A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2011. január 20.

F‑132/07. sz. ügy

Guido Strack

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – A személyzeti szabályzat 17., 17a és 19. cikke – Iratok nyilvánosságra hozatala iránti kérelem – Szöveg közzétételének engedélyezése iránti kérelem – Információk nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti felhasználásának engedélyezése iránti kérelem – Elfogadhatóság”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Strack azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg a Bizottság 2007. július 20‑i, augusztus 11‑i, szeptember 11‑i és november 9‑i határozatait, amelyekben elutasították az arra irányuló kérelmeket, hogy engedélyezzék különböző dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, valamint ezen dokumentumoknak a Bizottság egyes tagjaival és tisztviselőivel szembeni büntetőeljárásban való felhasználását, másrészt kötelezze a Bizottságot, hogy az e határozatok miatt elszenvedett károkra fizessen a felperesnek legalább 10 000 euró kártérítést.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Ellenkérelem benyújtása – Határidő – Meghosszabbítás

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 39. cikk, 2. §)

2.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A véleménynyilvánítás szabadsága – Gyakorlás – Korlátok

(EUSZ 6. cikk, (3) bekezdés, személyzeti szabályzat, 17a. cikk)

3.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A véleménynyilvánítás szabadsága – Az Unió tevékenységével kapcsolatos szövegek közzététele – A tájékoztatási kötelezettség hiánya a volt tisztviselők esetében – Szolgálati információk nyilvánosságra hozatala – A volt tisztviselőkre vonatkozó előzetes engedélyeztetési kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 17. cikk és 17a. cikk)

4.      Tisztviselők – Kereset – A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés)

5.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Szolgálati információk nyilvánosságra hozatala – Előzetes engedélyeztetési kötelezettség – Létjogosultság

(EUMSZ 339. cikk, személyzeti szabályzat, 17. cikk)

6.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Szolgálati információk nyilvánosságra hozatala – Előzetes engedélyeztetési kötelezettség – Az adminisztrációhoz kellően pontos kérelemmel való fordulás szükségessége

(Személyzeti szabályzat, 17. cikk)

7.      Tisztviselők – Elvek – A gondos ügyintézés elve – Terjedelem

8.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Szolgálati információk nyilvánosságra hozatala – Nemzeti bíróság előtti tanúvallomás – Előzetes engedélyeztetési kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 11. cikk, első bekezdés, 17. és 19. cikk)

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 39. cikkének 2. §‑a lehetővé teszi, hogy e bíróság elnöke meghosszabbítsa az alperes számára az ellenkérelem benyújtására megállapított határidőt. Ebben a tekintetben az a körülmény, hogy a határidőt kontradiktórius eljárás nélkül többször meghosszabbították, nem sérti a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát, ha a felek helyzete nem változott jelentősen. Márpedig az eljárás tisztességes jellegét a teljes eljárás figyelembevételével kell értékelni.

(lásd a 31. pontot)

2.      A tisztviselő véleménynyilvánítási szabadságának gyakorlásába való beavatkozásnak minősül az a kötelezettség, hogy a kinevezésre jogosult hatóságot tájékoztatni kell bármely olyan szöveg nyilvánosságra hozatalára irányuló szándékról, amely szöveg tárgya az Unió tevékenységéhez kapcsolódik. Ezt a beavatkozást ennélfogva az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikkének (2) bekezdésének megfelelően kell értékelni, amely egyezmény – az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően – az uniós jognak általános elvként részét képező alapvető jogokat garantál. Márpedig az említett egyezmény 10. cikkének (2) bekezdése szerint a „kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó” véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása, a törvényben meghatározott „alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá”. Ezenfelül valamely jogi norma nem korlátozhatja érvényesen a véleménynyilvánítás szabadságát, amennyiben annak megfogalmazása nem elég pontos ahhoz, hogy az állampolgár hozzá tudja igazítani magatartását, amit végeredményben a jogbiztonság elve is megkövetel.

(lásd az 59. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének 40–42. pontja; C‑308/06. sz., Intertanko és társai ügyben 2008. június 3‑án hozott ítéletének 69. pontja.

3.      Mivel a személyzeti szabályzat 17a. cikke nem alkalmazandó a volt tisztviselőkre, az utóbbiak az Unió tevékenységére vonatkozó szövegeket anélkül hozhatják nyilvánosságra, hogy erről a kinevezésre jogosult hatóságot előzetesen tájékoztatniuk kellene, azonban a személyzeti szabályzat 17. cikke értelmében kötelesek engedélyt kérni nemcsak a feladataik keretében tudomásukra jutott információk nyilvánosságra hozatala előtt, hanem az ilyen információkat tartalmazó olyan szövegek közzététele előtt is, amelyeket ők maguk fogalmaztak, vagy amelyek elkészítésénél közreműködtek, kivéve ha ezeket az információkat a nyilvánosság számára már hozzáférhetővé tették.

(lásd a 62–64. pontot)

4.      A személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdésén alapuló kérelemben a tárgyat kellő egyértelműséggel kell meghatározni ahhoz, hogy az a hatóság, amelyhez a kérelmet benyújtották, a kérelemről az ügy ismeretében hozhasson határozatot; a határozathozatalra vonatkozó kifejezett felhívás hiányában nem lehet szó az e rendelkezés értelmében vett kérelemről. A kérelem ugyanis nem érheti el a célját, ha a kinevezésre jogosult hatóság nem képes megfelelően megérteni annak tárgyát.

