A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2019. április 11.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Belső piaci pénzforgalmi szolgáltatások – A 2007/64/EK irányelv – 2. és 58. cikk – Hatály – Pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője – Fogalom – Valamely harmadik személy által adott, olyan számlára vonatkozó beszedési megbízás teljesítése, amelynek e harmadik személy nem tulajdonosa – A megterhelt számla tulajdonosa engedélyének hiánya – Nem engedélyezett fizetési művelet”
A C‑295/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal da Relação do Porto (portói fellebbviteli bíróság, Portugália) a Bírósághoz 2018. április 30‑án érkezett, 2018. február 21‑i határozatával terjesztett elő
a Mediterranean Shipping Company (Portugal) – Agentes de Navegação SA
és
a Banco Comercial Português SA,
a Caixa Geral de Depósitos SA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, Juhász E. és I. Jarukaitis (előadó) bírák,
főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Mediterranean Shipping Company (Portugal) – Agentes de Navegação SA képviseletében P. Neves de Sousa advogado,
– a Banco Comercial Português SA képviseletében M. Mendes Pereira és N. Carrolo dos Santos advogados,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, T. Larsen, A. Pimenta és G. Fonseca, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében P. Costa de Oliveira és H. Tserepa‑Lacombe, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2007. L 319., 1. o.; helyesbítés: HL 2009. L 187., 5. o.) 2. és 58. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Mediterranean Shipping Company (Portugal) – Agentes de Navegação SA (a továbbiakban: MSC) és a Banco Comercial Português SA (a továbbiakban: BCP‑bank) között bizonyos olyan összegek visszatérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyeket anélkül vontak le az MSC számlájáról, hogy az ehhez hozzájárult volna.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2007/64 irányelvet 2018. január 13‑i hatállyal hatályon kívül helyezte a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 337., 35. o.), és annak helyébe lépett. Ugyanakkor figyelembe véve a szóban forgó tényállás megvalósulásának időpontját, az alapjogvitára továbbra is a 2007/64 irányelv vonatkozik.
4 A 2007/64 irányelv (3), (4), (24), (31) és (35) preambulumbekezdése kimondta:
„(3) [A tagállamok pénzforgalmi szolgáltatási piacainak] terület[é]n számos [európai uniós] jogi aktus elfogadásra került […]. Ezek az intézkedések azonban még nem elegendőek. Az egymás mellett párhuzamosan létező nemzeti rendelkezések és a hiányos [uniós] keret tovább bonyolítja a helyzetet és gyengíti a jogbiztonságot.
(4) Ezért elengedhetetlen egy [uniós] szintű, korszerű és koherens jogi keret létrehozása a pénzforgalmi szolgáltatások szabályozására […], amely semleges annak érdekében, hogy valamennyi fizetési rendszer számára azonos versenyfeltételeket biztosítson a fogyasztó választási lehetőségének fenntartása céljából, és amelynek [helyesen: aminek] a jelenlegi nemzeti rendszerekhez képest jelentős előrelépést kell képeznie a fogyasztói költségek, a biztonság és a hatékonyság tekintetében.
[…]
(24) A keretszerződések és az ezek hatálya alá tartozó fizetési műveletek azonban a gyakorlatban sokkal gyakoribbak és gazdaságilag fontosabbak, mint az egyszeri fizetési műveletek. Fizetési számla vagy külön fizetési eszköz megléte esetén keretszerződés szükséges. […]
[…]
(31) A nem engedélyezett vagy nem megfelelően teljesített fizetési műveletek kockázatainak és következményeinek csökkentése érdekében a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a lehető leghamarabb értesítenie kell a pénzforgalmi szolgáltatót az állítólagosan nem engedélyezett vagy nem megfelelően teljesített fizetési műveletek bármiféle vitatásáról, feltéve hogy a pénzforgalmi szolgáltató teljesítette az ezen irányelv szerinti tájékoztatási kötelezettségeit. […]
[…]
(35) Rendelkezni kell a nem engedélyezett fizetési műveletek esetére a kárviselés megosztásáról. […]”
5 Ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja így rendelkezett:
„Ez az irányelv meghatározza azokat a szabályokat, amelyek alapján a tagállamoknak a pénzforgalmi szolgáltatók alábbi hat típusát kell megkülönböztetniük:
a) hitelintézetek […]”
6 Az említett irányelv 2. cikke így rendelkezett:
„(1) Ezt az irányelvet [az Unión] belül nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokra kell alkalmazni. A 73. cikk kivételével ezen irányelv III. és IV. címe azonban kizárólag akkor alkalmazandó, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója egyaránt, vagy a fizetési műveletben érintett egyetlen pénzforgalmi szolgáltató [az Unió] területén található.
