkívül az ombudsman megállapította, hogy a felvételi eljárásoknak átláthatónak kell lenniük, és a Bizottságnak címzett ajánlásait e szellemben fogalmazta meg. Végül az EPSO‑nak a 2008. szeptember 11‑én a honlapján közzétett fejlesztési programja, amelynek célja a pályázók kiválasztásában követett megközelítés modernizálása volt, megköveteli a felvételi eljárás átláthatóságát. Az EPSO azzal, hogy elutasította a b) és c) vizsgán megírt, kijavított dolgozatok felperesnek való továbbítását, megsértette az átláthatóság elvét.
94 A Bizottság úgy véli, hogy a jogalap nem megalapozott.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
95 Emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke értelmében a vizsgabizottság eljárása titkos.
96 Következésképpen, ha az uniós intézmény elutasítja a kijavított dolgozat pályázónak való továbbítását, ez utóbbi a személyzeti szabályzat III. melléklete 6. cikkének alkalmazhatóságát nem vitathatja érvényesen az átláthatóság fogalma alapján (a fent hivatkozott Le Voci kontra Tanács ügyben hozott ítélet 124. pontja).
97 E következtetést nem teszik vitássá a felperes azon érvei, amelyek a versenyvizsga pályázóinak a kijavított írásbeli tesztekhez való, feltételezett hozzáférési jogára vonatkoznak, és amelyek az ombudsman Bizottsághoz címzett, 1999. október 18‑i ajánlásán, ezen ajánlás Bizottság általi elfogadásán, és az ombudsman 2005‑ben indított azon felmérésén alapulnak, amely a Bizottsághoz címzett, újabb ajánláshoz vezetett, amely szerint a Bizottságnak a pályázókat kérelmükre tájékoztatnia kell az értékelési szempontokról.
98 Elsőként ugyanis kétségtelen, hogy az ombudsmannak az Európai Parlamenthez címzett, 1999. október 18‑i 1004/97/(PD)GG különjelentése – amely az ombudsman honlapján elérhető – olyan tartalmú ajánlást fogalmaz meg a Bizottság számára, hogy legkésőbb 2000. július 1‑jétől biztosítania kell, hogy a versenyvizsgák pályázói kérelemre hozzáférjenek a saját kijavított tesztjeikhez, és hogy az ombudsman honlapján elérhető, a felperes által hivatkozott 2000. július 31‑i 15/2000 sajtóközlemény szerint „a Bizottság elfogadta az ombudsman ajánlását, amely 2000 júliusában lépett hatályba”. Az is kétségtelen, hogy az ombudsman 2005‑ben saját kezdeményezésre lefolytatta az OI/5/05/PB vizsgálatot a vizsgabizottságok által az írásbeli vizsgákra meghatározott értékelési szempontokhoz való hozzáférésről, amely vizsgálatot az említett ajánlás értékelt.
99 Ugyanakkor, ahogy az a jelen ítélet 84 és 95 pontjából kitűnik, a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke sajátos, közérdekű okokkal igazolt célt követ, és kifejezetten a vizsgabizottság eljárásához való hozzáférésre vonatkozik. Márpedig a versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontja és a pályázati útmutató III. címének 3. pontja értelmében a pályázók számára biztosított azon különleges jog, hogy hozzáférjenek a versenyvizsgán való részvételükre vonatkozó, őket érintő információkhoz, nem abszolút és korlátlan, hanem az írásbeli vizsgán sikertelen pályázóknak biztosítja azon jogot, hogy megkapják az írásbeli vizsgájuk másolatát és az arra vonatkozó értékelő lapot a vizsgabizottság értékelésével együtt.
100 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a felperes arra vonatkozó állítását, hogy a Bizottság vagy az EPSO esetlegesen kötelezettséget vállalt arra, hogy a versenyvizsga pályázóinak eljuttatja a kijavított dolgozatokat.
101 Ami a felvételi eljárásoknak a jelen ítélet 93. pontjában említett 2008. évi EPSO‑fejlesztésiprogramban, nevezetesen a 13. intézkedésben megkövetelt átláthatóságára vonatkozó érvet illeti, program jogi kötőerejének megítélése nélkül meg kell állapítani, hogy e fejlesztési programban az átláthatóság kérdése kizárólag a strukturált interjúknak a versenyvizsga‑eljárás szóbeli vizsgáiba való bevezetésével és a tartaléklisták különböző intézmények általi felhasználásával kapcsolatos. Ami konkrétan a 13. intézkedést illeti, az annak megállapítására korlátozódik, hogy az EPSO igazgatósága jóváhagyta a pályázók teljes információhoz való hozzáférését megkönnyítő mechanizmusnak a versenyvizsga‑eljárásban való bevezetését, azzal a céllal, hogy csökkenjen a panaszok és keresetek száma, nem határozta meg azonban azon információk pontos tartalmát, amelyekhez a pályázóknak hozzá kell férniük.
102 Végül a felperes nem támaszkodhat a Közszolgálati Törvényszék F‑74/07. sz., Meierhofer kontra Bizottság ügyben 2008. október 14‑én hozott ítéletére sem (amelyet ugyan nem az indokolás elégtelenségére vonatkozó fellebbezés keretében az Európai Unió Törvényszéke a T‑560/08. P. sz., Bizottság kontra Meierhofer ügyben 2010. május 12‑én hozott ítéletben hatályon kívül helyezett), amelyben a Közszolgálati Törvényszék az indokolás elégtelensége miatt megsemmisítette a versenyvizsga‑bizottságnak a felperes tartaléklistára való felvételét megtagadó határozatát, mivel a Bizottság megtagadta olyan kiegészítő információk – a felperes által a szóbeli vizsgán kapott kizárást eredményező egyéni pontszámot érintő tájékoztatás kiegészítése érdekében való – közlését, mint az említett pontszám kiszámítását eredményező közbenső pontok, és adott esetben az egyéni értékelő lapok. Elegendő ugyanis azt megállapítani, hogy a fent hivatkozott Meierhofer kontra Bizottság ügyben maga a Közszolgálati Törvényszék rendelete el e kiegészítő információk közlését, tekintettel a jogvita egyedi körülményeire, és az az ügy – a jelen ügytől eltérően – nem vonatkozott az információkhoz való hozzáférés megtagadására.
Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított, negyedik jogalapról
A felek érvei
103 A felperes azzal érvel, hogy megtagadták a kijavított dolgozataihoz való hozzáférést, miközben más ügyekben a Bizottság kiadta azt a vizsgázóknak főszabály szerint az ombudsmanhoz benyújtott panaszt követően, és az uniós bíróságok azon ítéleteire hivatkozik, amelyekben ilyen hozzáférésről van szó.
104 A Bizottság megjegyzi, hogy a versenyvizsga minden pályázója egyenlő bánásmódban részesült, és az EPSO általános gyakorlata szerint a kijavított dolgozatokat nem adják ki, mivel azokat védi a versenyvizsga‑bizottság eljárásának titkossága.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
105 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve akkor sérül, ha eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek, vagy ha lényeges különbséget fel nem mutató tény‑ vagy joghelyzetben lévő személyek két kategóriája különböző elbánásban részesül (lásd többek között az Elsőfokú Bíróság T‑368/03. sz., De Bustamante Tello kontra Tanács ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet 69. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
106 A jelen ügyben a felperes nem azt állítja, hogy a kijavított dolgozatokhoz való hozzáférés tekintetében a versenyvizsga többi pályázójától kezelték eltérően, hanem hogy más versenyvizsga azon pályázóitól kezelték eltérően, akik hozzáfértek a kijavított dolgozataikhoz.
107 Az érvelése alátámasztása érdekében a felperes két csoportba tartozó példákra hivatkozik. Az első csoportba olyan helyzetek példája tartozik, amelyekben az intézmény a pályázó által benyújtott panasz nyomán eljáró ombudsman beavatkozását követően kiadta a kijavított dolgozatokat e pályázónak. A második csoport az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának egy ítéletét és a Közszolgálati Törvényszék két ítéletét foglalja magában.
108 Ami a példák első csoportjába tartozó ügyeket illeti, meg kell állapítani, hogy a felperes nem nyújtott be panaszt az ombudsmannak. Nem állíthatja tehát, hogy az EPSO ugyanúgy kezelte, mint azokat a pályázókat, akik panasszal fordultak az ombudsmanhoz. Ami a példák második csoportját illeti, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a fent hivatkozott Le Voci kontra Tanács ügyben hozott ítéletből kitűnik, hogy bár ebben az ügyben a Tanács – követve a pályázó panaszára eljáró ombudsman ajánlását – kiadta a pályázónak a dolgozata másolatát az értékeléssel együtt, a Tanács nem vállalt kötelezettséget arra, hogy a jövőben rendszeresen kiadja a kijavított dolgozatokat, így az intézmény e határozatának hatálya csak az adott esetre terjedt ki, míg a fent hivatkozott Van Neyghem kontra Bizottság és Dragoman kontra Bizottság ügyekben a felperesek, a jelen ügy felpereséhez hasonlóan, a dolgozataikat, valamint a vizsgabizottság által kiállított értékelő lapokat kapták meg.
109 Következésképpen a kereset alátámasztása érdekében hivatkozott negyedik jogalapot el kell utasítani, mivel az nem megalapozott.
110 A fentiekből következik, hogy az egész keresetet részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.
A költségekről
111 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a értelmében ha az említett szabályzat második címe nyolcadik fejezetének többi rendelkezése alapján a Közszolgálati Törvényszék másként nem határoz, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanakkor az említett eljárási szabályzat 88. cikke értelmében „a Közszolgálati Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.”
112 A jelen ügyben bár a fent kifejtett indokokból és következtetésekből kitűnik, hogy a felperes a pervesztes fél, és a Bizottság kérte annak költségekben való marasztalását, az is kiderül, hogy míg a felperes a versenyvizsga‑kiírás D. címének 4. pontjában létrehozott eljárást követve többször is kérelmezte a b) és c) írásbeli vizsgáira vonatkozó, őt érintő információk továbbítását, és több olyan értesítést kapott az EPSO‑tól, amely szerint a kért dokumentumokat csatolták a levélhez, az EPSO csak 2010. június 16‑án – vagyis akkor, amikor a felperes már benyújtotta a keresetlevelét – adott helyt az információk közlése iránti kérelemnek. Ezzel az EPSO megsértette a versenyvizsga‑kiírásban foglalt arra vonatkozó kötelezettséget, hogy a pályázó kérelmére kiegészítő információkat kell adni a versenyvizsgán való részvételét illetően. Egyébiránt, és bár a kér információk nem voltak feltétlenül szükségesek a panasz megfogalmazásához, nem zárható ki, hogy ha a felperes azokkal időben rendelkezett volna, jobban össze tudta volna állítani panaszát és keresetét, sőt dönthetett volna úgy, hogy nem nyújt be keresetet. A jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel, és kiemelve, hogy az eljárási szabályzat 88. cikke nem csupán azon esetekben alkalmazható, amikor az adminisztráció szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a felperesnek, a Bizottság viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes részéről felmerült költségeket.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Az Európai Bizottság viseli saját költségeit, és köteles viselni az Eva Cuallado Martorell részéről felmerült költségeket.
Rofes i Pujol | Boruta | Bradley |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. szeptember 18‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | M. I. Rofes i Pujol |