A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2011. április 13.
F‑38/10. sz. ügy
Ioannis Vakalis
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíj – Görögországban megszerzett nyugdíjjogosultság átvitele az Unió tisztviselőinek nyugdíjrendszerébe – A jóváírás számítása – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseire vonatkozó jogellenességi kifogás – Az egyenlő bánásmód elve – Az euró semlegességének elve”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben I. Vakalis a Bizottságnál való szolgálatba lépését megelőzően szerzett nyugdíjjogosultsága átviteléből eredő közösségi nyugdíjszerző szolgálati éveinek jóváírását rögzítő 2009. augusztus 19‑i bizottsági határozat, és az előzetes panaszát elutasító 2010. február 22‑i határozat megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint elfogadhatatlant és részben mint megalapozatlant elutasítja. A Bizottság saját költségein felül köteles viselni a felperesnél felmerült költségek felét. A felperes maga viseli saját költségeinek felét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – A törvény hatályának megsértésére alapított jogalap – Hivatalból történő megállapítás
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 77. cikk)
2. Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – Az uniós rendszerbe történő átvitel – A 723/2004 rendelet átmeneti rendelkezései
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 26. cikk, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – Az uniós rendszerbe történő átvitel – A nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása
(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)
4. Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – Az uniós rendszerbe történő átvitel – A nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása
(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés; 1103/97 tanácsi rendelet, 3. cikk)
5. Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – Az uniós rendszerbe történő átvitel – A nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása
(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)
6. Eljárás – Költségek – Teher – A méltányossági követelmények figyelembevétele – A pernyertes fél részleges kötelezése a költségek viselésére
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 87. cikk, 2. § és 88. cikk)
1. Az uniós bíróságnak lehetősége van, adott esetben pedig kötelessége hivatalból figyelembe venni bizonyos belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokat. Ez a helyzet a törvény hatályának valamely határozat általi be nem tartására vonatkozó imperatív jogalap esetén is. A Közszolgálati Törvényszék ugyanis a törvényesség megállapítására vonatkozó kötelezettségét szegné meg, ha nem állapítaná meg – akár a felek erre vonatkozó hivatkozásának hiányában is –, hogy az előtte vitatott határozat olyan jogi normán alapul, amely az adott esetre nem alkalmazható, és ebből következően az előtte folyamatban lévő jogvitát maga is ilyen jogi norma alapján döntené el.
A belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő figyelembevétele nem jár a peres eljárás kontradiktórius jellegének csorbításával és a védelemhez való jog sérelmével. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 77. cikke ugyanis kimondja, hogy a Közszolgálati Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e. Márpedig semmi sem utal arra, hogy ha e feltétel a kontradiktórius eljárás elvének és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának megfelelő garanciáját nyújtja imperatív jogalapra alapított eljárásgátló ok hivatalból történő figyelembevétele esetén, akkor ne állna fenn ugyanez a helyzet valamely imperatív jogalap figyelembevétele esetén, vonatkozzon e jogalap belső vagy külső jogszerűségre.
(lásd a 28., 29., 38. és 39. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑576/93–T‑582/93. sz., Browet és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. július 15‑én hozott ítéletének 35. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑31/07. sz., Putterie‑De‑Beukelaer kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítélete, amelynek e kérdésben nem mond ellent az Európai Unió Törvényszékének T‑160/08. sz., Bizottság kontra Putterie‑De‑Beukelaer ügyben 2010. július 8‑án hozott ítélete.
2. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikke (1) bekezdésének az Európai Közösségek személyzeti szabályzatát, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket módosító 723/2004 rendelettel megállapított átmeneti rendelkezéseit, és a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok nem érintik a véglegesített tisztviselőknek a nyugdíjjogosultság átvitele iránti kérelmét.
E rendelkezések célja a jogbiztonság elvének megfelelően a szerzett jogok védelme. Márpedig a próbaidős tisztviselő semmiféle szerzett joggal nem rendelkezik a nyugdíjjogosultsága átvitelére. Noha az érintett intézmény nyilvántartásba veheti a próbaidős tisztviselő kérelmét annak érdekében, hogy véglegesítése után ne kelljen újabb kérelmet benyújtania, az ilyen kérelem ettől még idő előtti.
(lásd a 42., 44. és 46. pontot)
3. A jogosultságok átviteléből eredő uniós nyugdíjszerző szolgálati évek jóváírása az Unió adminisztratív hatóságainak feladata. Mindazonáltal az a körülmény, hogy az érintett intézmény, és nem a nemzeti hatóságok feladata a nyugdíjra jogosító szolgálati idő megállapításakor az esetleges árfolyam‑ingadozás figyelembevétele, nem vonja maga után szükségszerűen azt, hogy a középárfolyam‑mechanizmusnak a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseivel történő megszüntetése jogellenes volna.
