AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE (első tanács)
2013. február 21.(*)
„Közszolgálat – Az eljárási szabályzat 34. cikkének 1. és 6. §‑a – A keresetindítási határidőn belül telefaxon benyújtott keresetlevél – Az ügyvédnek a postán küldött keresetlevél eredeti példányán szereplőtől eltérő saját kezű aláírása – A kereset elkésettsége – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
Az F‑113/11. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,
Luigi Marcuccio, az Európai Bizottság korábbi tisztviselője (lakóhelye: Tricase [Olaszország], képviseli: G. Cipressa ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: C. Berardis‑Kayser és J. Baquero Cruz, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Dal Ferro ügyvéd)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE (első tanács),
tagjai: H. Kreppel elnök, E. Perillo (előadó) és R. Barents bírák,
hivatalvezető: W. Hakenberg,
meghozta a következő
Végzést
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. október 31‑én postán érkezett keresetlevélben L. Marcuccio benyújtotta a jelen keresetet, amely többek között azon hallgatólagos határozat megsemmisítésére irányul, melyben az Európai Bizottság elutasította a felperes 2010. augusztusra vonatkozó illetményhátralék kifizetése iránti kérelmét. A keresetlevél eredeti példányának postán történő benyújtását megelőzte a postán benyújtott keresetlevél eredeti példányának másolataként bemutatott iratnak a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. október 25‑én telefax útján való továbbítása, amely iratot a Hivatal aznap kézhez vett.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 91. cikke a következőképpen rendelkezik:
„[…]
2. Az Európai Unió Bíróságához csak akkor lehet keresetet benyújtani, ha:
– a 90. cikk (2) bekezdése értelmében az abban előírt határidőn belül a kinevezésre jogosult hatósághoz már nyújtottak be panaszt, és
– a panaszt kifejezett vagy hallgatólagos határozattal elutasították.
3. A (2) bekezdés szerinti kereset benyújtásának határideje három hónap. A határidő kezdete:
– a panasszal kapcsolatos határozat közlésének időpontja;
– a válaszadásra előírt határidő lejáratának időpontja, ha a keresetet a 90. cikk (2) bekezdése szerint benyújtott panasz hallgatólagos elutasítását jelentő határozat ellen nyújtották be; ha azonban hallgatólagos határozattal történt elutasítását követően a panaszt a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidő lejárta előtt kifejezett határozattal elutasítják, a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidő újrakezdődik.
[…]”
3 A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának az eljárási iratok benyújtására vonatkozó 34. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. § A fél képviselője köteles minden eljárási irat eredeti példányát aláírni.
[…]
6. § [Az] eljárási határidők számításának szempontjából az a nap irányadó, amelyen az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányának másolata […] a Törvényszéknél rendelkezésre álló távközlési eszköz útján a Hivatalhoz beérkezik, feltéve hogy az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányát […] az eredeti példány másolatának beérkezését követően legkésőbb tíz napon belül benyújtják a Hivatalhoz. […]”
4 Az eljárási szabályzatnak az eljárási határidők számítására vonatkozó 100. cikke értelmében:
„1. § A Szerződések, az alapokmány és a jelen eljárási szabályzat által előírt eljárási határidőket a következő módon kell számítani:
[…]
b) a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő annak a napnak az elteltével jár le, amelyik az utolsó héten, hónapban vagy évben ugyanazt a megjelölést vagy számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidő kezdetére okot adó esemény bekövetkezett, vagy cselekmény végrehajtásra került. Ha a hónapokban vagy években megállapított határidő utolsó hónapjában nem fordul elő a lejáratra meghatározott nap, akkor a határidő ennek a hónapnak az utolsó napján jár le;
[…]
d) a határidők magukban foglalják a hivatalos munkaszüneti napokat, vasárnapokat és szombatokat;
e) a törvénykezési szünetek a határidők folyását nem érintik.
2. § Ha a határidő utolsó napja szombatra, vasárnapra vagy hivatalos munkaszüneti napra esik, a határidő az azt követő első munkanap végén jár le.
A hivatalos munkaszüneti napoknak a Bíróság által összeállított és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzékét a Törvényszékre is alkalmazni kell.
3. § Az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodnak.”