(2) Az irányelv III. és IV. címe az euróban vagy egy eur[ó]övezeten kívüli tagállam pénznemében teljesített pénzforgalmi szolgáltatásokra alkalmazandó.
(3) A tagállamok ezen irányelv rendelkezései egy részének vagy az összes rendelkezésnek az alkalmazását [a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14‑i] 2006/48/EK irányelv [(HL 2006. L 177., 1. o.)] 2. cikkében említett intézmények vonatkozásában is mellőzhetik, kivéve a szóban forgó cikk első és a második francia bekezdésében említett intézményeket.”
7 Ugyanezen irányelv 3. cikke felsorolta azokat a műveleteket és szolgáltatásokat, amelyek ki voltak zárva az irányelv hatálya alól.
8 A 2007/64 irányelv 4. cikke az irányelv alkalmazásában többek között a következő fogalommeghatározásokat tartalmazta:
„[…]
3. »pénzforgalmi szolgáltatás«: a mellékletben felsorolt üzleti tevékenységek bármelyike;
[…]
5. »fizetési művelet«: a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetés, ‑átutalás vagy ‑felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől;
[…]
7. »fizető fél«: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy fizetési számla tulajdonosa, és aki vagy amely az adott fizetési számláról fizetési megbízást engedélyez, vagy – fizetési számla hiányában – az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizetési megbízást ad;
8. »kedvezményezett«: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a fizetési művelet tárgyát képező pénzeszközök szándékolt jogosultja;
9. »pénzforgalmi szolgáltató«: az 1. cikk (1) bekezdésében említett jogalanyok […];
10. »pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője«: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizető félként, kedvezményezettként vagy mindkét szerepben pénzforgalmi szolgáltatást vesz igénybe;
[…]
14. »fizetési számla«: a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál;
[…]
28. »beszedés«: olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során egy fizető fél fizetési számláját megterhelik, és amikor a fizetési műveletet a fizető fél által a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának vagy a fizető fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának adott hozzájárulás alapján a kedvezményezett kezdeményezi;
[…]”
9 Ezen irányelv III. címe, amely az irányelv 30–50. cikkét tartalmazta, „A pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó feltételek átláthatósága és tájékoztatási követelmények” címet viselte. Az említett irányelv 42. cikke, amely e címnek a keretszerződésekről szóló 3. fejezetében szerepelt, pontosította a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő részére nyújtandó információkat és feltételeket. E cikk 5. pontjának d) alpontja értelmében ezen információk és feltételek között szerepelt, hogy ugyanezen irányelv 58. cikke értelmében ezen igénybe vevőnek miként és mikor kell értesítenie a pénzforgalmi szolgáltatót valamely nem engedélyezett vagy hibásan teljesített fizetési műveletről, valamint az irányelv 60. cikkével összhangban a pénzforgalmi szolgáltatónak a nem engedélyezett fizetési műveletekért viselt felelőssége. Ezen irányelv 37. cikkének (2) bekezdése, amely ugyanezen címen belül az egyszeri fizetési műveletekről szóló 2. fejezetben szerepelt, hasonló tájékoztatási kötelezettséget írt elő arra az esetre, ha egyszeri fizetési műveletekről volt szó.
10 A 2007/64 irányelv IV. címe, amely az irányelv 51–83. cikkét tartalmazta, a „Pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásával és igénybevételével összefüggő jogok és kötelezettségek” címet viselte. Ezen irányelv 54. cikke, amely e címen belül a fizetési műveletek engedélyezéséről szóló 2. fejezetben szerepelt, a „Jóváhagyás és a jóváhagyás visszavonása” címet viselte, az (1) és (2) bekezdésében pedig a következőképpen rendelkezett:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a fizetési műveletet csak akkor tekintsék engedélyezettnek, ha a fizető fél jóváhagyását adta a fizetési megbízás teljesítéséhez. […]
(2) A fizetési művelet vagy több fizetési művelet teljesítésére vonatkozó jóváhagyást abban a formában kell megadni, amelyben a fizető fél és pénzforgalmi szolgáltatója megállapodott.
