A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2018. szeptember. 6.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai fizetési meghagyásos eljárás – 1896/2006/EK rendelet – A fizetési meghagyásnak a meghagyás iránti kérelemmel együtt történő kibocsátása – A fizetési meghagyás iránti kérelem fordításának hiánya – Végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás – Felülvizsgálat iránti kérelem az ellentmondás határidejének lejártát követően – Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése –1393/2007/EK rendelet – Alkalmazhatóság – 8. cikk és II. melléklet – A címzett tájékoztatása arról, hogy jogában áll az eljárást megindító, fordítással el nem látott irat átvételének a megtagadása – A formanyomtatvány hiánya – Következmények”
A C‑21/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) a Bírósághoz 2017. január 18‑án érkezett, 2016. november 30‑i határozatával terjesztett elő
a Catlin Europe SE
és
az O.K. Trans Praha spol. s r.o.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, E. Levits, A. Borg Barthet, M. Berger és F. Biltgen (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Wathelet,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az O.K. Trans Praha spol. s r.o. képviseletében M. Laipold advokát,
– a görög kormány képviseletében V. Karra, A. Dimitrakopoulou, M. Tassopoulou és E. Tsaousi, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Rocchitta avvocato dello Stato,
– az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Šimerdová és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2018. május 29‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 399., 1. o.), valamint a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 324., 79. o.) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Catlin Europe SE és az O.K. Trans Praha spol. s r.o. között, egy európai fizetési meghagyásos eljárás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
A 1896/2006 rendelet
3 Az 1896/2006 rendelet 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet az I. mellékletben található »A« formanyomtatványon kell benyújtani.
(2) A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:
[…]
d) a jogalap, beleértve a követelés, és adott esetben a kért kamat alapjául szolgáló körülmények ismertetését;
e) a követelést alátámasztó bizonyítékok ismertetése;
[…]”
4 Ugyanezen rendelet 12. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az európai fizetési meghagyást a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány másolatával együtt kell kibocsátani. […]”
5 Ugyanezen rendelet 16. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A kötelezett […] a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben.
(2) A ellentmondást a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítése időpontjától számított 30 napon belül kell megküldeni.
(3) A kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy vitatja a követelést, annak indokát azonban nem kell megjelölnie.”
6 Az 1896/2006 rendelet „Felülvizsgálat különleges esetekben” című 20. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezettnek jogában áll az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérni a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától, feltéve hogy haladéktalanul jár el, és:
a) i. a fizetési meghagyást a 14. cikkben előírt valamely módon kézbesítették;
és
ii. a kézbesítés – a kötelezett önhibáján kívül – nem történt meg kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, vagy
b) a kötelezettet vis maior vagy önhibáján kívüli különleges körülmények [helyesen: rendkívüli körülmények] akadályozták abban, hogy a követelés ellen ellentmondással éljen.
(2) A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezett kérheti az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától abban az esetben is, amennyiben a fizetési meghagyást egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel az e rendeletben megállapított követelményekre, vagy egyéb különleges körülményekre.
(3) Amennyiben a bíróság – azon az alapon, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett felülvizsgálati okok egyike sem áll fenn – a kötelezett kérelmét elutasítja, az európai fizetési meghagyás hatályban marad.
Amennyiben a bíróság úgy határoz, hogy a felülvizsgálat az (1) és (2) bekezdésben megállapított okok valamelyike alapján indokolt, az európai fizetési meghagyás semmis.”
7 Az említett rendelet 26. cikke szerint:
„Minden olyan eljárási kérdésben, amelyről ez a rendelet kifejezetten nem rendelkezik, a nemzeti jogot kell alkalmazni.”
8 Az 1896/2006 rendeletnek „Az 1348/2000/EK rendelettel való kapcsolat” címet viselő 27. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ez a rendelet nem érinti a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29‑i 1348/2000/EK tanácsi rendelet [(HL 2000. L 160., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 227. o.)] alkalmazását.”
9 Az 1896/2006 rendelet I. melléklete tartalmazza az „Európai fizetési meghagyás iránti kérelem” címet viselő „A” formanyomtatványt.
10 Az európai fizetési meghagyás kibocsátására szolgáló „E” formanyomtatvány ugyanezen rendelet V. mellékletében található.