A jogvita alapját képező tényállás
5 A felperes A7 besorolási fokozatú tisztviselő volt a Bizottság Fejlesztési Főigazgatóságán.
6 A kinevezésre jogosult hatóság 2005. május 30‑i határozatával a személyzeti szabályzat 53. cikkének alkalmazásával a felperest 2005. május 31‑i hatállyal nyugdíjazta, és számára a személyzeti szabályzat 78. cikke harmadik bekezdésének megfelelően kiszámított rokkantsági támogatást állapított meg (a továbbiakban: 2005. május 30‑i határozat).
7 A Közszolgálati Törvényszék az F‑41/06. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. november 4‑én hozott ítéletében (a továbbiakban: eredeti ítélet) a 2005. május 30‑i határozatot indokolás hiánya miatt megsemmisítette, a felperes által a megsemmisítés iránti kereseti kérelmei alátámasztására hivatkozott egyéb jogalapok és kifogások vizsgálata nélkül.
8 2010. augusztus 30‑án a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján a 2010. augusztusra vonatkozó azon illetményhátralék kifizetése iránti kérelmet terjesztett elő (a továbbiakban: 2010. augusztus 30‑i kérelem), amelyre az eredeti ítélet alapján véleménye szerint jogosult volt.
9 2011. február 28‑i levelével (a továbbiakban: 2011. február 28‑i levél), amelyet a felperes állítása szerint 2011. április 6‑án kapott kézhez, a Bizottság jelezte a felperes számára azt, hogy mivel az eredeti ítélet a 2005. május 30‑i határozatot csak az indokolás hiánya miatt semmisítette meg, anélkül hogy határozott volna a felperes feladatai ellátására való alkalmasságáról, a felperes esetleges visszahelyezése az egészségi állapotának vizsgálatát feltételezi a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 15. cikkének megfelelően. Ilyen körülmények között a Bizottság arra hivatkozott, hogy a felperest nem lehet 2005. május 30. óta aktív foglalkoztatásban lévőnek tekinteni.
10 A felperes 2011. március 14‑én panaszt nyújtott be, amely a Bizottsághoz másnap érkezett meg.
11 A Bizottság fellebbezését követően az Európai Unió Törvényszéke a T‑20/09. P. sz., Bizottság kontra Marcuccio ügyben 2011. június 8‑án hozott ítéletében az eredeti ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyet visszautalta a Közszolgálati Törvényszék elé, ahol azt F‑41/06. RENV. számon vették nyilvántartásba.
12 A Közszolgálati Törvényszék az F‑41/06. RENV. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2012. november 6‑án hozott ítéletében (az ítélettel szemben T‑20/13. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt) elutasította a felperesnek az eredeti ítélet alapjául szolgáló ügyben benyújtott keresetét.
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a 2010. augusztus 30‑i kérelem elutasításáról szóló hallgatólagos határozatot;
– nyilvánítsa nem létezőnek, vagy másodlagosan, semmisítse meg a 2011. február 28‑i levelet;
– semmisítse meg a 2011. március 14‑i panasz elutasításáról szóló hallgatólagos határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
14 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, vagy mindenesetre mint teljesen megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A Közszolgálati Törvényszéknek az indokolt végzéssel való határozathozatalra vonatkozó határozatáról
15 Az eljárási szabályzat 76. cikke értelmében, ha a kereset részben vagy egészben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
16 A jelen ügyben a Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellően tájékozott ahhoz, hogy határozatot hozzon, és ily módon az eljárási szabályzat 76. cikkének alkalmazásával úgy dönt, hogy az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határoz.
Az elfogadhatóságról
17 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a keresetindítási határidők hivatalból vizsgálandók, amelyeket a jogviszonyok egyértelműségének és biztonságának biztosítása, valamint az igazságszolgáltatás során előforduló bármiféle hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód elkerülése érdekében vezettek be. Az uniós bíróságnak hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy megfelelően betartották‑e ezeket a határidőket (a Bíróság 33/72. sz., Gunnella kontra Bizottság ügyben 1973. május 8‑án hozott ítéletének 4. pontja; az Európai Unió Törvényszékének T‑345/11. sz., ENISA kontra CEPD ügyben 2011. november 29‑én hozott végzésének 11. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Ennélfogva anélkül, hogy határozni kellene a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásról, meg kell vizsgálni azt, hogy a jelen keresetet az eljárási iratok benyújtásának módjait kötelezően meghatározó szabályok tiszteletben tartásával, valamint a megfelelő keresetindítási határidő betartásával nyújtották‑e be.
