Language of document : ECLI:EU:C:2019:904

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács)

2019. október 24.(*)

„Fellebbezés – Közösségi formatervezési minta – A fellebbezések megengedhetősége – A Bíróság eljárási szabályzatának 170b. cikke – Az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából nem jelentős kérdés – A fellebbezés megengedhetetlensége”

A C‑614/19. P. sz. ügyben,

a Dr. Ing. h.c. F. Porsche AG (székhelye: Stuttgart [Németország], képviseli: C. Klawitter Rechtsanwalt)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. augusztus 14‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

alperes az elsőfokú eljárásban,

az Autec AG (székhelye: Nürnberg [Németország])

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, J. Malenovský (előadó) és F. Biltgen bírák,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az előadó bíró javaslatára és M. Szpunar főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1        Fellebbezésével a Dr. Ing. h.c. F. Porsche AG az Európai Unió Törvényszéke 2019. június 6‑i Porsche kontra EUIPO – Autec (Járművek) ítéletének (T‑210/18, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2019:380) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletével a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) harmadik fellebbezési tanácsának az Autec AG és a Dr. Ing. h.c. F. Porsche AG közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2018. január 19‑én hozott határozata (R 941/2016‑3. sz. ügy) hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetet.

 A fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemről

2        Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének első bekezdése értelmében amennyiben az EUIPO valamely független fellebbezési tanácsa által hozott határozatra vonatkozóan a Törvényszék által hozott határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság előzetesen határoz a fellebbezés befogadhatóságáról.

3        Ezen alapokmány 58a. cikkének harmadik bekezdése szerint a fellebbezés a Bíróság eljárási szabályzatában meghatározott részletes szabályoknak megfelelően teljes egészében vagy részben befogadható, ha az az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel.

4        Az eljárási szabályzat 170a. cikkének (1) bekezdése értelmében az említett alapokmány 58a. cikkének első bekezdése szerinti helyzetekben a fellebbezőnek a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti olyan kérelmet kell mellékelnie a fellebbezéséhez, amelyben kifejti a fellebbezés által az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából felvetett jelentős kérdést, és amely tartalmazza az ahhoz szükséges összes adatot, hogy a Bíróság e kérelemről határozhasson.

5        Ezen eljárási szabályzat 170b. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bíróság indokolt végzéssel határoz a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemről.

6        A jelen ügyben a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelmének alátámasztása céljából a fellebbező azzal érvel, hogy a fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdéseket vet fel, és nyolc érvre hivatkozik.

7        Első érvében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatát annak megállapításakor, hogy a formatervezési minta egyéni jellegének a „déjà vu” hiányából kell következnie. Márpedig az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős az a kérdés, hogy a „déjà vu” kritériuma releváns‑e az egyéni jelleg értékeléséhez.

8        Második érvében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a formatervezési minta egyéni jellegének értékelése során a Törvényszék – a formatervezési minta kevésbé markáns vagy kevésbé hangsúlyos jellemzői figyelembevételének az értékelésből való kizárásával – figyelmen kívül hagyta a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatát. A jog e téves alkalmazása tehát egy, az uniós jog egységessége és koherenciája szempontjából jelentős kérdést vet fel.

9        Harmadik érvében a fellebbező előadja, hogy a Törvényszék által elfogadott állásponttal ellentétben egy formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata – a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) 6. cikke értelmében – mindenekelőtt a formatervezési minta által tett összbenyomás megállapításával, majd pedig a másik formatervezési minta által tett összbenyomás megállapításával jár. A Törvényszék álláspontja ezért aláássa az uniós jog koherenciáját és egységességét.

10      Negyedik érvében a fellebbező lényegében előadja, hogy a Törvényszék nem tartotta tiszteletben a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a korábbi formatervezésiminta‑oltalom jogosultjának kell bizonyítania, hogy az a formatervezési minta, amelynek semmisségére hivatkozik, már a korábbi formatervezési mintában már létezett, mégpedig teljes egészében. A Törvényszék értékelésében szereplő ezen eltérés ily módon aláássa az uniós jog egységességét és koherenciáját.

11      Ötödik érvében a fellebbező lényegében azzal érvel, hogy a Törvényszék bizonyos megállapításai akadályozzák, hogy egy vitatott formatervezésiminta‑oltalom jogosultja bizonyítsa, hogy a szóban forgó részleges nézetek szerinti hasonlóságokon kívül számos különbség van az ütköző formatervezési minták között, amelyek érzékelhetően eltérő általános benyomást eredményeznek.

12      Hatodik érvében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a konkrét formatervezési mintáktól vagy termékektől függetlenül és az érintett piac tényleges jellemzőit figyelmen kívül hagyva határozta meg a tájékozott használót. Az a kérdés, hogy ez a megközelítés helytálló‑e, vagy sem, érinti az uniós jog egységességét és koherenciáját.

