AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2007. december 13.(*)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Igazgatási vezetői állás – Harmadik országok – Az orvosi szolgálat kedvezőtlen véleménye”
Az F‑95/05. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján
N, az Európai Közösségek Bizottságának szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli kezdetben: K. H. Hagenaar ügyvéd, később: J. van Drooghenbroeck és T. Demaseure ügyvédek, végül: I. Kletzlen ügyvéd)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Currall és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: S. Van Raepenbusch elnök, I. Boruta és H. Kanninen (előadó) bírák,
hivatalvezető: S. Boni tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. június 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának Hivatalához 2005. október 5‑én telefaxon továbbított keresetlevelében (az eredeti példány benyújtására október 11‑én került sor) a felperes lényegében egyrészt az Európai Közösségek Bizottsága Külkapcsolati Főigazgatósága Külszolgálati K. Igazgatósága igazgatójának 2005. április 15‑i határozata – amely arról tájékoztatja a felperest, hogy nem veszik fel őt a Bizottság Guineában lévő külképviselete igazgatási vezetőjének – megsemmisítését, másrészt pedig a Bizottság arra történő kötelezését kéri, hogy fizessen neki kártérítést az őt állítólag ért vagyoni és nem vagyoni kárért.
Jogi háttér
2 Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: EAAF) 12. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint:
„Az ideiglenes alkalmazottat csak a következő feltételekkel lehet felvenni:
[…]
d) fizikailag alkalmas a feladatai ellátására;
[…]”
3 Az EAAF 13. cikkének első bekezdése akként rendelkezik, hogy „[a] felvétel előtt az ideiglenes alkalmazottat az intézmény egyik orvosa megvizsgálja annak érdekében, hogy az intézmény meggyőződhessen arról, hogy az ideiglenes alkalmazott megfelel a 12. cikk (2) bekezdésének d) pontjában előírt követelményeknek”.
4 Az EAAF 13. cikkének második bekezdése kimondja, hogy „[az Európai Közösségek tisztviselőinek] személyzeti szabályzat[a] 33. cikkét analógia útján kell alkalmazni”.
5 Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 33. cikkének második bekezdése szerint, „[h]a az első bekezdésben előírt orvosi vizsgálat eredménye kedvezőtlen, a pályázó e kedvezőtlen orvosi szakvélemény intézmény által történt közlését követő 20 napon belül kérheti, hogy ügyét a kinevezésre jogosult hatóság által az intézmény [helyesen: intézmények] orvosai köréből választott három orvosból álló orvosi bizottsághoz véleményezésére nyújtsák be[; a]z orvosi bizottság meghallgatja az eredeti kedvezőtlen véleményt kiadó intézményi orvost[; a] pályázó az orvosi bizottság elé terjesztheti az általa választott orvos véleményét[; h]a az orvosi bizottság véleménye megerősíti az első bekezdésben előírt orvosi vizsgálat következtetéseit, a pályázó fizeti a díjak és a járulékos költségek 50%‑át”.
A jogvita alapját képező tényállás
6 A felperes 1993 júniusától 1994 májusáig kisegítő alkalmazottként, ezt követően pedig 2002. július 1‑jétől 2004. július 31‑ig az EAAF 2. cikkének b) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottként állt a Bizottság szolgálatában. A felperest ez utóbbi időszak során először a Pénzügyi Ellenőrzési Főigazgatósághoz, ezt követően pedig 2003. március 1‑jétől a Bel‑ és Igazságügyi Főigazgatósághoz osztották be.
7 A felperes 2003. október 27‑től 2004. március 31‑ig betegszabadságon volt. 2004. március 16‑án a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalhoz (PMO) osztották be őt, ahol 2004. július 31‑ig kisegítő alkalmazottként, ezt követően pedig 2004. augusztus 1‑jétől szerződéses alkalmazottként dolgozott.
8 A felperes a COM/2004/2982/F. sz. álláshirdetés közzétételét követően, 2004. július 7‑én jelentkezett a Bizottság Kongóban lévő külképviseletének igazgatási vezetői állására.
9 A Külkapcsolati Főigazgatóság 2005. január 5‑én tájékoztatta a felperest, hogy sikeresen túljutott a kiválasztás szakaszán, és azt a kérdést intézte hozzá, hogy elfogadná‑e, ha a kongói külképviseleten kívüli valamely más külképviselethez osztanák be őt. A Külkapcsolati Főigazgatóság felhívta a felperest, hogy arra az esetre, ha e kérdésre igenlő választ adna, állítson fel elsőbbségi sorrendet négy külképviselet között.
10 A felperes 2005. január 7‑én e‑mailben tudatta a Külkapcsolati Főigazgatósággal, hogy fenntartja érdeklődését a kongói beosztás iránt, és hasonló érdeklődést tanúsított a Guineában lévő külképviselet iránt is.
11 A guineai külképviselet igazgatási vezetői állására vonatkozó COM/2004/3510/F. sz. álláshirdetésben szerepelt, hogy „[a] tisztviselő kinevezésének […] előfeltételét képezi az [o]rvosi [s]zolgálat kedvező véleménye […]”.
12 A felperes 2005. február 15‑én megjelent a COM/2004/3510/F. sz. álláshirdetésben előírt orvosi vizsgálaton.
13 A Külkapcsolati Főigazgatóság 2005. február 17‑én feljegyzést intézett a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósághoz abból a célból, hogy a szerződéskötésre jogosult hatóság a lehető leggyorsabban, az EAAF 2. cikkének b) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottakként vegye fel a külképviseletek igazgatási vezetőinek azokat a személyeket, akik szerepelnek azon a jegyzéken, amely a felperes nevét is tartalmazza.
14 A felperes 2005. február 28‑án kapta meg a külképviseleti kinevezésére tekintettel elvégzett orvosi vizsgálatok eredményeit.