19 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 19. cikke harmadik bekezdéséből és 21. cikke első bekezdéséből kitűnik, hogy minden felperest erre feljogosított személynek kell képviselnie, következésképpen az uniós bíróságok előtt a keresetet csak e képviselő által aláírt keresetlevéllel lehet érvényesen megindítani. A Bíróság ugyanezen alapokmánya I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelkezések alkalmazandók a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban is. Márpedig az e kötelezettségtől való semmilyen eltérést vagy kivételt nem ír elő sem a Bíróság alapokmánya, sem a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑174/96. P. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. december 5‑én hozott végzésének 8. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
20 A felperes képviselőjének saját kezű aláírására vonatkozó követelmény ugyanis a jogbiztonság érdekében biztosítja a keresetlevél hitelességét, és kizárja annak kockázatát, hogy a keresetlevél nem az elkészítésére feljogosított ügyvédtől vagy jogtanácsostól származik. Ily módon ezen ügyvéd vagy jogtanácsos, mint az igazságszolgáltatás segítője ‑ a Bíróság alapokmányában és az eljárási szabályzatban biztosított – azon fő szerepet tölti be, hogy a felperes az ő közreműködése révén fordulhat a Törvényszékhez (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑223/06. P. sz., Parlament kontra Eistrup ügyben 2007. május 23‑án hozott ítéletének 50. pontját). Ezért e követelményt lényeges eljárási szabálynak kell tekinteni, és szigorúan kell alkalmazni, amely szabály be nem tartása a kereset elfogadhatatlanságát vonja maga után (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Parlament kontra Eistrup ügyben hozott ítélet 51. és 52. pontját).
21 Egyébként az eljárási szabályzat 34. cikkének 1. §‑a pontosan az ügyvéd – mint a bírósági eljárásokban az igazságszolgáltatás segítője – szerepének alapvető fontossága miatt írja elő azt, hogy a fél képviselője köteles minden eljárási irat eredeti példányát aláírni.
22 Következésképpen az eljárási iratoknak az alkalmazandó határidőn belül történő benyújtása tekintetében az eljárási szabályzat 34. cikke nem teszi lehetővé az érintett fél képviselője számára azt, hogy két különböző saját kezű aláírást helyezzen el, még ha ezen aláírások hitelesek is, egyiket a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához telefaxon küldött iraton és a másikat a Közszolgálati Törvényszék Hivatalának postán küldött vagy közvetlenül átadott eredeti példányon. Amikor ugyanis valamely fél képviselője arra a – számára az eljárási szabályzat 34. cikkének 6. §‑a által elismert – lehetőségre hivatkozik, hogy az alkalmazandó határidőben elküldheti „az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányának másolat[át] […] a Törvényszéknél rendelkezésre álló távközlési eszköz útján”, e lehetőség attól a szükségszerű feltételtől függ, hogy ugyanezen „eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányát […] az eredeti példány másolatának beérkezését követően legkésőbb tíz napon belül benyújtják a Hivatalhoz”, ahol az „aláírással ellátott” hímnemű melléknév csak a keresetlevél eredeti példányára, nem pedig a keresetlevél eredeti példányának másolatára utalhat.
23 Ilyen körülmények között jóllehet úgy tűnik, hogy az eljárási irat eredeti példánya, amelyet a Hivatalhoz fizikai valójában az irat másolatának a Közszolgálati Törvényszékhez telefax útján való kézbesítését követően tíz napon belül benyújtottak, nem ugyanazt az aláírást tartalmazza, mint amely a telefaxon elküldött iraton szerepel, meg kell állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához két különböző eljárási irat érkezett, amelyek mindegyikét saját aláírással látták el, még ha ezen aláírások ugyanattól a személytől származnak is. Mivel a telefaxon elküldött szöveg kézbesítése nem teljesíti a jogbiztonságnak az eljárási szabályzat 34. cikkében előírt feltételeit, a telefaxon elküldött irat kézbesítésének időpontja nem lehet irányadó a keresetindítási határidő betartása szempontjából (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑426/10. P. sz., Bell & Ross kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 22‑én hozott ítéletének 37–43. pontját).
24 Hozzá kell tenni azt is, hogy a keresetindítási határidőt a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdése állapítja meg, amelytől a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata nem térhet el. Következésképpen lényeges az, hogy a kereset eredeti példányát legkésőbb e határnapon elkészítsék. E szempontból a telefaxon való elküldés nem csupán egy kézbesítési mód, hanem lehetővé teszi annak bizonyítását is, hogy a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához határidőn túl érkezett kereset eredeti példányát már a keresetindítási határidőn belül elkészítették.
