A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2011. május 25.

F‑22/10. sz. ügy

Luis María Bombín Bombín

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Személyes okokkal indokolt szabadság – Éves szabadság – Szabadság átvitele – Tisztviselő, akinek szolgálati jogviszonya megszűnt – Pénzbeli ellentételezés”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. M. Bombín Bombín a Bizottság azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben nyugdíjazásakor 29 nap fel nem használt szabadság alapján kiszámolt pénzbeli ellentételezést állapítottak meg számára.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja, és a felperes viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szabadság – Éves szabadság – A fel nem használt szabadság összes napjának átvitele a következő évre – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 1e. cikk, (2) bekezdés; V. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés; 2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Szabadság – Éves szabadság – A szolgálati jogviszonynak a személyes okokkal indokolt szabadságot követő megszűnése – A fel nem használt szabadságért járó ellentételezés – A juttatás feltétele

(Személyzeti szabályzat, V. melléklet, 4. cikk)

3.      Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek – Aláíratlan, egyéni szabadságot nyilvántartó lap – Jogos bizalmat nem keletkeztető irat

1.      Noha a személyzeti szabályzat V. melléklete 4. cikkének első bekezdése értelmében a naptári évre vonatkozó szabadságot főszabály szerint ugyanezen évben fel kell használni, ugyanezen rendelkezésből következik, hogy a tisztviselő jogosult az összes fel nem használt éves szabadságának a következő évre való átvitelére, ha szolgálati érdeken alapuló okból nem tudta éves szabadságát felhasználni.

Másfelől az éves szabadsághoz való jog céljára tekintettel egyéb, nem szolgálati érdeken alapuló okok is igazolhatják az összes fel nem használt szabadság következő évre való átvitelét. Ez a helyzet többek között, amikor a naptári év egésze vagy része alatt betegszabadságon lévő tisztviselőt ezen indok alapján megfosztották annak lehetőségtől, hogy szabadsághoz való jogát gyakorolja. A személyzeti szabályzat 1e. cikkének (2) bekezdése alapján a tisztviselőkre is alkalmazandó, a munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, mint amely biztosítja azon tisztviselő számára, aki éves szabadsághoz való jogát az adott naptári évben betegszabadság miatt nem tudta gyakorolni, hogy ezen éves szabadságot e naptári évet követően ténylegesen felhasználhassa.

Azonban ha a fent említett – akár szolgálati érdeken alapuló, akár nem – okok egyike sem igazolja, hogy a tisztviselő nem használhatta fel szabadságát a folyó naptári évben, a következő évre átvihető szabadsága nem haladhatja meg a tizenkét napot.

(lásd a 27–29. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑350/06. és C‑520/06. sz., Schultz‑Hoff egyesített ügyekben 2009. január 20‑án hozott ítéletének 43. és 55. pontja; C‑277/08. sz. Vicente Pereda‑ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének 22–25. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑120/07. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2011. március 15‑én hozott ítéletének 55–58. pontja.

2.      A nyugdíjazásáig személyes okokkal indokolt szabadságon lévő tisztviselő csak akkor jogosult a tizenkét napot meghaladó, fel nem használt szabadság pénzbeli ellentételezésére, ha bizonyított, hogy személyes okokkal indokolt szabadságra való távozása előtt szolgálati érdeken alapuló okból nem tudta felhasználni szabadságát.

E tekintetben az a körülmény, hogy a tisztviselőt személyes okokkal indokolt szabadságon volt, nem lehet indoka az ezen időpontig fel nem használt összes szabadság átvitelének, mivel saját kérelmére vett igénybe személyes okokkal indokolt szabadságot. Ilyen körülmények között az érintett a távozásakor ki nem vett szabadságot a személyzeti szabályzat V. mellékletének 4. cikkében előírt tizenkét napos korlát erejéig vitte át a későbbi évekre.

(lásd a 30., 31. és 33. pontot)

3.      A bizalomvédelemre való hivatkozás joga, amely az Európai Unió alapelveinek egyike, minden jogalanyt megillet, akiben az uniós adminisztráció megalapozott elvárásokat keltett azáltal, hogy számára felhatalmazással rendelkező és megbízható forrásokból származó, határozott, feltétlen és egybehangzó ígéretet adott. E tekintetben az aláíratlan, egyéni szabadságot nyilvántartó lap nem tekinthető felhatalmazással rendelkező és megbízható forrásból származónak. Emellett, még ha feltételezzük is, hogy ezen iratot ilyen forrásból származónak lehet tekinteni, ez nem bizonyítaná, hogy az adminisztráció alakszerűen állást foglalt a tisztviselő által fel nem használt összes szabadság következő évekre való átvitelére vonatkozóan.

(lásd a 32. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑329/03. sz., Ricci kontra Bizottság ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének 79. pontja.