A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2019. május 22.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Vámunió – 2913/92/EGK rendelet – 212a. cikk – Importeljárások – Vámtartozás – Mentesség – Dömping – Támogatások – A Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatala – A dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1238/2013/EU végrehajtási rendelet és a kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 1239/2013/EU végrehajtási rendelet – Mentességek”
A C‑226/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht Hamburg (hamburgi pénzügyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2018. március 29‑én érkezett, 2018. február 22‑i határozatával terjesztett elő
a Krohn & Schröder GmbH
és
a Hauptzollamt Hamburg‑Hafen
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: M. Vilaras tanácselnök (előadó), K. Jürimäe, D. Šváby, S. Rodin és N. Piçarra bírák,
főtanácsnok: G. Hogan,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. január 31‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Krohn & Schröder GmbH képviseletében L. Harings Rechtsanwalt,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Caeiros, B.‑R. Killmann, T. Maxian Rusche és F. Clotuche‑Duvieusart, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2019. március 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2005. április 13‑i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2005. L 117., 13. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 2. kötet, 4. fejezet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 212a. cikkének, a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. december 2‑i 1238/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 325., 1. o.) 3. cikke (1) bekezdése a)–c) pontjának és a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló, 2013. december 2‑i 1239/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 325., 66. o.) 2. cikke (1) bekezdése a)–c) pontjának az értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a Krohn & Schröder GmbH és a Hauptzollamt Hamburg‑Hafen (hamburgi kikötői fővámhivatal, Németország; a továbbiakban: fővámhivatal) között az alapeljárásban szóban forgó áruk átmeneti megőrzésével kapcsolatos kötelezettség nemteljesítése miatt kivetett dömpingellenes vám és kiegyenlítő vám tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Vámjogszabályok
3 A Vámkódex 4. cikkének (10) bekezdése értelmében:
„»Behozatali vámok«:
– az áruk behozatalakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak,
[…]”
4 E kódex 36a. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A Közösség vámterületére beszállított árukra vonatkozóan gyűjtő vámáru‑nyilatkozatot kell benyújtani, kivéve az olyan szállítóeszközzel fuvarozott árut, amely e vámterület felségvizein vagy légterén megállás nélkül halad át.
(2) A gyűjtő vámáru‑nyilatkozatot a beléptető vámhivatalnál kell benyújtani.
[…]”
5 Az említett kódex 49. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„Ha az árukat gyűjtő árunyilatkozat alá vonták, akkor a vámjogi sorsuk meghatározásához szükséges alakiságokat a következő időn belül el kell végezni:
[…]
b) nem tengeri úton szállított áru esetében a gyűjtő árunyilatkozat benyújtásától számított 20 nap.”
6 Ugyanezen kódex 53. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A vámhatóság haladéktalanul megtesz minden szükséges intézkedést, az áru eladását is ideértve, az olyan áru helyzetének rendezésére, amelyre vonatkozóan az annak vámjogi sorsa meghatározásához szükséges alakiságok elvégzését a 49. cikkben meghatározott időn belül nem kezdték meg.”
7 A Vámkódex 184. cikke ekként rendelkezik:
„A Tanács a Bizottság javaslatára, minősített többséggel eljárva, meghatározza azokat az eseteket, amelyekben, különleges körülményekre tekintettel, behozatali‑ vagy kivitelivám‑mentesség adható, ha az árut szabad forgalomba bocsátják, vagy exportálják.”
8 E kódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja kimondja:
„A behozatalkor vámtartozás keletkezik:
a) behozatalivám‑köteles áru vonatkozásában, annak átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek valamelyikének nemteljesítése miatt”.
9 Ugyanezen kódex 212a. cikke értelmében:
„Ha a vámjogszabályok az áru jellege vagy meghatározott célra történő felhasználása miatt kedvezményes tarifális elbánásról vagy – a 21., 82., 145., vagy a 184–187. cikknek megfelelően – a behozatali vagy kiviteli vámok alóli mentességről, illetve teljes vagy részleges mentességről rendelkeznek, az említett kedvezményes tarifális elbánást, vagy mentességeket olyan esetekben is alkalmazni kell, amikor a vámtartozás a 202–205., 210. vagy 211. cikk alapján keletkezett, amennyiben az érintett személy eljárása nem volt csalárd, vagy nyilvánvalóan gondatlan, és bizonyítani tudja, hogy a kedvezményes tarifális elbánás, a mentesség alkalmazásához szükséges egyéb feltételek teljesülnek.”
