A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. október 10.

F‑107/06. sz. ügy

Michael Berrisford

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2005. évi előléptetési időszak – Elsőbbségi pontok adása – A személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Berrisford többek között azon határozat megsemmisítését kéri, amely mellőzte az ő nevének felvételét a Közigazgatási Értesítő 2005. november 23‑i, 2005/85. számában közzétett, a 2005. évi előléptetési időszakban az A*13‑as besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők nevét tartalmazó listára, valamint kéri a Bizottság kötelezését számára 25 000 euró kártérítés megfizetésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperesnek a 2005. évi előléptetési időszakban az A*13‑as besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listájára való felvételét mellőző határozatot. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata

A kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései alkalmazásakor az előléptetésre jelölt tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során köteles gondosan és pártatlanul megvizsgálni minden jelölés összes lényegi elemét.

Figyelembe veendő tényezőnek minősül az, hogy a tisztviselőt korábbi előléptetési időszakokban – eredménytelenül – előléptetésre javasolták. Ez a tény ugyanis releváns érdemnek minősül, feltéve hogy az érdekelt időközben nem vált érdemtelenné.

E tényező figyelembevételének kötelező jellegét megerősítik a személyzeti szabályzat 45. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései, amelyek kimondják, hogy az előléptetésre az időközben értékelt egyéni érdemek összehasonlítását követően kell sort keríteni.

Másfelől, e korábbi javaslatok figyelmen kívül hagyása oda vezethetne, hogy eltérő helyzeteket azonos módon kezelnek.

Amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy az elsőbbségi pontok adásának az előléptetési bizottság által elfogadott szempontjai akadályát képezik az érdemek e sajátos vetülete figyelembevételének, a kinevezésre jogosult hatóság feladata – amely hatóság köteles a magasabb szintű jogszabályok tiszteletben tartására –, hogy az említett szempontok alkalmazását mellőzze.

(lásd a 67., 68., 71–76. és 103. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑5469. o.) 14. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑169/89. sz., Frederiksen kontra Parlament ügyben 1991. december 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑1403. o.) 69. pontja; T‑30/04. sz., Sena kontra EFSA ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑113. o. és II‑519. o.) 80. pontja; T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑253. o. és II‑1169. o.) 69. pontja, valamint T‑432/04. sz., Parlante kontra Bizottság ügyben 2007. június 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 97. pontja.