A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2016. november 24.(*)(1)
„Előzetes döntéshozatal – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78/EK irányelv – 2. cikk – A szexuális irányultságon és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – Nemzeti nyugdíjrendszer – A túlélő hozzátartozónak járó ellátás bejegyzett élettárs részére történő kifizetése – Feltétel – Élettársi viszony létesítése az említett rendszerben biztosított hatvanadik életévének betöltését megelőzően – Bejegyzett élettársi kapcsolat – A lehetőség hiánya az érintett tagállamban 2010‑et megelőzően – Bizonyítottan tartós kapcsolat – A 6. cikk (2) bekezdése – Az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása”
A C‑443/15. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Labour Court (munkaügyi bíróság, Írország) a Bírósághoz 2015. augusztus 13‑án érkezett, 2015. augusztus 11‑i határozatával terjesztett elő a
David L. Parris
és
a Trinity College Dublin,
a Higher Education Authority,
a Department of Public Expenditure and Reform és
a Department of Education and Skills
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök (előadó), E. Regan, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev és S. Rodin bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. április 28‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– D. L. Parris képviseletében M. Bolger SC, E. Barry BL, J. Tomkin solicitor,
– a Trinity College Dublin képviseletében T. Mallon barrister, K. Langford solicitor megbízásából,
– a Higher Education Authority Department of Public Expenditure and Reform és a Department of Education and Skills képviseletében G. Hodge, E. Creedon és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Kerr barrister,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében S. Simmons, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Coppel QC,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Lewis és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2016. június 30‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 2. cikkének és 6. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a David L. Parris és a Trinity College Dublin, a Higher Education Authority (legfelsőbb oktatásügyi hatóság, Írország), a Department of Public Expenditure and Reform (a közkiadásokért és reformért felelős minisztérium, Írország) és a Department of Education and Skills (oktatás‑ és szakképzésügyi minisztérium, Írország) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy a Trinity College Dublin megtagadta D. L. Parris élettársától az arra vonatkozó jogosultságot, hogy D. L. Parris halálakor részesüljön az azon foglalkoztatói ellátási rendszer által előírt túlélő hozzátartozói nyugellátásban, amelynek D. L. Parris a biztosítottja.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2000/78 irányelv (22) preambulumbekezdése így szól:
„Ez az irányelv nem érinti a családi állapotra és az attól függő ellátásokra vonatkozó nemzeti törvényeket.”
4 Ezen irányelv 1. cikke így rendelkezik:
„Ennek az irányelvnek a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.”
5 Ezen irányelv 2. cikke szerint:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján [helyesen: akkor áll fenn, ha az 1. cikkben felsorolt okok bármelyike miatt valaki hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni];
b) közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve, ha
i. az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes [helyesen: jogszerű] cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek; […]
[…]”
6 Ugyanezen irányelv 3. cikke a következőképpen szól:
„(1) A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: állami szerveket] is a következőkre tekintettel:
[…]
c) alkalmazási és munkakörülmények [helyesen: alkalmazási és munkafeltételek], beleértve az elbocsátást és a díjazást;
[…]
(3) Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni semmilyen állami rendszerek vagy azzal egyenrangú [helyesen: azzal egy tekintet alá eső] egyéb rendszerek kifizetéseire, beleértve az állami szociális biztonsági és a szociális védelmi rendszereket is.
[…]”
7 „Az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása” cím alatt a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:
„A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben [helyesen: a foglalkoztatási szociális rendszerekbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése] – beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését – és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést.”
8 A 2000/78 irányelv 18. cikkének első francia bekezdése értelmében a tagállamok főszabály szerint legkésőbb 2003. december 2‑ig meghozzák azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, vagy megbízhatják a szociális partnereket, azok közös kérése alapján, ezen irányelv végrehajtásával, a kollektív szerződéseket illető rendelkezések vonatkozásában.
Az ír jog
9 A Pensions Act 1990‑et (a nyugdíjakról szóló törvény, a továbbiakban: 1990. évi törvény) módosította a Social Welfare (Miscellaneous Provisions) Act 2004 (Number 9 of 2004) [a szociális ellátásokról szóló 2004. évi törvény (vegyes rendelkezések) (2004/9.)] 22. cikke, amely új VII. címet iktatott az 1990. évi törvénybe annak céljából, hogy érvényre juttassa a nemzeti jogban a 2000/78 irányelvnek a foglalkoztatói ellátási rendszerekben megvalósuló egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseit.
10 Az 1990. évi törvény 66. cikke kimondja a foglalkoztatói ellátási rendszerek tekintetében minden, így az életkoron és szexuális irányultságon alapuló, kedvezőtlenebb bánásmód általános tilalmát. E törvény, a 2000/78 irányelvvel ellentétben, tilt minden, a családi állapoton alapuló hátrányos megkülönböztetést is.