(lásd a 69. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 23/74. sz., Küster kontra Parlament ügyben 1975. március 12‑én hozott ítéletének 11. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑110/94. sz., Sánchez Mateo kontra Bizottság ügyben 1996. június 11‑én hozott ítéletének 26. pontja; T‑111/94. sz., Ouzounoff Popoff kontra Bizottság ügyben 1996. június 11‑én hozott ítéletének 28. pontja.

5.      A személyzeti szabályzat 17. cikke főszabály szerint tiltja, hogy a tisztviselő a feladatainak ellátása során kapott információkat nyilvánosságra hozza, és az ilyen nyilvánosságra hozatalt előzetes engedélytől teszi függővé. Ezen engedélyezési szabálynak az a célja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság számára lehetővé tegye az arról való meggyőződést, hogy ez a nyilvánosságra hozatal nem sérti az Unió érdekeit azáltal, hogy befolyásolja különösen az Unió működését és jóhírnevét. Ennek a szabálynak továbbá az a célja, hogy a kinevezésre jogosult hatóságot olyan helyzetbe hozza, hogy a megfelelő időben ellenőrizhesse, hogy a tisztviselők a magatartásuk kialakítása során figyelembe veszik az intézmények érdekeit és az EUMSZ 339. cikk alapján rájuk háruló kötelezettségeket. A személyzeti szabályzat 17. cikkével bevezetett szabály tehát többek között azon bizalmi viszony megőrzését szolgálja, amelynek az intézmények és alkalmazottaik között fenn kell állnia.

(lásd a 71. pontot)

6.      A személyzeti szabályzat 17. cikkével létrehozott engedélyezési szabály szerint az a tisztviselő, aki nyilvánosságra kívánja hozni a feladatai ellátása során tudomására jutott információkat, vagy fel kívánja használni a nemzeti bíróságok előtt a feladatai ellátása keretében megállapított tényeket, köteles kellően pontos kérelmet előterjeszteni a kinevezésre jogosult hatósághoz.

E szabály alapján azon kérdés értékelése során, hogy engedélyezzék‑e az információk nyilvánosságra hozatalát, tekintettel kell lenni az ügy összes konkrét körülményére, valamint a nyilvánosságra hozatalnak az intézményre és a közszolgálat működésére gyakorolt hatására. Ennek során a különböző fennálló érdekek közötti mérlegelésre is szükség van annak meghatározása érdekében, hogy az Unió érdekeinek vagy a nyilvánosság információhoz jutásához fűződő érdeknek kell‑e elsőbbséget élveznie. Egyébiránt ez azért sem lehet másként, mert a véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja az információ terjesztésének szabadságát, és az ilyen terjesztés engedélyezésének valamely átfogó és absztrakt értékelés alapján való megtagadása nem felelne meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett az e szabadságba való beavatkozás megengedhető.

Másrészt az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében biztosított, a jogalanyok bírósághoz forduláshoz való jogának lényegét sérthetné, ha a kinevezésre jogosult hatóságnak általános és absztrakt módon kellene döntést hoznia anélkül, hogy előzetesen teljes és részletes vizsgálatot végezne.

(lásd a 72–75. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság W. Van Gerven főtanácsnok a C‑54/90. sz., Weddel kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (1992. február 18‑án hozott ítélet) 11. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑74/01. sz., Ferrer de Moncada kontra Bizottság ügyben 2002. június 13‑án hozott ítéletének 58. pontja.

7.      A gondos ügyintézés elve nem menti fel a valamely kérelmet előterjesztő tisztviselőket és alkalmazottakat az intézményekkel szemben fennálló tájékoztatási és együttműködési kötelezettségük alól.

(lásd a 79. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑386/00. sz., Gonçalves kontra Parlament ügyben 2002. január 23‑án hozott ítéletének 74. pontja; T‑180/00. sz., Astipesca kontra Bizottság ügyben 2002. október 17‑én hozott ítéletének 93. pontja; T‑186/00. sz., Conserve Italia kontra Bizottság ügyben 2003. március 11‑én hozott ítéletének 50. pontja.

8.      A személyzeti szabályzat 17. és 19. cikke természetesen nem kötelezi a tisztviselőt azon dokumentumok számának és terjedelmének korlátozására, amelyek vonatkozásában a nyilvánosságra hozatal vagy a bíróság elé terjesztés engedélyezését kéri, amennyiben igazolhatónak tartja az egyes dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, illetve bíróság elé terjesztését. Mindazonáltal, a személyzeti szabályzat 11. cikkének első bekezdése alapján a tisztviselőt terhelő jóhiszemű együttműködési kötelezettség alapján a tisztviselő köteles megkönnyíteni az adminisztráció feladatát. Ebből a szempontból még nagyobb hangsúlyt kap a tisztviselőt terhelő azon kötelezettség, hogy kellően pontos adatokat szolgáltasson különösen a kérdéses dokumentumok tárgyára, és arra vonatkozóan, hogy a dokumentumnak milyen jelentősége van a tisztviselő általános célkitűzése vonatkozásában. Ennélfogva, a tisztviselő köteles lehet arra, hogy a dokumentumok vizsgálatának megkönnyítése érdekében azokat megfelelő és koherens szempontok alapján osztályozza, és azokról adott esetben összefoglalót terjesszen elő.

(lásd a 78. és 81. pontot)