A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. május 4.

F‑100/08. sz. ügy

Alessandro Petrilli

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – A lakóhely fogalma – Állandó lakóhely – Igazoló iratok”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Petrilli többek között a kinevezésre jogosult hatóság 2008. szeptember 16‑i, a felperes által az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott azon panaszt elutasító határozat megsemmisítését kéri, amelyet a felperes a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal 2008. április 18‑i, a felperes állandó lakóhelyeként Olaszország megjelölését és nyugdíjára az Olaszországra vonatkozó korrekciós együttható alkalmazását elutasító határozatával szemben nyújtott be.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes viseli az összes költséget.

Összefoglaló

Tisztviselők – Nyugdíjak – Korrekciós együttható

(Személyzeti szabályzat, 82. cikk)

A személyzeti szabályzat 2004. április 30‑ig hatályos változatának 82. cikke – amely előírja, hogy a nyugdíjakra az azon ország tekintetében rögzített korrekciós együtthatót kell alkalmazni, amelyben a jogosult lakóhelyének fennállását igazolja – szerinti lakóhely fogalma arra a helyre vonatkozik, ahol a korábbi tisztviselő ténylegesen kialakította érdekeinek központját, vagyis amelyet az érintett érdekeltségeinek állandó vagy szokásos központjaként, a tartósság igényével kijelölt, és ahol költségei feltehetően felmerülnek. Másfelől a lakóhely fogalma – amely nem a személy által egyik vagy másik országban töltött idő pusztán mennyiségi összehasonlításán alapul – mindazonáltal az egy helyen történő fizikai tartózkodáson kívül magában foglalja az életvitelből és a rendes társadalmi kapcsolatok kialakításából következő, a tartózkodás folyamatosságára irányuló szándékot. A lakóhely e fogalma a közösségi közszolgálat sajátja, és nem szükségszerűen esik egybe e kifejezés tagállamokban elfogadott értelmével.

(lásd a 32. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑124/01. és T‑320/01. sz., Del Vaglio kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑157. o. és II‑767. o.) 70. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 71. és 72. pontja; T‑320/04., Dionyssopoulou kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 12‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 39. pontja; T‑416/04. sz., Kontouli kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑181. o. és II‑A‑2‑897. o.) 71. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑134/06. sz., Bordini kontra Bizottság ügyben 2008. április 8‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑87. o. és II‑A‑1‑435. o.).