AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)
2010. november 23.(*)
„Közszolgálat – Kisegítő szerződéses alkalmazott – A szerződés meghosszabbításának elmaradása – Indokolási kötelezettség”
Az F‑8/10. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján
Johan Gheysens, az Európai Unió Tanácsának korábbi kisegítő szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Malines [Belgium], képviselik: S. Orlandi, A. Coolen, J.‑N. Louis és É. Marchal ügyvédek),
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Balta és K. Zieleśkiewicz, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök (előadó), S. Van Raepenbusch és M. I. Rofes i Pujol bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. július 8‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2010. január 25‑én telefaxon érkezett keresetlevéllel (az eredeti példány benyújtására január 27‑én került sor) J. Gheysens benyújtotta a jelen keresetet, amely többek között a határozott időre szóló szerződésének 2009. szeptember 30‑án túlmenően történő meghosszabbítását elutasító határozat megsemmisítésére irányul.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 29. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezik:
„Mielőtt egy intézmény egy üres beosztását betöltené, a kinevezésre jogosult hatóság mérlegeli, hogy:
a) a beosztás betölthető‑e az intézményen belüli:
i) áthelyezéssel, vagy
ii) a 45a. cikknek megfelelő kinevezéssel, vagy
iii) előléptetéssel;
b) érkeztek‑e áthelyezés iránti kérelmek a többi intézmény azonos besorolási fokozatban lévő tisztviselőitől, és/vagy tartsanak‑e az intézményen belüli versenyvizsgát, amelyen kizárólag a tisztviselők és az [Európai Unió] egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkében meghatározott ideiglenes személyzet vehet részt;
és ezután kezdi meg a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást. […]”
3 Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 3b. cikke értelmében:
„Ezen alkalmazási feltételek alkalmazásában a »kisegítő feladatokat végző szerződéses alkalmazottak« olyan alkalmazottak, akiket a 88. cikkben megállapított időbeli korlátokon belül alkalmaznak az intézménynél, a 89. cikkben említett csoportok valamelyikében:
a) a 3a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett feladatokon kívüli feladatok teljes vagy részmunkaidős ellátására, anélkül, hogy az adott intézményre vonatkozó költségvetési szakaszhoz mellékelt beosztásjegyzékben szereplő beosztásra nevezték volna ki őket,
b) a tisztviselők intézményen belüli ideiglenes beosztásba helyezése lehetőségének megvizsgálása után, azon alkalmazottak, akiket a feladataikat ideiglenesen ellátni képtelen alábbi személyek helyettesítésére alkalmaznak:
i) az AST csoportban résztvevő tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak;
ii) kivételesen az AD csoportba tartozó – az egységvezetők, az igazgatók, a főigazgatók és ezekkel egyenértékű tisztségek kivételével – magas szaktudást igénylő beosztást betöltő tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak.
A szerződéses alkalmazottak kisegítő feladatokra való alkalmazása kizárt azokban az esetekben, amikor a 3a. cikket kell alkalmazni.”
4 Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3b. cikke értelmében vett kisegítő szerződéses alkalmazott szerződésének időtartamát illetően a 88. cikk előírja:
„A 3b. cikkben említett szerződéses alkalmazottak esetében:
a) a szerződéseket határozott időre kötik; a szerződések meghosszabbíthatók;
b) az alkalmazás tényleges időtartama egy intézményben, a meghosszabbítás időszakával együtt, nem haladhatja meg a három évet.
A 3a. cikkben említett szerződéses alkalmazottként kötött szerződés hatálya alá tartozó időszakok az e cikk szerinti szerződéskötés vagy ‑meghosszabbítás alkalmazásába nem számítanak bele.”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
5 Az Európai Unió Tanácsa ingatlanokkal kapcsolatos segítségnyújtásra vonatkozó szerződést kötött a GP‑DHV‑FBO társulással az ingatlanágazatban az 1993–1997‑es időszakra vonatkozóan. E szerződés keretében a felperest, akit e társulás alkalmazott, és aki építészi oklevéllel rendelkezik, főként számítógépes grafika és „facility management” szolgáltatások végzése céljából a Tanács rendelkezésére bocsátották.
6 1998‑ban a Tanács közvetlenül a felperes építészirodájával kötött részmunkaidős szolgáltatások nyújtására szerződést, amelyet 2004. szeptember 30‑ig több alkalommal meghosszabbítottak.
7 A fent említett „facility management” feladatok megnövekedése és állandósulása miatt a Tanács úgy határozott, hogy a 2004‑es költségvetés keretében B besorolási osztályú állást hoz létre az Ingatlanosztályon annak érdekében, hogy e feladatok elvégzésére alkalmas tisztviselőt vehessenek fel. E munkakör technikai jellege miatt azonban egyetlen tisztviselőt vagy valamely versenyvizsgát sikeresen teljesítő pályázót sem lehetett e beosztásra kinevezni.
8 A 2004. október 1‑jei szerződéssel a Tanács a B besorolási osztály, IV. csoport, 2. fizetési fokozatában kisegítő alkalmazottként egy évre alkalmazta a felperest „facility management operator” feladatok elvégzésére az A. Főigazgatóság (DG A „Személyzet és igazgatás”) azon osztályán, amely többek között az ingatlanpolitikával és a tervezéssel foglalkozik. A 2005. október 3‑án aláírt szerződésmódosítással e szerződést egy évvel – 2006. szeptember 30‑ig – meghosszabbították.
9 A 2006. május 11‑i feljegyzéssel a Tanács DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója tájékoztatta a felperest, hogy a kisegítő alkalmazotti szerződése 2007. szeptember 30‑ig egy évvel meghosszabbítható, azonban a személyzeti szabályzat rendelkezései értelmében nem köthető vele határozatlan időre szóló szerződés.
10 Egy második módosítással a felperes kisegítő alkalmazotti szerződését 2007. szeptember 30‑ig meghosszabbították.
11 A DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója a 2007. június 6‑i feljegyzéssel válaszolt az „Union Syndicale” nevű szakszervezet alelnökének a felperes Tanácson belüli helyzetére vonatkozó 2007. május 25‑i elektronikus levelére. E feljegyzésben, amelynek másolatban a felperes is címzettje volt, a Tanács rámutatott arra, hogy a személyes helyzetére tekintettel hajlandó kivételesen szerződéses alkalmazotti szerződést ajánlani a felperesnek. Az említett feljegyzés szerint e szerződés időtartama alatt a felperes részt vehet az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által meghirdetett versenyvizsgákon, ha azonban egyik sem sikerül neki, a Tanács nem alkalmazhatja tisztviselőként. A 2007. június 22‑i elektronikus levelében az „Union Syndicale” nevű szakszervezet alelnöke egyetértett azzal, hogy szerződéses alkalmazotti szerződést ajánljanak a felperesnek. 2007. július 5‑i levelében a főigazgató tudomásul vette ezt az egyetértő véleményt.
