A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2009. április 2.

F‑128/07. sz. ügy

Andreas Menidiatis

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Az eljárás megválasztása – Képviseletvezető – Üresedés – Szolgálati érdekből történő kirendelés – Hatáskör hiánya – A kirendelési eljárás alkalmazási köre”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Menidiatis a Bizottság 2006. december 21‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasították a Bizottság athéni (Görögország) képviseletének betöltetlen képviseletvezetői állására benyújtott pályázatát, és e posztra M. P.‑t nevezték ki.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a Bizottság athéni (Görögország) képviseletének betöltetlen képviseletvezetői állására a felperes által benyújtott pályázatot elutasító és e posztra M. P.‑t kinevező 2001. december 21‑i határozatot megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szolgálati érdekből történő kirendelés

(Személyzeti szabályzat, 37. cikk, első bekezdés, a) pont, második francia bekezdés)

2.      Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A Bizottság képviseletvezetői állására benyújtott pályázat elutasítása ellen indított kereset – Az előválogatás szakaszában elutasított pályázat – Elfogadhatóság

1.      A Bizottság képviseletvezetői által ellátott feladatok „politikailag érzékeny jellege” önmagában nem elegendő a tisztviselő kirendelésének igazolására. A személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontja második francia bekezdésének ilyen értelmezése lehetővé tenné minden olyan, rendes körülmények között az intézmény felső vezetése körébe tartozó tisztviselőnek az adott biztos mellé történő kirendelését, aki „politikailag érzékeny” feladatot lát el, ezzel pedig magának a személyzeti szabályzat 35. cikkében kialakított európai közszolgálatnak a szerkezetét veszélyeztetné, megkérdőjelezve többek között a hierarchikus viszonyok átláthatóságát.

Másfelől a szolgálat érdekében „a Szerződésekben előírt hivatalt ellátó személy mellé” történő kirendelés intuitu personae bizalmi viszony fennállását feltételezi ez utóbbi személy és a kirendelt tisztviselő között, amely kapcsolat magában foglalja, hogy az érdekeltek között folyamatosan szoros és közvetlen kapcsolat szövődjön az érintett személy és kabinetje sajátos munkamódszereinek függvényében. Azok a körülmények, hogy a képviseletvezető jelentéseit közvetlenül az adott területért felelős biztosnak címzik, hogy a telefonbeszélgetések, a levélváltások vagy a találkozók a biztossal vagy annak kabinetje valamely tagjával történnek, vagy akár az, hogy ezen eszmecserék tartalma bizalmas, önmagukban nem bizonyítják a kommunikációért felelős biztos és az érintett képviseletvezető munkakapcsolat intuitu personae jellegét.

A személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontja második francia bekezdésének alkalmazhatósága kizárólag az e rendelkezésben megfogalmazott feltételektől függ, és semmi esetre sem az annak alkalmazásából származó adminisztratív következményektől. Minden más értelmezés oda vezetne, hogy lehetővé válna a személyzeti szabályzat 37. cikkének az eredetitől eltérő célra történő alkalmazása, amely pedig az eljárás megsértésének elfogadását jelentené.

(lásd a 70., 73., 75. és 77. pontot)

2.      Az a körülmény, hogy valamely felperesnek a Bizottság képviseletvezetői állására benyújtott pályázatát az előválogatás során elutasították, nem fosztja meg teljesen a felperest azon érdektől, hogy vitassa a felvételi eljárás szabályszerűségét, amely eljárás tovább folytatódott úgy, hogy az előválogató bizottságok értékelése nem befolyásolhatta a kinevezésre jogosult hatóság végső döntését. Ráadásul az ilyen felperesnek érdeke fűződik az eljáráshoz, hogy a szóban forgó jogellenesség ne ismétlődhessen meg hasonló kiválasztási eljárás során.

(lásd a 81. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑4333. o.) 50. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑370/03. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2005. július 5‑én hozott ítéletének (EBHT KSZ 2005., I‑A‑189. o. és II‑853. o.) 20. pontja.