11 Az 1990. évi törvény 72. cikke, amely a 2000/78 irányelv 6. cikkét ültette át, az alábbiak szerint rendelkezik a foglalkoztatói ellátási rendszerekben megvalósuló hátrányos megkülönböztetések általános tilalma alóli eltérésekről és kivételekről:
„(1) Nem minősül az azonos nyugdíjjogosultság elve életkoron alapuló megsértésének, ha a nyugdíjrendszer
a) életkort vagy az ellátásra jogosító szolgálati időt vagy a kettő kombinációját jelöli meg a rendszerbe való belépés feltételeként vagy kritériumaként,
b) eltérő életkorokat vagy ellátásra jogosító szolgálati időket vagy a kettő kombinációját jelöli meg a munkavállalók vagy munkavállalók csoportjai rendszerbe való belépésének feltételeként vagy kritériumaként,
c) meghatározott életkort vagy az ellátásra jogosító szolgálati időt vagy a kettő kombinációját jelöli meg a rendszer által előírt ellátásokhoz való jogosultság feltételeként vagy kritériumaként,
d) különböző életkort vagy az ellátásra jogosító szolgálati időt vagy a kettő kombinációját jelöli meg a munkavállalók vagy a munkavállalók csoportjai rendszer által előírt ellátásokra való jogosultságának feltételeként vagy kritériumaként,
e) i. meghatározott életkort vagy az ellátásra jogosító szolgálati időt vagy a kettő kombinációját jelöli meg jogosultságoknak egy meghatározott ellátási rendszerben való megszerzésének vagy meghatározott járulékrendszer járulékai mértékének feltételeként vagy kritériumaként, vagy
ii. különböző életkort vagy az ellátásra jogosító szolgálati időt vagy a kettő kombinációját jelöli meg jogosultságoknak egy meghatározott ellátási rendszerben való megszerzése vagy meghatározott járulékrendszer járulékai mértékére vonatkozó feltételként vagy kritériumként munkavállalók vagy munkavállalók csoportjai vagy kategóriái tekintetében,
amennyiben az adott foglalkoztatás keretei között megfelelő a munkáltató törvényes céljára, és ahhoz szükséges, például a foglalkoztatáspolitika, a munkaerő piac és a szakképzésre tekintettel,
f) az életkorra vonatkozó feltételeket alkalmaz a biztosításmatematikai számításokban,
feltéve hogy az nem eredményezi az azonos nyugdíjjogosultság elvének nemen alapuló megsértését.
(2) Nem minősül az azonos nyugdíjjogosultság elve családi állapoton vagy családi helyzeten alapuló megsértésének, ha a rendszer kedvezőbb foglalkoztatói ellátásokat nyújt, amennyiben ezen ellátásokban minden olyan személy részesül, akik, a rendszer szabályainak értelmében, a biztosított halála esetén ellátásra jogosultak, feltéve hogy az nem eredményezi az azonos nyugdíjjogosultság elvének fent említett nemen alapuló megsértését.
(3) Nem minősül az azonos nyugdíjjogosultság elve családi állapoton vagy szexuális irányultságon alapuló megsértésének, ha az elhunyt biztosított özvegye kedvezőbb foglalkoztatói ellátásokban részesül, feltéve hogy az nem eredményezi az azonos nyugdíjjogosultság elvének fent említett nemen alapuló megsértését.
(4) A jelen cikkben szereplő bármely, ellátásra jogosító életkorra vagy életkorokra vonatkozó hivatkozás magában foglalja az ellátásra jogosító nyugdíjkorhatárra vagy nyugdíjkorhatárokra való hivatkozást”.
12 2010. július 19‑én elfogadták a Civil Partnership and Certain Rights and Obligations of Cohabitants Act 2010‑et (az élettársi kapcsolatokról és az együttélők bizonyos jogairól és kötelezettségeiről szóló 2010. évi törvény; a továbbiakban: az élettársi kapcsolatokról szóló törvény), amely 2011. január 1‑jén lépett hatályba, a miniszteri határozat 648/2010 rendeletben előírt kidolgozását követően. Ez a törvény kizárta a más országokban bejegyzett élettársi kapcsolatok visszaható hatállyal történő elismerését.
13 A Bíróság előtt benyújtott ügyiratokból kitűnik, hogy az élettársi kapcsolatokról szóló törvény 99. cikke értelmében „a nyugdíjrendszer házastársakat megillető ellátásait ugyanolyan feltételek mellett alkalmazni kell a biztosított bejegyzett élettársa tekintetében is”.
