JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. június 4.(1)

C‑591/16. P. sz. ügy

H. Lundbeck A/S és

Lundbeck Ltd

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Verseny – Kartellek (EUMSZ 101. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikke) – Antidepresszáns gyógyszerek – Az originális gyártó mint a szabadalom jogosultja és a generikus gyógyszerek gyártói közötti szabadalmi jogvitákat egyezség útján rendező megállapodások – A potenciális verseny fogalma – A cél általi versenykorlátozás fogalma – Bírságok – A magatartás versenyellenes jellegének előreláthatósága – A bírság összegének kiszámítása céljából figyelembe veendő eladások”

Tartalomjegyzék

I.      Bevezetés

1.        A verseny és a szellemi tulajdonjogok közötti, bizonyos fokú feszültség gyakran elkerülhetetlen, mivel a kutatás és fejlesztés ösztönzésének kialakítása céljából e jogok bizonyos kizárólagos jogokat biztosítanak a feltalálók számára. Ez a szabadalmi jog alapelve is. Ugyanakkor a technikai fejlődés és általában a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében a találmányoknak egy idő után, a szabadalmi jogok lejártát követően közkinccsé kell válniuk, hogy bárki fel tudja őket használni.

2.        Az utóbbi szempont különösen fontos a gyógyszerek területén, ahol az originális gyártók általi kutatás előmozdítását össze kell hangolni a generikus gyógyszerek forgalomba hozatalához fűződő közérdekkel, amely gyógyszerek pénzügyi könnyítést jelentenek az egészségbiztosítási pénztárak számára, és elősegítik az embereken és állatokon végzett felesleges kísérletek kiküszöbölését.(2)

3.        Noha a szabadalom érvényességének időtartama alatt a jogosult vitathatatlanul kizárólagos joggal rendelkezik találmánya felhasználására annak gyártása, valamint a termékek első forgalomba hozatala tekintetében, továbbá jogosult tiltakozni valamennyi szabadalombitorlás ellen,(3) a szabadalom nem biztosít védelmet az érvényességének vitatását célzó keresetekkel szemben.(4) Ennélfogva a versenytársak között szabadalmi jogviták a verseny rendes működésének részét képezik azon ágazatokban, ahol ilyen kizárólagossági jogok állnak fenn,(5) és elterjedt gyakorlat, hogy az ilyen jogvitákat egyezség útján rendező megállapodások révén rendezik vagy előzik meg.

4.        Amint azt maga az Európai Bizottság is elismeri a jelen eljárásban vitatott határozatában,(6) a szabadalmi jogviták ilyen egyezség útján történő rendezései önmagukban egyáltalán nem jogellenesek, sőt a közérdeket is szolgálhatják mint az erőforrások megtakarításának és a gazdasági fejlődés ösztönzésének eszközei. Ugyanakkor a szabadalmi jogviták egyezség útján történő rendezése problematikussá válik, amikor összeütközésbe kerül a versenyjogi szabályokkal, mivel valójában nem szabadalmi jogvita rendezését, hanem a potenciális versenytársak piacra lépésének elkerülését vagy késleltetését célozza.

5.        Márpedig a Bizottságnak a Törvényszék részéről a jelen fellebbezéssel megtámadott ítéletben(7) megerősített álláspontja szerint éppen ez volt a helyzet a citalopram antidepresszáns gyógyszerre vonatkozó, a Lundbeck originálisgyógyszer‑gyártó által több generikusgyógyszer‑gyártóval kötött hat megállapodás esetében. Fellebbezésében a Lundbeck ezzel szemben előadja, hogy ez az elemzés téves jogalkalmazások sorozatán alapul, valamint hogy a szóban forgó megállapodásokat nem lehetett volna a versenyjog alapján szankcionálni.

6.        A jelen ügy ily módon a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet(8) alapjául szolgáló ügy összefüggésébe illeszkedik, amelyben a Bíróság rögzítette annak feltételeit, hogy egy gyógyszeripari szabadalom jogosultja és egy generikusgyógyszer‑gyártó közötti jogvitát egyezség útján rendező megállapodás ellentétesnek minősüljön az uniós versenyjoggal, valamint a Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő „Servier” ügyek összefüggésébe, amelyek keretében a Bizottság megállapította, hogy a szabadalmi jogvitákat egyezség útján rendező megállapodások az uniós versenyjog megsértésének minősülnek.(9)

II.    A jogvita előzményei

A.      A tényállás és a közigazgatási eljárás

7.        A H. Lundbeck A/S egy dán jog szerinti társaság, amely irányítása alatt tart egy olyan vállalatcsoportot, beleértve az egyesült királysági székhelyű Lundbeck Ltd‑t (a továbbiakban együtt: Lundbeck vagy fellebbezők), amely a központi idegrendszert érintő betegségek – így a depresszió – kezelését szolgáló gyógyszeripari termékek fejlesztésére és forgalmazására szakosodott.(10)

1.      A szóban forgó termék és szabadalmak

8.        A Lundbeck termékei közé tartozik egy citalopram gyógyszerhatóanyagot tartalmazó antidepresszáns. A Lundbeck először magára e gyógyszerhatóanyagra, valamint az alkilezési és ciánozási gyártási eljárásokra szerzett szabadalmat. Az Európai Gazdasági Térséget (EGT) illetően az ezen eredeti szabadalmakból, valamint adott esetben a kiegészítő oltalmi tanúsítványokból eredő oltalom(11) 1994 (Németország vonatkozásában) és 2003 (Ausztria vonatkozásában) között lejárt. Konkrétan az Egyesült Királyság esetében az eredeti szabadalmak 2002. januárban jártak le.(12)

9.        Az idők során a Lundbeck más, a citalopram hatékonyabb előállítását szolgáló eljárásokat fejlesztett ki, amelyekre szabadalmakat kért és gyakran kapott is az EGT különböző országaiban, valamint a Szabadalmi Együttműködési Szerződés révén a Szellemi Tulajdon Világszervezetétől (WIPO) és az Európai Szabadalmi Hivataltól (EPO). Közelebbről a Lundbeck 2001 és 2003 között szabadalmat szerzett a citalopram amid, illetve jód felhasználásával folytatott eljárások révén történő gyártására, valamint a citalopram kristályosítás, illetve filmes desztilláció révén történő gyártására (a továbbiakban: vitatott szabadalmak).(13)

10.      Végül a Lundbeck 2002 végére vagy 2003 elejére előirányozta egy új antidepresszáns gyógyszer, az escitalopram (vagy S‑citalopram) gyógyszerhatóanyagon alapuló Cipralex forgalomba hozatalát. Ez az új gyógyszer ugyanazokat a betegeket célozta, mint akiket a Lundbeck citalopram gyógyszerhatóanyagon alapuló, szabadalom által védett Cipramil megnevezésű gyógyszerével lehet kezelni. Az escitalopram gyógyszerhatóanyagot legalább 2012‑ig érvényes szabadalmak védték.(14)

2.      A Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók között kötött megállapodások

11.      2002 során a Lundbeck a citalopramot illetően hat megállapodást (a továbbiakban: vitatott megállapodások) kötött négy, a generikus gyógyszerek gyártása vagy forgalmazása terén aktív vállalkozással (a továbbiakban: generikusgyógyszer‑gyártók).

12.      Először is a Lundbeck a Merck Generics Holding GmbH révén a Merck KGaA irányítása alatt álló Generics UK Ltd angol vállalkozással (a továbbiakban együtt: Merck [GUK]) egyrészt megkötötte az Egyesült Királyság területére vonatkozó első megállapodást, amely 2002. január 24‑én lépett hatályba, és 2003. november 1‑jén ért véget. E megállapodás lényegében azt írta elő, hogy a Merck (GUK) a generikuscitalopram‑készletét leszállítja a Lundbeck részére, valamint hogy a Lundbeck az Egyesült Királyságban történő viszonteladás céljából citalopramot értékesít a Merck (GUK)‑nak, és jelentős értékátruházásokat teljesít a Merck (GUK) részére. E megállapodás teljes időtartama alatt a Lundbeck összesen 19,4 millió eurónak megfelelő összeget utalt át a Merck (GUK) részére.(15)

13.      Másrészt a Lundbeck egy második, az EGT‑re kiterjedő hatályú megállapodást kötött a Merck (GUK)‑kal, amely 2002. október 22‑én lépett hatályba, és 2003. október 22‑én ért véget. Ez utóbbi megállapodás szerint a Lundbeck 12 millió euró összeget fizet a Merck (GUK) részére, amiért cserébe az utóbbi vállalta, hogy nem értékesít vagy szállít az EGT egész területén (az Egyesült Királyság kivételével) citalopramot tartalmazó gyógyszeripari termékeket, valamint hogy megtesz minden észszerű erőfeszítést annak érdekében, hogy a citalopramja gyógyszerhatóanyagának gyártója, a Natco Pharma Ltd felhagyjon a citalopram, illetve a citalopramtartalmú termékek szállításával az EGT‑ben a megállapodás időtartama alatt.(16)

14.      Másodszor a Lundbeck az Arrow Group A/S irányítása alatt álló Arrow Generics Ltd‑vel és Resolution Chemicals Ltd‑vel (a továbbiakban együtt: Arrow) egyrészt megkötötte az Egyesült Királyság területére vonatkozó első megállapodást, amely 2002. január 24‑én lépett hatályba, és 2003. október 20‑án ért véget. E megállapodás lényegében azt írta elő, hogy az Arrow vállalja, hogy nem gyárt, ruház át vagy használ fel olyan citalopramot, amely a Lundbeck szerint sérti ez utóbbi szellemi tulajdonjogait, a Lundbeck részéről 6,8 millió font sterling (GBP) értékátruházás fejében, továbbá hogy az Arrow leszállítja a Lundbeck részére a citalopramkészletét.(17)

15.      Másrészt a Lundbeck egy második, Dánia területére kiterjedő hatályú megállapodást kötött az Arrow‑val, amely 2002. június 3‑án lépett hatályba, és 2003. április 1‑jén ért véget. E megállapodás szerint az Arrow elfogadta, hogy megszünteti az olyan citalopramot tartalmazó termékek mindennemű importját, gyártását, előállítását, értékesítését vagy egyéb forgalmazását, amely a Lundbeck szerint sérti annak szellemi tulajdonjogait, a Lundbeck részérről 500 000 USA‑dollár (USD) értékátruházás fejében, a Lundbeck pedig 147 000 USD áron megvásárolta az Arrow citalopramkészletét.(18)

16.      Harmadszor a Lundbeck megállapodást kötött a később Xellia Pharmaceuticals ApS‑szé átalakuló, az A.L. Industrier AS irányítása alatt álló Alpharma Inc. irányítása alatt álló Alpharma ApS‑szel (a továbbiakban együtt: Alpharma). E megállapodás 2002. február 22‑én lépett hatályba, és 2003. június 30‑án ért véget, kiterjedt az Unió valamennyi tagállamára, valamint Norvégiára és Svájcra, és lényegében azt írta elő, hogy az Alpharma és leányvállalatai visszamondják, leállítják és nem végzik a Citalopramot tartalmazó gyógyszeripari termékek semmilyen importját, gyártását vagy értékesítését, a Lundbeck részéről fizetett 12 millió USD fejében, valamint hogy az Alpharma leszállítja a Lundbeck részére generikuscitalopram‑készletét.(19)

17.      Végül negyedszer, a Lundbeck megállapodást kötött a Ranbaxy Laboratories Ltd‑vel és a Ranbaxy (UK) Ltd‑vel (a továbbiakban együtt: Ranbaxy), amely 2002. június 16‑án lépett hatályba, 2003. december 31‑én ért véget, az EGT területére vonatkozott, és lényegében azt írta elő, hogy a Ranbaxy a citalopram gyártását, illetve értékesítését megszünteti, abbahagyja és arról lemond, 9,5 millió USD Lundbeck általi megfizetéséért cserébe, valamint hogy a Lundbeck a gyári árhoz képest 40%‑os engedménnyel a Ranbaxy részére citalopramtablettákat értékesít abból a célból, hogy ezeket az Egyesült Királyság piacán értékesítsék.(20)

3.      A Bizottság határozata

18.      A vitatott határozatban a Bizottság úgy tekintette, hogy a vitatott megállapodások a generikusgyógyszer‑gyártók piacról való kizárását célozták a kikötött időszak során, a Lundbeck által részükre teljesített kifizetések révén. Ennélfogva a Bizottság e megállapodásokat cél általi versenykorlátozásoknak minősítette, és bírságokat szabott ki a Lundbeckkel, valamint az említett megállapodások egyéb résztvevőivel szemben.

19.      Mivel a Lundbecket illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a hat megállapodás négy külön jogsértést valósított meg, a vállalkozással szemben négy külön bírságot szabott ki. A Lundbeck A/S‑szel szemben kiszabott 93 766 000 euró teljes összegű bírság (amelyből 5 306 000 euró a Lundbeck Ltd‑vel egyetemlegesen) a következő elemekből áll:

–        19 893 000 euró, amelyből 5 306 000 euró a Lundbeck Ltd‑vel egyetemlegesen, a Merck (GUK)‑kal kötött két megállapodás miatt, amelyeket egy 2002. január 24. és 2003. november 1. közötti egységes és folyamatos jogsértésnek tekintettek;

–        12 951 000 euró az Arrow‑val kötött két megállapodás miatt, amelyeket egy 2002. január 24. és 2003. október 20. közötti egységes és folyamatos jogsértésnek tekintettek;

–        31 968 000 euró az Alpharmával kötött megállapodás miatt, amelyet egy 2002. február 22. és 2003. június 30. közötti jogsértésnek tekintettek;

–        továbbá 28 954 000 euró a Ranbaxyval kötött megállapodás miatt, amelyet egy 2002. június 16. és 2003. december 31. közötti jogsértésnek tekintettek.(21)

B.      A Törvényszék előtti eljárás

20.      2013. augusztus 30‑án benyújtott beadványával a Lundbeck a vitatott határozat megsemmisítése, illetve másodlagosan a vele szemben kiszabott bírságok összegének törlése vagy csökkentése iránti keresetet terjesztett a Törvényszék elé. A Törvényszék előtt a Lundbeck kérelmeit támogatta a European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations (Európai Gyógyszergyártók Szövetsége, EFPIA).

21.      A megtámadott ítéletben a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította, és saját költségeinek, valamint a Bizottság költségeinek viselésére kötelezte a Lundbecket, az EFPIA‑t pedig kötelezte saját költségeinek viselésére.

III. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

22.      2016. november 18‑i beadványával a Lundbeck továbbra is az EFPIA támogatásával fellebbezést nyújtott be a megtámadott ítélet ellen.

23.      Ezzel párhuzamosan a vitatott határozat többi címzettje is fellebbezést nyújtott be a Törvényszék említett határozattal szemben benyújtott kereseteiket elutasító ítéleteivel szemben,(22) és az a döntés született, hogy valamennyi ilyen fellebbezést összehangoltan bírálják el.

24.      A Bíróság elnökének 2016. december 13‑i Lundbeck kontra Bizottság végzése(23) a vitatott határozat bizalmas változatának bizalmas kezelését rendelte el az EFPIA‑val szemben.

25.      2017. március 10‑én benyújtott beadványában Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága azt kérte, hogy a jelen fellebbezési eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Bíróság elnökének 2017. július 5‑i Lundbeck kontra Bizottság végzése(24) engedélyezte az Egyesült Királyság beavatkozását, és a vitatott határozat bizalmas változatának bizalmas kezelését rendelte el e tagállammal szemben.

26.      A különböző felek beadványainak benyújtását követően a jelen ügyben az eljárás írásbeli szakaszát 2017. november 13‑án lezárták; e beadványok terjedelme a mellékletek, a megtámadott ítélet és a vitatott határozat nélkül közel 300 oldal volt, ily módon többek között a Lundbeck és a Bizottság beadványai tekintetében jelentősen meghaladva a „Gyakorlati útmutató a felek részére a Bíróság elé terjesztett ügyekre vonatkozóan” című dokumentumban javasolt terjedelmet.

27.      A Bíróság 2018. november 27‑i határozatával a jelen ügyet a negyedik tanácsnak osztották ki, amely a Törvényszék vitatott határozattal szemben benyújtott kereseteket elutasító ítéleteivel szemben benyújtott öt másik fellebbezéssel együtt, közös tárgyalást követően határoz.(25)

28.      A Lundbeck azt kéri, hogy a Bíróság:

–        egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–        semmisítse meg a vitatott határozatot az őt érintő részében, vagy másodlagosan törölje a vele szemben kiszabott bírságokat, vagy harmadlagosan jelentős mértékben csökkentse e bírságok összegét;

–        a Bizottságot kötelezze a Lundbeck részéről a fellebbezés során és a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek és egyéb kiadások viselésére;

–        szükség esetén utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság ítéletével összhangban hozzon határozatot;

–        tegyen meg minden más intézkedést, amelyet szükségesnek tart.

29.      Az EFPIA azt kéri, hogy a Bíróság:

–        egészben vagy részben adjon helyt a fellebbezésnek;

–        szükség esetén utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság ítéletével összhangban hozzon határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze az EFPIA részéről a fellebbezés során és a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

30.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        teljes egészében utasítsa el a fellebbezést, és

–        a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

31.      Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a Lundbeck által benyújtott fellebbezést teljes egészében utasítsa el.

32.      A 2019. január 24‑i közös tárgyaláson a felek előterjesztették szóbeli észrevételeiket, és válaszoltak a Bíróság kérdéseire.

33.      A Bíróság 2020. január 30‑án ítéletet hozott a Generics (UK) és társai ügyben.(26) 2020. február 7‑én a Bíróság eljárási szabályzata 62. cikke (1) bekezdésének megfelelően lehetőséget biztosítottak a jelen eljárásban részt vevő felek számára arra, hogy írásban állást foglaljanak az említett ítélet által a jelen ügyben felhozott, a Lundbeck és a vitatott megállapodásokban részt vevő generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny fennállásával, valamint e megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítésével kapcsolatos jogalapokra gyakorolt esetleges hatást illetően. Az e kérdésre adott válaszok 2020. március 6‑án érkeztek be a Bírósághoz.