Az 1393/2007 rendelet
11 Az 1393/2007 rendeletet az 1. cikkének (1) bekezdése szerint polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amennyiben bírósági és bíróságon kívüli iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba az utóbbiban történő kézbesítés céljából.
12 Az említett rendeletnek „Az iratok átvételének megtagadása” címet viselő 8. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az átvevő intézmény a II. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak a kézbesítéstől számított egy héten belül az átvevő intézmény számára történő visszaküldésével, ha az nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen nyelvek egyikén:
a) olyan nyelv, amelyet a címzett megért; vagy
b) az átvevő tagállam hivatalos nyelve, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike.
(2) Amennyiben az átvevő intézményt arról tájékoztatják, hogy a címzett az (1) bekezdésnek megfelelően megtagadja az irat átvételét, a 10. cikkben előírt igazolással azonnal tájékoztatja az áttevő intézményt, valamint visszaküldi a kérelmet és a fordítást igénylő iratokat.
(3) Ha a címzett az (1) bekezdés alapján megtagadta az irat átvételét, az iratkézbesítés orvosolható az (1) bekezdésben meghatározott valamely nyelven készült fordítással ellátott irat kézbesítésével a címzett részére e rendelet rendelkezéseinek megfelelően. Ebben az esetben az irat kézbesítésének időpontja az a nap, amikor a fordítással ellátott iratot az átvevő tagállam jogának megfelelően kézbesítik. Ha azonban valamely tagállam joga szerint az iratot meghatározott időtartamon belül kell kézbesíteni, akkor a kérelmező tekintetében az eredeti irat kézbesítésének a 9. cikk (2) bekezdése szerint meghatározott időpontját kell figyelembe venni.
(4) Az (1), (2) és a (3) bekezdést alkalmazni kell a bírósági iratoknak a 2. szakasz szerinti továbbítási és kézbesítési módjaira is.
(5) Az (1) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a kézbesítés a 13. cikk szerint történik, az eljáró diplomáciai vagy konzuli képviselet, illetve amennyiben a kézbesítés a 14. cikk szerint történik, a hatóság vagy személy tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja az irat átvételét, és hogy a visszautasított iratot az említett intézményekhez, illetve hatósághoz vagy személyhez kell visszajuttatni.”
13 Az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő, „A címzett tájékoztatása az iratátvétel megtagadásához való jogáról” megnevezésű formanyomtatvány az irat címzettjének szóló következő megjegyzést tartalmazza:
„Önnek joga van megtagadni az irat átvételét, amennyiben az nem az Ön számára érthető nyelven vagy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén készült, és nem mellékeltek hozzá ilyen nyelvű fordítást.
Amennyiben élni kíván ezzel a jogával, az irat átvételét a kézbesítéskor kell megtagadnia közvetlenül az iratot kézbesítő személynél vagy egy héten belül vissza kell küldenie az alább megjelölt címre, jelezve, hogy megtagadja annak átvételét.”
14 E formanyomtatvány tartalmazza a „címzett nyilatkozatát” is, amelyet a címzettnek a szóban forgó irat átvételének megtagadása esetén alá kell írnia, és amelynek szövege a következő:
„Megtagadom a mellékelt dokumentum átvételét, mivel nem az általam értett nyelven vagy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén készült, és nem mellékeltek hozzá ilyen nyelvű fordítást.”
15 Végül az említett formanyomtatvány ugyanerre az esetre előírja, hogy a címzettnek meg kell jelölnie az Európai Unió azon hivatalos nyelvét vagy hivatalos nyelveit, amelyen vagy amelyeken ért.
16 Az 1393/2007 rendelet 25. cikke értelmében:
„(1) Az 1348/2000/EK rendelet e rendelet alkalmazásának időpontjától hatályát veszti.
(2) A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre vonatkozónak kell tekinteni […].”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
17 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy O.K. Trans Praha, amely a cseh jog szerinti társaság, európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel fordult az Okresní soud Praha – západhoz (nyugat prágai járásbíróság, Cseh Köztársaság) az Ausztriában székhellyel rendelkező Catlin Innsbruck GmbH‑val szemben, amelynek jogutódja a kölni (Németország) székhellyel rendelkező Catlin Europe.
18 Az Okresní soud Praha – západ (nyugat prágai járásbíróság) helyt adott e kérelemnek, és 2012. augusztus 1‑jén kibocsátotta a kért európai fizetési meghagyást.
