A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2009. május 18.
F‑138/06. és F‑37/08. sz. egyesített ügyek
Herbert Meister
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – A 2001/2002, 2003/2004 és 2004/2005 évekre vonatkozó értékelő jelentések – Késedelmes elkészítés – Hatáskör – Párbeszéd – Előléptetés – Előmeneteli pontok – Lelki zaklatás – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott keresetek, amelyekben H. Meister lényegében a következőket kéri: először is az 2001. április 1‑je és 2002. december 31., a 2003. január 1‑je és 2004. szeptember 30., valamint a 2004. október 1‑je és 2005. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozó értékelő jelentéseinek megsemmisítését; másodszor a 2006. és 2007. évi előléptetési időszakban adott előmeneteli pontok odaítéléséről szóló határozatok megsemmisítését; harmadszor az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának – a személyzeti szabályzat módosításáról szóló, 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.) által módosított – 24. cikke alapján előterjesztett, segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító határozat megsemmisítését; negyedszer a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) azon határozatának megsemmisítését, amely elutasította a felperesnek az egyéni személyi fejlesztési program megvalósítása iránti kérelmét, amely program a személyi állomány azon tagjaira alkalmazható, akik az OHIM‑nál való munkavállalás előtt szakmai tevékenységet végeztek; ötödször az OHIM arra való kötelezését, hogy kártérítést fizessen a felperesnek.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperes 2001. április 1‑je és 2002. december 31. közötti időszakra vonatkozó előmeneteli jelentését. A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperes 2004. október 1‑je és 2005. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozó előmeneteli jelentését. A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperesnek a 2006. évi előléptetési időszakban adott előmeneteli pontok odaítéléséről szóló határozatot. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az OHIM‑ot, hogy fizessen a felperesnek 5000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék ezt meghaladóan elutasítja az F‑138/06. és az F‑37/08. sz. keresetet. Az F‑138/06. sz. ügyben az OHIM maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeinek kétharmadát. Az F‑37/08. sz. ügyben a felperes viseli az összes költséget, vagyis saját költségein felül köteles viselni az OHIM költségeit is.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Hatály – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
2. Tisztviselők – Egyedi határozat – Elutasító határozat közlése – Olyan nyelven való szövegezés, amely lehetővé teszi az érdekeltnek, hogy a határozatot ténylegesen megismerhesse
3. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az érintett lejáratására vagy munkafeltételei romlásának előidézésére irányuló magatartás
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) és (4) bekezdés; 2000/78 tanácsi irányelv, 1. cikk és 2. cikk, (3) bekezdés)
4. Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Általános végrehajtási rendelkezések révén való eltérések – Megengedhetetlenség
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk, első bekezdés, és 90. cikk, (2) bekezdés)
5. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság – A panaszban nem szereplő, de ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
6. Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – Az ellenjegyző közreműködése az értékelési eljárásban
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
7. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
8. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási eljárás – A válaszadási határidőknek az adminisztráció általi be nem tartása
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
1. A szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen esemény bekövetkeztekor az adminisztráció a személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdésében szereplő segítségnyújtási kötelezettség alapján köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból a megfelelő következtetéseknek az ügy ismeretében való levonása érdekében.
Az, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a gondoskodási kötelezettséget megsértve nem a szükséges gyorsasággal válaszolt a segítségnyújtás iránti kérelemre, megalapozhatja ugyan az illető intézménynek az érintetteknek esetleg okozott kárért való felelősségét, önmagában azonban nem befolyásolja az e kérelmet elutasító kifejezett határozat jogszerűségét. Ha ugyanis az ilyen határozatot kizárólag a késedelme miatt kellene megsemmisíteni, azon új határozat, amelynek a megsemmisített határozatot kellene felváltania, semmi esetre sem lehetne kevésbé késedelmes, mint a megsemmisített határozat.
