YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. január 20.(1)
C‑25/15. sz. ügy
Balogh István
elleni
büntetőeljárás
(a Budapest Környéki Törvényszék által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog – 2010/64/EU irányelv – Hatály – A »büntetőeljárás« fogalma – Valamely tagállamnak egy más tagállam bírósága által büntetőügyekben hozott határozat elismerésére irányuló eljárás – A határozat lefordításának díja – 2009/315/IB kerethatározat – 2009/316/IB határozat – Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS)”
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Budapest Környéki Törvényszék (Magyarország) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20‑i 2010/64/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv(2) 1. cikke (1) bekezdésének értelmezésére kéri a Bíróságot.
2. Ezt a kérelmet a kérdést előterjesztő bíróság előtt valamely más tagállam – a jelen esetben az Osztrák Köztársaság – bírósága által hozott, Balogh I.‑nal szemben bűncselekmény elkövetése miatt szabadságvesztés‑büntetést kiszabó, valamint őt az eljárás költségeinek viselésére kötelező, jogerős ítélet érvényének Magyarországon történő elismerése iránt folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
3. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2014. május 13‑án kelt és 2014. október 8‑án jogerőre emelkedett ítéletével(3) a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság, Ausztria) Balogh I. magyar állampolgárt üzletszerű, súlyos betöréses lopás bűntette miatt 4 év 6 hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélte, és kötelezte az eljárás költségeinek viselésére. Balogh I. Ausztriában van fogva tartásban, és büntetését ott kell letöltenie 2017. december 24‑ig.
4. A Bíróság előtt zajlott vitákból és különösen az osztrák kormány által adott pontosításokból kiderült, hogy 2014. szeptember 15‑én a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) a Balogh I.‑nal szemben hozott ítéletre vonatkozó legfőbb információkat továbbította az osztrák bűnügyi nyilvántartó hivatalnak (österreichisches Strafregisteramt), a 2009/315/IB kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló, 2009. április 6‑i 2009/316/IB tanácsi határozat(4) értelmében megadva az ítélet alapjául szolgáló bűncselekményeknek az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) szerinti kódját.
5. 2014. szeptember 21‑én(5) az osztrák bűnügyi nyilvántartó hivatal – mint a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló, 2009. február 26‑i 2009/315/IB tanácsi kerethatározat(6) 3. cikke szerinti központi hatóság – e kerethatározat 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott kötelezettségnek eleget téve, az ECRIS keretében meghatározott elektronikus úton tájékoztatta a magyar központi hatóságot, vagyis a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát az ítéletről.
6. A magyar Igazságügyi Minisztérium ezt követően jelezte a Landesgericht Eisenstadtnak (kismartoni tartományi bíróság), hogy az ítéletet az érvényének magyarországi elismerése végett meg kellene, hogy kapja. Hozzátette, hogy a külföldi ítélet a magyarországi elismeréssel olyanná válik, mintha magyar büntetőítélet lenne, amelyet bűnügyi nyilvántartásba vesznek.
7. Pontosan a külföldi bírósági ítélet érvényének elismerésére irányuló, a magyar jog szerinti különleges eljárás lefolytatása keretében, amelyre a Budapest Környéki Törvényszék minősül hatáskörrel rendelkező törvényszéknek, vár választ e törvényszék arra, hogy kötelezhető‑e Balogh I. a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) által hozott ítélet fordítási díjának viselésére, vagy sem.
8. A magyar jog releváns rendelkezései a következők.
9. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 46. §‑a a következőképpen szól:
„(1) A külföldi ítélet érvénye elismerésének alapjául szolgáló értesítéseket, illetve a szabadságvesztés‑büntetés, a szabadságelvonással járó intézkedés, valamint a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átadása iránti külföldi megkereséseket az igazságügyért felelős miniszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki annak teljesítését, megküldi a bíróságnak. A külföldi bíróság ítélete érvényének elismerésére, illetve annak vizsgálatára, hogy a szabadságvesztés‑büntetés, a szabadságelvonással járó intézkedés, valamint a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának e törvény szerinti feltételei fennállnak‑e, a Fővárosi Törvényszéknek van hatásköre és illetékessége.