Kereskedelmi védőintézkedések
10 A Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatban felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásáról szóló, 2013. augusztus 2‑i 2013/423/EU bizottsági határozat (HL 2013. L 209., 26. o.) (6) és (8) preambulumbekezdése értelmében:
„(6) Emellett a más vállalatba történő átirányítás kockázatának csökkentése érdekében, valamint azért, hogy a részt vevő exportőrök száma a gyakorlatban nyomon követhető legyen, a kínai exportőrök felajánlották, hogy a kötelezettségvállalás keretében behozott áruk mennyisége éves szinten nagyjából meg fog felelni a jelenlegi piaci teljesítményüknek.
[…]
(8) A dömping kárt okozó hatásának megszüntetése tehát megvalósul a meghatározott éves szintet meg nem haladó mennyiségben behozott áruk árára vonatkozó kötelezettségvállalás, valamint a (6) preambulumbekezdésben említett éves szint felett behozott árukra kivetett ideiglenes értékvám együttes alkalmazásával.”
11 A Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről szóló, 2013. december 4‑i 2013/707/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2013. L 325., 214. o.; helyesbítés: HL 2014. L 104., 82. o.) (13) és (14) preambulumbekezdése szerint:
„(13) A minimális importárak és a kötelezettségvállalás éves szintje […] szakmai titoktartás alá tartoznak.
(14) […] Ezek a megfontolások igazak a minimális importárra és az éves szintre is, amelyek további részleteit nem szabad nyilvánosságra hozni.”
12 Az 1238/2013 végrehajtási rendelet 1. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.”
13 A végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A jelenleg az ex 8541 40 90 KN‑kód (TARIC‑kód: 8541 40 90 21, 8541 40 90 29, 8541 40 90 31 és 854140 90 39) alá tartozó, és a Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalásokat felajánló és a 2013/707/EU bizottsági végrehajtási határozat mellékletében felsorolt vállalatok által számlázott, szabad forgalomba bocsátásra bejelentett termékek behozatala mentesül az 1. cikkben megállapított szubvencióellenes vám alól, amennyiben:
a) a fenti termékeket a 2013/707/EU végrehajtási határozat mellékletében felsorolt vállalat közvetlenül vagy az ugyancsak a 2013/707/EU végrehajtási határozat mellékletében felsorolt kapcsolt vállalatán keresztül gyártotta, szállította és számlázta az importőrként eljáró és az áruk uniós szabad forgalomba bocsátását kezdeményező, uniós kapcsolt vállalatai vagy az importőrként eljáró és az áruk uniós szabad forgalomba bocsátását kezdeményező, első független vevő számára;
b) a behozatalt kötelezettségvállalási számla kíséri, vagyis olyan kereskedelmi számla, amely tartalmazza legalább az ezen rendelet III. mellékletében felsorolt elemeket és nyilatkozatot;
c) a behozatalt az ezen rendelet IV. mellékletében meghatározott kiviteli kötelezettségvállalási igazolás kíséri; és
d) a vámkezelésre bejelentett és bemutatott áru pontosan megfelel a kötelezettségvállalási számlán szereplő megnevezésnek.