(lásd a 73. és 76. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 15. és 16. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑5/92. sz., Tallarico kontra Parlament ügyben 1993. április 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑477. o.) 31. pontja; T‑15/96. sz., Liao kontra Tanács ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑329. o. és II‑897. o.) 34. pontja; T‑136/98. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 2000. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑267. o. és II‑1225. o.) 42. pontja; T‑154/05. sz., Lo Giudice kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 136. pontja.
2. Ahhoz, hogy a határozatot megfelelően közöltnek lehessen tekinteni, nemcsak az szükséges, hogy azt a címzettnek továbbítsák, hanem az is, hogy ez utóbbi annak tartalmát ténylegesen megismerhesse. A személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozat olyan nyelven való megszövegezése, amely nem a tisztviselő anyanyelve, és nem is az a nyelv, amelyen a segítségnyújtás iránti kérelmet megszövegezték, akkor szabályos, ha a határozatról az érdekelt ténylegesen tudomást szerezhet.
(lásd a 84. és 85. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑94/92. sz., X kontra Bizottság ügyben 1994. június 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑149. o. és II‑481. o.) 24. pontja; T‑197/98. sz., Rudolph kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑55. o. és II‑241. o.) 44. pontja; T‑118/99. sz., Bonaiti Brighina kontra Bizottság ügyben 2001. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑25. o. és II‑97. o.) 16. és 17. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése „helytelen magatartásként” határozza meg a lelki zaklatást, amelynek megállapítása két feltétel együttes teljesülését igényli. Az első feltétel olyan magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések létére vonatkozik, amelyek „egy időszak során ismétlődően vagy rendszeresen” fordulnak elő – ami feltételezi, hogy a lelki zaklatás az időben szükségszerűen folyamatként jelenik meg, és ismétlődő vagy folyamatos cselekvést feltételez –, és amelyek „szándékosak”. Az elsőtől az „és” szóval elkülönített második feltétel arra vonatkozik, hogy e magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések alkalmasak legyenek arra, hogy bármely másik személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák.
Az, hogy a „szándékos” jelző az első feltételhez kapcsolódik, nem pedig a másodikhoz, azt jelenti egyrészt, hogy a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdésében szereplő magatartásoknak, szóbeli vagy írott nyelvhasználatnak, gesztusoknak vagy más cselekvéseknek kell szándékosaknak lenniük, ami kizárja e rendelkezés alkalmazási köréből a véletlen cselekvéseket. Másrészt azonban nem szükséges, hogy e magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések azzal a szándékkal valósuljanak meg, hogy más személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Másként fogalmazva a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében vett lelki zaklatás megvalósulhat anélkül is, hogy a zaklatónak szándékában állt volna az áldozatot lejáratni, vagy annak munkakörülményeit szándékosan rontani. Elegendő az is, hogy szándékosan megvalósított cselekvései objektíve ilyen következményekkel járnak. A személyzeti szabályzat 12a. cikke (3) bekezdésének ezzel ellentétes értelmezése megfosztaná e rendelkezést a hatékony érvényesüléstől, mivel nehéz bizonyítani a lelki zaklatás elkövetőjének ártó szándékát.
Az ilyen értelmezést nem kérdőjelezi meg a személyzeti szabályzat 12a. cikke szexuális zaklatásra vonatkozó (4) bekezdésének első mondata, amely kimondja, hogy a „szexuális zaklatás: olyan, szexuális magatartás, amely azon személy számára, akire irányul, nemkívánatos, és amelynek célja vagy hatása az említett személy megsértése, illetve megfélemlítő, ellenséges, bántó vagy zavarba ejtő közeg megteremtése.” Az „amelynek célja vagy hatása” kifejezés a személyzeti szabályzat 12a. cikke (4) bekezdésének első mondatában szerepel, a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdésében azonban nem, ám e kifejezés hiánya nem értelmezhető úgy, hogy e rendelkezés szerint csak az olyan cselekményt lehetne lelki zaklatásnak tekinteni, amelynek „célja” más személy lejáratása vagy munkakörülményeinek rontása.
