AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)
2008. október 14.(*)
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – Sikertelen szóbeli vizsga – A tartaléklistára való felvétel megtagadása – Indokolási kötelezettség – A vizsgabizottság eljárása titkosságának tiszteletben tartása – A pervezető intézkedésben foglaltak teljesítésének intézmény általi megtagadása”
Az F‑74/07. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján
Stefan Meierhofer (lakóhelye: München [Németország], képviseli: H.‑G. Schiessl ügyvéd)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: B. Eggers és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kreppel elnök, H. Tagaras (előadó) és S. Gervasoni bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. április 23‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2007. július 3‑án faxon érkezett keresetlevelében (az eredeti példány benyújtására ezt követően, július 5‑én került sor) S. Meierhofer lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyfelől semmisítse meg az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által szervezett EPSO/AD/26/05 jelzésű versenyvizsga vizsgabizottsága által 2007. május 10‑én hozott, őt az említett versenyvizsgán tett szóbeli vizsgájának sikertelenségéről tájékoztató határozatot, valamint a 2007. május 10‑i határozat felülvizsgálatára irányuló kérelmének helyt nem adó 2007. június 19‑i határozatot, másfelől kötelezze az alperest arra, hogy értékelje újra a vizsgát, és őt vegye fel a tartaléklistára.
Jogi háttér
Általános közösségi jog és a személyzeti szabályzat
2 Az EK 253. cikk szerint:
„Az Európai Parlament és a[z Európai Unió] Tanács[a] által közösen elfogadott, továbbá a Tanács vagy a[z Európai Közösségek] Bizottság[a] által elfogadott rendeleteknek, irányelveknek és határozatoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra vagy véleményre, amelyet e szerződés értelmében be kell szerezni.”
3 Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 25. cikke második bekezdésének szövege a következő:
„Az e személyzeti szabályzat alapján egy meghatározott személyre vonatkozóan hozott minden határozatot írásban haladéktalanul közölni kell az érintett tisztviselővel. A tisztviselőt hátrányosan érintő minden határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat.”
4 A személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke értelmében:
„A felvételi bizottság eljárása nem nyilvános.” [helyesen: A vizsgabizottság eljárása titkos.]
A versenyvizsga‑kiírás
5 Az EPSO 2005. július 20‑án közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 178A., 3. o.) az „EPSO/AD/26/05: jog” jelzésű versenyvizsga kiírását.
6 Egyfelől a versenyvizsga‑kiírás „A. A feladatok jellege, jelentkezési feltételek (szükséges képességek)” címének „I. A feladatok jellege” pontjában az „Európai Unió tevékenységével kapcsolatos elemzési, tervezési, kutatási és ellenőrzési feladatok ellátása” szerepel, a jogi szakterületet illetően pedig a következőképpen rendelkezik:
„EPSO/AD/26/05: jog
– közösségi jogi aktusok tervezeteinek tervezése, elemzése és kidolgozása,
– jogi tanácsadás,
– kutatómunka a tagállamok jogára, a közösségi és a nemzetközi jogra vonatkozóan,
– részvétel nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalásokon,
– határozattervezetek elemzése és előkészítése, például a versenyjog területén,
– a tagállamok jogának vizsgálata és figyelemmel kísérése a közösségi jognak való megfelelésük ellenőrzése érdekében,
– akták vizsgálata a pert megelőző szakaszban (a közösségi jog megsértése, panasz stb.),
– a peres eljárásokkal kapcsolatos különböző feladatok; az intézmények álláspontjának kidolgozása – elsősorban az Európai Közösségek Bírósága és az Elsőfokú Bíróság előtti – peres ügyekben; jogi feladatok a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság hivatalában,
– tervezési, előkészítési és végrehajtási feladatok a bel- és igazságügyek terén.”
7 Másfelől a versenyvizsga‑kiírás „B. A versenyvizsga menete” címében a következő szabályok szerepelnek a szóbeli vizsgát és a tartaléklistára való felvételt illetően:
„Szóbeli vizsga – Értékelés
e) A vizsgabizottság előtti meghallgatás a vizsgázó fő nyelvén, az A. cím I. pontjában szereplő feladatok ellátására való képességének értékelése céljából. A meghallgatás többek között a szakterülettel kapcsolatos speciális ismeretekre, valamint az Európai Unióval, az uniós intézményekkel és szakpolitikákkal kapcsolatos ismeretekre vonatkozik. Az elbeszélgetés során a második nyelv ismeretét is felmérik. Az elbeszélgetés célja továbbá annak értékelése, hogy a vizsgázó hogyan képes alkalmazkodni az európai közszolgálat jellegéből és a multikulturális környezetből fakadó munkakörülményekhez.
A vizsgán 0–50 pont szerezhető (a sikeres vizsgához legalább 25 pont elérése szükséges).
[…]
5. A tartaléklistára való felvétel
A vizsgabizottság versenyvizsgánként, a vizsgázókat eredményük alapján (legfeljebb négy) csoportba osztva és a csoportokon belül betűrendben feltüntetve, összeállítja a tartaléklistákat az írásbeli [d)] és a szóbeli [e)] vizsgán összesítve legjobb, valamint az egyes vizsgákon a minimális pontszámot elért […] (A. cím, a sikeresen vizsgázók száma) vizsgázóból.
[…]”
A jogvita alapját képező tényállás
8 A német állampolgárságú felperes részt vett az EPSO/AD/26/05 jelzésű versenyvizsgán. Az előválogató teszt és az írásbeli vizsga sikeres teljesítését követően, 2007. március 29‑én részt vett a szóbeli vizsgán.
9 Az EPSO/AD/26/06 jelzésű versenyvizsga vizsgabizottságának elnöke 2007. május 10‑i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a szóbeli vizsgán 24,5 pontot kapott, ami nem éri el a 25/50 pontos minimális pontszámot, és így nem vehető fel a tartaléklistára.
10 A felperes 2007. május 11‑i levelében az említett 2007. május 10‑i határozat felülvizsgálatát kérte arra való hivatkozással, hogy a szóbeli vizsga után maga által készített és a keresethez csatolt beszámoló alapján a vizsga során legalább a kérdések 80%‑ára helyesen válaszolt. Kérte tehát, hogy ellenőrizzék a szóbeli vizsgán elért eredményét, vagy ennek hiányában egyenként indokolják az említett vizsgán feltett kérdésekre kapott pontszámait.