19 Ezt az európai fizetési meghagyást 2012. augusztus 3‑án kézbesítették a Catlin Europe számára, és az 2012. szeptember 3‑án vált végrehajthatóvá.
20 2012. december 21‑én, vagyis az ellentmondás benyújtására az 1896/2006 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő lejártát követően a Catlin Europe az említett meghagyás felülvizsgálatát kérte a rendelet 20. cikkének (2) bekezdése alapján.
21 Kérelmének alátámasztására a Catlin Europe arra hivatkozik, hogy az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését megsértve nem tájékoztatták – az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján – a kézbesítendő irat átvételének megtagadásához való jogáról, jóllehet az iratot nem az e rendelkezésben említett nyelvek egyikén szövegezték meg, és ahhoz nem mellékeltek ilyen nyelvű fordítást sem.
22 A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet tartalmazó formanyomtatvány másolatát, amelyet az 1896/2006 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének előírásaival összhangban csatoltak a 2012. augusztus 1‑jei fizetési meghagyáshoz, ugyanis csak cseh nyelven szövegezték meg, anélkül hogy ahhoz német nyelvű fordítást mellékeltek volna.
23 A Catlin Europe ennek alapján úgy véli, hogy nem volt lehetősége az eljárást megindító irat megértésére, amely az említett rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében olyan rendkívüli körülménynek minősül, amely igazolja a meghagyás felülvizsgálatát e rendelkezés alapján.
24 E felülvizsgálat iránti kérelmet mindazonáltal az Okresní soud Praha – západ (nyugat‑prágai járásbíróság) a 2013. április 8‑án hozott határozatával elutasította, amelyet a fellebbezésre eljárva a Krajský soud v Praze (prágai regionális bíróság, Cseh Köztársaság) 2013. június 17‑én hozott határozatával helybenhagyott.
25 Ezen utóbbi bíróság megállapította, hogy az európai fizetési meghagyást megfelelő módon, az 1896/2006 rendelet 14. cikkének követelményeivel összhangban kézbesítették a Catlin Europe részére. Továbbá azon tájékoztatás elmaradása, amely szerint a címzettnek az 1393/2007 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával lehetősége van a kézbesített irat átvételének megtagadására, nem érvényteleníti a meghagyást, és nem alapozza meg annak felülvizsgálatát, mivel az 1896/2006 rendelet nem ír elő ilyen következményt.
26 A Catlin Europe felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) elé.
27 E bíróság azt a kérdést veti fel, hogy az 1393/2007 rendelet 8. cikke (1) bekezdése követelményeinek az előtte folyamatban lévő ügyben történő be nem tartása olyan jellegű‑e, hogy igazolja a fizetési meghagyásnak az 1896/2006 rendelet 20. cikke szerinti felülvizsgálatát.
28 Nevezetesen ez utóbbi rendelet egyetlen rendelkezést sem tartalmaz, amely szabályozza, hogy a fizetési meghagyás iránti kérelmet mely nyelven kell a kötelezett részére kézbesíteni. Továbbá az 1393/2007 rendelettől eltérően az 1896/2006 rendelet különös szabályokat határoz meg, melyeket a mellékletekben szereplő formanyomtatványok használatára alapít, amely formanyomtatványokat az előre meghatározott számkódokkal feltétlenül ki kell tölteni. Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság annak a lehetőségét veti fel, hogy egy, a Catlin Europe által hivatkozotthoz hasonló, pusztán formai eljárási hiba sérti a védelemhez való jogot.
29 E körülmények között a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni az [1896/2006] rendelet 20. cikkének (2) bekezdését, hogy amennyiben elmulasztják a címzett tájékoztatását arról, hogy az [1393/2007] rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét, ez a körülmény a kötelezett (címzett) részére jogalapot teremt arra, hogy az [1896/2006] rendelet 20. cikkének (2) bekezdése szerint az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérje?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
30 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy egyrészt a 1896/2006 rendeletet és a 1393/2007 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy abban az esetben, ha az európai fizetési meghagyást a kötelezettnek úgy kézbesítik, hogy az ahhoz csatolt európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nem szövegezték meg olyan nyelven, amelyet a kötelezett megért, és ahhoz nem is csatoltak ilyen nyelvű fordítást, amint azt az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése előírja, a kötelezettet az utóbbi rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján megfelelő tájékoztatni kell arról a jogáról, hogy a szóban forgó irat átvételét megtagadhatja. A kérdést előterjesztő bíróság másrészt azt kérdezi, hogy melyek a következményei a tájékoztatás ilyen elmaradásának, és konkrétabban azt, hogy hasonló körülmény megalapozza‑e az európai fizetési meghagyás felülvizsgálata iránti kérelmet az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése szerint.
