AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2013. május 16.(*)
„Közszolgálat – Szociális biztonság – Súlyos betegség – Fogalom – Kórházi kezelés – Költségek viselése – A kifizetőhivatal általi közvetlen kifizetés – Az általános végrehajtási rendelkezésekben az elhelyezési költségekre vonatkozó felső határ hiánya – A biztosítási rendszer tagjának túlzott összegű számla esetén való előzetes tájékoztatására irányuló kötelezettség”
Az F‑104/10. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,
Mario Alberto de Pretis Cagnodo, az Európai Bizottság volt ideiglenes alkalmazottja,
Serena Trampuz de Pretis Cagnodo, házastársa (közös lakóhelyük: Trieszt [Olaszország], képviseli őket: C. Falagiani ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall és D. Martin, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Dal Ferro ügyvéd)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK
(második tanács),
tagjai: M. I. Rofes i Pujol elnök (előadó), I. Boruta és K. Bradley bírák,
hivatalvezető: J. Tomac tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 21‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Törvényszék Hivatalához 2010. október 21‑én érkezett keresetlevelével M. A. de Pretis Cagnodo és házastársa, S. Trampuz de Pretis Cagnodo megindította a jelen keresetet, amely a közös egészségbiztosítási rendszer isprai (Olaszország) kifizetőhivatalának (a továbbiakban: a kifizetőhivatal) a 2009. október 1‑jei 10. sz. kifizetési bizonylatból kitűnő határozatának megsemmisítésére irányul, amely értelmében elutasítja az S. Trampuz de Pretis Cagnodo 2009. február 13. és 2009. március 25. között keletkezett kórházi kezelési költségeinek 100%‑os mértékű megtérítését, és M. A. de Pretis Cagnodonak kell viselnie a kórházi kezelés ideje alatti elhelyezés költségeinek jogcímén kiszámlázott, túlzottnak minősített 28 800 euró összeget.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 72. cikkének a jogvita idején hatályos változata rendelkezései szerint:
„(1) A tisztviselő, annak házastársa – amennyiben ez utóbbi bármely más jogszabály vagy előírás értelmében hasonló jellegű és mértékű ellátásra nem jogosult –, gyermekei és a VII. melléklet 2. cikkének értelmében vett más eltartottjai betegségbiztosításra [helyesen: egészségbiztosításra] jogosultak a felmerült költségek 80%‑áig, a[z Unió] intézményeinek közös megegyezése alapján – a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően – megállapított szabályok szerint. A térítés mértéke 85%‑ra emelkedik az alábbi ellátások esetében: konzultációk és vizitek, műtéti beavatkozások, kórházi kezelés, gyógyszerészeti termékek, röntgenvizsgálatok, vizsgálatok, laboratóriumi vizsgálatok és orvosi vényre kiutalt protézisek, a fogprotézis kivételével. A térítés mértéke 100%‑ra emelkedik tuberkulózis, gyermekbénulás, rák, elmebetegség és a kinevezésre jogosult hatóság által hasonlóan súlyosnak elismert más betegségek, valamint megelőző szűrővizsgálatok és szülés esetén. 100%‑os térítés azonban nem vonatkozik a foglalkozási betegség vagy baleset esetére, amelyre a 73. cikket kell alkalmazni.
[…]
(2) Azon tisztviselő, aki 63 éves koráig a[z Unió] szolgálatában állt, vagy rokkantsági támogatásra jogosult, a szolgálatból történő kilépését követően is jogosult az (1) bekezdésben meghatározott ellátásokra. A járulék összegét a nyugdíj vagy a támogatás összege alapján számítják ki.
[…]
(2a) Az alábbiak ugyancsak jogosultak az (1) bekezdésben előírt ellátásokra, feltéve hogy nem végeznek jövedelemszerző tevékenységet:
a) az öregségi nyugdíjra jogosult volt tisztviselők, akik 63. életévük betöltése előtt hagyják el a[z Unió] szolgálatát;
[…]”
3 Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.) 27. cikke értelmében:
„(1) A költségvetési előirányzatokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban kell felhasználni, azaz a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével összhangban.
(2) A gazdaságosság elve megköveteli, hogy az intézmény által a tevékenységeire felhasznált források a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben és minőségben, valamint a legjobb áron álljanak rendelkezésre.
A hatékonyság elve az igénybe vett források, és az elért eredmények közötti legjobb kapcsolatra vonatkozik.
Az eredményesség elve a kitűzött meghatározott célok megvalósítására, és a tervezett eredmények elérésére vonatkozik.
[…]”
4 Az eljárási szabályzat 36. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ha a keresetlevél nem felel meg a 35. cikk 1. §‑ának a), b) és c) pontjában, 2. §‑ában vagy 5. §‑ában meghatározott követelményeknek, a hivatalvezető a hiánypótlásra ésszerű határidőt állapít meg a felperes számára. Ha a felperes az előírt határidőn belül elmulasztja a hiánypótlást, a Törvényszék határoz arról, hogy e követelmények be nem tartása miatt a keresetlevél alaki okból elfogadhatatlan‑e.”
5 A személyzeti szabályzat 72. cikkében említett, az Európai Unió tisztviselői egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat (a továbbiakban: közös szabályzat) 1. cikkének szövege a következő:
„A személyzeti szabályzat 72. cikke alapján létrejön a [közös egészségbiztosítási rendszer]. E rendszer biztosítja a kedvezményezetteknek a betegség, baleset vagy szülés nyomán felmerült költségek megtérítését, illetve temetési segély folyósítását az e szabályokban és a szabályok [helyesen: az e szabályzat és annak] 52. cikke alapján elfogadott általános végrehajtási rendelkezésekben meghatározott korlátokon és feltételeken belül.
A kedvezményezettek a következők: a betegségbiztosítási [helyesen: egészségbiztosítási] rendszer tagjai, valamint az ő jogukon biztosított személyek.
[…]”
6 A közös szabályzat 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„[…]
(3) [A közös egészségbiztosítási rendszer] tagjai:
– az öregségi nyugdíjban részesülő volt tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak,
– […]”
7 A közös szabályzat 12. cikke az alábbiakat mondja ki:
„A 13. és a 14. cikkben meghatározott feltételek szerint a rendszer tagjai jogán biztosított személyek:
– a tag házastársa, amennyiben e házastárs saját jogán nem tagja a [közös egészségbiztosítási] rendszernek,
– […]”
8 A közös szabályzat általános térítési szabályokat előíró 20. cikke értelmében:
(1) A közös [egészségbiztosítási] rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése céljából, valamint a személyzeti szabályzat 72. cikkének alapjául szolgáló szociális ellátások [helyesen: védelem] elvének tiszteletben tartásával bizonyos ellátások térítésére vonatkozóan az általános végrehajtási rendelkezések felső határt állapíthatnak meg.
Amennyiben a tag költségei a felső határnál alacsonyabbak, a térítés a fizetett összeg alapján történik.
(2) Azon ellátásokat illetően, amelyekre felső térítési határt nem állapítottak meg, nem kerül térítésre az ellátás azon része, amelyet az abban az országban gyakorolt [helyesen: irányadó] rendes árhoz viszonyítva túlzottnak ítéltek meg. Azt, hogy mi tekinthető túlzottnak, eseti alapon a [közös egészségbiztosítási rendszer] igényrendezési irod[ája] [helyesen: kifizetőhivatala] határozza meg, az orvos tisztviselő [helyesen: orvosszakértő] véleményét követően.
[…]
(6) A személyzeti szabályzat 72. cikkének (1) bekezdésével összhangban a költségtérítés mértéke 100%‑ra emelkedik tuberkulózis, gyermekbénulás, rák, elmebetegség és a kinevezésre jogosult hatóság által az igélnyrendezési iroda orvos tisztviselőjének [helyesen: a közös egészségbiztosítási rendszer kifizetőhivatala orvosszakértőjének] véleményét követően hasonlóan súlyosnak elismert más betegségek esetén.
E véleményt az általános végrehajtási rendelkezésekben meghatározott általános kritériumok alapján a[ közös egészségbiztosítási rendszer] orvosi tanács[ával] történő konzultáció után bocsátják ki.
[…]”
9 A közös szabályzat 30. cikkének előírása szerint:
„(1) A tag előlegfizetésben részesülhet annak érdekében, hogy jelentős kiadásait fedezni tudja. Az előlegfizetés elsősorban kórházi kezelési költségeinek átvállalása formájában történik.
(2) Az egészségügyi ellátások költségeire adott előlegeket vissza kell téríteni, vagy a[ közös egészségbiztosítási] rendszertől a tagnak járó bármely összegből, vagy az illetményből, illetve nyugdíjból, vagy az intézménytől a tagnak járó bármely összegből, vagy pedig – a tag halála után – a túlélő hozzátartozói nyugdíjból. […]”
10 A közös szabályzat 35. cikke értelmében:
„[…]
(2) A kinevezésre jogosult hatóságnak, vagy adott esetben a [közös egészségbiztosítási rendszer] igazgatóságnak, mielőtt a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszról döntést hozna, ki kell kérnie a [közös egészségbiztosítási rendszer] irányítóbizottság[ának] véleményét].
[…]”
11 A közös szabályzat 36. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendszer működését egy irányítóbizottság, egy központi iroda, az igényrendezési irodák [helyesen: kifizetőhivatalok] és egy orvosi tanács biztosítja”
12 A közös szabályzat 41. cikkének előírása szerint:
„Az irányítóbizottságot egy orvosi tanács segíti, amely intézményenként egy orvos tisztviselőből és valamennyi igényrendezési iroda orvos tisztviselőiből [helyesen: egy orvosszakértőből és az egyes kifizetőhivatalok orvosszakértőjéből] áll.
Az irányítóbizottság és a központi iroda konzultálhat az orvosi tanáccsal bármely olyan kérdésben, amely a [közös egészségbiztosítási] rendszer keretében felmerül. Az orvosi tanács az irányítóbizottság vagy a központi iroda kérelmére, illetve az igényrendezési irodák egyik orvos tisztviselőjének [helyesen: a kifizetőhivatalok egyik orvosszakértőjének] kérelmére ül össze, és véleményét a kikötött határidőn belül adja meg.”
13 A közös szabályzat 43. cikke az engedélyezést és az ellenőrzést illetően a következőképpen rendelkezik:
„(1) A közös egészségbiztosítási rendszer bevételeinek és kiadásainak végrehajtása értelemszerűen az [1605/2002] rendelet rendelkezéseivel és különösen annak 60. cikkével összhangban történik.