(2) A szabad forgalomba bocsátási nyilatkozat elfogadásakor vámtartozást vetnek ki a következő esetekben:
a) ha megállapítják, hogy az (1) bekezdésben ismertetett behozatal tekintetében az említett bekezdés egy vagy több feltétele nem teljesül […]
[…]”
14 Az említett végrehajtási rendelet III. melléklete felsorolja azokat az elemeket, amelyeknek az elfogadott kötelezettségvállalás tárgyát képező, az Unióban értékesített árukat kísérő kereskedelmi számlán kell feltüntetni. E melléklet 9. pontja meghatározza, hogy ezen a számlán a következőknek kell szerepelnie:
„A vállalat azon alkalmazottjának neve, aki a kereskedelmi számlát és a következő, aláírással ellátott nyilatkozatot kiállította:
»Alulírott igazolom, hogy a jelen számlán szereplő árunak az Európai Unióba közvetlen export útján történő értékesítése a [VÁLLALAT] által felajánlott és az Európai Bizottság által a 2013/707/EK határozattal elfogadott kötelezettségvállalás hatálya alatt és feltételei szerint történik. Kijelentem, hogy az e számlán szereplő adatok hiánytalanok és megfelelnek a valóságnak.«”
15 Az 1239/2013 végrehajtási rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében:
„Eltérő rendelkezés hiányában a vámtételekre vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.”
16 E végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A jelenleg az ex 8541 40 90 KN‑kód (TARIC‑kód: 8541 40 90 21, 8541 40 90 29, 8541 40 9031 és 8541 40 90 39) alá tartozó, és a Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalásokat felajánló és a 2013/707/EU bizottsági végrehajtási határozat mellékletében felsorolt vállalatok által számlázott, szabad forgalomba bocsátásra bejelentett termékek behozatala mentesül az 1. cikkben megállapított szubvencióellenes vám alól, amennyiben:
a) a fenti termékeket a 2013/707/EU végrehajtási határozat mellékletében felsorolt vállalat közvetlenül vagy az ugyancsak a 2013/707/EU végrehajtási határozat mellékletében felsorolt kapcsolt vállalatán keresztül gyártotta, szállította és számlázta az importőrként eljáró és az áruk uniós szabad forgalomba bocsátását kezdeményező, uniós kapcsolt vállalatai vagy az importőrként eljáró és az áruk uniós szabad forgalomba bocsátását kezdeményező, első független vevő számára;
b) a behozatalt kötelezettségvállalási számla kíséri, vagyis olyan kereskedelmi számla, mely tartalmazza legalább az e rendelet 2. mellékletében meghatározott elemeket és nyilatkozatot;
c) a behozatalt az e rendelet 3. mellékletében meghatározott kiviteli kötelezettségvállalási igazolás kíséri; valamint
d) az elvámolásra bejelentett és bemutatott áru pontosan megfelel a kötelezettségvállalási számlán szereplő megnevezésnek.
(2) Vámtartozás keletkezik a szabad kereskedelmi forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor:
a) ha megállapítják, hogy az (1) bekezdésben ismertetett behozatal tekintetében az említett bekezdés egy vagy több feltétele nem teljesül […]
[…]”
17 Az említett végrehajtási rendelet 2. melléklete felsorolja azokat az elemeket, amelyeknek az elfogadott kötelezettségvállalás tárgyát képező, az Unióban értékesített árukat kísérő kereskedelmi számlán kell feltüntetni. E melléklet 9. pontja meghatározza, hogy ezen a számlán a következőknek kell szerepelnie:
„A vállalat azon alkalmazottjának neve, aki a kereskedelmi számlát és a következő, aláírással ellátott nyilatkozatot kiállította:
»Alulírott igazolom, hogy a jelen számlán szereplő árunak az Európai Unióba közvetlen export útján történő értékesítése a [VÁLLALAT] által felajánlott és az Európai Bizottság által a [2013/707/EU] végrehajtási határozattal elfogadott kötelezettségvállalás hatálya alatt és feltételei szerint történik. Kijelentem, hogy a számlán feltüntetett információk hiánytalanok és a valóságnak megfelelnek.«”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18 Az alapeljárás felperese raktárt üzemeltet Hamburg (Németország) kikötőjében. 2014. augusztus 21‑én két fotovillamosmodul‑szállítmány vett tárolásba, amelyekről gyűjtő árunyilatkozatot tett, és amelyeket átmeneti megőrzésbe helyezett.