31 Ami az előterjesztett kérdés első vonatkozását illeti, amely az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt előírásoknak az abban az esetben való alkalmazhatóságát érinti, ha az európai fizetési meghagyást a kötelezettnek az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet tartalmazó formanyomtatvánnyal együtt az 1896/2006 rendelet előírásai szerint bocsátják ki, először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1393/2007 rendelet e rendelkezésben kifejezetten előírja a kézbesítendő irat címzettjének arra vonatkozó lehetőségét, hogy az irat átvételét megtagadja abban az esetben, ha ezen iratot nem olyan nyelven szövegezték meg, amelyet a címzett megért, vagy amely az átvevő tagállam hivatalos nyelve vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen nyelvek egyikén.
32 Ebben az összefüggésben a Bíróság már több alkalommal megállapította, hogy a kézbesítendő irat átvételének megtagadására vonatkozó lehetőség ezen irat címzettje jogának minősül (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 16‑i Alpha Bank Cyprus ítélet, C‑519/13, EU:C:2015:603, 49. pont; 2016. április 28‑i Alta Realitat végzés, C‑384/14, EU:C:2016:316, 61. pont; 2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 50. pont).
33 Amint azt a Bíróság korábban már szintén hangsúlyozta, a kézbesítendő irat átvételének megtagadására vonatkozó jog az ezen irat címzettje védelemhez való joga biztosításának szükségességéből ered, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése, és a Rómában 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény (kihirdette:az 1993. évi XXXI. tv.) 6. cikkének (1) bekezdése által biztosított, a tisztességes eljáráshoz fűződő követelményeknek megfelelően. Ugyanis, bár az 1393/2007 rendelet mindenekelőtt arra irányul, hogy fokozza a bírósági eljárások hatékonyságát és gyorsaságát, és biztosítsa a megfelelő ügyintézést, a Bíróság megállapította, hogy e célok nem érhetők el, ha a szóban forgó iratok címzettjei védelemhez való jogának a tényleges tiszteletben tartása bármilyen módon gyengül (2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Ezért nemcsak arra kell ügyelni, hogy az irat címzettje valóban megkapja a szóban forgó iratot, hanem arra is, hogy ténylegesen és teljes mértékben megismerhesse és megérthesse az ellene külföldön indított kereset értelmét és hatályát, oly módon, hogy az áttevő tagállamban hatékonyan elő tudja készíteni a védekezését és érvényesíteni tudja a jogait (2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Márpedig ahhoz, hogy az 1393/2007 rendelet 8. cikke (1) bekezdésében szereplő megtagadáshoz való jog hatékonyan kifejthesse a hatásait, arra van szükség, hogy ezen irat címzettjét megfelelő módon előzetesen és írásban tájékoztassák e jog meglétéről (2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Az említett rendelet által létrehozott rendszerben ezt a tájékoztatást az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján nyújtják a címzettnek (2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Ami az e formanyomtatványnak tulajdonítandó alkalmazási kört illeti, a Bíróság korábban már kimondta, hogy az 1393/2007 rendelet nem rendelkezik kivételről annak alkalmazását illetően (2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 E megállapításból és az említett rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványnak a jelen ítélet [35. és 36.] pontjában ismertetett céljából azt a következtetést kell levonni, hogy a kézbesítéssel megbízott hatóságnak minden körülmények között, és anélkül, hogy e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkezne, tájékoztatnia kell az irat címzettjét az irat átvételének megtagadásához való jogáról, e célból rendszeresen használva az említett formanyomtatványt (2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Ami azt a kérdést illeti, hogy a fenti megfontolások az 1896/2006 rendelet keretében is alkalmazandóak‑e, meg kell állapítani, hogy e rendelet 27. cikke kifejezetten előírja, hogy az nem érinti az 1348/2000 rendelet alkalmazását. Márpedig azt az 1393/2007 rendelet hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett, és ezen utóbbi rendelet 25. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy „[a] [1348/2000] rendeletre való hivatkozásokat az [1393/2007] rendeletre vonatkozónak kell tekinteni”.