IV.    Értékelés

34.      Fellebbezési jogalapjaikkal a fellebbezők a Törvényszéknek az EUMSZ 101. cikk megsértésének fennállásával (A. rész), valamint a Bizottság által kiszabott bírság megfelelő jellegével (B. rész) kapcsolatos megállapításait kifogásolják.

A.      Az EUMSZ 101. cikk megsértésének fennállásáról (első–negyedik fellebbezési jogalap)

35.      Az EUMSZ 101. cikk megsértésének fennállását illetően a fellebbezők előadják egyrészt első–harmadik jogalapjukkal azt, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megerősítette a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a vitatott megállapodások cél általi versenykorlátozásoknak minősülnek. Másrészt negyedik jogalapjukkal a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen hagyta helyben a Bizottság azon értékelését, amely szerint a megállapodások megkötésének időpontjában a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók potenciális versenyhelyzetben voltak.

36.      Mivel az EUMSZ 101. cikk csak olyan ágazatokra vonatkozik, amelyek nyitottak a verseny számára, valamely vállalkozások közötti megállapodás versenykorlátozó célúnak minősítése azt feltételezi, hogy fennáll a korlátozható verseny.(27) Ennélfogva először a fellebbezőknek a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny fennállására vonatkozó jogalapjára kell kitérni (1. pont), és ezután kell kitérni a vitatott megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítésével kapcsolatos jogalapokra (2. pont).

1.      A Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny fennállásáról (negyedik fellebbezési jogalap)

37.      A fellebbezők negyedik jogalapja több részből áll.

38.      Mindenekelőtt a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Lundbeck szabadalmai a citalopram piacára való belépésnek olyan jogi korlátait képezték, amelyek teljesen kizárták a versenyhelyzetet a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók között (lásd a lenti a) alpontot).

39.      Ezt követően a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévedett a Bizottság által annak alátámasztása érdekében benyújtott bizonyítékok értékelése során, hogy potenciális verseny állt fenn a Lundbeck és e gyártók között (lásd a lenti b) alpontot).

40.      Végül a fellebbezők annak alátámasztását célzó érveket adnak elő, hogy a Törvényszék tévesen erősítette meg a Bizottságnak a Lundbeck és valamennyi érintett generikusgyógyszer‑gyártó között fennálló potenciális versenyhelyzetre vonatkozó megállapításait (lásd a lenti c) alpontot).

a)      A citalopram piacára való belépés Lundbeck szabadalmai által jelentett jogi akadályainak állítólagos fennállásáról

41.      A fellebbezők és az EFPIA szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el, hogy a Lundbeck szabadalmai az érvényességük vélelme miatt olyan jogi akadályokat képeztek, amelyek meggátolták a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépését, és ezáltal kizárták a potenciális verseny fennállását a Lundbeck és e gyártók között. A generikus változat „kockázattal történő” piacra lépésének lehetősége – amelyre az originális gyógyszer gyártója szabadalombitorlási keresettel reagálhat, arra hivatkozva, hogy az originális gyógyszerre még mindig vonatkozó szabadalmi jogok kizárják a generikus változat piacra lépését – álláspontjuk szerint nem tekinthető a piacra lépés valós és konkrét lehetőségének. Ily módon, amennyiben a kizárólagos jogokról van szó, úgy azt kell bizonyítani, hogy a potenciális versenytársnak minősíthető vállalkozásoknak lehetőségük volt a jogszerű, vagyis a piacon jelen lévő vállalkozások esetleges szabadalmi jogait nem sértő piacra lépésre. Ennélfogva azáltal, hogy nem követelte meg, hogy a Bizottság bizonyítsa, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók piacra léphettek volna a Lundbeck szabadalmainak megsértése nélkül, a Törvényszék megsértette a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat.

42.      A Bizottság előzetesen azt veti ellen, hogy egyes vitatott megállapodások megkötésének időpontjában bizonyos vitatott szabadalmakat még meg sem adtak, hanem azok a kérelem, illetve a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok általi vizsgálat szakaszában voltak.(28)

43.      Nem kell azonban mélyebben kitérni erre az ellenvetésre, mivel a fellebbezők azon érvelésének, amely szerint a vitatott szabadalmak áthághatatlan jogi akadályát képezték a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépésének, semmiképpen sem lehet helyt adni, még akkor sem, ha e szabadalmakat a vitatott megállapodások megkötésének időpontjában már megadták.

44.      Ily módon a megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította a Lundbeck ezzel kapcsolatos érvelését, megállapítva többek között azt, hogy az egyrészt azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint nem kétséges, hogy a szóban forgó szabadalmak érvényesek voltak, valamint hogy azokat valamennyi érintett versenytárs generikus terméke megsértette. A Törvényszék ily módon kiemelte, hogy noha igaz, hogy a szabadalmak érvényességét mindaddig vélelmezni kell, amíg azokat az erre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság vagy bíróság kifejezetten vissza nem vonja vagy érvénytelenné nem nyilvánítja, az érvényesség ilyen vélelme nem lehet egyenértékű a szabályosan forgalomba hozott azon generikus termékek jogellenességének vélelmével, amelyekről a szabadalom jogosultja úgy véli, hogy sértik a szabadalmat. A kockázattal történő piacra lépés tehát önmagában nem jogellenes, és éppen ellenkezőleg, a generikus termékek piacra lépése esetén a Lundbecknek kell bizonyítania, hogy azok sértik valamelyik eljárási szabadalmát, továbbá védekeznie kell az e szabadalmakkal kapcsolatos, a generikusgyógyszer‑gyártók által hivatkozott esetleges érvénytelenségi kifogásokkal szemben. Ennélfogva a Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a Lundbeck eljárási szabadalmai nem jelentenek leküzdhetetlen akadályt a generikusgyógyszer‑gyártók számára.(29)

45.      Márpedig a fellebbezők érvelésével ellentétben e megállapításokat nem terheli téves jogalkalmazás.

46.      Vitathatatlanul igaz ugyanis, hogy annak bizonyítása céljából, hogy egy adott piacon kívüli vállalkozás potenciális versenytársa az e piacon már jelen lévő vállalkozásoknak, azt kell megvizsgálni, hogy az e piacra történő belépésnek leküzdhetetlen akadályai vannak‑e,(30) valamint hogy az ott már jelen lévő vállalkozások potenciális versenytársainak minősíthető vállalkozásoknak valós és konkrét lehetősége van‑e arra, hogy az előbbiekkel versenyezzenek.(31)

47.      Ugyanakkor, amint azt a Bíróság a közelmúltban a Generics (UK) és társai ítéletében megállapította, egy, a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben az egyrészt egy közkinccsé vált hatóanyag gyártására vonatkozó eljárási szabadalom jogosultjának minősülő originálisgyógyszer‑gyártó, másrészt pedig az e hatóanyagot tartalmazó gyógyszerrel piacra lépni készülő generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális versenyhelyzetet kell értékelni, az említett hatóanyag gyártási eljárását oltalmazó szabadalom fennállása önmagában nem tekinthető leküzdhetetlen akadálynak.

48.      Ily módon egy ilyen eljárási szabadalom fennállása nem zárja ki, hogy az érintett originálisgyógyszer‑gyártó „potenciális versenytársának” minősüljön egy olyan generikusgyógyszer‑gyártó, amelynek ténylegesen egyértelműen fennáll a szándéka és képessége belépni a piacra, és amely az intézkedései révén késznek mutatkozik arra, hogy vitassa e szabadalom érvényességét, és felvállalja annak kockázatát, hogy a piacra történő belépése során az e szabadalom jogosultja által indított szabadalombitorlási keresettel szembesüljön.(32)

49.      Azt, hogy a gyógyszeren fennálló szabadalom nem képezi a piacra lépés leküzdhetetlen akadályát e gyógyszer generikus gyártója számára, többek között az magyarázza, hogy a szabadalmak érvényességének vélelme a szabadalom bejelentésének, majd a jogosultja számára történő megadásának csupán automatikus következménye, tehát egyáltalán nem nyújt tájékoztatást az e szabadalom érvényességére vonatkozó esetleges jogvita kimeneteléről.(33) Ennélfogva a fellebbezők tévesen állítják, hogy a szabadalom jövőbeli érvénytelenítésének lehetősége nem releváns a jogosult és más gazdasági szereplők közötti potenciális versenyhelyzet megállapítása szempontjából.

50.      Vitathatatlanul igaz, amint arra a fellebbezők emlékeztetnek, hogy amikor a hatóság valamely szellemi tulajdonjogot megad, az általában vélelmezhetően érvényes, és annak valamely vállalkozás általi birtoklása feltételezhetően jogszerű.(34) Következésképpen a szabadalmak vélelmezetten érvényesek mindaddig, amíg azokat az erre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság vagy bíróság vissza nem vonja vagy érvénytelenné nem nyilvánítja. Ugyanakkor, amint az a Törvényszék a megtámadott ítéletben helyesen állapította meg, az érvényesség ilyen vélelme nem lehet egyenértékű a szabályosan forgalomba hozott azon generikus termékek jogellenességének vélelmével, amelyekről a szabadalom jogosultja úgy véli, hogy sértik a szabadalmat.(35)

51.      Épp ellenkezőleg, az originális gyógyszert védő szabadalmak érvényességével és az e gyógyszer generikumainak szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bizonytalanság a versenyviszonyok egy alapvető jellemzője a gyógyszeripari ágazatban.(36) Az ezzel kapcsolatos viták és jogviták tehát az érintett gazdasági szereplők közötti versenyhelyzet fennállására utaló valószínűsítő körülmények.(37)

52.      Ily módon, amint azt a Bíróság a Törvényszék által a megtámadott ítéletben megalapozottan felidézett ítélkezési gyakorlatban(38) kimondta, a szabadalom célja vitathatatlanul az, hogy a jogosult számára biztosítsa a találmány kizárólagos használatára vonatkozó jogot a termékek gyártása és első kereskedelmi forgalomba hozatala céljából, valamint a tiltakozáshoz való jogot bármilyen szabadalombitorlás esetén.(39) E célt ugyanakkor nem lehet úgy értelmezni, hogy az védelmet biztosít az olyan keresetekkel szemben is, amelyek a szabadalom érvényességének vitatására irányulnak, figyelemmel arra, hogy közérdek a gazdasági tevékenység minden olyan akadályának elhárítása, amely egy tévesen megadott szabadalomból következhet.(40)

53.      Ennélfogva a szabadalmi jog körébe tartozik az, hogy a szabadalmak érvényességének vélelme ellenére az említett érvényesség, valamint a versengő termékek szabadalombitorló jellege csak azt követően lehet biztos, hogy e kérdéseket a tárgyban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok és bíróságok megvizsgálták.

54.      Ebben az összefüggésben az originálisgyógyszer‑gyártók és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti viták és jogviták gyakran a generikumok piacra lépésével kapcsolatos előkészületek részét képezik. Ezenfelül, mivel a generikus gyógyszer forgalombahozatali engedélyének megszerzéséhez nem szükséges annak bizonyítása, hogy e gyógyszer nem sérti az originálisgyógyszer‑gyártó esetleges szabadalmi jogait,(41) a szabadalom érvényességével és a generikus gyógyszer szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bizonytalanság még az ilyen gyógyszer piacra lépését követően is fennmaradhat.

55.      Következésképpen nem lehet azt állítani, hogy egy generikum kockázattal történő piacra lépése, amelyre az originális gyógyszerre vonatkozó szabadalom jogosultja szabadalombitorlási keresettel reagálhat, nem képezi a piacra lépés valós és konkrét lehetőségét a generikusgyógyszer‑gyártó számára, amennyiben még fennállnak az originális gyógyszerre vonatkozó szabadalmi jogok.

56.      Amint arra a Törvényszék megalapozottan mutatott rá a megtámadott ítéletben,(42) ez még inkább igaz a jelen ügyéhez hasonló összefüggésben, amikor a vitatott szabadalmak nem magát az originális gyógyszer hatóanyagát oltalmazó, molekulával kapcsolatos szabadalmak, hanem e gyógyszerhatóanyag egyes gyártási módjait védő eljárási szabadalmak. Következésképpen a molekulával kapcsolatos szabadalommal ellentétben ezek az eljárási szabadalmak érvényességük kérdésétől függetlenül nem gátolják meg a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépését a más eljárások révén gyártott szóban forgó gyógyszerhatóanyaggal. Másként és ellentétes szemszögből megfogalmazva, egy olyan helyzetben, amelyben valamely gyógyszer hatóanyagának szabadalma lejárt, és az originálisgyógyszer‑gyártó immár csak eljárási szabadalmakkal rendelkezik, a szóban forgó gyógyszer generikus változatának piacra lépése csak akkor sérti e gyártó szabadalmi jogait, ha bizonyítást nyer, hogy a szóban forgó eljárási szabadalmak érvényesek, és azokat minden egyes potenciális piacra lépő bitorolja.(43)

57.      E körülmények között nem lehet azt állítani, amint azt a fellebbezők javasolják, hogy a gyógyszeren fennálló szabadalom jogosultja és e gyógyszer generikumának gyártója között fennálló versenyhelyzet bizonyítása érdekében a Bizottság köteles „pozitívan bizonyítani”, hogy a szóban forgó generikum nem sérti az érintett szabadalmat, vagyis a jelen ügyben azt, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók által a citalopram gyártása céljából alkalmazott eljárások nem sértik a Lundbeck vitatott szabadalmait.

58.      Nem feladata a Bizottságnak ugyanis, hogy az érintett szabadalmak erősségének vagy a generikus termékek szabadalombitorló jellegének értékelése során a szabadalmi jogosultak és a generikusgyógyszer‑gyártók között jogviták eredményével kapcsolatos jóslatokba bocsátkozzon annak érdekében, hogy a versenyjog alkalmazása céljából értékelje az e gazdasági szereplők közötti versenyhelyzetet. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 159. pontjában lényegében összefoglalta, annak megkövetelése a Bizottságtól, hogy bizonyítsa, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók biztosan vagy igen nagy valószínűséggel megnyerték volna a Lundbeckkel folytatott szabadalmi jogvitát, és biztosan vagy igen nagy valószínűséggel piacra léptek volna termékeikkel, egyebekben a tényleges és a potenciális verseny összekeveréséhez, és annak figyelmen kívül hagyásához vezetne, hogy az EUMSZ 101. cikk az utóbbit is éppúgy védi.(44)

59.      Kétségtelen, hogy az érintett versenyhatóság nem hagyhat figyelmen kívül minden olyan szabadalmi jogi kérdést, amely befolyásolhatja az ilyen versenyhelyzet fennállására vonatkozó megállapítást, mivel az originális gyógyszert vagy annak valamely gyártási eljárását oltalmazó esetleges szabadalmak vitathatatlanul részét képezik az e szabadalmak jogosultjai és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti versenyhelyzetet jellemző gazdasági és jogi háttérnek. Ugyanakkor a szabadalom által biztosított jogokra vonatkozóan a versenyhatóság által lefolytatott értékelésnek nem kell kiterjednie a szabadalom erősségének vagy annak vizsgálatára, hogy a szabadalom jogosultja és valamely generikusgyógyszer‑gyártó közötti jogvita milyen valószínűséggel vezethet annak megállapítására, hogy a szabadalom érvényes, és azt bitorolják. Ezen értékelésnek inkább arra a kérdésre kell vonatkoznia, hogy e szabadalom fennállása ellenére a generikusgyógyszer‑gyártónak van‑e valós és konkrét lehetősége arra, hogy a releváns időpontban belépjen a piacra.(45)

60.      Márpedig e vonatkozásban, azonkívül, hogy az eljárási szabadalom nem gátolja meg a más gyártási eljárások révén előállított termékek piacra lépését, figyelembe kell venni többek között azt is, hogy a gyógyszerekre vonatkozó szabadalmak érvényességével kapcsolatos bizonytalanság a gyógyszeripari ágazat alapvető sajátossága; hogy az originális gyógyszerre vonatkozó szabadalom érvényességével kapcsolatos vélelem nem egyenértékű e gyógyszer azon generikus változata jogsértő jellegének vélelmével, amelyet érvényesen hoztak forgalomba; hogy a szabadalom nem biztosít védelmet az érvénytelenségre alapított keresetekkel szemben; valamint hogy ilyen keresetekre, különösen pedig valamely generikus gyógyszer úgynevezett „kockázattal történő” bevezetésére, valamint az ennek folytán indított bírósági eljárásokra rendszeresen sor kerül az ilyen generikus gyógyszer piacra lépését megelőző vagy azt közvetlenül követő időszakban.(46)

61.      Ebből következik, hogy a generikus gyógyszer forgalomba hozatalának jogszerűségével kapcsolatos szabadalmi jogi bizonytalanság fennmaradása egyáltalán nem zárja ki annak megállapítását, hogy e generikus gyógyszer gyártójának valós és konkrét lehetősége van arra, hogy belépjen a szóban forgó piacra, valamint hogy ebből következően potenciális versenyhelyzet áll fenn e gyártó és az originális gyógyszerre vonatkozó szabadalom jogosultja között az EUMSZ 101. cikk alkalmazása szempontjából.

62.      Következésképpen a fellebbezők nem állíthatják, hogy az adott gyógyszert védő szabadalmak fennállása olyan, mindennemű versenyt kizáró jogi akadályt jelent, mint a korábbi ügyekben ilyen akadályokat képezőként elismert kizárólagos jogok,(47) amit a Törvényszék egyébként a fellebbezők állításával ellentétben megfelelően ki is fejtett a megtámadott ítéletben.(48)

63.      Ehhez hasonlóan az EUMSZ 101. cikknek a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról szóló bizottsági iránymutatás(49) fellebbezők által hivatkozott 29. pontjában vitathatatlanul az szerepel, hogy egy megállapodás felei főszabály szerint nem minősülnek versenytársaknak, amennyiben a technológiai jog nem hasznosítható egy másik, érvényes technológiai jog megsértése nélkül. Ugyanakkor ugyanebben a pontban az is szerepel, hogy a gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, amikor nincs bizonyosság egy meghatározott technológiai jog érvényessége vagy megsértése felől, ami pontosan így van a jelen ügyben szereplő szabadalmak esetében.