15 A Bizottság orvosa, A doktor 2005. március 1‑jén tájékoztatta a felperest az Afrikába történő kiutazással kapcsolatos fenntartásairól. A Bizottság szerint ezért A doktor felhívta a felperest, hogy külső szakvélemény elkészítése érdekében lépjen kapcsolatba a Bizottságtól független orvosszakértők jegyzékén szereplő pszichiáterrel, B doktorral.
16 A felperes 2005. március 2‑án konzultációt folytatott B doktorral, aki az erről készült jelentést 2005. március 7‑én küldte el A doktornak. Következtetéseiben B doktor fenntartásokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a felperes pszicikai egészsége lehetővé teszi‑e, hogy Afrikában felelősségteljes állást töltsön be.
17 A Külképviseleti Főigazgatóság 2005. március 3‑án e‑mailben tájékoztatta a felperest, hogy az orvosi szolgálat jóváhagyására vár annak érdekében, hogy folytatni tudja a felperes külképviseleti igazgatási vezetőként történő felvételére irányuló eljárást.
18 A felperes 2005. március 9‑én újabb konzultációt folytatott A doktorral, aki a B doktor jelentésében foglaltak alapján megerősítette a felperes Guineába történő kiutazásával kapcsolatos fenntartásait.
19 A doktor 2005. március 17‑i feljegyzésében tájékoztatta a Külkapcsolati Főigazgatóságot, hogy a felperes nem felel meg a guineai külképviselet igazgatási vezetői feladatainak ellátásához szükséges fizikai alkalmassági feltételeknek.
20 A doktor a felperes kérésére 2005. március 22‑én telefaxon közölte a felperessel a Bizottság orvosszakértőinek jegyzékén szereplő három pszichiáter szakorvos nevét és címét. A felperes e három orvos egyikével sem konzultált.
21 A felperes 2005. április 4‑én bemutatta A doktornak azon négy pszichiáter szakvéleményeit, akikkel ő maga a saját kezdeményezésére konzultált. E dokumentumok a következők voltak: a C doktor által 2005. március 10‑én kiállított tanúsítvány, a D doktor által 2005. március 31‑én készített jelentés, valamint az E doktor és F doktor által együttesen aláírt, 2005. április 4‑én kelt orvosi-pszichológiai szakvélemény.
22 A Külkapcsolati Főigazgatóság Külszolgálati K. Igazgatóságának igazgatója 2005. április 15‑i feljegyzésében tájékoztatta a felperest, hogy „tekintettel az [o]rvosi [s]zolgálat által 2005. március 17‑én közölt kedvezőtlen eredményre, a [Személyzeti és Igazgatási] Főigazgatóságnak [2005. február] 17‑én elküldött, a [felperesnek] a szóban forgó állásra történő kinevezésére irányuló kérelem nem vezethet [az EAAF 2. cikkének b) pontja szerinti] ideiglenes alkalmazotti szerződés felajánlásához, a […] [felperes] Guineában történő szolgálaba lépésére […] tehát nem kerülhet sor” (a továbbiakban: megtámadott határozat).
23 2005. április 18‑án E doktor levelet küldött A doktornak, amelyben B doktor jelentésére és a többek között F doktor által aláírt jelentésre utalt. E doktor a levelében megállapította, hogy B doktor „az előzmények és személyiségjegyek alapján az elővigyázatosság elvét érvényesít[ette]”, míg F doktor és ő maga „sem az orvosi-pszichológiai vizsgálat, sem pedig a pszichometriai értékelések során nem [mutattak] ki olyan elmekórtani problémát, amely a [felperes] által megpályázotthoz hasonló álláshely betöltése tekintetében kizáró tényezőt képezne”.
24 A felperes a Külkapcsolati Főigazgatóság Külszolgálati K. Igazgatóságának igazgatójához címzett, 2005. április 19‑i feljegyzésében a következőket írta:
„[…] az intézmény orvosának […] március 17‑i feljegyzésében foglaltakkal ellentétben biztosíthatom Önt arról, hogy az orvosi szolgálat által kimutatott orvosi eredmények, amelyeket másolatban megkaptam, kedvezőek, vagyis az egészségügyi alkalmasság szempontjából az »ALKALMAS« minősítéssel egyenértékűek.
Tekintettel a személyzeti szabályzat 33. [cikkére]: »A kinevezés előtt a sikeres pályázót az intézmény egyik orvosa megvizsgálja annak érdekében, hogy az intézmény meggyőződhessen arról, hogy a pályázó a 28. cikk e) [pontjában] előírt követelményeknek megfelel« – a 28. [cikk] e) [pontja]: »[A] tisztviselő kizárólag az alábbi feltételekkel nevezhető ki: […] fizikailag alkalmas feladatainak ellátására«. Meglep tehát [A] doktor 2005. március 17‑i, az »egészségügyi alkalmasságomra« vonatkozó megállapítása, ahogyan azt az Ön levele tartalmazza. Amennyiben másolatot szeretne kapni az elvégzett vizsgálatok eredményeiről, a rendelkezésére bocsátom azokat.”
25 A felperes 2005. április 20‑i keltezéssel feljegyzést küldött a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság Szociálpolitika, luxemburgi személyzet, egészségügy, higiénia C Igazgatóságának igazgatója részére, amely lényegében megegyezik a fent említett 2005. április 19‑i feljegyzéssel.
26 Az orvosi szolgálat egységvezetője a 2005. április 26‑án kelt, a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság Szociálpolitika, luxemburgi személyzet, egészségügy, higiénia C Igazgatóságának igazgatója felkérése alapján megfogalmazott feljegyzésben válaszolt a felperes 2005. április 20‑i feljegyzésében foglaltakra. E feljegyzésben kifejtette, hogy „minden olyan személynek, aki külképviseleten történő munkavégzés céljából történő kiutazásra pályázik, előzetes orvosi vizsgálaton kell részt vennie[; e]zzel összefüggésben, nem pedig a [s]zemélyzeti szabályzat 33. [cikke] keretében került sor arra, hogy […] az intézmény orvosa kedvezőtlen véleményt adott a [felperesről] a Guineába történő esetleges beosztást illetően […] [; e] vélemény címzettje a [Külkapcsolati Főigazgatóság] [kinevezésre jogosult hatósága], amelynek meg kell hoznia a végleges határozatot, ennek során pedig a vélemény csak egyikét képezi azoknak a körülményeknek, amelyeket figyelembe kell vennie”.