40 Az európai fizetési meghagyásnak és az azt kísérő, fizetési meghagyás iránti kérelemnek a kézbesítésével kapcsolatos, 1896/2006 rendeletben nem rendezett kérdéseket tehát adott esetben az 1393/2007 rendelet alapján kell eldönteni.
41 Egyébiránt egyértelmű, hogy a fizetési meghagyás iránti kérelmet, amely az európai fizetési meghagyás kibocsátása vonatkozásában az eljárást megindító iratnak minősül, az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „iratnak” kell tekinteni.
42 Ezenfelül az 1896/2006 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az európai fizetési meghagyást a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány másolatával együtt kell kibocsátani, így a fizetési meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítésekor szintén kézbesítik a fizetési meghagyás iránti kérelmet. A jelen ügyben sor került e kettős kézbesítésre.
43 Ebből következően az 1393/2007 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének előírásai nem csupán magának a fizetési meghagyásnak a kézbesítésére alkalmazandók, hanem a fizetési meghagyás iránti kérelem kézbesítésére is. Következésképpen ezen iratok közül mindkettőt olyan nyelven kell kézbesíteni a címzett számára, amelyet az említett 8. cikk (1) bekezdése értelmében megért. Ehhez a kézbesítéshez az e rendelet II. mellékletében foglalt formanyomtatványt kell mellékelni, és tájékoztatni kell az érdekeltet a szóban forgó irat átvételének a megtagadására vonatkozó jogáról.
44 Az előző következtetés annál is inkább érvényes, mivel az 1896/2006 rendelettel létrehozott európai fizetési meghagyásos eljárás nem kontradiktórius, abban az értelemben, hogy a nemzeti bíróság egyedül a kérelmező által benyújtott kérelem alapján dönt, anélkül hogy a kötelezettet tájékoztatnák a vele szemben fennálló eljárásról.
45 A kötelezett tehát csak a fizetési meghagyás kézbesítésének szakaszában értesülhet a kérelemről és annak tartalmáról. A védelemhez való jog tiszteletben tartása, amelynek megőrzésére az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése irányul, különösen fontos ebben az összefüggésben.
46 E tekintetben nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a fizetési meghagyás iránti kérelmet – az 1896/2006 rendelettel összhangban – az e rendelet I. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján nyújtják be.
47 Még ha e formanyomtatvány számos rovatát ki is lehet tölteni előre meghatározott kódok útján, és azok ennélfogva könnyen érthetők, mivel az e kódokra vonatkozó magyarázatokat az Unió valamennyi hivatalos nyelvén közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az említett formanyomtatvány a kérelmező számára is előírja, hogy – amint az az említett rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontjából kitűnik –, nyújtson részletesebb magyarázatot a követelést megalapozó, hivatkozott konkrét körülmények leírását, valamint a kérelem alátámasztására szolgáló bizonyítékokat illetően. Márpedig a kötelezettnek olyan nyelven kell tudomást szereznie ezen elemekről, amelyet vélhetően ért, annak érdekében, hogy ténylegesen és teljes mértékben megértse a vele szemben külföldön indított eljárás értelmét és hatályát, valamint hogy adott esetben előkészíthesse a védekezését.
48 A fentiekre tekintettel tehát le kell vonni a következtetést, hogy az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány használatának kötelező és rendszeres jellege ugyanúgy irányadó az európai fizetési meghagyásnak és az azt kísérő fizetési meghagyás iránti kérelemnek a kézbesítésére.
49 Az előterjesztett kérdésnek a második, az e kötelezettség teljesítésének az elmulasztásából eredő következményeket érintő vonatkozását érintően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány csatolásának az elmulasztása nem vonhatja maga után sem a kézbesítendő irat, sem a kézbesítési eljárás érvénytelenségét, hiszen az ilyen jogkövetkezmény összeegyeztethetetlen lenne e rendelet azon célkitűzésével, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamok között az iratok továbbításának közvetlen, gyors és hatékony továbbítási módjáról rendelkezzen (2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 Mivel azonban az említett formanyomtatvány közlése lényeges alaki szabályt képez, amely az irat címzettje védelemhez való jogának biztosítását szolgálja, elmulasztását az 1393/2007 rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően orvosolni kell. A kézbesítéssel megbízott hatóságnak tehát haladéktalanul tájékoztatnia kell az irat címzettjét az irat átvételének megtagadásához való jogáról, az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint továbbítva számára e formanyomtatványt (lásd ebben az értelemben: 2017. március 2‑i Henderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Márpedig a jelen ítélet 39–48. pontjában kifejtett indokokkal azonos okokból analógia útján ugyanazon szabályoknak kell érvényesülniük az iratok 1896/2006 rendelet szerinti kézbesítése esetén.
