A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2011. szeptember 29.

F‑80/10. sz. ügy

AJ

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A személyzeti szabályzat 43. és 45. cikke – Értékelő jelentés – Nyilvánvaló értékelési hiba – Indokolás

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AJ többek között a 2008‑ra vonatkozó értékelő jelentésének megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. AJ maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a Bizottság költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelők mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Tárgy – Az értékelők kötelezettségei

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelésnek a korábbi értékeléshez képest kedvezőtlenebbé válása – Indokolási kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A Bizottságon belüli értékelési és előléptetési vegyes bizottság – A közvetítő munkacsoportok szerepe

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5.      Tisztviselők – Értékelés – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1.      Az értékelők széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk értékelendő személyek munkájára vonatkozó értékítéleteik kialakításában. Ennélfogva az értékelő jelentések tartalmának az uniós bíróság általi felülvizsgálata az eljárás szabályszerűségének, a tények anyagi valóságának, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés fennállásának ellenőrzésére korlátozódik. Ennek megfelelően az uniós bíróságnak nem feladata az adminisztráció által valamely tisztviselő szakmai képességeiről kialakított értékelés megalapozottságának felülvizsgálata, ha ezen értékelés összetett értékítéleteket tartalmaz, amelyeket természetüknél fogva nem lehet objektív módon vizsgálni.

Valamely hiba kizárólag akkor minősíthető nyilvánvalónak, ha könnyen azonosítható azon kritériumok alapján, amelyekhez a jogalkotó valamely döntési jogkör gyakorlását kötni kívánta.

Következésképpen annak megállapításához, hogy az adminisztráció elkövetett‑e a tények értékelésekor olyan nyilvánvaló hibát, amely igazolja egy előléptetési határozat vagy egy értékelő jelentés megsemmisítését, a bizonyítékoknak, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie, elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy az adminisztráció által kialakított értékelést megfosszák hihetőségétől. Másképpen fogalmazva a nyilvánvaló hibára alapított jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előterjesztett bizonyítékok ellenére a kérdéses értékelést helytállónak vagy megalapozottnak lehet tartani.

Különösen így van ez, ha a szóban forgó határozat olyan értékelési hibákat tartalmaz, amelyek még összességükben is annyira csekély jelentőségűek, hogy nem gyakorolhattak döntő hatást az adminisztrációra.

Konkrétan az értékelő jelentésekben foglalt értékítéletek bírósági felülvizsgálatát illetően hozzá kell tenni, hogy e felülvizsgálatnak a nyilvánvaló hibákra való korlátozása annál is inkább indokolt, mivel az uniós bíróság nem rendelkezik közvetlen ismeretekkel az értékelt tisztviselők helyzetéről, miközben az értékelési eljárás közigazgatási oldalról olyan garanciákat tartalmaz, amelyek biztosítják az értékelt tisztviselő, a felettesei és egy vegyes bizottság közreműködését.

(lásd a 32. és 34–37. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 56/77. sz., Agence européenne d’intérims kontra Bizottság ügyben 1978. november 23‑án hozott ítéletének 20. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑19/95. sz., Adia interim kontra Bizottság ügyben 1996. május 8‑án hozott ítéletének 49. pontja; T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑139/99. sz., AICS kontra Parlament ügyben 2000. július 6‑án hozott ítéletének 39. pontja; T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének 221. pontja; T‑495/04. sz., Belfass kontra Tanács ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének 63. pontja.

a Közszolgálati Törvényszék F‑114/07. sz., Wenning kontra Europol ügyben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének 111. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑7/09. sz., Faria kontra OHIM ügyben 2010. február 23‑án hozott ítéletének 44. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑104/09. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének 35. pontja, az ítélettel szemben T‑281/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