27 A felperes 2005. május 19‑én a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a megtámadott határozat ellen.
28 A kinevezésre jogosult hatóság 2005. július 5‑i határozatával elutasította a panaszt.
Az eljárás és a felek kérelmei
29 A jelen keresetet az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának Hivatalánál eredetileg T‑377/05. szám alatt vették nyilvántartásba.
30 Az Elsőfokú Bíróság 2005. december 15‑i végzésével az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló, 2004. november 2‑i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 233., 7. o.) 3. cikkének (3) bekezdése alapján a Közszolgálati Törvényszék elé utalta a jelen ügyet. A keresetet a Közszolgálati Törvényszék Hivatalánál F‑95/05. szám alatt vették nyilvántartásba.
31 A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke 2007. május 24‑i végzésével költségmentességet engedélyezett a felperesnek.
32 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot, hogy a felperest ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítéseként fizessen meg a felperesnek 1 euró ideiglenes összegű kártérítést, azzal, hogy a felperes e kereseti kérelmét átmeneti jelleggel és minden jogát fenntartva terjeszti elő;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
33 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– a keresetet – mint megalapozatlant – utasítsa el;
– a vonatkozó jog alapján határozzon a költségekről.
A megsemmisítés iránti kérelemről
A felperes által hivatkozott jogalapok terjedelméről
34 A felperes a megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztása érdekében a keresetlevelében több jogalapra hivatkozik, amelyeket először is arra alapít, hogy a Külkapcsolati Főigazgatóság Külszolgálati K. Igazgatóságának igazgatója nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására, másodszor A doktor, a Külkapcsolati Főigazgatóság és a kinevezésre jogosult hatóság által elkövetett hatáskörrel való visszaélésre, harmadszor pedig arra, hogy A doktor megsértette az orvosi vélemény indokolásának kötelezettségét.
35 A Bizottság szerint a felperes először is azt a jogalapot hozta fel, mely szerint a Külkapcsolati Főigazgatóság Külszolgálati K. Igazgatóságának igazgatója nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására. A második jogalap a Bizottság szerint arra vonatkozik, hogy a Külkapcsolati Főigazgatóság Külszolgálati K. Igazgatóságának igazgatója a megtámadott határozat elfogadása során hatáskörrel való visszaélést követett el. Végül a harmadik jogalap a Bizottság szerint nyilvánvaló mérlegelési hibán, hatáskörrel való visszaélésen, valamint a A doktor által kibocsátott orvosi vélemény indokolásának hiányán alapul.
36 A felperes a válaszában pontosította a Bizottság értelmezése szerinti második és harmadik jogalapjának alátámasztását. Egyrészt kiemeli, hogy a második jogalap a személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség megsértésén, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. Másrészt kifejti, hogy a harmadik jogalapja az indokolási kötelezettség, a bizalomvédelem elve és a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapul.
37 A felek beadványaiból kiderül, hogy a felperes lényegében három fő jogalapra hivatkozik. Először is azt állítja, hogy a Külkapcsolati Főigazgatóság Külszolgálati K. Igazgatóságának igazgatója nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására. Másodszor, a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat szabálytalan abból az okból, hogy az eljárás során nem vették figyelembe azoknak az orvosoknak a jelentéseit és szakvéleményeit, akikkel a felperes a saját kezdeményezésére konzultált. Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdésében foglalt rendelkezések szerint neki lehetősége volt arra, hogy orvosi bizottság véleményét kérje azt követően, hogy A doktor kedvezőtlen véleményt adott. Harmadszor, a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat és az A doktor által kiállított orvosi vélemény nem felel meg az indokolási kötelezettség követelményeinek. A felperes érvelése továbbá a hatáskörrel való visszaélés és a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállásának bizonyítására irányuló elemeket tartalmaz.
38 A felperes által hivatkozott jogalapok fentiek szerinti bemutatása a tárgyalásra készített előkészítő jelentésben foglaltakat veszi át, amelyet a felek 2007. május 24‑én kaptak meg. Az említett jelentés tárgyában sem a felperes, sem pedig a Bizottság nem tettek észrevételeket. Először a második jogalapot kell megvizsgálni.
A második jogalapról
A felek érvei
39 A felperes szerint először is A doktor, a Külkapcsolati Főigazgatóság és a kinevezésre jogosult hatóság elmulasztotta figyelembe venni C doktor tanúsítványát, D doktor jelentését, valamint E doktor és F doktor egyértelmű és kedvező jelentését, továbbá az E doktor által írt 2005. április 18‑i levelet.
40 Következésképpen nyilvánvaló, hogy a megtámadott határozatot más célból fogadták el, mint amelyre hivatkoztak. Az adminisztráció azáltal, hogy az említett dokumentumokat figyelmen kívül hagyta, a felperessel szemben rosszhiszeműen járt el. A külső szakvélemények figyelembevételének lehetőségét semmilyen rendelkezés nem zárja ki.
41 A felperes hozzáteszi, hogy A doktor nem továbbította az adminisztrációnak azon szakorvosok véleményeit, akikkel a felperes konzultált. Ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy különösen figyelemre méltó, hogy ez az általános orvos, miután megismerte az adott terület négy szakértője által összeállított, rendkívül részletes pszichológiai és pszichiátriai tárgyú jelentéseket, továbbra is a saját, testi állapotra vonatkozó tömör diagnózisát tartotta fenn. A felperes úgy véli, hogy részéről megalapozott volt, hogy nem konzultált a A doktor által ajánlott orvosokkal.
