A Törvényszék (kilencedik tanács) T-94/17. sz., ACTC kontra EUIPO ügyben 2018. szeptember 13-án hozott ítélete ellen az ACTC GmbH által 2018. november 14-én benyújtott fellebbezés

(C-714/18. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: ACTC GmbH (képviselő: V. Hoene Rechtsanwältin, D. Eickemeier Rechtsanwalt, S. Gantenbrink Rechtsanwältin)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Taiga AB

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-94/17. sz. ügyben 2018. szeptember 13-án hozott ítéletét, és helyezze hatályon kívül az alperes határozatát (R 693/2015-4. sz. ügy).

másodlagosan,

helyezze hatályon kívül az első pontban hivatkozott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé,

és

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Törvényszék több szempontból is megsértette az európai uniós védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 42. cikkének (2) bekezdését, amikor megállapította az ütköző megjelölések hasonlóságát, és – a használatra vonatkozó bizonyítékok téves értékelése következtében – az áruk hasonlóságát. A szóban forgó védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.

A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a beavatkozó fél teljesítette a használatra vonatkozó követelményeket a 25. osztályba tartozó valamennyi olyan áru tekintetében, amelyek vonatkozásában a korábbi végjegyet bejegyezték. A követelmények csak a „ruházati cikkek, felsőruházat, alsóneműk, kalapáruk, kesztyűk, övek és zoknik; valamennyi említett áru kizárólag speciális időjárás-álló kültéri ruházatként történő használatra szánva, a hideg, szeles és/vagy esős időjárási körülmények elleni védelemként; munkaoverallok” tekintetében teljesültek. A Törvényszék megállapításaival ellentétben, ez a 25. osztályba tartozó áruknak egy független alkategóriája, és ekképpen a használatra vonatkozó bizonyítékot csupán a 25. osztályba tartozó áruk ezen alkategóriájával kapcsolatban nyújtották be.

A használatra vonatkozó követelmények e téves értékelésének következményeként a Törvényszék helytelenül állapította meg, hogy a mindkét védjegy árujegyzékében szereplő áruk, a „ruházati cikkek” és a „kalapok” azonosak.

A Törvényszék tévesen határozott úgy, hogy helyes a fellebbezési tanács azon megállapítása, mely szerint az ütköző megjelölések vizuális szempontból hasonlítanak egymásra, mivel a szóban forgó megjelölések ugyanolyan hosszúságúak, és négy betűjük megegyezik. A Törvényszék előtt nem vitatták meg a vitatott védjegy szokatlan összetételét (aszimmetrikus mássalhangzók és az „igh” szokatlan írásmódja) és a vizuális hasonlóság felperes által hivatkozott következményeit. Az átlagos fogyasztó nyilvánvalóan egészében érzékeli a védjegyet. A vitatott védjegy szokatlan összetétele azonban jelentős hatással van az összbenyomásra, amit a Törvényszék nem vett figyelembe.

A Törvényszék szintén tévedett, amikor azt állapította meg, hogy az ütköző védjegyek hangzásbelileg azonosak, mivel a felperes nem terjesztett elő azt alátámasztó bizonyítékot, hogy az első, „ti” és „TAI” szótagok hangja az angol nyelvű közönség számára nem azonos, és az ütköző védjegyek kiejtése semmiben sem különül el. A helyzet, éppen ellenkezőleg, az, hogy a Törvényszék bizonyítékok nélkül, és tévesen állapította meg, hogy a „ti” betűsor kiejtés mindig „tai”. Ezen értékelést semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A „ti” szó nem létezik az angol nyelvben. E betűsor tehát mindig csak a szóban forgó szóra érvényes nyelvészeti szabályok alapján ejthető ki. Adottnak vehetjük, hogy számtalan szó létezik, amelyben a „ti” betűsor nem „tai”-nak kell kiejteni, mint amilyen a „trick”, „ticket”, „till”, „timbal”, „timberland”, „tin”, „tincture”, „tinder”, „tip”, „trigger” és még sok más, köztük a „tigha” vitatott védjegy. A híres angol gyermekkönyvben, a Micimackóban az egyik főszereplő egy „Tigger” [tɪɡə] névre hallgató állat. Ennélfogva, amikor a „ti”-t követő magánhangzót röviden ejtjük, a kiejtés nem „tai”. A felperes erre hivatkozott a kezdetektől fogva. Sem az alperes, sem a beavatkozó fél nem bizonyította ennek ellenkezőjét. Nem a felperes feladata volt ekképpen a nyilvánvaló bizonyítása.

A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a TAIGA egyértelmű és sajátos jelentéssel bír az érintett közönség (európai uniós fogyasztók) egésze számára. Ez nem így van. A felperes azon állítását senki sem vitatta, hogy a TAIGA a francia nyelv szótárban szereplő, ismert szava. Szintén nyilvánvaló és bíróságok számára közismert tény, hogy Franciaország Dél-Európában fekszik. A TAIGA mint tájegység vitathatatlan méretéből és egészének világszintű jelentőségéből adódóan, a TAIGA (különösen a TUNDRA szóval együtt) az általános műveltség részét képezi mind Európában, mind azon kívül.

Ezenfelül a Törvényszék ítélkezési gyakorlata értelmében elegendő, ha a kifejezés az Európai Unió egy részében, például az olasz nyelvű közönség által ismert. A Törvényszék elismerte a „Granini” és a „Panini” közötti fogalmi különbséget, hiszen a „Granini” nem hordoz jelentést, míg a „Panini” egyfajta olasz szendvicset jelent.

A Törvényszék által hivatkozott 2003. október 14-i Phillips-Van Heusen/OHMI – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel (BASS) ítélet (T-292/01, EU:T:2003:264, 54. pont) nem tartalmaz semmi utalást arra, hogy a szóban forgó szót az Európai Unió egészében megértenék. Rá kell tehát mutatni, hogy a Törvényszék értékelését nem támasztja alá a BASS ítélkezési gyakorlat. A Törvényszék helyesen állapította meg, hogy az Európán belüli érintett közönség jelentős része ismeri és érti a TAIGA kifejezést.

____________