19 2014. szeptember 11‑én a fővámhivatal felhívta az alapeljárás felperesének figyelmét arra a tényre, hogy a Vámkódex 49. cikkében előírt húsznapos határidőn belül semmilyen alakiságot nem teljesítettek annak érdekében, hogy ezen áruk esetében más vámjogi sorsot határozzanak meg. A fővámhivatal felhívta továbbá a felperest, hogy nyújtsa be az alkalmazandó vámok meghatározásához szükséges dokumentumokat.
20 Az alapeljárás felperese a 2014. szeptember 26‑i levelében továbbította a fővámhivatalnak a dokumentumokat, amelyekből kitűnt, hogy az érintett árukat a Wuxi Suntech Power, kínai vállalat gyártotta – amelynek neve szerepel a 2013/707 végrehajtási határozat mellékletében –, és hogy az árukat az utóbbihoz kapcsolódó vállalatnak szállították Németországban. E dokumentumok között szerepelt a Wuxi Suntech Power 2014. július 11‑i számlája, amely a 2013/423 határozatra hivatkozott, valamint a Kínai Gép‑ és Elektronikus Termék Export‑import Kereskedelmi Kamara kiviteli kötelezettségvállalási igazolása, amely a 2013/707 végrehajtási határozatra hivatkozott.
21 A fővámhivatal a 2014. november 24‑i állásfoglalásában többek között dömpingellenes vámot és kiegyenlítő vámot határozott meg az áruk tekintetében, miután megállapította, hogy 2014. szeptember 11‑én a Vámkódex 204. cikkének megfelelően vámtartozás keletkezett e kódex 49. cikkében meghatározott határidő betartására vonatkozó kötelezettség megsértése miatt.
22 2014. november 28‑án az alapeljárás felperese panaszt terjesztett elő ezen állásfoglalással szemben. A felperes a panaszában többek között azt állította, hogy a Vámkódex 212a. cikke értelmében – az e cikkben meghatározott kedvezményes tarifális elbánásként vagy a behozatali vámok alóli mentességként – a dömpingellenes vám alóli, az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt mentességet és a kiegyenlítő vám alóli, az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt mentességet akkor is alkalmazni kellett volna, ha az átmeneti megőrzési kötelezettség megsértéséből eredően behozatali vámtartozás keletkezett. A felperes kifejtette, hogy nincs jelentősége annak, hogy a kereskedelmi számlán a 2013/707 határozat helyett a 2013/423 határozatot tüntették fel.
23 A fővámhivatal 2015. május 4‑én mérsékelte az 1238/2013 végrehajtási rendeletben és az 1239/2013 végrehajtási rendeletben a Wuxi Suntech Power által gyártott fotovillamos modulok tekintetében előírt dömpingellenes vám és kiegyenlítő vám mértékét (a továbbiakban együtt: végrehajtási rendeletek). A fővámhivatal azonban megtagadta az e vámok alóli mentesség megadását arra hivatkozva, hogy a mentesség igénybevételének feltételei nem teljesülnek, mivel az alapeljárás felperese által benyújtott kötelezettségvállalási számla nem a 2013/707 végrehajtási határozatra, hanem a 2013/423 határozatra hivatkozik.
24 Az alapeljárás felperese 2015. május 19‑én kijavított kötelezettségvállalási számlát nyújtott be, amely a 2013/707 végrehajtási rendeletre hivatkozik.
25 A szükséges biztosíték nyújtását követően a fővámhivatal kiadta az árut, és azt az érintett kínai exportőrrel kapcsolatban álló vállalatnak szállították el.
26 2015. július 7‑én a fővámhivatal elutasította az alapeljárás felperesének panaszát, megismételve az érvelését, amely szerint az átmeneti megőrzés határidejének lejártakor az áruk új vámjogi sorsa nem került meghatározásra. A fővámhivatal egyébiránt pontosította, hogy a dömpingellenes vám és a kiegyenlítő vám nem minősül a Vámkódex 212a. cikk értelmében vett kedvezményes tarifális elbánásnak vagy a behozatali vámok alóli mentességnek.
27 A fővámhivatal úgy vélte, hogy a végrehajtási rendeletek szerinti mentességet nem lehet megadni, mivel az érintett árukat nem bocsátották szabad forgalomba, és a benyújtott számla nem felel meg az e rendeletekben rögzített alaki követelményeknek.