42 Másodszor, a felperes azt állítja, hogy a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdésében foglalt rendelkezések szerint neki lehetősége volt arra, hogy orvosi bizottság véleményét kérje azt követően, hogy A doktor kedvezőtlen véleményt adott ki. Márpedig a felperes hangsúlyozza, hogy a 2005. április 20‑i feljegyzését követően egy április 26‑án kelt levelet kapott a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságtól, amelyben közölték vele, hogy a személyzeti szabályzat 33. cikke szerinti eljárás az ő esetében nem alkalmazható. A Bizottság így az említett eljárás lefolytatásának lehetőségével kapcsolatban megtévesztette őt.
43 A Bizottság előadja, hogy jelen esetben a megtámadott határozat meghozatala az orvosi szolgálat 2005. március 17‑i véleményének közlését követően történt, amely vélemény megállapította, hogy a felperes fizikailag nem alkalmas a feladatai Guineában történő ellátására.
44 A Bizottság hangsúlyozza, hogy az orvosi szolgálat előzetes kedvező véleményét a COM/2004/3510/F. sz. álláshirdetés írta elő. Minden olyan személynek ugyanis, aki valamely harmadik országbeli külképviseleten történő munkavégzés céljából történő kiutazásra pályázik, a Bizottság orvosa által végzett orvosi vizsgálaton kell részt vennie annak érdekében, hogy a beosztás helye szerinti szolgálat meggyőződhessen arról, hogy a pályázó fizikailag alkalmas mindazon kötelezettségek teljesítésére, amelyek vele szemben felmerülhetnek, figyelembe véve a feladatainak jellegét és az e feladatok ellátásának helyén fennálló feltételeket.
45 Ezzel kapcsolatban az az alkalmassági vélemény, amelyet a felperesen a személyzeti szabályzat 28. cikke és az EAAF 13. cikke alapján arra tekintettel elvégzett orvosi vizsgálat eredményeként állítottak ki, hogy 2002 júliusában ideiglenes alkalmazottként vegyék fel őt a feladatainak Brüsszelben történő ellátása érdekében, nem alapozhatta meg a felperes alkalmasságát arra, hogy évekkel később máshová osszák be.
46 A külön orvosi vizsgálat annál is inkább indokolt volt, hogy egyrészt, a valamely harmadik országbeli külképviseleten ellátandó feladatok sajátos jellege a személyzeti szabályzat X. mellékletének különös és kivételes rendelkezéseiből következik, másrészt pedig az egészségügyi viszonyok, az időjárási és közbiztonsági feltételek, valamint az elszigeteltség szintje oly mértékben eltérhetnek a Közösségben megszokott feltételektől, hogy adott esetben kompenzációs támogatás folyósítása alapjául szolgálnak.
47 Következésképpen a szolgálati érdek teljes mértékben igazolja az orvosi vélemény annak érdekében történő megkövetelését, hogy az ilyen beosztásokról dönteni lehessen. E vélemény nem korlátozódhat a pályázó fizikai állapotára, hanem a pszichés állapotát is figyelembe kell vennie, beleértve az olyan jövőbeli problémákkal kapcsolatos előrejelzés kialakítását, amelyek a belátható jövőben veszélyeztethetik a tervezett feladatok megfelelő ellátását, és/vagy a tisztviselő vagy alkalmazott tervezettnél korábbi hazatelepülését tehetik szükségessé.
48 A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a felperes a 2005. február 28‑i feljegyzést – amelyben közölték vele a külképviseletre történő beosztásával összefüggésben elvégzett orvosi vizsgálatok eredményeit – tévesen tekinti úgy, hogy az a COM/2004/3510/F. sz. álláshirdetésben előírt kedvező véleménynek minősül. E feljegyzés csupán továbbította a felperesnek az orvosi vizsgálatok eredményeit, amelyeket néhány kivétellel normálisnak talált. Továbbá e feljegyzés tartalmából következik, hogy annak esetében nem lehet szó olyan orvosi véleményről, amelyet az említett álláshirdetés előír. Másfelől e feljegyzés maga a felperes számára sem képezheti a szóban forgó orvosi véleményt, hiszen a felperes a keresetlevelében előadja, hogy a Külkapcsolati Főigazgatóság 2005. március 3‑án arról tájékoztatta őt, hogy még mindig az orvosi szolgálat jóváhagyására vár.
49 A felperes által választott szakorvosok által készített jelentésekkel és szakvéleményekkel kapcsolatban a Bizottság úgy ítéli meg, hogy azok az érintett személy felvételével kapcsolatban sem a Külkapcsolati Főigazgatóságot, sem pedig a kinevezésre jogosult hatóságot nem kötelezhetik, mivel nem A doktor orvosi véleményének felülvizsgálata keretében állították össze őket.
50 A Bizottság nem vitatja, hogy a kedvezőtlen orvosi véleménnyel érintett alkalmazott számára lehetővé kell tenni, hogy orvosi téren jogorvoslattal éljen. Másfelől a Bizottság azt állítja, hogy A doktor éppen azért adta meg a felperesnek három pszichiáter szakorvos elérhetőségeit, hogy lehetővé tegye számára, hogy e lehetőséggel éljen, vagyis, hogy a felperes a külképviseletre történő beosztásra irányuló eljárás keretében juthasson a kedvezőtlen véleménnyel ellentétes véleményhez. Ezzel kapcsolatban a Bizottság a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy a külszolgálat keretében történő kinevezésekkel kapcsolatban a közösségi jogalkotó elmulasztott rendelkezni olyan eljárásról, amely az orvosi vélemény vitatására irányulna.
51 Az A doktor által megjelölt független szakértők valamelyike által készített kiegészítő vélemény meghatározó jelentőségű lett volna abból a szempontból, hogy tisztázni lehessen a B doktor, valamint az E doktor és F doktor szakvéleményei közötti ellentmondásokat. Érthetetlen tehát, hogy a felperes nem konzultált e szakértőkkel, pedig ő maga tudakozódott nevük iránt.
