AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2012. december 11.

F‑122/10. sz. ügy

Giorgio Cocchi és Nicola Falcione

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíj – A nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság átvitele – Az átvitelre vonatkozó javaslat visszavonása – Alanyi jogot vagy más hasonló előnyt nem biztosító aktus”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Cocchi és N. Falcione egyrészt azon határozatok megsemmisítését kérik, amelyekben az Európai Bizottság visszavonta a felpereseknek a nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság átvitele iránti kérelme alapján tett javaslatait, másrészt pedig a Bizottság arra kötelezését kérik, hogy fizessen nekik kártérítést.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Bizottság határozatait. A keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a felperesek részéről felmerült költségek egyharmadát. A felperesek maguk viselik saját költségeik kétharmadát.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál való szolgálatba lépést megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság – Az Unió nyugdíjrendszerébe való átvitel – A tagállamok és az érintett intézmény kötelezettségei – Terjedelem – Az intézmény azon kötelezettsége, hogy a tisztviselőnek folyósítsa a nemzeti rendszer keretében megszerzett jognak megfelelő tőkét – Hiány

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők által benyújtott keresetek – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Az Uniónál való szolgálatba lépést megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultságnak az Unió rendszerébe történő átvitelére tett javaslat – Bennfoglaltság – A javaslatnak a tisztviselő általi elfogadását megelőző visszavonása – Sérelmet okozó aktus hiánya

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Az adminisztráció aktusai – Visszavonás – Jogellenes aktusok – Feltételek – Az ésszerű határidő és a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása – Nyilvánvalóan jogellenes aktus hatályban tartásával kapcsolatos jogos bizalomra való hivatkozás kizártsága – Kivétel – Valamely intézmény olyan magatartása, amely az aktus jogszerűségével kapcsolatos feltételezést alapoz meg

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

4.      Bírósági eljárás – Az ügy érdemének vizsgálata az elfogadhatóság vizsgálata előtt – Megengedhetőség

1.      A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekből következik, hogy ha valamely tisztviselő az említett rendelkezések alapján a nyugdíjjogosultságának átvitele iránti kérelmet terjeszt elő, e kérelem pedig megfelel az e cikkben meghatározott feltételeknek, az a nyugdíjrendszert kezelő szervezet, amelynél a tisztviselő korábban nyugdíjjogosultságot szerzett, majd az az intézmény, amelyhez a nyugdíjjogosultság átvitele iránti kérelmét benyújtotta, egymást követően kötelesek először is a tisztviselő által megszerzett jogosultság kiszámítására, másodszor a tisztviselőnek olyan javaslat tételére, amely feltünteti az esetleges átvitel eredményeként keletkező további nyugdíjszerző szolgálati éveket.

Ugyanakkor sem e rendelkezés, sem pedig bármilyen más szabály vagy elv nem jogosítja fel az intézményeket arra, hogy a nemzeti nyugdíjrendszerektől megkapják és átutalják a tisztviselő által az intézményeknél való szolgálatba lépését követően szerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő tőkét, amelyet a nyugdíjszerző szolgálati éveknek a személyzeti szabályzatban meghatározott nyugdíjrendszer keretében e tisztviselő részére történő elismerése szempontjából nem lehet figyelembe venni.

(lásd a 36. és 69. pontot)

2.      Az a javaslat, amelyben az intézmény feltünteti a tisztviselő részére az esetleges átvitel eredményeként keletkező további nyugdíjszerző szolgálati éveket, a tisztviselőnek sérelmet okozó aktusnak minősül.

Ezzel szemben mindaddig, amíg a tisztviselő el nem fogadta az intézmény által neki tett javaslatot, az ilyen javaslat a tisztviselő részére nem biztosít sem alanyi jogot, sem hasonló előnyt. Ilyen esetben az intézmény időbeli feltétel nélkül visszavonhatja e javaslatot, mivel az ilyen visszavonás nem minősül a tisztviselőnek sérelmet okozó aktusnak. A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében a tisztviselő részére biztosított azon lehetőségnek ugyanis, hogy az Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő tőkét átvigye, az a célja, hogy a tisztviselő számára olyan jogot biztosítson, amelynek gyakorlása csak a tisztviselő saját döntésétől függ.

Ugyanakkor attól az időponttól kezdve, hogy a tisztviselő hozzájárulását adja a javaslathoz, az intézmény alanyi jogot ismer el az érdekelt számára, vagyis e javaslat visszavonását szükségképpen úgy kell elemezni, mint amely az érdekeltnek sérelmet okoz.

(lásd a 37. és 41–43. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 137/80. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1981. október 20‑án hozott ítéletének 13. pontja.

3.      Amennyiben az alanyi jogot vagy hasonló előnyt biztosító aktusok jogellenesek, az azokat elfogadó intézmény főszabály szerint jogosult az ilyen aktusokat ésszerű időn belül, visszaható hatállyal visszavonni. E jogot azonban korlátozhatja az a követelmény, hogy tiszteletben kell tartani az aktus olyan kedvezményezettjeinek jogos bizalmát, akik bízhattak az aktus jogszerűségében. Ilyen esetben ezeket az aktusokat még ésszerű időn belül sem lehet visszaható hatállyal visszavonni. Valamely tisztviselő ugyanakkor nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére olyan aktus visszavonásának vitatása érdekében, amelyet minden jogi alap nélkül fogadtak el.

Ugyanakkor a nyugdíjszerző szolgálati éveknek – amelyeket az intézmény hozzávetőlegesen számított ki, és elmulasztotta jelezni, hogy azok nem végleges jellegűek – a nyugdíjjogosultság átvitele iránti kérelem alapján történő meghatározására irányuló jogellenes javaslat visszavonása sérti a bizalomvédelem elvét, amennyiben az aktus címzettje nem jogász, aki ismerné a személyzeti szabályzat tárgybeli szabályait, a jogellenesség pedig nem nyilvánvaló, vagyis az érdekelt bízhatott az aktus jogszerűségének látszatában.

(lásd az 53., 56–59., 67. és 74. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑416/04. sz., Kontouli kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének 161. pontja;

az Európai Unió Törvényszékének T‑491/08. P. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2010. május 12‑én hozott ítéletének 44. pontja.

4.      Az uniós bíróság mérlegelheti, hogy a gondos igazságszolgáltatás érdekében valamely keresetet érdemi okok miatt mindenképpen el kell‑e utasítani, anélkül hogy szükséges lenne az elfogadhatóságáról határozni.

(lásd a 66. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének 51. és 52. pontja.