AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2013. szeptember 16.
F‑46/12. sz. ügy
Dagmar Höpcke
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – EPSO/AST/111/10 versenyvizsga‑kiírás – Tartaléklistára való felvétel elmaradása – Minimális hosszúságú szöveg megszerkesztésére vonatkozó utasítás – Be nem tartás”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel D. Höpcke az EPSO/ AST/111/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottsága arra vonatkozó 2011. augusztus 8‑i határozatának megsemmisítését kéri, hogy nem veszi fel a felperest az említett versenyvizsga tartaléklistájára.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. D. Höpcke viseli saját költségeit, valamint a Közszolgálati Törvényszék kötelezi őt az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – A pályázat elutasítása – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A működés titkosságának tiszteletben tartása
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, III. melléklet, 6. cikk)
2. Tisztviselők – Versenyvizsga – A vizsgák módozatai és tartalma – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
3. Tisztviselők – Versenyvizsga – A vizsgák módozatai és tartalma – Javítási módszerek – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
1. A sérelmet okozó határozat indokolására vonatkozó kötelezettség célja egyrészt azon adatoknak az érintettel való közlése, amelyekből az megállapíthatja, megalapozott‑e a határozat, vagy sem, másrészt a bírósági felülvizsgálat lehetővé tétele. A versenyvizsga‑bizottság határozatait illetően az indokolási kötelezettségnek mindazonáltal összeegyeztethetőnek kell lennie a versenyvizsga‑bizottság eljárására a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke alapján vonatkozó titkossággal.
A versenyvizsga‑bizottság eljárásának kötelező titkosságára tekintettel a pályázó által a különböző vizsgákon elért osztályzatok közlése a versenyvizsga‑bizottság határozatai elégséges indokolásának minősül. Széles mérlegelési jogköre folytán a versenyvizsga-bizottság a pályázó sikertelenségét indokolandó nem köteles sem részletezni, sem megmagyarázni, hogy a pályázó mely válaszait ítélte elégtelennek, és miért. A versenyvizsga-bizottság ekképpen jogosan fűzhet észrevételeket egy pályázó általános vizsgáihoz, és tartózkodhat ettől a speciális vizsgái esetében.
(lásd a 37., 38., 40. és 44. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑254/95. P: sz. Parlament kontra Innamorati ügyben 1996. július 4‑én hozott ítéletének 21–31. pontja;
a Törvényszék T‑291/94. sz., Pimley‑Smith kontra Bizottság ügyben 1995. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑209. o. és II‑637. o.) 63. és 64. pontja; T‑19/03. sz. Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben 2004. február 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑25. o. és II‑107. o.) 34. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑16/07. sz., Dragoman kontra Bizottság ügyben 2008. április 30‑án hozott ítélet 63. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A versenyvizsga‑bizottság a versenyvizsga keretében előírt vizsgák módozatait és részletes tartalmát illetően széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Az uniós bíróság a vizsga módozatait csak a pályázókkal kapcsolatos egyenlő bánásmódnak és a pályázók közötti választás tárgyilagosságának biztosításához szükséges mértékben bírálhatja felül. Nem tartozik az uniós bíróság hatáskörébe valamely vizsga részletes tartalmának felülvizsgálata, kivéve ha e vizsga túllépi a versenyvizsga‑kiírásban szereplő kereteket, vagy nem áll kapcsolatban a versenyvizsga céljával.
A versenyvizsga egyik vizsgájára a versenyvizsga‑bizottság által minimális számú sorból álló szöveg megszerkesztésére vonatkozóan adott utasítás, mely valamennyi pályázóra vonatkozik, és melynek célja egyrészt, hogy a vizsga megszerkesztésének azonos feltételeit biztosítsa valamennyi pályázó számára, másrészt pedig a javítók számára annak lehetségessé tétele, hogy összehasonlítható munkákra egységesen alkalmazzanak objektív kritériumokat, a pályázók közötti egyenlő bánásmód biztosítására irányul.
E következtetést nem vonhatja kétségbe azon érvelés, mely szerint a versenyvizsga‑bizottság nem határozza meg a használandó fontkészletet és fontméretet, mivel a fontok készletének és méretének vonatkozásában a versenyvizsga‑bizottság által a versenyvizsga pályázóinak rendelkezésére bocsátott számítógépekre előírt szöveg formája egy valamennyi pályázó számára azonos módon konfigurált standard szövegnek felel meg. Amennyiben a pályázók egyike módosítja e konfigurációt, a versenyvizsga‑bizottság azt könnyen észreveszi. E feltételek mellett úgy kell érteni, hogy a számítógépek konfigurációja kötelező jellegű, a versenyvizsga‑bizottságnak nem szükséges utasításokat adnia a használandó fontkészletet és fontméretet illetően, és a pályázók számára szankció terhe mellett nem engedélyezett e konfiguráció módosítása.
E következtetést nem kérdőjelezheti meg azon érvelés sem, mely szerint a versenyvizsga‑bizottság nem jelölte meg a behúzások és a sorkihagyások számát, amikor – amennyiben a kérdéses vizsga a helyesírás‑, szintaxis‑ és nyelvtantudás értékelésére irányul – az egyes pályázók feladata annak biztosítása, hogy a fogalmazásuk kellően hosszú, és legalább az előírt minimum számú sorból áll. A pályázóknak ügyelniük kell arra, hogy a bekezdések és sorkihagyások ne önkényesen következzenek, oly módon, hogy mesterségesen növeljék a megszerkesztett sorok számát, hanem a fogalmazás szükségleteinek feleljenek meg, tiszteletben tartva a szöveg koherenciáját. Ekképpen, amikor a versenyvizsga‑bizottság ellenőrzi, hogy a pályázók követték‑e a sorok minimális számára vonatkozó utasítást, a pályázók által alkalmazott bekezdéseket és sorkihagyásokat a javítás vizsgák előtt meghatározott feltételeinek fényében kell értékelnie, melyekre kiterjed a tanácskozások titkossága.
(lásd a 63–67. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék fent hivatkozott Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 48. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑19/10. sz., Marsili kontra Bizottság ügyben 2012. március 28‑án hozott ítéletének 20. pontja.
3. Egy versenyvizsga keretében az uniós bíróság csak annyiban vizsgálhatja felül a versenyvizsga‑bizottság által széles körű mérlegelési jogkörében választott javítási módszereket, amennyiben a pályázók közötti egyenlő bánásmód és a közöttük való választás tárgyilagosságának biztosításához szükséges.
(lásd a 76. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék fent hivatkozott Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 60. pontja; T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑1. o. és II‑1. o.) 49. pontja.