25 A jelen ügyben meg kell jegyezni azt, hogy a postán elküldött keresetlevél eredeti példányának másolataként bemutatott iratot a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. október 25‑én telefaxon küldték el. 2011. október 31‑én a Közszolgálati Törvényszék Hivatala postai úton megkapta a keresetlevél eredeti példányát, amelynek szövege azonban különbözik a 2011. október 25‑én telefaxon kapott iratétól, legalábbis az ügyvéd aláírását illetően. A 2011. október 25‑én küldött irat vizsgálatából ugyanis kitűnik, hogy a felperes ügyvédjének aláírása, feltéve hogy saját kezű, nyilvánvalóan nem az, amely a keresetlevélnek a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. október 31‑én postán érkezett eredeti példányán szerepel. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. október 25‑én telefaxon érkezett és a felperes által a keresetlevél október 31‑én postán elküldött eredeti példányának másolataként bemutatott irat nem a keresetlevél eredeti példányának másolata. Következésképpen a telefaxon küldött iratnak a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához történő beérkezésének időpontját nem lehet elfogadni annak értékelése céljából, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdésében előírt keresetindítási határidőt betartották‑e.
26 Végül meg kell jegyezni, hogy a jelen végzés 22. és 23. pontjában szereplő feltételeket megismétli a felek részére a Közszolgálati Törvényszék előtti bírósági eljárásról szóló, 2008. január 25‑i, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett gyakorlati útmutató (HL L 69., 13. o.) is, amely feltételek a kereset benyújtásnak időpontjától kezdve alkalmazandók. E gyakorlati útmutató 35. pontja ugyanis pontosítja:
„Az eljárási irat aláírt eredeti példányát az előzetes elektronikus elküldést követően haladéktalanul be kell nyújtani anélkül, hogy azon bármely – mégoly jelentéktelen – javítást vagy módosítást tennének, kivéve az elírások javításait, amelyeket ugyanakkor az eredeti példánnyal elküldendő külön íven fel kell sorolni. Ez utóbbi lehetőség kivételével az aláírt eredeti példány és a korábban benyújtott másolat közötti eltérés esetén az eljárási határidők betartása szempontjából csak az aláírt eredeti példány benyújtásának napját veszik figyelembe.”
27 Márpedig a jelen ügyben a felperes képviselője e pontos útmutatás ellenére soha nem jelezte a Közszolgálati Törvényszék Hivatalának valamely módosítás tényét vagy előre nem látható körülmények bekövetkeztét, amely a keresetlevél eredeti példányának újbóli aláírására kényszerítette volna.
28 Következésképpen a jelen kereset elfogadhatóságáról való döntés érdekében ellenőrizni kell azt, hogy a keresetlevél aláírással ellátott eredeti példányát a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához a keresetindítási határidőn belül nyújtották‑e be, amelyet a személyzeti szabályzat 91. cikkének megfelelően a jelen ügyben a panasz hallgatólagos elutasításának időpontjától kell számítani.
29 Márpedig a felperes által benyújtott és a Bizottságnak 2011. március 15‑én telefaxon küldött panaszt 2011. július 15‑én pénteken hallgatólagos határozattal elutasították.
30 A keresetindításra nyitva álló három hónapos – a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbított – 2011. július 15‑től számított határidő tehát 2011. október 25‑én lejárt.
31 Mivel a keresetlevél eredeti példányát a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. október 31‑én, azaz a keresetindítási határidő lejártát követően nyújtották be, a jelen keresetet elkésettnek kell nyilvánítani.
32 Következésképpen a keresetet nyilvánvalóan elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A költségekről
33 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján, figyelemmel az e szabályzat II. címének 8. fejezetében foglalt egyéb rendelkezésekre, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében a Közszolgálati Törvényszék dönthet úgy, hogy ha az a méltányosság alapján indokolt, a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
34 A fent kifejtett indokokból az következik, hogy a felperes pervesztes lett. Ezenfelül a Bizottság kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a felperest a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a felperesnek kell viselnie saját költségeit, és őt kell kötelezni a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.
2) L. Marcuccio maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
Kelt Luxembourgban, 2013. február 21‑én.