(2) […]
(3) A központi iroda utólagos ellenőrzést végez vagy végeztet annak érdekében, hogy:
– megbizonyosodjon a kifizetőhivatalok által végzett műveletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének tiszteletben tartásáról,
[…]”
14 A közös szabályzat 52. cikke szerint:
„(1) A személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően az intézmények a[z Európai] Bizottságra ruházzák a hatáskört, hogy általános végrehajtási rendelkezésekkel meghatározza a költségtérítési szabályokat, a [közös egészségbiztosítási] rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése és a személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdése első albekezdésének alapjául szolgáló szociális ellátások [helyesen: védelem] elvének tiszteletben tartása céljából.
[…]”
15 Az Európai Bizottság által a közös szabályzat 52. cikkének végrehajtására kiadott általános végrehajtási rendelkezéseknek a kórházi ápolás esetén járó költségtérítésről szóló II. címe 2. fejezetének 1.3 pontja a költségtérítés mértékét illetően az alábbiakat mondja ki:
„A kórházi ápolásnak tekinthető tartózkodás 85%‑a téríthető meg sebészeti beavatkozás vagy orvosi [helyesen: kórházi] ápolás esetén.
E térítési mérték 100%:
– súlyos betegség esetén;
– […]
– hosszan tartó kórházi ápolás esetén a 30 egymást követő napot meghaladó tartózkodás költségei, a tanácsadó orvos [helyesen: orvosszakértő] véleménye alapján.”
16 Az általános végrehajtási rendelkezések fent említett 1.3 pontja a térítés feltételei kapcsán az alábbiakról rendelkezik:
„A kórházi költségek megtérítéséhez az ápolásról orvosi jelentést kell készíteni, amelyet az elszámoló hivatal [helyesen: a kifizetőhivatal] tanácsadó orvosához [helyesen: orvosszakértőjéhez] kell eljuttatni.
– Szállásköltségek:
A lakás és ellátás, a szolgáltatás és az adók költségeivel [helyesen: az elhelyezéssel és ellátással, a kiszolgálással, valamint az adókkal] kapcsolatos tartózkodási költségeket a ténylegesen felmerült kiadások alapján térítik meg, a kórházi ápolás helye szerinti ország hatályos számlázási szabályainak függvényében. Amennyiben ezek a kórházi ápolás egy napjára megállapított átalánydíj részét képezik, a térítésre a teljes összegben sor kerül.
A szobaválasztásból eredő költségek megtérítése a kórház legkevésbé költséges egyágyas szobájának árára korlátozódik.
A költségek megtérítése a kórházi ápolás orvosi szempontból ahhoz szükségesnek ítélt tartamára korlátozódik, hogy a beavatkozásokat végre lehessen hajtani, illetve a kezelést el lehessen végezni a kórházi ápolás helye szerinti országban.
[…]”
17 Az általános végrehajtási rendelkezések III. címének a költségek átvállalásáról és az előlegekről rendelkező 4. fejezete az alábbiakat mondja ki:
„A közös szabályok [helyesen: szabályzat] 30. cikkével összhangban a tag előleget kaphat, hogy a jelentős kiadásokat viselni tudja. Az előleg költségátvállalás formáját ölti, és csak kivételesen jelenik meg előlegként.
[…]
1. Költségátvállalások
A sürgősség és a vis maior esetét kivéve a költségátvállalást a tagnak előzetesen kérelmeznie kell.
Költségátvállalásra a következő esetekben kerülhet sor:
– Kórházi ápolás esetén a költségátvállalás fedezi a fő számlákat és a sebész díját.
[…]
A költségátvállalás keretében a díjszabást követően továbbra is a tag által vállalandó költségrészt [helyesen: Költségátvállalás esetén az elszámolást követően a tagot terhelő költségeket] főszabályként levonják a későbbi térítésekből, esetleg az illetményéből vagy nyugdíjából, vagy az intézményétől neki járó bármilyen összegből. Az elszámoló hivatal [helyesen a kifizetőhivatal] kérésére az egyenleget a [közös egészségbiztosítási] rendszer bankszámlájára történő banki átutalással is meg lehet téríteni.
[…]”
18 Az általános végrehajtási rendelkezések III. címének a súlyos betegség elismeréséről szóló 5. fejezete az alábbiakról rendelkezik:
„1. Fogalommeghatározás
Súlyos betegségként ismerhetők el a tuberkulózis, a gyermekbénulás, a rák, az elmebetegségek és más, a [kinevezésre jogosult hatóság] által hasonlóan súlyosnak elismert betegségek.
Ez utóbbiak a következő négy kritériumot – különböző fokban – egyesítő betegségeket érintik:
– kedvezőtlen várható élettartam;
– krónikus lefolyás;
– megterhelő diagnosztikai vagy terápiás intézkedések szükségessége;
– súlyos fogyaték megléte vagy kockázata.
[…]”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
19 M. A. de Pretis Cagnodo a Bizottság volt tisztviselője, aki öregségi nyugdíjban részesül, és ilyen minőségében a közös egészségbiztosítási rendszer tagja. Házastársa, aki a jelen ügyben szintén felperes, a tag házastársaként és az ő jogán a közös egészségbiztosítási rendszerben alapbiztosítással rendelkezik.
20 2009. január 22‑én S. Trampuz de Pretis Cagnodo, mint tag házastársa és képviselője, kérelmet nyújtott be a kifizetőhivatalhoz a Bariban (Olaszország) található Anthea klinikán 2009. február 12‑ére tervezett műtéte költségeinek az általános végrehajtási rendelkezések III. cím 4. fejezetének 1. pontja szerinti átvállalása iránt. 2009. február 5‑én a kifizetőhivatal helyt adott a kérelemnek és levelet küldött a klinikának, melyben értesítette, hogy átvállalja S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelésének költségeit, és felhívta a klinika figyelmét arra, hogy a biztosítottaknak nem küldhet ideiglenes számlát, illetve nem kérhet tőlük előleget.
21 A kórházi kezelés 2009. február 13‑án kezdődött. S. Trampuz de Pretis Cagnodón 2009. február 14‑én végezték el a beavatkozást, és az azt követő komplikáció egy újabb sebészi beavatkozást tett szükségessé 2009. február 25‑én. S. Trampuz de Pretis Cagnodo 2009. március 25‑ig tartózkodott az Anthea klinikán, azaz összesen 40 napot töltött ott.
22 2009. április 13‑án, a költségátvállaló határozatnak megfelelően, a kifizetőhivatal felvette a kapcsolatot az Anthea klinikával, amelyet arra kért, hogy a fő számlát közvetlenül neki, és ne a betegnek küldje meg kifizetésre. Az Anthea klinika megküldte a kifizetőhivatalnak a 2009. április 16‑i 4080. sz., hozzáadottérték‑adóval (a továbbiakban: héa) együtt 83 893,20 euró végösszegű számlát, melynek összegéből az elhelyezés költsége napi 1440 eurós díj alapján, héával együtt 57 600 eurót, az orvosi és kórházi költségek pedig 26 293,20 eurót tettek ki. A számlát, amely ez utóbbi költségeket részletesen tartalmazta, nem jelölte meg azonban az S. Trampuz de Pretis Cagnodo által igénybe vett szoba típusát, a kifizetőhivatal teljes egészében úgy egyenlítette ki, hogy a kiszámlázott összegről a felpereseket előzetesen nem tájékoztatta.
23 A kifizetőhivatal megküldte M. A. de Pretis Cagnodónak a 2009. október 1‑jén kelt 10. sz. kifizetési bizonylatot, melyből kitűnik, hogy 1) a kórházi kezelésért fizetett teljes összeg 83 893,20 euró volt; 2) a kifizetőhivatal az 57 600 euró végösszegű kiszámlázott elhelyezési költséget túlzottnak ítélte meg; 3) ez utóbbi költségek megtérítésének felső határa héával együtt 28 800 euró, azaz napi 720 euró, és a maradék 28 800 eurót a tag viseli; továbbá hogy 4) a kórházi kezelés megtéríthető költségeit, vagyis 55 093,20 eurót, melyből 26 293,2 euró az orvosi költség és 28 800 euró az elhelyezés költsége, 85%‑os mértékben térítették meg M. A. de Pretis Cagnodónak, azaz 46 829,22 euró a kifizetőhivatalt, a maradék 8263,98 euró pedig M. A. de Pretis Cagnodót terhelte. E számításból kitűnik, hogy a kórházi kezelés 40 napjára, orvosi és elhelyezési költségeket együttesen véve, a kifizetőhivatal kórházi kezelési naponként 1377,30 euró összeget ítélt téríthetőnek.
24 S. Trampuz de Pretis Cagnodo észrevételt tett a 10. sz. kifizetési bizonylathoz, és hangsúlyozta az Anthea klinikával való kapcsolatfelvétel lehetőségét az elhelyezéssel kapcsolatos további információ beszerzése érdekében. A Bizottság 2010. július 23‑i határozatából, amelyet S. Trampuz de Pretis Cagnodónak a személyzeti szabályzat 90. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára válaszul hozott meg (a továbbiakban: a panasz elutasításáról szóló határozat), kitűnik, hogy ez utóbbinak 2009. november 13‑án tudomására hozták, hogy az iratanyagát véleményezésre áttették a közös egészségbiztosítási rendszer orvosi tanácsához (a továbbiakban: orvosi tanács). A panasz elutasításáról szóló határozatból az is kitűnik, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo 2009. november 26‑i e‑mailjében kérte az egészségbiztosítási pénztárat, hogy lépjen kapcsolatba az Anthea klinikával a 2009. április 16‑i számla esetleges felülvizsgálata érdekében.
25 A panasz elutasításáról szóló határozatból kitűnik továbbá, hogy a kifizetőhivatal 2009. november 27‑i e‑mailjében tájékoztatta S. Trampuz de Pretis Cagnodót azon telefonbeszélgetés tartalmáról, amelyet illetékes munkatársa az Anthea klinika alkalmazottjával folytatott. E beszélgetés során ez utóbbi alkalmazott elmondta, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelése során luxuslakosztályban tartózkodott, sárgaréz ágyban feküdt és ételt étlapról választhatott. A kifizetőhivatal írásban kérte, hogy adják meg a klinika legkevésbé költséges egyágyas szobájának árát, erre azonban az Anthea klinikától nem kapott választ.