14 A jelen ügy tényállásának megvalósulása idején Írországban kizárólag a különböző nemű személyek közötti házasságot ismerték el. Az azonos neműek közötti házasság elismeréséhez egy népszavazást követő alkotmánymódosításra volt szükség. E népszavazásra 2015. május 22‑én került sor, és az arra vonatkozó javaslatot, hogy nemi különbségtétel nélkül lehetővé váljék a házasság két személy között, jóváhagyták. Mindazonáltal egyéb jogalkotási aktusokat is el kellett még fogadni az Alkotmány módosított rendelkezése végrehajtásának érdekében. E tekintetben a Trinity College Dublin által előterjesztett észrevételekből kitűnik, hogy az ír jog az azonos neműek házasságát 2015. november 16. óta ismeri el.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 D. L. Parris 1946. április 21‑én született, és ír–angol kettős állampolgársággal rendelkezik. Több mint harminc éve él tartós kapcsolatban azonos nemű élettársával.
16 D. L. Parris 1972‑től előadóként a Trinity College Dublin alkalmazásában állt. Munkaszerződése értelmében 1972 októberében a Trinity College nyugdíjrendszerének járulékot nem fizető biztosítottjává is vált. E rendszert 2005. január 31‑én zárták be az új belépők előtt.
17 Az említett nyugdíjrendszer 5. szabálya előírja, hogy a biztosított házastársa, vagy, 2011. január 1‑jét követően, bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozói nyugellátásra jogosult, amennyiben a biztosított a házastársát vagy immár élettársát megelőzően halálozik el. Konkrétabban, e nyugdíjrendszer keretében a biztosított nyugdíjba vonulásakor az utolsó bére kétharmadának megfelelő nyugdíjra jogosult. Amennyiben a biztosított nyugdíjba vonulását követően halálozik el, a túlélő házastárs, vagy immár bejegyzett élettárs, élethossziglani nyugdíjra jogosult, amelynek összege a biztosítottat elhunyta előtt megillető összeg kétharmada. Ez a túlélő hozzátartozói nyugellátás ugyanakkor csak akkor fizetendő, ha a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően kötött házasságot vagy létesített élettársi kapcsolatot.
18 Az Egyesült Királyságban a Civil Partnership Act 2004 (a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény) alapján 2005. december 21‑én lehetségessé vált a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése. D. L. Parris 2009. április 21‑én, 63 éves korában létesített e tagállamban bejegyzett élettársi kapcsolatot. Ekkoriban az ír jog egyetlen rendelkezése sem tette lehetővé D. L. Parris bejegyzett élettársi kapcsolatának Írországban való elismerését.
19 2009. december 3‑án a Trinity College Dublin nyugdíjalapját a National Treasury Management Agency (NTMA, Írország) vette át. Az NTMA állami hatóság, amely a kormánynak vagyon‑ és passzívakezelési szolgáltatásokat nyújt. 2010 januárja óta a szóban forgó nyugdíjrendszer minden tartozását állami forrásokból rendezik.
20 2010. január 25‑én D. L. Parris sikerrel nyújtott be kérelmet olyan opció iránt, amely lehetővé tette a számára, hogy 2010. december 31‑től előrehozott nyugdíjban részesüljön az ellátás folyósítóját terhelő többletköltségek nélkül, jóllehet szerződése értelmében 2013. szeptember 30‑ig jogosult volt az ellátásra jogosító munkaviszonyának fenntartására.
21 2010. július 19‑én elfogadták Írországban az élettársi kapcsolatokról szóló törvényt.
22 2010. szeptember 17‑én D. L. Parris kérelemmel fordult a Trinity College Dublinhoz az iránt, hogy halála esetén bejegyzett élettársát részesítsék túlélő hozzátartozói nyugellátásban. Ezt a kérelmet a 2010. november 15‑i határozattal elutasították. D. L. Parris 2010. december 20‑án fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a legfelsőbb oktatásügyi hatóság előtt.
23 2010. december 31‑én D. L. Parris nyugdíjba vonult.
24 Az élettársi kapcsolatokról szóló törvény 2011. január 1‑jén lépett hatályba.
25 2011. január 12‑én D. L. Parris brit bejegyzett élettársi kapcsolatát a miniszteri határozat 649/2010 rendeletben előírt kidolgozását követően az ír jogban is elismerték.
26 A legfelsőbb oktatásügyi hatóság 2011. május 17‑i határozatával helybenhagyta a Trinity College Dublin határozatát. E hatóság megállapította többek között azt, hogy D. L. Parris azt megelőzően vonult nyugdíjba, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatát az ír állam elismerte volna, és hogy egyébként a Trinity College Dublin által alkalmazandó szabályok kizárják túlélői ellátás folyósítását, amennyiben a biztosított 60. életévének betöltését követően kötött házasságot vagy létesített bejegyzett élettársi kapcsolatot.
