A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2008. április 8.

F‑134/06. sz. ügy

Giovanni Bordini

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – Korrekciós együttható – A lakóhely szerinti tagállam – A lakóhely fogalma – Az állandó lakóhely fogalma – Igazoló iratok”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Bordini egyrészt a Bizottság kinevezésre jogosult hatósága 2006. január 25‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben megtagadták az egyesült királysági korrekciós együttható a felperes nyugdíjára történő alkalmazását, valamint amennyiben ez szükséges, a felperes panaszát elutasító 2006. augusztus 18‑i határozat megsemmisítését, másrészt a Bizottság arra való kötelezését, hogy az egyesült királysági korrekciós együtthatónak a felperes nyugdíjára 2004. április 1‑jétől történő visszaható hatályú alkalmazása alapján esedékes összegekre fizessen az Európai Központi Bank főbb refinanszírozási műveleteire megállapított és az említett időszakban hatályos százalékláb alapján, annak két százalékponttal növelt mértékének megfelelő kamatot.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Az Európai Közösségek Bizottsága maga viseli saját költségeit, és azokon felül köteles viselni Giovanni Bordininek a 2007. június 5‑i informális találkozóval összefüggésben felmerült költségei felét. Giovanni Bordini maga viseli saját költségeit, kivéve a 2007. június 5‑i informális találkozóval összefüggésben felmerült költségei felét.

Összefoglaló

Tisztviselők – Nyugdíjak – Súlyozási tényező

(Személyzeti szabályzat, 82. cikk)

A korábbi személyzeti szabályzat 82. cikke – amely előírja, hogy a nyugdíjakra az azon ország tekintetében rögzített korrekciós együtthatót kell alkalmazni, amelyben a jogosult lakóhelyének fennállását igazolja – szerinti lakóhely fogalma arra a helyre vonatkozik, ahol a korábbi tisztviselő ténylegesen kialakította érdekeinek központját, vagyis amelyet az érintett érdekeltségeinek állandó vagy szokásos központjaként, a tartósság igényével kijelölt, és ahol költségei feltehetően felmerülnek. Másfelől a lakóhely fogalma – amely nem a személy által egyik vagy másik országban töltött idő pusztán mennyiségi összehasonlításán alapul – mindazonáltal az egy helyen történő fizikai tartózkodáson kívül magában foglalja az életvitelből és a rendes társadalmi kapcsolatok kialakításából következő, a tartózkodás folyamatosságára irányuló szándékot. A lakóhely e fogalma a közösségi közszolgálat sajátja, és nem szükségszerűen esik egybe e kifejezés tagállamokban elfogadott értelmével.

(lásd a 69. és 86. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑124/01. és T‑320/01. sz., Del Vaglio kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑157. o. és II‑767. o.) 70. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, 71. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 72. pontja; T‑320/04. sz., Dionyssopoulou kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 12‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 39. pontja; T‑416/04. sz., Kontouli kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑181. o. és II‑A‑2‑897. o.) 71. pontja.