11 Az EPSO/AD/26/06 jelzésű versenyvizsga vizsgabizottságának elnöke 2007. június 19‑i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a bizottság a felülvizsgálatot elvégezte, de eredményének módosítását nem találta indokoltnak. A levélben azt is közölték a felperessel, hogy egyfelől a speciális ismereteket illetően válasza többször volt elégtelen, mint kielégítő, másfelől a szóbeli vizsga a versenykiírásban szereplő szempontok szerint zajlott, és mivel a személyzeti szabályzat III. mellékletnek 6. cikke értelmében a bizottság eljárása titkos, a vizsgázókkal sem a pontozási táblázat („marking grid”), sem a szóbeli vizsgán az egyes kérdésekre kapott pontokat tartalmazó kimutatás („breakdown of their marks for the oral test”) nem közölhető.
A felek kérelmei és az eljárás
12 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg az EPSO/AD/26/06 jelzésű versenyvizsga vizsgabizottsága 2007. május 10‑i határozatát;
– semmisítse meg az EPSO/AD/26/06 jelzésű versenyvizsga vizsgabizottsága 2007. június 19‑i, a felperes 2007. május 11‑i felülvizsgálat iránti kérelmének helyt nem adó határozatát;
– kötelezze a Bizottságot, hogy a hatályos vizsgakövetelmények figyelembevételével értékelje újra a felperes 2007. március 29‑én tett szóbeli vizsgáját;
– kötelezze a Bizottságot, hogy az új vizsgaeredmény figyelembevételével hozzon új határozatot a felperesnek az EPSO/AD/26/05 jelzésű versenyvizsga keretében zajlott közösségi személyzeti felvételi eljárás tartaléklistájára történő felvételéről;
– kötelezze a Bizottságot a fenti 3. és 4. francia bekezdés alapján meghozandó határozatok indokolására;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
13 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– mindegyik felet kötelezze a saját költségei viselésére.
14 Az eljárási szabályzat 55. cikke alkalmazásában meghozott pervezető intézkedések keretében a Közszolgálati Törvényszék a feleknek 2008. február 7‑én elküldött tárgyalásra készített előkészítő jelentésben felhívta a Bizottságot, hogy a tárgyalás előtt nyújtsa be:
a) a felperes szóbeli vizsgájára vonatkozó pontozási táblázatot és az általa kapott pontokat tartalmazó kimutatást („the marking grid”, illetve „the breakdown of [the] marks for the oral test”), amelyekre a felülvizsgálat iránti kérelmének helyt nem adó 2007. június 19‑i határozat hivatkozik,
b) a felperes szóbeli vizsgán nyújtott teljesítményének értékelésére vonatkozó bármely más adatot,
c) a sikertelen szóbeli vizsgát eredményező pontszámot kapott más vizsgázók eredményét tartalmazó jegyzéket a nevek megjelölése nélkül,
d) azon számításokat, amelyek alapján a felperes a szóbeli vizsgán pontosan 24,5/50 pontos eredményt ért el.
15 A Közszolgálati Törvényszék ugyanebben a tárgyalásra készített előkészítő jelentésben, miután felhívta a feleket, hogy szóbeli előadásukban érdemben térjenek ki az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapra, jelezte, hogy egyfelől a pervezető intézkedések célja az, hogy „a lehető legeredményesebbé tegye az erre a jogalapra (valamint a hatályos vizsgakövetelmények nyilvánvaló megsértésére alapított és lényegében az indokolási kötelezettséghez köthető jogalapra) vonatkozó vitát”, másfelől az említett előkészítő jelentés a)‑d) pontjában szereplő adatokat csak a vizsgabizottsági eljárás titkossága elvével összeegyeztethető módon, és/vagy – adott esetben – azon adatok törlését követően közli a felperessel, amelyek hozzáférhetővé tétele sértené az említett elvet.
16 A pervezető intézkedésekre válaszul a Bizottság a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. február 18‑án faxon érkezett levelében (az eredeti példány benyújtására ezt követően, február 19‑én került sor) a tárgyalásra készített előkészítő jelentés c) pontjában kérteknek megfelelően elküldte a Közszolgálati Törvényszéknek a sikertelen szóbeli vizsgát tett más vizsgázók sikertelen vizsgát eredményező pontszámát a nevek megjelölése nélkül tartalmazó táblázatot. A Bizottság azonban megtagadta az említett jelentés a), b) és d) pontjában szereplő pervezető intézkedésekben foglaltak teljesítését, lényegében arra hivatkozva, hogy a vizsgabizottság eljárására vonatkozó szabályok megsértésére utaló bizonyíték hiányában a kizárólag az indokolási kötelezettségre alapított jogalap – tekintettel a vizsgabizottsági eljárás titkosságára – nem indokolja a Közszolgálati Törvényszék által kért többi adat és dokumentum szolgáltatását. A Bizottság egyébiránt megjegyezte, hogy nem köteles olyan adatokat és dokumentumokat szolgáltatni, mint amelyeket a Közszolgálati Törvényszék – a jelen ügyhöz hasonlóan – pervezető intézkedésekben vagy akár a bizonyításfelvétel során kér.
17 2008. március 20‑án a felperes 2008. március 17‑i keltezésű, a Bizottságnak címzett pervezető intézkedésekkel, jelesül a Közszolgálati Törvényszék valamennyi kérése teljesítésének a Bizottság általi megtagadásával kapcsolatos észrevételeket nyújtott be a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához.
18 A Bizottság válaszul 2008. május 19‑én az említett felperesi beadvánnyal kapcsolatos észrevételeket nyújtott be a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához.
A kereset tárgyáról
19 Meg kell állapítani, hogy a felperes többek között az őt a versenyvizsgán tett szóbeli vizsgájának sikertelenségéről tájékoztató 2007. május 17‑i határozat, valamint a felülvizsgálat iránti kérelmének helyt nem adó 2007. június 19‑i határozat megsemmisítését kéri. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, ha egy vizsgázó a vizsgabizottság határozatának felülvizsgálatát kéri, akkor a vizsgabizottság által a vizsgázó helyzetéről a felülvizsgálatot követően hozott határozat jelenti a neki sérelmet okozó aktust (az Elsőfokú Bíróság T‑95/00. és T‑96/00. sz., Zaur‑Gora és Dubigh kontra Bizottság ügyben 2001. április 3‑án hozott végzésének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑79. o. és II‑379. o.] 24–27. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑386/00. sz., Gonçalves kontra Parlament ügyben 2002. január 23‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑13. o. és II‑55. o.] 39. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑294/03. sz., Gibault kontra Bizottság ügyben 2005. május 31‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑141. o. és II‑635. o.] 22. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑173/05. sz., Heus kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑A‑2‑1695. o.] 19. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑100/04. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé, jelenleg a Bíróság előtt C‑231/08. P. számon folyamatban lévő fellebbezési ügy] 30. pontja). Ennélfogva a 2007. június 19‑én, a felperes 2007. május 11‑én benyújtott felülvizsgálat iránti kérelme nyomán elfogadott határozat a vizsgabizottság kezdeti, 2007. május 10‑i határozata helyébe lépett, és az jelenti a sérelmet okozó aktust.