27 D. L. Parris ekkor panaszt nyújtott be a Trinity College Dublin, a legfelsőbb oktatásügyi hatóság, a közkiadásokért és reformért felelős minisztérium és az oktatás‑ és szakképzésügyi minisztérium ellen az Equality Tribunal (az egyenlő bánásmódért felelős hatóság, Írország) előtt arra hivatkozva, hogy az alapeljárás alperesei vele szemben közvetlenül vagy közvetve életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak. Miután e panaszt az Equality Tribunal (az egyenlő bánásmódért felelős hatóság) elutasította, D. L. Parris keresetet nyújtott be a Labour Court (munkaügyi bíróság, Írország) előtt.
28 A kérdést előterjesztő bíróság arra a kérdésre keres választ, hogy az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között egy olyan életkort kikötő nemzeti szabályozás alkalmazása, amelynek betöltését megelőzően valamely foglalkoztatói ellátási rendszer biztosítottjának házasságot kell kötnie vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot kell létesítenie ahhoz, hogy házastársa vagy élettársa jogosult legyen a túlélő hozzátartozói nyugellátásra, életkoron és/vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít‑e meg, megsértve ezzel a 2000/78 irányelvet.
29 Ilyen körülmények között a Labour Court (munkaügyi bíróság) felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal végett a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül‑e, és ellentétes‑e a 2000/78/EK irányelv 2. cikkével valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül olyan szabály alkalmazása, amely a biztosított halálát túlélő élettárs túlélő hozzátartozói nyugellátásának kifizetését azzal a feltétellel korlátozza, hogy a biztosított és túlélő élettársa a biztosított 60. életévének betöltése előtt élettársi kapcsolatot létesítsen, jóllehet a nemzeti jog nem tette lehetővé számukra az élettársi kapcsolat létesítését a 60. életév betöltését megelőzően, miközben a biztosított és élettársa ezen időpontot megelőzően tényleges életközösséget létesített?
2) Az 1. kérdésre adandó nemleges válasz esetén: életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül‑e és ellentétes‑e a 2000/78/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkével az, hogy valamely ellátást nyújtó intézmény a foglalkoztatói ellátási rendszer keretében a rendszerben biztosított személy túlélő élettársát a biztosított halála esetén megillető túlélő hozzátartozói nyugellátást olyan követelményhez köti, hogy a biztosított és élettársa a biztosított 60. életévének betöltése előtt élettársi kapcsolatot létesítsen, amennyiben:
a) az a meghatározott életkor, amelynek betöltése előtt a biztosítottnak élettársi kapcsolatot kell létesítenie, nem szerepel a biztosításmatematikai számítások szempontjai között, és
b) a biztosított és élettársa számára a nemzeti jog alapján a biztosított 60. életévének betöltése előtt nem volt lehetősége élettársi kapcsolatot létesíteni, noha a biztosított és élettársa ezen időpontot megelőzően tényleges életközösséget létesített?
3) A 2. kérdésre adandó nemleges válasz esetén: 2000/78/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkel ellentétes hátrányos megkülönböztetésnek minősül‑e, ha az akár az 1., akár a 2. pontban bemutatott, foglalkoztatói ellátási rendszerben alkalmazandó jogosultsági korlátozások a rendszer keretében biztosított személy életkorából és szexuális irányultságából együttesen következtek?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
30 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül a biztosított túlélő bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően létesítsék, noha a nemzeti jog nem tette lehetővé az érintett biztosított számára bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését e korhatár elérése előtt, a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
31 E kérdés megválaszolásához elsőként azt szükséges megvizsgálni, hogy az olyan, állítólagosan hátrányosan megkülönböztető nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező nyugdíjrendszer 5. szabálya, a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik‑e.
32 E tekintetben a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy az Unióra átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet „minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve az állami szerveket is”, tekintettel különösen „az alkalmazási és munkafeltételekre, beleértve az elbocsátást és a díjazást” (2013. szeptember 26‑i Dansk Jurist‑ og Økonomforbund ítélet, C‑ 546/11, EU:C:2013:603, 24. pont).