26 Az orvosi tanács 2009. december 10‑én Brüsszelben (Belgium) tartott ülésének jegyzőkönyvéből kitűnik, melyet a kifizetőhivatal a felperesekkel 2010. január 26‑án közölt, hogy az orvosi tanács az olasz orvosok által nyújtott tájékoztatás alapján – amelyek szerint az ilyen jellegű költségek Olaszországban tapasztalt mértéke héa nélkül napi 400 és 600 euró közé tehető – megerősítette az 57 600 euró végösszeggel kiszámlázott elhelyezési költségek túlzott jellegét (a továbbiakban: 2010. január 26‑i határozat).
27 S. Trampuz de Pretis Cagnodo 2010. április 16‑i keltezésű panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikk (2) bekezdése alapján, melyet a Bizottság 2010. április 22‑én vett nyilvántartásba. S. Trampuz de Pretis Cagnodo a panaszában úgy véli egyrészt, hogy a kifizetőhivatalnak, amely az Anthea klinika számlájának címzettje volt, megfelelő időben kellett volna az elhelyezési költségek jogcímén követelt összeg túlzott mértékére hivatkoznia, és nem kellett volna kifizetni azt. S. Trampuz de Pretis Cagnodo úgy gondolja másrészt, hogy a kórházi kezeléséhez kapcsolódó költségeket 100%‑os mértékben kellett volna téríteni, tekintve, hogy a kórházi kezelését szükségessé tevő betegség a személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében vett „súlyos” betegségnek minősül. Végezetül S. Trampuz de Pretis Cagnodo úgy érvel, hogy mivel a 30 napot meghaladó kórházi kezelés indokolt volt, a tíz utolsó nap kórházi kezelési költségét 100%‑os mértékben kellene megtéríteni. Az elhelyezési költségek túlzott mértékét illetően S. Trampuz de Pretis Cagnodo arra panaszkodik, hogy ahelyett, hogy 300 eurót számláztak volna ki neki naponta az egyágyas szobáért, amely összeget a kórházi kezelését megelőzően szóban kétszer is közöltek vele, az Anthea klinika az elhelyezési költséget napi 1440 euróra emelte azzal az ürüggyel, hogy luxuslakosztályban helyezte el, ami valótlan, tekintve, hogy az említett klinika nem rendelkezik betegek elhelyezésére szolgáló lakosztályokkal.
28 Tekintettel a panaszra, a kinevezésre jogosult hatóság a kifizetőhivatal orvosszakértőjének (a továbbiakban: orvosszakértő) véleményét kérte azt illetően egyrészt, hogy indokoltak voltak‑e a 30 egymást követő napot meghaladó kórházi kezelés költségei, másrészt, hogy a betegség, amely alapján S. Trampuz de Pretis Cagnodón elvégezték a sebészeti beavatkozást, az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 1. pontja alapján súlyos betegségnek minősíthető‑e. Az orvosszakértő a 2010. május 18‑án kiadott véleményében az első kérdéssel kapcsolatban megállapította, hogy 2009. március 8‑tól lehetőség volt a beteg elbocsátására az Anthea klinikából, mivel az azt követően elvégzett kezelésekre és vizsgálatokra otthon vagy járóbeteg‑ellátás keretében is sor kerülhetett volna. A második kérdést illetően úgy ítélte meg, hogy a súlyos betegség elismerésének legalább két alapvető kritériuma, azaz a kedvezőtlen várható élettartam és a súlyos fogyaték megléte vagy kockázata, nem teljesült.
29 A közös szabályzat 35. cikke (2) bekezdésének megfelelően a kinevezésre jogosult hatóság kikérte a közös egészségbiztosítási rendszer irányítóbizottságának (a továbbiakban: irányítóbizottság) véleményét is. A 2010. június 9–10‑i ülésen ez utóbbi megvitatta a panaszban felvetett kérdéseket, és az orvosi tanácshoz fordult azt illetően, hogy a kórházi kezelés időtartama orvosilag elengedhetetlenül szükséges volt‑e. Az orvosi tanács 2010. június 24‑én azt válaszolta, hogy a 30 napot meghaladó kórházi kezelést illetően az iratanyagban nem található elegendő adat, és megállapította, hogy az általános végrehajtási rendelkezések II. címe 2. fejezete 1.3 pontjának azon rendelkezése, amely a 30 egymást követő napot meghaladó tartózkodás költségeinek 100%‑os mértékű megtérítésre vonatkozik, alkalmazható lehet S. Trampuz de Pretis Cagnodo esetében. Az irányítóbizottság – az orvosi tanács véleményére is figyelemmel – a kifizetőhivatal azon határozatának megerősítése felé hajlott, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo esetében ne kerüljön alkalmazásra a súlyos betegség miatti 100%‑os mértékű megtérítés.
30 A panasz elutasításáról szóló határozat nem adott helyt a panasznak sem a héával együtt napi 720 eurót meghaladó elhelyezési költségek túlzott mértéke, sem az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 1. pontja szerinti súlyos betegség hiánya tekintetében. Azt illetően, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo 30 napon túli kórházi kezelése elengedhetetlenül szükséges volt‑e, a kinevezésre jogosult hatóság szükségesnek tartotta az iratanyag visszaküldését a kifizetőhivatalnak annak érdekében, hogy ez utóbbi külső orvosi szakvéleményt kérjen.
31 A panasz elutasításáról szóló határozatból szintén kitűnik, hogy az irányítóbizottság a 2010. június 9–10‑i ülése nyomán elfogadott véleményében kérte, hogy a központi hivatal és/vagy a kifizetőhivatal nyújtson segítséget S. Trampuz de Pretis Cagnodo számára a túlszámlázott elhelyezési költségek nek az Anthea klinikától való visszaköveteléséhez. Nem derül ki az iratanyagból, hogy az említett kifizetőhivatalok eleget tettek‑e az irányítóbizottság e kérésének.
A felek kérelmei
32 A felperesek keresetlevelükben azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– függessze fel, illetve ideiglenes jelleggel tiltsa meg a szóban forgó összegek visszatéríttetésére irányuló végrehajtási eljárás folytatását, és ideiglenes jelleggel tiltsa meg az A. M. de Pretis Cagnodo nyugdíjából, hivatalból történő levonást (első kereseti kérelem);
– állapítsa meg és mondja ki, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodónak nem róható fel semmi, és vele szemben kifogás sem hozható fel az őt kezelő klinika által követelt elhelyezési költségek összegével és azok megfizetésével kapcsolatban (második kereseti kérelem);
– minősítse „súlyosnak” S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelését szükségessé tevő betegségét és a rajta elvégzett beavatkozásokat (harmadik kereseti kérelem);
– állapítsa meg a kórházi kezelés időtartamának elkerülhetetlen és terápiás szempontból helyes voltát (negyedik kereseti kérelem);
– állapítsa meg, hogy a felperesek mentesülnek a kifizető hivatal által nyújtott szolgáltatások bármiféle megtérítése alól (ötödik kereseti kérelem);
– kötelezze a Bizottságot a 41 833 euró – illetve az esetlegesen meghatározásra kerülő, ettől eltérő összeg – visszafizetésére vonatkozó felszólítás visszavonására (hatodik kereseti kérelem);
– kötelezze a Bizottságot arra, hogy tartózkodjon a 41 833 euró vagy a meghatározásra kerülő egyéb összegnek M. De Pretis Cagnodo nyugdíjából, hivatalból történő bármiféle levonásától (hetedik kereseti kérelem);
– alkalmazzon különböző bizonyítási eszközöket (nyolcadik kereseti kérelem);
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére (kilencedik kereseti kérelem).
33 A felperesek 2010. november 16‑án, a keresetlevéllel kapcsolatos hiánypótlás során azzal pontosították és bővítették ki kereseti kérelmeiket, hogy keresetükben azt kérik, a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a Bizottság 2009. október 1‑jén kelt 10. sz. kifizetési bizonylatból kitűnő határozatát;
– semmisítse meg a 2010. január 26‑i határozatot;
– semmisítse meg a panasz elutasításáról szóló határozatot.
34 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant és/vagy mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
Az eljárás
35 2010. november 5‑én a Közszolgálati Törvényszék hivatala az eljárási szabályzat 36. cikkének megfelelően a keresetlevél hiányainak pótlása céljából a felperesek képviselőjéhez fordult, mivel ahhoz nem csatolták sem azt az iratot, amelynek megsemmisítését kérték, sem a felperesek képviselőjének igazolását, sem a jogvita összefoglalását, és 2010. november 15‑i határidőt állapított meg számára. A keresetlevél hiányosságainak pótlására csak 2010. november 16‑án került sor, azonban a Közszolgálati Törvényszék második tanácsa, amely elé az ügyet utalták, 2011. október 24‑én az eljárási szabályzat 36. cikkéből eredő mérlegelési jogköre alapján úgy döntött, hogy a jelen ügyben a hiánypótlás határidejének be nem tartása nem vonja maga után a keresetlevél elfogadhatatlanságát.
36 A felperesek a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2010. november 15‑én benyújtott külön beadványban keresetlevelet terjesztettek elő, amelyben az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól az S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelésével kapcsolatos, nem megtérített összegeknek az M. A. de Pretis Cagnodo öregségi nyugdíjából, hivatalból történő levonással való visszatéríttetésére irányuló végrehajtási eljárás felfüggesztését kérték. A kérelmet F‑104/10. R. hivatkozási számon iktatták.
37 A Közszolgálati Törvényszék elnöke az F‑104/10. R. sz., de Pretis Cagnodo és Trampuz de Pretis Cagnodo kontra Bizottság ügyben 2011. február 15‑én hozott végzésével elutasította a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet, mivel a felperesek nem bizonyították, hogy a jelen ügyben teljesült a sürgősség feltétele.
38 2011. április 11‑én a felperesek megküldték a Közszolgálati Törvényszéknek a külső orvosi szakvéleményt, melyet a kifizetőhivatal a panasz elutasításáról szóló, a felperesekkel 2011. március 30‑án közölt határozata alapján kért. E dokumentumban a megkérdezett szakorvos megállapította, hogy az iratanyag adatai alapján indokolt S. Trampuz de Pretis Cagnodo 30 napon túli kórházi tartózkodása. A kifizetőhivatal elfogadta e véleményt, és a 2011. március 18‑i 11. sz. kifizetési bizonylatban 2066 eurót M. A. de Pretis Cagnodo javára könyvelt el, amelyet levont az általa fizetendő teljes összegből. E művelet nyomán a kifizetőhivatal által túlzottnak minősített 28 800 euró elhelyezési költségen túlmenően az M. A. de Pretis Cagnodo által fizetendő összeg 6197,98 euró lett.
