AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2012. március 28.
F‑36/11. sz. ügy
BD
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – A szerződés meghosszabbításának elmaradása – A személyzeti szabályzat 11a. cikke – Összeférhetetlenség – Bizalmi viszony – Külső tevékenység – Az ártatlanság vélelme
Tárgy: Az EA‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben BD a Bizottság munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságának a 2010. augusztus 30‑i feljegyzésében foglalt határozatának megsemmisítését kéri, amely az arról tájékoztatja, hogy a szerződését nem fogják meghosszabbítani. Ugyanezen keresetlevélben BD azt is kéri, hogy az őt ért nem vagyoni kár megtérítéseként kötelezzék a Bizottságot kártérítés megfizetésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Bizottság részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – A meghosszabbítás elvét bizonyos feltételeknek alárendelő belső iránymutatás elfogadása – Az adminisztráció tárgyban fennálló mérlegelési jogkörének önkorlátozása
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk, b) pont, 85. cikk és 119. cikk, első bekezdés)
2. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Elbocsátás – Az intézmény mérlegelési jogköre az elbocsátás fegyelmi vagy szerződéses jogalapjának megválasztását illetően
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk, (1) bekezdés, b) pont, i. alpont, 49. cikk, (1) bekezdés és 119. cikk, első bekezdés)
3. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Elutasító határozat – A vitatott aktus indokolásának megváltoztatása – Hatáskörrel való visszaélés – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Feltételek – Szolgálati érdek és a bizalmi viszony fenntartása
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 88. cikk)
5. Tisztviselők – Elvek – Az ártatlanság vélelméhez való jog – Terjedelem – Annak tilalma, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálata során összegyűjtött elemekből a bizalmi viszonynak a szerződéses alkalmazott szerződésének meghosszabbítását megakadályozó megromlására következtessenek – Hiány
6. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Jogok és kötelezettségek – A függetlenség és a tisztesség követelménye – Az adminisztráció minden esetleges érdek-összeütközésről megelőzési céllal való tájékoztatására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 11a. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 3a. cikk, 11. és 81. cikk)
7. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Jogok és kötelezettségek – Külső tevékenység – A kinevezésre jogosult hatóság vagy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság engedélyének beszerzésére vonatkozó kötelezettség– Az alkalmazás előtt végzett tevékenység folytatása – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, 12b. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 3a. cikk, 11. és 81. cikk)
8. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Valamely határozat egyébként elégséges indokolásában szereplő ténybeli tévedés – A határozat jogszerűségére gyakorolt hatás hiánya
(EUMSZ 296. cikk)
1. A határozott időre szóló szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottnak főszabály szerint egyáltalán nincs joga a szerződése meghosszabbításához, mivel ez csupán egyszerű lehetőség, amely alá van rendelve annak a feltételnek, hogy ez a meghosszabbítás összhangban álljon a szolgálati érdekkel.
Eltérően ugyanis a tisztviselőktől, akik alkalmazásának stabilitását a személyzeti szabályzat garantálja az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikkének b) pontjából – amely ezen alkalmazási feltételek 119. cikkének első bekezdése értelmében a szerződéses alkalmazottakra is alkalmazandó – kitűnik, hogy az intézmény és a határozott időre felvett ideiglenes alkalmazott közötti munkaviszony időtartamát, az ugyanezen alkalmazási feltételek 85. cikkében megállapított korlátozások mellett, a felek által megkötött szerződésben megállapított feltételek szabályozzák. Ezenkívül az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szerződéses alkalmazottakkal határozott időre megkötött szerződések meghosszabbítása terén.
Mindazonáltal, attól kezdve, hogy az adminisztráció belső iránymutatásban sajátos rendszert dolgozott ki a szerződések meghosszabbításának átláthatóságának biztosítása céljából, e rendszer elfogadását úgy kell tekinteni, mint az intézmény mérlegelési jogkörének önkorlátozását. Nem tartoznak ehhez a rendszerhez a szerződéses alkalmazott szerződésének azon részei, amelyek szerint a meghosszabbítás egy kiválasztási vizsga sikeres teljesítésének, valamint az igazgatóság hozzájárulásának feltételétől függ.
(lásd a 31–33., 35. és 36. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑330/00. és T‑114/01. sz., Cocchi és Hainz kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 17‑én hozott ítéletének 82. pontja; T‑7/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. február 6‑án hozott ítéletének 64. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑54/08. sz., Bernard kontra Europol ügyben 2009. július 7‑én hozott ítéletének 44. és 47. pontja; F‑8/10. sz., Gheysens kontra Tanács ügyben 2010. november 23‑án hozott ítéletének 75. pontja.
