Language of document :

A Corte suprema di cassazione (Olaszország) által 2019. január 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A.m.a. – Azienda Municipale Ambiente SpA kontra Consorzio Laziale Rifiuti – Co.La.Ri

(C-15/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte suprema di cassazione

Az alapeljárás felei

Fellebbező: A.m.a. – Azienda Municipale Ambiente SpA

Ellenérdekű fél: Consorzio Laziale Rifiuti – Co.La.Ri

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Összeegyeztethető-e az 1999/31/EGK irányelv1 10. és 14. cikkével a fellebbviteli bíróság által elfogadott olyan értelmezés, amely szerint a 36/2003 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet fent említett [uniós jogi] rendelkezések nemzeti jogba történő átültetését szolgáló 15. és 17. cikke visszaható hatállyal alkalmazandó, következésképpen a meglévő és működési engedéllyel már rendelkező hulladéklerakókra az így előírt kötelezettségek – konkrétan az utógondozás tíz évről harminc évre történő meghosszabbítására vonatkozó részükben – feltétlenül vonatkoznak?

Közelebbről, összeegyeztethető-e az 1999/31/EGK irányelv 10. és 14. cikkében foglalt szabályozással – amely cikkek a tagállamokat arra hívták fel, hogy tegyenek „intézkedéseket […] annak biztosítására, hogy az a díj, amelyet az üzemeltető egyes hulladéktípusoknak az adott telepen való elhelyezéséért felszámít, fedezze a hulladéklerakó létesítésének és működtetésének valamennyi költségét, lehetőség szerint beleértve a 8. cikk a) pontjának iv. alpontja szerinti biztosítékot vagy annak megfelelőjét, és fedezze a telep bezárásának és legalább 30 évig tartó utógondozásának becsült költségeit”, valamint arra, hogy tegyenek „intézkedéseket […] annak biztosítására, hogy az ezen irányelv átvételekor [helyesbítés: átültetésekor] engedéllyel rendelkező vagy működő hulladéklerakók működésüket […] folytathassák” – a fellebbviteli bíróság által elfogadott olyan értelmezés, amely szerint a 36/2003 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 15. és 17. cikkét a meglévő és működési engedéllyel már rendelkező hulladéklerakókra alkalmazni kell, noha a 17. cikk az ily módon előírt kötelezettségeknek az említett hulladéklerakókra is tekintettel történő érvényesítése céljából az átültető intézkedéseket pusztán átmeneti időszakra korlátozza, és nem ír elő egyetlen olyan intézkedést sem, amely azt szolgálná, hogy a „tulajdonost” a meghosszabbításból eredően érő pénzügyi hatást mérsékelje?

Összeegyeztethető-e továbbá az 1999/31/EGK irányelv 10. és 14. cikkével a fellebbviteli bíróság által elfogadott olyan értelmezés, amely szerint a meglévő és működési engedéllyel már rendelkező hulladéklerakókra a 36/2003 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet fent említett 15. és 17. cikkét – az e cikkekben előírt kötelezettségekből, konkrétan az utógondozás tízről harminc évre történő meghosszabbításából eredő pénzügyi terheket illetően is – alkalmazni kell, vagyis e terheket a „tulajdonos” viseli, így az ártalmatlanítási tevékenységet szabályozó szerződésekben rögzített díjak a tulajdonos hátrányára jogszerűen módosíthatók?

Végezetül, összeegyeztethető-e az 1999/31/EGK irányelv 10. és 14. cikkével a fellebbviteli bíróság által elfogadott olyan értelmezés, amely szerint a meglévő és működési engedéllyel már rendelkező hulladéklerakókra a 36/2003 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet fent említett 15. és 17. cikkét – az e cikkekben módon előírt kötelezettségekből, konkrétan az utógondozás tízről harminc évre történő meghosszabbításából eredő pénzügyi terheket illetően is – alkalmazni kell, ha azok meghatározásánál az átültető rendelkezések hatálybalépésétől kezdődően lerakandó hulladékok mellett a korábban már lerakott hulladékokat is figyelembe kell venni?

____________

1 A hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 182., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 228. o.)