33 A Bíróság már elismerte, hogy a foglalkozási nyugdíjrendszer keretében a túlélő hozzátartozónak járó nyugellátás az EUMSZ 157. cikk hatálya alá tartozik. E tekintetben kifejtette, hogy ezt az értelmezést nem teszi kétségessé az a körülmény, hogy a túlélő hozzátartozói nyugellátást – meghatározásából eredően – nem a munkavállaló, hanem túlélő hozzátartozója számára fizetik, mivel az ilyen ellátásra való jogosultság egy olyan juttatás, amely a túlélő hozzátartozó házastársának a nyugdíjrendszerbeli tagságából következik, oly módon, hogy a túlélő hozzátartozó szerzi meg a házastársa és annak munkáltatója közötti munkaviszony alapján fennálló nyugdíjjogosultságot, és számára azt házastársa volt munkaviszonya alapján folyósítják (2008. április 1‑jei Maruko‑ítélet, C‑267/06, EU:C:2008:179, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Annak eldöntésével kapcsolatban továbbá, hogy az öregségi nyugdíj, amelynek alapján adott esetben a túlélő hozzátartozónak járó ellátás összegét számítják, mint az alapügyben is, az EK 157. cikk hatálya alá tartozik‑e, a Bíróság kifejtette, hogy valamely nyugdíjrendszer minősítésével kapcsolatos feltételek közül, amelyeket az általa tárgyalt esetek alapján kialakított, egyedül az a döntő feltétel, hogy a munkavállaló a közte, és volt munkaadója között fennállott munkaviszonyra tekintettel részesül az öregségi nyugdíjban, tehát a munkaviszony feltétele, amely e cikk szövegén alapul (2008. április 1‑jei Maruko‑ítélet, C‑267/06, EU:C:2008:179, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ezzel kapcsolatban a Bíróság hozzátette, hogy jóllehet ez a feltétel nyilvánvalóan nem lehet kizáró jellegű, mivel a törvényi szociális biztonsági rendszerek által folyósított nyugdíjak részben vagy teljes egészében tükrözhetik a munkáért járó díjazást, a szociálpolitikai, államszervezési, erkölcsi, sőt akár a költségvetést is érintő megfontolások, amelyek valamely rendszer nemzeti jogalkotó által történő létrehozásában szerepet játszottak vagy szerepet játszhattak, nem lehetnek döntőek olyan esetben, ha a nyugdíj csak egy bizonyos munkavállalói kategóriát érint, ha az közvetlenül a letöltött szolgálati idő függvénye, és ha mértékét a munkavállaló utolsó fizetése alapján kell kiszámítani (lásd a 2008. április 1‑jei Maruko‑ítélet, C‑267/06, EU:C:2008:179, 47. és 48. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
36 Az alapügy tárgyát képező foglakoztatói ellátási rendszerrel kapcsolatban meg kell jegyezni először is, hogy az említett rendszer nem általános munkavállalói kategóriákra alkalmazandó, hanem kizárólag a Trinity College alkalmazásában álló munkavállalókra, vagy legalábbis, 2005‑től kezdve, egyetemek alkalmazásában álló munkavállalókra, amint az az alapeljárás alperesei által a tárgyaláson nyújtott magyarázatokból kitűnik, következésképpen az e rendszerhez való csatlakozás szükségszerűen az ilyen munkavállalók és egy adott munkáltató között létrejött munkaviszonyból következik.
37 Másodsor a szóban forgó rendszerre nem egy törvény, hanem egy saját szabályozás az irányadó.
38 Harmadszor úgy tűnik, hogy legalábbis 2005 folyamán az alapügy tárgyát képező foglalkoztatói ellátási rendszert a Trinity College finanszírozta, miáltal az egyike volt a munkáltató által munkavállalóinak kínált előnyöknek.
39 Végül, ami a túlélő hozzátartozónak járó ellátás összegét illeti, azt az öregségi nyugdíj alapján kell kiszámítani, amelynek összege a biztosított utolsó bére kétharmadával egyenlő.
40 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező, a túlélő hozzátartozónak járó ellátás a D. L. Parris és munkáltatója között létrejött munkaszerződésből ered, és azt az EUMSZ 157. cikk értelmében vett „díjazásnak” kell minősíteni.
41 Ezt a megállapítást nem teszi kétségessé az a körülmény, hogy a Trinity College nyugdíjalapja időközben egy nemzeti hatóságra szállt át, és az ellátásokat immár az ír állam finanszírozza, mivel, amint azt a főtanácsnok megjegyezte indítványának 35. pontjában, a Bíróság már többször kifejtette, hogy annak eldöntése során, hogy valamely nyugdíjrendszer ellátása a „díjazás” fogalmába tartozik‑e, nem irányadó hogy azt milyen módon finanszírozzák és kezelik (lásd ebben az értelemben: 1994. szeptember 28‑i Beune‑ítélet, C‑7/93, EU:C:1994:350, 38. pont; 2001. november 29‑i Griesmar‑ítélet, C‑366/99, EU:C:2001:648, 37. pont; 2002. szeptember 12‑i Niemi‑ítélet, C‑351/00, EU:C:2002:480, 43. pont, 2009. március 26‑i Bizottság kontra Görögország ítélet, C‑559/07, EU:C:2009:198, 46. pont).
42 Következésképpen az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik.
43 Másodszor azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen szabályozás alkalmazása szexuális irányultságon alapuló, következésképpen az említett irányelv által tiltott, hátrányos megkülönböztetést vezet‑e be.