12 2007. október 1‑jén a Tanács kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződést kötött a felperessel határozott időre, kétéves időtartamra a III. besorolási osztály, 11. besorolási fokozat, 1. fizetési fokozatában. E szerződés 4. pontja kimondta, hogy e szerződés meghosszabbítható, és hogy az alkalmazás tényleges időtartama – az esetleges meghosszabbítás időszakával együtt – nem haladhatja meg a három évet.
13 2007. október 23‑án az EPSO közzétette a tanácsosi tartaléklista létrehozására vonatkozó EPSO/AD/99/07. sz. nyílt versenyvizsga kiírását (HL C 248 A., 1. o.). A felperes részt vett a versenyvizsgán, azonban nem került fel a tartaléklistára. E versenyvizsgakiírás I. címében szerepelt, hogy a versenyvizsgát (AD 5‑ös besorolási fokozatú) mérnököknek az épületekkel kapcsolatos területen történő alkalmazása
14 2007. december 21‑i feljegyzésével a felperes panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján azon határozattal szemben, amellyel a Tanács kisegítő szerződéses alkalmazottként kétéves időtartamra alkalmazta, és a III. besorolási osztály 11. besorolási fokozata 1. fizetési fokozatába sorolta be. E panaszban a felperes azt állította, hogy a IV. besorolási osztályba kellett volna besorolni, és határozatlan időre kellett volna alkalmazni.
15 A Tanács a 2008. június 24‑i határozatával elutasította ezt a panaszt.
16 2008. október 10‑én a felperes keresetet nyújtott be e határozat ellen, amelyet az F‑83/08. sz. alatt vettek nyilvántartásba, és amelyet a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke 2009. február 20‑i végzésével felfüggesztett mindaddig, amíg az F‑134/07. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben jogerős döntés nem születik. A Közszolgálati Törvényszék 2009. június 4‑i ítélete (F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet [EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑149. o. és II‑A‑1‑841. o.) ellen benyújtott fellebbezés jelenleg is folyamatban van az Európai Unió Törvényszékén (T‑325/09. P. sz. ügy).
17 A DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója 2009. április 29‑i feljegyzésével emlékeztette a felperest arra, hogy a szerződése 2009. szeptember 30‑án lejár, és a szerződésének időtartama alatt lehetősége van versenyvizsgán részt venni. A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság rámutatott arra, hogy az EPSO/AD/99/07. sz. versenyvizsga tartaléklistáit éppen akkor tették közzé, és hogy a felperes neve nem szerepel ezeken. A feljegyzés a következő mondattal zárult:
„Emlékeztetnem kell arra, hogy amint a korábbi feljegyzésekben szerepelt, ha nem igazolja egy másik EPSO versenyvizsga teljesítését, a szerződéses alkalmazotti szerződése a jövő szeptemberi lejártát követően nem hosszabbítható meg.”
18 A felperes 2009. május 12‑i feljegyzésével a szerződésének egyéves időtartammal való meghosszabbítására kérte a DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatójától, rámutatva arra, hogy a szervezeti egységének vezetője a szolgálat folytonosságának érdekében kívánja ezt, és hogy a szerződése értelmében az alkalmazásának a teljes időtartama elérheti a három évet.
19 2009. június 17‑én az EPSO közzétette az épületekkel kapcsolatos területen alkalmazandó asszisztensek (AST 3) tartaléklistájának létrehozására irányuló nyílt versenyvizsga kiírását (EPSO/AST/94/09, HL C 137 A, 1. o.). A felperest a versenyvizsga vizsgáira bocsátották. A tárgyalás időpontjáig még nem hozták nyilvánosságra a tartaléklistát.
20 2009. június 24‑i feljegyzésében, amelynek tárgya „[a felperes] szerződésének 2009. szeptember 30‑i lejárta”, a DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója arról tájékoztatta a felperest, hogy elutasította a szerződésének 2009. szeptember 30‑án túlmenően történő meghosszabbítását azzal az indokkal, hogy a személyzeti szabályzat 29. cikkének rendelkezései értelmében a felperes által betöltött állást előléptetéssel, tisztviselő áthelyezésével vagy versenyvizsga sikeres jelöltjének a kinevezésével köteles betölteni. Márpedig a felperes – mivel nem vett részt sikeresen egyetlen versenyvizsgán sem – nem tölthet be 2009. szeptember 30‑a után a Tanácsnál állást. A feljegyzés írója emlékeztette a felperest arra, hogy a kétéves, kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződést, amely ebben az időpontban jár le, csak kivételesen, a személyes helyzetére tekintettel kötötték vele, lehetőséget adva számára a versenyvizsgán való részvételre.
21 A 2009. július 3‑i feljegyzésben a felperes arra kérte a DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatóját, hogy vizsgálja felül a 2009. június 24‑i határozatát, egyfelől a szervezeti egysége vezetőjének azon óhajára hivatkozva, hogy a szerződését egy évvel hosszabbítsák meg, másfelől azon feladatok állandóságára hivatkozva, amelyeket közel tizenhat éve lát el a Tanácsnál. Ebben a feljegyzésben a felperes kiemelte, hogy építészi – és nem mérnöki – képesítése miatt nem remélhette, hogy felkerül az EPSO/AD/99/07. sz. versenyvizsga tartaléklistájára.
22 A 2009. július 14‑i levéllel a DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója megerősítette a 2009. június 24‑i határozatot, rámutatva arra, hogy a felperes által betöltött állást tisztviselő kinevezésével kívánja betölteni, és hogy a 2009. július 3‑i levélben felhozott érvek alapján nem vitatható e határozat.
23 2009. július 24‑i levelével a felperes panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján, amelyben kérte a 2009. április 29‑i és június 24‑i határozatok visszavonását. Ugyanebben a levélben kérte továbbá a hivatali státuszának rendezéséhez szükséges intézkedések elfogadását (a továbbiakban: hivatali státusz rendezésére irányuló kérelem).
