A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2009. április 28.

F‑72/06. sz. ügy

Luc Verheyden

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálata – Az Európai Csaláselleni Hivatal információk nemzeti igazságügyi hatóságok részére való továbbításáról szóló határozata – Elfogadhatóság”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Verheyden többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által hozott, az olasz igazságügyi hatóságok részére rá vonatkozó információk továbbításáról szóló határozatot, valamint kötelezze a Bizottságot arra, hogy fizessen neki kártérítést.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) azon határozata, amelyben információkat továbbít a nemzeti igazságügyi hatóságoknak – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 90a. cikk; 1073/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Kereset – Az Európai Csalásellenei Hivatal (OLAF) ellen indított kereset

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés, és 90a. cikk)

3.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási eljárás

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk)

1.      Azok a határozatok, amelyekben az Európai Csaláselleni Hivatal az általa lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alapján információkat továbbít a nemzeti igazságügyi hatóságoknak – tekintettel a belőlük esetlegesen fakadó következményekre, és figyelembe véve, hogy a személyzeti szabályzatban említett személyek részére hatékony bírói jogvédelmet kell biztosítani – a személyzeti szabályzat 90a. cikke értelmében vett, sérelmet okozó aktusnak minősülnek.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑5/05. és F‑7/05. sz., Violetti és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. április 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 69–97. pontja.

2.      A jogorvoslati lehetőségeknek a személyzeti szabályzat 90a. cikke által létrehozott rendszerében az OLAF‑nak betudható károk megtérítése iránti kártérítési kereset csak akkor fogadható el, ha arra a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelő, pert megelőző eljárást követően kerül sor. Ez az eljárás eltérő lehet attól függően, hogy a kárt, melynek megtérítésére a kereset irányul, a személyzeti szabályzat 90a. cikke szerint sérelmet okozó aktus vagy az OLAF határozati jelleget nélkülöző magatartása okozta. Az első esetben az érdekelt feladata, hogy a megszabott határidőn belül az OLAF igazgatójához forduljon a szóban forgó aktus elleni panaszával. A második esetben azonban a közigazgatási eljárásnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kártérítési kérelemmel kell kezdődnie, és ezt követheti adott esetben a kérelmet elutasító határozattal szembeni panasz benyújtása. Mindazonáltal, amennyiben a megsemmisítés iránti kereset és a kártérítési kereset között közvetlen kapcsolat áll fenn, az utóbbi – mint a megsemmisítés iránti kereset járulékos követelése – elfogadható, és nem szükséges, hogy azt akár a kinevezésre jogosult hatóságot az állítólag elszenvedett kár jóvátételére felszólító kérelem, akár a kérelem hallgatólagos vagy kifejezett elutasítása megalapozottságát vitató panasz előzze meg.

(lásd az 53. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑500/93. sz., Y kontra Bíróság ügyben 1996. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑335. o. és II‑977. o.) 64. és 66. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt határidőknek az adminisztráció általi be nem tartása megalapozhatja az illető intézménynek az érintetteknek esetleg okozott kárért való felelősségét, feltéve azonban, hogy az utóbbiak az állítólagos kár megtérítése érdekében eleget tettek a pert megelőző eljárás két szakaszára, nevezetesen a kérelemre és az azt követő panaszra vonatkozó követelménynek.

(lásd a 60. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑1. o. és II‑1. o.) 84. pontja.