Language of document :

A Törvényszék (negyedik tanács) T-116/19. sz., Gregor Schneider kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2018. december 4-én hozott ítélete ellen Gregor Schneider által 2019. február 14-én benyújtott fellebbezés

(C-116/09. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Gregor Schneider (képviselő: H. Tettenborn ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

1.    teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke (negyedik tanács) által a T-560/16. sz. ügyben 2018. december 4-én hozott ítéletet;

2.    a hozzon a fellebbező által az említett eljárásban előterjesztett kérelemnek megfelelő határozatot, továbbá

    helyezze hatályon kívül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (korábban: OHIM) 2014. október 2-i határozatát, amellyel a fellebbezőt a Nemzetközi Együttműködési és Jogi Osztályról a Műveleti Főosztályra helyezték át;

    másodlagosan: a fenti ítélet hatályon kívül helyezése után az ügyet utalja az Európai Unió Törvényszéke elé;

3.    az EUIPO-t kötelezze a teljes eljárás – azaz az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárás, valamint az Európai Unió Bírósága előtti fellebbezési eljárás – során felmerült költségek megtérítésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés kilenc jogalapon alapul.

Először is a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen értelmezte a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése szerinti panasz és az azt követő kereset közötti „összhang elvét”, mivel az összhang elvére hivatkozva elutasította mint elfogadhatatlant azt a jogalapot, amelyet a fellebbező a panasz előterjesztésének időpontjában – még mindig megoldatlan feladatmegosztás hiányában – egyáltalán nem tudott volna előterjeszteni.

Másodszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a hatáskörrel való visszaélés vizsgálati kritériumainak értelmezése során, mivel azt a jogi szabályt fogalmazta meg, hogy ha nem állapítják meg, hogy valamely végrehajtási intézkedés összeegyeztethetetlen a szolgálati érdekkel, hatáskörrel való visszaélésről sem lehet szó. Ez a jogi szabály nem lehet helytálló, mivel az alapvetően minden olyan helyzetet kizár a hatáskörrel való visszaélés esetei közül, amelyekben az igazgatás anélkül hivatkozik valamely megalapozott szolgálati érdekre, hogy ezt az érdeket ténylegesen követné. Az intelligens módon kialakított hatáskörrel való visszaélésnek éppen ezek azok az esetei, amelyekben a jogi felülvizsgálatot az így megfogalmazott jogi szabállyal nem lehet általános jelleggel megvonni.

Harmadszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a meghallgatás követelményeinek értelmezése során – amelyeket a fellebbezőnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (1) bekezdésének és 42. cikke (2) bekezdése a) pontjának összefüggő rendelkezéseiben is rögzített meghallgatáshoz való joga biztosítja – mivel a meghallgatást csak abban az esetben tartja szükségesnek, ha a hatóság szerint a meghatározott egyedi intézkedés az érintett személyre hátrányos következményekkel járhat. A meghallgatás biztosításának azonban éppen azt a célt kell szolgálnia, hogy feltárja a tervezett döntések azon szempontjait és hatásait, amelyeket még maga a hatóság sem vett figyelembe.

Negyedszer a Törvényszék a fellebbező meghallgatáshoz való jogát többször megsértette, mivel többek között a tárgyaláson, a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikke (3) bekezdése szerinti új előterjesztését figyelmen kívül hagyta, az ennek megfelelően tett tanúbizonyítási kérelemmel nem foglalkozott, és erről az említett eljárási szabályzat 85. cikke (4) bekezdése alapján határozatot sem hozott. A Törvényszék a fellebbező meghallgatáshoz való jogát azáltal is megsértette, hogy a már a keresetlevélben javasolt tanúkat nem hallgatta meg, ugyanakkor a fellebbezőnek felrótta a hiányzó bizonyítékokat.

A Törvényszék ezáltal, ötödször, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke értelmében vett tisztességes és jogszerű eljárás alapelveit is megsértette, és ez kétségeket vet fel a jogvédelem hatékonyságát illetően.

Hatodszor a Törvényszék többször elferdítette a rendelkezésére álló tényeket.

A fellebbező hetedszer a feltáratlan tényállásra, nyolcadszor a bizonyítás hiányosságára és kilencedszer a logika szabályainak megsértésére hivatkozik.

____________