Language of document : ECLI:EU:F:2012:23

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2012. február 28.

F‑140/11. R. sz. ügy

BK

kontra

az Európai Bizottság

„Közszolgálat – Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálata – Felszólítás meghallgatáson történő megjelenésre – Vizsgálatot lezáró jelentés – Sérelmet okozó aktus – Az alapkereset elfogadhatatlansága”

Tárgy:      Az EUMSZ 278. cikk és az EAK 157. cikk, valamint az Euratom‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kérelem, amelyben BK többek között az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) 2011. október 28‑i határozata végrehajtásának felfüggesztését kéri, amely egy belső vizsgálat keretében meghallgatáson történő megjelenésre szólította fel, amennyiben ez a határozat bejelenti a vizsgálat lezárását és az e vizsgálatra vonatkozó zárójelentés meghozatalát.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Elfogadhatósági feltételek – Olyan vitatott határozat, amely joghatásait az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtásának időpontja előtt részben kifejtette – Részben elfogadhatatlan kérelem

(EUMSZ 278. cikk)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró hatásköre – Ideiglenes jellegű meghagyások kibocsátása

(EUMSZ 279. cikk)

3.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Elfogadhatósági feltételek – Az alapkereset elfogadhatósága – Relevancia hiánya – Korlátok

(EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk)

4.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálatot lezáró jelentése – A vizsgálat lezárásának bejelentése és a zárójelentés megszövegezése – A tisztviselőt a meghallgatáson való megjelenésre felszólító, és őt e meghallgatás céljáról és módjáról tájékoztató határozat – Kizártság

(1073/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) és (2) bekezdés, és 9. cikk)

5.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Fumus boni iuris – Sürgősség – Kumulatív jelleg – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése – Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mérlegelési jogköre

(EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

6.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Bizonyítási teher

(EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

1.      Amennyiben valamely vitatott határozatnak egy része az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtásának időpontja előtt kifejtette a joghatásait, az arra vonatkozó kérelmek elfogadhatatlanok.

(lásd a 29. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑5/11. R. és F‑15/11. R. sz., Mariën kontra Bizottság és SEAE egyesített ügyekben 2011. május 27‑én hozott végzésének 39. és 42. pontja.

2.      Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró olyan meghagyások kibocsátására jogosult, amelyek ideiglenes jellegűek, és egyáltalán nem döntik el előre az az alapügyben döntő bíróság határozatának tartalmát.

(lásd a 31. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 118/83. R. sz., CMC és társai kontra Bizottság ügyben 1983. augusztus 5‑én hozott végzésének 53. pontja.

az Elsőfokú Bíróság T‑203/95. R. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1995. december 12‑én hozott végzésének 25. pontja.

3.      Az alapügyben előterjesztett kereset elfogadhatóságának kérdését főszabály szerint nem az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban, hanem az említett kereset elemzése során kell megvizsgálni. Ugyanis az ideiglenes intézkedés iránti eljárás szakaszában az elfogadhatóságról történő határozathozatal – amennyiben az elfogadhatóság első ránézésre nincs teljesen kizárva –, előre meghatározná a bíróság alapügyben hozandó határozatát.

Mindamellett, különösen ha az alapügyben előterjesztett kereset – amelyhez az ideiglenes intézkedés iránti kérelem kapcsolódik – nyilvánvaló elfogadhatatlansága merül fel, szükségessé válhat, hogy a bíróság olyan bizonyítékokat vizsgáljon meg, amelyek alapján első ránézésre valószínűsíthető az ilyen kereset elfogadhatósága.

(lásd a 32. és 33. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑117/91. R. sz., Bosman kontra Bizottság ügyben 1991. június 27‑én hozott végzésének 7. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑196/98. R. sz., Peña Abizanda és társai kontra Bizottság ügyben 1999. február 4‑én hozott végzésének 10. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑125/03. R. és T‑253/03. R. sz., Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. október 30‑án hozott végzésének 56. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑120/06. R. sz., Dálnoky kontra Bizottság ügyben 2006. december 14‑én hozott végzésének 41. pontja.

4.      Az európai közszolgálat különös jogvitái keretében – éppen úgy, mint az általános jogviták keretében – csak azok az intézkedések minősülnek sérelmet okozó, és ebből következően megtámadható aktusnak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.

Ebben a tekintetben az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálatot lezáró jelentése nem módosítja az abban megnevezett felek jogi helyzetét. Így különösen, a vizsgálat lezárásának bejelentését, és a zárójelentés megszövegezését nem lehet sérelmet okozó aktusnak tekinteni.

Egyébiránt az OLAF‑nak valamely tisztviselőt vagy alkalmazottat a meghallgatáson való megjelenésre kötelező, és őt másodlagosan e meghallgatás céljáról és módjáról tájékoztató határozata sem módosítja elég jelentősen e személy jogi helyzetét ahhoz, hogy sérelmet okozó aktusnak minősülhessen. Egyértelmű ugyanis, hogy a befejező határozat meghozatalát lehető tévő vizsgálat lefolytatása során meghozott olyan előkészítő intézkedésről van szó, amelyet az érintett intézmények vagy a hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóságok fogadhatnak el az OLAF e vizsgálatot lezáró jelentése tekintetében.

(lásd a 39., 41. és 42. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑309/03. sz., Camós Grau kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítéletének 48. és 49. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑261/09. P. sz., Bizottság kontra Violetti és társai ügyben 2010. május 20‑án hozott ítéletének 46. pontja.


5.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §‑a értelmében az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben többek között meg kell jelölni a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét (fumus boni iuris).

A sürgősségre és a fumus boni iurisra vonatkozó követelmények kumulatív jellegűek, ezért az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani, ha egyikük nem teljesül. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli.

Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen közösségi szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez.

(lásd az 56–58. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. R. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 10‑én hozott végzésének 18. pontja; T‑120/01. R. sz., De Nicola kontra EBB 2001. augusztus 9‑én hozott végzésének 12. és 13. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑38/06. R. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének 20. és 22. pontja.

6.      Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem a kártérítés biztosítása, hanem az ügy érdemében hozott ítélet teljes hatékonyságának garantálása. Ez utóbbi cél eléréséhez a kért intézkedéseknek abban az értelemben kell sürgősnek lenniük, hogy a felperes érdekeinek súlyos és helyrehozhatatlan sérelme megakadályozása érdekében, még az ügy érdemében való döntést megelőzően kell őket meghozni és hatályba léptetni. Egyébiránt az ideiglenes intézkedés elrendelését kérő félnek kell bizonyítania, hogy nem tudja kivárni az alapeljárást anélkül, hogy ne érné az említett jellegű kár.

(lásd a 60. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑320/02. R. sz., Esch-Leonhardt és társai kontra EKB ügyben 2002. december 19‑én hozott végzésének 27. pontja.