E jóváhagyás hiányában a fizetési művelet nem engedélyezettnek tekintendő.”
11 Ezen irányelv „Nem engedélyezett vagy hibásan teljesített fizetési műveletek bejelentése” című 58. cikke értelmében:
„A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára a pénzforgalmi szolgáltató kizárólag akkor köteles helyesbítést biztosítani, ha indokolatlan késedelem nélkül, de a terhelés napját követően 13 hónapnál nem később bejelenti a pénzforgalmi szolgáltatójának az általa észlelt nem engedélyezett vagy hibásan teljesített és reklamációnak helyt adó fizetési műveletet, […] kivéve ha adott esetben a pénzforgalmi szolgáltató a fizetési művelettel kapcsolatban nem nyújtott tájékoztatást vagy azt nem tette elérhetővé a III. címben meghatározottak szerint.”
12 Az említett irányelvnek a hitelesítés bizonyítékáról és a fizetési műveletek teljesítéséről szóló 59. cikke az (1) bekezdésében pontosította:
„A tagállamok előírják, hogy amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője tagadja, hogy egy, már teljesített fizetési műveletet engedélyezett volna, vagy állítása szerint a fizetési művelet teljesítése hibás volt, úgy pénzforgalmi szolgáltatójának kell bizonyítania azt, hogy a fizetési művelet hitelesített volt, megfelelően lett rögzítve és a nyilvántartásokba bejegyezve, valamint hogy műszaki hiba vagy egyéb üzemzavar a teljesítést nem befolyásolta.”
13 Ugyanezen irányelv 60. cikke, amely a pénzforgalmi szolgáltató nem engedélyezett fizetési műveletek vonatkozásában fennálló felelősségéről szólt, az (1) bekezdésében így rendelkezett:
„A tagállamok biztosítják, hogy nem engedélyezett fizetési művelet esetében – az 58. cikk sérelme nélkül – a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója haladéktalanul megtéríti a fizető fél részére a nem engedélyezett fizetési művelet összegét, és – amennyiben releváns – helyreállítja a megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az lenne, ha a nem engedélyezett fizetési műveletre nem került volna sor.”
14 A 2007/64 irányelv melléklete felsorolta az irányelv 4. cikkének 3. pontja szerinti pénzforgalmi szolgáltatásokat. E melléklet 3. pontjában a következők szerepeltek:
„Fizetési műveletek teljesítése, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénzforgalmi szolgáltatójánál vagy más pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő pénzátutalást:
– beszedések teljesítése, ideértve az egyszeri beszedéseket is,
– […]”
A portugál jog
15 A 2007/64 irányelvet a 2009. október 30‑i decreto‑lei no 317/2009 (317/2009. sz. törvényerejű rendelet) (Diário da República, 1. sorozat, 211. szám, 2009. október 30.) ültette át a portugál jogba, az I. mellékletében jóváhagyva a pénzforgalmi intézmények tevékenységeihez és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához való hozzáférést szabályozó jogszabályi keretet.
16 Az alapjogvitára alkalmazandó változata szerint e jogszabályi keret (a továbbiakban: PFSZJK) a 2. cikkében olyan fogalommeghatározásokat tartalmazott, amelyek lényegében átvették a 2007/64 irányelv 4. cikkében szereplő meghatározásokat. Különösen, e 2. cikk i), j) és m) pontja átvette az ezen irányelv 4. cikkének 7., 8. és 10. pontjában szereplő fogalommeghatározásokat, a PFSZJK 69. cikke pedig lényegében megegyezett az irányelv 58. cikkével.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
17 Az MSC látra szóló betéti számla tulajdonosa a BCP‑banknál. A 2014. év során tartott könyvvizsgálatot követően az MSC észlelte, hogy e számlát az arról teljesített beszedések útján rendszeresen megterhelték olyan harmadik személy (a továbbiakban: megbízó) javára, amellyel e társaság semmilyen kapcsolatban nem állt, anélkül hogy e beszedést a BCP‑banknál engedélyezte volna.
18 Az MSC a 2014. november 17‑i levélben kérte a BCP‑banktól, hogy e beszedéseket töröljék, a beszedett összegeket térítsék neki vissza, és küldjék meg neki az e beszedéseket engedélyező dokumentumok másolatát. Az e két jogalany közötti üzenetváltásokat követően e bank elvégezte a kért törlést, és visszatérített 683,48 eurót, amely a 2014 októberében és novemberében teljesített beszedéseknek felelt meg.