64.      A fentiekből az következik, hogy a Törvényszék nem tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a vitatott szabadalmak nem jelentik a generikusgyógyszer‑gyártók citalopram piacára való belépésének leküzdhetetlen akadályait, valamint hogy a Lundbeck és e gyártók közötti potenciális versenyhelyzet fennállásának bizonyítása céljából a Bizottság nem köteles annak bizonyítására, hogy az utóbbiak a Lundbeck esetleges szabadalmi jogainak megsértése nélkül beléphettek a piacra.

65.      A negyedik jogalap első részét tehát el kell utasítani.

b)      A Törvényszék állítólagos tévedéseiről a Bizottság által annak alátámasztása érdekében benyújtott bizonyítékok értékelése során, hogy potenciális verseny állt fenn a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók között

66.      Negyedik jogalapjuk együttesen vizsgálandó második és harmadik részében a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék több ízben tévedett a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny vitatott megállapodások megkötésének időpontjában történő fennállásának alátámasztását szolgáló bizonyítékok értékelése során.

67.      A Bizottság előadja, hogy ezzel az érveléssel a fellebbezők megpróbálják megkérdőjelezni a Törvényszék ténybeli megállapításait és elérni a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok Bíróság általi ismételt vizsgálatát, ami egy fellebbezés keretében elfogadhatatlan.

68.      E kifogást azonban árnyalni kell.

69.      Ily módon vitathatatlanul igaz, hogy a fellebbezők előterjesztenek néhány érvet a tények Törvényszék általi értékelésével kapcsolatban, amelyek a bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve – amely a jelen esetben sem állítólagosan, sem nyilvánvalóan nem áll fenn – elfogadhatatlanok a fellebbezési szakaszban.(50)

70.      Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a fellebbezők érvelésének középpontjában a Bizottság és a Törvényszék által a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális versenynek a vitatott megállapodások megkötésének időpontjában való fennállására vonatkozó megállapítás során alkalmazott módszer áll, amit egyébként a Bizottság által a fellebbezők állításaira adott válaszok is illusztrálnak. Ennélfogva a fellebbezés keretében a Bíróság által felülvizsgálható jogkérdésekről van szó.

71.      A fellebbezők ily módon kifejtik, hogy a Törvényszék tévesen hagyta helyben a Bizottság azon megközelítését, amely lényegileg a Lundbecknek a szabadalmai erősségével kapcsolatos szubjektív értékelését alátámasztó bizonyítékokon alapult, annak megállapítása céljából, hogy potenciális verseny állt fenn a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók között, ezáltal elmulasztva figyelembe venni az annak bizonyítására alkalmas számos objektív bizonyítékot, hogy ilyen potenciális versenyhelyzet nem állt fenn.

72.      Ennek során a Törvényszék önkényesen és ellentmondásos indokokkal megtagadta a vitatott megállapodások megkötésénél későbbi bizonyítékok figyelembevételét, amennyiben e bizonyítékok figyelembevétele kedvező lett volna a fellebbezők számára, míg nem habozott ilyen későbbi bizonyítékokra támaszkodni a számukra kedvezőtlen következtetések levonása céljából.

73.      Ennek az érvelésnek azonban nem lehet helyt adni.

74.      Ily módon a fellebbezők állításai először is a megtámadott ítélet részleges és megtévesztő értelmezésén alapulnak.

75.      Amint ugyanis azt megalapozottan hangsúlyozza a Bizottság, a Törvényszék a megtámadott ítélet 142. pontjában kifejezetten kiemelte, hogy a fellebbezők tévesen állítják, hogy a Bizottság „szinte kizárólag” a Lundbecknek a szabadalmai erősségével kapcsolatos szubjektív értékeléseire támaszkodott az utóbbi és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny fennállásának bizonyítása céljából.

76.      A Törvényszék a megtámadott ítélet ugyanezen 142. pontjában azt is megállapította, hogy a Bizottság minden érintett generikus vállalkozás vonatkozásában aprólékosan megvizsgálta azok valós és konkrét piacralépési lehetőségeit, olyan objektív elemekre támaszkodva, mint többek között a már megvalósított befektetések, a forgalombahozatali engedély megszerzése érdekében tett lépések és a gyógyszerhatóanyag‑szállítókkal kötött beszerzési szerződéseik. Ezenfelül a Törvényszék a megtámadott ítélet 144. pontjában más objektív elemekre is támaszkodott, így magára a vitatott megállapodások fennállására, továbbá a Lundbeck által a generikusgyógyszer‑gyártók részére teljesített kifizetésekre, annak megállapítása céljából, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította a potenciális verseny fennállását e gazdasági szereplők között.

77.      Márpedig az ilyen eljárás megfelel a gyógyszerre vonatkozó szabadalom jogosultja és ugyanezen gyógyszer generikus változatának gyártója között fennálló potenciális verseny értékelése céljából a Bíróság által kialakított szempontoknak.

78.      Az ilyen gazdasági szereplők közötti potenciális verseny fennállásának értékelése céljából ugyanis azt kell eldönteni, hogy a vitatott megállapodások megkötésének időpontjában a generikusgyógyszer‑gyártó elegendő olyan előkészítő intézkedést tett‑e közigazgatási, bírósági és kereskedelmi szempontból, amely lehetővé teszi számára az érintett piachoz olyan határidőn belül történő hozzáférést, amely alkalmas arra, hogy versenynyomást gyakoroljon az originálisgyógyszer‑gyártóra, ily módon alátámasztva azon szándékának és képességének egyértelmű fennállását, hogy még az originálisgyógyszer‑gyártót megillető eljárási szabadalmak fennállása esetén is belépjen a piacra.(51)

79.      Ezenfelül, a generikusgyógyszer‑gyártó és az originálisgyógyszer‑gyártó közötti potenciális verseny fennállásának bizonyítása szempontjából figyelembe kell venni az utóbbinak a kereskedelmi érdekei vonatkozásában az előbbi által jelentett kockázattal kapcsolatban kialakított felfogását, amely kitűnik többek között abból, hogy e gazdasági szereplők megállapodást kötöttek, valamint abból, hogy az originálisgyógyszer‑gyártó kész értékátruházásokra a generikusgyógyszer‑gyártó felé, a piacra lépése elhalasztásának ellenértékeként.(52)

80.      Másodszor, a fentiekből az következik, hogy ellentétben azzal, amit a fellebbezők láthatóan állítanak, semmilyen módszertani tévedést nem hordoz a Törvényszék azon eljárása, hogy a valószínűsítő körülmények között a generikusgyógyszer‑gyártók által gyakorolt versenynyomás Lundbeck általi felfogását alátámasztó bizonyítékokra is hivatkozik a potenciális versenyhelyzet fennállásának megállapítása céljából. Éppen ellenkezőleg, a piacon már jelen lévő piaci szereplő felfogása releváns körülmény a közte és a piacon kívüli vállalkozás közötti versenyhelyzet fennállásának értékelése szempontjából.(53)

81.      A Törvényszék tehát tévedés nélkül vehette figyelembe más bizonyítékok mellett többek között a megtámadott ítélet fellebbezők által kifogásolt 145. pontjában azt, hogy a Lundbeck kételkedett szabadalmainak érvényességében, annak megállapítása céljából, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította a potenciális verseny fennállását a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók között.

82.      A fellebbezők ugyanakkor harmadszor arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévedett, amikor azon dokumentumok alapján, amelyekre támaszkodott, azt állapította meg, hogy a Lundbeck kételkedett szabadalmainak érvényességében, holott a vitatott megállapodások megkötését követően létrejött dokumentumokról volt szó. A fellebbezők szerint a Törvényszék ily módon tévesen, ellentmondásos módon és önkényesen fogadott el az említett megállapodások megkötésénél későbbi bizonyítékokat a fellebbezők hátrányára, míg megtagadta az ilyen későbbi bizonyítékok figyelembevételét, amennyiben azokra a fellebbezők javára hivatkoztak.

83.      Ez az érvelés azonban szintén megalapozatlan.

84.      Ily módon vitathatatlanul igaz, hogy a Törvényszék nem hagyhatja helyben az uniós versenyjog megsértésének megállapítását, amennyiben az ilyen megállapítás megcáfolására alkalmas bizonyítékokkal rendelkezik.(54) Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve, és az egyetlen olyan releváns tényező, amelyet meg kell vizsgálni, az előterjesztett bizonyítékok hitelessége.(55) A bizonyítékokra vonatkozóan általában alkalmazandó szabályok szerint valamely dokumentum hitelessége, és ennélfogva bizonyító ereje az irat eredetétől, készítésének körülményeitől és címzettjétől, valamint attól függ, hogy tartalma értelmes és hiteles‑e.(56)

85.      Márpedig a jelen ügyben a bizonyítékok Törvényszék általi, a fellebbezők által megkérdőjelezett értékelése megfelel ezeknek az elveknek.

86.      Ily módon a Törvényszék megalapozottan jelentette ki a megtámadott ítélet 139. és 141. pontjában azt, hogy a Bizottság helyesen járt el, amikor a vitatott megállapodások felei között a megállapodások megkötésének idején fennálló versenyhelyzet értékelése céljából olyan dokumentumokra támaszkodott, amelyek e feleknek a vitatott szabadalmak erejével kapcsolatos felfogását tükrözték ebben az időpontban. Kizárólag az akkor rendelkezésükre álló információk és a piaccal kapcsolatos akkori felfogásuk alapján döntöttek úgy ugyanis, hogy egy adott magatartást követnek, és hogy megkötik a vitatott megállapodásokat. Ennélfogva helytálló, amint azt a Törvényszék is kiemelte a megtámadott ítélet 141. pontjában, hogy a vitatott megállapodások megkötésénél későbbi bizonyítékok is figyelembe vehetők, amennyiben lehetővé teszik a felek releváns időpontbeli álláspontjának megállapítását.

87.      Ennélfogva egyrészt a fellebbezők állításaival ellentétben a Törvényszék nem tévedett, illetve nem fordította meg a bizonyítási terhet, amikor a megtámadott ítélet 254. pontjában a vitatott megállapodások megkötésénél későbbi bizonyítékokra támaszkodott annak megállapítása céljából, hogy a Lundbeck kételkedett a vitatott szabadalmak érvényességében, kijelentve, hogy az utóbbi nem szolgáltatott semmilyen olyan bizonyítékot, amely alapján meg lehetne magyarázni, hogy korábban mennyiben értékelte volna másként e kérdést.

88.      Azok a dokumentumok ugyanis, amelyek Törvényszék általi figyelembevételét a fellebbezők megkérdőjelezik, a Lundbeck belső dokumentumai voltak.(57) Nem olyan dokumentumokról volt tehát szó, amelyeket a vitatott megállapodások megkötését követően a Lundbeck Bizottság előtti eljárásbeli védekezésének céljára készítettek, ami az azok hitelességének aláaknázására alkalmas körülmény lett volna.(58) Ennélfogva a Törvényszék tévedés, illetve a bizonyítási teher megfordítása nélkül állapíthatta meg, hogy annak bizonyítására alkalmas körülmények hiányában, hogy a Lundbecknek megvoltak az okai arra, hogy a vitatott megállapodások megkötését követően e tekintetben radikálisan módosítsa álláspontját, hihető, hogy e dokumentumok a Lundbecknek a szabadalmai erejével kapcsolatban az említett megállapodások megkötésének időpontjában fennálló álláspontját is tükrözték.

89.      Másrészt a fellebbezők azt is tévesen állítják, hogy a Törvényszék tévedett, amikor a megtámadott ítélet 136. és 143–146. pontjában megtagadta a Lundbeck által annak bizonyítása érdekében benyújtott bizonyítékok figyelembevételét, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók bitorolták a szabadalmait, hogy előzetes intézkedéseket vagy más ideiglenes intézkedéseket rendeltek el a szabadalombitorlási ügyekben, illetve hogy az EPO a kristályosításra vonatkozó szabadalmat 2009‑ben minden releváns elemében megerősítette.

90.      A fellebbezők állításával ellentétben a Törvényszék nem kizárólag azért tagadta meg e bizonyítékok figyelembevételét, mivel a vitatott megállapodások megkötését követően keletkezett bizonyítékokról volt szó. E megtagadás oka inkább az volt, hogy bár objektív tényekről, nem pedig in tempore suspecto tett szubjektív nyilatkozatokról volt szó, e körülmények egyszerűen nem voltak relevánsak a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók között e megállapodások megkötésének idején fennálló versenyhelyzet értékelése céljából. Ily módon, amint azt megalapozottan állapította meg a Törvényszék, e körülmények egyáltalán nem változtatnak azon, hogy ebben az időpontban a generikusgyógyszer‑gyártókat a Lundbeck fenyegetésnek tekintette, hogy valamennyi ilyen gazdasági szereplő kételkedett a kristályosításra vonatkozó szabadalom érvényességében, és nem volt kizárt, hogy azt egy nemzeti bíróság érvénytelennek nyilváníthatja.

91.      Ellentétben ugyanis a fellebbezők álláspontjával, függetlenül attól a kérdéstől, hogy ez a jelen ügyben fennáll‑e, annak, hogy egy valós helyzet gazdasági szereplő általi, valamely megállapodás megkötésének időpontjában való felfogása nem vehető figyelembe a releváns időpontban fennálló potenciális verseny értékelése céljából, nem az az oka, hogy e felfogás később megalapozatlanak bizonyul. Megalapozatlan ugyanis a fellebbezők azon elgondolása, amely szerint a gazdasági szereplők valamely időpontban „szubjektíve” „tévesen” potenciális versenytársnak tekinthetik magukat, miközben később kiderülhet, hogy „objektíve” valójában nem voltak ebben az időpontban potenciális versenytársak. Ez az elgondolás figyelmen kívül hagyja azt, hogy a gazdasági szereplők egy adott időpontban szükségképpen a valóssággal kapcsolatosan ebben az időpontban fennálló felfogásuk alapján járnak el, valamint hogy ezek az eljárások is alakítják a valóságot, ily módon hozzájárulva a potenciális verseny fennállásához, vagy éppen ellenkezőleg, annak hiányához. Ennélfogva, amennyiben bizonyítékok csoportja alapján potenciális versenyhelyzet adott időpontban való fennállására lehet következtetni, egy későbbi esemény vagy cselekmény utólag nem érvénytelenítheti e potenciális verseny érintett időpontban való fennállását.

92.      Ezenkívül, mindenesetre annak érdekében, hogy a jelen ügyben megállapítsa a potenciális verseny fennállását, a Törvényszék nem kizárólag a kristályosításra vonatkozó szabadalom érvénytelenítésének lehetőségére, illetve a felek ezzel kapcsolatos felfogására támaszkodott, hanem bizonyítékok csoportjára. Ehhez hasonlóan nem kell eldönteni, hogy a Törvényszék megalapozottan állapította‑e meg a megtámadott ítélet 146. pontjában, hogy a vitatott megállapodások megkötésének időpontjában a Lundbeck javára semmilyen ideiglenes intézkedést nem hoztak, amit a fellebbezők vitatnak. Az ilyen ideiglenes intézkedések fennállása ugyanis semmiféleképpen nem alkalmas az originálisgyógyszer‑gyártó és azon generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny fennállására vonatkozó megállapítás érvénytelenítésére, amelyekkel szemben az originálisgyógyszer‑gyártó ilyen intézkedéseket kért.(59)

93.      A fenti megfontolásokból az következik, hogy a Törvényszék nem követett el módszertani tévedéseket a Bizottság által annak alátámasztása érdekében benyújtott bizonyítékok értékelése során, hogy potenciális verseny állt fenn a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók között a vitatott megállapodások megkötésének időpontjában.

94.      A negyedik jogalap második és harmadik részét is el kell tehát utasítani.

c)      A fellebbezők annak bizonyítását célzó érveiről, hogy állítólagosan nem állt fenn potenciális versenyhelyzet a Lundbeck és az egyes érintett generikusgyógyszer‑gyártók között

95.      Negyedik jogalapjuk negyedik–hetedik részében a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék több ízben tévedett, amikor a megtámadott ítélet 207–330. pontjában helybenhagyta a Bizottságnak a Lundbeck és az egyes érintett generikusgyógyszer‑gyártók között a vitatott megállapodások által érintett valamennyi területen fennálló potenciális versenyhelyzet fennállására vonatkozó megállapításait.

96.      A Bizottság itt is kifejti, hogy ez az érvelés elfogadhatatlan, mivel arra irányul, hogy megkérdőjelezzék a Törvényszék ténybeli megállapításait, és elérjék a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok Bíróság általi ismételt vizsgálatát. Ugyanakkor, noha ténylegesen olyan ténybeli jellegű bizonyítékokat terjesztenek elő, amelyek vizsgálata kizárólag a Törvényszék feladata, a fellebbezők érveléséből kitűnik, hogy a Törvényszék által a Lundbeck és az egyes generikusgyógyszer‑gyártók között fennálló potenciális verseny értékelése során állítólagosan elkövetett módszertani tévedéseket is kifogásolják, ami megengedett a fellebbezés szakaszában.

97.      Mindazonáltal érdemben nem lehet helyt adni a fellebbezők érvelésének, mivel az egyfelől nagyrészt átfedésben van a jelen jogalap előző részeinek vizsgálata során már megcáfolt módszertani kifogásokkal, másfelől pedig a fennmaradó részében szintén megalapozatlan.

98.      Ily módon a fellebbezők először azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen ismerte el a potenciális verseny fennállását a Lundbeck és a Merck (GUK) között az Egyesült Királyságban, valamint az EGT egészében, a Lundbeck és az Arrow között az Egyesült Királyságban és Dániában, a Lundbeck és az Alpharma között az EGT‑ben, valamint a Lundbeck és a Ranbaxy között az EGT‑ben, anélkül hogy megkövetelte volna a Bizottságtól annak bizonyítását, hogy e generikusgyógyszer‑gyártók piacra tudtak volna lépni nem szabadalombitorló citaloprammal, vagyis a Lundbeck vitatott szabadalmai által oltalmazottaktól eltérő gyártási eljárások révén előállított citaloprammal. Ehhez hasonlóan a fellebbezők megismétlik azt az elgondolást, amely szerint a szabadalmak érvényességének vélelme miatt tévedés az említett érvényesség vitatásának lehetőségét a potenciális verseny fennállása kifejeződésének tekinteni.