20 Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a felperes a keresetet kizárólag az EPSO/AD/26/05 jelzésű versenyvizsga vizsgabizottságának 2007. június 19‑i határozata ellen nyújtotta be.
A jogkérdésről
A felek érvei
21 Keresetének alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik.
22 Egyrészt arra, hogy a Bizottság nem tett eleget a 2007. május 10‑i határozat indokolására vonatkozó kötelezettségének (lásd a jelen ítélet 9. pontját), holott ez a kötelezettség szerepel az EK 253. cikkben, a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében említett „titoktartási kötelezettség” pedig csak harmadik személyekkel szemben áll fenn, a vizsgázókkal szemben nem. A Bizottság szerint a vizsgázó azon lehetőségét illetően, hogy megismerje a vizsgabizottság eljárásának részleteit, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke olyan speciális rendelkezést tartalmaz, amely tiltja a vizsgabizottságban kialakult álláspontok és a vizsgázók egyéni vagy összehasonlító értékelését befolyásoló részletek nyilvánosságra hozatalát; következésképpen a szóbeli vizsgán kapott pontszámnak a felperessel való közlésével a Bizottság eleget tett indokolási kötelezettségének.
23 A felperes azt állítja továbbá, hogy eljárási hiba történt, mivel a vizsgabizottság elnöke, Singer úr nem vette igénybe a szóbeli vizsga franciára történő szinkrontolmácsolásának követését lehetővé tevő fülhallgatót, és így nem értette meg a felperes által németül adott válaszokat. A Bizottság úgy véli, hogy ez a jogalap nem megalapozott, mivel – azonkívül, hogy Singer úr tökéletesen beszél németül, és a vizsgabizottság tagjai nem kötelesek igénybe venni a szinkrontolmácsolást – egyfelől a felperest nem részesítették egyenlőtlen bánásmódban, hiszen Singer úr a szóbeli vizsgán németül válaszoló többi 94 pályázó esetében sem vette igénybe a szinkrontolmácsolást, másfelől ezt amúgy sem lehetne eljárási szabálytalanságnak tekinteni.
24 Végül a felperes arra hivatkozik, hogy tekintettel a szóbeli vizsgán általa adott számos teljes körű és vitathatatlanul helyes válaszra, teljesítményének 50%‑osnál alacsonyabbra értékelése a versenyvizsga vizsgabizottságának eljárását meghatározó szabályok és a hatályos vizsgakövetelmények nyilvánvaló megsértését jelenti, és csak ilyen szabályellenességnek lehet az eredménye. A Bizottság szerint nincs szó nyilvánvaló értékelési hibáról, mivel a versenyvizsga‑bizottságok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, és ez tovább bővül a szóbeli vizsga során, amelynek alkalmával a vizsgabizottság figyelembe veheti a pályázók válaszait, sőt tapasztalatukat és személyiségüket is.
25 A Közszolgálati Törvényszék által hozott, a 2008. február 7‑én kelt tárgyalásra készített előkészítő jelentésben szereplő pervezető intézkedésekre válaszul a Bizottság a Közszolgálati Törvényszék által kért egyes adatok (lásd a jelen ítélet 16. pontját) közlésének megtagadását azzal indokolja, hogy felperes nem bizonyította a vizsgabizottság eljárására vonatkozó szabályok megsértését, és hogy a vizsgabizottság határozata – az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – következésképpen nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát. A Bizottság elismeri, hogy az Elsőfokú Bíróság T‑53/00. sz., Angioli kontra Bizottság ügyben 2003. január 23‑án hozott ítélet [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑13. o. és II‑73. o.] alapjául szolgáló esetben az érdekeltnek kiadta „a szóbeli vizsgán az egyes kérdésekre kapott pontjait tartalmazó kimutatást”, de hangsúlyozza, hogy „egyedülálló kivételről” volt szó, és a vizsgabizottság eljárására vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az indokolási kötelezettség állítólagos megsértése a jelen ügyben nem indokolja a felperes „értékelő lapjának” közlését, amely tartalmazza a pontozási táblázatot, a szóbeli vizsgán kiosztott pontokat és a vizsgabizottság tagjainak értékelését. A Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az érvényességének kétségbe vonhatóságára utaló bármilyen ténykörülmény hiányában a vitatott aktusra is alkalmazni kell a közösségi jogi aktusok érvényességére vonatkozó vélelmet, és a Közszolgálati Törvényszék nem kérheti a szóban forgó információkat.
26 A pervezető intézkedésekben kért egyes adatok Bizottság általi megtagadásával kapcsolatos észrevételeiben a felperes a személyzeti szabályzat 27. cikkére hivatkozva újból megerősítette, hogy a vizsgabizottság eljárására vonatkozó szabályokat nyilvánvalóan megsértették, a vizsgabizottság ugyanis nem tárgyilagosan értékelte az általa a szóbeli vizsgán nyújtott tényleges teljesítményt, illetve nem indokolta határozatát. Mivel a jelen ügyben nyilvánvaló az említett szabályok megsértése, a rá nehezedő bizonyítási tehernek kivételesen enyhébbnek kellene lennie, mert akaratától függetlenül lehetetlen számára bizonyítékot szolgáltatni. Ezenkívül a felperes azt is felrója a Bizottságnak, hogy – figyelembe véve az említett Angioli kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügyet – megsértette az egyenlő bánásmód elvét.
