A Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio (Olaszország) által 2019. május 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Irideos SpA kontra Post Italiane SpA

(C-419/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio

Az alapeljárás felei

Felperes: Irideos SpA

Alperes: Post Italiane SpA

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A Poste Italiane s.p.a. társaság a korábban ismertetett jellemzők alapján a 2016. évi 50. sz. d.lgs. 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja, valamint a vonatkozó (2014/23/EU,¹ 2014/24/EU² és 2014/25/EU³ ) közösségi irányelv értelmében vett közjogi intézménynek minősül-e?

E társaságok csak olyan közbeszerzési szerződések odaítélése esetén kötelesek-e a közbeszerzési eljárás lefolytatására, amelyek a különös ágazatokban a 2014/25/EU irányelv alapján folytatott tevékenységükkel közvetlenül kapcsolatosak, amely irányelv szerint a közjogi intézmény jelleget úgy kell tekinteni, hogy azt a közbeszerzési törvénykönyv II. részében foglalt szabályok tartalmazzák, bár teljes szerződéskötési autonómiával rendelkeznek – és azokra kizárólagosan magánjogi szabályok vonatkoznak – a nem az ezen ágazatokhoz tartozó szerződéses tevékenységek tekintetében, figyelemmel a 2014/23/EU irányelv (21) preambulumbekezdésében és 16. cikkében foglalt elvekre? (a Cass. SS.UU. [semmítőszék teljes ülése] hivatkozott 2018. évi 4899. sz. határozata és az utolsó rész tekintetében a Cons. Stato, Ad. Plen. [államtanács teljes ülése] hivatkozott 2011. évi 16. sz. határozata)?

Ugyanezen társaságok a különös ágazatokra jellemző területen kívülinek tekintendő szerződések esetében – amennyiben megfelelnek a közjogi intézménnyé kritériumainak – továbbra is az általános 2014/24/EU irányelv (és így a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó szabályok) hatálya alatt maradnak-e, még akkor is, ha azok az alapításuk óta bekövetkezett változások okán elsődlegesen vállalkozási jellegű tevékenységet folytatnak, versenykörülmények között, ahogyan az a hivatkozott 2008. április 10-i Ing. Aigner ítéletből (C-393/06) is levezethető, megakadályozva a 2014/24/EU irányelvvel ellentétes értelmezést az ajánlatkérő szervekkel kötött szerződések esetében; a 2014/23/EU irányelv (21) preambulumbekezdése és 16. cikke másrészt csak egy feltételes szempontot ír elő a közjogi intézmény jelleg kizárására olyan vállalkozás esetében, amely normál piaci feltételek között működik, mivel egyébként ezen egymással összefüggésben értelmezett rendelkezések alapján nyilvánvaló, hogy elsőbbséget élvez az intézmény létrehozása szakaszára való hivatkozás, amennyiben ez utóbbi „általános érdekű célra” jött létre (amely cél a jelen ügyben fennáll és még nem szűnt meg)?

Egyebekben olyan hivatalok esetén, ahol vegyesen folytatnak az egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenységet és e szolgáltatáson kívül álló tevékenységet, a különös közérdekű szolgáltatáshoz viszonyított „funkcionalitás” fogalmát nem megszorítóan kell-e értelmezni (ahogyan azt eddig a nemzeti ítélkezési gyakorlat tette az Adunanza Plenaria del Consiglio di Stato [államtanács teljes ülése] 2011. évi 16. sz. határozatával összhangban), így ellentétben ez utóbbi tekintetében a 2014/25/EU irányelv (16) preambulumbekezdésével, valamint 6. és 13. cikkével, amelyek az alkalmazandó szabályozás meghatározásánál a közbeszerzési törvénykönyv által szabályozott tevékenységek egyikének „tárgyára” utalnak? Tisztázni kell tehát, hogy kapcsolódhat-e – akár a kizárt ágazatokra jellemzően lazább kötőerővel – a vonatkozó különös ágazathoz az ágazatra jellemző valamennyi funkcionális tevékenység az ajánlatkérő szerv szándékai szerint (beleértve így mind a rendes, mind a rendkívüli karbantartáshoz, a takarításhoz, a berendezéshez, valamint a portai tevékenységekhez és az irodák felügyeletének tevékenységéhez vagy az iroda más célú felhasználásához kapcsolódó szerződéseket is, ha az szolgáltatási szerződésnek minősül), ténylegesen csak azokat a kívül álló tevékenységeket meghagyva magánjogi jellegűnek, amelyeket a magán- vagy közjogi jogalanyok szabadon gyakorolhatnak teljesen más környezetben, kizárólag a polgári törvénykönyvön alapuló szabályok alapján és a rendes bíróság hatásköre alá tartozva (ilyen tevékenység például nyilvánvalóan a jelen ügy szempontjából releváns jelleggel bíró, a Poste Italiane által nyújtott banki szolgáltatás, de mindez nem mondható el az elektronikus távközlési eszközök nyújtásáról és felhasználásáról, ha azokat a csoport teljes tevékenységi körén belül bocsátják rendelkezésre, még ha azok éppen a banki tevékenységhez különösképpen szükségesek is). Ki kell tehát emelni azt a „kiegyensúlyozatlanságot”, amely a jelenleg uralkodó megszorító értelmezésből következik azáltal, hogy a hasonló vagy szomszédos ágazatok kezelésére teljesen eltérő szabályokat vezet be az építési beruházások és a szolgáltatások odaítélése tekintetében: egyrészt a közbeszerzési törvénykönyv által bevezetett részletes biztosítékokat a másik fél kiválasztására, másrészt a vállalkozó teljes szerződéskötési szabadságát a tekintetben, hogy kizárólagosan saját gazdasági érdekei szerint kössön szabadon szerződést az átláthatóság azon biztosítékai nélkül, amelyeket a különös és a kizárt ágazatok tekintetében megkövetelnek.

Végezetül, jelentőséggel bírhat-e egy, a közbeszerzési törvénykönyv szerint, a nemzeti és közösségi szinten előírt közzétételi formában indított közbeszerzési eljárás a közbeszerzési szerződés célterületének meghatározása vagy az előbbinek a vonatkozó különös ágazathoz való kapcsolódása szempontjából az előző, negyedik kérdés szerinti „funkcionalitás” kiterjesztett fogalmával összhangban lévő értelemben, vagy – másodlagosan – a közigazgatási bíróság hatáskörének hiányára vonatkozóan az ezen eljárást megindító jogalany vagy az eljárásban nyertes ajánlattevő által tett kifogás joggal való visszaélésnek minősülhet-e a Nizzai Szerződés 54. cikke értelmében, mint olyan magatartás, amely bár önmagában nem érintheti a hatáskörök megosztását (lásd e tekintetben a Cons. Stato, Ad. Plen. [államtanács teljes ülése] hivatkozott 2011. évi 16. sz. határozatát), legalább is a kártérítés és az eljárási költségek szempontjából releváns, mivel sérti az eljárásban részt vevők jogos bizalmát, amennyiben azok nem nyertes ajánlattevők és felperesként vesznek részt bírósági eljárásban?

____________

¹ A koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26 i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 1. o.)

² A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26 i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.)

³ A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 243. o.)