2. A szerződéses alkalmazott alkalmazása stabilitásának hiányából, a szerződéses alkalmazott határozott időre szóló szerződése meghosszabbítását illetően a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkörből, és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke b) pontjának i) alpontjából az következik, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság nem köteles fegyelmi eljárást kezdeményezni azon szerződéses alkalmazottal szemben, akinek a magatartása a fegyelmi ok miatti elbocsátását igazolhatja, és az ilyen esetben a közöttük fennálló viszony szerződéses természetéből eredő lehetőségekhez kell folyamodnia. Az említett alkalmazási feltételek 49. cikke (1) bekezdésének rendelkezési szerint – amelyet ugyanezen alkalmazási feltételek 119. cikkének első bekezdése alapján a szerződéses alkalmazottakra is alkalmazni kell – a fegyelmi eljárás csak a munkaszerződés „felmondási idő nélküli” megszüntetése érdekében vehető igénybe. Éppen ezért nem minősülhet hatáskörrel való visszaélésnek önmagában az döntés, hogy ez a hatóság megvárja az érintett szerződéses alkalmazott szerződésének lejártát, és azt nem hosszabbítja meg.
(lásd a 45. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének 38. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑74/06. sz., Longinidis kontra Cedefop ügyben 2008. április 24‑én hozott ítéletének 116. pontja; F‑116/07., F‑13/08. és F‑31/08. sz., Tomas kontra Parlament egyesített ügyekben 2010. július 7‑én hozott ítéletének 158. pontja.
3. Figyelembe véve a pert megelőző eljárás célját, amely annak lehetővé tétele, hogy az adminisztráció felülvizsgálhassa a határozatát, ez az eljárás változó jellegű, ezért a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti jogorvoslati rendszerben az adminisztráció a panasz kifejezett elutasítása esetén módosíthatja azokat az indokokat, amelyek alapján a vitatott aktust elfogadta. Ennélfogva az adminisztráció általi hatáskörrel és eljárással való visszaélés bizonyítéka nem lelhető fel abban a tényben, hogy a panaszt elutasító határozatában a megtámadott határozatban szereplőtől eltérő indokolást fogadott el.
(lásd a 47. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 55–60. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 110. pontja; F‑67/09. sz., Angulo Sánchez kontra Tanács ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletének 70. pontja; F‑26/10. sz., AZ kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott ítéletének 38. pontja.
4. A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságnak a munkaszerződés meghosszabbítására, vagy meghosszabbításának mellőzésére vonatkozó döntésének meghozatala során figyelembe veendő szolgálati érdeket, és a bizalmi viszony fenntartását nemcsak a beosztás szerinti szervezeti egység szintjén kell értékelni – amely szervezeti egység érdeke nem hagyható figyelmen kívül –, hanem azon főigazgatóság szintjén is, amelyhez a beosztás szerinti szervezeti egység tartozik, sőt az egész intézmény szintjén. Végezetül a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szolgálati érdek egészének értékelésére vonatkozó kötelezettsége különösen fennáll akkor, amikor pénzügyi feladatokat ellátó alkalmazottak magatartásáról van szó.
Ebben a tekintetben az a körülmény, hogy a szerződéses alkalmazott állítólag példaértékűen teljesítette a próbaidejét, nem vonja kétségbe a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság azon lehetőségre vonatkozó értékelését, hogy az alkalmazott szerződését az e próbaidőt lezáró jelentés után napvilágra került tények miatt nem hosszabbítja meg.
(lásd a 48. és 80. pontot)
5. Az ártatlanság vélelméhez való jog még büntetőeljárás hiányában is megilleti azt a tisztviselőt, akit azzal vádolnak, hogy olyan súlyos mértékben sértette meg a személyzeti szabályzatból eredő kötelezettségeit, hogy az indokolttá teszi az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatát, és erre tekintettel az adminisztráció bármely szükséges – az adott esetben szigorú – intézkedést alkalmazhat. Ennek a jognak azonban se nem célja, se nem következménye, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság számára megtiltsa, hogy az OLAF vizsgálata során összegyűjtött elemekből a bizalmi viszony olyan megromlására következtessen, amely megakadályozza a szerződéses alkalmazott szerződésének meghosszabbítását.
(lásd az 51. és 54. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑235/92. P. sz., Montecatini kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének 175. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑62/98. sz., Volkswagen kontra Bizottság ügyben 2000. július 6‑án hozott ítéletének 281. pontja; T‑67/00., T‑68/00., T‑71/00. és T‑78/00. sz., JFE Engineering kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott ítéletének 178. pontja; T‑193/04. sz., Tillack kontra Bizottság ügyben 2006. október 4‑én hozott ítéletének 121. pontja; T‑44/02. OP., T‑54/05. OP., T‑56/02. OP., T‑60/02. OP. és T‑61/02. OP. sz., Dresdner Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének 61 pontja; T‑48/05. sz., Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének 214. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑49/07. sz., Fahas kontra Tanács ügyben 2010. december 7‑én hozott ítéletének 63. pontja; T‑11/06. sz., Romana Tabacchi kontra Bizottság ügyben 2011. október 5‑én hozott ítéletének 129. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑75/09. sz., Wenig kontra Bizottság ügyben 2010. november 23‑án hozott ítéletének 58. pontja.