99.      Márpedig, amint azt már a jelen jogalap első részének vizsgálata keretében fent kiemeltem, a gyógyszeren fennálló szabadalom jogosultja és e gyógyszer generikumának gyártója között fennálló versenyhelyzet bizonyítása érdekében a Bizottság nem köteles bizonyítani, hogy a generikum nem sérti az érintett szabadalmat, vagy hogy azt bírósági eljárás eredményeként érvénytelenítették; a generikum „kockázattal történő” piacra lépése, illetve a szabadalom érvényességének vitatása éppen ellenkezőleg a szabadalmi jogosulttal folytatott verseny valós és konkrét lehetőségeinek tekinthető.(60)

100. Másodszor, a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg szubjektív körülményekre támaszkodva és későbbi objektív bizonyítékokat figyelmen kívül hagyva, hogy a Merck (GUK) és az Arrow a Lundbeck versenytársai voltak. Márpedig ezeket az érveket, amennyiben nem arra irányulnak, hogy elérjék, hogy a Bíróság ismét megvizsgáljon egyes, a Törvényszék által már értékelt ténybeli körülményeket, hanem az említett tények Törvényszék általi értékelésével kapcsolatos módszertani kifogást képeznek, már megcáfoltam a jelen jogalap második és harmadik részének fenti vizsgálata során.(61)

101. Végül harmadszor, a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen hagyta helyben a Bizottságnak a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny fennállására vonatkozó megállapításait, holott e gyártók a vitatott megállapodások által érintett országok egy részében csak az említett megállapodások tartama alatt vagy azok lejártát követően nyújtottak be forgalombahozatali engedély iránti kérelmeket, illetve kaptak forgalombahozatali engedélyt termékeikre.

102. E tekintetben fontos megjegyezni, hogy a Törvényszék többek között a megtámadott ítélet 168–182. pontjában átfogó jelleggel megvizsgálta azt a kérdést, hogy az, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó még nem rendelkezik forgalombahozatali engedéllyel egy adott ország piacán, kizárja‑e a potenciális verseny fennállását e gyártó és a szóban forgó földrajzi piacon már értékesített originális gyógyszerre vonatkozó szabadalom jogosultja között. Ezenfelül a Törvényszék az említett pontokban elemezte a vitatott megállapodásokban részes minden egyes generikusgyógyszer‑gyártó helyzetét az e megállapodások által érintett földrajzi piacokra vonatkozó forgalombahozatali engedélyek szempontjából.

103. A Törvényszék ily módon mindenekelőtt megállapította, hogy az, hogy egy generikusgyógyszer‑gyártó még nem rendelkezik forgalombahozatali engedéllyel termékére egy adott államban, nem zárja ki a potenciális verseny fennállását e gyártó és egy, a szóban forgó földrajzi területen már aktív originálisgyógyszer‑gyártó között, mivel a potenciális verseny magában foglalja többek között a forgalombahozatali engedélyeket megszerezni kívánó generikusgyógyszer‑gyártók tevékenységeit, valamint valamennyi, a piacra lépés előkészítéséhez elengedhetetlen közigazgatási és üzleti lépés megtételét.(62) Amint azt továbbá a Törvényszék kiemelte, noha a forgalombahozatali engedély megszerzését célzó eljárás befejeződése elengedhetetlen ahhoz, hogy tényleges verseny állhasson fenn, az oda vezető út, amennyiben azon a piacra lépését komolyan előkészítő vállalkozás hosszú ideje elindult, a potenciális verseny körébe tartozik.(63)

104. Ehhez hasonlóan a Törvényszék a megtámadott ítélet 163. és 232. pontjában megjegyezte, hogy ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a potenciális verseny fennállását, nem szükséges, hogy a Bizottság bizonyítsa azt, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépése bizonyosan a vitatott megállapodások lejárta előtt megtörtént volna valamennyi, ezen megállapodások által érintett országban, az ugyanis nem igényli a biztos piacra lépés bizonyítását, csak valós és konkrét lehetőségek fennállását ebben a tekintetben.

105. Márpedig a fellebbezők nem terjesztenek elő olyan körülményeket, amelyek alkalmasak e megfontolások megcáfolására, amelyeket végeredményben nem terhel téves jogalkalmazás.

106. A gyógyszeren fennálló szabadalom jogosultja és e gyógyszer generikus változatának gyártója – amelyről egyébként megállapítást nyert, hogy fennáll a határozott szándéka és képessége a piacra lépésre – közötti potenciális versenyhelyzet fennállása elismerésének megtagadása, pusztán amiatt, hogy az említett gyártó még nem rendelkezik forgalombahozatali engedéllyel, ugyanis a potenciális verseny bármilyen fennállásának, ezáltal pedig a versenyjog bármely alkalmazásának kizárásához vezetne a generikus gyógyszerek piacra lépésének előkészítő szakasza alatt, amelynek a forgalombahozatali engedély megszerzése érdekében tett lépések is éppen, hogy részét képezik. Az ilyen álláspont teljesen ellentétes lenne az EUMSZ 101. cikk hatékony érvényesülésével, mivel azt jelentené, hogy piacról kizáró megállapodások révén le lehet állítani, illetve késleltetni lehet a jövőbeli piacra lépők előkészületeit, így az ilyen gazdasági szereplők piacra lépésére, valamint ebből következően valós versenyre soha nem kerülhetne sor.

107. Ezt követően a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügyben a generikusgyógyszer‑gyártók nemcsak hogy hosszú ideje komolyan előkészítették piacra lépésüket, hanem emellett már vagy rendelkeztek forgalombahozatali engedéllyel, vagy megtették az annak rövid vagy középtávú megszerzését célzó lépéseket. Ebben az összefüggésben a Törvényszék konkrétan megvizsgálta az egyes érintett generikusgyógyszer‑gyártók helyzetét, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek mindegyikének valós és konkrét lehetőségei voltak a forgalombahozatali engedély megszerzésére és ily módon a citalopram piacára való belépésre az EGT több országában, többek között a 2001/83 irányelv által előírt kölcsönös elismerési eljárás révén,(64) kellően rövid idő alatt ahhoz, hogy versenynyomást gyakoroljanak a Lundbeckre.(65)

108. A fellebbezők nem vitatják azokat a tényeket, amelyekre a Törvényszék e következtetés levonásakor támaszkodott, és elferdítésre sem hivatkoznak, hanem pusztán azt adják elő, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók a vitatott megállapodások által érintett országok egy részében csak az említett megállapodások tartama alatt vagy azok lejártát követően nyújtottak be forgalombahozatali engedély iránti kérelmet, illetve kaptak forgalombahozatali engedélyt termékeikre.

109. Ugyanezen érvelés alapján a fellebbezők a Bíróság Generics (UK) és társai ítéletének(66) a jelen eljárásra gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdésre(67) válaszolva lényegében előadják, hogy a Bíróság által az említett ítéletben a gyógyszerrel kapcsolatos szabadalom jogosultja és az e gyógyszer generikumának gyártói közötti potenciális verseny fennállásának megállapítása céljából kialakított feltétel a jelen ügyben nem teljesül.

110. Márpedig, amint azt az imént megállapítottam, az, hogy még nem rendelkeznek forgalombahozatali engedéllyel, nem alkalmas a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny fennállására vonatkozó megállapítás érvénytelenítésére. Ez még inkább igaz, mivel, amint azt megalapozottan jegyezte meg a Bizottság a jelen ügyben tartott tárgyaláson, nem lehet tudni, hogy nem éppen maguk a vitatott megállapodások ösztönözték‑e arra e gyártókat, hogy tartózkodjanak a termékeik forgalombahozatali engedélyének megszerzéséhez szükséges lépések gyorsabb megtételétől az e megállapodások által érintett államokban.

111. A fellebbezők állításaival ellentétben ez összhangban van a Bíróság által a Generics (UK) és társai ítélet(68) 43. és 44. pontjában tett megállapításokkal is. Az említett pontokban ugyanis a Bíróság annak kiemelésére szorítkozott, hogy annak értékelése szempontjából, hogy potenciális versenyhelyzet áll‑e fenn a szabadalom jogosultja és a generikusgyógyszer‑gyártó között a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között, azt kell eldönteni, hogy a releváns időpontban e gyártó elegendő olyan előkészítő intézkedést tett‑e, amely lehetővé teszi számára az érintett piacra olyan határidőn belül történő belépést, amely alkalmas arra, hogy versenynyomást gyakoroljon a szabadalmi jogosultra. Ezen intézkedések között szerepelhetnek többek között azok az intézkedések, amelyek lehetővé teszik számára, hogy az említett határidőn belül rendelkezzen az igényelt forgalombahozatali engedélyekkel.

112. Márpedig, amint azt az imént megjegyeztem, a fellebbezők nem kérdőjelezik meg azokat a ténybeli megállapításokat, amelyekre a Törvényszék annak megállapításakor támaszkodott, hogy a generikusgyógyszer‑gyártóknak valós és konkrét lehetőségei voltak a forgalombahozatali engedély megszerzésére és ily módon a citalopram piacára való belépésre az EGT több országában, kellően rövid idő alatt ahhoz, hogy versenynyomást gyakoroljanak a Lundbeckre.

113. E körülmények között a negyedik jogalap negyedik–hetedik részét is el kell utasítani, ahogy e jogalap egészét is.

2.      A Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti megállapodások cél általi versenykorlátozásoknak minősítéséről (első, második és harmadik fellebbezési jogalap)

114. Első három fellebbezési jogalapjukkal a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék több ízben tévedett, amikor a vitatott megállapodásokat cél általi versenykorlátozásoknak minősítette.

115. Mindenekelőtt első jogalapjukban a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen hagyta helyben a Bizottság azon értékelését, amely szerint e megállapodások céljuk által versenykorlátozó jellegűek voltak még akkor is, ha az előírt korlátozások a vitatott szabadalmak hatálya alá tartoztak, vagyis még annak feltételezése esetén is, hogy e megállapodások kizárólag a megállapodások felei által potenciálisan e szabadalmakat sértőnek tekintett generikus citalopram piacra lépését akadályozták meg, nem pedig mindenfajta generikus citalopramét.(69)

116. Ezt követően második jogalapjukban a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék több ízben tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a hat vitatott megállapodás közül öt túllépett a vitatott szabadalmak hatályán, vagyis hogy azok mindenfajta generikus citalopram értékesítését megtiltották a generikusgyógyszer‑gyártók részére, nem pedig csak a vitatott szabadalmak által oltalmazott gyártási eljárások révén előállított citalopramét.

117. Végül harmadik jogalapjukkal a fellebbezők előadják, hogy még azt feltételezve is, hogy a Bíróság azt állapítja meg, hogy a vitatott megállapodások némelyike túllépett a vitatott szabadalmak hatályán azáltal, hogy mindenfajta generikus citalopram értékesítését megtiltotta, a Törvényszék mindenképpen tévesen állapította meg, hogy e megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősülnek.

a)      A szabadalom hatályán túl nem lépő megállapodások cél általi versenykorlátozásoknak minősítéséről (első fellebbezési jogalap)

118. A fellebbezők álláspontja szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a vitatott megállapodások cél általi versenykorlátozásoknak minősültek, még azt feltételezve is, hogy az azok által a generikusgyógyszer‑gyártók részére előírt korlátozások nem léptek túl a vitatott szabadalmak hatályán. Ily módon a fellebbezők szerint az azon korlátozásokhoz hasonlítható korlátozásokat előíró megállapodást, amelyeket a szabadalmi jogosult bírósági határozatok révén érhetett volna el, nem lehet jellegénél fogva a versenyre károsnak tekinteni. Az ilyen megállapodás ugyanis csak a szabadalom jogosultja azon előjogának felel meg, hogy távol tartsa a piactól a szabadalombitorló termékeket.

119. A szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodás annál is kevésbé minősülhet cél általi versenykorlátozásnak, mivel a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodás a jogviták megelőzésének jogszerű és bevett módját jelenti.

120. Végül az, hogy a szabadalmi jogosult jelentős értéket ruházott át a szóban forgó megállapodást megkötő generikusgyógyszer‑gyártóra, a Törvényszék következtetéseivel ellentétben e tekintetben nem lehet releváns a megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítése szempontjából.

121. A megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította ezt az érvelést, kifejtve, hogy vitathatatlanul létezhetnek szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező jogszerű megállapodások, amelyekhez akár kifizetések is kapcsolódhatnak a szabadalmi jogosult részéről a generikusgyógyszer‑gyártó javára. Ugyanakkor a Törvényszék szerint, amikor az ilyen kifizetés a versenytársak piacról való kizárásához vagy a piacra lépésre ösztönző elemek korlátozásához kapcsolódik, úgy lehet tekinteni, hogy e korlátozás nem kizárólag a szabadalom erejének felek általi értékeléséből következik, hanem a korlátozást e kifizetés révén érik el, ami ezáltal a verseny kivásárlásához hasonlít.

122. A Törvényszék emlékeztetett továbbá arra, hogy az EUMSZ 101. cikk alapján valamennyi gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia azt a politikát, amelyet a piacon követni szándékozik. Ezt követően a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azon értékelését, amely szerint a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások akkor tartoznak az e rendelkezésben rögzített tilalom hatálya alá, amennyiben olyan jelentős fordított kifizetéseket tartalmaznak, amelyek egy adott időszak folyamán csökkentik vagy kiküszöbölik a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépését ösztönző elemeket, anélkül azonban, hogy megoldanák a mögöttes szabadalmi jogvitát. Ilyen esetben ugyanis az értékátruházás lép az originális gyártó szabadalmai erejének a felek által végzett önálló értékelése, illetve az esetleges jogvita megnyerésének esélyeire vonatkozó értékelésük helyébe.

123. Következésképpen a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vitatott megállapodások megkötésével a fellebbezők az ilyen jogviták kimenetelével kapcsolatos bizonytalanságot azzal a bizonyossággal váltották fel, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók jelentős összegű fordított kifizetések fejében nem lépnek piacra, ezáltal azok időtartamára kiküszöbölve a piacon minden – akár potenciális – versenyt.(70)

124. Ezt követően a Törvényszék megállapította, hogy nem lehet elfogadni a „szabadalom hatályának szempontját”, amely szerint a szabadalom jogosultját megillető jogok időbeli, területi és tárgyi hatálya alá tartozó szerződéses korlátozások nem sértik a versenyjogot. A Törvényszék szerint ugyanis e szempont egyrészt annak vélelmezéséhez vezet, hogy egy generikus gyógyszer sérti az originális gyártó szabadalmát, noha a generikus gyógyszer jogsértő vagy nem jogsértő jellege nem eldöntött kérdés. Másrészt a Törvényszék szerint e szempont azon vélelemre épül, amely szerint a szabadalom érvényességének vitatása esetén minden, egyezség útján történő vitarendezés keretében hivatkozott szabadalmat érvényesnek kell tekinteni, holott ennek nincs sem jogi, sem gyakorlati alapja.

125. Ily módon a Törvényszék álláspontja szerint az, hogy a Bizottság a vitatott megállapodásokban szereplő egyes korlátozásokat potenciálisan a Lundbeck szabadalmai hatálya alá tartozóknak tekintette, kizárólag azt jelentette, hogy a fellebbezők hasonló korlátozásokat érhettek volna el a szabadalmaik érvényesítése érdekében hozott bírósági határozatok révén, amennyiben az illetékes nemzeti bíróságok előtt pernyertesek lesznek. Ennélfogva, még ha a vitatott megállapodások potenciálisan a fellebbezők szabadalmainak hatálya alá tartozó korlátozásokat is tartalmaznának, e megállapodások túlmentek a szellemi tulajdonjogaik sajátos célján, amely jogok kétségkívül kiterjedtek a bitorlások kifogásolásához fűződő jogra, de nem tartalmazták az olyan megállapodások megkötésének jogát, amelyek eredményeként a tényleges vagy potenciális piaci versenytársak részére azért fizettek, hogy ne lépjenek be a piacra.(71)

126. A fellebbezők álláspontjával ellentétben e megfontolásokat nem terheli téves jogalkalmazás.

127. Amint azt ugyanis a Bíróság Generics (UK) és társai ítéletében(72) kifejtette, azok a megállapodások, amelyek révén egy generikusgyógyszer‑gyártó elismeri egy szabadalom érvényességét, és a szabadalmi jogosult általi értékátruházás ellenértékeként vállalja, hogy a szabadalmat nem vitatja, és e piacra sem lép be, alkalmasak a verseny korlátozására. Ennek oka az, hogy a szabadalmak érvényességének vitatása, többek között az úgynevezett „kockázattal történő” piacra lépés révén, a rendes verseny részét jelenti azokban az ágazatokban, ahol technológiákkal kapcsolatos kizárólagossági jogok állnak fenn.

128. Ily módon vitathatatlanul lehetséges, hogy egy generikusgyógyszer‑gyártó önállóan úgy dönt, hogy lemond a piacra lépésről, és ebben az összefüggésben a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodást köt. Az EUMSZ 101. cikk ugyanakkor arra kötelez minden gazdasági szereplőt, hogy önállóan határozza meg piaci magatartását, és megtiltja az ilyen gazdasági szereplők számára, hogy a verseny kockázatait tudatosan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel helyettesítsék. Ennélfogva a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodás cél általi versenykorlátozáshoz vezet, ha a szabadalmi jogosult részéről a generikusgyógyszer‑gyártó részére teljesített értékátruházás indoka kizárólag a felek ahhoz fűződő közös kereskedelmi érdeke, hogy ne folytassanak az érdemeken alapuló versenyt.

129. Ha ugyanis ezzel az értékátruházással a generikusgyógyszer‑gyártó részéről nem áll szemben más ellenszolgáltatás, mint annak lemondása a piacra lépésről és a szabadalom vitatásáról, ez egyéb hihető magyarázat hiányában arra utal, hogy e gyógyszergyártót nem a szabadalom erejével kapcsolatos felfogása, hanem a kilátásba helyezett értékátruházás indította arra, hogy lemondjon a piacra való belépésről és a szabadalom vitatásáról.