39 2011. október 26‑án a Közszolgálati Törvényszék Hivatala az eljárási szabályzat 56. cikkének megfelelően közölte a felekkel a Közszolgálati Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedéseket, amelyek egyes kérdések tisztázására, valamint a felpereseknek a kereset elfogadhatatlanságával kapcsolatos meghallgatására irányultak, amely elfogadhatatlanságra a Bizottság hivatkozott ellenkérelmében.
40 A Közszolgálati Törvényszék Hivatala ugyanezen közlésében tájékoztatta a feleket, hogy a Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzat 77. cikke alapján hivatalból kívánja vizsgálni, hogy a kereset nem elfogadhatatlan‑e S. Trampuz de Pretis Cagnodo eljáráshoz fűződő érdekének hiánya miatt, tekintve különösen, hogy a 10. sz. kifizetési bizonylat M. A. de Pretis Cagnodo számára volt sérelmes, ugyanakkor egyedül S. Trampuz de Pretis Cagnodo nyújtott be panaszt, és első látásra nem tűnt úgy, hogy számára közvetlen előnnyel járna az említett kifizetési bizonylat esetleges megsemmisítése, mivel ő sem címzettje, sem kedvezményezettje nem volt annak.
41 A feleknek három hét állt rendelkezésükre, hogy reagáljanak a pervezető intézkedésekre, valamint észrevételt tegyenek a hivatalból emelt elfogadhatatlansági kifogásra; a felek a pervezető intézkedésnek a kitűzött határidőn belül eleget tettek.
42 A Közszolgálati Törvényszék által e célból megbízott előadó bíró az eljárási szabályzat 68. cikke alapján megvizsgálta a felperesek és a Bizottság közötti jogvita egyezség útján történő rendezésének lehetőségét, és 2012 márciusában javaslatot tett a vita megoldására, amely megoldással azonban a felek nem értettek egyet. Az ítélkező testület a 2012. április 26‑i ülésén megállapította az egyezség útján történő rendezésre irányuló kísérlet kudarcát, és úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli eljárást.
43 A felperesek képviselője a 2012. június 21‑i tárgyaláson tájékoztatta a Közszolgálati Törvényszéket a negyedik kereseti kérelem visszavonásáról, amely a 10. sz. kifizetési bizonylat annyiban történő megsemmisítésére irányult, amennyiben az nem ismerte el a meghosszabbított kórházi kezelés szükségességét, tekintve, hogy a kifizetőhivatal által igényelt külső orvosi szakvélemény keretében megkérdezett szakorvos megállapításait figyelembe véve a kifizetőhivatal úgy határozott, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo 30 napon túli kórházi kezelésének költségeit 100%‑os mértékben téríti.
Az elfogadhatóságról
A felek érvei
44 Először is a Bizottság ellenkérelmében – anélkül, hogy kifejezetten kérte volna a kereset elfogadhatatlanná nyilvánítását ‑ kétségeit fejezte ki az elfogadhatósággal kapcsolatban, mivel a pert megelőző eljárásban kizárólag S. Trampuz de Pretis Cagnodo vett részt, aki nem tagja a közös egészségbiztosítási rendszernek, míg a személyzeti szabályzat 90. és azt követő cikkei értelmében egyedül a tag jogosult kezdeményezni a közigazgatási eljárást. E tekintetben a Bizottság a Közszolgálati Törvényszék mérlegelésére bízta a döntést.
45 Ezt követően a Bizottság a pervezető intézkedésekre adott válaszában saját maga is élt a Közszolgálati Törvényszék által hivatalból felvetett, S. Trampuz de Pretis Cagnodo eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogással, és hivatalosan kérte a Közszolgálati Törvényszéktől a kereset elfogadhatatlanná nyilvánítását amiatt, hogy M. A. de Pretis Cagnodo keresete megindítást megelőzően nem élt panasszal a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján, jóllehet, ő az egyedüli címzettje a kifizetőhivatal által kibocsátott, vitatott kifizetési bizonylat, míg házastársa hivatalosan nem címzettje az Anthea klinika számlájának.
46 Másodszor a Bizottság ugyanezen ellenkérelmében azért hivatkozott a keresetlevél elfogadhatatlanságára, mivel az nem felel meg az eljárási szabályzat 35. cikkének, amennyiben nem tartalmazza sem a kereset jogalapjait, sem a felperesek kereseti kérelmeinek alátámasztására felhozott jogi érveket.
47 Harmadszor a Bizottság véleménye szerint a kereset elfogadhatatlan, mivel a felperesek éppen azáltal, hogy a Közszolgálati Törvényszéktől azt kérték, hogy minősítse „súlyosnak” S. Trampuz de Pretis Cagnodo betegségét, azt kívánták elérni, hogy a Közszolgálati Törvényszék orvosi kérdésekben foglaljon állást, amelyek, mint olyanok, nem tartoznak a hatáskörébe.
48 Negyedszer a Bizottság azon tényre hivatkozva kéri a kereset elfogadhatatlanná nyilvánítását, hogy a felperesek egyes kereseti kérelmeikkel a Közszolgálati Törvényszéktől vele szembeni meghagyást kérnek.
49 A felperesek a maguk részéről azt állítják, hogy az S. Trampuz de Pretis Cagnodo eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapozott elfogadhatatlansági kifogás nem megalapozott. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése ugyanis mindazokra vonatkozik, akiknek érdeke fűződik annak alkalmazásához. A jelen ügyben a panaszt azonban S. Trampuz de Pretis Cagnodo terjesztette elő, aki nem rendelkezik saját jövedelemmel, és megélhetése kizárólag a férjének járó öregségi nyugdíjtól függ. Következésképpen minden olyan esemény, amely e jövedelemforrás összegét csökkentheti, mint például a házastársa nyugdíjából egészségügyi költségek jogcímén esetlegesen levont összegek, közvetlenül és személyében érinti őt. Az, hogy a panaszt egyedül S. Trampuz de Pretis Cagnodo nyújtotta be, azzal magyarázható, hogy a kórházi események őt érintették, és M. A. de Pretis Cagnodonál jobban ismerte azok részleteit. A felperesek hozzáteszik, hogy még ha S. Trampuz de Pretis Cagnodo a panaszt M. A. de Pretis Cagnodo házastársaként terjesztette is elő, azt nemcsak saját maga, de férje nevében és helyett is tette, és úgy érvelnek, hogy a keresetlevelet mindenképpen a két házastárs együtt terjesztette elő, aminek minden kétséget el kellene oszlatnia mindkettejük eljáráshoz fűződő saját érdekével és a pert megelőző eljárás jogszerűségével kapcsolatban. A felperesek nem foglaltak állást a Bizottság által felhozott további elfogadhatatlansági kifogásokat illetően.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
50 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Bizottság tévesen állítja, hogy a pert megelőző eljárást nem megfelelően folytatták le.
51 A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében ugyanis a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy fordulhat a kinevezésre jogosult hatósághoz, akár azt kérelmezve, hogy határozatot hozzon, akár úgy, hogy panaszt nyújt be az őt hátrányosan érintő rendelkezés ellen. A személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből egyébként kitűnik, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo egy volt tisztviselő házastársaként egészségbiztosításra jogosult. Ebből következik, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo a „személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személy” e szabályzat 90. cikke értelmében.
52 Ezen álláspontot megerősítik a közös szabályzat rendelkezései, különösen annak 12–14. cikke, amelynek értelmében a tag házastársa a tag jogán biztosított alap‑ vagy kiegészítő biztosítás keretében, attól függően, hogy rendelkezik‑e keresőtevékenységből eredő saját jövedelemmel, vagy sem.
53 A közös szabályzat 27., 28. és 30. cikke kétségtelenül a tagok számára tartja fenn az előzetes engedély, a megtérítés, valamint a jelentős kiadások fedezetére vonatkozó előlegek kérelmezésének lehetőségét.
54 Ugyanakkor a közös szabályzat 1. cikke a közös egészségbiztosítási rendszer kedvezményezettjeinek meghatározásába bele veszi mind a tagokat, mind az ő jogukon biztosítottakat is, és a tag jogán biztosítottakat a közös szabályzat 26. cikke értelmében ugyanúgy nyilvántartásba veszi a közös egészségbiztosítási rendszer központi irodája és kifizetőhivatala, mint magát a tagot. Ami azt a körülményt illeti, hogy a 10. sz. kifizetési bizonylat címzettje kizárólag M. A. de Pretis Cagnodo volt, ez csupán annak a következménye, hogy a közös szabályzat 30. cikke, valamint az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 4. fejezetének 1. pontja értelmében a tag áll kapcsolatban a közös egészségbiztosítási rendszer kifizetőhivatalával a költségátvállalás iránti kérelem benyújtásakor. Noha a jelen ügyben a költségátvállalás iránti kérelmet S. Trampuz de Pretis Cagnodo nyújtotta be, azt házastársa nevében tette, amire maga az igénylő nyomtatvány is lehetőséget adott.
55 A jelen ügyben a klinika által a kifizetőhivatalnak megküldött és ez utóbbi által kifizetett számlák S. Trampuz de Pretis Cagnodo nevére szólnak, és a 10. sz. kifizetési bizonylat M. A. de Pretis Cagnodónak történő megküldésétől S. Trampuz de Pretis Cagnodo – aki a klinika által ténylegesen nyújtott szolgáltatásokat házastársánál jobban ismerte – tette meg a lépéseket a kifizetőhivatal felé, amely elfogadta kérelmezői minőségét, és az orvosi tanácshoz fordult. Ugyanez volt a helyzet, amikor S. Trampuz de Pretis Cagnodo a személyzeti szabályzat 90. cikk (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a kifizetőhivatal határozatával szemben. E panasz nyomán ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság kikérte az orvosszakértő, valamint az irányítóbizottság véleményét, majd az orvosi tanácshoz is fordult, és ezután válaszként meghozta a panasz elutasításáról szóló határozatot, amelyet S. Trampuz de Pretis Cagnodo számára a nevére címzett levéllel együtt kézbesítettek, és e levélben tájékoztatták őt, hogy az említett határozat ellen a határozat kézhezvételének napjától számított három hónapon belül keresetet nyújthat be a Közszolgálati Törvényszék előtt.