28 Az alapeljárás felperese e határozattal szemben keresetet nyújtott be a Finanzgericht Hamburghoz (hamburgi pénzügyi bíróság, Németország).
29 Az alapeljárás felperese arra hivatkozik, hogy a dömpingellenes vám és a kiegyenlítő vám alóli mentesség a Vámkódex 212a. cikke értelmében vett kedvezményes tarifális elbánásnak vagy legalábbis a vámmentességeknek minősül. Úgy véli továbbá, hogy az általa a fővámhivatalhoz eredetileg benyújtott számla teljesíti a végrehajtási rendeletekben előírt feltételeket, és ez még inkább így van a helyesbített számla esetében. Az alapeljárás felperese megjegyzi, hogy a 212a. cikk alkalmazási feltételeire tekintettel a szabad forgalomba bocsátásnak nincs jelentősége, ennélfogva nem lehet megkövetelni, hogy kötelezettségvállalási számlát nyújtson be arra az időpontra, amely esetében nem tartották tiszteletben a Vámkódex 49. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőt.
30 A fővámhivatal elsődlegesen úgy véli, hogy a Vámkódex 212a. cikke nem alkalmazható, mivel a dömpingellenes vám és a kiegyenlítő vám alóli mentesség nem minősül sem – az áru jellege miatti – kedvezményes tarifális elbánásnak, sem pedig nem tarifális mentességnek. Egyébiránt nem teljesül a végrehajtási rendeletekben előírt összes feltétel, mivel a vámtartozás adósa nem az a személy, akinek a neve a számlán szerepel. Ezenkívül, a fővámhivatal szerint, a módosított kereskedelmi számlák utólagos benyújtására nincs lehetőség.
31 A Finanzgericht Hamburg (hamburgi pénzügyi bíróság) e körülmények között határozott úgy, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Kiterjed‑e a [Vámkódex] 212a. cikke az 1238/2013 [végrehajtási] rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, illetve az 1239/2013 [végrehajtási] rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti dömpingellenes és kiegyenlítő vám alóli mentességre?
2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: teljesül‑e az 1238/2013 [végrehajtási] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és az 1239/2013 [végrehajtási] rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltétel a Vámkódex 212a. cikkének a Vámkódex 49. cikkének (1) bekezdése szerinti határidő túllépése miatt a Vámkódex 204. cikkének (1) bekezdése szerinti vámtartozás‑keletkezés esetére történő alkalmazásakor, ha az a vállalat, amely a 2013/707/EU végrehajtási határozat mellékletében említett – az érintett árut gyártó, feladó és kiszámlázó – vállalatnak a kapcsolt vállalkozása, ugyan nem volt az érintett áru importőre és nem is gondoskodott annak szabad forgalomba bocsátásáról, azonban szándéka erre irányult, és az érintett árut ténylegesen le is szállították részére?
3) A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a vámhatóságok által a Vámkódex 53. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott határidőn belül is be lehet‑e nyújtani az 1238/2013 [végrehajtási] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja és az 1239/2013 [végrehajtási] rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti kötelezettségvállalási számlát és kiviteli kötelezettségvállalási igazolást a Vámkódex 212a. cikkének a Vámkódex 49. cikkének (1) bekezdése szerinti határidő túllépése miatt a Vámkódex 204. cikkének (1) bekezdése szerinti vámtartozás‑keletkezés esetére történő alkalmazásakor?
4) A harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az alapügy körülményei között és az általános jogelvek figyelembevételével teljesíti‑e az 1238/2013 [végrehajtási] rendelet III. melléklete 9. pontjának és az 1239/2013 [végrehajtási] rendelet 2. melléklete 9. pontjának feltételeit az 1238/2013 [végrehajtási] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és az 1239/2013 [végrehajtási] rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti olyan kötelezettségvállalási számla, amely a 2013/707/EU bizottsági végrehajtási határozat helyett a 2013/423/EU bizottsági határozatot említi?