130. Ebből következően nem lehet azt állítani, hogy az ilyen megállapodás megkötése azon előjogok szabadalmi jogosult általi gyakorlásának körébe tartozik, amelyek e szabadalom tárgyából eredően illetik meg őt, sem azt, hogy e megállapodás megkötése a generikusgyógyszer‑gyártók részéről kizárólag annak felel meg, hogy az utóbbiak elismerik a szabadalmi jogosult érvényesnek vélelmezett jogait. Mivel ugyanis valamely szabadalom érvényességének vélelme egyáltalán nem nyújt tájékoztatást az e szabadalom érvényességére vonatkozó esetleges jogvita kimeneteléről, az olyan megállapodás, amely révén a felek a generikusgyógyszer‑gyártó részére teljesített értékátruházás révén kiküszöbölik az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot, azon potenciális verseny kiküszöbölését eredményezi, amely e megállapodás hiányában fennállt volna.(73)

131. A fellebbezők által a jelen eljárásban előterjesztett egyik érv sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Törvényszék tévedett, amikor helybenhagyta a Bizottság azon értékelését, amely szerint a jelen ügyben a vitatott megállapodások ilyen versenykorlátozásokat jelentettek, amelyek annak elérésére irányultak, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók vállaljanak kötelezettséget arra, hogy nem támasztanak versenyt a kikötött időszak során a Lundbeck részéről teljesített kifizetésért cserébe, amellyel szemben az említett kötelezettségvállaláson kívül nem állt más ellenszolgáltatás.

1)      A Lundbecket, illetve a generikusgyógyszer‑gyártókat érintő kockázatok aszimmetriájáról

132. Ily módon először is a Bíróság vitathatatlanul kimondta, hogy ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy a szabadalmi jogosult és a generikusgyógyszer‑gyártó között a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodás, amelyhez az előbbi részéről az utóbbi részére teljesített értékátruházás kapcsolódik, cél általi versenykorlátozásnak minősül, a megállapodás elemzéséből ki kell tűnnie, hogy az említett értékátruházást kizárólag a generikusgyógyszer‑gyártó azon kötelezettségvállalása indokolja, amely szerint a kikötött időszak alatt termékével nem támaszt versenyt. Meg kell tehát győződni arról, hogy ezen átruházást nem igazolják a megállapodás feleinek olyan jogszerű céljai, mint a jogvitához kapcsolódó költségek ellentételezése, az áruk vagy szolgáltatások tényleges szállítása vagy teljesítése, illetve a szabadalmi jogosult által tett pénzügyi kötelezettségvállalásokról való lemondás. Ezenkívül a Bíróság azt is kiemelte, hogy ilyen esetben azt is fontos eldönteni, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó javára teljesített értékátruházás kellően jelentős volt‑e ahhoz, hogy ténylegesen arra ösztönözze azt, hogy lemondjon az érintett piacra való belépésről.(74)

133. Ugyanakkor a fellebbezők nem terjesztenek elő annak bizonyítására alkalmas körülményt, hogy a jelen ügyben a Lundbeck által a generikusgyógyszer‑gyártók javára teljesített értékátruházásokkal szemben az utóbbiak részéről a piacra lépéstől való tartózkodásukon kívül más ellenszolgáltatás is állt volna. Ehhez hasonlóan a fellebbezők nem hivatkoznak semmilyen, a Törvényszék azon következtetésének megcáfolására alkalmas körülményre, amely szerint a jelen ügyben a vitatott megállapodások által előírt fordított kifizetések összege kellően magas volt ahhoz, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók elfogadják autonómiájuk korlátozását, és hogy csökkentsék ösztönzésüket arra, hogy belépjenek a piacra. Ily módon a Törvényszék megállapította, hogy az iratokból kitűnik, hogy e gyártók a Lundbeck részéről javukra teljesített kifizetések hiányában nem fogadták volna el, hogy egyoldalúan távol maradjanak a piactól, azt követően, hogy jelentős lépéseket tettek és befektetéseket eszközöltek.(75)

134. Ahelyett, hogy bármilyen konkrét körülményt adnának elő, amely a Bizottság és a Törvényszék által elfogadotthoz képest alternatív magyarázatot szolgáltathatna e kifizetésekre, a fellebbezők ugyanis annak kijelentésére szorítkoznak, hogy az említett kifizetéseket a Lundbecket, illetve a generikusgyógyszer‑gyártókat érintő kockázatok aszimmetriája indokolja. Ily módon, ha az utóbbiak a Lundbeck szabadalmait megsértve léptek volna piacra, az a kártérítés, amelyben a Lundbeck pernyertessége esetén részesülhetett volna, soha nem lett volna elegendő az okozott károk kompenzálására, ami magyarázatot ad arra, hogy miért volt kész a vitatott kifizetések teljesítésére.

135. Márpedig, amint azt a Törvényszék megalapozottan fejtette ki a megtámadott ítélet 379–387. pontjában, a megállapodásra nem azért nem kell alkalmazni az EUMSZ 101. cikket, mert a megállapodás megkötése gazdasági és kereskedelmi szempontból észszerű és jövedelmező megoldás. Ehhez hasonlóan a hatóságok, és nem a magánvállalkozások feladata a jogszabályi előírások betartásának biztosítása.(76) Ily módon nem az ilyen vállalkozások feladata a szabályozás állítólagos elégtelenségének kijavítása versenyellenes megállapodások révén, ily módon maguknak szolgáltatva igazságot.(77) Ennélfogva a kockázatok fellebbezők által hivatkozotthoz hasonló „aszimmetriája”, ahogy a nemzeti szabadalmi jogok esetleges hiányosságai, még ha bizonyítottnak is tételezzük fel azokat, nem igazolhatják azokat a megállapodásokat, amelyek abból állnak, hogy a gazdasági szereplő fizet versenytársai részére azért, hogy kívül maradjanak a piacon.

2)      A „kontrafaktuális forgatókönyvről”

136. Másodszor, a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 472. és 473. pontjában megtagadta a „kontrafaktuális forgatókönyv”, vagyis azon helyzet vizsgálatát, amely a vitatott megállapodások hiányában állt volna elő. A fellebbezők szerint az ilyen vizsgálat eredményeként kiderült volna, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépéstől való tartózkodása nem e megállapodások fennállásának, hanem egyszerűen a Lundbeck szabadalmainak volt az eredménye.

137. A fellebbezők e problémát a Bíróság Generics (UK) és társai ítéletének(78) a jelen eljárásra gyakorolt hatásával(79) kapcsolatos kérdésre válaszolva is kiemelik, előadva, hogy az említett ítéletben a Bíróság elismerte az EUMSZ 101. cikk alkalmazása során a kontrafaktuális elemzésnek, valamint a vizsgált megállapodások azon, versenyt támogató hatásai figyelembevételének fontosságát, amelyek e megállapodások hiányában nem álltak volna fenn.

138. Meg kell ugyanakkor jegyezni mindenekelőtt azt, hogy a fellebbezők által hivatkozott Generics (UK) és társai ítélet 37. pontjában a Bíróság annak kijelentésére szorítkozott, hogy a gazdasági szereplők közötti potenciális versenyhelyzet fennállásának elemzése céljából fontos annak eldöntése, hogy a megállapodás hiányában lett volna‑e valós és konkrét lehetőség arra, hogy a piacon kívüli vállalkozás versenyezzen az ott már jelen lévő vállalkozással.

139. Márpedig függetlenül attól a kérdéstől, hogy az ilyen elemzés hasonlóságokat mutathat‑e azon fejlemények úgynevezett „kontrafaktuális” elemzésével, amelyek a megállapodás hiányában következtek volna be, valamint attól, hogy kell‑e ilyen kontrafaktuális elemzést végezni azokban az esetekben, amelyekben cél általi versenykorlátozásnak minősülő megállapodásokról van szó, elegendő azt megállapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben átfogó jelleggel megvizsgálta azt a kérdést, hogy a generikusgyógyszer‑gyártóknak valós és konkrét lehetőségük volt‑e arra, hogy piacra lépjenek a vitatott megállapodások megkötésének időpontjában, így megállapítható, hogy e lehetőségeket az említett megállapodások megszüntették.(80)

140. Ezenfelül tévedés a fellebbezőkhöz hasonlóan azt állítani, hogy a kontrafaktuális elemzésből az derült volna ki, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépéstől való tartózkodása nem a vitatott megállapodásoknak, hanem a Lundbeck szabadalmai fennállásának volt az eredménye, amelyek meggátolták a szabadalombitorló termékekkel történő piacra lépést. Az ilyen érvelés ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy a vitatott megállapodások megkötésnek időpontjában bizonytalanság állt fenn a vitatott szabadalmak érvényességét és a generikusgyógyszer‑gyártók termékeinek szabadalombitorló jellegét illetően. Márpedig, amint azt a Bíróság a Generics (UK) és társai ítéletben(81) megállapította, éppen e bizonytalanság az, amely a fennmaradása alatt hozzájárul a gyógyszerrel kapcsolatos szabadalom jogosultja és az e gyógyszer generikumával piacra lépni szándékozó gyártó közötti, legalábbis potenciális versenyhelyzet fennállásához.

141. Ennélfogva, ha bizonyítást nyer, hogy egy megállapodás e bizonytalanság kiküszöbölésére irányul, azt lehet megállapítani, hogy az cél általi versenykorlátozásnak minősül, mivel az egy olyan helyzetet, amelyben a felek önállóan kezelik az e bizonytalansággal járó kockázatokat és esélyeket, a felek közötti gyakorlati együttműködésből fakadó egyeztetett helyzettel váltja fel.(82) Márpedig a Törvényszék éppen e kérdés elemzése révén jutott arra a megállapításra, amely szerint a jelen ügyben a vitatott megállapodások cél általi versenykorlátozásoknak minősültek.(83)

142. Ami végül a megállapodás esetleges versenyt támogató hatásainak figyelembevételét illeti, kétségtelenül igaz, hogy a Bíróság a fellebbezők által hivatkozott Generics (UK) és társai ítélet(84) 103. pontjában megállapította, hogy az ilyen hatásokat a megállapodás hátterét képező körülményekként megfelelően figyelembe kell venni a cél általi versenykorlátozásnak minősítés szempontjából, mivel az ilyen hatások kétségbe vonhatják az összejátszásra irányuló érintett magatartásnak a verseny tekintetében fennálló elegendő károssági fokával kapcsolatos átfogó értékelést, következésképpen pedig e magatartás cél általi versenykorlátozásnak minősítését.

143. Ugyanakkor a jelen ügyben a fellebbezők a jelen fellebbezési eljárás keretében benyújtott beadványaikban nem hivatkoznak a vitatott megállapodások olyan, állítólagosan a versenyt támogató hatására, amely alkalmas lett volna a Törvényszék által az említett megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítése kapcsán végzett elemzés megkérdőjelezésére.

3)      A meg nem támadási kikötések hiányáról a vitatott megállapodásokban

144. Harmadszor a fellebbezők a Bíróság Generics (UK) és társai ítéletének a jelen eljárásra gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdésre(85) válaszolva előadják, hogy a Bíróság említett ítéletben található elemzése, amely szerint az említett ügyben szereplőkhöz hasonló megállapodások cél általi versenykorlátozásoknak minősülhetnek, elsődlegesen azon alapult, hogy az említett megállapodásokban a szóban forgó szabadalmak meg nem támadására vonatkozó kikötések szerepeltek. Márpedig, mivel a jelen ügyben szereplő vitatott megállapodások nem tartalmaztak ilyen meg nem támadási kikötéseket, a Törvényszék tévedett, amikor azokat cél általi versenykorlátozásoknak minősítette. Az, hogy a vitatott megállapodásokban nem szerepeltek meg nem támadási kikötések, azt bizonyítja ugyanis, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók részéről a vitatott szabadalmak megtámadásától való tartózkodás nem e megállapodásokból következett, hanem a Lundbeck szabadalmai erejének a generikusgyógyszer‑gyártók által végzett önálló értékeléséből.

145. Ennek az érvelésnek sem lehet azonban helyt adni.

146. Ily módon, függetlenül attól, hogy a Generics (UK) és társai ítéletben szereplő megállapodások tartalmaztak‑e az érintett szabadalom meg nem támadására vonatkozó kifejezett kikötéseket, vagy pedig az említett szabadalom meg nem támadására vonatkozó kötelezettség kizárólag e megállapodások összefüggéséből és általános rendszeréből fakadt,(86) meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a vitatott megállapodásokban a kifejezett meg nem támadási kikötések hiánya semmiféleképpen nem minősül olyan körülménynek, amely alkalmas a Törvényszék azon értékelésének megkérdőjelezésére, amely szerint e megállapodások cél általi versenykorlátozásoknak minősültek.

147. A fellebbezők ugyanis nem terjesztenek elő olyan érvet, amely alkalmas a Törvényszék megtámadott ítélet 398. és 399. pontjában szereplő azon megállapításának megcáfolására, amely szerint, még ha a vitatott megállapodások nem is tartalmaztak semmilyen meg nem támadási kikötést, a generikusgyógyszer‑gyártóknak e megállapodások megkötését követően egyáltalán nem fűződött érdekük a Lundbeck szabadalmainak vitatásához, mivel a fordított kifizetések nagyjából megfeleltek annak a nyereségnek, amelynek elérésére a piacra lépés esetén számítottak, illetve annak a kártérítésnek, amelyet akkor kaphattak volna, ha megnyerték volna a Lundbeck elleni pert, illetve még ha fel is tételezzük, hogy e kifizetések kisebbek voltak a várt nyereségnél, akkor is biztos és azonnali nyereségről volt szó, amelyet e gyártók anélkül szereztek meg, hogy szembesülniük kellett volna azokkal a kockázatokkal, amelyeket a piacra lépés hordozott volna.

148. E megfontolások annál is inkább érvényesek, mivel a Törvényszék által elemzett tényállásból kitűnik, hogy a vitatott megállapodások értelmében a Lundbeck által a generikusgyógyszer‑gyártók részére teljesítendő kifizetéseket legalább részben részletekben kellett teljesíteni e megállapodások tartama alatt.(87) Márpedig az említett megállapodások általános rendszerére figyelemmel kevéssé valószínű, hogy az utóbbiak abból az elvből indultak ki, hogy a Lundbeck továbbra is fizetne a generikusgyógyszer‑gyártók részére kötelezettségvállalásaik után, ha azok egyébként a vitatott szabadalmak érvényességének megtámadására irányuló kereseteket indítottak volna.

149. Ez egyébként egyáltalán nem rendelkezik meggyőző erővel, ugyanazon okok miatt, mint a Lundbeck azon érve, amely szerint a vitatott megállapodások nem akadályozták meg a generikusgyógyszer‑gyártókat abban, hogy nem szabadalombitorló termékekkel a piacra lépjenek. Ez az érv mindenekelőtt szintén azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint bizonyított, hogy a szóban forgó generikusgyógyszer‑gyártók termékei bitorolják a Lundbeck szabadalmait, holott éppen ez volt bizonytalan.(88) Ezenfelül egyszerűen valószínűtlen, hogy fennmaradt volna a generikusgyógyszer‑gyártók ösztönzése arra, hogy bármilyen citaloprammal piacra lépjenek, miközben a Lundbeck egyébként díjazást fizetett részükre azért, hogy ne kérdőjelezzék meg az e molekulával kapcsolatban még fennálló szabadalmainak érvényességét.(89)

4)      A szabadalmi jogviták egyezség útján történő rendezése szankcionálásának állítólagosan új jellegéről

150. Negyedszer, a fellebbezők úgy vélik, hogy mivel egy szabadalmi jogvita rendezésének jogszerű célját követték, a vitatott megállapodások nem tekinthetők egyszerűen leplezetlen, piacról kizáró megállapodásoknak, amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy cél általi versenykorlátozásoknak lehessen minősíteni őket. Ez annál is inkább így van, mivel a vitatott megállapodások megkötésének időpontjában jelentős volt a bizonytalanság a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások versenyjogi felfogását illetően.

151. Ez az érvelés sem meggyőző a számomra.

152. Ily módon, amint azt megalapozottan állapította meg a Törvényszék a megtámadott ítéletben,(90) egyrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy sem az, hogy a megállapodás a jogvita egyezség útján történő rendezésének jogszerű célját követi,(91) sem pedig az, hogy a megállapodás szellemi tulajdonjogra vonatkozik(92), nem mentesítheti az ilyen megállapodást az uniós versenyjog szabályainak teljes körű alkalmazása alól. Az e tekintetben a fellebbezők által hivatkozott ítéletek nem alkalmasak azon elgondolás alátámasztására, amely szerint általános jelleggel a megállapodások nem alkalmasak a verseny korlátozására, amennyiben a szellemi tulajdon területén maradnak.(93)

153. Ezenfelül a fellebbezők nem terjesztenek elő a Törvényszék azon megfontolásainak megcáfolására alkalmas körülményeket, amelyek helybenhagyták a Bizottság azon következtetését, amely szerint a jelen ügyben a vitatott megállapodások nem tették lehetővé, hogy lezárják a mögöttes szabadalmi jogvitákat e megállapodások felei között.(94) Pusztán az a tény ugyanis, hogy a vitatott megállapodások időtartama egy, a Lundbeck és egy másik generikusgyógyszer‑gyártó között az Egyesült Királyságban „próbaként” indított peres eljárás kimenetelétől függött, nem bizonyíthatja azt, hogy e megállapodások mögöttes szabadalmi jogvitákat oldottak meg, holott azokat pusztán ideiglenesen félretették a kikötött időtartamra.

154. Másrészt a fellebbezők nem hivatkozhatnak a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló megállapodások versenyjog alapján történő szankcionálásával kapcsolatos tapasztalat állítólagos hiányára, illetve arra sem, hogy eleinte maga a Konkurrence‑ og Forbrugerstyrelsen (verseny‑ és fogyasztóvédelmi hatóság, Dánia; a továbbiakban: KFST) és a Bizottság is kétségeket táplált e megállapodások jogi minősítését illetően, annak alátámasztása céljából, hogy az említett megállapodások nem tekinthetők cél általi versenykorlátozásoknak.