56 E körülmények között, mivel a Bizottság a pert megelőző eljárás során maga is kérelmezőként kezelte S. Trampuz de Pretis Cagnodót, és a nemo potest venire contra factum proprium szabály értelmében, amely szerint a hatóság köteles betartani a saját jogi aktusait, a Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság e szakaszban nem állíthatja érvényesen, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodónak nem fűződött érdeke ahhoz, hogy az ügy ismeretében maga terjesszen elő észrevételeket a 10. sz. kifizetési bizonylaton szereplő elszámoláshoz, vagy panaszt nyújtson be az említett elszámolással kapcsolatban. Hozzá kell tenni, hogy mivel a Közszolgálati Törvényszék előtt a keresetet házastárs felperesek terjesztették elő, feltételezendő, hogy a házastárs felperesek mind a költségátvállalás iránti kérelmek benyújtásakor, mind a pert megelőző eljárás során közös akarattal jártak el, még ha a kereseteket S. Trampuz de Pretis Cagnodo saját nevében indította is. Ebből az következik, hogy a kereset nem elfogadhatatlan a pert megelőző eljárás állítólagos hiányossága miatt.
57 Annak lehetőségét illetően, hogy a keresetlevelet nem felel meg az eljárási szabályzat 35. cikke (1) bekezdése e) pontjának , emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezések értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, továbbá a felhozott jogalapokat, valamint ténybeli és jogi érveket. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az ilyen tartalmi elemeknek megfelelően egyértelműeknek és pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy az alperes azok alapján felkészülhessen a védekezésre, valamint a Közszolgálati Törvényszék adott esetben a keresetről további információ nélkül is dönteni tudjon (a Törvényszék F‑89/09. sz., Gagalis kontra Tanács ügyben 2010. december 1‑jén hozott ítéletének 36. és 37. pontja).
58 A Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a jelen ügyben a felhozott jogalapok, valamint ténybeli és jogi érvek mint olyanok nem kerültek felsorolásra. Mindemellett a keresetlevél figyelmes elolvasása alapján annak szövegéből megállapíthatók.
59 Még ha a keresetlevél‑minta, amely a Curiának, azaz az Európai Unió Bírósága internetes oldalának a Közszolgálati Törvényszékre vonatkozó részében, a „[…] hasznos információk” menüpont alatt található, nem is kötelező a felek számára, a Közszolgálati Törvényszéknek az eljárási szabályzat 35. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti feltételek teljesülésének, továbbá a felhozott jogalapok, valamint ténybeli és jogi érvek beazonosíthatóságának vizsgálata során e rendelkezést megfelelően rugalmasan kell értelmeznie a felpereseket az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikkének negyedik albekezdése alapján megillető, ugyanezen alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése szerinti – a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazandó – azon jog tiszteletben tartása érdekében, amely alapján szabadon választhatnak ügyvédet, függetlenül attól, hogy ez az ügyvéd mely államban jogosult hivatásának gyakorlására.
60 E körülmények között, továbbá figyelemmel arra, hogy a keresetlevélnek a Bizottság állítása szerinti tartalmi hiányossága a jelen ügyben nem akadályozta meg a Bizottságot álláspontja védelmében, mivel az ügy elfogadhatóságára és érdemére egyaránt kiterjedő ellenkérelmet tudott előterjeszteni, a kereset az eljárási szabályzat 35. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján nem minősíthető elfogadhatatlannak.
61 A Bizottság által a harmadik kereseti kérelemmel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogást illetően – mely kérelemben a Közszolgálati Törvényszéktől azt kérték, hogy minősítése „súlyosnak” S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelését szükségessé tevő betegségét és a rajta elvégzett beavatkozásokat – emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy még ha a személyzeti szabályzatban előírt jogorvoslati eljárások főszabály szerint nem is használhatók a szigorú értelemben vett orvosi értékelés kétségbevonására, amely értékeléseket véglegesnek kell tekinteni, ha azok elkészítése szabályosan történt, attól még – azon orvosi értékelés kétségbe vonása nélkül, amely alátámasztja a vitatott határozatot, vagyis a jelen ügyben azt, amelyben megtagadták S. Trampuz de Pretis Cagnodo megbetegedése súlyos jellegének megállapítását – a Közszolgálati Törvényszék feladatat annak vizsgálata, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a vitatott határozat elfogadásával megfelelően értékelte‑e a tényeket és pontosan alkalmazta‑e a vonatkozó jogi rendelkezéseket (a Törvényszék F‑10/07. sz., Botos kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 18‑án hozott ítéletének 39. és 40. pontja). Ebből az követezik, hogy a harmadik kereseti jogalap a Bizottság által felhozott érvek alapján nem minősíthető elfogadhatatlannak.
62 A Bizottság egy negyedik elfogadhatatlansági kifogást is felhoz két kereseti jogalappal, nevezetesen a hatodikkal és a hetedikkel szemben, amelyek arra irányulnak, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Bizottságot a közös egészségbiztosítási rendszer által meg nem térített 41 833 euró – illetve az esetlegesen meghatározásra kerülő, ettől eltérő összeg – visszafizetésére vonatkozó megkeresés visszavonására, illetve tartózkodjon az említett összegnek vagy a meghatározásra kerülő egyéb összegnek M. A. de Pretis Cagnodo nyugdíjából, hivatalból történő bármiféle levonásától. Egyébként a Közszolgálati Törvényszék hangsúlyozza, hogy a második kereseti kérelemmel a felperesek azt kérik a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy állapítsa meg és mondja ki, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodónak nem róható fel semmi, és vele szemben kifogás sem hozható fel az Anthea klinika által követelt elhelyezési költségekkel és azok megfizetésével kapcsolatban.
63 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróságnak nem feladata, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikkén alapuló jogszerűségi felülvizsgálat keretében utasítsa az adminisztrációt vagy jognyilatkozatot tegyen (a Közszolgálati Törvényszék F‑90/11. sz., BS kontra Bizottság ügyben 2012. december 12‑én hozott ítéletének 100. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, amely ellen T‑83/13 P. ügyszámon fellebbezést nyújtottak be az Európai Unió Törvényszékéhez). Ebből következően a fent említett három kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
64 Végül a felperesek az első kereseti kérelemmel azt kérik a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy függessze fel, illetve ideiglenes jelleggel tiltsa meg a közös egészségbiztosítási rendszer által meg nem térített összegek visszatéríttetésére irányuló végrehajtási eljárás folytatását, és ideiglenes jelleggel tiltsa meg az M. De Pretis Cagnodo nyugdíjából, hivatalból történő levonást.
65 E kereseti kérelmeket azonban a felperesek 2010. november 15‑én külön beadványban terjesztették elő, amely alapján a fent hivatkozott, Pretis Cagnodo és Trampuz de Pretis Cagnodo kontra Bizottság ügyben hozott végzés elutasította az említett kereseti kérelmeket.
66 Következésképpen, mivel e kereseti kérelmeket már elutasították, azok nem terjeszthetők a Közszolgálati Törvényszék elé és a Közszolgálati Törvényszék nem is vizsgálhatja azokat a jelen eljárás keretében.
67 A keresetlevéllel kapcsolatos hiánypótlás keretében a felperesek kereseti kérelmüket három további kérelmet tartalmazó kiegészítő beadvány hozzáadásával igyekeztek pontosítani.
68 Márpedig még ha a kiegészítő beadvány első kérelmének – vagyis a 10. sz. kifizetési bizonylat megsemmisítésének – elfogadhatóságához annyiban nem is fér kétség, amennyiben az egybemosódik a harmadik, negyedik és ötödik kereseti kérelemmel, más a helyzet a kiegészítő beadvány második és harmadik kérelemmel, amelyekkel a felperesek a 2010. január 26‑i határozat és a panasz elutasításáról szóló határozat megsemmisítését kérik, mivel e két kérelem a keresetlevél szövegében nem szerepelt.
69 A keresetlevél hiányainak pótlása ugyanis az eljárási szabályzat 36. cikke értelmében csak az eljárási szabályzat 35. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint (2) és (5) bekezdésében felsorolt feltételekre vonatkozhat, és e szakaszban nem lehet a kereset tárgyát további kereseti kérelmek hozzáadásával bővíteni.
70 Így a kiegészítő beadványban szereplő második és a harmadik kereseti kérelem elfogadhatatlan.
Az ügy érdeméről
71 Tekintve, hogy a felperesek első, második, hatodik és hetedik kereseti kérelmét, valamint a kiegészítő beadványuk második és harmadik kérelmét elfogadhatatlannak nyilvánították, továbbá a felperesek a tárgyalás során visszavonták negyedik kereseti kérelmüket, csak a harmadik és ötödik kereseti kérelmet kell vizsgálni, azoknak a kiegészítő beadvány első kérelmével pontosított formájában. A Közszolgálati Törvényszék először a keresetlevélben előadott harmadik, majd az ötödik kérelmet vizsgálja, amelyek a 2011. március 18‑i 11. sz. kifizetési bizonylattal módosított 2009. október 1‑i 10. sz. kifizetési bizonylat megsemmisítésére irányulnak (a továbbiakban: a vitatott kifizetési bizonylat).
A kiegészítő beadvány első kérelmével pontosított harmadik kereseti kérelemről, amely a kifizetőhivatalnak a vitatott kifizetési bizonylatból kitűnő határozata ellen irányul, amely értelmében a kórházi kezelési költségek megtérítését 85%‑os mértékűre csökkenti amiatt, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo betegsége nem minősül „súlyosnak”
72 A felperesek a megsemmisítés iránti kérelmük alátámasztására egyetlen jogalapot hoznak fel, amelyet nyilvánvaló értékelési hibára alapítanak.
A felek érvei
73 A felperesek úgy érvelnek, hogy az adminisztráció nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amikor elutasította az S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelését szükségessé tevő betegség súlyos betegségként való elismerését. Figyelembe véve ugyanis az S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelése során alkalmazott sebészi beavatkozás típusát, továbbá azt, hogy egy második, sürgősségi beavatkozáson is át kellett esnie, azt az időszakot, amely alatt egy másik klinikán részesült rehabilitációs kezelésben, valamint azt, hogy a mozgáshoz állandóan mankóra van szüksége, a betegsége teljesíti az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének (1) pontja szerinti „súlyos betegséggé” minősítés e rendelkezés szerinti feltételeit. E minősítés következményeként S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelési költségeinek megtérítési mértéke 100%‑ra emelkedett volna. Ezen állítás alátámasztására a felperesek két szakorvos véleményét és a helyi közegészségügyi hatóság szakorvosa által kiadott igazolást mutatnak be.