24 2009. október 2‑i feljegyzésével, amelyet 2009. október 13‑án közöltek, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság elutasította a panaszt (a továbbiakban: panaszt elutasító határozat), valamint a hivatali státusz rendezésére irányuló kérelmet (a továbbiakban: a hivatali státusz rendezésére irányuló kérelmet elutasító határozat).
A felek kérelmei
25 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg azt a határozatot, amely 2009. szeptember 30‑án túlmenően nem hosszabbítja meg a szerződését, valamint a hivatali státusz rendezésére irányuló kérelmet elutasító határozatot;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
26 A Tanács azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
Indokolás
A kereset tárgyáról
27 A felperes többek között azt kéri a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy semmisítse meg azt a határozatot, amely 2009. szeptember 30‑án túlmenően nem hosszabbítja meg a szerződését, azonban nem pontosítja kifejezetten, hogy melyik ez a határozat. A Tanács által a felperes szerződése meghosszabbításának elutasítására vonatkozóan hozott aktusok nagy számára tekintettel meg kell határozni, hogy ezen aktusok közül melyik minősül a vitatott határozatnak.
28 A 2009. április 29‑i feljegyzés szövegéből kitűnik, hogy a felperes szerződése „2009. szeptember 30‑án lejár”. Mindazonáltal ez a feljegyzés nem minősül az adminisztráció által a felperes alkalmazásának megszüntetésére vonatkozóan hozott végleges álláspontnak. Az említett feljegyzés ugyanis egy olyan bekezdéssel zárul, amely emlékezteti a felperest arra, hogy az érintett szerződése nem hosszabbítható meg, ha nem vesz részt sikeresen az EPSO/AD/99/07. sz. versenyvizsgán kívüli másik versenyvizsgán. A DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója ily módon tudatta a felperessel, hogy van még egy esély a szerződése meghosszabbítására, amely esély nem volt tisztán elméleti, mivel az EPSO 2009. június 17‑én közzétett egy nyílt versenyvizsgára vonatozó kiírást az épületekkel kapcsolatos területen, amelyen a felperes részt is vett.
29 A 2009. június 24‑i feljegyzés ezzel szemben nem hagy semmilyen reményt a felperes számára szerződésének meghosszabbítását illetően. Először is ennek a feljegyzésnek a tárgya „[a felperes] szerződésének 2009. szeptember 30‑i lejárta”, míg a 2009. április 29‑i feljegyzés ennél általánosabban a „[felperes] szerződés[é]re” vonatkozik. Ezen túlmenően a 2009. június 24‑i feljegyzés egyértelműen meghatározza a szerződés meghosszabbításának elmaradását igazoló jogi (az AIPN azon kötelezettsége, hogy a betöltetlen állást tisztviselővel töltse be) és ténybeli indokokat (a felperes nem teljesítette a versenyvizsgát). Végezetül az említett feljegyzés írója már nem helyezi kilátásba, hogy abban az esetben, ha esetlegesen sikerülne a felperesnek a versenyvizsga, ez igazolná az alkalmazás 2009. szeptember 30‑án túlmenően történő meghosszabbítását.
30 Két tényező megerősíti, hogy valóban a 2009. június 24‑i feljegyzés az a határozat, amellyel az adminisztráció véglegesen állást foglalt a felperes szerződéses helyzetével kapcsolatban. Egyfelől ezt a feljegyzést a felperes által 2009. május 12‑én benyújtott azon kérelemre válaszul írták, amelyben a felperes többek között beszámolt a felettese azon óhajáról, hogy a szerződését egy évvel hosszabbítsák meg. Másfelől a 2009. július 14‑i feljegyzésében a DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója azt a választ adta a felperesnek, hogy mindössze „megerősítheti a 2009. június 24‑i feljegyzés[ének a] tartalmát”.
31 Mindezen felül a Tanács – a Közszolgálati Törvényszék kérdésére válaszolva – maga is megjegyezte a tárgyaláson, hogy a jelen jogvitában a 2009. június 24‑i feljegyzés a sérelmet okozó aktus.
32 Mindenesetre, ha úgy kellene tekinteni, hogy a felperes szerződése meghosszabbításának elutasítására vonatkozó határozatot a 2009. április 29‑i feljegyzéssel, és nem a 2009. június 24‑i feljegyzéssel hozták meg, ez nem gyakorolna semmilyen hatást a kereset elfogadhatóságára – mivel a felperes a 2009. április 29‑i feljegyzés közlését követő három hónapon belül nyújtotta be a panaszát –, sem a kereset jogalapjainak vizsgálatára, mivel a két feljegyzésnek lényegében ugyanaz az indokolása, amely azon alapszik, hogy a felperes nem vett részt sikeresen versenyvizsgán, és ezért a továbbiakban nem tölthette be a beosztását.
33 Így a felperes azon kérelmét illetően, amely a szerződésének 2009. szeptember 30‑án túlmenően történő meghosszabbítása elutasítására vonatkozó határozat megsemmisítésére irányul, a keresetet a továbbiakban úgy kell vizsgálni, mint amely a 2009. június 24‑i határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) ellen irányul.
34 Ezen túlmenően a kereset a hivatali státusz rendezésére irányuló kérelmet elutasító határozat ellen is irányul.
Az elfogadhatóságról
A felek érvei
35 A Tanács azt állítja, hogy a kereset teljes egészében elfogadhatatlan, egyfelől mert nem egyértelmű és nem pontos, másfelől mert a panasz – szintén nem egyértelmű és nem pontos jellege miatt – elfogadhatatlan.
