2020. október 23-án benyújtott kereset – Románia kontra Európai Parlement, az Európai Unió Tanácsa

(C-546/20. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: román

Felek

Felperes: Románia (képviselők: E. Gane, L. Liţu e M. Chicu, meghatalmazottak)

Alperesek: Európai Parlement, az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

a felperes azt kéri, hogy a Bíróság

semmisítse meg részlegesen az (EU) 2020/1054 rendeletet. különösen:

– az 1. cikk 6. pontjának c) alpontját, amely az 561/2006/EK rendelet 8. cikkének (8) bekezdését módosítja, és

– az 1. cikk 6. pontjának d) alpontját, amely az 561/2006/EK rendelet 8. cikkét módosítja az új (8a) bekezdés beillesztésével;

másodlagosan, kizárólag abban az esetben, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy e rendelkezések elválaszthatatlanul kapcsolódnak az (EU) 2020/1057 irányelv más rendelkezéseihez, illetve azok az említett aktus lényegére vonatkoznak, semmisítse meg teljes egészében ezen uniós jogi aktust;

a Parlementet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében Románia három jogalapra hivatkozik.

1. Az EUMSZ 5. cikk (4) bekezdésében rögzített arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az 1. cikk 6. pontjának c) alpontja szerinti intézkedés  amely lényegében megtiltja, hogy a rendszeres heti pihenőidőket és a korábbi csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott, 45 óránál hosszabb heti pihenőidőket a járműben tartsák – nem alkalmas a követett célkitűzések elérésére, különösen a közúti közlekedés biztonságának, valamint a vezetők munkafeltételeinek javítására. Ezenfelül nem szünteti meg a Bizottság által feltárt kockázatokat és akadályokat.

Ráadásul, az intézkedés nyilvánvaló alkalmatlanságára utaló adatokat és információkat elfogadásának időpontjában ismerték a társjogalkotók.

Románia továbbá azt állítja, az 1. cikk 6. pontjának d) alpontja szerinti intézkedés – amely arra vonatkozik, hogy a járművezetőknek négy egymást követő hétből álló időszakban (a 45 óránál hosszabb, a csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott heti pihenőidő előtt, illetve két egymást követő csökkentett heti pihenőidő kompenzációjaként tartott heti pihenőidő után) vissza kell térniük a munkáltatónak a székhelye szerinti tagállamban található működési központjába vagy a járművezető lakóhelyére – nyilvánvalóan alkalmatlan, különösen az előírt új adminisztratív intézkedések, a gazdasági szereplők által viselt jelentős költségek, kereskedelmi tevékenységük korlátozása, valamint azon tény szempontjából, hogy az nem biztosítja a járművezetők megfelelő védelmét.

Ezenfelül, a hatásvizsgálat láthatóan nem vett figyelembe minden szempontot, amely összefüggésben a társjogalkotók nem vehették figyelembe a helyzet valamennyi releváns tényezőjét és körülményét.

2. A második, a letelepedésnek az EUMSZ 49. cikkben rögzített szabadsága igazolatlan korlátozására alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az 1. cikk 6. pontjának d) alpontja által bevezetett intézkedés új adminisztratív kötelezettségeket von maga után az Unió földrajzi perifériáján található tagállamok gazdasági szereplői tekintetében, jelentős költségek és a kereskedelmi tevékenység korlátozása, amelyek e gazdasági szereplők elköltözéséhez vezetnek, és visszatartó hatással fognak járni a fuvarozási vállalatok e tagállamokban történő létrehozása vonatkozásában.

Ez az intézkedés tehát az EUMSZ 49. cikk értelmében vett letelepedési szabadság korlátozásának minősül. E korlátozás nem igazolt.

3. A harmadik, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUMSZ 18. cikkben rögzített elvére alapított jogalap

Románia azt állítja, hogy az 1. cikk 6. pontjának c) alpontja szerinti intézkedés nyilvánvaló hátrányokkal jár az Unió földrajzi perifériáján található tagállamok tekintetében, különösen a parkolók és a szállások hálózatának sajátosságaira tekintettel.

Románia azt állítja továbbá, hogy a járművezetőknek az az 1. cikk 6. pontja c) alpontja értelmében vett visszatérésének biztosítása jelentős veszteségeket okoz az Unió földrajzi perifériáján található tagállamokban létrehozott társaságok tekintetében, amely veszteségek mindenesetre jelentős mértékben meghaladják a EU fuvarozási központjához közelebbi társaságok veszteségeit.

Ezenfelül, az (EU) 2020/1057 irányelvben, az (EU) 2020/1054¹ rendeletben és az (EU) 2020/1055² rendeletben előírt intézkedések (amelyek a kabotázsműveletek további korlátozására, a járműnek a székely szerinti tagállam működési központjába minden nyolc hét után való visszatérésére, valamint a rendszeres heti pihenőidőnek a járműben történő eltöltésének tilalmára vonatkoznak) egy integrált jogalkotói csomag pilléreiként kerültek kidolgozásra, amely összefüggésben kizárólag ezek halmozott hatásainak elemzése képes feltárni ezeknek a fuvarozási piacra gyakorolt tényleges hatását.

____________

¹ Az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2020, L 249., 1. o.).

² Az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2020, L 249., 17. o.).