A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2011. március 15.

F‑28/10. sz. ügy

VE

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkében előírt feltételek – A szolgálatba lépés előtti szokásos lakóhely”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben VE lényegében azon 2009. június 18‑i bizottsági határozat megsemmisítését kéri, amelyben 2009. július 1‑jétől megvonták tőle a külföldi munkavégzési támogatást, amelyet 2005. július 1‑jei szolgálatba lépése óta folyósítottak számára.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a felperes keresetét elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi az összes költség viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – Tárgy – Az érintettnek az alkalmazás helye szerinti tagállamban lévő szokásos lakóhelye a tárgyidőszakban – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

2.      Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 85. cikk)

1.       A külföldi munkavégzési támogatást illetően a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti szokásos tartózkodási hely az a hely, amelyet az érintett tisztviselő vagy alkalmazott érdekeltségeinek állandó vagy szokásos központjaként, a tartósság igényével kijelölt, úgy értve, hogy a szokásos tartózkodási hely meghatározása szempontjából az azt megalapító ténybeli bizonyítékokat kell figyelembe venni, különösen az érintett tényleges tartózkodási helyét.

A külföldi munkavégzési támogatás célja az, hogy ellentételezze a Közösségeknél történő munkavállalás megkezdéséből eredő egyedi terheket és hátrányokat azon tisztviselők részére, akik ezen okból kötelesek lakóhelyüket a korábbi helyről az alkalmazási hely szerinti országra változtatni, és új helyre beilleszkedni, és a külföldi munkavégzés fogalmába a tisztviselő szubjektív helyzete, nevezetesen az új környezetbe való beilleszkedés foka is beletartozik, például a szokásos lakóhely vagy a főfoglalkozásként végzett keresőtevékenység gyakorlása. Emellett a külföldi munkavégzési támogatás nyújtásának célja az alkalmazási hely szerinti ország társadalmába teljes mértékben beilleszkedett és az oda még nem teljesen beilleszkedett tisztviselők között felmerülő egyenlőtlenségek kiegyenlítése.

Az a körülmény, hogy valaki – többek között természetüknél fogva átmeneti jellegű tanulmányok folytatása céljából – valamely országban tartózkodik, főszabály szerint nem alapozza meg azt a vélelmet, hogy az adott személy érdekeltségeinek központját ezen országba szándékozik áthelyezni, de legfeljebb erre vonatkozó bizonytalan kilátást jelez. Más lehet a helyzet, ha az adott országban diákként való tartózkodás más releváns tényezőkkel együtt figyelembe véve az érdekeltnek a kérdéses országgal való tartós társadalmi és szakmai kapcsolatainak fennállását bizonyítja; ilyen összefüggésben, ha a tanulmányok végzését ugyanazon a helyen folytatott gyakorlat idő vagy foglalkoztatás időszaka követi, az érdekeltnek az érintett országban való folyamatos tartózkodása megalapozhatja azt a megdönthető vélelmet, hogy e személy érdekeltségeinek központját és ezzel együtt szokásos lakóhelyét ezen országba szándékozik áthelyezni.

(lásd a 22., 24., 31. és 32. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑7/06. P. sz., Salvador García kontra Bizottság ügyben 2007. november 29‑én hozott ítéletének 43. és 44. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑317/99. sz., Lemaître kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 27‑én hozott ítéletének 51. pontja; T‑60/00. sz., Liaskou kontra Tanács ügyben 2001. május 3‑án hozott ítéletének 55. pontja; T‑283/03. sz., Recalde Langarica kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 13‑án hozott ítéletének 114. pontja; T‑205/02. sz., Salvador García kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 72. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék T‑299/02. sz., Dedeu i Fontcuberta kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 67. pontja; F‑129/06. sz., Salvador Roldán kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 26‑án hozott végzésének 48. pontja; F‑33/09. sz., Tzvetanova kontra Bizottság ügyben 2010. március 9‑én hozott ítéletének 48. pontja.

2.      Nem lehet konkrét, feltétlen és egybehangzó ígéretnek tekinteni önmagában azt, hogy az adminisztráció az érdekelt számára – akár több éven keresztül – pénzügyi ellátásokat fizetett; ugyanis ellentétes esetben az adminisztráció összes határozatát – amellyel a jövőre nézve és esetleg visszamenőleges hatállyal megtagadja az érdekelt számára éveken keresztül jogalap nélkül kifizetett pénzügyi ellátás fizetését – következetesen megsemmisítené az uniós bíróság a jogos bizalom elvének megsértése miatt, aminek következtében nagy részében elveszítené a hatékony érvényesülését többek között a személyzeti szabályzatnak a jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelésére vonatkozó 85. cikke.

(lásd a 41. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 125. pontja.