36 Ezen túlmenően, különösen a hivatali státusz rendezésére irányuló kérelmet elutasító határozatra irányuló kereseti kérelmet illetően, a Tanács arra hivatkozik, hogy e kereseti kérelem elfogadhatatlan, amennyiben úgy kell értelmezni, mint amely arra irányul, hogy őt meghatározott intézkedés meghozatalára kötelezze. A Közszolgálati Törvényszéknek ugyanis a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján végzett jogszerűségi felülvizsgálat keretében nincs hatásköre utasításokat adni.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
37 Elsőként, a hivatali státusz rendezésére irányuló kérelmet elutasító határozattal szembeni kereseti kérelmeket illetően, a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke annak az alapvető feltételnek rendeli alá a korábbi alkalmazott által az őt alkalmazó intézménnyel szemben benyújtott kereset elfogadhatóságát, hogy annak megindítása előtt szabályszerűen lefolytatták az e cikkekkel létrehozott előzetes közigazgatási eljárást. E szabályok eljárásgátló okoknak minősülnek, a felek nem mentesülhetnek ezek alól (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑34/91. sz., Whitehead kontra Bizottság ügyben 1992. május 11‑én hozott végzésének [EBHT 1992., II‑1723. o.] 18. és 19. pontját, valamint T‑15/96. sz., Liao kontra Tanács ügyben 1997. november 6‑án hozott végzésének [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑329. o. és II‑897. o.] 54. pontját). Az eljárási szabályzat 77. cikke értelmében a Közszolgálati Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e.
38 A szerződéskötésre jogosult hatóság által kibocsátott, sérelmet okozó aktus elleni keresetre csak akkor kerülhet sor, ha a pert megelőzően panaszt nyújtottak be, amelynek tárgyában kifejezett vagy hallgatólagos elutasító határozatot hoztak. Az ezen pert megelőző eljárás befejezése előtt benyújtott kereset időelőttisége folytán elfogadhatatlan a személyzeti szabályzat 91. cikkének (2) bekezdése értelmében (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑47/89. és T‑82/89. sz., Marcato kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. június 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑231. o.] 32. pontját, valamint a T‑197/98. sz., Rudolph kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑A‑55. o. és II‑241. o.] 53. pontját).
39 A 2009. július 24‑i panaszból kitűnik, hogy az két részre oszlik: egyfelől a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panaszra, amelyet a vitatott határozattal szemben nyújtottak be, másfelől a felperes hivatali státuszának rendezésére irányuló kérelemre, amelynek tartalma meghaladja a szerződés meghosszabbítása elutasításának puszta vitatását.
40 A panaszra válaszként írt 2009. október 2‑i feljegyzésével a szerződéskötésre jogosult hatóság tehát két különböző határozatot fogadott el: egyfelől a panaszt elutasító határozatot, másfelől a hivatali státusz rendezésére irányuló kérelmet elutasító határozatot (lásd analógia útján a fent hivatkozott Rudolph kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53–55. pontját).
41 Márpedig nem vitatott, hogy a felperes nem nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panaszt a hivatali státusz rendezésére irányuló kérelmet elutasító határozattal szemben.
42 Következésképpen a hivatali státusz rendezésére vonatkozó kérelmet elutasító határozat ellen irányuló kereseti kérelmek elfogadhatatlanok.
43 Másodsorban, a vitatott határozattal szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat illetően, a Közszolgálati Törvényszék emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós igazságszolgáltatási fórumoknak – az egyes esetek körülményeire tekintettel – jogukban áll megvizsgálni, hogy a gondos igazságszolgáltatás igazolja‑e a kérelmek anélkül való érdemi elutasítását, hogy az alperes által e kérelmekkel szemben beterjesztett elfogadhatatlansági kifogás tárgyában előzetesen döntés születne (lásd ebben az értelemben többek között a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 51. és 52. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑171/02. sz., Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ügyben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2123. o.] 155. pontját; a Közszolgálati Törvényszék F‑134/06. sz., Bordini kontra Bizottság ügyben 2008. április 8‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑87. o. és II‑A‑1‑435. o.] 56. pontját).
44 A jelen esetben a Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a gondos igazságszolgáltatás igazolja a vitatott határozat ellen irányuló kérelmek érdemi vizsgálatát, valamint – adott esetben – azok érdemben történő elutasítását anélkül, hogy szükséges lenne az e határozattal szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat megvizsgálni.
A vitatott határozatra irányuló kérelmek
A felek érvei
45 A felperes elsőként általánosságban azt állítja, hogy egyfelől a vitatott határozat sérti a személyzeti szabályzat 25. cikkét és az indokolási kötelezettséget, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999/70/EK tanácsi irányelvből (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) eredő elveket, a munkavállalók jogellenes elbocsátásának elkerülésére vonatkozó minimális feltételeket meghatározó szabályokat, a gondoskodási kötelezettséget és a gondos ügyintézés elvét, másfelől a vitatott határozatnak nincs jogi alapja.
46 Másodsorban a felperes pontosítja, hogy a vitatott határozat indokolása elégtelen, és hogy ily módon nem érthetők számára azok az indokok, amelyek alapján a szerződését nem hosszabbították meg. Ezen túlmenően az indokolás ezen elégtelenségét nem orvosolta a panaszt elutasító határozat. Először is az a körülmény, hogy a felperes nem sikeres résztvevője valamely nyílt versenyvizsgának, önmagában nem igazolhatja azt, hogy elutasították a szerződésnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3b. cikke rendelkezéseiben előírt hároméves időtartam keretein belül való meghosszabbítását. Ezenfelül vitatja, hogy az általa betöltött állás olyan állás, amely szerepel a Tanácsra vonatkozó költségvetési szakaszhoz mellékelt beosztásjegyzékben, és amelyet a személyzeti szabályzat 29. cikkében előírt feltételek mellett kellene betölteni, noha nem tettek közzé egyetlen e beosztásnak megfelelő álláshirdetést sem. Végül a Tanács a gondoskodási kötelezettséget megsértve nem vette figyelembe a hosszú ideje az intézménynek dolgozó felperesnek a szerződése meghosszabbításához fűződő érdekét. A Tanács hasonlóképpen nem vette figyelembe a felperes szervezeti egysége vezetőjének óhaját, aki a szolgálat folytonossága érdekében kérte a felperes szerződésének meghosszabbítását.
47 Harmadsorban a vitatott határozat sérti az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek az 1999/70 irányelvből és a fent hivatkozott Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből eredő elvek fényében értelmezett 3b. cikkét. A felperes szerint ugyanis a Tanács nem alkalmazhatta volna jogszerűen kisegítő szerződéses alkalmazottként, mivel az általa betöltött állás nem átmeneti és eseti szükségletek biztosítására irányult. A Tanácsnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekből eredő kötelezettségeket tiszteletben tartva át kellett volna minősítenie a szerződését.
