Language of document : ECLI:EU:F:2011:194

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2011. december 15.

F‑30/10. sz. ügy

Philippe de Fays

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A személyzeti szabályzat 73. cikke – A betegség foglalkozási eredete elismerésének megtagadása”

Tárgy:      Az EA‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben Ph. de Fays elsődlegesen a betegsége foglalkozási eredetének elismerését megtagadó bizottsági határozat megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Tárgy – Bíróság általi kimondás – Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Hatály – A vitatott aktus bíróság elé terjesztése – Kivétel – Nem megerősítő jellegű határozat

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság mérlegelési jogköre – Korlátok

(A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 22. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés)

4.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 22. cikk)

5.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság összetétele – A tagok szakosodásának követelménye – Hiány

(A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 22. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés)

1.      Az uniós bíróságnak nem feladata, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikkén alapuló jogszerűségi felülvizsgálat keretében jogi nyilatkozatokat tegyen. Következésképpen elfogadhatatlan az arra irányuló kereseti kérelem, hogy az uniós bíróság állapítsa meg, hogy a felperes foglalkozási megbetegedés miatt munkaképtelen állapotban van.

(lásd a 43. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12‑én hozott ítéletének 16. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑55/05. sz., Voigt kontra Bizottság ügyben 2006. május 16‑án hozott végzésének 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A közigazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és egyszerűen előfeltételt jelent a bírósághoz fordulás tekintetében. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be, kivéve abban az esetben, ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amellyel szemben a panaszt benyújtották. Ugyanis előfordulhat, hogy a panaszt kifejezetten elutasító határozat a tartalma alapján nem minősül a felperes által vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panasz elutasítása a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktus, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor, sőt az utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint.

(lásd a 45. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 33/79. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság ügyben 1980. május 28‑án hozott ítéletének 9. pontja; 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 7. és 8. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének 35. pontja; T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének 31. pontja; T‑389/02. sz., Sandini kontra Bíróság ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének 49. pontja; T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének 63–66. pontja; T‑281/04. sz., Staboli kontra Bizottság ügyben 2006. októbre 25‑én hozott ítéletének 26. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 50–59. és 64. pontja; T‑325/09. P. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott ítéletének 32. pontja.

3.      A tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat 22. cikke (3) bekezdésének első albekezdéséből következik, hogy ahhoz, hogy az orvosi bizottság érvényes orvosi véleményt bocsáthasson ki, szükséges, hogy tudomást szerezhessen az értékeléséhez esetlegesen hasznos valamennyi dokumentumról. Az orvosi bizottság további vizsgálatokat kérhet, és szakértőkkel konzultálhat a rábízott ügy befejezése vagy a feladatának ellátásához szükséges vélemények beszerzése érdekében.

Egyébiránt, ha úgy tűnik, hogy többek között az elbírálandó orvosi kérdések különös összetettségére tekintettel a feladatának ellátásához szükséges adatok nem szerepelnek egyértelműen és ellentmondásmentesen a rábízott aktában, az orvosi bizottságnak kell összegyűjtenie minden, az értékeléséhez hasznos információt. E tekintetben, amennyiben az orvosi bizottság tagjai nem igazolnak a szóban forgó betegséggel kapcsolatos különös ismereteket, az orvosi bizottságnak kell összegyűjtenie minden, az értékelései megalapozásához estlegesen hasznos dokumentumot, és adott esetben további vizsgálatokat kell kérnie, és az e betegségre szakosodott szakértőkkel kell konzultálnia.

(lásd a 63–65. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑300/97. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének 70. pontja.

4.      A tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat 22. cikke szerinti orvosi bizottság azon feladata, hogy orvosi kérdések teljesen tárgyilagos és független értékelését adja, megköveteli, hogy e bizottság rendelkezzen egyrészt minden olyan adattal, amely számára hasznos lehet, másrészt teljes értékelési szabadsággal. Az orvosi bizottság tényleges orvosi értékelését véglegesnek kell tekinteni, amennyiben azt szabályszerű feltételek között állították ki.

E tekintetben az uniós bíróságnak annak vizsgálatára van hatásköre, hogy szabályszerű volt‑e az orvosi bizottság által a betegség foglalkozási eredetének elismerésével kapcsolatban kiadott vélemény, különösen abból a szempontból, hogy tartalmaz‑e a vélemény alapjául szolgáló megfontolások értékelését lehetővé tévő indokolást, illetve érthető összefüggést teremt‑e a benne szereplő orvosi megállapítások és az abból levont következtetések között. Egyébiránt amikor az orvosi bizottság véleményét olyan összetett orvosi kérdésekben kérik ki, amelyek többek között valamely bonyolult diagnózisra vagy az érdekelt betegsége és valamely intézménynél végzett szakmai tevékenysége közötti okozati összefüggésre vonatkoznak, e bizottság véleményében többek között köteles megjelölni, hogy az akta mely anyagaira támaszkodott, és jelentős eltérés esetén pontosítani azokat az okokat, amelyek miatt eltér az érdekelt számára kedvezőbb bizonyos korábbi releváns orvosi jelentésektől.

(lásd a 73. és 89. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑79/09. sz., AE kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 14‑én hozott ítéletének 64. és 65. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.      A tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat nem határoz meg semmilyen különös szakosodási követelményt sem az érintett tisztviselő által, sem pedig a kinevezésre jogosult hatóság által kijelölt orvos tekintetében. Az egyetlen követelmény a harmadik orvosra vonatkozik, akinek az említett szabályzat 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében szakértelemmel kell rendelkeznie a testi sérülések értékelésével és gyógyulásával kapcsolatban. Következésképpen nem állítható érvényesen, hogy az orvosi bizottság összetétele szabálytalan mindössze amiatt, hogy a tagjai nem rendelkeztek a szóban forgó betegségekre vonatkozó ismeretekkel.

(lásd a 83. és 84. pontot)