[...]
(3) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a bíróság eljárására a [büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)] különleges eljárásokról szóló XXIX. Fejezetének általános szabályait – az 555. § (2) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott rendelkezés kivételével – kell alkalmazni.”
10. Továbbá a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény 48. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) A bíróságot határozatának meghozatalánál köti a külföldi bíróság által megállapított tényállás.
(2) A bíróság eljárása során megállapítja, hogy az elítéléshez a magyar törvény alapján milyen jogkövetkezmények fűződnek. Ha a külföldi bíróság ítéletében kiszabott büntetés vagy intézkedés nem teljes mértékben egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a bíróság határozatában a magyar törvény szerint állapítja meg az alkalmazandó büntetést vagy intézkedést úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen annak a büntetésnek vagy intézkedésnek, amelyet a külföldi bíróság kiszabott, és – a végrehajtásra vonatkozó kérelem esetén – ennek megfelelően rendelkezik ezen büntetés vagy intézkedés végrehajtásáról.
(3) Az alkalmazandó büntetés vagy intézkedés megállapításánál a bűncselekmény elkövetésekor hatályban lévő törvény szerint kell eljárni; ha az alkalmazandó büntetés vagy intézkedés megállapításakor hatályban lévő magyar törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmaz.”
11. A Be. 9. §‑ának (1) bekezdése kimondja, hogy a büntetőeljárás nyelve a magyar.
12. A Be. 338. §‑ának (1) bekezdése szerint a bíróság a vádlottat a bűnügyi költség viselésére kötelezi, ha őt bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra a bűnügyi költségre, amelynek viselésére a törvény alapján mást kell kötelezni. A Be. 338. §‑ának (2) bekezdése alapján a vádlottat csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapították. Nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely – nem az ő mulasztása folytán – szükségtelenül merült fel.
13. A Be. 339. §‑ának (1) bekezdése értelmében az állam viseli azt a költséget, amelyet a terheltnek nem kell viselnie.
14. A Be. 555. §‑ának (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
15. A Be. 555. §‑a (2) bekezdésének j) pontja alapján a különleges eljárások során a bűnügyi költséget a terhelt viseli, amennyiben az alapügyben a bűnügyi költség megfizetésére kötelezték.
16. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a magyar jogban az ún. különleges eljárások a büntetőjogi főkérdések jogerős eldöntése után, a főkérdéssel szorosan összefüggő, járulékos büntetőjogi kérdésekben hivatottak határozni. Vagyis járulékos jellegű, egyszerűsített eljárásról van szó.
17. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá kifejti, hogy az alapügyben szóban forgó különleges eljárás nem jelent újabb elítélést, és csupán valamely külföldi bíróság által hozott ítélet elismerésére korlátozódik, amely folytán az olyanná válik, mintha magyar bíróság hozta volna.
18. Mivel a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) által hozott ítélet német nyelven íródott, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e különleges eljárás keretében gondoskodnia kell annak az eljárás nyelvére, a jelen esetben magyarra történő lefordításáról. E tekintetben kifejti, hogy a fordítás díja bűnügyi költségnek számít Magyarországon.
19. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a fordítási díj mint bűnügyi költség viselése tekintetében Magyarországon két eltérő gyakorlat alakult ki.
20. Az egyik gyakorlat szerint a 2010/64 irányelv rendelkezéseiből az következik, hogy a fordítási díj a külföldi ítélet érvényének elismerése során az államot terhelő bűnügyi költségnek minősülnek. Különösen az ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely kimondja, hogy ez az irányelv többek között a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra vonatkozó szabályokat állapítja meg, a büntetőeljárást úgy kell érteni, hogy az magában foglalja a különleges eljárásokat is.
21. Azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek szerint a különleges eljárások során a fordítási díjjal kapcsolatos költséget a terhelt viseli, amennyiben az alapügyben a bűnügyi költség megfizetésére kötelezték, ennélfogva figyelmen kívül kell hagyni.