52 Ennélfogva az alapügyhöz hasonló esetben, amelyben az olyan fizetési meghagyás iránti kérelemnek a kötelezettnek történő kézbesítésekor, amelyet más nyelven szövegeztek, mint amely az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében szerepel, nem mellékeltek az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt, e mulasztást és a az irat címzettje arról való tájékoztatásának az elmaradását, hogy az említett mulasztás eredményeképpen joga van megtagadni az irat átvételét, orvosolni kell oly módon, hogy a legrövidebb határidőn belül és az említett rendelet rendelkezéseivel összhangban átadják e formanyomtatványt a kötelezett részére.
53 Ezenfelül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az olyan szabálytalan kézbesítés esetén, mint amely a jelen ügy tárgyát képezi, az európai fizetési meghagyás nem vált érvényesen végrehajthatóvá, és a kötelezett számára az ellentmondás előterjesztésére nyitva álló határidő nem kezdődött meg (lásd analógia útján: 2014. szeptember 4‑i eco cosmetics és Raiffeisenbank St. Georgen ítélet, C‑119/13 és C‑120/13, EU:C:2014:2144, 41–43., valamint 48. pont).
54 E körülmények között az európai fizetési meghagyásnak az 1896/2006 rendelet 20. cikke szerinti felülvizsgálatára vonatkozó, a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett kérdés a jelen ügyben nem merül fel.
55 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1896/2006 rendeletet és az 1393/2007 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha az európai fizetési meghagyást a kötelezettnek úgy kézbesítik, hogy az ahhoz csatolt fizetési meghagyás iránti kérelmet nem szövegezték meg olyan nyelven, amelyet a kötelezett megért, és ahhoz nem is csatoltak ilyen nyelvű fordítást, amint azt az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése előírja, a kötelezettet az utóbbi rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján megfelelően tájékoztatni kell arról a jogáról, hogy a szóban forgó irat átvételét megtagadhatja.
56 Az ezen alaki követelménynek való megfelelés elmulasztása esetén az eljárást az e rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell orvosolni oly módon, hogy az érdekeltnek továbbítják a rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt.
57 Ebben az esetben az európai fizetési meghagyás és az ahhoz mellékelt, fizetési meghagyás iránti kérelem kézbesítését érintő eljárási szabálytalanság miatt e fizetési meghagyás nem válik végrehajthatóvá, és a kötelezett számára az ellentmondás előterjesztésére nyitva álló határidő nem kezdődhet meg, így az 1896/2006 rendelet 20. cikke nem alkalmazható.
A költségekről
58 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, valamint a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha az európai fizetési meghagyást a kötelezettnek úgy kézbesítik, hogy az ahhoz csatolt fizetési meghagyás iránti kérelmet nem szövegezték meg olyan nyelven, amelyet a kötelezett megért, és ahhoz nem is csatoltak ilyen nyelvű fordítást, amint azt az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése előírja, a kötelezettet az utóbbi rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján megfelelően tájékoztatni kell arról a jogáról, hogy a szóban forgó irat átvételét megtagadhatja.
Az ezen alaki követelménynek való megfelelés elmulasztása esetén az eljárást az ez utóbbi rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell orvosolni oly módon, hogy az érdekeltnek továbbítják a rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt.
Ebben az esetben az európai fizetési meghagyás és az ahhoz mellékelt, fizetési meghagyás iránti kérelem kézbesítését érintő eljárási szabálytalanság miatt e fizetési meghagyás nem válik végrehajthatóvá, és a kötelezett számára az ellentmondás előterjesztésére nyitva álló határidő nem kezdődhet meg, így az 1896/2006 rendelet 20. cikke nem alkalmazható.
Aláírások