27 Az előző pontban ismertetett észrevételekre válaszul a Bizottság arra hivatkozik, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján jellegénél fogva lehetetlen, hogy a szóbeli vizsgát a közösségi bíróság utólag felülvizsgálja, és ezért az indokolási kötelezettség teljesítéseként elegendő csak az összesített eredményt közölni. Ezenkívül kitart amellett, hogy tekintettel egyrészt a felperes szóbeli vizsgán nyújtott teljesítményének a vizsgabizottság tagjai általi megfelelő értékelésére, másrészt az indokolási kötelezettség teljesítésére, harmadrészt az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására, nincs szó a vizsgabizottság eljárására vonatkozó szabályok nyilvánvaló megsértéséről. Hozzáteszi még, hogy a felperes nem tudott elegendő bizonyítékot szolgáltatni az említett szabályok nyilvánvaló megsértéséről.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
28 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy keresete alátámasztására a felperes az indokolási kötelezettség megsértésére, eljárási hibára és nyilvánvaló értékelési hibára alapított három jogalapra hivatkozik. Miután a Bizottság ellenkérelmében az egyenlő bánásmód elvére vonatkozó észrevételeket tett, a felperes 2008. március 17‑i kiegészítő kérelmében az említett elv állítólagos megsértésén alapuló érveket hozott fel, amelyekre a Bizottság 2008. május 19‑i észrevételében válaszolt. Mivel a felperes keresetében nem szerepel az egyenlő bánásmód elvének megsértése, a Közszolgálati Törvényszéknek meg kell állapítania, hogy az említett érvek elfogadhatatlanok, és azokat nem szükséges megvizsgálni.
29 A felperes keresetében felhozott három jogalap közül elsőként az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot kell megvizsgálni.
30 E tekintetben először azt kell megállapítani, hogy az EK 253. cikkből és a személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdéséből az következik, hogy a személyzeti szabályzat alkalmazásában egy meghatározott személyre vonatkozóan hozott és a személyt hátrányosan érintő minden határozatot indokolni kell. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség nemcsak a közösségi jog alapvető elve, hanem az intézmények aktusainak lényeges alaki kelléke, amelynek célja egyfelől, hogy a bíróságnak lehetővé tegye az adott határozat jogszerűségének felülvizsgálatát, másfelől az érdekeltnek a szükséges felvilágosítással szolgáljon a határozat megalapozottságáról, és lehetővé tegye számára annak megítélését, hogy célszerű‑e keresetet benyújtania (erre vonatkozóan lásd a Bíróság C‑310/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2002. március 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑2289. o.] 48. pontját és C‑113/00. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑7601. o.] 47. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑1/90. sz., Pérez‑Minguez Casariego kontra Bizottság ügyben 1991. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑143. o.] 73. pontját, T‑583/93. sz., P kontra Bizottság ügyben 1995. június 8‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑137. o. és II‑433. o.] 24. pontját és a T‑280/94. sz., Lopes kontra Európai Bíróság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑77. o. és II‑239. o.] 148. pontját).
31 A versenyvizsga‑bizottsági határozatokat illetően azonban, a Bíróság által kifejtettek értelmében az indokolási kötelezettséget össze kell egyeztetni a vizsgabizottsági eljárásnak a személyzeti szabályzat III. melléklete 6. cikkén alapuló titkosságával, ami azért lett bevezetve, hogy garantálják a versenyvizsga‑bizottságok függetlenségét és eljárásuk tárgyilagosságát azáltal, hogy megvédik őket a külső beavatkozástól és nyomásgyakorlástól függetlenül attól, hogy az a közösségi adminisztráció, az érdekelt vizsgázók vagy harmadik személyek részéről tapasztalható‑e. A Bíróság különösen úgy ítélte meg, hogy a titkosság tiszteletben tartása akadálya mind a vizsgabizottsági tagok egyéni álláspontja, mind a vizsgázók egyéni vagy összehasonlító értékelését befolyásoló adatok felfedésének, illetve hogy a versenyvizsga‑bizottság határozatainak indokolása során tekintettel kell lenni a szóban forgó bizottság eljárásának jellegére, amely a vizsgázók képességei felmérésének szakaszában elsősorban összehasonlító jellegű, és ezért szükségképpen titkos (erre vonatkozóan lásd a Bíróság C‑254/95. P. sz., Parlament kontra Innamorati ügyben 1996. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3423. o.] 24–28. pontját).
32 E megfontolások alapján a közösségi bíróság következetesen azt állapítja meg, hogy „a különböző vizsgákon elért eredmény közlése” elegendő indokolása a vizsgabizottság határozatainak (a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ítélet 31. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑153/95. sz., Kaps kontra Bíróság ügyben 1996. május 21‑én hozott ítélet [EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑233. o. és II‑663. o.] 81. pontja; T‑167/99. és T‑174/99. sz., Giulietti és társai kontra Bizottság ügyben 2001. május 2‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑93. o. és II‑441. o.] 81. pontja, a fent hivatkozott Angioli kontra Bizottság ítélet 69. pontja és a fent hivatkozott Gibault kontra Bizottság ítélet 39. pontja).
33 Ez a megállapítás érvényes azokban az esetekben is, amikor a versenyvizsga írásbeli vagy a szóbeli vizsgájának eredménye az adott vizsga különböző feladataira adott több egyedi pontszámból tevődik össze. Ugyanez a helyzet, ha az érdekelttel az írásbeli és a szóbeli vizsga különböző értékelési szempontjai szerinti részeredményt közlik. Ezekben az esetekben ugyanis az egyedi pontszámoknak vagy a részeredménynek a sikertelenül vizsgázókkal való közlése nemcsak a kiválasztási eljárás következő szakaszából való kizárásukról tájékoztatja őket, hanem sikertelenségük okairól is, mivel utalást tartalmaz azokra a témakörökre vagy szempontokra, amelyek kapcsán a vizsgabizottság nem kielégítőnek ítélte teljesítményüket.
34 A jelen ítélet 31. és 32. pontjában említett ítélkezési gyakorlat – legalábbis közvetlenül – nem tesz különbséget több egyedi pontszám vagy részeredmény, illetve a sikertelen vizsgát eredményező egyetlen egyedi pontszám közlése között. Ebből azonban nem következhet, hogy a sikertelen vizsgát eredményező egyetlen egyedi pontszám közlése – az adott ügy sajátos körülményeitől függetlenül – minden esetben elegendő indokolásnak minősül.