44 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke értelmében az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az ugyanennek az irányelvnek az 1. cikkében említett okok alapján, amelyek sorában szerepel a szexuális irányultság, nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
45 Ami, először is, a közvetlen hátrányos megkülönböztetés fennállását illeti, a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint ilyen megkülönböztetés akkor áll fenn, ha valamely személy az irányelv 1. cikkében hivatkozott okok bármelyike alapján kedvezőtlenebb elbánásban részesül, mint egy hasonló helyzetben lévő másik személy.
46 Ami különösen a túlélő hozzátartozónak járó ellátásra való jogosultságot illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az olyan tagállami szabályozás, amelyek alapján a túlélő élettárs nem jogosult arra, a túlélő hozzátartozónak járó ellátásnak megfelelő ellátásra, amelyet a házastárs megkap, jóllehet a nemzeti jogszabályok szerint az élettársi közösség intézménye a túlélő hozzátartozónak járó, említett ellátás tekintetében az azonos nemű személyeket a házastársakéval összehasonlítható helyzetbe hozza, a 2000/78 irányelv 1. és 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmében vett, szexuális irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg (lásd ebben az értelemben: 2008. április 1‑jei Maruko‑ítélet, C‑267/06, EU:C:2008:179, 72. és 73. pont).
47 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2010. július 19‑én elfogadták Írországban az élettársi kapcsolatokról szóló törvényt, és e törvény hatálybalépését, azaz 2011. január 1‑jét követően az alapügy tárgyát képező nyugdíjrendszer 5. szabálya előírja a túlélő hozzátartozónak járó ellátást mind a biztosított túlélő házastársa, mind bejegyzett élettársa javára.
48 Ugyancsak az említett határozatból következik, hogy az ilyen ellátásra való jogosultság mind a túlélő házastárs, mind pedig a túlélő élettárs tekintetében ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően jöjjön létre.
49 Ugyanis, amint azt a főtanácsnok megjegyezte indítványának 50. pontjában, az olyan biztosítási feltétel, mint amilyen az alapeljárás tárgyát képezi, nem közvetlenül a munkavállaló szexuális irányultságára vonatkozik. Annak megfogalmazása inkább semleges, és egyebekben ugyanúgy vonatkozik a homoszexuális munkavállalókra, mint ahogy a heteroszexuális munkavállalókra, hiszen az ő élettársaikat megkülönböztetés nélkül ugyanúgy kizárja a túlélő hozzátartozói nyugellátás igénybevételéből, amennyiben a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat nem a munkavállaló 60. életévének betöltését megelőzően jött létre.
50 Ebből az következik, hogy a túlélő bejegyzett élettársak nem részesülnek kedvezőtlenebb bánásmódban a túlélő házastársakhoz képest az alapügy tárgyát képező, a túlélő hozzátartozónak járó ellátás tekintetében, következésképpen az ezen ellátásra vonatkozó nemzeti szabályozás nem vezet be a szexuális irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést.
51 Másodszor, ami a közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállását illeti, a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja kimondja, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve ha az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök alkalmasak és szükségesek.
52 Az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás az alapügyben szereplő foglalkoztatói ellátási rendszer biztosítottja túlélő bejegyzett élettársának és házastársának a túlélő hozzátartozónak járó ellátásra való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat vagy a házasság a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően jöjjön létre.
53 A Bíróság előtt benyújtott ügyiratokból következik, hogy 2011. január 1‑jén, az élettársi kapcsolatokról szóló törvény hatálybalépésének idején, D. L. Parris 64 éves volt, és ebben az időpontban már nyugdíjba vonult, vagyis az általa a saját maga, illetve esetleges túlélő házastársa vagy élettársa számára megszerzett nyugdíjjogosultságok a foglalkoztatás olyan időszakára vonatkoznak, amelyet az érintett teljes egészében az említett törvény hatálybalépését megelőzően teljesített. Ugyancsak ezen iratokból következik, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot, amelyet D. L. Parris az Egyesült Királyságban, 2009. április 21‑én létesített 63 éves korában, Írországban csak 2011. január 12‑i hatállyal ismerték el.
54 Vitathatatlan tehát, hogy D. L. Parris nyugdíjba vonulásának időpontjában, azaz 2010. december 31‑én, nem teljesítette az alkalmazandó nemzeti szabályozás által ahhoz előírt feltételeket, hogy bejegyzett élettársa jogosulttá váljon az alapügy tárgyát képező, a túlélő hozzátartozónak járó ellátásra, mivel az általa az Egyesült Királyságban létesített bejegyzett élettársi kapcsolat Írországban még nem volt elismert, és egy ilyen élettársi kapcsolat semmi esetre, még elismerése esetén sem keletkeztetett volna jogot ilyen ellátásra, mivel az a biztosított 60. életévének betöltését követően jött létre.