48 Negyedsorban a felperes azzal érvel, hogy a Tanács, amikor azzal az indokkal utasította el a kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződése meghosszabbítását, hogy nincs rajta a tisztviselővé kinevezhető személyek tartaléklistáján, míg a szerződésének az időtartama alatt az EPSO mindössze egyetlen versenyvizsgát hirdetett meg az épületekkel kapcsolatos területen, figyelmen kívül hagyta a szerződések jóhiszemű teljesítésének az elvét.
49 A Tanács azzal érvel, hogy a felperes által hivatkozott több jogalap elfogadhatatlan.
50 Elsőként, az 1999/70 irányelvből eredő elvek megsértésére, a munkavállalók jogellenes elbocsátásának elkerülésére vonatkozó minimális feltételeket meghatározó szabályok megsértésére, a jogi alap hiányára, a gondoskodási kötelezettség elvének és a gondos ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalapokat az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának d) és e) pontjával ellentétesen terjesztették elő. Ezekre a jogalapokra ugyanis anélkül hivatkozott a felperes, hogy a legcsekélyebb mértékben kifejtette volna relevanciájukat, amely lehetővé tenné az alperes számára e jogalapok tartalmának és megalapozottságának megértését, majd ezt követően a védelmet.
51 Másodsorban a Tanács azt állítja, hogy az a jogalap, miszerint a felperest nem lehetett volna az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3b. cikke rendelkezéseinek alapján felvenni, elfogadhatatlan, mivel a felperes a szerződésének aláírásától számított három hónapon belül nem vitatta annak jogi alapját. A vitatott határozat nem minősül olyan új ténynek, amely a szerződés jogi alapjára vonatkozó határidő újbóli megnyílását eredményezheti.
52 Harmadsorban a Tanács azzal érvel, hogy a szerződések jóhiszemű teljesítése elvének megsértésére alapított jogalapra nem hivatkozott a felperes a panaszban, és ezért az elfogadhatatlan.
53 Negyedsorban a munkavállalók jogellenes elbocsátásának elkerülésére vonatkozó minimális feltételeket meghatározó szabályok megsértésére alapított jogalap hatástalan, mivel a jelen jogvita a felperes szerződésének azon időszak végén való lejártára vonatkozik, amelyre a szerződést kötötték, és nem a felmondást kimondó határozatra.
54 Másodlagosan a Tanács azt állítja, hogy a kereset nem megalapozott.
55 Elsőként, az indokolás elégtelenségére alapított jogalapot illetően, a Tanács úgy ítéli meg, hogy a szerződés meghosszabbítását elutasító határozat nem szenved ilyen hibában. Ugyanis először is a felperest igenis tájékoztatták arról, hogy a szerződését kivételesen ajánlották fel neki, 24 hónapos időtartamra, abból a célból, hogy az EPSO által meghirdetett esetleges későbbi versenyvizsgán részt vehessen. Ezenfelül a 2009. április 29‑i feljegyzés felhívta a felperes figyelmét erre a helyzetre, és az alkalmazása 2009. szeptember 30‑i megszűnésére. Végül a vitatott határozat rámutatott arra, hogy a szerződéskötésre jogosult hatóság köteles az addig a felperes által betöltött állást tisztviselő kinevezésével betölteni, mivel ez az állás az intézmény költségvetési jogcímeinek jegyzékén szerepelt, és betöltetlen volt. Mivel a felperes nem volt sikeres résztvevője valamely versenyvizsgának, a Tanács nem tarthatta fenn vele a szerződéses kapcsolatot, tudván továbbá azt is, hogy az eredeti kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződést kivételesen kötötték vele, azért, hogy időt kapjon a versenyvizsga teljesítésére.
56 Másodsorban a Tanács úgy ítéli meg, hogy a vitatott határozat nem sérti az 1999/70 irányelvből eredő elveket. Ez az irányelv ugyanis, amelynek nem az intézmények, hanem a tagállamok a címzettjei, nem ír elő kötelezettségeket az intézmények számára a személyi állományukkal fennálló kapcsolatok területén. Mindenesetre ez az irányelv nem tiltja határozott időre szóló szerződések megkötését. Márpedig a jelen esetben a felperessel kötött első határozott időre szóló szerződés célja a különleges feladatok teljesítésének biztosítása volt, annak reményében, hogy az állást tisztviselővel tölthetik majd be. A második szerződést a felperes személyes helyzetére tekintettel kivételesen kötötték.
57 Harmadsorban a Tanács nem érti, hogy milyen indokok alapján sértené az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3b. cikkét valamely határozott idejű szerződés egyéves időtartammal való meghosszabbításának elmaradása. Ezen túlmenően a felperes azon állításai, melyek szerint tizenhat éven keresztül ugyanazokat a feladatokat és kötelezettségeket látta el különböző beosztásokban, pontatlanok, mivel ezek a feladatok tartalmukat, gyakoriságukat és a felperesre rótt felelősségeket tekintve különböztek.
58 Negyedsorban a Tanács azzal érvel, hogy a szerződések jóhiszemű teljesítése elvének megsértésére alapított jogalap ténybelileg nem megalapozott. A Tanács ugyanis nem kötötte jogellenesen a felperes szerződésének meghosszabbítását a versenyvizsga teljesítésének feltételéhez. Éppen ellenkezőleg, a szerződést kivételesen ajánlották fel a felperesnek, hogy esetlegesen tisztviselőként alkalmazható legyen. Ezenfelül – a felperes állításával ellentétben – a képesítésének megfelelő két versenyvizsgát is szerveztek szerződésének kétéves időtartama alatt, és e versenyvizsgák vizsgabizottsága elfogadta a pályázatát.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
– Az általános és absztrakt módon megfogalmazott jogalapokról
59 A felperes általános és absztrakt módon megfogalmazva azt állítja egyfelől, hogy a vitatott határozat sérti az 1999/70 irányelvből eredő elveket, a munkavállalók jogellenes elbocsátásának elkerülésére vonatkozó minimális feltételeket meghatározó szabályokat, a gondoskodási kötelezettséget és a gondos ügyintézés elvét, másfelől pedig, hogy a vitatott határozatnak nincs jogi alapja.