35 Egyfelől ugyanis sem a jelen ítélet 31. és 32. pontjában bemutatott ítélkezési gyakorlat megfogalmazása, sem a háttere alapján nem lehet a „különböző vizsgákon elért eredményre” való hivatkozást úgy értelmezni, hogy az egyedül a sikertelen vizsgát eredményező egyedi pontszámra vonatkozik, a többi kapott pontszámra – például a részeredményekre – nem; ez utóbbiakat illetően különösen azokban az esetekben nem lehet az említett értelmezésre jutni, amikor az írásbeli vagy – a jelen ügyhöz hasonlóan – a szóbeli szakasz egyetlen feladatból áll, és így egyetlen pontszámot eredményez. E tekintetben a Közszolgálati Törvényszék a szóban forgó ítélkezési gyakorlatban használt általános kifejezéseket, valamint azt a körülményt emeli ki, hogy a 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapját jelentő, fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ítéletben az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos sérelem nem arra vonatkozott, hogy az alperes intézmény nem közölt több egyedi pontszámot vagy részeredményt a felperessel, hanem arra, hogy a vizsgabizottság által figyelembe vett szempontokat és a vitatott határozat indokait nem közölte (lásd a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ítélet 22. pontját). Ugyanez szerepel azokban az ítéletekben – például a fent hivatkozott Angioli kontra Bizottság ítélet 56–65. pontjában és Gibault kontra Bizottság ítélet 33–35. pontjában –, amelyek a jelen esetben a felperes sikertelen szóbeli vizsgájával kapcsolatosak.
36 Ezenfelül a jelen ügyhöz hasonlóan a vizsgázó versenyvizsgája sikertelen szóbeli szakaszára vonatkozó nemrég tárgyalt ügyben az Elsőfokú Bíróság azt állapította meg, hogy az indokolási kötelezettségbe beletartozhat, hogy a vizsgázó kérésére közölni kell vele a részeredményeit és a vizsgabizottság által az egyik szóbeli vizsgafeladat egyedi pontszámának meghatározásakor követett módszert, és ha a sikertelenül vizsgázó kérésére ezt az indokolást nem adják meg, akkor a közösségi bíróság feladata, hogy pervezető intézkedésekben kérje a vonatkozó részletek közlését (az Elsőfokú Bíróság T‑277/02. sz., Pascall kontra Tanács ügyben 2004. április 28‑án hozott ítélete [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑137. o. és II‑621. o.]). Ebben az ügyben egyébként az Elsőfokú Bíróság hozott ilyen tartalmú intézkedést, és ennek az alperes eleget is tett, aminek következtében az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap tárgytalanná vált (lásd a fent hivatkozott Pascall kontra Tanács ítélet 28–31. pontját).
37 A Közszolgálati Törvényszék megjegyzi egyébként, hogy a Bizottság már maga is közölt részeredményeket a vizsgázókkal, jelesül két olyan ügyben, amely egyetlen feladatból álló szóbeli vizsgán sikertelenül vizsgázók teljesítményére vonatkozott. Az egyik ügyben, amely versenyvizsgával kapcsolatos, a Bizottság közölte az érdekelttel a szóbeli vizsga különböző részeredményeit szempontonként tartalmazó kimutatást (lásd a fent hivatkozott Angioli kontra Bizottság ítélet 79. pontját). A másik ügyben, amely felvételi eljárással függött össze, a Bizottság az Elsőfokú Bíróság kérésére közölte a szóbeli felvételi vizsga szempontonkénti és „– –”‑tól „+ +”‑ig terjedő skálán ábrázolt értékelését (lásd a Bíróság C‑17/07. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 56. pontját). Így, ellentétben azzal, amit a Bizottság a fent hivatkozott Angioli kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügyre hivatkozva a pervezető intézkedésekre adott válaszában állított, a kiegészítő információk – jelesül az értékelési szempontonként kapott pontszámok – közlése nem jelent „egyetlen ügyben előforduló egyedülálló kivételt”, hanem az adott ügy körülményei folytán többször is megtörtént.
38 Másfelől a pontszámokon kívüli részletekre vonatkozó információkat – jelesül a sikertelen vizsgát eredményező pontszám szempontjait vagy indokait, illetve az érintett vizsgázó értékelésével kapcsolatos más információkat – illetően meg kell állapítani, hogy azon állítás ellenére, amely szerint az indokolási kötelezettség teljesíthető az egyedi pontszámok közlésével, éppen az ezt kimondó (lásd a jelen ítélet 32. pontját) ítéletek – beleértve a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ítéletet, illetve különösen a szóbeli szakaszra vonatkozó olyan ítéleteket, mint például a fent hivatkozott Angioli kontra Bizottság ítélet (71–85. pont) vagy a Gibault kontra Bizottság ítélet (42. pont) – szövegéből az következik, hogy a közösségi bíróság nem alkalmazza automatikusan a fent említett ítélkezési gyakorlatot, hanem minden esetet az ügy sajátos hátterét és az érintett vizsgázók kéréseit figyelembe véve vizsgál.
39 A 35–37. pontban, valamint az előző pontban szereplő megfontolásokat megerősíti a versenyvizsgák írásbeli szakaszának sikertelenségével kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlat, amelynek alapján a vizsgázó gyakorlatilag olyan eléggé részletes tájékoztatást kap sikertelensége okairól, amely nemcsak a különböző egyedi pontszámaira terjed ki, hanem a sikertelen vizsgát és a versenyvizsga folytatásából való kizárását eredményező pontszám indokaira, valamint egyéb részletekre is. A közösségi bíróság döntése értelmében ugyanis „a nem továbbjutott vizsgázók adott esetben megkap[hat]ják a szóban forgó versenyvizsgát szervező intézménytől kijavított dolgozataikat és/vagy a vizsgabizottság által megállapított általános értékelési szempontokat, méghozzá – ahogyan a szóban forgó ügyben is – az intézmény és az említett vizsgázók közötti bírósági eljárás során, az iratok szándékos közlésével vagy az intézmény által kialakított olyan gyakorlat keretében, amely arra irányul, hogy a személyzeti szabályzat III. mellékletének a vizsgabizottsági eljárás titkosságát előíró 6. cikke tiszteletben tartása mellett átláthatóbbá tegye a felvételi eljárásokat” (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑72/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. június 25‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑169. o. és II‑861. o.] 70. pontját és T‑233/02. sz., Panagiotou kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑201. o. és II‑989. o.] 31. pontját). Egyébként megállapítható, hogy az intézmények több alkalommal is megküldték közvetlenül a felperesnek, illetve saját kérésére a közösségi bíróságnak a kijavított írásbeli dolgozatot és/vagy a dolgozat értékelését tartalmazó értékelő lapot (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑371/03. sz., Voci kontra Tanács ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑209. o. és II‑957. o.] 115–117. pontját, a Közszolgálati Törvényszék F‑73/06. sz., Van Neyghem kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé, jelenleg az Elsőfokú Bíróság előtt T‑105/08. P. számon folyamatban lévő fellebbezési ügy] 72., 79. és 80. pontját és F‑147/06. sz., Dragoman kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 4‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 21., 82. és 83. pontját). Igaz ugyan, hogy az érdekeltek – a szóbeli vizsgát lefolytató bizottság általuk ismert tagjaival ellentétben – általában nem ismerik az írásbeli dolgozatokat javító személyeket (akik így védve vannak a jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott ítéletben említett beavatkozástól és nyomásgyakorlástól), a Közszolgálati Törvényszék számára e körülmény nem igazolhatja objektív módon azt, hogy jelentős különbségek legyenek a sikertelen írásbeli vizsga esetén fennálló, az e pontban bemutatott ítélkezési gyakorlat keretében meghatározott indokolási követelmények, illetve a Bizottság által a sikertelen szóbeli vizsgára vonatkozóan felhozott követelmények között; ez utóbbi követelmények értelmében az alapul fekvő ügyben a jelen ítélet 42–47. pontjában leírt körülmények ellenére a felperessel kizárólag a sikertelen vizsgát eredményező egyedi pontszámot kellene közölni.