6. A személyzeti szabályzat 11a. cikkének – amely a szerződéses alkalmazottakra az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke alapján, ugyanezen alkalmazási feltételek 11. és 81. cikke értelmében alkalmazandó – az a célja, hogy garantálja a tisztviselők, az alkalmazottak, és ebből következően az őket alkalmazó intézmények függetlenségét, integritását és pártatlanságát, előírva az érintett tisztviselő vagy alkalmazott számára a kinevezésre jogosult hatóság vagy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság megelőző jellegű tájékoztatásának kötelezettségét, amely arra szolgál, hogy adott esetben lehetővé tegye e hatóságok számára a megfelelő intézkedések meghozatalát. Figyelembe véve az e rendelkezés által követett, a függetlenségre és az integritásra vonatkozó célkitűzések alapvető jellegét, továbbá a tisztviselők és az alkalmazottak számára előírt kötelezettségek általános jellegét, meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 11a. cikkének hatálya széles: kiterjed az összes olyan körülményre, amelyről az érintettnek az általa végzett feladatra és a körülményekre tekintettel ésszerűen feltételeznie kell, hogy harmadik személyek szemében a függetlensége befolyásolásának lehetséges forrásának tűnhet. Ebben a tekintetben a tisztviselők és az alkalmazottak harmadik személyekkel szembeni függetlenségét nemcsak szubjektív szempontból kell értékelni. Ez a függetlenség, különösen a közpénzek kezelése terén azt is feltételezi, hogy kerülni kell bármely olyan magatartást, amely ténylegesen befolyásolhatja az intézmények jóhírnevét, és alááshatja a nyilvánosságban keltett bizalmat.
Egyébiránt nemigen bír jelentőséggel, hogy a szóban forgó kötelezettségszegés miatt az érintett intézményt feltételezhetően egyáltalán nem érte vagyoni kár, mivel a személyzeti szabályzat 11a. és 12b. cikke értelmében a tisztviselőket és az alkalmazottakat terhelő kötelezettségek is az intézmények függetlenségének és jóhírnevének megóvására irányulnak.
(lásd a 68., 70. és 80. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑89/01. sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 11‑én hozott ítéletének 47. pontja; T‑137/03. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének 31. pontja.
7. A személyzeti szabályzat 12b. cikke – amely a szerződéses alkalmazottakra az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. cikke alapján, ugyanezen alkalmazási feltételek 11. és 81. cikke értelmében alkalmazandó – arra kötelezi a tisztviselőket és az alkalmazottakat, hogy engedélyt kérjenek, ha külső tevékenységben kívánnak részt venni, függetlenül attól, hogy az jövedelemszerzésre irányul vagy sem. Ez a kötelezettség általános jellegű, és nem szükséges megkülönböztetést tenni a tevékenység jellege vagy jelentősége alapján.
Ezenkívül a külső tevékenység végzése iránti engedély kérelmezésének kötelezettsége nemcsak azokra a tisztviselőkre és alkalmazottakra vonatkozik, akik pályájuk során ilyen tevékenységet kívánnak végezni, hanem azokra a munkavállalókra is, akik az alkalmazásuk előtt végzett tevékenységet kívánják folytatni, amely tevékenység a hivatalba lépésüktől kezdve „külső” tevékenységgé válik.
(lásd a 72. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑74/96. sz., Tzoanos kontra Bizottság ügyben 1998. március 19‑én hozott ítéletének 66. pontja; T‑75/00. sz., Fichtner kontra Bizottság ügyben, 2003. január 16‑án hozott ítéletének 31. pontja.
8. Ha valamely vitatott aktusnak egynél több indoka van, és ezen indokok egyike ténybeli szempontból téves, ez a hiba nem eredményezheti ezen aktus megsemmisítését, amennyiben a többi indok önmagában megfelelő igazolást nyújt.
Így különösen a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalap esetén a felperesnek kell megfelelő bizonyítékot szolgáltatnia annak érdekében, hogy kétségbe vonja az adminisztráció által elfogadott mérlegelés helytállóságát, ezért ezt a jogalapot el kell utasítani, ha az előterjesztett bizonyítékok ellenére továbbra is valószerűnek tekinthető az adminisztráció kétségbe vont mérlegelése. Abban az esetben, ha a megtámadott határozat több indokon alapul a jogalapot különösen akkor kell elutasítani, ha vélhetően téves a vitatott határozat egyik indoka, azonban ez az indok nem lehetett alkalmas arra, hogy önmagában meghatározza az adminisztráció álláspontját.
(lásd a 83. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑228/99. és T‑233/99. sz., Westdeutsche Landesbank Girozentrale kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 6‑án hozott ítéletének 162. pontja; T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének 85. pontja.
a Közszolgálati Törvényszék F‑29/08. sz., Y kontra Bizottság ügyben 2009. október 7‑én hozott ítéletének 90. pontja; F‑74/10. sz., Kimman kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 92. és 93. pontja.