60 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontja alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat, valamint a ténybeli és jogi érveket. Ezeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és a Közszolgálati Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből (az Elsőfokú Bíróság T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének [EBHT 1993., II‑523. o.] 20. pontja, a Közszolgálati Törvényszék F‑1/08. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2008. június 26‑án hozott végzésének [EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑229. o. és II‑A‑1‑1231. o.] 24. pontja). Ez annál is inkább érvényes, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás írásbeli szakasza főszabály szerint, a Közszolgálati Törvényszék ellenkező határozata hiányában mindössze egyszeri beadványváltást ír elő. A Közszolgálati Törvényszék eljárásának ezen utóbbi sajátossága a magyarázata annak, hogy – a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdésében a Bíróság, illetve az Európai Unió Törvényszéke eljárására vonatkozó előírásoktól eltérően – a keresetlevélben a felhozott jogalapok és érvek ismertetése nem lehet összefoglaló jellegű (a fent hivatkozott Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet).
61 Ezért a fent említett jogalapok – abban a formában, ahogyan előterjesztették őket – nem tartják tiszteletben az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontját, ennélfogva elfogadhatatlanok.
– A személyzeti szabályzat 25. cikke és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról
62 Meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzatnak a kisegítő szerződéses alkalmazottakra az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételei 11. és 81. cikke alapján analógia útján alkalmazandó 25. cikke második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség – amely csupán az EK 253. cikkben megfogalmazott általános kötelezettség megismétlése – célja egyrészt az, hogy a sérelmet okozó aktus megalapozottságának megítélését és a Közszolgálati Törvényszék előtt kereset indítását lehetővé tévő kellő tájékoztatást nyújtson az érintett számára, másrészt pedig az, hogy biztosítsa a Közszolgálati Törvényszék számára az aktus jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó jogköre gyakorlását. Ebből következik, hogy az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog egyik alapelve, amelytől csak kényszerítő okon alapuló megfontolásból lehet eltérni (a Bíróság 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1981., 2861. o.] 22. pontja és a C‑150/03. P. sz., Hectors kontra Parlament ügyben 2004. szeptember 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑8691. o.] 39. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑1/90. sz., Pérez‑Ménguez Casariego kontra Bizottság ügyben 1991. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑143. o.] 73. pontja és a T‑281/01. sz., Huygens kontra Bizottság ügyben 2004. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑203. o. és II‑903. o.] 105. pontja).
63 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szerződéskötésre jogosult hatóság köteles legkésőbb a panasz elutasításának időpontjában indokolni a határozatait (az Elsőfokú Bíróság T‑25/92. sz., Vela Palacios kontra Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben 1993. március 3‑án hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑201. o.] 22. pontja és a T‑219/97. sz., Brems kontra Tanács ügyben 1998. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑381. o. és II‑1085. o.] 83. pontja), és az indokolási kötelezettség terjedelmét minden esetben a konkrét körülmények alapján kell megítélni (a Bíróság 61/76. sz., Geist kontra Bizottság ügyben 1977. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1977., 1419. o.] 28. pontja és a C‑169/88. sz., Prelle kontra Bizottság ügyben 1989. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1989., 4335. o.] 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑36/93. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 1995. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑161. o. és II‑497. o.] 60. pontja). Nevezetesen egy határozat akkor kellően indokolt, ha az érintett tisztviselő előtt ismert összefüggésben fogadták el, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (a Bíróság 125/80. sz., Arning kontra Bizottság ügyben 1981. október 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2539. o.] 13. pontja és a C‑294/95. P. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 1996. november 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑5863. o.] 35. pontja; az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Ojha kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 60. pontja és a T‑198/02. sz., N kontra Bizottság ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑115. o. és II‑507. o.] 70. pontja).
64 Emlékeztetni kell arra is, hogy a határozott időre szóló szerződés meghosszabbítását elutasító határozat a személyzeti szabályzat 25. cikke értelmében vett sérelmet okozó aktus, ha önálló a szóban forgó szerződéshez képest; ez az eset áll fenn különösen, ha e határozat új tényeken alapul, vagy az adminisztráció által az érintett alkalmazott kérelmét követően kialakított, a szerződés meghosszabbításának lehetőségére vonatkozó állásfoglalásnak minősül (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑561/08. P. és C‑4/09. P. sz., Bizottság kontra Potamianos egyesített ügyekben 2009. október 23‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 45., 46. és 48. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑75. o. és II‑A‑1‑469. o.] 21. és 23. pontját). Az ilyen elutasító határozatot indokolni kell (lásd analógia útján az egyik parlamenti képviselőcsoport ideiglenes alkalmazottjának felvételét elutasító határozatot illetően a fent hivatkozott Hectors kontra Parlament ügyben hozott ítélet 40. pontját; a határozatlan időre alkalmazott ideiglenes alkalmazott elbocsátását kimondó határozatokat illetően lásd az Elsőfokú Bíróság T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑2841. o.] 143–170. pontját).
65 A jelen esetben a vitatott határozat önálló a Tanács és a felperes között 2007. október 1‑jén kötött szerződéshez képest.
66 Először is ugyanis, e határozat új elemet tartalmaz a 2007. október 1‑jén kötött szerződéshez képest, mivel pontosítja, hogy e szerződés nem hosszabbítható meg az eredeti kétéves időtartam lejártakor. Márpedig e szerződés 4. cikke kifejezetten tartalmazta a szerződés további egyéves időtartamra való meghosszabbításának esetleges lehetőségét. A DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója továbbá a 2007. június 6‑i és július 5‑i feljegyzéseiben nem közölte kifejezetten a felperessel, hogy a neki ajánlott szerződés nem hosszabbítható meg az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 88. cikkében előírt hároméves határidőre.
67 Másodsorban a felperes a 2009. május 12‑i feljegyzéssel a szerződésének meghosszabbítására irányuló kérelmet nyújtott be a felettese támogatásával, és a vitatott határozat a Tanács e kérelemre vonatkozó állásfoglalása.
68 Következésképpen a vitatott határozatot – amely a személyzeti szabályzat 25. cikke értelmében vett, sérelmet okozó aktusnak minősül – indokolni kell.
69 Márpedig a vitatott határozatban a Tanács rámutatott arra, hogy a személyzeti szabályzat 29. cikkének rendelkezései értelmében a felperes által betöltött állást előléptetéssel, tisztviselő áthelyezésével vagy versenyvizsga sikeres résztvevőjének kinevezésével köteles betölteni, és hogy a felperes – mivel nem szerepel egyetlen versenyvizsga tartaléklistáján sem – nem töltheti be 2009. szeptember 30‑a után a Tanácsnál az állást. Ezen elemek feltüntetésével a Tanács kellőképpen indokolta a vitatott határozatot.
