A Törvényszék (tizedik tanács) T-282/18. sz., Bernis és társai kontra ESZT ügyben 2020. május 14-én hozott végzése ellen Ernests Bernis, Oļegs Fiļs, az OF Holding SIA és a Cassandra Holding Company SIA által 2020. augusztus 4-én benyújtott fellebbezés
(C-364/20. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbezők: Ernests Bernis, Oļegs Fiļs, OF Holding SIA, Cassandra Holding Company SIA (képviselő: O. H. Behrends Rechtsanwalt)
A többi fél az eljárásban: Egységes Szanálási Testület (ESZT), Európai Központi Bank (EKB)
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét;
nyilvánítsa a megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak;
utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé a megsemmisítés iránti kereset elbírálása érdekében;
az EKB-t kötelezze a fellebbezők költségeinek, valamint a fellebbezési eljárás költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők a következő jogalapokra hivatkoznak.
Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a jogot, amikor abból indult ki, hogy a 806/2014 rendelet1 a jelen ügy körülményeihez hasonló körülmények esetén nem tartalmaz a hitelintézetek felszámolására vonatkozó rendelkezéseket. A fellebbezők érvei szerint ez a szempont az ESZT 2018. február 23-i vitatott határozatainak jogszerűségét és így az ügy érdemét érinti, ezzel szemben az elfogadhatóság kizárólag azon múlik, hogy az ESZT ténylegesen miként járt el (és nem azon, hogy miként kellett volna eljárnia).
A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az elfogadhatatlansággal kapcsolatos megállapítását alátámasztó körülménynek tekintette azt, hogy a luxemburgi bíróság elutasította az ABLV Luxembourg megszüntetése és felszámolása iránt a luxemburgi nemzeti szanálási hatóság által benyújtott kérelmet. Egy uniós intézmény határozatának nemzeti bíróság általi elutasítása nem teszi semmissé ezt a határozatot, és nem teszi szükségtelenné e határozat uniós bíróságok általi megsemmisítését.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a jogot annak feltételezésekor, hogy az ABLV Bank felszámolásának lett jog szerinti önkéntes jellege jelentőséggel bír abban az esetben, ha – amint azt a Törvényszék megerősítette – a felszámolást az ESZT határozatai rendelték el.
A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak feltételezésekor, hogy a kellően közvetlen joghatás kizárt amiatt, hogy a vitatott határozatok végrehajtása magában foglalja a nemzeti jog alkalmazását. A nemzeti jog végrehajtás keretében való alkalmazása nem releváns, amíg a jogi aktus állítólagos joghatására az uniós jog az irányadó.
Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy az EUMSZ 263. cikk alkalmazásában jelentőséggel bír a jogi aktus végrehajtásának országspecifikus jellege.
A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak feltételezésekor, hogy a nemzeti hatóságokat a végrehajtás keretében megillető mérlegelési jogkör kizárja a közvetlen joghatást.
A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék az ítélkezési gyakorlatban kialakított „köztes szabályok” fogalmának téves értelmezésére támaszkodott.
A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék téves következtetéseket vont le pusztán a vitatott jogi aktusok formájából.
A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az EUMSZ 263. cikk alkalmazásakor nem vette figyelembe az ESZT aktusainak felülvizsgálhatóságával kapcsolatban a 806/2014 rendeletben foglalt különös iránymutatást.
A tizedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe a fellebbezőket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke alapján megillető jogokat, és űrt hozott létre a jogvédelemben.
Az elővigyázatosságként felhozott tizenegyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott végzés a vitatott jogi aktusok nyilvánvaló elferdítésén alapulna, amennyiben e végzést oly módon értelmeznék, hogy az kimondta, hogy vitatott jogi aktusok nem rendelték el az ABLV Latvia és az ABLV Luxembourg felszámolását. E jogalapot pusztán elővigyázatosságként adják elő. A fellebbezők szerint nincs semmilyen alapja a megtámadott végzés ezen értelmezésének.
A tizenkettedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott végzés a vonatkozó ítélkezési gyakorlat téves értelmezésén alapul, beleértve a Bíróság EKB kontra Trasta Komercbanka és társai ügyben (C-663/17) és a Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ügyben (C-463/10) hozott ítéletét is.
A tizenharmadik jogalap a megtámadott végzés elégtelen indokolásán alapul.
____________
1 A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.).