22. Így tehát a Be. 9. §‑át kellene alkalmazni, amely szerint a magyar állampolgár terheltnek jogában áll az anyanyelvét használni, úgyhogy az elismerésre irányuló különleges eljárás során az államnak kell viselnie a külföldi ítélet lefordításának díját. Egyébiránt az a szabály, amelynek értelmében a fordítási díj a Be. 339. §‑ának (1) bekezdése alapján az államot terheli, a külföldi ítélet érvényének elismerése során is alkalmazandó.
23. A Magyarországon kialakult másik gyakorlat azon a megállapításon alapul, hogy a külföldi ítélet magyar nyelvre történő fordítása, amelyre az ezen ítélet elismerésére irányuló különleges eljárás lefolytatása érdekében van szükség, egyáltalán nem áll kapcsolatban az anyanyelv használatával. A terheltnek tehát a különleges eljárás fordítási díját viselnie kell. Amennyiben a külföldi eljárás számít a Be. 555. §‑a (2) bekezdésének j) pontja szerinti alapeljárásnak, és ha a külföldi bíróság kötelezte a terheltet a bűnügyi költség viselésére, a különleges eljárásban is viselnie kell minden költséget.
24. A Budapest Környéki Törvényszék, mivel szükségesnek tartotta a Bíróságtól a 2010/64 irányelv értelmezését kérni, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatalra az alábbi kérdést terjeszti:
„A [...] 2010/64/EU európai parlament[i] és a tanács[i] irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti »Ezen irányelv a büntetőeljárás és az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra vonatkozó szabályokat állapít meg.« megfogalmazás alatt érteni kell‑e azt is, hogy a magyar bíróságnak a különleges eljárás (a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény XXIX. fejezet[e]) során is alkalmazni[a] kell ezen irányelvet, vagyis a magyar jog szerinti különleges eljárás beleértendő‑e a »büntetőeljárás« kitételbe, vagy e kitételbe csak az az eljárás értendő, amely lezárul a terhelt büntetőjogi felelősségéről való jogerős döntéssel?”
I – Elemzésem
25. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a 2010/64 irányelv értelmezését kéri, és lényegében arra vár választ, hogy ezzel ellentétes‑e egy olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint valamely más tagállamban szabadságvesztés‑büntetésre ítélt magyar állampolgárt kell kötelezni a külföldi ítélet elismerésére irányuló különleges eljárás során a büntetőítélet fordítási díjának viselésére.
26. A magyar jog szerinti elismerésre irányuló különleges eljárás keretében valamely más tagállam bírósága által hozott ítélet lefordításával kapcsolatos kérdés vizsgálata előtt azonban meg kell jegyezni, hogy az elítéltnek, így Balogh I.‑nak, a 2010/64 irányelv 3. cikkében foglalt feltételek mellett joga van ahhoz, hogy a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) által vele szemben hozott ítéletet magyar nyelvre fordítsák.
27. Ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis a büntetőeljárás során a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog a „személyekre attól az időponttól kezdve alkalmazandó, hogy a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok […] a tudomásukra hozzák, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket, egészen a büntetőeljárás befejezéséig, azaz annak végső megállapításáig, hogy elkövették‑e a bűncselekményt, beleértve adott esetben a büntetéskiszabást és a fellebbezés elbírálását is”.
28. Konkrétabban a fordításhoz való jogot illetően az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok biztosítják, „hogy a büntetőeljárás nyelvét nem értő gyanúsítottak vagy vádlottak észszerű időn belül megkapják mindazon iratok írásbeli fordítását, amelyek lényegesek annak biztosításához, hogy képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat, továbbá a tisztességes eljárás garantálásához”.
29. A 2010/64 irányelv (30) preambulumbekezdése szerint „[a] tisztességes eljárás biztosítása megköveteli, hogy a lényeges iratokat vagy legalább azok releváns részeit ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban lefordítsák a gyanúsítottak vagy a vádlottak javára. Bizonyos iratokat, így bármely szabadságelvonást elrendelő határozatot, bármely vádat illetőleg vádiratot, és bármely ítéletet e célból mindig lényegesnek kell tekinteni, és ezért azokat le kell fordítani”.