70 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a 2009. július 14‑i levélben a Tanács kiegészítette ezt az indokolást, rámutatva arra, hogy a felperes által betöltött állást tisztviselővel szándékozik betölteni, és hogy a felperes által a 2009. július 3‑i levelében felhozott érvek alapján nem vitatható e határozat.
71 Végezetül a vitatott határozatot a felperes által ismert helyzetben hozták. A DG A „Személyzet és igazgatás” főigazgatója ugyanis többek között a 2009. április 29‑i feljegyzésében már jelezte a felperesnek, hogy nincs lehetőség a szerződésének a meghosszabbítására, ha nem teljesíti a versenyvizsgát.
72 Ebből következik, hogy az indokolási kötelezettség és a személyzeti szabályzat 25. cikkének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.
– A nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapról
73 A felperes írásbeli beadványában nem hivatkozik kifejezetten a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapra. Az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó érvelésében azonban arra hivatkozik, hogy az a körülmény, hogy a felperes nem volt nyílt versenyvizsga sikeres résztvevője, önmagában nem igazolhatja a szerződésnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3b. cikke rendelkezéseiben előírt hároméves időtartamra való meghosszabbításának elutasítását. Vitatja továbbá, hogy az általa betöltött állás szerepel a Tanácsra vonatkozó költségvetési szakaszhoz mellékelt beosztásjegyzékben, és hogy ezen beosztást a személyzeti szabályzat 29. cikkében előírt feltételek mellett kellene betölteni, noha nem tettek közzé egyetlen e beosztásnak megfelelő álláshirdetést sem. Végül a Tanács a gondoskodási kötelezettséget mellőzve nem vette figyelembe a hosszú évek óta az intézménynek dolgozó felperesnek a szerződése meghosszabbításához fűződő jogos érdekét. A Tanács hasonlóképpen nem vette figyelembe a szolgálat azon érdekét, amely a szolgálat folytonossága érdekében a felperes szerződésének meghosszabbításához fűződik.
74 Ezért e körülmények alapján úgy kell tekinteni, hogy a felperes nemcsak a vitatott határozat formális indokolását vitatta, hanem a Tanács által felhozott indokokat is.
75 Korában már megállapítást nyert, hogy a határozott időre szóló szerződés meg nem hosszabbítása az illetékes hatóság széles körű mérlegelési jogkörébe tartozik, ebből következően az uniós bíróság által végzett felülvizsgálatnak a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállására vagy a hatáskörrel való visszaélésre kell korlátozódnia. A határozott időre szóló szerződés meghosszabbítása mindössze a szerződéskötésre jogosult hatóság mérlegelésére bízott lehetőség, amely attól a feltételtől függ, hogy megfeleljen a szolgálati érdeknek (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑7/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. február 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑37. o. és II‑239. o.] 50. és 64. pontját; a Közszolgálati Törvényszék F‑35/07. sz., Klug kontra EMEA ügyben 2008. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑387. o. és II‑A‑1‑2127. o.] 65. és 66. pontját).
76 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság valamely alkalmazott helyzetéről való döntés során köteles minden olyan tényt figyelembe venni, amely kihathat határozatára, különös tekintettel az érintett alkalmazott érdekeire. Mindez tulajdonképpen az adminisztráció gondoskodási kötelezettségéből következik, amely a személyzeti szabályzat – és analógia útján az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – által az intézmény és alkalmazottai közötti viszonyok tekintetében meghatározott kölcsönös jogok és kötelezettségek egyensúlyát tükrözi (a fent hivatkozott Pyres kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑258/03. sz., Mausolf kontra Europol ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑45. o. és II‑189. o.] 49. pontja; a fent hivatkozott Klug kontra EMEA ügyben hozott ítélet 67. pontja).
77 A jelen esetben a felperes által előadott tények alapján nem bizonyítható, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a vitatott határozat elfogadásakor.
78 Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a vitatott határozatot – a 2009. július 14‑i feljegyzéssel és a panaszt elutasító határozattal pontosított formájában – azzal az indokkal fogadták el, hogy mivel a felperes által betöltött állás szerepelt a Tanács költségvetési beosztásjegyzékében, a Tanács 2009. október 1‑jétől, vagyis a felperes számára felajánlott kétéves szerződés lejártától kezdődően tisztviselőt vagy versenyvizsga sikeres résztvevőjét kívánta ezen állásra kinevezni.
79 Márpedig először is az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperes által betöltött állás 2004‑től ténylegesen szerepelt a Tanács költségvetési beosztásjegyzékében.
80 Másodsorban az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra, hogy a személyi állománnyal kapcsolatos szükségleteinek ellátása terén kiválassza a legmegfelelőbb eszközöket (a Bíróság 341/85., 251/86., 258/86., 259/86., 262/86., 266/86., 222/87. és 232/87. sz., Van der Stijl és Cullington kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. február 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1989., 511. o.] 11. pontja). Ezen túlmenően azon elv, miszerint minden tisztviselőnek lehetősége van az intézményén belüli szakmai előmenetelre, azt jelenti, hogy amikor az adminisztráció üres beosztást kíván betölteni, a személyzeti szabályzat 29. cikke értelmében először meg kell vizsgálja az intézményen belüli előléptetés vagy áthelyezés lehetőségét, majd ezen vizsgálatot követően a rendelkezésére álló egyéb lehetőségeket (az Elsőfokú Bíróság T‑3/97. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 1998. február 19‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑89. o. és II‑215. o.] 65. pontja).
81 E körülmények között ezen elvekre, különösen azon választási szabadságra tekintettel, amellyel az adminisztráció a felvétel módjának területén rendelkezik, a Tanács joggal utasíthatta el a felperes szerződésének meghosszabbítását arra alapított indokkal, hogy az érintett beosztását tisztviselővel kell betölteni. Ezen túlmenően – figyelembe véve azt a szabályt, miszerint valamely intézmény költségvetési beosztásjegyzékében szereplő állandó beosztást főszabály szerint tisztviselő felvételével kell betölteni, valamint az alkalmazó szervezeti egység azon érdekét, hogy tisztviselőt alkalmazzanak az állandó jellegű álláshelyek betöltésére – a szolgálatnak a felperes által hivatkozott folytonossága nem elegendő a nyilvánvaló mérlegelési hiba megállapításához.