19 A fenti üzenetváltások során beszerezték a szóban forgó beszedésekre vonatkozó fizetési engedély másolatát a Caixa Geral de Depósitos SA‑tól, vagyis attól a banktól, amely azt a számlát vezeti, amelynek javára e beszedéseket teljesítették (a továbbiakban: a megbízó bankja). A BCP‑bank ekkor megállapíthatta, hogy ezt az engedélyt nem a megterhelt számla tulajdonosa, vagyis az MSC, hanem e megbízó, vagyis egy harmadik személy társaság adta ki annak érdekében, hogy számláról történő beszedések útján kifizetéseket teljesítsenek ez utóbbi társaság javára, azon körülmény mellett, hogy az említett engedély kiemelte, hogy eltérés áll fenn a feltüntetett bankszámlaszám és a banki azonosító szám között, amely az MSC‑nek a BCP‑banknál használt azonosító száma volt.
20 2014. december 10‑én az MSC újból a BCP‑bankhoz fordult, ismételten előadva, hogy a számlájáról jogosulatlan beszedéseket teljesítettek. E bank a 2014. december 16‑i levelében megerősítette, hogy az MSC részéről nem volt ilyen engedély, vagy legalábbis az nem volt szabályszerű, továbbá azt, hogy az MSC ennek következtében jogosult volt arra, hogy a teljesített beszedéseket a PFSZJK 69. cikkében meghatározott tizenhárom hónapos jogszabályi korlátozás erejéig, vagyis a 2013 októberétől 2014 decemberéig teljesített beszedéseknek megfelelő összegben visszatérítsék neki. Az említett bank tehát elrendelte ennek az összegnek a visszatérítését.
21 Ezt követően az MSC megállapította, hogy 2010 májusa és 2013 szeptembere között ugyanezen vitatott engedély alapján, 8226,03 euró összegben beszedéseket teljesítettek a számlájáról (a továbbiakban: vitatott beszedések). A 2016. augusztus 3‑i levélben kérte a BCP‑bankot, hogy ezt az összeget is térítse vissza neki, amit e bank megtagadott.
22 Az MSC ekkor keresetet indított a Tribunal Judicial da Comarca do Porto (portói kerületi bíróság, Portugália) előtt annak érdekében, hogy a BCP‑bankot kötelezzék arra, hogy térítse vissza neki az e beszedéseknek megfelelő összeget. Mivel e keresetet – amelynek keretében a BCP‑bank perbe hívta a megbízó bankját annak érdekében, hogy biztosítsa magának a lehetőséget megtérítési igény érvényesítésére – megalapozatlanként elutasították, az MSC fellebbezéssel élt a Tribunal da Relação do Porto (portói fellebbviteli bíróság), vagyis a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
23 Ez utóbbi bíróság előtt az MSC többek között azt állítja, hogy a Tribunal Judicial da Comarca do Porto (portói kerületi bíróság) tévesen értelmezte és alkalmazta a PFSZJK 2. cikkének i), j) és m) pontját, valamint 69. cikkét, mivel az MSC nem minősíthető az e rendelkezések értelmében vett „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének”, és nem is tekinthető annak. Következésképpen az e 69. cikkben előírt időbeli korlátozás nem alkalmazható. E tekintetben hangsúlyozza, hogy soha nem kötött semmilyen szerződést a BCP‑bankkal, illetve nem adott e banknak a legcsekélyebb olyan megbízást sem, amely arra irányult volna, hogy engedélyezze a megbízó által kibocsátott számláknak megfelelő összegeknek a számlájáról történő automatikus beszedését. A BCP‑bank a fellebbezés elutasítását kéri.
24 A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy bizonyított, hogy a BCP‑bank rendszeresen kivonatokat küldött az MSC‑nek a számlájáról. E bíróság ezenkívül megjegyzi, hogy mivel az MSC bankszámlával rendelkezett a BCP‑banknál, e számla megnyitásával a banki keretszerződésnek megfelelő szerződéses jogviszony jött létre e két fél között. Hozzáteszi, hogy az MSC ugyanakkor nem kötött semmilyen szerződést e bankkal annak érdekében, hogy engedélyezze a megbízó által kibocsátott számláknak megfelelő összegeknek a számlájáról történő automatikus beszedését.