40 Következésképpen meg kell állapítani, hogy bár az indokolási kötelezettség és a vizsgabizottsági eljárás titkossága összeegyeztetésének eredménye – különösen a tekintetben, hogy a sikertelen vizsgát eredményező egyetlen egyedi pontszámnak a vizsgázóval való közlése elegendő‑e az említett kötelezettség teljesítéséhez – általában a titkosság elve érvényesülésének kedvez, sajátos körülmények esetén más eredményre is lehet jutni. Ez a következtetés semmilyen vonatkozásban nem ellentétes a vizsgabizottsági eljárás titkosságának elvével, amely a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében szerepel, és összhangban van az ítélkezési gyakorlat átláthatóságot előtérbe helyező legújabb fejlődési irányával (e tekintetben lásd a Bíróság C‑64/05. P. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletét [EBHT 2007., I‑11389. o.], a C‑39/05. P. és C‑52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács ügyben 2008. július 1‑jén hozott ítéletét [az EBHT‑ban még nem tették közzé], valamint az Elsőfokú Bíróság T‑194/04. sz., Bavarian Lager kontra Bizottság ügyben 2007. november 8‑án hozott ítéletét [EBHT 2007., II‑4523. o., jelenleg a Bíróság előtt C‑28/08. P. számon folyamatban lévő fellebbezési ügy]).
41 A Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben fennállnak az előző pont értelmében vett sajátos körülmények.
42 Először is a 2007. május 10‑i határozatból (lásd a jelen ítélet 9. pontját) kétségtelenül kiderül, hogy a felperes szóbeli vizsgájának sikertelensége nagyon kevés ponton múlt. Ilyen körülmények között az érdekelt részéről ésszerű, hogy kiegészítő tájékoztatást kér, még ha csak azért is, hogy meggyőződjön a pontszáma kiszámításának helyességéről, vagy értesüljön az arra vonatkozó esetleges kerekítésről.
43 Másodszor az is kétségtelen, hogy a felperes a szóbeli vizsgán csak egyetlen egyedi pontszámot kapott, aminek következtében a jelen ítélet 33. pontjában szereplő esettel ellentétben nem tudja megállapítani azokat az említett pontban szereplő információkat, amelyekre szüksége lenne az említett vizsga sikertelensége okainak megértéséhez (éppen azért nem, mert sikertelensége – mint említésre került – nagyon kevésen múlott).
44 Harmadszor ugyanígy kétségtelen, hogy a jelen esetben a felperes sikertelen vizsgát eredményező pontszáma részeredményeken alapul. Ez egyértelműen szerepel a felülvizsgálat iránti kérelmére adott válaszban, illetve a tárgyaláson a Bizottság képviselője is megerősítette.
45 Negyedszer, bár a tárgyaláson a Bizottság képviselője fenntartotta azt az állítását, hogy az EPSO/AD/26/05 jelzésű versenyvizsga kiírásában szereplő valamennyi értékelési szempontot pontozták és figyelembe vették a vizsgázók egyedi pontszámainak kiszámításakor, meg kell állapítani, hogy egyfelől saját nyilatkozata szerint ő maga nem látta az értékelő lapokat (lásd a jelen ítélet 25. pontját), és csak továbbadta a Közszolgálati Törvényszéknek az EPSO‑tól kapott információt, másfelől és elsősorban, miután a Közszolgálati Törvényszék erre rákérdezett, elismerte, nem tudja, hogy ezen értékelési szempontok azonos súllyal lettek‑e mérlegelve, illetve figyelembe lettek‑e véve az említett versenyvizsga‑kiírásban nem szereplő más szempontok. A Közszolgálati Törvényszék többször megkérdezte, hogy a 24,5/50‑es pontszám a versenyvizsga‑kiírásban meghatározott valamennyi értékelési szempont alapján adott részeredmények matematikai összege‑e. A Bizottság képviselője erre a kérdésre igennel válaszolt, annyiban azonban árnyalta álláspontját, hogy nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a felperes sikertelen vizsgát eredményező pontszámának kialakításakor egyéb elemek és megfontolások is figyelembe lettek véve. Márpedig, míg a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ügyben hozott ítélet 29. pontjában említett „javítási szempontok” nem nyilvánosak, és céljuk az, hogy az írásbeli vizsgát javítók – akik rendszerint többen vannak, mint a szóbeli vizsgát lefolytató vizsgabizottsági tagok – egységes szabályok alapján értékelhessék és pontozhassák az írásbeli vizsgát, addig a jelen ügyben szóban forgó és az EPSO/AD/26/05 jelzésű versenyvizsga kiírása B. címének 3. pontjában meghatározott értékelési szempontok nyilvánosak és kötelezőek a vizsgabizottság tagjaira. Ebből következően, a jelen ügy fent ismertetett körülményeire figyelemmel, kizárólag a sikertelen vizsgát eredményező egyedi pontszám közlése sem a felperes, sem a Közszolgálati Törvényszék számára nem teszi lehetővé, hogy meggyőződjön arról, hogy a 2007. május 10‑i és a 2007. június 19‑i határozat nem tartalmaz hibát az egyedi pontszám kiszámításakor figyelembe veendő értékelési szempontok tekintetében, amelyek a jelen ügyben egyrészt a „szakterülettel” kapcsolatos speciális ismeretek, valamint az Európai Unióval, az uniós intézményekkel és szakpolitikákkal kapcsolatos ismeretek, másrészt a második beszélt nyelvi ismeretek, harmadrészt pedig annak értékelésével kapcsolatosak, hogy a vizsgázó hogyan képes alkalmazkodni az európai közszolgálat jellegéből és a multikulturális környezetből fakadó munkakörülményekhez.
