Language of document : ECLI:EU:F:2010:154

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. december 1‑je

F‑82/09. sz. ügy

Michel Nolin

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – Az érdempontok és az elsőbbségi pontok törlése”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben M. Nolin elsődlegesen azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága főigazgatójának 2008. december 19‑i határozatát, amelyben törölte a felperes 87,5 érdempontját és elsőbbségi pontját, amelyeket az utóbbi az előléptetéséhez gyűjtött össze.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Eljárás – Érdempontok és elsőbbségi pontok

(Személyzeti szabályzat, 29. és 45. cikk)

2.      Tisztviselők – Elvek – A jogszerűség elve

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Eljárás – Érdempontok és elsőbbségi pontok

4.      Tisztviselők – Az adminisztráció aktusai – Hallgatólagos határozat – Fogalom

5.      Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek

6.      Tisztviselők – Előléptetés – Eljárás – Érdempontok és elsőbbségi pontok (Személyzeti szabályzat, 29. és 45. cikk)

7.      Uniós jog – Elvek – Alapvető jogok – A kontradiktórius eljáráshoz való jog

(EUSZ 6. cikk, (2) bekezdés)

1.      A tisztviselők előléptetésére vonatkozó, az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartásával értelmezett rendelkezések általános rendszeréből az következik, hogy az előléptetési küszöbértéknek megfelelő érdempontokat és elsőbbségi pontokat le kell vonni az előléptetett tisztviselő által összegyűjtött pontok összegéből, függetlenül attól, hogy az előléptetés a személyzeti szabályzat 29. cikke, vagy 45. cikke alapján történt.

Ugyanis, noha az említett cikkek két különálló előléptetési eljárásról szólnak, a 29. cikk, ellentétben a 45. cikkel, a betöltetlen álláshely betöltésének egyik lehetőségéhez kapcsolódva történő előléptetésről szól, anélkül azonban, hogy meghatározná az ilyen előléptetés joghatásait. Márpedig abból, hogy a személyzeti szabályzat 29. cikke ebben a tárgyban hallgat, nem lehet arra megállapításra jutni, hogy az e rendelkezés alapján történő előléptetésnek és a személyzeti szabályzat 45. cikke alapján történő előléptetésnek nem azonosak a joghatásai; éppen ellenkezőleg, ebből azt a következtetést kell levonni, hogy jóllehet a jogalkotó különálló előléptetési eljárásokat írt elő, nem szándékozott eltérő joghatást biztosítani a személyzeti szabályzat 29. cikke alapján történő előléptetésnek és a személyzeti szabályzat 45. cikke alapján történő előléptetésnek.

(lásd a 46. és 48. pontot)

2.      Az adminisztráció minden határozatában egyértelműen és pontosan meg kell határozni, hogy az említett határozatot milyen jogalapon fogadták el, azzal, hogy az említett jogalapnak érvényesen meg kell alapoznia az adminisztráció hatáskörét az adott tárgyban.

(lásd az 51. pontot)

3.      A tisztviselő érdempontjainak és az elsőbbségi pontjainak törléséről szóló határozat az előléptető határozat következményét képezi. Ebből következően az előléptetésre hatáskörrel rendelkező hatóságnak származékos hatásköre van ezen határozat elfogadására, amely határozat a tisztviselő előléptetése következményeinek levonására szorítkozik.

(lásd az 57. pontot)

4.      A hallgatólagos határozat azt feltételezi, hogy az adminisztrációhoz olyan kérelmet terjesztettek elő, amelyre az adminisztráció elmulasztott válaszolni vagy – ha az ügy tényállásából azt a következtetést lehet levonni, hogy az adminisztráció elfogadott valamilyen határozatot – elmulasztotta írásba foglalni a határozatát. Ezzel szemben az érintett jogi helyzetének változatlan fennmaradását nem lehet határozatként értelmezni.

(lásd a 68. és 70. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑55/09. sz., Maxwell kontra Bizottság ügyben 2010. május 11‑én hozott ítéletének 66. pontja.

5.      A bizalomvédelem elvére való hivatkozás jogának fennállásához három feltétel teljesülése szükséges. Először is az adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes, jogosultsággal rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtania az érdekelt számára. Továbbá e biztosítékoknak jogos bizalmat kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik. Végül, az adott biztosítékoknak összhangban kell állniuk általában a személyzeti szabályzat rendelkezéseivel és az alkalmazandó normákkal, vagy legalábbis azok esetleges szabálytalanságának olyan jellegűnek kell lennie, ami elkerülhette az ésszerűen és gondosan eljáró tisztviselő figyelmét, tekintettel az e tisztviselő rendelkezésére álló tényekre, és a szükséges ellenőrzés elvégzésére való képességére.

Ebben a tekintetben az írásos vagy szóbeli biztosítékok hiányában az egyrészt a tisztviselő érdempontjainak és elsőbbségi pontjainak törlése, másrészt az előléptetése közötti egyszerű időmúlás nem minősül az adminisztráció által az érintettnek nyújtott pontos biztosítéknak, ha az előléptetésére alkalmazandó szabályok – amelyek jogszerűségét az említett tisztviselő nem vitatta – előírják, hogy az adminisztrációnak a tisztviselő által összegyűjtött pontok összegéből le kell vonnia az előléptetési küszöbértéknek megfelelő érdempontok és elsőbbségi pontok számát.

(lásd a 74. és 75. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑203/97. sz., Forvass kontra Bizottság ügyben 1999. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑129. o. és II‑705. o.) 70. pontja; T‑381/00. sz., Wasmeier kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑125. o. és II‑677. o.) 106. pontja; T‑205/01. sz., Ronsse kontra Bizottság ügyben 2002. november 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑211. o. és II‑1065. o.) 54. és 55. pontja; T‑145/04. sz., Righini kontra Bizottság ügyben 2005. november 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑349. o. és II‑1547. o.) 130. pontja.

6.      Önmagában az a körülmény, hogy a tisztviselőt – akár a személyzeti szabályzat 29. pontja, akár annak 45. pontja alapján – előléptették, elegendő annak igazolásához, hogy a tisztviselő által összegyűjtött pontok összegéből levonják az előléptetési küszöbértéknek megfelelő érdempontok és elsőbbségi pontok számát. Ebből következően az összegyűjtött pontokból történő meghatározott mértékű levonást illetően az előléptetett tisztviselők azonos helyzetben vannak, méghozzá függetlenül attól a jogalaptól, amelynek alapján az előléptetésről döntöttek. Következésképpen nem lehet szó hátrányos megkülönböztetésről abban az esetben, ha a személyzeti szabályzat 29. cikke alapján előléptetett tisztviselő és a személyzeti szabályzat 45. cikke alapján előléptetett tisztviselő azonos bánásmódban részesül.

(lásd a 88. pontot)

7.      A kontradiktórius eljáráshoz való jog értelmében a jogvitában részt vevő valamennyi félnek lehetősége van előterjeszteni azokat a jogi vagy ténybeli érveket, amelyeket a kérelmeik alátámasztására megfelelőnek ítélnek, beleértve az esetleges elfogadhatatlansági kifogást is. Márpedig azon állítás alátámasztására, hogy valamely jog gyakorlása visszaélésszerű, bizonyítani kell, hogy az az említett jog gyakorlása az ezen jog által elérni kívánt céltól eltérő célra irányul, például amennyiben ártó szándékúnak mutatkozik.

(lásd a 96. pontot)