2.      Az értékelő jelentés célja, hogy írásbeli és hivatalos bizonyítékként szolgáljon a tisztviselő által végzett munka minőségét illetően, tehát nem csupán az érintett időszak alatt ellátott feladatok leírását tartalmazza, hanem az értékelt személy olyan emberi tulajdonságainak értékelését is, amelyek a szakmai tevékenysége során megmutatkoztak. Ebből konkrétabban az következik, hogy az értékelő jelentés nem arra irányul, hogy kimerítő felsorolását adja a tisztviselő által a beosztásához kapcsolódó feladatok végrehajtása során elért eredményeknek, hanem arra, hogy meghatározó tényezőkből kiindulva bemutassa minden egyes tisztviselő alkalmasságát, teljesítményét és a feladatok teljesítése során tanúsított magatartását. Egyébiránt az értékelő értékelését kontradiktórius eljárás során alakítja ki, amely éppen a referencia‑időszak alatt megvalósított feladatok értékelésére vonatkozik. Következésképpen főszabály szerint elegendő, ha az értékelő jelentés összefoglalja a tisztviselő által megvalósított feladatok legfontosabb jellemzőit, többek között az alkalmasság, a teljesítmény és a feladatok teljesítése során tanúsított magatartás szempontjából, és értékeli azokat. Feltéve, hogy az indokolási kötelezettség nem sérül, és az értékelés egyértelműen személyre szabott, nem személytelen, az értékelő nem köteles részletezni az értékelése indokait oly módon, hogy konkrét példákat említ az értékítéletei alátámasztására.

Ezenfelül, bár tény, hogy az értékelő nem bízhat meg harmadik személyt az értékelendő tisztviselők által megvalósított feladatok értékelésével, annak nincs akadálya, hogy olyan információkat vegyen figyelembe, amelyek hivatalos és megbízható szereplőktől származnak. Az ilyen információk figyelembevétele összhangban van azzal a minden hatóságot terhelő kötelezettséggel, hogy az egész ügy ismeretében és az adott helyzet mindenre kiterjedő vizsgálata alapján kell határozni.

(lásd az 58. és 59. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének 44. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑249/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének 86. pontja; T‑49/08. P. sz., Michail kontra Bizottság ügyben 2009. november 19‑én hozott ítéletének 57. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑93/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének 46. pontja; F‑139/07. sz., Arum kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének 101. pontja.

3.      Az adminisztráció köteles az értékelő jelentést kellően és részletesen indokolni, és az érdekelt számára lehetővé tenni, hogy ezen indokolásra vonatkozóan észrevételeket tegyen; ezeknek a követelményeknek a tiszteletben tartása még fontosabb, ha az értékelés kedvezőtlenebb a korábbi értékelésnél.

(lásd a 86. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑205/04. sz., Ianniello kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének 94. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑65/05. sz., Sequeira Wandschneider kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 96. pontja; F‑19/06. sz., Semeraro kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének 47. és 48. pontja.

4.      A Bizottságon belüli értékelési eljárásban a közvetítő munkacsoportok szerepe arra korlátozódik, hogy előkészítik az értékelési és előléptetési vegyes bizottság általános értekezleteit, és e bizottság számára összefoglalják a vegyes munkacsoportok munkáját. Következésképpen a közvetítő munkacsoportok létrehozásának lehetősége az intézménynek a belső szervezete kialakítására vonatkozó jogköréből következik, amely jogkör alapján vonatkozó jogi norma hiányában is jogosult a megfelelő ügyintézést biztosító belső működéshez szükséges megfelelő intézkedéseket meghozni. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a közvetítő munkacsoportok létrehozása egyáltalán nem eredményezi a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságnak biztosított hatáskörök átruházását, és abból az értékelt tisztviselők számára nem keletkezik semmilyen kötelezettség, jog vagy eljárási garancia.

(lásd a 101. pontot)

5.      Bár a védelemhez való jog vonatkozik az értékelési eljárásra is, abból csupán az következik, hogy az értékelt tisztviselőnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az értékelési eljárás során megfelelő módon kifejthesse álláspontját a rá vonatkozó értékítéletekkel kapcsolatban, méghozzá az értékelő jelentésének véglegesítését megelőzően.

Ezenfelül a fellebbviteli értékelő konzultálhat az értékelt tisztviselő feletteseivel, értékelőjével, sőt a munkatársaival is, anélkül hogy szükséges lenne e konzultációval összefüggésben a kontradiktórius vita lehetőségét biztosítani az érintettnek. E megállapítás még inkább érvényes a Bizottságon belüli értékelési és előléptetési vegyes bizottság közvetítő munkacsoportjai tekintetében, amelyek maguk nem végezhetik az érintettek által megvalósított feladatok értékelését.

(lásd a 108. és 109. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑308/04. sz., Ianniello kontra Bizottság ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének 73. és 74. pontja; T‑164/07. P. sz., Sundholm kontra Bizottság ügyben 2008. június 18‑án hozott ítéletének 28. és 29. pontja.