52 A Bizottság hozzáteszi, hogy a felperes vonatkozásában az a tény, hogy nem a külképviseletre történő kiutazásra előírt eljárásnak megfelelően járt el, nem biztosított számára jogot ahhoz, hogy figyelembe vegyék azokat a véleményeket, amelyeket a saját kezdeményezésére szerzett be. A Bizottság szerint a tisztviselő vagy az alkalmazott nem helyettesítheti a saját kezdeményezésére felkeresett orvosok véleményeivel annak az orvosnak a véleményét, akinek a személyzeti szabályzat szerinti feladata, hogy az előírt véleményeket kiadja. A felperes kizárólag úgy vitathatta volna A doktor véleményét, hogy azon intézményi orvosok valamelyikével konzultál, akiket A doktor a 2005. március 22‑i telefax üzenetében megjelölt.
53 A Bizottság szerint az orvosi szolgálat kedvező véleményét, amelyet a COM/2004/3510/F. sz. álláshirdetés írt elő, a személyzeti szabályzat 33. cikke és az EAAF 13. cikke értelmében vett, vagyis a felvételhez kapcsolódó orvosi vizsgálattól eltérő körülmények között kellett kiadni. E rendelkezések tehát jelen esetben nem alkalmazhatók. Ezenkívül semmilyen rendeleti szintű szabályozás nem vonatkozik arra az orvosi vizsgálati eljárásra, amelyet a valamely harmadik országba történő beosztás esetén kell lefolytatni. Következésképpen a Bizottság önálló eljárást alkalmazott, amelyet az álláshirdetés alapján folytattak le, és amelynek elrendelése szolgálati érdekből történt.
54 A Bizottság a tárgyaláson előadta, hogy valamely külszolgálati állás betöltése esetén a személyzeti szabályzat 59. cikkében előírt eljárás sem alkalmazható.
55 A Bizottság ezt követően hangsúlyozza, hogy – még ha fel is tételezzük, hogy A doktor véleménye a személyzeti szabályzat 33. cikkében előírt, a felvételhez kapcsolódó orvosi véleménynek felel meg – akkor is meg kellene állapítani, hogy a felperes nem kezdeményezte A doktor véleményének a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdése szerinti felülvizsgálatát.
56 Ebből következik, hogy mivel nem állt rendelkezésre A doktor véleményével ellentétes olyan orvosi vélemény, amelyet az erre a célra előírt eljárás keretében szereztek volna be, a megtámadott határozat nem valósít meg hatáskörrel való visszaélést amiatt, hogy kizárólag A doktor véleményén alapul.
57 Az A doktor által állítólag elkövetett hatáskörrel való visszaéléssel kapcsolatban a Bizottság azt állítja, hogy A doktor jogosult volt kedvezőtlen véleményt kiadni, figyelembe véve egyrészt, hogy megismerte a felperes orvosi dokumentációját és B doktor szakvéleményét, másrészt pedig, hogy nem állt rendelkezésre ennek ellentmondó vélemény. Következésképpen A doktor nem tett mást, mint szakmai álláspontot alakított ki. Továbbá a felperes nem állítja, és nem is bizonyítja, hogy A doktor valamely más cél érdekében járt volna el.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
58 Az EAAF 10. cikkének negyedik bekezdése szerint a személyzeti szabályzatnak a harmadik országban szolgálatot teljesítő tisztviselőkre vonatkozó különös és kivételes rendelkezésekről szóló VIIIA. címét analógia útján kell alkalmazni a harmadik országokban szolgálatot teljesítő ideiglenes alkalmazottakra. A személyzeti szabályzat 101a. cikke – amely az említett címen belül az egyetlen cikk – szerint „[a] személyzeti szabályzat egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a harmadik országokban szolgálatot teljesítő tisztviselőkre vonatkozó különös és kivételes rendelkezéseket a X. melléklet állapítja meg”.
59 Meg kell jegyezni, hogy a személyzeti szabályzat X. melléklete a felvétel során elvégzett orvosi vizsgálatra vonatkozóan nem tartalmaz különös vagy kivételes rendelkezéseket.
60 Ezzel szemben az EAAF 13. cikkének első bekezdése – a tisztviselői személyzeti szabályzat 33. cikkének első bekezdésében foglalt rendelkezések mintájára – akként rendelkezik, hogy a felvétel előtt az ideiglenes alkalmazottat az intézmény egyik orvosa megvizsgálja annak érdekében, hogy az intézmény meggyőződhessen arról, hogy az ideiglenes alkalmazott a feladatainak ellátása kapcsán megfelel az EAAF 12. cikke (2) bekezdésének d) pontjában előírt követelményeknek.
61 Ezenkívül a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdése – amelyet az EAAF 13. cikkének második bekezdése értelmében analógia útján alkalmazni kell az ideiglenes alkalmazottakra – az intézmény orvosa által kiadott véleménnyel szemben igénybe vehető belső jogorvoslati eljárásról rendelkezik.
62 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a fellebbviteli orvosi bizottsággal kapcsolatos rendelkezéseknek a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdésébe történő beiktatásával a jogalkotó célkitűzése arra irányult, hogy további eljárási garanciát nyújtson a pályázók számára, és ezáltal megerősítse a jogaik védelmét (az Elsőfokú Bíróság T‑10/93. sz., A kontra Bizottság ügyben 1994. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑119. o. és II‑387. o.] 23. pontja).