155. A fellebbezők álláspontjával ellentétben az, hogy a jelen ügy az első olyan eset, amikor a Bizottság az originálisgyógyszer‑gyártó és a generikusgyógyszer‑gyártók között a gyógyszeripar területén kötött, a szabadalmi jogviták békés rendezését szolgáló megállapodásokra az EUMSZ 101. cikket alkalmazta, nem zárja ki azt, hogy e megállapodásokat e rendelkezés értelmében vett cél általi versenykorlátozásoknak lehessen minősíteni.

156. Amint azt a Törvényszék megalapozottan jelentette ki a megtámadott ítélet 438. és 774. pontjában, valamely megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítéséhez nem feltétel az, hogy a megállapodások ugyanezen típusa kapcsán a korábbiakban már szankciót alkalmaztak. E tekintetben a tapasztalat és ebből következően az előreláthatóság szerepe ugyanis, amint azt megalapozottan fejtette ki a Törvényszék, nem egy megállapodás adott ágazatban fennálló konkrét kategóriájára vonatkozik, hanem arra utal, hogy megállapítást nyert, hogy az összejátszások bizonyos formái, így a versenytársak piacról való kizárása általánosságban, a megszerzett tapasztalatokra tekintettel oly mértékben alkalmasak arra, hogy negatív hatást gyakoroljanak a versenyre, hogy nem szükséges azt bizonyítani, hogy a szóban forgó konkrét esetben hatásokat gyakoroltak.

157. Ezenkívül a Törvényszék azt is megalapozottan jegyezte meg a megtámadott ítélet 752. és 775. pontjában, hogy az ítélkezési gyakorlat ahhoz, hogy egy megállapodást az EUMSZ 101. cikk értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak lehessen minősíteni, nem követeli meg azt, hogy e megállapodást első ránézésre vagy kétségtelenül kellően károsnak kelljen tekinteni a verseny szempontjából, anélkül hogy átfogó jelleggel meg kellene vizsgálni a megállapodás tartalmát és célkitűzését, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe illeszkedik.(95)

5)      Következtetés

158. A fenti megfontolásokból az következik, hogy a fellebbezők nem terjesztettek elő olyan érveket, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy a Törvényszék tévesen erősítette meg a Bizottság azon következtetését, amely szerint a vitatott megállapodások cél általi versenykorlátozásoknak minősültek, még azt feltételezve is, hogy olyan korlátozásokat írtak elő a generikusgyógyszer‑gyártók számára, amelyeket a Lundbeck a vitatott szabadalmakon alapuló keresetek révén is el tudott volna érni, ha megállapították volna az említett szabadalmak érvényességét és a generikus termékek szabadalombitorló jellegét. Az első jogalapot tehát el kell utasítani.

b)      A Törvényszék azon megállapítása által jelentett állítólagos tévedésről, amely szerint a hat vitatott megállapodás közül öt túllépett a Lundbeck szabadalmainak hatályán (második fellebbezési jogalap)

159. Második jogalapjukban a fellebbezők kifejtik, hogy a Törvényszék több ízben tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a hat vitatott megállapodás közül öt túllépett a Lundbeck szabadalmainak hatályán, mivel azok nemcsak a vitatott szabadalmak által oltalmazott gyártási eljárásokat potenciálisan megsértő citalopram értékesítését tiltották, hanem mindenfajta citalopramét, függetlenül előállításának módjától.

160. Kiindulásként meg kell állapítani, hogy e jogalap hatástalan és elfogadhatatlan.

161. Ily módon a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a Törvényszék határozatában foglalt indokolás mellékes része ellen irányuló érvek nem eredményezhetik e határozat hatályon kívül helyezését, és ennélfogva azok hatástalanok.(96)

162. Márpedig a jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 539–541. pontjában kifejezetten megjegyezte, hogy hatástalan a fellebbezők azon érvelése, hogy a vitatott határozat hibás, amennyiben az tévesen állapította meg, hogy a vitatott megállapodások a fellebbezők szabadalmai által biztosított jogok gyakorlásával együtt járó korlátozásokat meghaladó korlátozásokat tartalmaztak.

163. A Törvényszék szerint ugyanis, még ha a vitatott megállapodások nem is mentek volna túl a fellebbezők szabadalmainak hatályán, e megállapodások mindazonáltal az EUMSZ 101. cikk értelmében vett, cél általi versenykorlátozásoknak minősültek volna, mivel olyan kartellekből álltak, amelyek célja a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépésének késleltetése volt, jelentős összegű fordított kifizetések fejében, és amelyek az e piacra lépéssel kapcsolatos bizonytalanságot az arra vonatkozó bizonyossággal váltották fel, hogy erre a vitatott megállapodások időtartama alatt nem kerül sor.

164. Ennélfogva a Törvényszék csak másodlagosan vizsgálta meg a megtámadott ítélet 542–705. pontjában a fellebbezők annak alátámasztására irányuló érveit, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a vitatott megállapodások által előírt korlátozások túlléptek a vitatott szabadalmak hatályán.(97)

165. Az említett érvek hatástalanságát az elsőfokú eljárásban egyébként nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy a Bizottság mind a vitatott megállapodások versenyellenes jellegének megállapítása során, mind a bírságok összegének meghatározásánál figyelembe vette azt, hogy e megállapodások a vitatott szabadalmak hatályán túllépő korlátozásokat tartalmaznak. A Törvényszék ugyanis kifejezetten megjegyezte, hogy e körülmény a vitatott határozatban releváns, de nem döntő tényezőnek minősült az EUMSZ 101. cikk értelmében vett cél általi korlátozás fennállásának megállapítása, valamint a bírságok összegének meghatározása szempontjából.(98)

166. Ezenkívül a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a második fellebbezési jogalap mindenféleképpen elfogadhatatlan.

167. A fellebbezők ugyanis kétségkívül arra hivatkoznak, hogy érvelésük annak kifejtését jelenti, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem a megfelelő jogi szempontot alkalmazta azon kérdés elemzése során, hogy a vitatott megállapodások által előírt korlátozások túlléptek‑e a vitatott szabadalmak hatályán. Ily módon előadják, hogy a Törvényszéknek – a vitatott megállapodások által érintett valamennyi jogrendszerben a szerződések jogának alapelveire hivatkozva – elemeznie kellett volna, hogy valóban megfelel‑e a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók egyező akaratának az, hogy megtiltsák az utóbbiak számára a belépést az érintett piacokra a citalopram minden típusával, nem pedig csak a Lundbeck által szabadalombitorlónak tekintett citaloprammal.

168. Ezen érvelés ürügyén azonban a fellebbezők valójában azt kívánják elérni, hogy a Bíróság vizsgálja felül a Törvényszéknek a megállapodások rendelkezéseivel kapcsolatos értelmezését, valamint az azok megkötésével kapcsolatos tényállást, ami a fellebbezés szakaszában elfogadhatatlan, a tényállás elferdítésének esetét kivéve, amelyre a jelen ügyben nem hivatkoznak, illetve amely nem is nyilvánvaló.(99)

169. Ebből következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani anélkül, hogy érdemben vizsgálni kellene a fellebbezők által annak alátámasztására előterjesztett érvelést.

c)      A vitatott megállapodások némelyike cél általi versenykorlátozásnak minősítése által jelentett állítólagos tévedésről, még annak feltételezése mellett is, hogy azok túlléptek a vitatott szabadalmak hatályán (harmadik fellebbezési jogalap)

170. Harmadik jogalapjukkal a fellebbezők előadják, hogy még azt feltételezve is, hogy a Bíróság azt állapítja meg, hogy a vitatott megállapodások némelyike túllépett a vitatott szabadalmak hatályán azáltal, hogy mindenfajta generikus citalopram értékesítését megtiltotta, a Törvényszék mindenképpen tévesen állapította meg, hogy e megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősülnek.

171. Ezen állítás alátámasztására a fellebbezők visszautalnak az első jogalapjuk alátámasztására előadott okfejtéseikre. Ily módon azt állítják, hogy a Törvényszék több ízben tévedett, amikor a vitatott megállapodásokat cél általi versenykorlátozásoknak minősítette, mivel nem vette kellőképpen figyelembe e megállapodások összefüggését, többek között a Lundbecket, illetve a generikusgyógyszer‑gyártókat érintő kockázatok aszimmetriáját, nem vizsgálta meg a kontrafaktuális forgatókönyvet, és tévesen állapította meg, hogy az említett megállapodások a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy cél általi versenykorlátozásoknak lehessen minősíteni őket, figyelemmel többek között a maga a KFST és a Bizottság által e tekintetben a kezdetektől táplált kétségekre.

172. Márpedig, mivel ezeket az érveket az első jogalap fenti vizsgálata során már elvetettem,(100) a harmadik jogalapnak sem lehet helyt adni.

B.      A bírságokról (ötödik és hatodik fellebbezési jogalap)

173. Ötödik és hatodik fellebbezési jogalapjukkal a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék több ízben tévedett, amikor helybenhagyta a Bizottság által kiszabott bírságokat, azok elvét (1. pont) és számítási módját (2. pont) illetően.

1.      A bírságok Törvényszék általi helybenhagyásáról (ötödik fellebbezési jogalap)

174. Ötödik jogalapjukban a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen erősítette meg, hogy a Bizottság a jelen ügyben jogosult volt bírságokat kiszabni a Lundbeckkel szemben. Ily módon mindenekelőtt a Törvényszék nem a helyes szempontot alkalmazta annak eldöntése során, hogy a jelen ügyben ki lehet‑e szabni bírságot (az a) alpont). Ezt követően a Törvényszék tévedett, amikor helybenhagyta a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a Lundbecknek tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének (a b) alpont). Végül a Törvényszék megsértette a jogbiztonság és a visszaható hatály tilalmának elvét, amikor helybenhagyta a szimbolikus bírság szintjét meghaladó szankció alkalmazását (a c) alpont).

a)      A bírság kiszabásához szükséges „vétkességi szintről”

175. A fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék nem a helyes szempontot alkalmazta a versenyjogban a bírság kiszabásához szükséges „vétkességi szintet” illetően. Ily módon a megtámadott ítélet 762. pontjában a Törvényszék vitathatatlanul kimondta, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az ilyen bírság kiszabása csak akkor lehetséges, ha a vállalkozás „tudatában [van] magatartása versenyellenes jellegének”. Ugyanakkor a Törvényszék ezt követően nem alkalmazta e szempontot a Lundbeck vétkességének meghatározása céljából, hanem éppen ellenkezőleg, a megtámadott ítélet 777. pontjában annak kijelentésére szorítkozott, hogy a vitatott megállapodásokat a Lundbeck „észszerűen ellentétesnek tekinthett[e]” az EUMSZ 101. cikkel, ily módon tévesen szállítva le a bírság kiszabásához szükséges vétkesség szintjét.

176. Előzetesen fontos kiemelni, hogy a Bíróságnak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 762. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából az tűnik ki, hogy azon kérdést illetően, hogy valamely versenyjogi jogsértést szándékosan vagy gondatlanul követték‑e el, és ezért szankcionálható‑e bírsággal az 1/2003/EK rendelet(101) 23. cikke alapján, e feltétel teljesül, amennyiben a szóban forgó vállalkozásnak tudatában kell lennie magatartása versenyellenes jellegének, akár tisztában van azzal, akár nem, hogy megsérti a Szerződés versenyszabályait. Közelebbről annak, hogy az érintett vállalkozás jogilag tévesen minősítette a jogsértés megállapításának alapjául szolgáló magatartását, nem lehet az a hatása, hogy mentesül a bírság kiszabása alól.(102)

177. Ennek felidézését követően meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék nem sértette meg a rögzített szempontot.

178. Mindenekelőtt a Bizottsághoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy ellentétben a fellebbezők által előadottakkal, az, hogy bizonyítani kell, hogy a vállalkozás „tudatában volt” magatartása versenyellenes jellegének, nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy biztos, hogy e vállalkozás tudott a versenyellenes jellegről. Másként fogalmazva, nem kell bizonyítani azt, hogy a szóban forgó vállalkozás tudta, hogy magatartása versenyellenes. Éppen ellenkezőleg, elegendő, ha a Bizottság olyan körülményekre hivatkozik, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy az adott körülmények között észszerűen elvárható a gondos gazdasági szereplőtől, hogy tudatában legyen magatartása versenyellenes jellegének.

179. Ennélfogva a fellebbezők csak játszanak a szavakkal, amikor azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette e bizonyítási követelményt a jelen ügyben, amikor a megtámadott ítélet 777. pontjában megjegyezte, hogy a vitatott megállapodásokban szereplő versenykorlátozásokat a felek „észszerűen ellentétesnek tekinthették” az EUMSZ 101. cikkel. Ellentétben a fellebbezők álláspontjával, e megfogalmazásból ugyanis egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Törvényszék beérte olyan bizonyítási követelménnyel, amelynek értelmében elegendő, hogy „pusztán lehetséges”, hogy a Lundbeck tudomással bírt magatartása versenyellenes jellegéről. Egyébként a megtámadott ítélet 832. és 833. pontjában a Törvényszék egyértelműen kijelentette, hogy a Lundbecknek „tudni[a] kellett”, hogy a vitatott megállapodások sérthetik az EUMSZ 101. cikket, valamint hogy „tudott” az említett megállapodások potenciálisan jogsértő jellegéről.

180. A fentiekből következik, hogy az ötödik jogalap első részét el kell utasítani.

b)      Arról a kérdésről, hogy a Lundbecknek tudatában kellett‑e lennie magatartása versenyellenes jellegének

181. Ezenfelül a fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék megsértette a bírság kiszabásához előírt bizonyítási követelményt, mivel a Törvényszék által hivatkozott körülmények nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a Lundbecknek tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének.

182. Ily módon, mivel a vitatott megállapodások nem tekinthetők egyszerű piacfelosztó vagy piacról kizáró megállapodásoknak, hanem ellenkezőleg, szellemi tulajdonjogok érvényesítésével jártak jogszerű célból, versenyellenes jellegük felismerése sokkal nehezebb volt, mint a leplezetlen piacfelosztó megállapodásoké. Márpedig ennek ellenére a Törvényszék a megtámadott ítélet 776. pontjában kizárólag két dokumentumra támaszkodott a Lundbeck vétkességének alátámasztása céljából, holott e dokumentumokból egyáltalán nem lehet levezetni, hogy tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének. A Törvényszék tehát nyilvánvalóan elferdítette a bizonyítékokat, és nem fejtette ki kellőképpen, hogy miért hagyta helyben a Lundbeck vétkességét.

183. Ezen érvelés minden alapot nélkülöz.

184. Elsősorban, a fent már kifejtett megfontolásokból kitűnik, hogy a fellebbezők megalapozatlanul állítják, hogy a vitatott megállapodások nem minősülnek piacról kizáró megállapodásoknak, valamint hogy e megállapodások szabadalmi háttere nem szolgálhat ürügyül arra, hogy azok mentesüljenek a versenyjog szabályainak teljes körű alkalmazása alól.(103)

185. Másodsorban meg kell állapítani, hogy nem derül ki, hogy a Törvényszék mennyiben ferdítette el a megtámadott ítélet 776. pontjában hivatkozott három (nem pedig kettő, ahogy a fellebbezők állítják) dokumentumot, amikor figyelembe vette e dokumentumokat azon kérdés vizsgálata során, hogy a Lundbeck tudatában volt‑e magatartása versenyellenes jellegének:

–        ily módon először is a Törvényszék a megtámadott ítélet 776. pontjában a vitatott határozat (190) preambulumbekezdésére utal azon állításának alátámasztására, amely szerint egyes generikusgyógyszer‑gyártók észlelték a vitatott megállapodásokhoz hasonló megállapodások jogsértő jellegét, és ezért megtagadták azok megkötését. A vitatott határozat (190) preambulumbekezdése idézi az NM Pharma Lundbeck részére küldött, a Lundbeck által egy „Generic citalopram update 04 09 2002” című dokumentumba besorolt elektronikus levelét, amelyből kitűnik, hogy az NM Pharma visszautasította a Lundbeck találkozóra való meghívását, kijelentve, hogy versenypolitikája („Antitrust Policy”) tiltja számára, hogy tovább folytassa a tárgyalásokat a Lundbeckkel. Ennélfogva a Törvényszék elferdítés nélkül támaszkodhatott e dokumentumra mint azon megállapítás alátámasztására alkalmas bizonyítékra, amely szerint a Lundbecknek tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének;

–        másodszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 776. pontjában a Lundbeck egy munkavállalójának a vitatott határozat (265) preambulumbekezdésében hivatkozott elektronikus levelét idézi. E dokumentumban a szóban forgó munkavállaló, kijelentve, hogy a viszonteladási árakban való megállapodás jogellenes, nem ért egyet a Lundbeck által a Merck (GUK) felé annak érdekében tett javaslattal, hogy az Egyesült Királyságra vonatkozóan a Merck (GUK)‑kal kötött megállapodást megelőző tárgyalások során egyezzenek meg többek között a Lundbeck által a Merck (GUK) részére az említett megállapodás alapján szállítandó citalopram viszonteladási áraiban. Ebből következik, hogy a Törvényszék szintén elferdítés nélkül sorolhatta e dokumentumot az annak alátámasztására alkalmas bizonyítékok közé, hogy a Lundbecknek tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének;

–        harmadszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 776. pontjában hivatkozik a Lundbeck egy – a vitatott határozat (188) preambulumbekezdésében hivatkozott – belső elektronikus levelére, amelyben a Ranbaxyval folytatott tárgyalások kapcsán az szerepel, hogy a megállapodás problematikus lesz, többek között versenyjogi szempontból. Figyelemmel erre, nem derül ki, hogy a Törvényszék mennyiben ferdítette volna el e dokumentumot, amikor figyelembe vette azt azon állítás szempontjából, amely szerint a Lundbecknek tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének.

186. Végül, harmadsorban és utoljára, mindenféleképpen maguk a fellebbezők ferdítik el a megtámadott ítéletet, azt állítva, hogy a Törvényszék kizárólag az imént megvizsgált dokumentumokra támaszkodott annak megállapítása céljából, hogy a Lundbecknek tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének, valamint hogy nem indokolta meg megfelelően e megállapítást.