74 A Bizottság azt állítja, hogy az S. Trampuz de Pretis Cagnodo betegsége súlyosságának hiányát megállapító határozatot az alkalmazandó jogszabályok betartásával hozta meg. A Bizottság itt a kifizetőhivatal orvosszakértőjének 2010. május 18‑i véleményére hivatkozik, amelyben ez utóbbi megállapítja, hogy az általános végrehajtási rendelkezések által előírt négy követelményből a jelen ügyben kettő nem teljesült.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
75 A személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a térítés mértéke 100%‑ra emelkedik tuberkulózis, gyermekbénulás, rák, elmebetegség és a kinevezésre jogosult hatóság által hasonlóan súlyosnak elismert más betegségek, valamint megelőző szűrővizsgálatok és szülés esetén. Az általános végrehajtási rendelkezések II. címe 5. fejezetének 1. pontja határozza meg azon kritériumokat, amelyek alapján egy betegség súlyos betegségnek minősíthető. E rendelkezés értelmében súlyos betegségként a személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében felsoroltakkal azonos betegségek ismerhetők el, azzal a pontosítással, hogy „a [kinevezésre jogosult hatóság] által hasonlóan súlyosnak elismert betegségek” négy kritériumot, azaz a kedvezőtlen várható élettartamot, a krónikus lefolyást, a megterhelő diagnosztikai vagy terápiás intézkedések szükségességét és a súlyos fogyaték meglétét vagy kockázatát – különböző fokban – egyesítő megbetegedéseket érintik.
76 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a Közszolgálati Törvényszék korábban már kimondta, hogy az előző pontban említett feltételek kumulatív jellegűek (a fent hivatkozott Botos kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. és azt követő pontjai). Így az, hogy e kritériumok közül egy nem teljesül, már önmagában megalapozza a súlyos betegség elismerését megtagadó határozatot. A Közszolgálati Törvényszék ugyanezen feltételekkel kapcsolatban szintén kimondta, hogy azok nem tűnnek nyilvánvalóan alkalmatlannak vagy tévesnek az elérni kívánt cél, azaz a személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében kifejezetten megemlített betegségekhez „hasonlóan súlyos” betegségek beazonosítása szempontjából (lásd a Közszolgálati Törvényszék F‑23/10. sz., Allen kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott ítéletének 49. pontját).
77 A személyzeti szabályzat 72. cikkében kifejezetten megemlített négy betegség ugyanis bizonyos esetekben rendkívül súlyos fizikai és pszichikai következményekkel járhat, tartós és krónikus jellegű, továbbá komoly terápiás intézkedéseket igényel, amelyek megkövetelik, hogy az azokat megelőző diagnózis világos legyen, amihez speciális elemzések vagy vizsgálatok szükségesek. E betegségek az érintett személyt súlyos fogyatékosság veszélyének is kitehetik (lásd a fent hivatkozott Allen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontját).
78 Ráadásul a személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének szövegéből is kitűnik, hogy az ezen cikk által kifejezetten megemlített négy betegség egyikébe tartozó esetek közül is csak a különösen súlyos jellegűek minősíthetők súlyos betegségnek, és az érintett személy csak azok alapján részesülhet a súlyos betegség elismerése esetén alkalmazandó kedvezőbb feltételekben (lásd a fent hivatkozott Allen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontját).
79 Annak vizsgálatát illetően, hogy hiba‑e elutasítani S. Trampuz de Pretis Cagnodo betegsége súlyos jellegének elismerését, emlékeztetni kell a jelen ítélet 61. pontjában említett állandó ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében a személyzeti szabályzat által előírt jogorvoslati eljárások főszabály szerint nem használhatók szigorú értelemben vett orvosi értékelés kétségbevonására, amely értékelést véglegesnek kell tekinteni, ha annak elkészítése szabályosan történt (lásd ebben az értelemben a Bíróság 2/87. sz., Biedermann kontra Számvevőszék ügyben 1988. január 19‑én hozott ítélete 8. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑33/89. és T‑74/89. sz., Blackman kontra Parlament ügyben 1993. március 16‑án hozott ítélete 44. pontját).
80 A Közszolgálati Törvényszék feladata azonban azt vizsgálni – anélkül, hogy kétségbe vonná a kórházi kezelés költségeinek megtérítési mértékét 85%‑ban korlátozó határozatot –, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megfelelően értékelte‑e a tényeket és pontosan alkalmazta‑e a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, amikor megtagadta S. Trampuz de Pretis Cagnodo megbetegedésének súlyos betegségként történő elismerését (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑199/01. sz., G kontra Bizottság ügyben 2002. november 7‑én hozott ítélete 59. pontját és T‑191/01. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2004. május 12‑én hozott ítélete 63. pontját).
81 Az általa orvosi ügyekben gyakorolt korlátozott bírósági felülvizsgálat keretében tehát a Közszolgálati Törvényszék feladta annak vizsgálata, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelését szükségessé tevő betegség súlyossá minősítésének megtagadásával nem követett‑e el nyilvánvaló hibát, amikor a tudomására hozott orvosi megállapításokból – melyekről a Közszolgálati Törvényszék csak akkor dönthet, ha az adminisztráció annak tartalmát elferdítette – azt a következtetést vonta le, hogy e feltételek összessége nem teljesült (lásd a fent hivatkozott Botos kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 41. pontját).
82 A jelen ügyben a kinevezésre jogosult hatóság a panasz elutasításáról szóló határozatát az orvosszakértő 2010. május 18‑i véleményére alapozta, amely megállapította, hogy a „[az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezete 1. pontjának] legalább két alapvető kritériuma, azaz a kedvezőtlen várható élettartam és a súlyos fogyaték megléte vagy kockázata, nem teljesült”, és megerősítette a kifizetőhivatal határozatát, amely szerint a súlyos betegség esetén alkalmazandó 100%‑os megtérítési mérték helyett az általános 85%‑os mértéket kell alkalmazni. A kinevezésre jogosult hatóság tehát nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor a tudomására hozott orvosi megállapításokból azt a következtetést vonta le, hogy az általános végrehajtási rendelkezések szerinti, a súlyos betegséggé minősítésre, és következésképpen a 100%‑os mértékű megtérítésre vonatkozó feltételek nem teljesültek.
83 Az orvosszakértő véleménye alapján meg kell még vizsgálni, hogy a kifizetőhivatal ténylegesen a jelen ítélet 75. pontjában felsorolt követelményekre alapozta‑e döntését, amelyek alapján egy betegség „súlyos” betegségnek minősíthető.
84 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az intézményekhez tartozó orvosszakértők által egyoldalúan adott vélemények nem nyújtanak ugyanolyan garanciát a felek közti egyensúly tekintetében, mint az orvosi, sőt, rokkantsági bizottság által nyújtott, szigorú értelemben vett orvosi értékelés, amely bizottságok működési szabályai biztosítják a felek közti egyensúlyt és a tárgyilagosságot (lásd a fent hivatkozott Allen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68–70. pontját).
85 Következésképpen a súlyos betegség elismerésének megtagadásáról való döntés keretében a Közszolgálati Törvényszéknek alaposabb vizsgálatot kell lefolytatnia annál, mint amelyet az orvosi vagy a rokkantsági bizottság véleménye nyomán a személyzeti szabályzat 73. vagy 78. cikke alapján elfogadott határozatok felülvizsgálatakor folytat. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a bíróság orvosi kérdésekben nem rendelkezik az ahhoz szükséges szaktudással, hogy orvosi értékelést hagyjon jóvá vagy utasítson el, avagy több, egymással ellentétes orvosi értékelés között döntsön (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Allen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 70. és 71. pontját).
86 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a súlyos betegség kritériumai (várható élettartam csökkenése, krónikus lefolyás, megterhelő diagnosztikai és/vagy terápiás intézkedések szükségessége, súlyos fogyaték megléte vagy kockázata) az orvosi értékelés kategóriájába tartoznak, mivel a közös egészségbiztosítási rendszer orvosszakértője vagy orvosi tanácsa azon kérdés eldöntésénél, hogy e kritériumok valamelyike teljesül‑e, nem csupán a ténymegállapításra szorítkozik, hanem ténylegesen értékeli is azokat, amihez orvosi szaktudás szükséges (a fent hivatkozott Allen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 75. pontja).
87 Mindazonáltal, még ha felülvizsgálati jogköre nem is terjed ki az olyan tisztán orvosi értékelésre, mint amilyen a betegség súlyosságának értékelése, a bíróságnak olyan esetben – mint a jelen ügyben is –, amikor a felperes vitatja a helyzete adminisztráció általi értékelését, és kritizálja az azt megalapozó orvosi véleményt, meg kell győződnie arról, hogy az orvosszakértő a bíróság elé terjesztett helyzetet konkrét és körültekintő módon vizsgálta. E tekintetben ki kell jelenteni, hogy az adminisztrációnak kell megállapítania, hogy sor került‑e ilyen értékelésre (a fent hivatkozott Allen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. pontja).
88 Az orvosszakértő által 2010. május 18‑án kiadott vélemény szerint, akitől a kinevezésre jogosult hatóság kért állásfoglalást azt illetően, hogy az S. Trampuz de Pretis Cagnodón elvégzett sebészeti beavatkozást szükségessé tevő betegség súlyos betegségnek minősül‑e az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 1. pontja alapján:
„[...]
2) [S. Trampuz de Pretis Cagnodo] sebészeti beavatkozást szükségessé tevő betegsége az általános végrehajtási rendelkezések ([III.] címe 5. [f]ejezetének 1. [p]ontja) által lefektetett kritériumok alapján nem ismerhető el súlyos betegségként.
Itt ugyanis ortopéd betegségről van szó […]
E betegség, jellegénél fogva, nem befolyásolja kedvezőtlenül a várható élettartamot; egyébként a beteg élete egyáltalán nem forgott veszélyben, még kórházi kezelése során sem.
Jelenleg, az [S. Trampuz de Pretis Cagnodó]‑t kezelő [o]rtopéd [s]zakorvos nyilatkozata (a 2010. [március] 22‑i jelentés) szerint a beteg állapota teljes mértékben kielégítő.
»A klinikai és radiológiai eredmények kiválóak« […]
A súlyos betegség elismerésének legalább két alapvető kritériuma, azaz a kedvezőtlen várható élettartam és a súlyos fogyaték megléte vagy kockázata, nem teljesült.”