25 A kérdést előterjesztő bíróság a PFSZJK‑ban foglalt különböző fogalommeghatározásokra hivatkozva úgy véli, hogy valamely pénzforgalmi szolgáltatás fizetési számla útján történő igénybevétele feltételezi, hogy előzetesen keretszerződést kössenek, illetve egyszeri fizetési művelet esetében azt, hogy egyszeri fizetésre vonatkozó szolgáltatási szerződést kössenek. Úgy ítéli meg, hogy a jelen esetben tekintettel az elvégzett egymást követő műveletekre, e műveletek lebonyolítása szükségképpen attól függött, hogy az MSC és a BCP‑bank keretszerződést kössenek egymással, továbbá ahhoz, hogy a BCP‑bank a PFSZJK‑ra hivatkozhasson, az ilyen szerződés megkötésére neki kell bizonyítékkal szolgálnia, amit nem tett meg. E bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a PFSZJK a nem engedélyezett fizetési műveletek végrehajtását is szabályozza, a 69. cikke alapján védelmet biztosítva a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének.
26 Kiemelve, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita a 2007/64 irányelv 1. cikkének a) pontja szerinti hitelintézet általi beszedésteljesítésekre vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek ítéli annak meghatározását, hogy ezen irányelv hatálya felöleli‑e az általa vizsgáltakhoz hasonló körülményeket, igenő válasz esetében pedig az MSC az ezen irányelv 58. cikke szerinti „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének” tekinthető‑e.
27 E körülmények között a Tribunal da Relação do Porto (portói fellebbviteli bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2007/64] irányelv 2. cikkét, hogy annak – az e cikk által meghatározott – hatálya alá tartozónak kell tekinteni valamely harmadik személy által a tulajdonában nem álló számla vonatkozásában adott beszedésre irányuló fizetési megbízás teljesítését, ha a számla tulajdonosa sem egyszeri fizetési műveletre vonatkozó pénzforgalmi szolgáltatási szerződést, sem pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló keretszerződést nem kötött a hitelintézettel?
2) Az 1) kérdésre adott igenlő válasz esetén és e körülmények között az irányelv 58. cikke szempontjából »pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek« lehet‑e tekinteni a számla szóban forgó tulajdonosát?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
28 Elöljáróban ki kell emelni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésének szövegében – amely a második kérdés elemzése szempontjából is releváns – olyan helyzetre hivatkozik, amelyben a valamely harmadik személy által adott beszedési megbízást olyan számláról teljesítették, „[amelynek a] tulajdonosa sem egyszeri fizetési műveletre vonatkozó pénzforgalmi szolgáltatási szerződést, sem pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló keretszerződést nem kötött a hitelintézettel”.
29 Ugyanakkor a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik egyrészt az, hogy az MSC, vagyis az alapeljárásban érintett bankszámla‑tulajdonos látra szóló betéti számlával, következésképpen pedig a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontja értelmében vett fizetési számlával rendelkezik a BCP‑banknál. Mint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, és mint az kitűnik ezen irányelv (24) preambulumbekezdéséből, az ilyen számla létezése magában foglalja, hogy e két fél az említett irányelv III. címének 3. fejezete szerintiekhez hasonló keretszerződést kötött. Másrészt, e bankszámlajogosult azt a lehetőséget, hogy az ezen irányelv 58. cikkét átültető nemzeti rendelkezést vele szemben alkalmazni lehessen, nem azon az alapon vitatja, hogy közte és e bank között nem állt fenn semmilyen szerződéses jogviszony, hanem azon az alapon, hogy a vitatott beszedésekre nem volt engedély, akár ilyen keretszerződés értelmében, akár pedig az említett irányelv III. címének 2. fejezete szerintiekhez hasonló egyszeri fizetési műveletek formájában.
30 Így, amikor a kérdést előterjesztő bíróság arra hivatkozik, hogy az MSC és a BCP‑bank között nem állt fenn semmilyen szerződéses jogviszony, csak azt kívánja jelezni, hogy a vitatott beszedéseket az MSC nem engedélyezte e banknál.
31 Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az MSC a 2007/64 irányelv 4. cikkének 28. pontjában biztosított egyéb lehetőségek valamelyike útján sem engedélyezte e beszedéseket, továbbá hogy e beszedések ezen irányelv 4. cikkének 8. pontja értelmében vett kedvezményezettje is a megbízó volt.