13      Hetedik érvében a fellebbező előadja, hogy a tájékozott használó az egyik és a másik formatervezési minta közötti preferencia alapján dönt, tájékozottsága és figyelme mértékének megfelelően. Ennélfogva a fellebbező arra keres választ, hogy a jelen ügyben az egyéni jellegnek a szóban forgó formatervezési minta által képviselt termék leírása alapján való meghatározása alapulhat‑e általánosságban a gépjárműveken, vagy – legalábbis azon gépjárműveket illetően, amelyek adott esetben már évtizedek óta jelen vannak a piacon – megszorítóbban kell meghatározni a tájékozott használót, mégpedig a piac tényleges jellemzői alapján. A fellebbező szerint úgy tűnik, hogy a Bíróságnak még nem volt alkalma határozatot hozni erről a kérdésről, és hogy ennélfogva ez a kérdés az uniós jog fejlődését érinti.

14      Utolsó, nyolcadik érvében a fellebbező – a Bizottságnak a formatervezési és ipari minták jogi oltalmáról szóló zöld könyvére támaszkodva – arra hivatkozik, hogy az alkotói szabadságot, amelyet a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében az egyéni jelleg értékeléséhez figyelembe kell venni, „üzleti korlátok” és „az ügyfél határozott elvárásai” is határok közé szoríthatják, ami adott esetben azt jelenti, hogy a formatervezési minták és a már ismert formák közötti kisebb különbségek is elegendőek lehetnek egy formatervezési minta egyéni jellegének igazolásához. Márpedig a fellebbező állítása szerint a Bíróság még nem hozott határozatot erről a kérdésről, így az jelentős az uniós jog fejlődése szempontjából.

15      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a fellebbezőnek kell bizonyítania, hogy a fellebbezésében felvetett kérdések jelentősek az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából (2019. szeptember 16‑i Kiku kontra CPVO végzés, C‑444/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:746, 11. pont).

16      Ezen túlmenően, amint az az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének – az eljárási szabályzat 170b. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett – harmadik bekezdéséből kitűnik, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell az ahhoz szükséges összes olyan adatot, amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy határozhasson a fellebbezés megengedhetőségéről, valamint hogy – a fellebbezés részleges megengedhetősége esetén – meghatározhassa a fellebbezés azon jogalapjait vagy részeit, amelyekre a válaszbeadványnak ki kell terjednie. Mivel ugyanis a fellebbezések előzetes befogadhatóságának az ezen alapokmány 58a. cikkében említett mechanizmusa arra irányul, hogy az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdésekre korlátozza a Bíróság felülvizsgálatát, a Bíróságnak a fellebbezés keretében kizárólag az ilyen kérdéseket felvető és a fellebbező által kialakított jogalapokat kell vizsgálnia (2019. október 10‑i KID‑Systeme kontra EUIPO végzés, C‑577/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:854, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17      Ily módon a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek mindenesetre egyértelműen és pontosan kell tartalmaznia a fellebbezés alapjául szolgáló jogalapokat, ugyanilyen pontosan és egyértelműen kell meghatároznia az egyes jogalapok által felvett jogkérdést, pontosítania kell, hogy ez a kérdés jelentős‑e az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából, és konkrétan kell kifejtenie azokat az okokat, amelyek miatt az említett kérdés jelentős a hivatkozott kritériumra tekintettel. Konkrétan a fellebbezési jogalapokat illetően a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek pontosítania kell azt az uniós jogi rendelkezést vagy azt az ítélkezési gyakorlatot, amelyet a megtámadott ítélet megsértett, tömören ki kell fejtenie, hogy a Törvényszék mennyiben alkalmazta állítólagosa tévesen a jogot, továbbá jeleznie kell, hogy ez a téves jogalkalmazás milyen mértékben befolyásolta a megtámadott ítéletben szereplő megoldást (2019. október 10‑i KID‑Systeme kontra EUIPO végzés, C‑577/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:854, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Amennyiben a hivatkozott téves jogalkalmazás az ítélkezési gyakorlat megsértését eredményezi, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemben tömören, ugyanakkor – a fellebbezett ítélet vagy végzés fellebbező által megkérdőjelezett pontjainak, egyúttal pedig a Bíróság vagy a Törvényszék határozata figyelmen kívül hagyott pontjainak meghatározásával – egyértelműen és pontosan ki kell fejteni először is, hogy hol található az állítólagos ellentmondás, másodszor pedig azokat a konkrét okokat, amelyek miatt ez az ellentmondás jelentős kérdés vet fel az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2019 október 7‑i L’Oréal kontra EUIPO végzés, C‑586/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:845, 16. pont).