89 Le kell szögezni, hogy a jelen ügyben S. Trampuz de Pretis Cagnodo nem követte az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 3. pontjában a súlyos betegség elismerésének kérelmezésére előírt eljárást – amely minősítés az elismerése iránti kérelemhez csatolt orvosi igazolás kiállításának napjától legfeljebb 5 évig biztosítja a súlyos betegség miatt keletkező költségek 100%‑os mértékű térítését –, hanem csupán a 10. sz. kifizetési bizonylathoz fűzött megjegyzései kapcsán, valamint a panaszában kérte, hogy a kórházi kezelésének 100%‑os mértékű megtérítése érdekében az azt szükségessé tevő betegséget minősítsék súlyosnak. E körülmények között az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 1. pontjában szereplő négy kritérium értékelését S. Trampuz de Pretis Cagnodónak a kórházi kezelését közvetlenül megelőző egészségi állapota alapján kellett volna elvégezni.
90 Márpedig az orvosszakértő 2010. május 18‑án kiadott véleményének szövegéből is kitűnik, hogy a súlyos fogyaték meglétének vagy kockázatának kritériuma egyrészt azokon az orvosi adatokon alapult, amelyek az S. Trampuz de Pretis Cagnodót kezelő ortopéd szakorvos 2010. március 23‑i, vagyis az S. Trampuz de Pretis Cagnodón elvégzett sebészeti beavatkozás után több mint egy évvel kiadott jelentésében szerepeltek, másrészt az említett kritérium vizsgálatára S. Trampuz de Pretis Cagnodo 2010. májusi, és nem a kórházi kezelését megelőző, 2009. februári egészségi állapota alapján került sor.
91 Ebből az következik, hogy nem szabályszerűen vizsgálták, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelése előtt fennállt‑e a súlyos fogyaték kockázata.
92 A hatályos szabályok alkalmazásával kapcsolatos ezen értékelési hiba nem vonhatja azonban maga után a kifizetőhivatal súlyos betegséggé minősítést elutasító határozatának megsemmisítését. Ugyanis az orvosszakértő 2010. május 18‑án kiadott véleményének szövegéből az is kitűnik, hogy az orvosszakértő nem csupán azt vizsgálta, hogy az általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. bekezdésének 1. pontjában szereplő négy kritérium közül egy teljesül‑e, hanem egy második kritériumról, azaz a kedvezőtlen várható élettartamról is nyilatkozott. Ezzel kapcsolatban a fent hivatkozott véleményében rámutatott, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodónak a kórházi kezelését szükségessé tevő ortopéd betegsége jellegénél fogva nem befolyásolta kedvezőtlenül a várható élettartamot, továbbá S. Trampuz de Pretis Cagnodo élete egyáltalán nem forgott veszélyben, még kórházi kezelése során sem.
93 Ilyen körülmények között, mivel a súlyos betegség elismerésének négy feltétele kumulatív, és szükségszerűen együttesen kell teljesülniük, még ha különböző mértékben is, az, hogy a jelen ügyben ezek egyike nem teljesült, már elegendő az S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelését szükségessé tevő megbetegedés súlyos betegségként való elismerésének megtagadásához. Ebből következően a kifizetőhivatal nem vétett nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megtagadta S. Trampuz de Pretis Cagnodo betegségének súlyossá minősítését az orvosszakértő 2010. május 18‑án kiadott véleménye alapján, amely az ő esetében a várható élettartam csökkenésnek hiányát állapította meg.
94 Mivel a harmadik kereseti kérelem alátámasztására felhozott egyetlen jogalap sem megalapozott, nincs helye a kifizetőhivatal által hozott a vitatott kifizetési bizonylatból kitűnő és a kórházi kezelés költségei megtérítésének mértékét 85%‑ra arra tekintettel korlátozó határozat megsemmisítésének, hogy S. Trampuz de Pretis Cagnodo betegsége nem minősül súlyosnak.
Az ötödik, a kiegészítő beadvány első kérelme által pontosított kereseti kérelemről, amely a kifizetőhivatal vitatott kifizetési bizonylatból kitűnő határozata ellen irányul, amely alapján a felpereseknek kell viselniük 28 800 euró összeget túlzottnak minősített elhelyezési költség jogcímén
95 E kereseti kérelem alátámasztására a felperesek egyetlen, a gondos ügyintézés elve és a segítségnyújtási kötelezettség megsértésére alapozott jogalapot hoznak fel.
A felek érvei
96 A felperesek egyetértenek a kifizetőhivatal értékelésével az Anthea klinika által kiszámlázott elhelyezési költségek túlzott mértékét illetően. A héával együtt napi 1440 eurós ár ugyanis teljesen túlzó a nyújtott szolgáltatáshoz képest, ami egyrészt egy egyszerű, normál méretű és standard berendezésű, a klinika összes többi szobájával megegyező, kórházi típusú ággyal és egy székkel felszerelt szobából, másrészt az étkezési szolgáltatásból állt, amely – S. Trampuz de Pretis Cagnodo véleménye szerint – átlagos és teljesen közepes színvonalú volt.
97 Azt illetően, hogy kinek kell megfizetnie a 28 800 euró összeget a kifizetőhivatal által túlzott mértékűnek minősített elhelyezési költség címén, a felperesek elsősorban úgy érvelnek, hogy a kifizetőhivatalnak, tekintettel az elhelyezési költség jogcímen kiszámlázott nagy összegre, nem kellett volna ezen összeget úgy kifizetnie az Anthea klinika részére, hogy őket előzetesen arról nem tájékoztatja. Ez a tájékoztatás lehetővé tette volna számukra, hogy kifogásolják a kifizetést arra hivatkozva, hogy a kórházi kezelés előtt az Anthea klinika úgy tájékoztatta S. Trampuz de Pretis Cagnodót, hogy az elhelyezési költség napi 300 euró. A kifizetőhivatal eljárásának módja akadályozta meg a felpereseket abban, hogy megfelelő időben reagáljanak, és azon kész tény elé állította őket, hogy nekik kell viselniük a kifizetőhivatal által túlzott mértékűnek minősített összeget.
98 A felperesek másodsorban rámutatnak arra, hogy az adminisztráció egyáltalán nem adta értésükre, hogy hasznos lenne megküldeniük a kifizetőhivatalnak az elhelyezési költségre vonatkozó ajánlatot.
99 Harmadsorban úgy vélik, hogy a kifizetőhivatal elfogadhatatlan magatartást tanúsított, és nemcsak nekik, de a közös egészségbiztosítási rendszernek is súlyos kárt okozott, mert e rendszerből jogalap nélküli kifizetést kellett teljesíteni. Ilyen körülmények között a Bizottság, tekintve, hogy egyedül neki fűződik érdeke az Anthea klinikával szembeni, a túlfizetett összeg megtérítésére irányuló eljáráshoz, nem háríthatta volna ezen összeget a felperesekre.
100 Negyedsorban a felperesek úgy érvelnek, hogy a kifizetőhivatal figyelme, körültekintése és elővigyázatossága hiányából adódó kárt semmiképpen sem lehet rájuk hárítani.
101 A Bizottság úgy véli, hogy a felperesek állításai megalapozatlanok.
102 Először is a Bizottság úgy érvel, hogy a közös szabályzat 20. cikkének (2) bekezdésén alapul az, hogy a kifizetőhivatal az orvosi tanács véleménye alapján a felperesekre hárította az elhelyezési költségek azon részét, amely túlzott mértékűnek minősült a költségek felmerülése szerinti ország rendes költségeihez képest. E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy M. A. de Pretis Cagnodo megkapta a 2009. február 5‑i levél másolatát, amelyben a kifizetőhivatal bejelentette a klinikának, hogy átvállalja S. Trampuz de Pretis Cagnodo kórházi kezelési költségeit, és amelynek mellékletében egy, a „Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal” (PMO) által kiadott, a maximális megtérítésről és az előlegek visszatérítéséről szóló tájékoztató nyomtatvány (a továbbiakban: tájékoztató nyomtatvány) is szerepelt, amely többek között arra emlékeztetett, hogy a közös egészségbiztosítási rendszer által fizetett összegek nem kötelezően járnak a személyzeti szabályzat 72. cikke alapján, mivel azok később visszakövetelhetők a tagtól.
103 Másodszor, miután S. Trampuz de Pretis Cagnodo vitatta a 10. sz. kifizetési bizonylatot, a Bizottság gondosan járt el, mikor a kórházi elhelyezés körülményeit vizsgálta, és kielégítő magyarázatot nyújtott számára. Egyébként az orvosszakértő a közös szabályzat 41. cikkének megfelelően az ügyet az orvosi tanácshoz tette át, amely 2009. december 10‑i ülésén fogalmazta meg véleményét. A Bizottság szerint az említett ülés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a megtéríthető költségek számítását a hatályos jogszabályok alapján végezték el, amelynél a költségek felmerülése szerinti országban ugyanilyen típusú elhelyezésre irányadó rendes árakat vették viszonyítási értéknek.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
104 Nem vitatott, hogy a közös szabályzat 20. cikke (2) bekezdésének értelmében azon ellátások esetén, mint az elhelyezési költségek kórházi kezelés, amelyekre felső térítési határt nem állapítottak meg, nem térítik meg a költségek azon részét, amelyet a felmerülésük szerinti országban gyakorolt rendes árhoz viszonyítva túlzottnak ítéltek meg. Ugyanezen rendelkezés alapján az is kétségtelen, hogy a túlzottnak tekinthető költségrészt a közös egészségbiztosítási rendszer kifizetőhivatala határozza meg eseti alapon.
105 A jelen ügyben a felek egyetértenek abban, hogy az Anthea klinika által kiszámlázott napi 1440 eurós díj túlzott az ilyen jellegű ellátás olaszországi rendes árához képest, és főként a héával együtt napi 300 eurós díjhoz képest, melyet az Anthea klinika alkalmazottja kórházi kezelése előtt szóban közölt S. Trampuz de Pretis Cagnodóval. E tekintetben S. Trampuz de Pretis Cagnodo az iratanyaghoz csatolta annak a tanúnak a vallomását, aki vele volt 2009. január 13‑án, amikor az Anthea klinikán érdeklődött az elhelyezési díjakról. A felperesek által bemutatott tanúvallomásból kitűnik, hogy a fent említett alkalmazott által szóban adott tájékoztatás alapján az Anthea klinika által abban az időben alkalmazott díj napi 216 euró volt többágyas szobában a társadalombiztosítással rendelkező betegek és napi 300 euró egyágyas szobában a magánbiztosítással rendelkező betegek számára.