63 Egyrészt ugyanis az olyan orvosi bizottság, amely három orvosból áll, akik között nincs ott az alkalmatlanságot megállapító eredeti véleményt kibocsátó orvos, és akiket az intézmények orvosai, vagyis nem csupán a szóban forgó intézmény orvosai közül választanak ki, további tényleges eljárási garanciát jelent a pályázók számára (a fent hivatkozott A kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. pontja). Másodszor, a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdéséből következik, hogy a pályázó az orvosi bizottság elé terjesztheti az általa választott orvos véleményét. Ezenkívül a pályázó minden esetben indítványozhatja és elérheti, hogy az alkalmatlanságot megállapító vélemény indokait továbbítsák az általa választott kezelőorvosnak. E továbbításra az orvosi bizottság összehívása előtt kerülhet sor (a fent hivatkozott A kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontja). Harmadszor, a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdéséből következik, hogy az orvosi bizottságnak az adott intézményen belül összeállított orvosi dokumentációra, az alkalmatlanságot megállapító véleményt kibocsátó orvos meghallgatására, valamint adott esetben a pályázó által szabadon választott orvos véleményére kell alapítania az álláspontját. Az orvosi bizottság a pályázóval és/vagy az őt kezelő orvossal folytatott konzultációra, valamint mindazon iratokra is alapíthatja az álláspontját, amelyeket a pályázó hasznosnak tart elé terjeszteni. Az orvosi bizottság továbbá – ha azt célszerűnek ítéli – újabb vizsgálatnak vetheti alá a pályázót, adott esetben kiegészítő vizsgálatok elrendelésével vagy más szakorvosok véleményének kikérésével. Ebből következik, hogy az orvosi bizottságnak módjában áll elvégezni a pályázó helyzetének teljes körű és pártatlan felülvizsgálatát (a fent hivatkozott A kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontja).
64 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat a felvételen kívüli egyéb helyzetekre is rendelkezik olyan mechanizmusokról, amelyek az orvosi vizsgálati eljárások során lehetővé teszik a tisztviselő számára az álláspontjának kifejtését. Így a személyzeti szabályzat 59. cikke (1) bekezdésének ötödik, hatodik és hetedik albekezdése döntőbírósági eljárás lehetőségét biztosítja arra az esetre, ha a tisztviselő a kinevezésre jogosult hatóság által a betegszabadság kapcsán szervezett vizsgálat megállapításait orvosilag megalapozatlannak ítéli. A rokkantsági nyugdíjjogosultság megállapítására irányuló eljárás kapcsán a személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikkének első bekezdése akként rendelkezik, hogy a tisztviselő többek között kijelölheti a rokkantság fennállásának elbírálására köteles, három orvosból álló bizottság tagjainak egyikét.
65 Jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy először is, a felperes a Bizottság szolgálatában állt abban az időpontban, amikor benyújtotta pályázatát a guineai külképviselet igazgatási vezetői állására, és a tervek szerint az EAAF 2. cikkének b) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottként vették volna fel őt erre az állásra, mint az a Külkapcsolati Főigazgatóság 2005. február 17‑i feljegyzéséből kiderül.
66 Másodszor, a COM/2004/3510/F. sz. álláshirdetés értelmében a guineai külképviselet igazgatási vezetői állására pályázó személy kinevezésének „előfeltételét [képezte] az [o]rvosi [s]zolgálat kedvező véleménye […]”. Jelen esetben az orvosi szolgálat olyan véleményt adott, mely szerint a felperes alkalmatlan arra, hogy felvegyék a szóban forgó állásra. A megtámadott határozatban tehát arról tájékoztatták a felperest, hogy nem veszik fel.
67 A Bizottság szerint semmilyen szabály nem biztosítja a felperes számára azt a lehetőséget, hogy valamely sajátos eljárás keretében elérje a külképviseletre történő beosztás kapcsán az intézmény orvosa által kibocsátott, alkalmatlanságot megállapító orvosi vélemény felülvizsgálatát. A Bizottság ugyanakkor nem vitatja, hogy a kedvezőtlen orvosi vélemény címzettje számára lehetővé kell tenni, hogy orvosi területen jogorvoslattal éljen. Másfelől a Bizottság azt állítja, hogy az intézmény orvosa éppen azért közölte a felperessel három pszichiáter szakorvos elérhetőségeit, hogy a felperes beszerezhessen az alkalmatlanságot megállapító véleménnyel ellentétes véleményt.
68 A felperes egyrészt azt állítja, hogy a felvételi eljárás során figyelembe kellett volna venni azokat az orvosi véleményeket, amelyeket az általa választott orvosok készítettek. Másrészt úgy véli, hogy az ő esetében is irányadó volt a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdésében előírt azon lehetőség, hogy az orvosi bizottság véleményét kérje. A felperes álláspontját ezért úgy kell értelmezni, hogy az a védelemhez való jog tiszteletben tartásához kapcsolódik, amennyiben nem ajánlották fel neki azt a lehetőséget, hogy a megtámadott határozat elfogadása előtt ténylegesen meghallgassák őt, mégpedig az általa választott orvos közreműködésével, mint azt a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdése előírja.
69 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Bizottság által lefolytatott eljárás – amelynek alapján a megtámadott határozatot elfogadták – nem tartotta tiszteletben a védelemhez való joghoz kapcsolódó eljárási garanciákat, amelyeket a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdése ír elő.
70 Ugyanis, még ha jelen esetben el is kell ismerni, hogy az orvosi vélemény kialakítására irányuló eljárás nem nélkülözte a kontradiktórius eljárásra jellemző valamennyi garanciát, hiszen a felperesnek lehetősége volt arra, hogy A doktor véleményének és B doktor szakvéleményének ellensúlyozása érdekében más független szakértőkkel konzultáljon, meg kell ugyanakkor állapítani, hogy ez az eljárás lényegesen különbözik a fenti 63. és 64. pontban említett eljárásoktól, mégpedig azért, mert nem biztosítja, hogy a végleges orvosi vélemény kialakítása során figyelembe vegyék a pályázó által szabadon választott orvos véleményét.
71 Ezenkívül fontos hangsúlyozni, hogy a Bizottság érveléséből nem következik, hogy a jelen esetben lefolytatott eljárást valamely jogszabályi rendelkezés írta elő. Másfelől ez az eljárás nem vezethető le olyan előre meghatározott gyakorlatból, amely az érintett személyek számára előzetesen ismert lett volna.