46 Ötödször a sikertelen vizsgát eredményező egyedi pontszámnál részletesebb információk felperessel való közlése nem tűnik sem olyannak, mint amely a jelenleg rendelkezésre álló technikai eszközökre figyelemmel jelentős többletmunkát jelentene a Bizottság számára, sem olyannak, mint amely kényes kérdésnek bizonyulhat. Igaz ugyan, hogy a Bizottság képviselője a tárgyaláson megemlítette ezt a két kérdést, a Közszolgálati Törvényszék megjegyzi, hogy azt csak általános jelleggel tette, anélkül hogy ismertette volna azokat a problémákat, amelyek a jelen ügyben adódhatnának, jelesül nem számolt be olyan más vizsgázókról, akik nagyszámban kértek részletesebb tájékoztatást a sikertelen vizsgát eredményező egyedi pontszámuk kapcsán, és nem jelezte, hogy a felperessel részletesebb, de a vizsgabizottság tagjainak egyéni álláspontját vagy az általuk egyenként adott pontszámokat nem tartalmazó információk közlése mennyiben vezethetne kényes helyzetek kialakulásához. A tárgyaláson ugyanis csak azt állította – szintén általános jelleggel –, hogy az említett információk közlése megtagadásának az is az oka, hogy nehéz önként jelentkezőket találni a vizsgabizottságokba, illetve a részletes információk közlése „fellebbezési hullámot” válthat ki versenyvizsgák vizsgázóiból.
47 Hatodszor, amíg a vizsgabizottság 2007. június 19‑i, a felülvizsgálat iránti kérelemnek helyt nem adó határozatában a felperes „speciális ismeretei” kapcsán az szerepel, hogy a nem kielégítő válaszainak száma meghaladta a kielégítőkét, addig az alperes a pervezető intézkedésekre adott válaszában és a tárgyaláson azt közölte, hogy a felperes által a szóbeli vizsgán adott válaszok hiányossága az volt, hogy összességükben nem voltak elég pontosak és egyértelműek. Ezenfelül a Bizottság ez utóbbi kritikát illetően nem jelezte, hogy az a versenyvizsga‑kiírásban meghatározott valamennyi, vagy csak a speciális ismeretekre vonatkozó értékelési szempont tekintetében érvényes‑e. Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság által adott információk hiányosak és ellentmondásosak, amit önmagában az értékelő lapoknak és/vagy a felperes részeredményeinek a közlésével orvosolni lehetett volna.
48 Kiegészítésként a Közszolgálati Törvényszék megjegyzi, hogy a felperes keresetéhez a 2007. március 29‑i szóbeli vizsgájáról készült háromoldalas beszámolót mellékelt. Kétségtelen, hogy a Közszolgálati Törvényszék e dokumentum alapján, amelynek ráadásul az ügy érdemét tekintve nem lehet jelentősége, nem vonhatja kétségbe a vizsgabizottság tagjainak álláspontját, ettől azonban még a felperesnek a szóbeli vizsga eredményével kapcsolatos kifogásai nem homályosak vagy határozatlanok, és azokat nem pontatlanul és rendezetlenül fejtette ki, hanem egyértelmű és pontos, a neki feltett kérdéseket és a válaszait bemutató beszámolón alapulnak.
49 Ebből következően meg kell állapítani, hogy bár a szóbeli vizsgán kapott, sikertelen vizsgát eredményező egyedi pontszám – jelesül a 24,5/50‑ös pontszám – felperessel való közlése több az indokolás egyszerű kezdeténél, amelyhez az ítélkezési gyakorlat szerint (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑71/96. sz., Berlingieri Vinczek kontra Bizottság ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑339. o. és II‑921. o.] 79. pontját) az eljárás során kiegészítő információkat lehet fűzni, azonban a jelen esetben fennálló körülmények között önmagában e pontszám nem elegendő az indokolási kötelezettség teljes körű teljesítéséhez. Következésképpen az a tény, hogy a Bizottság bármiféle kiegészítő információ nyújtását megtagadta, e kötelezettség megsértésének minősül.
50 Nem a Közszolgálati Törvényszék feladata, hogy meghatározza azokat az információkat, amelyeket a Bizottságnak az indokolási kötelezettség teljesítése érdekében közölnie kell az érdekelttel, különösen amikor – a jelen ügyhöz hasonlóan – a Bizottság megtagadja a Közszolgálati Törvényszék által hozott pervezető intézkedésekben foglaltak teljesítését, és ennek következtében nem tudja megismerni a felperes értékelő lapjának tartalmát vagy a szóbeli vizsgája lefolyására – jelesül a pontszáma kialakítására – vonatkozó más részletet.
51 A Közszolgálati Törvényszék megjegyzi azonban, hogy egyes kiegészítő információk mindenesetre – a fent hivatkozott Pascall kontra Tanács ítélet alapjául szolgáló ügyhöz hasonlóan, de különösen a jelen ügyben – közölhetők lettek volna felperessel a vizsgabizottsági eljárás titkosságának – amelynek kereteit az ítélkezési gyakorlat jelölte ki (lásd a jelen ítélet 31. pontját) – veszélyeztetése nélkül, jelesül – a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ítéletnek megfelelően – anélkül, hogy nyilvánosságra kerültek volna akár a vizsgabizottsági tagok egyéni álláspontjai, akár a vizsgázók egyéni vagy összehasonlító értékelésére vonatkozó részletek (lásd a fent hivatkozott Pascall kontra Tanács ítélet 28. pontját). A Közszolgálati Törvényszék elsősorban a versenyvizsga‑kiírásban meghatározott értékelési szempontonkénti részeredményekre gondol; ugyanez érvényes az értékelő lapokra is, amelyeket meg lehetett volna küldeni a felperesnek, ha kitakarják belőlük azokat a részeket, amelyekre a vizsgabizottsági eljárás titkossága vonatkozik. Annak következtében, hogy a Bizottság még azt is megtagadta, hogy kizárólag a Közszolgálati Törvényszékkel közölje ezeket az információkat, a Törvényszéknek nem volt lehetősége arra, hogy teljes körű felülvizsgálatot gyakoroljon. Annak ellenére ugyanis, hogy a Bizottság a tárgyaláson úgy vélte, hogy a pontszámok értékelési szempontonkénti kimutatásának közlése „nem sok újat hozna”, majd a felperes 2008. március 17‑i kiegészítő beadványával kapcsolatos 2008. május 19‑i észrevételeiben azt írta, hogy a Közszolgálati Törvényszék által kért dokumentumoknak – jelesül az értékelő lapoknak – „nincs jelentősége”, az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó jogalap megalapozottságának ilyen értékelésére a Közszolgálati Törvényszéknek, és nem a Bizottságnak van hatásköre.