5) A negyedik kérdésre adandó nemleges válasz esetén: még a vámtartozás megállapítása elleni jogorvoslati eljárásban is be lehet‑e nyújtani az 1238/2013 [végrehajtási] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és az 1239/2013 [végrehajtási] rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kötelezettségvállalási számlát a Vámkódex 212a. cikkének a Vámkódex 49. cikkének (1) bekezdése szerinti határidő túllépése miatt a Vámkódex 204. cikkének (1) bekezdése szerinti vámtartozás‑keletkezés esetére történő alkalmazásakor?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
32 Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a Vámkódex 212a. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az alkalmazandó az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti dömpingellenes vám alóli mentességre és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti kiegyenlítő vám alóli mentességre.
33 Elöljáróban rá kell mutatni, hogy összeségében véve a vámszabályozást – amely többek között az uniós Vámkódexben konkretizálódik –, a dömpingellenes vámokra és a kiegyenlítő vámokra csak akkor kell alkalmazni, ha ezt az e vámok kivetéséről szóló rendeletek előírják.
34 A jelen esetben a végrehajtási rendeletek 1. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Következésképpen, mivel e rendeletekben egyáltalán nem szerepel ezzel ellentétes utalás, a Vámkódex 212a. cikkét főszabály szerint alkalmazni kell az említett rendeletek szerinti, a dömpingellenes vámok és a kiegyenlítő vámok alóli mentességekre.
35 A Vámkódex 212a. cikk azonban csak akkor alkalmazható, ha ezek a mentességek e cikk értelmében az áru jellege vagy meghatározott célra történő felhasználása miatt kedvezményes tarifális elbánásnak, vagy – a e kódex 21., 82., 145., vagy a 184–187. cikkének megfelelően – a behozatali vagy kiviteli vámok alóli mentességnek, illetve teljes vagy részleges mentességnek minősülnek.
36 Először is a Vámkódex 4. cikkének 10. pontja szerint a behozatali vámok magukban foglalják a vámokat és a termékimport esetén előírt, vámokkal azonos hatású díjakat is.
37 Ebben a tekintetben a Bíróság megállapította, hogy azonos hatású díjnak minősül minden olyan vagyoni teher, amelyet egyoldalúan vetnek ki – bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja –, valamint amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak (2006. június 8‑i Koornstra ítélet, C‑517/04, EU:C:2006:375, 15. pont; 2006. október 26‑i Koninklijke Coöperatie Cosun ítélet, C‑248/04, EU:C:2006:666, 30. pont).
38 Márpedig a dömpingellenes vámok és a kiegyenlítő vámok olyan egyoldalúan kivetett vagyoni tehernek minősülnek, amelyek amiatt sújtják az árukat, hogy azok átlépik az uniós határt, és belépnek az Unió vámterületére. Ebből következően azok a Vámkódex 4. cikkének 10. pontja értelmében a vámmal azonos hatású díjnak minősülnek.
39 Másodszor, a Vámkódex 212a. cikke alkalmazásában az e cikkben szereplő „mentesség” fogalmát úgy kell érteni, hogy az – többek között – az Unió területére behozott árukra alkalmazott, a minőség és az érték tekintetében meghatározott küszöbre utal, amely fölött az importőr behozatali vámmentességben részesül.
40 Márpedig, mivel az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikke (1) bekezdése és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikke (1) bekezdése a 2013/707 végrehajtási határozatra való hivatkozást tartalmaz, e rendeleteket úgy kell értelmezni, hogy a Vámkódex 212a. cikk értelmében behozatali vámmentességet hoznak létre.
41 Ugyanis e végrehajtási határozat (13), (14), (16)–(23) és (26) preambulumbekezdése, együttesen értelmezve a 2013/423 határozat (6) és (8) preambulumbekezdésével – amint azt a Bizottság az észrevételeiben hangsúlyozta – a Bizottság által ezzel összefüggésben elfogadott kötelezettségvállalások tartalmát tükrözik, amelyek nemcsak a minimális importár kínai exportáló gyártók általi tiszteletben tartására, hanem az uniós behozatal éves szintjére is vonatkoznak.
42 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 212a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti dömpingellenes vám alóli mentességre és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti kiegyenlítő vám alóli mentességre.