72 A Bizottság ugyanakkor előadja, hogy a szolgálati érdek bizonyos harmadik országokban fennálló sajátos körülményeknél fogva megköveteli, hogy az orvosi szolgálat más feltételek mellett nyilvánítson véleményt, mint amely feltételek az ideiglenes alkalmazottak vonatkozásában az EAAF 13. cikkében előírt orvosi vizsgálatra, valamint a személyzeti szabályzat 33. cikkében előírt orvosi vizsgálatra irányadók, amelyek csak az első felvételre vonatkoznak. A Bizottság szerint a jelen esetben alkalmazott eljárás olyan önálló eljárás, amelyet az álláshirdetés alapján folytattak le, és amelynek elrendelése szolgálati érdekből történt.
73 A tárgyaláson azonban a Bizottság nem adott magyarázatot arról, hogy az EAAF 13. cikke és a személyzeti szabályzat 33. cikke szerinti eljárásokban milyen okokból nem lehet figyelembe venni a harmadik országokban lévő álláshelyre pályázó személyek fizikai alkalmasságával kapcsolatos sajátos követelményeket. Azt sem fejtette ki, hogy a szolgálati érdek mennyiben igazolja vagy teszi szükségessé, hogy az említett felvételre pályázó személy miért nem részesülhet ugyanazokban az eljárási garanciákban, mint amelyeket az EAAF 13. cikke és a személyzeti szabályzat 33. cikke előír.
74 Végül, az EAAF 13. cikke és a személyzeti szabályzat 33. cikke szerinti rendelkezések egyike alapján sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az általuk szabályozott eljárás csak azokra az ideiglenes alkalmazottakra vonatkozna, akiket első alkalommal és a Közösségeken belüli szolgálatra vesznek fel. Ezzel kapcsolatban nem meggyőző a Bizottság azon állítása, mely szerint azoknak a pályázóknak, akiket valamely harmadik országba történő beosztás szándékával vettek fel újonnan a Bizottsághoz, két orvosi vizsgálaton kellett részt venniük, mégpedig egyrészt a személyzeti szabályzat 33. cikkében előírt, másrészt pedig az álláshirdetésben előírt vizsgálaton. Másfelől a kinevezésre jogosult hatóság a felperes által benyújtott panaszra adott válaszában kifejezett utalást tesz a személyzeti szabályzat 33. cikkében és az EAAF 13. cikkében foglalt rendelkezésekre.
75 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az orvosi vizsgálati eljárások tárgyában a közösségi jogalkotó olyan mechanizmusokat alakított ki, amelyek a felvételre pályázó személyeknek, a tisztviselőknek vagy az alkalmazottaknak biztosítják az álláspontjuk tényleges kifejtésének lehetőségét többek között azáltal, hogy lehetővé teszik számukra, hogy a választásuk szerinti orvos közreműködését kérjék.
76 Figyelembe véve a védelemhez való jognak a fent említett mechanizmusok révén történő tiszteletben tartására irányuló célkitűzést, valamint egyrészt a harmadik országba beosztott ideiglenes alkalmazottak esetében irányadó önálló eljárásról szóló rendelkezések vagy egyéb releváns indokok, másrészt pedig a személyzeti szabályzat 33. cikke második bekezdésének a jelen ügyhöz hasonló körülmények között történő alkalmazhatatlanságát igazoló tényezők hiányát, meg kell állapítani, hogy az ilyen alkalmazottak felvételére irányuló eljárásnak tiszteletben kell tartania a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdését. Jelen esetben, mint azt a jelen ítélet 69. és 70. pontja kifejtette, a lefolytatott eljárás megsértette a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdését.
77 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat megsértette a személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdését.
78 Ebből következik, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükséges lenne vizsgálni a felperes által a megsemmisítés iránti kérelme keretében felhozott többi jogalapot.
A kártérítés iránti kérelemről
A felek érvei
79 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat folytán olyan kivételes kár érte őt, amely az esély elvesztéséből és a jogait sértő magatartásból származik.
80 A felperes a vagyoni károkért (a költözés előkészületei, lakásbérlet stb.), valamint a nem vagyoni kárért járó kártérítéshez való joga fennállásának megállapítását kéri. A válaszában azt kéri, hogy a vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítéseként a Bizottság fizessen neki 1 euró összeget, azzal, hogy e kérelmét átmeneti jelleggel és minden jogát fenntartva terjeszti elő.
81 A Bizottság először is azt állítja, hogy ha a kárt az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartása okozta, a közigazgatási eljárásnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelemmel kell kezdődnie. Jelen esetben a felperes nem ennek megfelelően járt el. A kártérítés iránti kérelme tehát elfogadhatatlan.
82 A Bizottság másodszor arra hivatkozik, hogy a felperes a keresetlevelében nem jelölte meg az őt ért kár terjedelmét. Következésképpen nem tett eleget az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑ában foglalt követelményeknek. A Bizottság előadja, hogy jóllehet az Elsőfokú Bíróság elismerte, hogy bizonyos különleges esetekben nem elengedhetetlen a kár pontos terjedelmének a keresetlevélben történő meghatározása, jelen esetben a felperes nem bizonyította az ilyen mellőzést alátámasztó körülmények fennállását, és még csak nem is hivatkozott azokra.
83 A Bizottság harmadszor azt állítja, hogy mivel a megtámadott határozat nem jogellenes, a felperesnek nem jár kártérítés.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
84 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdésének c) pontját a 2004/752 határozat 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának hatálybalépéséig, vagyis 2007. november 1‑jéig megfelelően alkalmazni kellett a Közszolgálati Törvényszékre is.
85 Mivel a keresetlevelet 2005. október 5‑én nyújtották be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához, jelen esetben alkalmazni kell az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezéseket.