30. Ez a preambulumbekezdés ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében fogalmazódik meg konkrétan, amely szerint „[a] lényeges iratok közé tartoznak a szabadságelvonásról szóló határozatok, a vád, illetőleg a vádirat és bármely ítélet”.
31. Az említett irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következő főszabály szerint tehát biztosítani kell az olyan ítélet írásbeli fordítását, mint amelyet a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) hozott Balogh I.‑nal szemben.
32. A Budapest Környéki Törvényszéket a Bíróság eljárási szabályzatának 101. cikke szerinti felvilágosításkérésben annak pontosítására kérték, hogy a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) által hozott ítéletet, mint a 2010/64 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett lényeges iratot Ausztriában lefordították‑e az elítélt anyanyelvére, illetve adott esetben azt vele ezen a nyelven közölték‑e.
33. A kérdést előterjesztő bíróság a 2015. október 21‑i válaszában kifejtette, hogy tudomása szerint a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) ítéletét nem fordították le, következésképpen azt nem is közölték Balogh I.‑nal. Mindazonáltal megjegyezte, hogy a tárgyalást magyar nyelvű tolmács jelenlétében tartották meg.
34. Az osztrák kormány által ezzel kapcsolatban a tárgyaláson nyújtott információk szerint azonban a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) által hozott ítéletet lefordították magyar nyelvre, mégpedig az e bíróság előtt tartott tárgyalást követően szóban, majd pedig írásban is. A szóban forgó ítélet ezen írásbeli fordítása 2015 augusztusában elkészült, és azt Balogh I.‑nal közölték.
35. E pontosításokból tehát kitűnik, hogy Balogh I.‑nak érvényesült a 2010/64 irányelv 3. cikkében meghatározott, a vele szemben hozott ítélet fordításához való joga.
36. Miután ez a kérdés tisztázódott, megjegyzem, hogy a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) által hozott ítélet magyar nyelvre történő, a kérdést előterjesztő bíróság által megszerezni kívánt fordítása a más tagállamban hozott ítélet érvényének magyarországi elismerése iránti, magyar jog szerinti különleges eljárás lefolytatásához szükséges.
37. A magyar és az osztrák kormányhoz, valamint az Európai Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy ez az eljárás a 2010/64 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott hatályán kívül esik. Egyébiránt mindenesetre úgy vélem, hogy az említett eljárás jogszerűsége az uniós jog egyéb jogi aktusaira tekintettel kétséges. Véleményem szerint tehát a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett kérdést nem ezen irányelv szempontjából kell megvizsgálni.
38. Egyébiránt emlékeztetnék arra, hogy „az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan bizonyos uniós rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az értelmezés minden olyan elemét, amely szükséges az utóbbi előtt folyamatban lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges”(7). Tágabb értelemben, a jelen eljárásban a Bírósághoz benyújtott írásbeli és szóbeli észrevételek alapján meg lehet határozni az uniós jog releváns rendelkezéseit, ahhoz hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ lehessen adni.
39. A magyar kormány kifejti, hogy a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény 46. és 48. §‑ában meghatározott eljárásban a hatáskörrel rendelkező magyar bíróság nem értékeli a tényállást, sem a büntetőjogi felelősség mértékét (ebben a tekintetben ugyanis kötve van), hanem a külföldi ítéletben kiszabott jogkövetkezményt úgy alakítja át, hogy az megfeleljen a magyar jogrendnek, ami azt jelenti, hogy nem új büntetőjogi szankció kiszabásáról van szó, hanem egy eljárásjogi feltétel teljesítéséről, amely a külföldi ítélet, valamint az ebben az ítéletben kiszabott büntetőjogi szankció magyarországi elismeréséhez és végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges. A külföldi ítéletek elismerésére irányuló eljárás tehát csupán formálisan alakítja át a külföldi ítéletben kiszabott büntetést, annak érdekében, hogy az a magyar törvényeknek megfeleljen. Ezt figyelembe véve, a külföldi ítélet magyar nyelvre történő fordítása az elismerésre irányuló bírósági eljáráshoz szükséges eszköz.