Ugyanis, noha az intézmény köteles figyelembe venni az átváltási árfolyamot az uniós nyugdíjrendszerben számításba vett nyugdíjszerző szolgálati évek megállapításakor, bizonyos szabadsággal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy szükség esetén mérlegelje az árfolyam‑ingadozás hatásai korrigálásának lehetőségét. Az intézmény e területen fennálló hatáskörének csupán az a következménye, hogy az Unió bíróságai ellenőrzést gyakorolnak ezen intézmény arra vonatkozó lehetősége fölött, hogy ne tartsa fenn a középárfolyam‑mechanizmust.
(lásd az 53. és 55–57. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑233/97. sz., Bang‑Hansen kontra Bizottság ügyben 1998. december 15‑én hozott ítéletének 38. pontja; T‑67/02. sz., Radauer kontra Tanács ügyben 2004. március 18‑án hozott ítéletének 28–31. pontja.
4. A nyugdíjjogosultság átvitele során a nyugdíjszerző szolgálati évek meghatározásához használt középárfolyam‑mechanizmusnak a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseivel történő megszüntetése nem ellentétes az euró semlegességének elvével, sem az euró bevezetésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 1103/97 rendelet 3. cikkével. Az euró semlegességének az említett rendeletben előírt elve – meghatározásánál fogva – nem tiltja, hogy valamely intézmény módosítsa az alkalmazandó szabályozást. Márpedig a középárfolyam‑mechanizmus megszüntetésére vonatkozó döntés költségvetési megfontolások eredménye, és ezen, a bizonyos tagállamokban jogosultságokat szerzett tisztviselők számára előnyös mechanizmus alkalmazásának megszüntetése politikai döntés, de nem az euró bevezetésének következménye. Az említett mechanizmust egyébként megszüntették az azon tagállamokban szerzett nyugdíjjogosultságok jóváírása tekintetében is, amelyek nem vezették be az eurót.
(lásd a 64. és 65. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑117/07. sz., Kolountzios kontra Bizottság ügyben 2007. december 11‑én hozott végzésének 32–35. pontja.
5. A nyugdíjjogosultságok átvitele terén a közösségi jogalkotó bármikor szabadon megalkothatja a személyzeti szabályzat azon módosításait, melyeket a szolgálat érdekében állónak tart, és az érintett tisztviselők vagy alkalmazottak számára a jövőre nézve kedvezőtlenebb rendelkezéseket fogadhat el, feltéve hogy a tisztviselők vagy alkalmazottak szabályszerűen szerzett jogai nem sérülnek, és az új szabályozás által kifejezetten érintett személyek azonos bánásmódban részesülnek. Ugyanez a helyzet az intézmények által elfogadott általános végrehajtási rendelkezések esetében is, feltéve, hogy azok nem térnek el magasabb szintű jogszabályoktól.
A személyzeti politika terén az uniós bíróság az egyenlőség elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát illetően annak ellenőrzésére szorítkozik, hogy az érintett intézmény nem alkalmaz‑e az elérni kívánt célhoz képest önkényes vagy nyilvánvalóan nem megfelelő megkülönböztetést. A nyugdíjjogosultságok átváltási módozatainak alkalmazása terén ugyanis az Unió széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az uniós rendszerbe átvitt jogosultságok átszámítási rendszere elemeinek meghatározásában.
(lásd a 70. és 71. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 28/74. sz., Gillet kontra Bizottság ügyben 1975. március 19‑én hozott ítéletének 5. és 6. pontja; C‑227/04. P. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítéletének 78. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének 85. pontja; T‑308/04. sz., Ianniello kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének 38. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑60/07. sz., Martin Bermejo kontra Bizottság ügyben 2007. december 11‑én hozott végzésének 55. és 56. pontja; F‑61/05. sz., Dalmasso kontra Bizottság ügyben 2008. április 24‑én hozott ítéletének 78. pontja; F‑3/09. sz., Ridolfi kontra Bizottság ügyben 2009. november 30‑án hozott ítéletének 53. és 54. pontja.
6. Mivel olyan helyzetben, amikor a tisztviselő panaszát elutasító határozat indokolása két ponton is téves jogalkalmazással érintett, a tisztviselő megalapozottnak találhatta, hogy keresetet indítson a vitatott határozattal szemben, a jelen körülmények indokolttá teszik, hogy a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a és 88. cikke alapján az alperes intézmény viselje a felperesnél felmerült költségek felét.
(lásd a 81. pontot)