Végül a személyzeti szabályzat 12a. cikke (3) bekezdésének a feltételezett zaklató ártó szándékán alapuló értelmezése nem felel meg a „zaklatás” azon meghatározásának, amely a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelvben szerepel. A 2000/78 irányelvben az „olyan céllal vagy olyan hatást kiváltva” kifejezés egyértelművé teszi, hogy a közösségi jogalkotó a lelki zaklatás áldozatai számára „megfelelő jogi védelmet” kívánt biztosítani.
(lásd a 102., 104–108. és 111–113. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑52/05. sz., Q kontra Bizottság ügyben 2008. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 135. és 144. pontja, az ítélettel szemben T‑80/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Törvényszék előtt.
4. Az értékelő jelentés sérelmet okozó aktusnak minősül, amellyel szemben a tisztviselő nyújthat be közvetlenül a Közszolgálati Törvényszékhez keresetet vagy személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszt. Általában véve ugyan az a helyénvaló, ha a személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezései által létrehozott belső eljárásokat igénybe veszik, az ilyen rendelkezések nem sérthetik a személyzeti szabályzatból eredő említett jogot, amely lehetővé teszi a tisztviselőknek, hogy a Közszolgálati Törvényszéknél terjesszenek elő keresetet vagy az értékelő jelentéssel szemben panaszt emeljenek e belső eljárások előzetes kimerítése nélkül.
Az intézményeknek nincs hatáskörük arra, hogy végrehajtási rendelkezéssel eltérjenek a személyzeti szabályzat kifejezett rendelkezésétől.
(lásd a 138–140. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑54/92. sz., Schneider kontra Bizottság ügyben 1994. december 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑281. o. és II‑887. o.) 22. pontja; T‑398/03. sz., Castets kontra Bizottság ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑109. o. és II‑507. o.) 32. pontja.
5. Az előzetes igazgatási panasz és a kereset közötti összhang szabálya az elfogadhatatlanság terhe mellett megköveteli, hogy a közösségi bíró előtt felhozott jogalap már a pert megelőző eljárás során is szerepeljen avégett, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak módja legyen kellő pontossággal megismerni az érintett által a megtámadott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat. A közösségi bíróság elé terjesztett kérelmek kizárólag a panaszban megjelölt „kifogásokkal” egyező indokon alapuló kifogásokat tartalmazhatnak, ám e kifogások a közösségi bíróság előtt kifejthetők a panaszban nem szükségképpen szereplő, azonban ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek előadásával.
(lásd a 145. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑496/93. sz., Allo kontra Bizottság ügyben 1995. június 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑127. o. és II‑405. o.) 26. pontja.
6. Az értékelő személyével kapcsolatban az elfogultság esetleges veszélyének semlegesítését biztosítja az olyan szabályozás, amely szerint az értékelő jelentést az értékelő készíti és az ellenjegyző írja alá, és amennyiben az ellenjegyző nem ért egyet az értékelővel, ő maga hozza meg a végleges határozatot, mivel az ellenjegyző a szó legteljesebb értelmében vett értékelő.
(lásd a 156. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑28/06. sz., Sequeira Wandschneider kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 43. pontja.
7. Az értékelő jelentést csak kivételes körülmények között lehet önmagában amiatt megsemmisíteni, hogy késedelmesen készítették el. Az értékelő jelentés elkészítése során felmerült késedelem ugyan kártérítéshez való jogot keletkeztethet az érintett tisztviselő javára, ez a késedelem nem érintheti az értékelő jelentés érvényességét, és ebből következően nem indokolhatja a megsemmisítését.
(lásd a 171. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑205/04. sz., Ianniello kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 139. pontja.
8. A személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt határidők be nem tartása megalapozhatja az illető intézménynek az érintetteknek esetleg okozott kárért való felelősségét.
(lásd a 212. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑1. o. és II‑1. o.) 84. pontja.