82 Harmadsorban a felperes személyes érdekének a gondoskodási kötelezettségből eredő figyelembevétele a szolgálat elegendő érdekének hiányában nem kötelezheti az adminisztrációt a felperes kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződésének meghosszabbítására. Márpedig a jelen esetben a tárgyaláson elhangzottakból kiderül, hogy a Tanács a felperes távozása után nem sokkal felvett egy tisztviselőt, és nem bizonyított, hogy a Tanács által e felvételt követően elfogadott új munkaszervezési mód akadályozza a korábban a felperesre bízott feladatok megfelelő ellátását.
83 Az előzőekből az következik, hogy a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalap nem fogadható el.
– Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek az 1999/70 irányelvből eredő elvek fényében értelmezett 3b. cikke megsértésére alapított jogalapról
84 A felperes azt állítja, hogy a Tanács megsértette az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek az 1999/70 irányelvből eredő elvek fényében értelmezett 3b. cikke rendelkezéseit, amikor kisegítő szerződéses alkalmazottként alkalmazta. Az elvégzendő feladatok állandó jellegére tekintettel ugyanis a felperest ideiglenes alkalmazottnak, és nem kisegítő szerződéses alkalmazottnak kellett volna kinevezni.
85 Ez a jogalap azonban nincsen hatással a vitatott határozat jogszerűségére. Mindenesetre feltételezve azt, hogy a Tanácsnak ideiglenes alkalmazottként kellett volna alkalmaznia a felperest, a Tanácsnak mindenképpen el kellett utasítania a kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződés meghosszabbítása iránti kérelmet annak érdekében, hogy az állítólagos jogellenesség ne folytatódjon.
– A szerződés jóhiszemű teljesítése elvének megsértésére alapított jogalapról
86 A felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács rosszhiszeműen teljesítette az őket kötő kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződést. Az intézmény ugyanis megkövetelte az érintettől, hogy az említett szerződés lejárta előtt teljesítse a versenyvizsgát, ugyanakkor nem szervezett a képesítésének megfelelő versenyvizsgát.
87 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a szerződés jóhiszemű teljesítése elvének megsértésére eredményesen lehet hivatkozni a kártérítési keresetekben, és ez az elv adott esetben lehetővé teheti az e vétkes magatartás következtében elszenvedett kár megtérítését (lásd ebben az értelemben a Bíróság 43/59., 45/59., 48/59. sz., Von Lachmüller és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1960. július 15‑én hozott ítéletét [EBHT 1960., 933., 956. o.]; a Közszolgálati Törvényszék F‑19/08. sz., Bennett és társai kontra OHIM ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑207. o. és II‑A‑1‑1137. o.] 163. pontját). Ezzel szemben ez a jogalap, amely nem jogszerűségre vonatkozó jogalap, önmagában semmilyen hatással sem bír a vitatott határozat jogszerűségére.
88 Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy e jogalap releváns, a felperes nem állíthatja joggal azt, hogy a szerződések jóhiszemű teljesítésének elve alapján a Tanács köteles volt az EPSO‑val a képesítésének pontosan megfelelő versenyvizsgát szerveztetni a szerződésének lejárta előtt.
89 Először is, a versenyvizsgát kizárólag a szolgálat szükségleteinek kielégítése, és nem az adminisztráció szerződéses kötelezettségvállalásának teljesítése érdekében szervezik. Márpedig nem bizonyították, hogy a szolgálat érdeke megkövetelte volna, hogy kizárólag az építészek számára szervezzenek nyílt versenyvizsgát a felperes szerződésének lejárta előtt. Ezenfelül az ügy irataiból, nevezetesen a 2007. június 6‑i és július 7‑i levelekből mindenesetre nem következik, hogy a Tanács ténylegesen ilyen kötelezettséget vállalt volna. Ezekben a levelekben az adminisztráció mindössze arra mutatott rá, hogy szerződést kötnek a felperessel abból a célból, hogy adott esetben lehetővé tegyék számára, hogy részt vegyen az EPSO által szervezett versenyvizsgán. A 2007. június 6‑i levél, amely „az »építészek« azon versenyvizsgájára” hivatkozik, „amelyet ez év második felében hirdetnek meg”, különösen az idézőjelek használata miatt nem értelmezhető úgy, hogy azt jelenti, hogy kizárólag az építészek számára fenntartott versenyvizsgát szerveznek a felperes szerződésének lejárta előtt. Végezetül, a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az EPSO/AD/99/07. sz. versenyvizsga – habár nem kizárólag az építészek számára szervezték – megfelelt a felperes képesítésének, mivel e versenyvizsga 2. területének megnevezése „Építési munkák, épületgépészet vagy építészet” volt, és azok a feladatok, amelyeket azon tisztviselőre bízhatnak, akinek elfogadták a jelentkezését e versenyvizsga 2. területére, megfeleltek azoknak a feladatoknak, amelyeket általában az építészek látnak el.
90 Másodsorban, amennyiben a felperes e jogalappal azt kívánta állítani, hogy a Tanács visszaélt hatáskörével, amely értelmezést mindenesetre kifejezetten cáfoltak a tárgyaláson, ez a jogalap semmiképpen nem fogadható el.
91 A felperes ugyanis egyetlen olyan bizonyítékot sem terjesztett elő, amely alapján megállapítható volna a hatáskörrel való visszaélés. Ezenfelül az EPSO a kisegítő szerződéses alkalmazotti szerződés időtartama alatt két versenyvizsgát szervezett az épületekkel kapcsolatos területen, amelyekre a felperes jelentkezését elfogadták.
92 Ebből következik, hogy a fent említett jogalapot el kell utasítani.
93 Ezért – anélkül, hogy a felhozott elfogadhatatlansági kifogásokról határozni kellene – a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmet el kell utasítani.
94 Mindezek alapján a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
95 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján – valamint ugyanezen szabályzat II. címe 8. fejezetének rendelkezéseire tekintettel – a pervesztes felek kötelesek a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében, ha az méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
96 A fent kifejtett indokokból az következik, hogy a felperes pervesztes lett. A Tanács továbbá kifejezetten kérte, hogy a felperest kötelezzék a költségek viselésére. A jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑a rendelkezéseinek alkalmazását, a felperest tehát kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék J. Gheysens keresetét elutasítja.
2) A Közszolgálati Törvényszék J. Gheysenst kötelezi az összes költség viselésére.
Gervasoni | Van Raepenbusch | Rofes i Pujol |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. november 23‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Gervasoni |