55 Márpedig D. L. Parris úgy véli, hogy a jelen ítélet 52. pontjában kimondott feltétel hátrányosan érinti azokat a homoszexuális munkavállalókat, akik az élettársi kapcsolatokról szóló törvény hatálybalépésének időpontjában már betöltötték 60. életévüket, azaz az 1951 előtt született homoszexuális munkavállalókat, mint amilyen az alapeljárás felperese, következésképpen e feltétel közvetett hátrányos megkülönböztetést vezet be azon homoszexuális személyekkel szemben, akiket ezek, az említett feltétel teljesítésének lehetetlenségéből fakadó körülmények jellemeznek.
56 Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy e feltétel teljesítésének lehetetlensége D. L. Parris számára egyrészt az ír jog e személy 60. születésnapján fennálló állapotának, különösen annak a következménye, hogy nem létezett ebben az időben olyan törvény, amely a homoszexuális párok élettársi kapcsolatának bármely formáját elismerte volna, másrészt annak, hogy az alapügy tárgyát képező, a túlélő hozzátartozónak járó ellátásra irányadó szabályozás nem tartalmaz az 1951 előtt született homoszexuális biztosítottakra vonatkozó átmeneti rendelkezéseket.
57 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv (22) preambulumbekezdése kifejezetten kimondja, hogy az irányelv nem érinti a családi állapotra és az attól függő ellátásokra vonatkozó nemzeti törvényeket.
58 Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy a családi állapot és az azon alapuló ellátások tagállami hatáskörbe tartoznak, és az uniós jog nem sérti a tagállamoknak e hatáskörét. Ugyanakkor e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozó rendelkezéseket (lásd: 2008. április 1‑jei Maruko‑ítélet, C‑267/06, EU:C:2008:179, 59. pont).
59 A tagállamok szabadságot élveznek tehát a tekintetben, hogy rendelkeznek‑e, vagy sem, azonos nemű személyek házasságáról vagy kapcsolatuk jogi elismerésének valamely alternatív formájáról, valamint, adott esetben, arról, hogy az ilyen házasság vagy alternatív forma mely időponttól kezdődően vált ki joghatást.
60 Következésképpen az uniós jog és különösen a 2000/78 irányelv értelmében Írországnak nem állt fenn kötelezettsége sem a tekintetben, hogy 2011. január 1‑jét megelőzően rendelkezzen az azonos nemű személyek házasságáról vagy élettársi kapcsolatuk jogi elismerésének valamely alternatív formájáról, sem a tekintetben, hogy visszaható hatállyal ruházza fel az élettársi kapcsolatokról szóló törvényt, valamint az e törvény alkalmazásában elfogadott rendelkezéseket, továbbá hogy – ami az alapügy tárgyát képező, a túlélő hozzátartozónak járó ellátást illeti – átmeneti intézkedéseket írjon elő azon, azonos nemű párok tekintetében, akik esetében a biztosított már betöltötte 60. életévét az említett törvény hatálybalépésének időpontjában.
61 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás nem hoz létre a jelen ítélet 55. pontjában foglaltak értelmében vett, szexuális irányultságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést.
62 A fenti megfontolások fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkét akként kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül a biztosított túlélő bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően létesítsék, noha a nemzeti jog nem tette lehetővé az érintett biztosított számára bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését e korhatár elérése előtt, nem valósít meg a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.
A második kérdésről
63 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül a biztosított túlélő bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően létesítsék, noha a nemzeti jog nem tette lehetővé az érintett biztosított számára bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését e korhatár elérése előtt, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
64 E kérdés megválaszolásához először azt kell megvizsgálni, hogy a vitatott nemzeti szabályozás életkoron alapuló eltérő bánásmódot vezet‑e be.
65 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az ezen irányelv 1. cikkében említett okok – amelyek között szerepel az életkor – alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni. Az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy az e cikk (1) bekezdésének alkalmazása érdekében közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az említett irányelv 1. cikkében hivatkozott okok bármelyike alapján.
66 A jelen esetben az alapügy tárgyát képező nyugdíjrendszer 5. szabálya a túlélő hozzátartozónak járó ellátást kizárólag olyan biztosított túlélő házastársa vagy bejegyzett élettársa javára ismeri el, aki 60. életévének betöltését megelőzően kötött házasságot vagy létesített bejegyzett élettársi kapcsolatot.
67 Tehát az ilyen szabályozás kevésbé kedvező bánásmódban részesíti azokat a biztosítottakat, akik 60. életévük betöltését követően házasodtak meg vagy létesítettek bejegyzett élettársi kapcsolatot azokhoz képest, akik 60. életévük betöltése előtt kötöttek házasságot vagy létesítettek ilyen kapcsolatot.
68 A fentiekből az következik, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás közvetlenül életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít meg.
69 Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy ezen eltérő bánásmód a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e.
70 E rendelkezés értelmében az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, „hogy a rendszerbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése – beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését – és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést”.
