AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2012. április 18.

F‑50/11. sz. ügy

Dawn Cheryl Buxton

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Érdempontok megállapítása – Értékelő jelentés – Részmunkaidős munkavégzés – Egyenlő bánásmód”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. C. Buxton lényegében a Parlament által 2010. május 11‑én hozott, a felperesnek a 2009. évi értékelési időszakot követő érdempont‑kiosztási időszakban csupán egy érdempontot juttató határozatának megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit és köteles viselni a Parlamentnél felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az érdemek számszerűsítése pontok odaítélése útján – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Fogalom – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 1d. cikk, (5) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Érdempontokat adó határozat – Panasz – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, 90. cikk, (2) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Érdempontok – Ígéretek – A személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megsértése – Jogos bizalom – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1.      Az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti előléptetésről szóló határozat meghozatalának keretében figyelembe veendő érdemek értékelését illetően, és ugyanez a helyzet következésképpen a számszerűsített értékelésre alapozott előléptetési rendszer keretében figyelembe vett érdempontokat adó határozat esetében is. Ezenfelül az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy tekintettel azokra a módokra és eszközökre, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezethettek, az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és mérlegelési jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan.

Márpedig annak megállapítása, hogy az adminisztráció elkövetett‑e nyilvánvaló hibát azon tények értékelése során, amelyek egy határozat megsemmisítését igazolják, azt feltételezi, hogy a bizonyítékoknak, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie, elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy a hatóság által elfogadott értékelést hihetőségétől megfosszák. Másképpen fogalmazva a nyilvánvaló hibára alapított jogalapot el kell utasítani, ha az érintett tisztviselő által előterjesztett bizonyítékok ellenére a kérdéses értékelést továbbra is helytállónak vagy megalapozottnak lehet tartani.

(lásd a 37. és 38. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑261/04. sz., Crespinet kontra Bizottság ügyben 2007. május 3‑án hozott ítéletének 58. pontja; T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének 221. pontja; T‑385/04. sz., Valero Jordana kontra Bizottság ügyben 2009. április 1‑jén hozott ítéletének 131. pontja.

2.      Ha valamely tisztviselő gyakorolja a számára a személyzeti szabályzatban biztosított szabadságra, illetve különleges munkarendre való jogosultságot, az adminisztráció e jog hatékonyságának megkérdőjelezése nélkül nem tekintheti úgy, hogy e tisztviselő helyzete eltér az e jogosultságot nem gyakorló tisztviselő helyzetétől, és vele szemben nem alkalmazhat emiatt eltérő bánásmódot, hacsak ez a bánásmód egyrészt objektíve nem igazolt, többek között azért, mert arra korlátozódik, hogy az érintett alkalmazott a kérdéses időszak alatti munkavégzése hiányának következményeit vonja le, másrészt nem áll szigorúan arányban a hivatkozott igazolással. Így az a tény, hogy a tisztviselő gyakorolta a számára a személyzeti szabályzatban biztosított azon jogot, hogy szülői szabadság keretében részmunkaidőben végezzen munkát, olyan objektív körülménynek minősülhet, amely nem hagyható figyelmen kívül az érdemeinek és különösen teljesítményének értékelése során.

Az egyenlő bánásmód elvének megsértése eredhet tehát a tisztviselők érdemeinek olyan összehasonlításából is, amely nem veszi figyelembe azon csökkentett munkavégzést, amely egyiküket a többiekétől objektív módon eltérő helyzetbe hozza.

E tekintetben, a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (5) bekezdése értelmében, ha egy tisztviselő úgy véli, hogy hátrányos megkülönböztetés érte, és olyan tényeket állít, amelyek alapján annak fennállása feltételezhető, az adminisztrációnak kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód elvét nem sértették meg.

(lásd az 50., 65. és 66. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑68/09. sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2011. február 15‑én hozott ítéletének 100. pontja, az ítélettel szemben T‑228/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

3.      A személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti előléptetésről szóló határozat meghozatalának keretében a hatáskörrel rendelkező hatóságnak határozatát sem annak címzettje, sem a vele együtt jelölt tisztviselők felé nem kell indokolnia. Ugyanez a helyzet következésképpen az érdempontokat adó határozat esetében. Ezzel szemben a kinevezésre jogosult hatóságot az a kötelezettség terheli, hogy indokolja a – meglátása szerint kedvezőtlen pontkiosztás miatt sérelmet elszenvedett – tisztviselő által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján előterjesztett panaszt elutasító határozatát, mivel e határozat indokolása vélelmezetten egybeesik azon határozat indokolásával, amely ellen a panasz irányult.

(lásd a 74. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének 13. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑230/99. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2001. június 14‑én hozott ítéletének 50. pontja; T‑156/05. sz., Lantzoni kontra Bíróság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének 77. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑83/06. sz., Schell kontra Bizottság ügyben 2008. december 11‑én hozott ítéletének 89. pontja.

4.      Az értékelési időszakot követően az adminisztráció által a tisztviselőnek nyújtott, meghatározott számú érdempont adására vonatkozó, pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéretek, anélkül hogy – figyelembe véve az adható pontok korlátozott számát – a szóban forgó főigazgatóság vagy szervezeti egység tisztviselői érdemeinek teljes körű összehasonlító vizsgálatára sor került volna, nyilvánvalóan ellentétben állnának az objektivitás és a pártatlanság elvével, amely elveknek irányadónak kell lenniük a tisztviselők alkalmasságának, teljesítményének és a hivatali magatartásának a személyzeti szabályzat 43. cikke szerinti értékelésénél. Márpedig a bizalomvédelem elve nem indokolhatja a személyzeti szabályzat rendelkezéseivel ellentétes gyakorlatot.

(lásd a 80. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑81/10. sz., Praskevicius kontra Parlament ügyben 2011. július 14‑én hozott ítéletének 67. pontja.