18      Az a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelem ugyanis, amely nem tartalmazza a jelen végzés előző pontjában felsorolt elemeket, eleve nem bizonyíthatja, hogy a fellebbezés egy, a megengedhetőségét igazoló, az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel (2019. október 10‑i KID‑Systeme kontra EUIPO végzés, C‑577/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:854, 14. pont).

19      E tekintetben először is a jelen végzés 7., 8. és 10. pontjában hivatkozott azon érveket illetően, amelyek szerint a Törvényszék eltért a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatától, hangsúlyozni kell, hogy – a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelem szerzőjére háruló bizonyítási tehernek megfelelően – ez az érvelés önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a jelen fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel, mivel a kérelmet előterjesztő félnek e célból a jelen végzés 17. pontjában kimondott valamennyi követelményt tiszteletben kell tartania (lásd ebben az értelemben: 2019 október 7‑i L’Oréal kontra EUIPO végzés, C‑586/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:845, 16. pont). Márpedig a jelen ügyben a fellebbező – amellett, hogy nem tartja tiszteletben ezeket a követelményeket – annak állítására szorítkozik, hogy a Törvényszék megsértette a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatát.

20      Ami másodszor a jog Törvényszék általi állítólagosan téves alkalmazásával kapcsolatos, a jelen végzés 9., 11. és 12. pontjában szereplő érveket illeti, meg kell állapítani, hogy a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti jelen kérelem nem pontosítja, hogy a Törvényszék mely uniós jogi rendelkezést vagy melyik ítélkezési gyakorlatot sértette meg akkor, amikor elkövette a 11. és 12. pontban említett érvek keretében hivatkozott hibákat. Mindenesetre az alapján, hogy egy fellebbezés a fellebbezett ítélettel kapcsolatos bizonyos konkrét jogkérdéseket vet fel, önmagában nem lehet úgy tekinteni, hogy a fellebbezést a Bíróságnak meg kell engednie. A fellebbezőnek ugyanis bizonyítania kell, hogy – az általa a fellebbezésben hivatkozott jogkérdésektől függetlenül – a fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős egy vagy több kérdést vet fel, mivel e kritérium hatálya túllép a fellebbezett ítélet, végső soron pedig a fellebbezés keretén (lásd ebben az értelemben: 2019 október 7‑i L’Oréal kontra EUIPO végzés, C‑586/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:845, 11. és 12. pont). Márpedig a jelen kérelemből ennek bizonyítása nem tűnik ki.

21      Ami harmadszor és utolsósorban a jelen végzés 13. és 14. pontjában szereplő azon érvelést illeti, amely szerint a fellebbezés új jogkérdéseket vet fel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szempontjából, meg kell állapítani, hogy a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti jelen kérelem nem pontosítja azt sem, hogy a Törvényszék mely uniós jogi rendelkezést vagy melyik ítélkezési gyakorlatot sértette meg akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy az egyéni jellegnek a szóban forgó formatervezési minta által képviselt termék leírása alapján való meghatározása céljából általánosságban a gépjárművekre támaszkodik. Ezen túlmenően az, hogy valamely jogkérdés nem képezte a Bíróság általi felülvizsgálat tárgyát, nem jelenti azt, hogy ez a kérdés szükségszerűen jelentős az uniós jog fejlődése szempontjából, mivel a fellebbezőnek továbbra is bizonyítania kell a kérdés jelentőségét oly módon, hogy nemcsak a kérdés újszerűségére, hanem azon okokra vonatkozóan is pontos információkkal szolgál, amelyek miatt az említett kérdés jelentős az uniós jog fejlődése szempontjából (2019. szeptember 30‑i All Star kontra EUIPO végzés, C‑461/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:797, 16. pont). Márpedig a jelen ügyben a fellebbező annak állítására szorítkozik, hogy az ezen érvelésben hivatkozott jogkérdések az uniós jog fejlődése miatt érdekesek, e tekintetben pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatának hiányára utal, más információval azonban nem szolgál.

22      Következésképpen a fellebbező nem bizonyítja – ahogyan az őt terheli –, hogy a fellebbezésében felvetett kérdések jelentősek az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából.

23      A fenti megfontolásokra figyelemmel a fellebbezést nem lehet megengedhetőnek nyilvánítani.

 A költségekről

24      Az eljárási szabályzat 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni.

25      A jelen ügyben, mivel a jelen végzést a Bíróság azelőtt hozta meg, hogy az ellenérdekű feleknek a fellebbezést kézbesítették volna, következésképpen azelőtt, hogy az ellenérdekű feleknek költségei merülhettek volna fel, úgy kell határozni, hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) a következőképpen határozott:

1)      A fellebbezés nem megengedhető.

2)      A Dr. Ing. h.c. F. Porsche AG maga viseli saját költségeit.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.