40. Amint azt a Bizottság az írásbeli észrevételeiben megjegyezte, úgy tűnik, hogy ez a különleges eljárás a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárással egyívású, ami a tárgyaláson zajlott viták alapján is megerősítést nyert. Meg kell tehát állapítani, hogy az említett különleges eljárás fogalmilag sérti az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésének első albekezdését, amely szerint az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul.
41. Mind a Bíróság által megfogalmazott tájékoztatáskérésre(8) a kérdést előterjesztő bíróság által adott válasz, mind pedig a Bíróság előtti tárgyaláson folyt viták egyértelművé tették, hogy a szóban forgó különleges eljárást a magyar hatóságok szisztematikusan lefolytatják a külföldi ítéletek érvényességének és érvényének a magyar jogban való elismerésére. Konkrétan, amint arra az alapügy rámutat, ezt a különleges eljárást a magyar hatóságok a Magyarországon történő büntetés‑végrehajtástól, vagy az ilyen ítéletnek e tagállamban folytatott büntetőeljárás keretében való figyelembevételétől függetlenül alkalmazzák. Sem a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat,(9) sem pedig az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló, 2008. július 24‑i 2008/675/IB tanácsi kerethatározat(10) nem alkalmazandó tehát a jelen ügyben.
42. Ezenfelül valamely más tagállam bírósága által hozott büntetőítéletnek a magyar bűnügyi nyilvántartásba való bejegyzésének előfeltétele az elismerésre irányuló különleges eljárás lefolytatása, amely a kérdést előterjesztő bíróság szerint szükségessé teszi az osztrák ítélet magyar nyelvre történő lefordítását.
43. Márpedig ez az eljárásmód – amint azt bizonyítani fogom – ellentétes a 2009/315 kerethatározat és a 2009/316 határozat által bevezetett, a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének mechanizmusával.
44. E két jogi aktusból ugyanis az következik, hogy a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) valamely ítéletének a magyar bűnügyi nyilvántartásba vételére nem az elismerésre irányuló, a magyar jog szerinti különleges eljárás keretében kell sort keríteni, hanem közvetlenül az ítélethozatal szerinti tagállam által az ECRIS keretében történő továbbítás alapján. Főszabály szerint az ítélet továbbítása nem szükséges, ugyanígy annak lefordítása sem.
45. A 2009/315 kerethatározat az 1999. október 15–16‑i tamperei Európai Tanács következtetéseivel összhangban a Tanács által 2000. november 29‑én elfogadott, a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására irányuló intézkedési program(11) 3. intézkedésében meghatározott célok eléréséhez járul hozzá. E program 3. intézkedése javasolja egy, az Unió valamennyi hivatalos nyelvére lefordított, a bűnügyi nyilvántartásokból származó információk igénylésére vonatkozó egységes formanyomtatvány bevezetését. A formanyomtatványok használatának célja a kölcsönös bűnügyi jogsegély megkönnyítése.(12)
46. Amint azt a 2009/315 kerethatározat (9) preambulumbekezdése megállapítja, e kerethatározat „az jogsegélyről szóló [1959. április 20‑én Strasbourgban aláírt] európai egyezmény 22. cikkének helyébe lép. Amellett, hogy e kerethatározat tartalmazza és pontosítja az ítélethozatal szerinti tagállam azon kötelezettségeit, hogy továbbítania kell a személy állampolgársága szerinti tagállamnak ez utóbbi állampolgáraival szemben hozott ítéleteivel kapcsolatos információkat, előírja az így továbbított információknak a személy állampolgársága szerinti tagállam által történő megőrzése kötelezettségét is azt biztosítandó, hogy ez utóbbi képes legyen teljes mértékben megválaszolni a más tagállamok által hozzá intézett információkra vonatkozó megkereséseit”.
