Language of document : ECLI:EU:F:2008:137

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2008. november 5.

F‑48/06. sz. ügy

Eric Avanzata és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Besorolás és díjazás – A luxemburgi jog szerinti korábbi munkavállalók”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben E. Avanzata és a Bizottság húsz másik szerződéses alkalmazottja a Luxembourgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal személyzeti ügyek egysége vezetője azon határozatainak megsemmisítését kéri, amelyek meghatározzák a felperesek felvételi feltételeit, különösen a csoportjukat, besorolási fokozatukat, fizetési fokozatukat és díjazásukat.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Bizonyítékok benyújtásának határideje – A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 42. cikke

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 46. cikk, 1. §, első bekezdés, d) pont, 48. cikk, 1. §, és 66. cikk, 2. §; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 39. cikk, 1. §, első bekezdés, e) pont, 42. cikk, és 58. cikk, 5. §)

2.      Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A megtámadott jogi aktus benyújtásának hiánya

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 3–6. §)

3.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 117. cikk)

4.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A benyújtás időpontja – Az adminisztrációhoz való megérkezés

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 117. cikk)

5.      Tisztviselők – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – A szerződéses alkalmazottakról szóló IV. cím alkalmazhatósága, amely nem függ az ezen alkalmazottak különböző csoportjainak egyes feladattípusaival járó feladatok és hatáskörök meghatározásának előzetes elfogadásától

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 80. cikk, (2) és (3) bekezdés, és IV. cím; 723/2004 tanácsi rendelet)

6.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Díjazás – Korábban a nemzeti jog szerinti jogállásba felvett alkalmazottak által elszenvedett díjazáscsökkenés ellentételezése

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, melléklet, 2. cikk, (2) bekezdés)

7.      Tisztviselők – Képviselet – Személyzeti bizottság

(Személyzeti szabályzat, 9. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés)

1.      Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 46. cikke 1. §‑a első bekezdésének d) pontja értelmében – amelyet lényegében megismétel a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 39. cikke 1. §‑a első bekezdésének e) pontja – a felajánlott bizonyítékokat főszabály szerint az ellenkérelemben kell megjelölni. Mindamellett az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 1.§‑ához hasonlóan a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 42. cikke biztosítja, hogy a tárgyalás végéig a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására, feltéve hogy azok késedelmes felajánlása kellően igazolt.

Az ellenbizonyítást és az ellenérdekű fél ellenbizonyítását követően benyújtott bizonyítékfelajánlási kiegészítésre azonban a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 42. cikkének jogvesztő szabálya nem vonatkozik. E rendelkezés ugyanis az új bizonyítékok felajánlására vonatkozik, és azt a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 58. cikkének az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 66. cikkének 2. §‑át megismétlő 5. §‑a összefüggésében kell értelmezni, amely úgy rendelkezik, hogy a fél bármikor ellenbizonyítással élhet, vagy kiegészítheti a felajánlott bizonyítékokat.

Nem új bizonyíték felajánlásának, hanem az ellenérdekű fél által benyújtott bizonyítékokkal ellentétes, az említett jogvesztő szabály alá nem tartozó bizonyítékoknak minősülnek a szerződéses alkalmazotti szerződések olyan másolatai, amelyek tartalma eltér az ellenérdekű fél által benyújtott szerződések tartalmától.

(lásd a 33–38. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑8417. o.) 71. és 72. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑84/92. sz., Nielsen és Møller kontra EGSZB ügyben 1993. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑949. o.) 39. pontja; T‑100/00. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑71. o. és II‑347. o.) 19. pontja; T‑303/02. sz., Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben 2006. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4567. o.) 189. pontja; T‑449/04. sz., Bizottság kontra Trends ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑106. o.) 59. pontja.

2.      Bár a Bíróság alapokmányának 21. cikke és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 4. §‑a értelmében a keresetlevélhez adott esetben csatolni kell azt a jogi aktust, amelynek megsemmisítését kérik, sem az említett alapokmány, sem az említett eljárási szabályzat nem írja elő, hogy ezen jogi aktus csatolásának elmaradása automatikusan maga után vonja a keresetlevél elfogadhatatlanságát. Az említett eljárási szabályzat 44. cikkének 6. §‑a értelmében ugyanis, ha a keresetlevél nem felel meg az ugyanezen eljárási szabályzat 44. cikkének 3–5. §‑ában meghatározott követelményeknek, a hivatalvezető a hiánypótlásra vagy az említett rendelkezésekben meghatározott iratok benyújtására ésszerű határidőt állapít meg a felperes számára. Ha a felperes elmulasztja a hiánypótlást vagy a szükséges iratok benyújtását, a Közszolgálati Törvényszék határoz arról, hogy e követelmények be nem tartása miatt a keresetlevél alaki okból elfogadhatatlan‑e.

Amennyiben azonban a hivatalvezető nem szólította fel a felperest a hiánypótlásra vagy a hiányzó iratok benyújtására, meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának egyetlen rendelkezésével sem ellentétes az, hogy a Közszolgálati Törvényszék pervezető intézkedés útján kérje a szóban forgó iratok benyújtását. Egyébiránt az említett eljárási szabályzat 44. cikke 6. §‑ának rendelkezéseiből nem következik, hogy a keresetet azon egyetlen indoknál fogva elfogadhatatlannak kellene nyilvánítani, hogy nem tartották tiszteletben ugyanezen szabályzat 44. cikke 4. §‑ának feltételeit akkor, amikor nem kérték fel a felperest a keresetlevele kiegészítésére.