32 Az alapeljárás tárgyát tehát a kedvezményezett által kezdeményezett olyan beszedések képezik, amelyeket olyan fizetési számláról teljesítettek, amelynek e kedvezményezett nem tulajdonosa, és amelyek teljesítésére anélkül került sor, hogy e számla tulajdonosa ahhoz bármilyen módon hozzájárult volna.
33 Az előterjesztett kérdéseket e megfontolások tükrében kell megvizsgálni.
Az első kérdésről
34 Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság első kérdése a 2007/64 irányelv azon 2. cikkének értelmezésére irányul, amely ezen irányelv hatályára vonatkozik, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az e hatályt meghatározó feltételek közül az alapeljárásban csak az egyik, vagyis az e cikk (1) bekezdésének első mondatában szereplő azon feltétel vitatott, amely szerint az említett irányelvet az Unión belül nyújtott „pénzforgalmi szolgáltatásokra” kell alkalmazni.
35 E feltételek mellett, továbbá tekintettel a jelen ítélet 28–32. pontjában kifejtett előzetes megfontolásokra, a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy a 2007/64 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „pénzforgalmi szolgáltatások” fogalma alá tartozik a kedvezményezett által olyan fizetési számláról kezdeményezett beszedések teljesítése, amelynek nem tulajdonosa, és amely beszedésekhez az így megterhelt számla tulajdonosa nem járult hozzá.
36 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából nemcsak annak szövegét, hanem szövegkörnyezetét és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az a részét képezi (1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2018. október 4‑i ING‑DiBa Direktbank Austria ítélet, C‑191/17, EU:C:2018:809, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 A 2007/64 irányelv szempontjából az irányelv 4. cikkének 3. pontja akként határozza meg a „pénzforgalmi szolgáltatás” fogalmát, mint amely magában foglalja „a mellékletben felsorolt üzleti tevékenységek bármelyik[ét]”. E melléklet a 3. pontjában pontosítja, hogy e fogalomba beletartozik a „fizetési műveletek” teljesítése, amelyek ezen irányelv 4. cikkének 5. pontja szerint a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetést, ‑átutalást vagy ‑felvételt jelentenek, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől. E műveletek az említett melléklet 3. pontjának első francia bekezdése szerint magukban foglalják a beszedések teljesítését, ideértve az egyszeri beszedéseket is. A „beszedést” az említett irányelv 4. cikkének 28. pontja lényegében „olyan pénzforgalmi szolgáltatás[ként]” határozza meg, „amelynek során egy fizető fél fizetési számláját megterhelik, és amikor a fizetési műveletet a fizető fél által […] adott hozzájárulás alapján a kedvezményezett kezdeményezi”, a „fizető” fogalmát pedig e 4. cikk 7. pontja akként határozza meg, mint amely magában foglalja többek között „az[t] a természetes vagy jogi személy[t], aki vagy amely egy fizetési számla tulajdonosa, és aki vagy amely az adott fizetési számláról fizetési megbízást engedélyez”.
38 E rendelkezésekből az következik, hogy a kedvezményezett által olyan számláról kezdeményezett beszedések teljesítése, amelynek nem tulajdonosa, még a fizető fél és a kedvezményezett közötti bármilyen alapkötelezettség hiányában is a 2007/64 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő „pénzforgalmi szolgáltatások” fogalma alá tartozik, amennyiben az ekként megterhelt fizetési számla tulajdonosának minősülő fizető fél hozzájárult e beszedésekhez. Ugyanakkor önmagukban e rendelkezések alapján, ilyen tartalmú egyéb utalás hiányában nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a kedvezményezett által olyan számláról kezdeményezett beszedések teljesítése, amelynek nem tulajdonosa, vajon akkor is e fogalom alá tartozik‑e, ha a megterhelt számla tulajdonosa nem járult hozzá e beszedésekhez.
39 E feltételek mellett a „pénzforgalmi szolgáltatások” e fogalmának hátterét képező kontextusból, valamint az említett irányelvvel elérni kívánt célokból kell kiindulni.
40 A kontextust illetően meg kell állapítani, hogy a fizetési számla tulajdonosa hozzájárulásának hiányában e számláról történő beszedésteljesítések nem szerepelnek azon fizetési műveletek között, amelyeket a 2007/64 irányelv 3. cikke kizár az irányelv hatálya alól.