71 Ezzel kapcsolatban a Bíróság pontosította, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése csak azon foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre alkalmazandó, amelyek az időskor és a rokkantság kockázatait fedezik, és nem tartozik e rendelkezés hatálya alá az e kockázatokra vonatkozó foglalkoztatói szociális biztonsági rendszert jellemző valamennyi tényező, hanem csak azok a tényezők, amelyeket e rendelkezés kifejezetten megemlít (lásd: 2016. június 16‑i Lesar‑ítélet, C‑159/15, EU:C:2016:451, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 Jelen esetben az alapügy tárgyát képező, a túlélő hozzátartozónak járó ellátás az öregségi nyugdíj egyik formája.
73 Azt kell megvizsgálni tehát, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás az említett rendelkezésben foglalt esetek, azaz a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, „a rendszerbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra […] való jogosultság korhatárhoz kötés[e]” körébe tartozik‑e.
74 E tekintetben az említett rendelkezés azzal, hogy a túlélő hozzátartozónak járó ellátásra való jogosultság megszerzését ahhoz a feltételhez köti, hogy a biztosított 60. életévét megelőzően kössön házasságot vagy létesítsen bejegyzett élettársi kapcsolatot, mindössze az ezen ellátásra jogosító korhatárt írja elő. Más szóval az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás korhatárt ír elő az érintett nyugdíjrendszeren alapuló, a túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultság tekintetében.
75 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy e nyugdíjrendszer 5. szabálya az öregségi nyugdíjra való jogosultság korhatárát köti ki, következésképpen e rendelkezés a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozik.
76 Ebből az következik, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás által bevezetett, életkoron alapuló eltérő bánásmód nem valósít meg életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.
77 Az a körülmény, hogy jogilag lehetetlen volt az alapügy tárgyát képező rendszer biztosítottja számára, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítsen a 60. életévének betöltését megelőzően, semmilyen vonatkozásban nem változtat az előző megállapításon, mivel, amint az a jelen ítélet 56. pontjában megállapítást nyert, ez a lehetetlenség abból ered, hogy 60. életévének betöltésekor a nemzeti jog a homoszexuális párok bejegyzett együttélésének semmilyen formáját nem ismerte el. Márpedig, amint az a jelen ítélet 57–60. pontjából kitűnik, az uniós joggal nem ellentétes a nemzeti jog ezen állapota.
78 A fenti megfontolások fényében a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül a biztosított túlélő bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően létesítsék, noha a nemzeti jog nem tette lehetővé az érintett biztosított számára bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését e korhatár elérése előtt, nem valósít meg életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.
A harmadik kérdésről
79 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy lehetséges, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a szexuális irányultságon és az életkoron együttesen alapuló hátrányos megkülönböztetést vezessen be, miközben e szabályozás nem valósít meg külön‑külön sem szexuális irányultságon, sem életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.
80 E tekintetben, jóllehet valamely hátrányos megkülönböztetés alapulhat a 2000/78 irányelv 1. cikkében említett több okon is, nincs egyetlen olyan új kategóriája sem a hátrányos megkülönböztetésnek, amely több ok, például a szexuális irányultság és az életkor együttesén alapul, és amelynek megvalósulása megállapítható lenne, miközben külön‑külön az említett okokon alapuló hátrányos megkülönböztetés nem állapítható meg.
81 Következésképpen amennyiben egy nemzeti rendelkezés nem vezet be sem a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, sem az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, nem megállapítható az e két tényező együttesén alapuló hátrányos megkülönböztetés.
82 A fenti megfontolások fényében a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, a 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy nem lehetséges, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a szexuális irányultságon és az életkoron együttesen alapuló hátrányos megkülönböztetést vezessen be, miközben e szabályozás nem valósít meg külön‑külön sem szexuális irányultságon, sem életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.
A költségekről
83 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkét akként kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül a biztosított túlélő bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően létesítsék, noha a nemzeti jog nem tette lehetővé az érintett biztosított számára bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését e korhatár elérése előtt, nem valósít meg a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.
2) A 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely valamely foglalkoztatói ellátási rendszer keretén belül a biztosított túlélő bejegyzett élettársa túlélő hozzátartozónak járó ellátáshoz való jogosultságát ahhoz a feltételhez köti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot a biztosított 60. életévének betöltését megelőzően létesítsék, noha a nemzeti jog nem tette lehetővé az érintett biztosított számára bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését e korhatár elérése előtt, nem valósít meg életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.
3) A 2000/78 irányelv 2. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy nem lehetséges, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a szexuális irányultságon és az életkoron együttesen alapuló hátrányos megkülönböztetést vezessen be, miközben e szabályozás nem valósít meg külön‑külön sem szexuális irányultságon, sem életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.
Aláírások
1 A jelen szöveg 67. és 68. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.