(lásd a 48–50. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑158/03. R. sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2003. augusztus 5‑én hozott végzésének (EBHT 2003., II‑3041. o.) 44. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében – amely az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 117. cikke alapján analógia útján a szerződéses alkalmazottakra is alkalmazandó – a sérelmet okozó aktus elleni panaszt három hónapos határidőn belül kell benyújtani, amelynek kezdete az a nap, amikor az érintett személyt a határozatról értesítették, illetve – egyedi intézkedés esetében – legkésőbb az a nap, amikor az érintett arról tudomást szerez. Ahhoz, hogy valamely határozatot a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében megfelelő módon közöltnek lehessen tekinteni, nemcsak az szükséges, hogy azt a címzettel közöljék, hanem az is, hogy ez utóbbi annak tartalmát ténylegesen megismerhesse.

Mindazonáltal a panasz benyújtására nyitva álló három hónapos határidő megindulásához nem elegendő az, hogy a szerződéses alkalmazott tudomást szerezzen a szerződése tartalmáról. Az alkalmazott és az intézmény közötti szerződés ugyanis az aláírásától kezdve fejti ki hatásait, és így ettől kezdve okozhat sérelmet az ideiglenes alkalmazottnak, amennyiben a szerződés minden feltételét meghatározták.

(lásd az 59–62. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 5/76. sz., Jänsch kontra Bizottság ügyben 1976. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1976., 1027. o.) 10. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑137/99. és T‑18/00. sz., Martínez Páramo és társai kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑119. o. és II‑639. o.) 56. pontja; T‑406/03. sz., Ravailhe kontra Régiók Bizottsága ügyben 2005. február 14‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑19. o. és II‑79. o.) 57. pontja; T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 121. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑60/05. sz., Vande Velde kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 25. pontja; F‑141/07. sz., Maniscalco kontra Bizottság ügyben 2008. július 10‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 25. pontja.

4.      A sérelmet okozó aktus elleni panasznak a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdése alapján való benyújtása napjának meghatározását illetően igaz ugyan, hogy az adminisztráció által a számára megküldött irat érkeztető bélyegzővel való ellátása nem szolgál kétségbevonhatatlan bizonyítékul ezen irat benyújtásának időpontjára vonatkozóan, azonban ez a gondos ügyintézés körébe tartozó olyan eszköz, amely az ellenkező bizonyításáig vélelmezni engedi, hogy az említett irat a jelzett napon érkezett meg. Vita esetén a tisztviselő feladata valamennyi olyan bizonyíték bemutatása, amely megdöntheti az érkeztető bélyegző által megalapozott vélelmet, és bizonyíthatja, hogy az említett panaszt ténylegesen más időpontban nyújtották be.

(lásd a 67. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑3/05. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2006. május 15‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑9. o. és II‑A‑1‑33. o.) 29. és 30. pontja.

5.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, illetve az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 tanácsi rendelet egyetlen rendelkezése sem teszi függővé ezen alkalmazási feltételek szerződéses alkalmazottakra vonatkozó IV. címének és különösen a felvételükre vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazását az említett alkalmazási feltételek 80. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, feladatok és hatáskörök leírásának elfogadásától.

Következésképpen nem lehet jogszerűen azt állítani, hogy valamely közösségi intézmény megsértette a hatékony igazgatás és a gondos ügyintézés elvét, amikor a szerződéses alkalmazottainak felvételét és alkalmazását szabályozó eljárásokra vonatkozó belső rendelkezéseiben nem határozta meg pontosan azon feladatokat és hatásköröket, amelyek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikke (2) bekezdésében foglalt csoportokat jellemző összes feladattípust lefednek.

Egyébiránt amiatt, hogy az említett belső rendelkezések nem tartalmazzák az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikkének (3) bekezdése értelmében vett feladatok és hatáskörök leírását, semmilyen abból eredő eljárási jogsértésre nem lehet hivatkozni, hogy az ugyanezen 80. cikk (3) bekezdésében előírtaktól eltérően nem konzultáltak a személyzeti szabályzati bizottsággal.

(lásd a 89–93. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑59/05. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., II‑A‑1‑409. o.) 52. pontja, amelyet az Elsőfokú Bíróság T‑415/06. P. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben 2007. július 9‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 40. pontja helybenhagyja.

6.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy az intézmény számára csupán lehetőség, hogy illetménykiegészítést fizessen a hozzá korábban az alkalmazási hely szerinti tagállam joga szerinti munkaszerződéssel kötődő munkavállalónak, ha az e minőségében kapott illetményéhez képest csökken az illetménye a szerződéses alkalmazottként történő felvételét követően. Ráadásul az említett 2. cikk (2) bekezdése széles mérlegelési mozgásteret hagy az intézménynek a kiegészítő összeg meghatározására annyiban, hogy figyelembe kell vennie az adókra, a szociális biztonságra és a nyugdíjra vonatkozó nemzeti szabályozás, valamint a szerződéses alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések között fennálló különbségeket.

(lásd a 101. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑24/06. sz., Abarca Montiel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 92. pontja; F‑25/06. sz., Ider és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 92. pontja; F‑26/06. sz., Bertolete és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 80. pontja.

7.      Bár a személyzeti szabályzat 9. cikke (3) bekezdésének első albekezdése akként rendelkezik, hogy a személyzeti bizottság a személyi állomány érdekeit képviseli az intézménnyel szemben, folyamatos kapcsolatot tart fenn az intézmény és a személyi állomány között, és hozzájárul a szolgálat zökkenőmentes működéséhez azáltal, hogy lehetőséget biztosít a személyi állomány számára a véleményének kifejtésére és érvényesítésére, e rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az arra kötelezi az intézményt, hogy az általa a szervezeti egységei működését érintően tett valamennyi intézkedéssel kapcsolatban kikérje a személyzeti bizottság véleményét.

(lásd a 115. és 116. pontot)