A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. szeptember 29.
F‑20/08., F‑34/08. és F‑75/08. sz. egyesített ügyek
Jorge Aparicio és társai és Anne Simon
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – CAST 27/Relex kiválasztási eljárás – Az adatbázisba való felvétel megtagadása – Kérdések semlegessé tétele – Szövegértési készséget és matematikai–logikai készséget vizsgáló teszt – Egyenlő bánásmód”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott keresetek, amelyekben J. Aparicio és a Bizottság 46 további szerződéses alkalmazottja az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2007. október 25‑i azon határozatának megsemmisítését kérik, amely nem vette fel őket a CAST 27/Relex versenyvizsga sikeres pályázóinak listájára és e versenyvizsga adatbázisába.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az F‑20/08., az F‑34/08. és az F‑75/08. sz. ügyekben benyújtott kereseteket elutasítja. Jorge Apariciót és a többi, a mellékletben 1–18. sorszám alatt megjelölt felperest kötelezi az F-20/08. sz. ügy költségeinek, valamint az F‑75/08. sz. ügy költségei tizenkilenc negyvenhatodának viselésére. Anne Simont kötelezi az F‑34/08. sz. ügy költségeinek, valamint az F‑75/08. sz. ügy költségei egy negyvenhatodának viselésére. A mellékletben 19–40. és 42–46. sorszám alatt megjelölt felpereseket kötelezi az F‑75/08. sz. ügy költségei huszonhat negyvenhatodának viselésére.
Összefoglaló
1. Megsemmisítés iránti kereset – A közösségi bíróság hatásköre – Sérelmet okozó egyedi aktus megsemmisítése iránti kérelem – A közösségi bíróság arra irányuló hatáskörének hiánya, hogy ítéletei rendelkező részében állapítsa meg valamely általános jellegű rendelkezés jogellenességét
(EK 230. cikk)
2. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – A vizsgák szervezése – A vizsgák részletes szabályai és tartalma
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 82. cikk, (5) és (6) bekezdés)
3. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Vizsgák – A vizsgák tartalma – A vizsgák lefolytatása során előforduló hibák vagy szabálytalanságok orvoslása céljából hozott intézkedések
4. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Vizsgák – A vizsgák tartalma – Kérdések semlegesítése
1. Jóllehet sérelmet okozó egyedi aktus megsemmisítésére irányuló kérelem elbírálása keretében a közösségi bíróság valóban jogosult közbevetőlegesen megállapítani a megtámadott határozat alapjául szolgáló általános jellegű rendelkezés jogellenességét, ítéletei rendelkező részében azonban a Közszolgálati Törvényszék nem jogosult ilyen jellegű megállapítások megtételére.
(lásd a 28. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítéletének 38. pontja (EBHT‑KSZ I‑A‑1‑0000. és II‑A‑0000. o.
2. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikkének (5) és (6) bekezdése szerint az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) segítséget nyújt az egyes intézmények számára a szerződéses alkalmazottak kiválasztási eljárásainak meghatározása és lebonyolítása tekintetében, tiszteletben tartva a fent említett intézmények által meghatározott általános feltételeket. A Bizottság szerződéses alkalmazottainak felvételét és alkalmazását szabályozó eljárásokra vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjából és 5. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik továbbá, hogy az EPSO‑nak tiszteletben kell tartania a szerződések megkötésére jogosult hatóság által megkövetelt képességek leírását, valamint a szükséges különleges végzettségeket. Mindazonáltal e rendelkezésekből, valamint az EPSO létrehozásáról szóló 2002/620 határozat 3. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a felvételi tesztek lebonyolítása terén az EPSO jelentős mozgástérrel rendelkezik.
Így a Bizottság olyan feljegyzése és levele, amelyek nem egyértelműek arra vonatkozóan, hogy a válogató tesztek „kizárást eredményeznek”‑e, nem teszi lehetővé annak kimondását, hogy kizárást eredményező, szövegértési készséget és matematikai–logikai készséget vizsgáló teszt előírásával az EPSO megsértette volna feladatainak az említett Bizottság által kijelölt határait, mivel az említett általános végrehajtási rendelkezések 5. cikkével összhangban történő értelmezéssel e két iratot lehet úgy érteni, hogy a vitatott tesztek nem a versenyvizsgák tesztjeihez hasonlatosan lesznek kizárást eredményezőek annyiban, amennyiben a sikeres pályázók száma nincs előzetesen meghatározva, annak kimondása nélkül azonban, hogy e tesztek ne volnának kizárást eredményezők.
(lásd az 57–62. pontot)
3. Az ítélkezési gyakorlat elismeri a vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörét, amikor nagyszámú résztvevővel folyó nyílt versenyvizsga lebonyolítása során merülnek fel szabálytalanságok vagy hibák, amelyeket – az arányosság és a gondos ügyintézés elvére tekintettel – nem lehet a versenyvizsga vizsgáinak megismétlésével orvosolni. Az említett ítélkezési gyakorlat kiterjeszthető az EPSO‑ra, akár olyan válogató teszt esetében is, amelyre nem versenyvizsga formájában került sor, mert ugyan az EPSO nem vizsgabizottság, azonban jelentős mozgástérrel rendelkezik e tesztek szervezése terén.
(lásd a 77. és 78. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑167/99. és T‑174/99. sz., Giulietti és társai kontra Bizottság ügyben 2001. május 2‑án hozott ítéletének EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑93. o. és II‑441. o.) 58. pontja.
4. Az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható. Az egyenlő bánásmód elvének megsértése feltételezi továbbá, hogy a vitatott eljárás bizonyos személyeket másokhoz képest hátrányos helyzetbe hoz.
Mivel az érdeklődés kifejezése iránti felhívásban nem korlátozták a sikeres pályázók számát, a válogató tesztek a pályázók semmiféle közvetlen összehasonlításával nem jártak, így köztük az egyenlő bánásmód nem ugyanúgy merül föl, mint a versenyvizsgák esetén.
Mindazonáltal még ilyen összefüggésben sem zárható ki, hogy a problémát okozó kérdések semlegesítése céljából többletpont adása minden olyan pályázónak, akik szembesültek e kérdésekkel, előnyösebb helyzetbe hozhatott bizonyos pályázókat annak lehetővé tételével, hogy könnyebben elérjék a vizsga sikeres teljesítéséhez szükséges küszöböt.
Az a körülmény, hogy a semlegesített kérdések bizonyos pályázókat jobban megzavartak, mint másokat, olyannyira, hogy befolyásolta az egész teszt megoldására való képességüket, nem vonhatja maga után a hátrányos különböztetés megsértését, mivel ez a helyzet a nehézséggel szembeni saját viselkedésük eredménye, és a köztük, valamint a többi jelentkező közötti különbséget hangsúlyozza.
(lásd a 82–85. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 17/61. és 20/61. sz., Klöckner-Werke és Hoesch kontra Haute Autorité ügyben 1962. július 13‑án hozott ítélete (EBHT 1962., 615. o.); C‑227/04. P. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑6767. o.) 63. pontja; C‑71/07. P. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑5887. o.) 50. pontja; C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑9895. o) 39. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑189/99. sz., Gerochristos kontra Bizottság ügyben 2001. január 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑11. o. és II‑53. o.) 26. pontja; T‑351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑1047. o.) 137. pontja.