86 E cikk értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. E követelmények teljesítése végett a valamely közösségi intézmény által okozott károk megtérítésére irányuló keresetlevélnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek azonosíthatóvá teszik a felperes által az intézménynek felrótt magatartást, és azokat az okokat, amelyek alapján a felperes úgy ítéli meg, hogy okozati összefüggés áll fenn e magatartás és az állítólagosan bekövetkezett kár között, valamint tartalmaznia kell a kár jellegét és terjedelmét. Ezzel szemben az olyan kérelem, amely csak általában valamilyen kártérítésre irányul, nem kellően pontos, következésképp azt elfogadhatatlannak kell tekinteni (a Bíróság 5/71. sz., Zuckerfabrik Schöppenstedt kontra Tanács ügyben 1971. december 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1971., 975. o.] 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑505/93. sz., Osório kontra Bizottság ügyben 1994. július 1‑jén hozott végzésének [EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑179. o. és II‑581. o.] 33. pontja, valamint a T‑112/94. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1995. február 15‑én hozott végzésének [EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑37. o. és II‑135. o.] 32. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑175/04. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2007. február 7‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 42. pontja).
87 Jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperes azáltal, hogy a keresetlevelében annyit kért, hogy „[á]llapítsák meg […] a kártérítéshez való jogának fennállását a [Bizottság] által okozott vagyoni és nem vagyoni károk vonatkozásában […], amelyeket később fog számszerűsíteni”, nem határozta meg annak a kárnak az összegét, amely állítása szerint őt érte. Az a tény, hogy a válaszában azt kérte, hogy a Bizottságot „az okozott vagyoni és nem vagyoni kár címén kötelezzék 1 euró ideiglenes összegű kártérítés megfizetésére, azzal, hogy e kérelm[ét] átmeneti jelleggel és minden jogát fenntartva terjeszt[i] elő”, szintén nem eredményezi a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megkívánt pontosságot.
88 A felperes nem jelölte meg azokat az elemeket sem, amelyek lehetővé tennék az állítólagosan bekövetkezett kár terjedelmének meghatározását (a fent hivatkozott Moat kontra Bizottság ügyben hozott végzés 35. pontja). Kétségkívül jelezte az Elsőfokú Bíróságnak, hogy vagyoni kár érte őt a felvételének elutasításából származó keresetveszteség folytán, valamint a kiutazásának előkészületei, vagyis a rövid időre szóló lakásbérleti szerződés megkötése, a képzések, a védőoltások stb. miatt. E tömör utalások azonban nem teszik lehetővé a kár terjedelmének pontos meghatározását.
89 Márpedig ha elfogadjuk, hogy a kár bekövetkezett, meg kell állapítani, hogy az teljes mértékben számszerűsíthető volt a panasz előterjesztése idején, még inkább pedig a keresetlevél benyújtásakor, mivel e vagyoni kár egyrészt a felvétel elmaradásából származó keresetveszteségben, másrészt pedig azokban a költségekben nyilvánul meg, amelyek a felperesnél az Afrikába történő kiutazására tekintettel felmerültek.
90 Ezenkívül, jóllehet a közösségi bíróság elismerte, hogy bizonyos különleges körülmények között nem elengedhetetlen a kár pontos terjedelmének a keresetlevélben történő meghatározása, sem pedig a követelt kártérítés összegének számszerűsítése (a Bíróság C‑150/03. P. sz., Hectors kontra Parlament ügyben 2004. szeptember 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑8691. o.] 62. pontja; a fent hivatkozott Osório kontra Bizottság ügyben hozott végzés 35. pontja), jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította ilyen körülmények fennállását, és még csak nem is hivatkozott azokra (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Osório kontra Bizottság ügyben hozott végzés 35. pontját, valamint a fent hivatkozott Moat kontra Bizottság ügyben hozott végzés 37. pontját).
91 A nem vagyoni kárral kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a felperes amellett, hogy elmulasztotta közölni e kár értékét, nem is hozta a Közszolgálati Törvényszéket olyan helyzetbe, hogy az megállapíthassa a kár mértékét és jellegét. Márpedig függetlenül attól, hogy a nem vagyoni kár megtérítését jelképes vagy tényleges kártérítésként kérik, a felperes köteles pontosan meghatározni az állítólagos nem vagyoni kárt, tekintettel a Bizottság terhére rótt magatartásra, továbbá meghatározni, még ha hozzávetőlegesen is, e kár összegzett értékét (a fent hivatkozott Moat kontra Bizottság ügyben hozott végzés 38. pontja; a fent hivatkozott Gordon kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontja).
92 Ebből következik, hogy a kártérítés iránti kérelem nem felel meg az elfogadhatósági feltételeknek.
93 Másfelől – ha azt feltételezzük, hogy a felperes csupán jelképes kártérítést kért – meg kell állapítani, hogy jelen esetben a megtámadott határozat megsemmisítése a felperest ért kár tekintetében kielégítő és megfelelő elégtételt jelent (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑10/99. sz., Vicente Nuñez kontra Bizottság ügyben 2000. március 9‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑47. o. és II‑203. o.] 48. pontját).
94 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a keresetnek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelem vonatkozásában helyt kell adni, a kártérítés iránti kérelem vonatkozásában pedig azt el kell utasítani.
A költségekről
95 Az eljárási szabályzat 122. cikke szerint e szabályzat II. címének a költségekről és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekről szóló 8. fejezetének rendelkezései csak az e szabályzat hatálybalépését követően, vagyis 2007. november 1‑je után a Törvényszékhez benyújtott ügyekre irányadók. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelően alkalmazandók a Törvényszéken ezen időpont előtt folyamatban lévő ügyekre.
96 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a szerint a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen eljárási szabályzat 88. cikke értelmében ugyanakkor a Közösségek és azok alkalmazottai közötti jogvitákban az intézmények maguk viselik saját költségeiket. Részleges pernyertesség esetében a Közszolgálati Törvényszék ugyanezen eljárási szabályzat 87. cikke 3. §‑ának első bekezdése alapján elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
97 A Bizottságot, mivel pervesztes lett, kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Közösségek Bizottsága Külkapcsolati Főigazgatósága Külszolgálati K. Igazgatósága igazgatójának 2005. április 15‑i határozatát, amely arról tájékoztatja a felperest, hogy nem veszik fel őt a Guineában lévő külképviselet igazgatási vezetőjének.
2) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.
Van Raepenbusch | Boruta | Kanninen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. december 13‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Van Raepenbusch |
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT‑ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetőek el: www.curia.europa.eu