47. A 2009/315 kerethatározat így a kölcsönös bűnügyi jogsegély európai egyezményben felállított rendszerének hibáját küszöböli ki, mégpedig az adott esetben továbbított információk megértésének nehézségét. E megértési problémák részben a fordítási nehézségekkel magyarázhatók.(13)
48. E kerethatározat célja következésképpen az információtovábbítás informatizált rendszer bevezetése révén történő javítása. A büntetőítéletekre vonatkozó információcsere bármiféle rendszerének célja az kell hogy legyen, hogy lehetővé tegye a végfelhasználó számára, hogy a nemzeti bűnügyi nyilvántartás útján – rövid határidőn belül – elektronikus és biztonságos módon kimerítő és könnyen érthető információt szerezzen a személlyel szemben az Unió területén hozott büntetőítéletekről. A valamennyi tagállam által elismert, kódok alkalmazásán alapuló, európai formanyomtatvány használata megkönnyíti a továbbított információk lefordítását, és így azokat mindenki számára érthetővé teszi.
49. Amint a 2009/315 kerethatározat (17) preambulumbekezdése megállapítja, „[a]z ítéletekkel kapcsolatos információáramlás javítása önmagában kevéssé hasznos, ha a címzett tagállam nem érti a kapott információkat. A kölcsönös megértés javítását szolgálja egy olyan »egységes európai formátum« létrehozása, amely egységes, elektronikus és az automatikus fordítást megkönnyítő formában teszi lehetővé az információcserét”. E preambulumbekezdésből az következik, hogy „[a]z ítélethozatal szerinti tagállam által az ítéletre vonatkozó információkat a címzett tagállam hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell továbbítani”.
50. A 2009/315 kerethatározat célja az 1. cikkének a) pontja értelmében azon módszerek meghatározása, amelyek szerint az ítélethozatal szerinti tagállam az ítélettel kapcsolatos információt továbbítja az elítélt személy állampolgársága szerinti tagállamnak. E kerethatározat 1. cikkének c) pontja szerint ennek célja továbbá „az ítéletekkel kapcsolatos információk tagállamok közötti cseréjét szolgáló számítógépes rendszer megalkotását és fejlesztését lehetővé tevő keret megállapítása”.
51. Az említett kerethatározat 4. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[v]alamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a területén hozott valamennyi ítéletet, azok nemzeti bűnügyi nyilvántartásba történő felvétele alkalmával, egészítsék ki az elítélt személy állampolgárságára vagy állampolgárságaira vonatkozó információkkal is, amennyiben e személy egy másik tagállam állampolgára”.
52. A 2009/315 kerethatározat 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z ítélethozatal szerinti tagállam központi hatósága a lehető legkorábban tájékoztatja a többi tagállam központi hatóságait az említett tagállamok állampolgáraival szemben a területén hozott, a bűnügyi nyilvántartásba felvételre került ítéletekről”.
53. Az ítélethozatal szerinti tagállamot terhelő ezen tájékoztatási kötelezettséghez járul az állampolgárság szerinti tagállam azon kötelezettsége, hogy e kerethatározat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében megőriz valamennyi hozzá továbbított információt.
54. Egyébiránt az említett kerethatározat 11. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a Tanács megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek célja e bekezdés a) pontja értelmében többek között „valamennyi olyan mód meghatározás[a], amely megkönnyítheti a továbbított információk megértését és automatikus lefordítását”.
55. Így a 2009/316 határozat, amint az az 1. cikkének első bekezdéséből következik, létrehozza az ECRIS‑t. E határozat 3. cikkének (1) bekezdése szerint egy olyan „decentralizált információtechnológiai rendszer[ről van szó], amely az egyes tagállamok bűnügyi nyilvántartási adatbázisain alapul”.