52 Mindenesetre a Bizottság érvelését követve a Közszolgálati Törvényszéknek nem maradna lehetősége a szóbeli vizsga értékelésének felülvizsgálatára. Márpedig, bár nem végezheti el az értékelést a vizsgabizottság tagjai helyett, a Közszolgálati Törvényszéknek képesnek kell lennie arra, hogy – tekintettel az indokolási kötelezettségre (amelynek jelentőségét a jelen ítélet 30. pontja foglalja össze) – ellenőrizze, hogy a vizsgabizottság tagjai a versenyvizsga‑kiírásban szereplő szempontok alapján pontozták‑e a felperest, és hogy az érdekelt pontszámának kiszámításánál nem vétettek‑e hibát. A Közszolgálati Törvényszéknek arra is képesnek kell lennie, hogy megfelelő korlátok között ellenőrizze a vizsgabizottsági tagok értékelése és az általuk adott pontszámok közötti összefüggést (lásd a Bíróság C‑40/86. sz., Kolivas kontra Bizottság ügyben 1987. június 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1987., 2643. o.] 11. pontját, a fent hivatkozott Van Neyghem kontra Bizottság ítéletének 86. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság F‑127/07. sz., Coto Moreno kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 34. és 36. pontját). Ebből a célból meg kell hoznia az általa az ügy sajátosságaira tekintettel megfelelőnek tartott pervezető intézkedéseket, adott esetben és a jelen ügyhöz hasonlóan annak az alperes intézmény számára történő pontosításával, hogy válaszait kizárólag a vizsgabizottsági eljárás titkosságával összeegyeztethető módon küldi meg az érdekeltnek.
53 A jelen ügyben, annak jellemzőire (jelesül a jelen ítélet 42–47. pontjában tárgyalt körülményekre) tekintettel és a pervezető intézkedések keretében kért információk Bizottság általi szolgáltatásának hiányában (lásd a jelen ítélet 16. pontját), a Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap megalapozott, és annak helyt kell adni.
54 E következtetés helytállóságát nem teheti kétségessé a Bizottságnak a 2008. február 18‑i beadványában kifejtett álláspontja, amely szerint az értékelő lapok és a Közszolgálati Törvényszék által kért más adatok közlésének megtagadását egyfelől az indokolja, hogy a felperes nem állítja és még kevésbé bizonyítja a vizsgabizottság eljárására vonatkozó szabályok nyilvánvaló megsértését, másfelől a Közszolgálati Törvényszék tévesen fogja fel az indokolási kötelezettséget a vizsgabizottsági eljárásra vonatkozó, vagy legalábbis ahhoz kapcsolódó szabályként. Azonkívül ugyanis, hogy a tárgyalásra készített előkészítő jelentés szövegéből is kiderül, hogy a pervezető intézkedésekben kértek elsősorban az indokolási kötelezettségre alapított jogalap értékelésére irányultak, a Bizottság álláspontja a jelen ügyben fennálló körülmények között nem veszi figyelembe sem az indokolási kötelezettség kógens jellegét, sem annak a jelen ítélet 30. pontjában már összefoglalt jelentőségét.
55 Mindezekből következően és anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni a felperes által felhozott másik két jogalapot, az EPSO/AD/26/05 jelzésű versenyvizsga vizsgabizottsága 2007. június 19‑i határozatának (lásd a jelen ítélet 19. pontját) megsemmisítésére irányuló kérelemnek az indokolási kötelezettség megsértése okán helyt kell adni.
56 A Közszolgálati Törvényszék által a Bizottságnak címzendő utasításokra irányuló kérelmet illetően viszont a Közszolgálati Törvényszék emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi bíróság nyilvánvalóan nem utasíthatja a közösségi intézményeket. Ezt a gyakorlatot a közszolgálati ügyekben is követni kell (a Bíróság C‑41/88. és C‑178/88. sz., Becker és Starquit kontra Parlament ügyben 1989. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 3807. o., rövid közzététel] 6. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑172/95. sz., Chesi és társai kontra Tanács ügyben 1998. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑265. o. és II‑817. o.] 33. pontja). Ebből következően a Közszolgálati Törvényszék a jelen ügyben a közigazgatási hatóság hatáskörének sérelme nélkül (lásd többek között az Elsőfokú Bíróság T‑300/97. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑259. o. és II‑1263. o.] 28. pontját) nem utasíthatja a Bizottságot, még az EK 233. cikk alapján a megsemmisítést kimondó ítéletből fakadóan az intézményt terhelő kötelezettség kapcsán sem (erre vonatkozóan lásd az Elsőfokú Bíróság T‑80/04. sz., Castets kontra Bizottság ügyben 2005. június 9‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑161. o. és II‑729. o.] 17. pontját és T‑203/03. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 2005. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005. I‑A‑279. o. és II‑1287. o.] 32. pontját). Az intézmény azonban köteles meghozni az ítélet végrehajtásával járó intézkedéseket.
A költségekről
57 Az eljárási szabályzat 122. cikke szerint az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének a költségekre és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekre vonatkozó rendelkezései a Törvényszékhez csak az e szabályzat hatálybalépését követően, vagyis 2007. november 1‑je után benyújtott ügyekre irányadók. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelően alkalmazandók a Törvényszéken ezen időpont előtt folyamatban lévő ügyekre.
58 Eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen eljárási szabályzat 88. cikke értelmében azonban a Közösségek és azok alkalmazottai közötti jogvitákban az intézmények maguk viselik saját költségeiket. Mivel a Közszolgálati Törvényszék alapvetően helyt ad a felperes keresetének, a Bizottságot kötelezni kell a saját, valamint a felperes költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az EPSO/AD/26/05 jelzésű versenyvizsga vizsgabizottsága 2007. június 19‑i határozatát.
2) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) Az Európai Közösségek Bizottsága viseli a saját, valamint a felperes költségeit.
Kreppel | Tagaras | Gervasoni |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. október 14‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Gervasoni |
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT-ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetőek el: www.curia.europa.eu