AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2013. október 23.

F‑80/11. sz. ügy

Joaquim Paulo Gomes Moreira

kontra

Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Határozott időre szóló szerződés annak lejárta előtt való megszüntetése – A bizalmi viszony megtörése – Fegyelmi vétség”

Tárgy:      Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. P. Gomes Moreira az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága 2010. október 11‑i, szerződését idő előtt, 2010. december 11‑én lejáró két hónapos felmondási idővel – amely alatt tisztségéből felfüggesztették – megszüntető határozatának megsemmisítését, valamint az okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítéseként 300 000 euró megfizetését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2010. október 11‑i határozatot annyiban, amennyiben az a felperest tisztségéből felfüggesztette. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felek mindegyike maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Határozott időre szóló szerződés annak lejárta előtt való megszüntetése – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Egyszerre felmondási idővel és tisztségből való felmentéssel járó megszüntetés – Fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó kötelezettség

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk és 49. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Lojalitási kötelezettség – Terjedelem – Kötelelezettségszegés megállapítása – Értékelési szempontok

(Személyzeti szabályzat, 11., 12., 12b. és 17a. cikk)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Határozott időre szóló szerződés annak lejárta előtt való megszüntetése – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Az érintett alkalmazott érdekeinek figyelembevétele – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

1.      A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság érvényesen nem szüntetheti meg egyoldalúan az ideiglenes alkalmazotti szerződést az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke szerinti felmondási idővel és azzal párhuzamosan az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 49. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti tisztségből való felmentéssel anélkül, hogy egyébként az említett alkalmazottal szemben súlyos kötelességszegés miatt fegyelmi eljárást indított volna.

(lásd az 50. pontot)

2.      A személyzeti szabályzat 11., 12., 12b. és 17a. cikkeinek rendelkezései a tisztviselőnek az Unióval, valamint feletteseivel szemben fennálló alapvető lojalitási és együttműködési kötelezettségére vonatkozó sajátos kifejeződései. Ezeket az Unióra ruházott közérdekű feladatok igazolják, amelyek megfelelő ellátására a tagállamok állampolgárai joggal számíthatnak. Az ilyen kötelezettségek elsősorban azon bizalmi viszony megőrzésére irányulnak, amelynek az Unió és annak tisztviselői, illetve alkalmazottai között kell fennállnia.

A tisztviselő sem szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulásával, sem bármely más jellegű cselekménnyel nem szegheti meg kötelezettségeit az Unióval szemben, amelyet szolgálni köteles, megtörve így a hozzá fűződő bizalmi viszonyt és utólagosan megnehezítve vagy lehetetlenné téve az Unióra ruházott feladatok vele együttműködésben történő végrehajtását. Ebben az esetben az Unió akadályoztatva lenne céljai követésében, mivel ennek következtében a szolgálati érdekek szintén sérülnek.

E rendelkezések a tisztviselőre bízott különös feladatok ellátásából fakadó konkrét kötelezettségeken túl a tisztviselő általános lojalitási kötelezettségét is előírják. A tisztviselő nemcsak abban a konkrét pillanatban köteles megőrizni beosztása méltóságát, amikor ellátja valamely különös feladatát, hanem e kötelezettség bármely körülmények között terheli.

E kötelezettségek általános és objektív módon merülnek fel. E kötelezettségek megszegésének megállapítása nem függ sem attól a feltételtől, hogy az érintett tisztviselő kárt okozott az Uniónak, sem valamely, a tisztviselő magatartása miatt magát károsultnak érző személy vagy tagállam panaszának lététől.

(lásd a 61–66. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének 44., 46. és 47. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑24/98. és T‑241/99. sz., E kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. július 3‑án hozott ítéletének 76. pontja; T‑21/01. sz., Zavvos kontra Bizottság ügyben 2002. július 9‑én hozott ítéletének 37–40. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑40/05. sz., Andreasen kontra Bizottság ügyben 2007. november 8‑án hozott ítéletének 233. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑54/11. sz., BG kontra Ombudsman ügyben 2012. július 17‑én hozott ítéletének 128. pontja.

3.      Az illetékes hatóság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szolgálati érdek értékelését illetően a határozott időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződés – annak lejárta előtt – azon indokkal való megszüntetésekor, hogy az érintett alkalmazott szakmai kötelezettségeinek egy vagy több megsértése megtörte az illetékes hatóság és az alkalmazott közötti bizalmi kapcsolatot, és e kapcsolat visszaállíthatósága kizárt. Következésképpen, az uniós bíróság felülvizsgálati jogköre csak annak megítélésére korlátozódik, hogy az érintett hatóság ésszerű keretek között maradt‑e és mérlegelési jogkörének gyakorlása során nem követett‑e el nyilvánvaló hibát.

Az illetékes hatóság valamely alkalmazott helyzetét érintő határozat meghozatalakor köteles figyelembe venni az összes tényezőt, ami döntését befolyásolhatja, különösen az érintett alkalmazott érdekeit. Ez ugyanis az adminisztráció gondoskodási kötelezettségéből következik, amely a személyzeti szabályzat, és analógia útján az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által a hatóság és alkalmazottai közötti viszonyok tekintetében meghatározott kölcsönös jogok és kötelezettségek egyensúlyát tükrözi.

(lásd a 67–69. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének 53. pontja.