56. E határozat célja, amint azt a (6) preambulumbekezdése megállapítja, „a 2009/315/IB kerethatározat végrehajtása annak érdekében, hogy megalkossa és fejlessze az ítéletekkel kapcsolatos információk tagállamok közötti cseréjét szolgáló informatikai rendszert. Egy ilyen rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy a könnyen megérthető formába továbbítsa részére az ítéletekre vonatkozó információkat. Egységes formátumot kell ezért kialakítani, amely lehetővé teszi az információk egységes, elektronikus és az automatikus fordítást megkönnyítő formában történő cseréjét, valamint létrehozza a tagállamok központi hatóságai közötti, ítéletekkel kapcsolatos elektronikus információcsere megszervezésének és megkönnyítésének bármely egyéb módját”.
57. Különösen, amint az a 2009/316 határozat (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, „[a] bűncselekmények és szankciók, valamint intézkedések kategóriáit tartalmazó, e határozatban található referenciatáblázatoknak elő kell segíteniük az automatizált fordítást és lehetővé kell tenniük a kódrendszer alkalmazásával továbbított adatok kölcsönös megértését”.
58. Ennek fényében az említett határozat 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy „[a 2009/315] kerethatározat 4. cikkének [(2) és (3)] bekezdése és 7. cikke szerint továbbított információban a bűncselekmény megnevezésével és jogi minősítésével, valamint az alkalmazandó jogi rendelkezéssel kapcsolatosan a tagállamoknak a továbbított információban szereplő minden egyes bűncselekményre vonatkozóan meg kell adniuk az A. mellékletben található, bűncselekményeket felsoroló táblázat megfelelő kódját”.
59. Ugyanígy a határozat 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy „[a 2009/315] kerethatározat 4. cikkének (2) és (3) bekezdése és 7. cikke szerint továbbított információban az ítélet tartalmával, beleértve a büntetéssel, valamint bármely mellékbüntetéssel, biztonsági intézkedésekkel és a büntetés végrehajtását módosító lehetséges későbbi határozatokkal kapcsolatosan a tagállamoknak a továbbított információban szereplő minden egyes szankcióra vagy intézkedésre vonatkozóan meg kell adniuk a megfelelő alkategória kódját, a B. melléklet szankciókat és intézkedéseket felsoroló táblázata alapján”.
60. Ezek az intézkedések a kölcsönös megértést lehetővé téve megkönnyítik a tagállamok közötti információcserét.
61. Amint az osztrák kormány igen világosan kifejtette a tárgyaláson, a más tagállamokban hozott ítéletek elismerésére irányuló, a magyar hatóságok által lefolytatott különleges eljárás nem egyeztethető össze a 2009/315 kerethatározattal és a 2009/316 határozattal létrehozott mechanizmussal. Ez utóbbiak már nem írják elő az ítéletekre vonatkozó információcsere alapjául szolgáló büntetőítéletek lefordítását.
62. Egyrészt az ítéletek lefordítására nincs szükség. Ugyanis az egységes kódok és egységes kommunikációs formátum használatával az ítéletekre vonatkozó információkat könnyen érthető formában továbbítják, ami automatikus fordítást tesz lehetővé. Ez elegendő az ítéletnek az állampolgárság szerinti tagállam bűnügyi nyilvántartásba vételéhez.
63. Másrészt olyan összefüggésben, mint amelyről az alapügyben szó van, a valamely más tagállamban hozott ítélet lefordítása nem fogadható el. Amint ugyanis láttuk, a 2009/315 kerethatározat célja az ítéletekkel kapcsolatos információk tagállamok közötti cseréjének biztosítása. Ezt meghaladóan a nemzeti bűnügyi nyilvántartásokhoz való hozzáférésre irányuló jogsegélyt gyorsan és hatékonyan kell megszervezni. Másképpen fogalmazva, az ítéletnek a büntetőeljárást lefolytató tagállam bűnügyi nyilvántartásába való bejegyzése és az elítélt állampolgársága szerinti tagállam bűnügyi nyilvántartásába való bejegyzése között eltelt időnek a lehető legrövidebbnek kell lenni. Ennek fényében, amennyiben a Balogh I.‑nal szemben hozott ítéletnek a magyar bűnügyi nyilvántartásba való bejegyzését a Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) által hozott ítélet lefordításának kell megelőznie, ez ellentmondana a gyors eljárás e céljának. Ez az információcserének a 2009/315 kerethatározatban meghatározott egyszerűsítését és felgyorsítását hátrányosan érintené.