A második kérdésről
43 A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Vámkódex 212a. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy abban az esetben, ha azt a Vámkódex 49. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidő túllépése miatt e kódex 204. cikkének (1) bekezdése értelmében keletkezett vámtartozásra alkalmazzák, teljesül‑e az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltétel, ha az a vállalat, amely a 2013/707 végrehajtási határozat mellékletében felsorolt, az érintett árukat gyártó, szállító és számlázó vállalat kapcsolt vállalata nem járt el ezen áruk importőreként, és nem is gondoskodott azok szabad forgalomba bocsátásáról, jóllehet ez szándékában állt, és az említett árukat ténylegesen el is szállították részére.
44 Először is rá kell mutatni, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a Vámkódex 212a. cikke szerinti „érintett személy” fogalmát e rendelkezés megfogalmazását figyelembe véve úgy kell értelmezni, hogy az valamennyi természetes és jogi személyre vonatkozik, akit az említett kódex 202–205. cikke valamelyikének értelmében a vámtartozás adósának kell tekinteni többek között amiatt, hogy az eljárásával ez a személy okozta az árunak az Unió vámterületére történő jogellenes bejuttatását (2017. január 25‑i Ultra‑Brag ítélet, C‑679/15, EU:C:2017:40, 38. pont).
45 Mivel az alapeljárás felperesét a Vámkódex 204. cikke értelmében a vámtartozás adósának kell tekinteni, ő e kódex 212a. cikke értelmében „érintett személynek” minősül.
46 Másodszor, a dömpingellenes vám és a kiegyenlítő vám alóli mentességek csak bizonyos feltételekkel nyújthatók, kifejezetten előírt esetekben, és ezért a dömpingellenes vámra vonatkozó általános rendszer alóli kivételnek minősülnek. Az ilyen mentességet előíró rendelkezéseket tehát szigorúan kell értelmezni (2014. szeptember 17‑i Baltic Agro ítélet, C‑3/13, EU:C:2014:2227, 24. pont).
47 Ezért a Vámkódex 212a. cikkének és pontosabban az abban szereplő „alkalmazáshoz szükséges egyéb feltételek” fogalmának alkalmazhatósága érdekében a végrehajtási rendeletek rendelkezéseiben meghatározott – a dömpingellenes vám és a kiegyenlítő vám alóli mentességre vonatkozó – különböző feltételeket teljesíteni kell.
48 Az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) bekezdése ebben a tekintetben számos feltételt határoz meg az általuk előírt dömpingellenes vám és kiegyenlítő vám alóli mentesüléshez.
49 E két rendelkezés egyrészt előírja, amint arra a főtanácsnok az indítványának 42. pontjában rámutatott, hogy a behozatalokat be kell jelenteni szabad forgalomba bocsátásra.
50 A Bíróság rendelkezésére álló iratokból azonban az tűnik ki, hogy az alapeljárásban szóban forgó áruk szabad forgalomba bocsátásáról – a Vámkódex 49. cikkének (1) bekezdésében előírt átmeneti megőrzési határidőn belül – egyáltalán nem nyújtottak be nyilatkozatot, és e határidőnek az alapeljárás felperese általi megsértése miatt e kódex 204. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vámtartozás keletkezett.
51 Másrészt az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az érintett árukat a 2013/707 végrehajtási határozat mellékletében felsorolt vállalatnak kell gyártania, szállítania és számláznia az importőrként eljáró és az áruk uniós szabad forgalomba bocsátását kezdeményező, uniós kapcsolt vállalatai vagy az importőrként eljáró és az említett áruk uniós szabad forgalomba bocsátását kezdeményező, első független vevő számára.
52 A jelen esetben az alapeljárásban szóban forgó árukat az alapeljárásbeli kínai exportáló gyártó kapcsolt vállalatának szánták, de ez a vállalat a vámtartozás keletkezésének időpontjában nem vette át ezeket az árukat, és nem is gondoskodott azok szabad forgalomba bocsátásáról, mivel megsértette a Vámkódex 49. cikkének (1) bekezdésében előírt átmeneti megőrzési határidőt. Az előző pontban említett feltételt még abban az esetben sem lehet teljesültnek tekinteni, ha e vállalatnak szándékában állt, hogy az említett áruk importőreként eljárva gondoskodjon azok szabad forgalomba bocsátásáról, és azokat végül ténylegesen át is vette.