106 A felek mindenesetre ellentétes álláspontot képviselnek azt illetően, hogy a kifizetőhivatal által túlzottnak minősített elhelyezési költségeket, azaz a 28 800 eurót a kifizetőhivatalnak kell‑e viselnie – ahogy a felperesek állítják –, abból kifolyólag, hogy nem vette fel a kapcsolatot a felperesekkel az Anthea klinika által benyújtott számla kiegyenlítése előtt, vagy – ahogy a Bizottság állítja – M. A. de Pretis Cagnodonak kell viselnie, és le kell vonni az ő öregségi nyugdíjából.
107 Elsőként meg kell állapítani, hogy azon lehetőség, hogy a tag a közös szabályzat 30. cikke értelmében kórházi kezelés esetén a költségek átvállalása formájában előlegfizetésben részesülhet annak érdekében, hogy jelentős kiadásait fedezni tudja, kétségtelen előnyt jelent számára. Az, hogy az adatlapot a költségátvállalási kérelem benyújtásakor rendszeresen megküldik a közös egészségbiztosítási rendszer kedvezményezettjei számára, a kedvezményezetteket arra késztetheti, hogy többek között a fekvőbeteg‑ellátást biztosító intézménynél tájékozódjanak azokról a költségekről, melyeket velük szemben alkalmazhatnak, és összehasonlítsák őket a hatályos általános végrehajtási rendelkezésekkel a jelentős kiadások elkerülése érdekében, melyekről kiderülhet, hogy a közös egészségbiztosítási rendszer nem téríti őket, és így azokat a kedvezményezettek viselik. E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a kórházi kezelés elhelyezési költségeivel kapcsolatban az általános végrehajtási rendelkezések nem határoznak meg felső határt.
108 A jelen ügyben S. Trampuz de Pretis Cagnodo tájékozódott az Anthea klinikánál a rá vonatkozóan fizetendő elhelyezési költségekről, azonban csak szóbeli tájékoztatást kapott, és nem írásos dokumentumot, amelynek bizonyító ereje lenne. Hozzá kell tenni mindenesetre, hogy – még ha kívánatos is lenne, hogy a tagok rendelkezzenek ilyen dokumentummal – sem a közös szabályzatban, sem az általános végrehajtási rendelkezések közt nincs olyan rendelkezés, ami arra kötelezné őket, hogy megfelelő formában közölt ajánlatot szerezzenek be, és azt a költségátvállalási kérelemmel együtt nyújtsák be a kifizetőhivatalnak.
109 E körülmények között nem róható fel a felpereseknek, hogy bármilyen kötelezettséget vagy jogszabályt sértettek. Egyrészt ugyanis, mivel az általános végrehajtási rendelkezések nem határoznak meg felső határt a kórházi kezelés elhelyezési költségei tekintetében, nem tudták összehasonlítani az Anthea klinika által velük közölt költségek összegét az esetlegesen megtéríthető összeggel. Másrészt, még ha feltételeznék is, hogy felvették a kapcsolatot a kifizetőhivatallal, hogy rákérdezzenek a 300 euró összegű elhelyezési költség téríthetőségére, a válasz mindenképpen igenlő lett volna, tekintve hogy a 10. sz. kifizetési bizonylat szerint az említett hivatal az említett költségeket napi 720 euró összeg erejéig térítette.
110 Ami a Bizottságot illeti, ő kettős szerepet játszik a kórházi kezelési költségek átvállalásában.
111 Egyrészt a közös egészségbiztosítási rendszerre a közös szabályzat 43. cikke értelmében analógia útján alkalmazandó 1605/2002 rendelet 27. cikke szerint a Bizottságnak a bevételek és a kiadások teljesülését a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően, azaz a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével összhangban kell biztosítania.
112 E tekintetben a közös szabályzat 52. cikkéből kitűnik, hogy a többi intézmény megbízásából a Bizottság irányítja a közös egészségbiztosítási rendszert és meghatározza az egészségügyi költségek megtérítési szabályait, a rendszer bevételei és kiadásai közti pénzügyi egyensúly megőrzése céljából. A gondos ügyintézés elve alapján a Bizottságnak, és tágabban a közös egészségbiztosítási rendszer kifizetőhivatalainak, amelyek létrehozatala a Bizottság irányító feladatai közé tartozik, továbbá amelyek ellenőrzését az eredményes pénzgazdálkodás elve alapján a központi hivatal végzi, ügyelniük kell arra, hogy a közös egészségbiztosítási rendszer forrásait ne használják fel kórházi kezelésről szóló olyan számlák kifizetésére, amelyek összegei már első látásra is aránytalanok a költségek felmerülése szerinti országban nyújtott hasonló szolgáltatások átlagos árával. A jelen ügyben a kifizetőhivatal – székhelyére tekintettel – megfelelő helyzetben volt ahhoz, hogy ismerje az olaszországi fekvőbeteg‑ellátást biztosító intézmények által az elhelyezési költségek vonatkozásában alkalmazott átlagos árakat, és hogy reagáljon arra, hogy az Anthea klinika a jelen ügyben 57 600 eurót számlázott ki S. Trampuz de Pretis Cagnodo negyven napi elhelyezésének költségeként.
113 Másrészt a kórházi kezelési költségek átvállalása terén a Bizottság köteles segítséget nyújtani az uniós intézmények személyi állományának, amelynek tagjai a közös egészségbiztosítási rendszer kedvezményezettjei.
114 E segítségnyújtási kötelezettség arra kötelezi a Bizottságot és tágabban a közös egészségbiztosítási rendszer kifizetőhivatalait, hogy ha olyan számlát kapnak, mint amilyet az Anthea klinika juttatott el a kifizetőhivatalnak, azaz amely nagyon magas összegről szól, és amelyben – jóllehet az egészségügyi szolgáltatások tételesen fel vannak sorolva és le vannak írva – az elhelyezési költségeknél csak 40 nap és 1440 euró napi ár szerepel, anélkül hogy meg lenne jelölve a szoba típusa, vagy azok a kiegészítő szolgáltatások, melyek indokolhatnak egy ilyen magas összeget, egy ilyen számlát ne fizessenek ki azonnal, még költségátvállaló nyilatkozat megléte esetén sem, hanem szerezzenek be írásos információt a számlát kibocsátó fekvőbeteg‑ellátást biztosító intézménytől, valamint tájékoztassák arról a tisztviselőt is, akire a kifizetőhivatal az esetek nagy többségében végül legalábbis a kórházi kezelési költségek bizonyos százalékát, illetve esetlegesen – mint a jelen ügyben – a túlzottnak minősített teljes összeget áthárítja.
115 A jelen ügyben, ha a kifizetőhivatal a részére az Anthea klinika által megküldött számla kifizetése előtt felvette volna a kapcsolatot a felperesekkel, azok megfelelő időben hivatkozhattak volna arra, hogy velük napi 300 eurós elhelyezési költséget közöltek.
116 Ezzel szemben, mivel a kifizetőhivatal csupán annyit tett, hogy bármilyen kérdés feltevése nélkül kifizette a számlát, egyrészt a közös egészségbiztosítási rendszer kiadásai indokolatlan mértékben megnőttek, mivel a kifizetőhivatal a 30 napnak megfelelő, napi 300 euró áron számolt elhelyezési költség 85%‑os mértékű megtérítése helyett napi 720 euró megtérítését hagyta jóvá.
117 Másrészt a felpereseknek nemcsak a 28 800 euró összeget kellett viselniük a kifizetőhivatal által túlzottnak minősített elhelyezési költség címén, hanem a 30 napos napnak megfelelő, napi 720 euró áron számolt elhelyezési költség 15%‑át is, ellenben ha az elhelyezési költséget az S. Trampuz de Pretis Cagnodóval közölteknek megfelelően számlázták volna ki, az általuk fizetendő összeg számottevően alacsonyabb lett volna.
118 Meg kell állapítani tehát, hogy mivel a számla kifizetése előtt nem kért pontosítást az Anthea klinikától az elhelyezési költség címén kiszámlázott összeggel kapcsolatban, és nem tájékoztatta a felpereseket az említett összegről, a kifizetőhivatal – és tágabb értelemben a Bizottság – a felperesekkel szemben mind a gondos ügyintézés, mind a segítségnyújtási kötelezettség elvét megsértette.
119 Tekintve, hogy az ötödik kereseti kérelem alátámasztására felhozott jogalap megalapozott, meg kell semmisíteni a kifizetőhivatal által hozott, a vitatott kifizetési bizonylatból kitűnő határozatot, amely alapján a felpereseknek kell viselniük az elhelyezési költségek jogcímén kiszámlázott, túlzottnak minősített 28 800 euró összeget.
120 A fenti megfontolásokra tekintettel nem lehet helyt adni a felpereseknek a nyolcadik kereseti kérelemben foglalt azon kérelmének, hogy a Közszolgálati Törvényszék rendelje el az általuk javasolt bizonyításfelvételt.
A költségekről
121 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑ának értelmében, ha az e szabályzat II. címe 8. fejezetének többi rendelkezése alapján a Közszolgálati Törvényszék másként nem határoz, a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az említett szabályzat 88. cikke értelmében „[a] Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – alapján indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek”.
122 A jelen ügyben, noha a fent felsorolt indokokból az következik, hogy a felperesek csak részlegesen kapnának igazat a vitatott kifizetési bizonylat ellen irányuló kérelmeik alapján, azaz a Bizottság az említett kereseti kérelmek tekintetében csak részlegesen lett pervesztes, az is következik belőlük, hogy a kifizetőhivatal jogszerűtlennek minősített magatartása a felperesek számára többletkiadást okozott, mivel a 85%‑os mértékben térített elhelyezési költségek jóval magasabbak voltak, mint amilyenre a felperesek számíthattak.
123 A jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel, és kiemelve, hogy az eljárási szabályzat 88. cikke nem csupán azon esetekben alkalmazható, amikor az adminisztráció szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a felpereseknek, a Bizottság maga viseli saját költségeit, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeit is, továbbá köteles viselni a felperesek részéről felmerült költségeket, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeiket is.
A fenti indokok alapján,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK
(második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az isprai (Olaszország) kifizetőhivatalnak a 2009. október 1‑jei 10. sz. kifizetési bizonylatból kitűnő határozatát, amely szerint M. A. de Pretis Cagnodónak kell viselnie az S. Trampuz de Pretis Cagnodo túlzottnak minősített elhelyezési költségei jogcímén kiszámlázott 28 800 euró összeget.
2) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Bizottság maga viseli az összes saját költségét, és köteles viselni az M. A. de Pretis Cagnodo és S. Trampuz de Pretis Cagnodo részéről felmerült összes költséget.
Rofes i Pujol | Boruta | Bradley |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. május 16‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | M. I. Rofes i Pujol |