64. Kétségkívül a 2009/315 kerethatározat előrevetíti annak lehetőségét, hogy az ítélethozatal szerinti tagállam az állampolgárság szerinti tagállamnak további információkat szolgáltat. E kerethatározat 4. cikkének (4) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy „[a] (2) és (3) bekezdés értelmében információkat szolgáltató tagállam a személy állampolgársága szerinti tagállam központi hatóságának – ez utóbbi kérésére, egyedi esetben – megküldi az ítéletek és későbbi intézkedések egy példányát, valamint minden egyéb lényeges információt annak érdekében, hogy az megvizsgálhassa bármilyen nemzeti szintű intézkedés szükségességét”(14).
65. Ugyanakkor e rendelkezés szövegéből az következik, hogy a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjének a 2009/315 kerethatározattal létrehozott rendszerében az ítéletek továbbítása kivételes jellegűnek tekintendő. Az ítéletek szisztematikus továbbítása ugyanis – amint azt korábban megjegyeztem – ellentmondana e kerethatározat azon céljának, hogy a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjét megkönnyítse. Márpedig a magyar hatóságok az elismerésre irányuló különleges eljárás keretében rendszeres jelleggel keresik meg más tagállamok bíróságait a büntetőítélet továbbítása végett. Egyébiránt a magyar kormány nem támasztotta alá különleges okokkal, hogy az alapügyben szóban forgó konkrét esetben miért kérte a Landesgericht Eisenstadttól (kismartoni tartományi bíróság) az ítélet továbbítását. Éppen ellenkezőleg, a külföldi ítéletek elismerésére irányuló különleges eljárás automatikus lefolytatása indokolta ezt a megkeresést. A magyar hatóságok gyakorlata a 2009/315 kerethatározat 4. cikkének (4) bekezdése értelmében tehát nem tekinthető indokoltnak.
66. A Landesgericht Eisenstadt (kismartoni tartományi bíróság) által hozott ítélet továbbítása tehát nem szükséges, és nem is fogadható el az ECRIS keretében. E megállapításból szükségképpen az következik, hogy Balogh I. nem kötelezhető a kérdést előterjesztő bíróság részéről egy ilyen ítélet lefordításával kapcsolatban felmerült költség viselésére.
67. A fenti megfontolások összessége alapján következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére azt a választ adja, hogy a 2010/64 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 3. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók egy olyan helyzetre, mint amelyről az alapügyben szó van, amikor valamely tagállami bíróság a külföldi ítéletek érvényének elismerésére irányuló nemzeti eljárás keretében ezen állam eljárási nyelvére kívánja fordítani a más tagállam bírósága által hozott ítéletet. Ezenkívül a 2009/315 kerethatározat 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2009/316 határozatot úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha valamely más tagállam által hozott büntetőítéletnek a tagállam bűnügyi nyilvántartásába való bejegyzése egy ilyen eljárás előzetes lefolytatásától függ.
II – Végkövetkeztetések
68. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Budapest Környéki Törvényszék által feltett kérdésre a következőképpen válaszoljon:
A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20‑i 2010/64/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 3. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók az olyan helyzetre, mint amelyről az alapügyben szó van, amikor valamely tagállami bíróság a külföldi ítéletek érvényének elismerésére irányuló nemzeti eljárás keretében ezen állam eljárási nyelvére kívánja fordítani a más tagállam bírósága által hozott ítéletet.
A bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló, 2009. február 26‑i 2009/315/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2009/315/IB kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló, 2009. április 6‑i 2009/316/IB tanácsi határozatot úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha valamely más tagállam által hozott büntetőítéletnek a tagállam bűnügyi nyilvántartásába való bejegyzése egy ilyen eljárás előzetes lefolytatásától függ.