53 Végül arra is rá kell mutatni, hogy az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja megköveteli, hogy a behozatalt kötelezettségvállalási számla kísérje, vagyis olyan kereskedelmi számla, amely tartalmazza legalább az 1238/2013 végrehajtási rendelet III. mellékletében és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. mellékletében felsorolt elemeket és nyilatkozatot.
54 A Bíróság rendelkezésére álló iratokból ebben a tekintetben az tűnik ki, hogy az alapeljárásban szóban forgó vámtartozás keletkezésének időpontjáig egyetlen számlát sem nyújtottak be. Ezenkívül a 2014. július 11‑i keltezésű számla, amelyet ezen időpont után, azaz 2014. szeptember 26‑án nyújtottak be, nem tartalmazta a végrehajtási rendeletek irányadó mellékleteiben megkövetelt valamennyi adatot, mivel az említett számlát kiállító vállalati alkalmazott által aláírandó nyilatkozatban nem szerepelt a 2013/707 végrehajtási határozatra vonatkozó utalás.
55 Meg kell azonban állapítani, hogy a végrehajtási rendeletek által létrehozott szabályozás összefüggésében az ilyen utalásnak különleges jelentősége van, mivel az a vámhatóságok számára lehetővé teszi, hogy a tényállás időpontja tekintetében megvizsgálják, hogy az érintett dömpingellenes vám és kiegyenlítő vám alóli mentességre vonatkozó valamennyi követelmény teljesült‑e (lásd ebben az értelemben: 2010. július 29‑i Isaac International ítélet, C‑371/09, EU:C:2010:458, 43. pont).
56 Ennélfogva e körülmények között a Vámkódex 212a. cikkének alkalmazása nem vezethet olyan eredményre, hogy az ilyen mentességet – amely az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében feltételeknek van alárendelve – akkor is meg lehessen adni, ha ezeket a feltételeket nem tartják tiszteletben (lásd analógia útján: 2010. július 29‑i Isaac International ítélet, C‑371/09, EU:C:2010:458, 44. pont).
57 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 212a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha azt a Vámkódex 49. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidő túllépése miatt e kódex 204. cikkének (1) bekezdése értelmében keletkezett vámtartozásra alkalmazzák, az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltétel nem teljesül, ha az a vállalat, amely a 2013/707 végrehajtási határozat mellékletében felsorolt, az érintett árukat gyártó, szállító és számlázó vállalat kapcsolt vállalata nem járt el ezen áruk importőreként, és nem is gondoskodott azok szabad forgalomba bocsátásáról, jóllehet ez szándékában állt, és az említett árukat ténylegesen el is szállították részére.
A harmadik, negyedik és ötödik kérdésről
58 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adott válaszra tekintettel a Bíróságnak nem szükséges válaszolnia a harmadik, negyedik és ötödik kérdésre.
A költségekről
59 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A 2005. április 13‑i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 212a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. december 2‑i 1238/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti dömpingellenes vám alóli mentességre és a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló, 2013. december 2‑i 1239/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti kiegyenlítő vám alóli mentességre.
2) A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 212a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha azt a módosított 2913/92 rendelet 49. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidő túllépése miatt e rendelet 204. cikkének (1) bekezdése értelmében keletkezett vámtartozásra alkalmazzák, az 1238/2013 végrehajtási rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és az 1239/2013 végrehajtási rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltétel nem teljesül, ha az a vállalat, amely a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről szóló, 2013. december 4‑i 2013/707/EU bizottsági végrehajtási határozat mellékletében felsorolt, az érintett árukat gyártó, szállító és számlázó vállalat kapcsolt vállalata nem járt el ezen áruk importőreként, és nem is gondoskodott azok szabad forgalomba bocsátásáról, jóllehet ez szándékában állt, és az említett árukat ténylegesen el is szállították részére.
Aláírások