41 Ezenkívül ki kell emelni, hogy a 2007/64 irányelv több rendelkezése is arra irányul, hogy szabályozza a „nem engedélyezett fizetési műveletek” fogalmát, amely az irányelv 54. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a fizető fél hozzájárulása hiányában teljesített műveleteket jelenti. Így erre irányul ezen irányelv 42. cikke 5. pontjának d) alpontja, amely pontosítja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő részére a keretszerződés megkötése során nyújtandó információk és feltételek között szerepel, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének miként és mikor kell értesítenie a pénzforgalmi szolgáltatót valamely nem engedélyezett vagy hibásan teljesített fizetési műveletről, továbbá ugyanitt szerepelnek a pénzforgalmi szolgáltatónak a nem engedélyezett fizetési műveletekért viselt felelősségére vonatkozó információk, egyébként pedig az egyszeri fizetési műveletek vonatkozásában hasonló tájékoztatási kötelezettséget ír elő az említett irányelv 37. cikkének (2) bekezdése.
42 Hasonlóképp, a 2007/64 irányelvnek mindenekelőtt az 58. cikke a nem engedélyezett vagy hibásan teljesített fizetési műveletek bejelentésére vonatkozik. Továbbá ezen irányelv 59. cikke lényegében arra vonatkozik, hogy hogyan kell megosztani a bizonyítási terhet akkor, ha a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője tagadja, hogy engedélyezett volna egy már teljesített fizetési műveletet. Végül ezen irányelv 60. cikke a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának, a 61. cikke pedig a fizető félnek a nem engedélyezett fizetési műveletek esetén fennálló felelősségét szabályozza.
43 Márpedig, ha az ilyen fizetési műveletet annak alapján ki lehetne zárni a „pénzforgalmi szolgáltatásoknak” a 2007/64 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalma, következésképpen pedig az irányelv hatálya alól, hogy a megterhelt fizetési számla tulajdonosa nem járult hozzá az e számláról történő beszedés teljesítéséhez, e rendelkezéseket megfosztanák minden tartalmuktól és hatékony érvényesülésüktől annyiban, amennyiben azok a nem engedélyezett fizetési műveletekre vonatkoznak.
44 Így az e fogalom hátterét képező kontextusból az következik, hogy e fogalmat akként kell értelmezni, hogy az magában foglalja a kedvezményezett által olyan számláról kezdeményezett beszedések teljesítését, amelynek nem tulajdonosa, még akkor is, ha az így megterhelt számla tulajdonosa ehhez nem járult hozzá.
45 Ezt az értelmezést alátámasztják a 2007/64 irányelv által követett célok. Így ezen irányelv (3) és (4) preambulumbekezdése lényegében kimondja, hogy a tagállamok pénzforgalmi szolgáltatási piacain a nemzeti rendelkezések egymás melletti párhuzamos létezése és az uniós jogi keret hiányos jellege tovább bonyolítja a helyzetet és gyengíti a jogbiztonságot, ezen okokból pedig elengedhetetlen egy uniós szintű, korszerű és koherens jogi keret létrehozása a pénzforgalmi szolgáltatások szabályozására, amely semleges annak érdekében, hogy valamennyi fizetési rendszer számára azonos versenyfeltételeket biztosítson a fogyasztó választási lehetőségének fenntartása céljából, aminek a jelenlegi nemzeti rendszerekhez képest jelentős előrelépést kell képeznie többek között a biztonság és a hatékonyság tekintetében.
46 Ebben az értelemben ezen irányelv (31) preambulumbekezdése lényegében kiemeli, hogy a nem engedélyezett vagy nem megfelelően teljesített fizetési műveletek kockázatainak és következményeinek csökkentése érdekében a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a lehető leghamarabb értesítenie kell a pénzforgalmi szolgáltatót az ilyen műveletek bármiféle vitatásáról. Ezen irányelv (35) preambulumbekezdése azt is pontosítja, hogy rendelkezni kell a nem engedélyezett fizetési műveletek esetére a kárviselés megosztásáról.
47 Márpedig, ha az alapeljárás tárgyát képező beszedésekhez hasonló nem engedélyezett fizetési műveletek ki lennének zárva a 2007/64 irányelv hatálya alól, nem csupán értelmét veszítené e preambulumbekezdések egy része, hanem sérülne az ezen irányelv által elérni kívánt, az említett preambulumbekezdésekben szereplő célkitűzések megvalósítása is. Az ilyen kizárás ugyanis megfosztaná a piaci szereplőket attól a védelemtől, amelyet az említett irányelv éppen az ilyen fizetési műveletek fennállása esetén kíván nekik biztosítani olyan rendelkezések bevezetése által, amelyek az Unió szintjén egységesen szabályozzák a nem engedélyezett fizetési műveletek bizonyos következményeit.
48 Az eddigi megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2007/64 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „pénzforgalmi szolgáltatások” fogalma alá tartozik a kedvezményezett által olyan fizetési számláról kezdeményezett beszedések teljesítése, amelynek nem tulajdonosa, és amely beszedésekhez az így megterhelt számla tulajdonosa nem járult hozzá.
A második kérdésről
49 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2007/64 irányelv 58. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy az e cikk értelmében vett „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” fogalom alá tartozik az olyan fizetési számla tulajdonosa, amelyről a hozzájárulása nélkül teljesítettek beszedéseket.
50 Ezen 58. cikk lényegében akként rendelkezik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára a pénzforgalmi szolgáltató kizárólag akkor köteles helyesbítést biztosítani, ha indokolatlan késedelem nélkül, de a terhelés napját követően 13 hónapnál nem később bejelenti a pénzforgalmi szolgáltatójának az általa észlelt nem engedélyezett vagy hibásan teljesített és reklamációnak helyt adó fizetési műveletet, az alapeljárásban nem érintett azon feltétellel, hogy a pénzforgalmi szolgáltató eleget tett bizonyos tájékoztatási kötelezettségeknek.
51 A 2007/64 irányelv szempontjából az irányelv 4. cikkének 10. pontja akként határozza meg a „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” fogalmát, mint „az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizető félként, kedvezményezettként vagy mindkét szerepben pénzforgalmi szolgáltatást vesz igénybe”.
52 Így önmagában e rendelkezés szövege alapján – együtt értelmezve azt ezen irányelv 4. cikkének a „fizető fél” és a „kedvezményezett” fogalmára vonatkozó 7. és 8. pontjával – kétségkívül nem tűnik úgy, hogy a „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének” e fogalma alá tartozna az olyan fizetési számla tulajdonosa, amelyet a hozzájárulása nélkül terheltek meg. Ugyanakkor egyrészt, mint az a jelen ítélet 48. pontjában lényegében megállapítást nyert, az olyan beszedések fizetési számláról történő teljesítése, amelyekhez a megterhelt számla tulajdonosa nem járult hozzá, a „pénzforgalmi szolgáltatásoknak” az említett irányelv 2. cikkének 1. pontjában szereplő fogalma alá tartozik. Másrészt, az említett 58. cikknek magából a szövegéből, valamint annak címéből kitűnik, hogy e cikknek éppen az a célja, hogy alkalmazandó legyen különösen a nem engedélyezett fizetési műveletekre.
53 E feltételek mellett a „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” fogalmát akként kell értelmezni, hogy az magában foglalja az olyan fizetési számla tulajdonosát, amelyről a hozzájárulása nélkül teljesítettek beszedéseket. Végeredményben a jelen ítélet 47. pontjában kifejtettekkel megegyező indokok alapján az ilyen értelmezés összhangban van a 2007/64 irányelv által követett célokkal, ahogyan azokat a jelen ítélet 45. és 46. pontja felidézte.
54 Az eddigi megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2007/64 irányelv 58. cikkét akként kell értelmezni, hogy az e cikk értelmében vett „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” fogalom alá tartozik az olyan fizetési számla tulajdonosa, amelyről a hozzájárulása nélkül teljesítettek beszedéseket.
A költségekről
55 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „pénzforgalmi szolgáltatások” fogalma alá tartozik a kedvezményezett által olyan fizetési számláról kezdeményezett beszedések teljesítése, amelynek nem tulajdonosa, és amely beszedésekhez az így megterhelt számla tulajdonosa nem járult hozzá.
2) A 2007/64 irányelv 58. cikkét akként kell értelmezni, hogy az e cikk értelmében vett „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” fogalom alá tartozik az olyan fizetési számla tulajdonosa, amelyről a hozzájárulása nélkül teljesítettek beszedéseket.
Aláírások