187. Ily módon a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 764–776. pontjában szereplő megfontolásaiból kitűnik, hogy az említett ítélet 777. pontjában szereplő azon megállapítás, amely szerint a vitatott megállapodásokban szereplő versenykorlátozásokat e megállapodások felei észszerűen ellentétesnek tekinthették az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével, nem kizárólag a 776. pontban hivatkozott ténybeli körülményeken alapul, hanem a 764–776. pontban szereplő megfontolások összességén.

188. Márpedig e megfontolások keretében a Törvényszék részletesen kifejtette, hogy miért jutott arra a következtetésre, hogy a Lundbeck észszerűen előre láthatta magatartásának versenyellenes jellegét. Ily módon a megtámadott ítélet 764. pontjában a Törvényszék többek között kijelentette, hogy nem volt előreláthatatlan, hogy azok a megállapodások, amelyek révén az originális gyártónak meghatározott időn át jelentős összegű fordított kifizetések révén sikerül távol tartania a potenciális versenytársakat a piacról, ellentétesek lehetnek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével, függetlenül attól, hogy túllépnek‑e, vagy sem, e gyártó szabadalmainak hatályán.

189. Ezenkívül, amint arra megalapozottan hivatkozik a Bizottság, a megtámadott ítélet több pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megerősítette azon különböző ténybeli elemek Bizottság általi értékelését, amelyek a megtámadott ítélet 776. pontjában hivatkozottakon kívül alkalmasak voltak annak bizonyítására, hogy a Lundbecknek tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének, sőt, hogy tudott az említett versenyellenes jellegről.(104) Márpedig a fellebbezők a jelen fellebbezés keretében nem kérdőjelezik meg a Törvényszék ezen ténybeli értékelését, és az sem tűnik ki, hogy a Törvényszék releváns ténybeli elemeket ferdített volna el.

190. E körülmények között az ötödik jogalap második részét is el kell utasítani.

c)      A jogbiztonság és a visszaható hatály tilalmának elvéről

191. Ötödik jogalapjuk harmadik részében a fellebbezők előadják, hogy azáltal, hogy helybenhagyta a Lundbeckkel szemben szimbolikus szintet meghaladó bírság kiszabását, a Törvényszék megsértette a jogbiztonság és a visszaható hatály tilalmának elvét.

192. A fellebbezők szerint ezen elvek tiltják a jogsértést megállapító rendelkezés új értelmezésének visszamenőleges alkalmazását, amennyiben ez az értelmezés nem volt észszerűen előre látható e jogsértés elkövetésének időpontjában. Márpedig éppen ez a helyzet a jelen ügyben a Bizottság által elfogadott és a Törvényszék által jóváhagyott értelmezéssel, amely szerint a vitatott megállapodásokhoz hasonló megállapodások az EUMSZ 101. cikkben rögzített tilalom hatálya alá tartozhatnak.

193. Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

194. Ily módon a fellebbezők által hivatkozott ítélkezési gyakorlatból vitathatatlanul kitűnik, hogy az immár az Európai Unió Alapjogi Chartájának 49. cikkében is szereplő, a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvét nem lehet úgy értelmezni, mint amely megtiltaná a büntetőjogi felelősség szabályainak fokozatos világossá tételét, mindazonáltal ezen elvvel ellentétes a jogsértést megállapító norma olyan bírói értelmezésének visszaható hatállyal történő alkalmazása, amelynek eredménye a jogsértés elkövetésének időpontjában – különösképpen a kérdéses jogszabályra vonatkozó ítélkezési gyakorlat által akkoriban elfogadott értelmezésre tekintettel – nem volt észszerűen előre látható.(105)

195. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a Törvényszék nem tévedett, amikor az ily módon rögzített előreláthatósági feltételt alkalmazta a jelen ügy körülményeire, és megállapította, hogy a jelen ügyben a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvével nem ellentétes a vitatott megállapodások szankcionálása az EUMSZ 101. cikk alapján.

196. E tekintetben a fellebbezők mindenekelőtt megismétlik a fentebb már hivatkozott érvüket,(106) amely szerint a vitatott megállapodások szellemi tulajdonjogok érvényesítésével jártak jogszerű célból, így versenyellenes jellegük felismerése sokkal bonyolultabb volt, mint a leplezetlen piacfelosztó megállapodásoké. Ennélfogva a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 765. pontjában szereplő állításával ellentétben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szó szerinti értelmezése alapján nem egyértelmű, hogy az ilyen megállapodások az e rendelkezésben rögzített tilalom alá eshetnek.

197. Egyrészt azonban a Törvényszék fent már megvizsgált megállapításaiból kitűnik, hogy a vitatott megállapodások célja az volt, hogy arra ösztönözzék a generikusgyógyszer‑gyártókat, hogy ne lépjenek önállóan a citalopram piacára a kikötött időtartamok alatt, a Lundbeck kifizetései révén, amelyekkel szemben nem állt más ellenszolgáltatás, mint e tartózkodás.(107) Másként fogalmazva, e megállapodásokban azt kötötték ki, hogy a Lundbeck fizet a generikusgyógyszer‑gyártók részére, hogy azok ne lépjenek piacra, aminek eredményeként e megállapodások piacról kizáró megállapodásoknak minősülnek.

198. Márpedig e megállapodások feleként a Lundbecknek tudatában kellett lennie annak, hogy kifizetéseivel szemben nem áll más ellenszolgáltatás a generikusgyógyszer‑gyártók részéről, csak azok tartózkodása a piacra lépéstől a kikötött időszakok alatt. Ennélfogva a Törvényszék tévedés nélkül állapíthatta meg a megtámadott ítélet 764. és 765. pontjában, hogy a Lundbeck számára nem volt előreláthatatlan, hogy a vitatott megállapodások az EUMSZ 101. cikkben rögzített tilalom alá eshetnek, mivel e rendelkezés szó szerinti értelmezése alapján egyértelmű volt, hogy a versenytársak között kötött, közülük egyeseknek a piacról való kizárására irányuló megállapodások jogellenesek.

199. Másrészt a fent már ismertetett megfontolásokból az is következik, hogy a fellebbezők megalapozatlanul állítják, hogy a vitatott megállapodások szabadalmi jogi háttere arra indíthatta őket, hogy úgy véljék, e megállapodások mentesülnek a versenyjog alkalmazása alól. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis az tűnik ki, hogy mind a perbeli egyezség, mind a szellemi tulajdonjog gyakorlásának feltételei az EUMSZ 101. cikkben rögzített tilalmak hatálya alá tartozhatnak.(108)

200. Ennélfogva a fellebbezők állításaival ellentétben a Törvényszék megalapozottan mondta ki a megtámadott ítélet 766–770. pontjában, hogy abból a körülményből, hogy a jelen ügyben a vitatott megállapodásokat a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó, egyezség útján történő vitarendezések formájában kötötték meg, a fellebbezők nem vezethetik le azt, hogy e megállapodások versenyjogi jogellenessége teljesen új vagy előreláthatatlan volt.

201. Ezenkívül a fellebbezők álláspontjával ellentétben az, hogy a jelen ügy az első olyan eset, amikor a Bizottság az originálisgyógyszer‑gyártó és a generikusgyógyszer‑gyártók között a gyógyszeripar területén kötött, a szabadalmi jogviták békés rendezését szolgáló megállapodásokra az EUMSZ 101. cikket alkalmazta, nem jelenti azt, hogy ez az alkalmazás olyan „teljesen új iránymutatásnak” minősül, amely nem tekinthető e rendelkezés alkalmazási feltételeinek a jelen indítvány 194. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett fokozatos világossá tételének. Amint ugyanis azt már megállapítottam, valamely megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítéséhez nem feltétel az, hogy a megállapodások ugyanezen típusa kapcsán a korábbiakban már szankciót alkalmaztak, sem az, hogy e megállapodást első ránézésre vagy kétségtelenül kellően károsnak kelljen tekinteni a verseny szempontjából.(109)

202. A fellebbezők tehát a vitatott megállapodások állítólagosan „összetett” jellegére sem hivatkozhatnak annak alátámasztása érdekében, hogy azoknak az EUMSZ 101. cikken alapuló szankcionálása nem volt előre látható. Ez annál is inkább így van, mivel az ítélkezési gyakorlat kimondta, hogy a törvény előreláthatóságának követelményével nem ellentétes, hogy az érintett személynek, különösen a szakmai tevékenységet ellátó személynek világos jogi tanácsokért kelljen folyamodnia ahhoz, hogy értékelje magatartása következményeit.(110) Ehhez hasonlóan, amint azt már megjegyeztem, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy annak, hogy az érintett vállalkozás jogilag tévesen minősítette a jogsértés megállapításának alapjául szolgáló magatartását, nem lehet az a hatása, hogy mentesül a bírság kiszabása alól, amennyiben tudatában kellett lennie az említett magatartás versenyellenes jellegének.(111)

203. Végül a fellebbezők azon érvelésének sem lehet helyt adni, amely szerint a Törvényszék nem fejtette ki vagy világította meg kellőképpen, hogy álláspontja szerint miért kellett a fellebbezőknek számítaniuk arra, hogy a vitatott megállapodásokat az EUMSZ 101. cikk alapján szankcionálni fogják, holott maga a KFST és a Bizottság is kétségeket táplált ezzel kapcsolatban.

204. Ily módon a Törvényszék a megtámadott ítélet 772. pontjában kiemelte, hogy a KFST fellebbezők által hivatkozott sajtóközleményéből egyértelműen kitűnik, hogy versenyellenesek azok a megállapodások, amelyek célja a versenytárs piacról való kizárásának megvásárlása. Ehhez hasonlóan a Törvényszék az említett pontban megjegyezte, hogy a Bizottságnak a gyógyszeripari ágazatra vonatkozó vizsgálata eredményeként lehetősége nyílt arra, hogy finomítsa megközelítését, és hogy teljes mértékben megértse a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló megállapodások versenyellenes jellegét.

205. Márpedig a fellebbezők által láthatóan sugalltakkal ellentétben e magyarázatot sem terheli érdemi tévedés. Ily módon, amint megjegyeztem,(112) valamely megállapodás versenyellenes jellegének nem kell első ránézésre vagy kétségtelenül nyilvánvalónak lennie ahhoz, hogy az ilyen megállapodást cél általi versenykorlátozásnak lehessen minősíteni. Ennélfogva az, hogy a Törvényszéknek átfogó vizsgálatokat kell folytatni azt megelőzően, hogy egyes magatartásokat versenykorlátozásoknak minősítene, nem jelentheti azt, hogy az ilyen magatartások versenyellenes jellege nem látható előre azon gazdasági szereplők számára, amelyek részt vesznek azokban. Ez annál is inkább így van, amint azt megalapozottan jegyzi meg a Bizottság, mivel e hatósággal ellentétben, amelynek először ki kell vizsgálnia a tényeket, az érintett gazdasági szereplők azokat teljes mértékben ismerik. Ennélfogva a jelen ügyben a Bizottsággal ellentétben a Lundbeck kezdettől fogva tudott arról, hogy a részéről a generikusgyógyszer‑gyártók javára teljesített, a vitatott megállapodásokban előírt kifizetésekkel szemben nem áll más ellenszolgáltatás, csak e gyártók tartózkodása attól, hogy termékeikkel a piacra lépjenek.

206. A fenti megfontolásokból azt következik, hogy az ötödik jogalap harmadik részét el kell utasítani, ahogy ebből következően az ötödik jogalap egészét is.

2.      A bírságok összege kiszámításának a Törvényszék általi helybenhagyásáról (hatodik fellebbezési jogalap)

207. Hatodik jogalapjukkal a fellebbezők előadják egyrészt, hogy a Törvényszék tévedett, amikor helybenhagyta, hogy a Bizottság a Lundbeckkel szemben kiszabott bírságok összegének kiszámításában szerepeltette annak a vitatott megállapodások által nem érintett eladásait (az a) alpont). Másrészt a fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék tévedett, amikor helybenhagyta a Bizottság által a Lundbeckkel szemben kiszabott bírságok összegének kiszámításakor alkalmazott súlyossági szorzót (a b) alpont).

a)      A Lundbecknek a bírságok összegének kiszámítása során figyelembe vett eladásairól

208. A megtámadott ítélet 68. és 70–75. pontjából, valamint a vitatott határozat ott hivatkozott preambulumbekezdéseiből(113) kitűnik, hogy a Lundbeckkel szemben kiszabott bírságok összegének kiszámítása során a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásban(114) (a továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) leírt általános módszert alkalmazta, amelynek alapját a kartell egyes résztvevői által az érintett földrajzi területen eladott érintett termékek értéke jelenti. Ezenkívül, amint azt fent már kiemeltem,(115) a Bizottság négy külön bírságot szabott ki a Lundbeckkel szemben, ugyanis úgy tekintette, hogy a hat vitatott megállapodás négy elkülönülő jogsértést alapoz meg, mivel a Lundbeck és a Merck (GUK) között kötött két megállapodást egységes és folyamatos jogsértésnek minősítették, ahogy a Lundbeck és az Arrow közötti két megállapodást is.

209. Ennélfogva a Bizottság az egyes bírságok kiszámítása során a Lundbeck citaloprameladásait vette figyelembe az e négy jogsértés által külön‑külön érintett földrajzi piacokon.

210. Hatodik jogalapjuk első részében a fellebbezők előadják, hogy a bírságösszegek kiszámítása e módszerének helybenhagyásával a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

211. A fellebbezők szerint a Bizottság tévesen vette figyelembe a bírságok összegének kiszámítása során a Lundbeck citaloprameladásainak összességét a vitatott megállapodások időtartama alatt az e megállapodások által érintett földrajzi területeken,(116) holott egyes ilyen eladásokra nem hathattak ki a szóban forgó megállapodások. Ennek oka az, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók a vitatott megállapodások időtartama alatt nem tudtak belépni egyes tagállamok piacaira, mivel egyrészt számos ilyen államban csak a megállapodások lejártát követően szerezték meg a forgalombahozatali engedélyt, másrészt pedig a citaloprammolekula szabadalma Ausztriában a megállapodások időtartamának nagy része alatt hatályban volt, ugyanis csak 2003. áprilisban járt le.

212. Márpedig a fellebbezők szerint ahhoz, hogy egy vállalkozás eladásait figyelembe lehessen venni a bírság összegének a szóban forgó módszer szerinti kiszámításához, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy ezekre az eladásokra valóban kihatott‑e a jogsértés. Ez a jelen ügyben annak átfogó elemzését jelentette volna, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók milyen konkrét és tényleges piacralépési kilátásokkal rendelkeztek a vitatott megállapodásokkal érintett egyes tagállamokban e megállapodások időtartama alatt. Ha ugyanis a generikusgyógyszer‑gyártók nem tudtak piacra lépni valamely tagállamban a releváns időszak alatt, a Lundbeck e tagállamban elért eladásait sem érinthették a vitatott megállapodások. Ennélfogva ki kell zárni a Lundbeck bírságösszeg kiszámítása céljából figyelembe vett eladásainak értékéből az azon időszakok során elért összes eladást, amelyek folyamán a generikusgyógyszer‑gyártók nem rendelkeztek forgalombahozatali engedéllyel az érintett tagállamokban, illetve amelyek folyamán a citaloprammolekula szabadalma még hatályban volt Ausztriában.

213. A megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította ezt az érvelést, úgy vélve egyrészt a megtámadott ítélet 804. pontjában, hogy a cél általi jogsértéseket illetően a Bizottság a bírságok összegének kiszámítása céljából megalapozottan hivatkozott a vitatott megállapodások teljes földrajzi hatókörére anélkül, hogy elvégezte volna a generikusgyógyszer‑gyártók konkrét piacralépési kilátásainak átfogó elemzését valamennyi érintett állam vonatkozásában. Másrészt a Törvényszék a megtámadott ítélet 815. pontjában kifejtette, hogy a szóban forgó érvelést el kell utasítani, mivel az végeredményben a valós verseny és a potenciális verseny közötti megkülönböztetést tagadja, illetve azt, hogy az EUMSZ 101. cikk az utóbbit is védi.

214. Márpedig a fellebbezők álláspontjával ellentétben e megállapításokat nem terheli téves jogalkalmazás.

215. A fellebbezők előadják, hogy álláspontjukat alátámasztja a 2006. évi iránymutatás 6. és 13. pontja, amelyek szerint „[a] jogsértéssel összefüggő eladások értékének és az időtartamnak a kombinációja megfelelő helyettesítő értéknek tekinthető, mely tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét, valamint a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások egymáshoz viszonyított súlyát”, így a Bizottság a szóban forgó számítási módszer alkalmazása során „a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett [helyesen: a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben lévő], a vállalkozás által […] az érintett földrajzi területen értékesített áruk és szolgáltatások eladásának értékét” alkalmazza.(117)

216. Ugyanakkor nem lehet helyt adni a fellebbezők azon érvelésének, amely szerint a Lundbeck által a citaloprammal a vitatott megállapodások tartama alatt az azok hatálya alá tartozó államokban elért eladások csak akkor minősülhetnek az e rendelkezések értelmében vett „jogsértéssel összefüggő” eladásoknak, ha a generikusgyógyszer‑gyártók valamennyi érintett államban rendelkeztek forgalombahozatali engedéllyel termékeik vonatkozásában. Ugyanez vonatkozik a szóban forgó megállapodások időtartamának egy része alatt a generikus citalopram ausztriai forgalmazásának állítólag amiatti lehetetlenségére alapított érvelésre, hogy e gyógyszer hatóanyagát szabadalom védte.

217. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának célja az, hogy a vállalkozással szemben kiszabott bírság összege számításának a kiindulópontja olyan összeg legyen, amely tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét, és az e vállalkozás által abban képviselt súlyt. Következésképpen, jóllehet az eladások értékének a 2006. évi iránymutatás 13. pontjában szereplő fogalma kétségkívül nem terjedhet odáig, hogy magában foglalja a szóban forgó vállalkozás által megvalósított olyan eladásokat, amelyek nem tartoznak a kifogásolt kartell alkalmazási körébe, mindazonáltal sértené az e rendelkezés által követett célkitűzést, ha e fogalmat úgy kellene értelmezni, hogy az kizárólag az olyan eladások révén elért forgalomra vonatkozik, amelyek tekintetében megállapítást nyert, hogy azokra e kartell ténylegesen kihatott.(118)

218. A bírság kiszabása céljából figyelembe vett eladások körének kizárólag azon eladásokra korlátozása, amelyek vonatkozásában megállapítást nyert, hogy azokat ténylegesen érintette a kartell, ugyanis azzal járna, hogy mesterségesen csökkentenék az adott vállalkozás által elkövetett jogsértés gazdasági jelentőségét, és azt eredményezné, hogy végül olyan bírságot szabnának ki, amely nem áll valós kapcsolatban a szóban forgó jogsértés alkalmazási körével.(119)

219. Ennek oka többek között az, hogy a bírság kiszámítása céljából figyelembe vett eladások körének kizárólag azon eladásokra korlátozása, amelyek vonatkozásában megállapítást nyert, hogy azokat ténylegesen érintette a kartell, azt jelentené, hogy nem veszik figyelembe, hogy sok kartell fő céljai közé tartozik egy olyan stabilizáló hatás elérése, amely természetszerűleg kihat a kartell résztvevőinek az érintett piacon kifejtett teljes tevékenységére. Márpedig, ha a kartell jogellenes célja az egész piacra kiterjed, akkor valamennyi, e piacon teljesített eladást is alapul kell venni a bírság összegének kiszámításakor.(120)

220. A jelen ügyben a vitatott megállapodások célja, amint azt a Bizottság a vitatott határozat (1325) preambulumbekezdésében megállapította és a jelen ügyben tartott tárgyalás során felidézte, éppen a Lundbeck citaloprameladásainak védelme volt az egyes vitatott megállapodások által érintett földrajzi területen.

221. Amint ugyanis azt fent megállapítottam, e megállapodások révén a Lundbeck kiküszöbölte a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépésének kockázatát valamennyi érintett piacon, kifizetések révén arra ösztönözve őket, hogy a kikötött időszakok során hagyjanak fel a termékeikkel e piacokra való belépés előkészítését és megvalósítását célzó erőfeszítéseikkel.(121) Ennélfogva a Lundbeck a vitatott megállapodások révén kiküszöbölte a generikusgyógyszer‑gyártók által a citalopram vonatkozásában jelentett potenciális versenyt.(122)

222. Márpedig, amint azt a Törvényszék megalapozottan állapította meg a megtámadott ítéletben, az, hogy egy generikusgyógyszer‑gyártó még nem rendelkezik forgalombahozatali engedéllyel termékére egy adott államban, nem zárja ki a potenciális verseny fennállását e gyártó és egy, a szóban forgó földrajzi területen már aktív originálisgyógyszer‑gyártó között. Ezenkívül a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügyben a generikusgyógyszer‑gyártók nemcsak hosszú ideje komolyan előkészítették piacra lépésüket, hanem emellett már vagy rendelkeztek forgalombahozatali engedéllyel, vagy megtették az annak rövid vagy középtávú megszerzését célzó lépéseket. Ennélfogva valamennyi generikus vállalkozásnak valós és konkrét lehetőségei voltak a forgalombahozatali engedély megszerzésére és ily módon a citalopram piacára való belépésre az EGT több országában, kellően rövid idő alatt ahhoz, hogy versenynyomást gyakoroljanak a Lundbeckre.(123)

223. Ehhez hasonlóan az, hogy a citaloprammolekulát vagy annak eredeti gyártási eljárásait oltalmazó szabadalom még hatályban volt Ausztriában a szóban forgó megállapodások időtartamának egy része alatt,(124) nem gátolta meg a potenciális verseny ezen időszakban való fennállását e tagállamban. Már jóval azt megelőzően fennállhat ugyanis potenciális verseny, hogy lejárna a valamely originális gyógyszer hatóanyagát oltalmazó szabadalom, mivel a generikusgyógyszer‑gyártók készen akarnak állni arra, hogy e lejárat időpontjában belépjenek a piacra.(125) Ez még inkább igaz a jelen ügyhöz hasonló esetben, amelyben a megállapodásokat viszonylag kevés idővel a citalopramot Ausztriában oltalmazó szabadalom lejártát megelőzően kötötték, és amelyben egyes generikusgyógyszer‑gyártók ebben az időpontban már tervezték a forgalombahozatali engedélyek megszerzését ebben az országban. Az Alpharma egyébként e forgalombahozatali engedélyt a Lundbeckkel kötött megállapodásának hatálya alatt szerezte meg. Ennélfogva a generikusgyógyszer‑gyártóknak valós és konkrét lehetőségei voltak az e tagállam piacára való belépésre, kellően rövid idő alatt ahhoz, hogy versenynyomást gyakoroljanak a Lundbeckre, még abban az időszakban is, amikor a citaloprammolekulát vagy annak eredeti gyártási eljárásait oltalmazó szabadalom még hatályban volt Ausztriában, amikor a vitatott megállapodásokat megkötötték.(126)

224. Következésképpen, mivel a Lundbeck e versenynyomást a vitatott megállapodások révén a megállapodások által érintett területeken és időszakok alatt elért valamennyi eladása tekintetében kiküszöbölte, valamennyi ilyen eladás a 2006. évi iránymutatás 6. és 13. pontja értelmében vett, „jogsértéssel összefüggő” eladásnak minősül.

225. Amint ugyanis az a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik,(127) ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni az eladásokat a vállalkozással szemben kiszabott bírság összegének kiszámítása céljából, nem döntő, hogy bizonyítsák, hogy valamennyi elszámolt kereskedelmi ügylet valóban a szóban forgó kartell eredménye. Éppen ellenkezőleg, elégséges, ha annak célja vagy hatása a verseny torzítása azon az érintett piacon, ahol ezen ügyletekre sor került. Ilyen esetben főszabály szerint az e piacon megvalósított összes eladást figyelembe kell venni a bírság összegének kiszámítása során.(128)

226. Ez attól a kérdéstől függetlenül igaz, hogy a tényleges versenyt vagy a jelen ügyhöz hasonlóan a potenciális versenyt küszöbölték ki egy adott piacon. Amint azt a Törvényszék megállapította, ha lehetne fizetni a versenytársaknak azért, hogy állítsák le vagy lassítsák a piacra lépésüket előkészítő folyamatot, soha nem állna fenn tényleges verseny, vagy csak jelentős késedelmek mellett.(129) Ennélfogva a Bizottság megalapozottan állította a jelen ügyben tartott tárgyaláson, hogy el kell utasítani azon álláspontot, miszerint a bírságokat csak azon időszak vonatkozásában lehet kiszabni, amely kapcsán a Bizottság bizonyítani tudja, hogy biztos, hogy a potenciális verseny tényleges versennyé tudott volna alakulni.

227. Ezen álláspont elfogadása ugyanis teljes mértékben ellentétes lenne az EUMSZ 101. cikk hatékony érvényesülésével, mivel annak következtében lehetővé tennék a vállalkozások számára a potenciális verseny büntetlen kiküszöbölését, azzal az indokkal, hogy nem bizonyított, hogy az e kiküszöbölés által érintett piacon elért eladásokra valóban kihatott a szóban forgó jogsértés, és hogy ebből következően azok figyelembe vehetők a bírság összegének kiszámítása során.

228. Ez még inkább igaz a jelen ügyben, mivel, amint azt szintén megalapozottan jegyezte meg a Bizottság a jelen ügyben tartott tárgyaláson, nem lehet tudni, hogy nem éppen maguk a vitatott megállapodások ösztönözték‑e arra a generikusgyógyszer‑gyártókat, hogy tartózkodjanak a termékeik forgalombahozatali engedélyének megszerzéséhez szükséges lépések gyorsabb megtételétől az e megállapodások által érintett államokban, vagy hogy nem a Lundbeck más lépései késleltették‑e az ilyen forgalombahozatali engedélyek kiadását.(130)

229. Végül a fellebbezők állításaival ellentétben a jelen ügyben a Lundbeck bírságösszegek kiszámítása céljából figyelembe vett eladásai értékének kiszámításakor alkalmazott módszerek nem összeegyeztethetetlenek az ítélkezési gyakorlatbeli előzményekkel, vagyis a Törvényszék E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ítéletével,(131) valamint Telefónica kontra Bizottság ítéletével sem.(132)

230. Ily módon a fellebbezők kifejtik először azt, hogy a Törvényszék nem indokolta meg kellőképpen az általa a megtámadott ítélet 816. pontjában tett megkülönböztetést a jelen ügy, valamint az E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ügy között, amelyben elismerte, hogy jogi vagy ténybeli akadályok gátolták a versenyt a vizsgált időszak egy része során.(133)

231. A Törvényszék a megtámadott ítélet említett 816. pontjában kifejtette, hogy az E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ügy körülményei nem összehasonlíthatóak a jelen ügy körülményeivel, mivel az E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ügyben a figyelembe vett időtartam egy része alatt a verseny lehetetlen lett volna még versenyellenes megállapodás hiányában is, mert a nemzeti szabályozás de facto monopolhelyzetet idézett elő. Ezzel szemben a Törvényszék szerint a jelen ügyben a fellebbezők nem bizonyították, hogy a vitatott megállapodások hiányában a közöttük és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti – akár potenciális – verseny lehetetlen vagy nem létező lett volna.

232. A fellebbezők szerint e megállapítások nem cáfolják azt az érvet, amely szerint a generikusgyógyszer‑gyártók az E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ügyben szereplő gazdasági szereplőkhöz hasonlóan de facto akadályoztatva voltak abban, hogy versenyezzenek a Lundbeckkel azon államok piacán, amelyekben nem rendelkeztek forgalombahozatali engedéllyel. Előadják, hogy e tekintetben nem lehet helyt adni annak az érvnek, amely szerint a forgalombahozatali engedély megszerzésének előkészítése már a potenciális verseny fennállásának körébe tartozik, mivel az E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ügyben a piacra lépés előkészítésének lehetőségét szintén nem tekintették a potenciális verseny azon időszakban való fennállását alátámasztó körülménynek, amelynek során a monopólium fennállása még megakadályozta az érintett gazdasági szereplőket abban, hogy az érintett piacra lépjenek.(134)

233. Márpedig, amint azt lényegében a Bizottság kiemeli, az a helyzet, amelyben egy jogszabály vagy valamely ténybeli körülmény gátol bármiféle versenyt (még a potenciális versenyt is) egy piacon, nem hasonlítható össze azzal a helyzettel, amelyben a piac nyitott a verseny előtt, még ha az e piacra belépni kívánó gazdasági szereplőknek meg is kell felelniük bizonyos feltételeknek, így például a forgalombahozatali engedély megszerzésének termékeik vonatkozásában.

234. Másként fogalmazva, a jelen ügyben semmilyen jogszabály vagy ténybeli körülmény nem gátolta meg a generikusgyógyszer‑gyártókat a forgalombahozatali engedély megszerzését célzó lépések megtételében és az érintett piacokra való belépésben azok megszerzését követően, míg az E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ügyben a gazdasági szereplők szándékuktól és lépéseiktől függetlenül jogilag vagy ténybelileg akadályoztatva voltak a szóban forgó piacokra való belépésben mindaddig, amíg fennálltak az e piacokra való belépés jogi vagy ténybeli akadályai. A Törvényszék tehát a jogilag megkövetelt módon kifejtette és megalapozottan tekintette úgy, hogy a jelen ügyben a forgalombahozatali engedély hiánya egyáltalán nem felelt meg a piacra lépés olyan akadályának, amely kizár bármiféle – akár potenciális – versenyt, mint az E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ügyben szereplő akadályok. Ugyanez érvényes az ausztriai helyzetet illetően is, ahol az eredeti, már lejáratához közeledő szabadalom fennállása a fent egyértelművé tett okokból nem gátolta meg a potenciális verseny fennállását a felek között.(135)

235. Másodszor, a jelen ügy körülményei nem hasonlíthatók a fellebbezők által szintén hivatkozott Telefónica kontra Bizottság ügy körülményeihez sem. Ez utóbbi ügyben ugyanis a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem bizonyított, hogy a bírság összegének kiszámítása céljából figyelembe vett valamennyi eladás olyan tevékenységek körébe tartozott, amelyek tekintetében a megállapodás felei potenciális versenytársak voltak, így e kérdést ismét meg kellett vizsgálnia a Bizottságnak.(136) Ezzel szemben a jelen ügyben a fellebbezők nem kérdőjelezték meg a Törvényszék azt rögzítő megállapításait, hogy a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók potenciális versenytársak voltak a vitatott megállapodások hatálya alá tartozó valamennyi piacon.(137)

236. Ami harmadszor a fellebbezők azon érvét illeti, amely szerint a jogsértés hatásai még cél általi jogsértés esetén is relevánsak lehetnek a bírságok összegének kiszámításánál,(138) elegendő azt megállapítani, hogy a 2006. évi iránymutatás 22. pontja alapján a Bizottság nem a jogsértés hatásait veszi figyelembe, hanem azt, hogy a jogsértés megvalósult‑e, vagy sem, valamint hogy a jelen ügyben a fellebbezők nem vitatják a Törvényszék azon megállapításait, amelyek szerint a vitatott megállapodásokat végrehajtották.(139)

237. Ezenkívül mindenesetre semmiképpen nem bizonyított, hogy a jelen ügyben a vitatott megállapodások nem gyakoroltak hatásokat azon időszakok során, amelyek alatt a generikusgyógyszer‑gyártók még nem rendelkeztek forgalombahozatali engedéllyel termékeik vonatkozásában. Márpedig ez legalábbis kétséges, mivel bizonyított, hogy e megállapodások célja éppen az volt, hogy a kikötött időszakok során kiküszöböljék a potenciális versenyt a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók között, arra ösztönözve az utóbbiakat, hogy hagyjanak fel a piacra lépésük előkészítését, és így a forgalombahozatali engedély megszerzését célzó erőfeszítéseikkel.(140)

238. Ebből következik, hogy a hatodik jogalap első részét el kell utasítani.

b)      A bírságok összegének kiszámítása során alkalmazott súlyossági szorzóról

239. A 2006. évi iránymutatás 19. és azt követő pontjainak megfelelően a bírság alapösszege az eladások értékéhez a jogsértés súlyosságának függvényében meghatározott mértékben aránylik, és a súlyosságot valamennyi releváns körülmény figyelembevételével esetenként állapítják meg.

240. A megtámadott ítélet 72. pontjából, valamint a vitatott határozat ott hivatkozott preambulumbekezdéseiből(141) kitűnik, hogy a jelen ügyben a Bizottság „súlyosnak” minősítette a jogsértéseket, mivel azok a piacról való kizárással jártak, az érintett termékek piacán a Lundbeck magas piaci részesedéssel rendelkezett, a vitatott megállapodások igen széles földrajzi hatókörrel rendelkeztek, továbbá valamennyi ilyen megállapodást végrehajtották. Végül a Bizottság az eladások értékének a bírságok összegének kiszámítása céljából figyelembe veendő arányát 11%‑ban határozta meg azon jogsértések, vagyis a Merckkel, az Alpharmával és a Ranbaxyval kötött megállapodások vonatkozásában, amelyek földrajzi hatóköre az EGT egésze volt, valamint 10%‑ban az Arrow‑val kötött, kizárólag az Egyesült Királyságot és Dániát lefedő megállapodások által jelentett jogsértés vonatkozásában.(142)

241. Hatodik jogalapjuk második részében a fellebbezők előadják, hogy a Bizottság által ily módon megállapított súlyossági szorzók jóváhagyásával a Törvényszék tévedéseket követett el.

242. Mielőtt kitérnénk erre az érvelésre, emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag a Törvényszék jogosult felülvizsgálni azt, hogy a Bizottság adott ügyben hogyan értékelte a jogsértő magatartások súlyosságát. A fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya egyrészt az, hogy a Törvényszék jogilag mennyire megalapozottan vette figyelembe a meghatározott magatartás súlyosságának az EUMSZ 101. cikk és az 1/2003 rendelet 23. cikke keretében történő értékelésének összes alapvető tényezőjét, másrészt annak vizsgálata, hogy a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon megválaszolta‑e a bírság törlése vagy összegének csökkentése iránti kérelem alátámasztása érdekében előadott összes érvet.(143)

243. Ezenkívül a Bíróságnak nem feladata, amikor a fellebbezés keretében jogkérdésekről határoz, hogy méltányossági okból saját értékelésével helyettesítse a Törvényszék értékelését, amely korlátlan felülvizsgálati jogkörében dönt a vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságok összegéről. Így csak akkor lehetne megállapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a szankció mértéke nem csupán nem megfelelő, hanem oly mértékben eltúlzott, hogy már aránytalan.(144)

244. Márpedig a jelen ügyben egyrészt a megtámadott ítélet 796–811. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék helyesen figyelembe vett minden, a szóban forgó jogsértések súlyosságának értékelése céljából alapvető tényezőt, vagyis a cél általi versenykorlátozások jellegét, a széles földrajzi hatókört, e jogsértések megvalósulását, valamint a Lundbeck jelentős piaci részesedését, továbbá hogy elégséges választ adott a fellebbezők által hivatkozott ellenérvekre, amit az utóbbiak egyébként nem is vitatnak.

245. Másrészt, tekintettel az ily módon figyelembe vett körülményekre, a jelen ügyben a Bizottság által megállapított és a Törvényszék által jóváhagyott súlyossági szorzók egyáltalán nem tűnnek aránytalannak, már csak azért sem, mert a Törvényszék megalapozottan állapította meg a megtámadott ítélet 806. pontjában, hogy e súlyossági szorzók inkább a 2006. évi iránymutatás 21. pontjában előírt sáv alsó részébe esnek.

246. A fellebbezők által a jelen fellebbezésben előadott érvek nem alkalmasak e megfontolások megkérdőjelezésére.

247. Ily módon a fellebbezők egyrészt előadják, hogy a Bizottság által megállapított súlyossági szorzók helybenhagyásával a Törvényszék elmulasztotta megfelelően figyelembe venni a szóban forgó jogsértések földrajzi kiterjedését, mivel az korlátozott volt amiatt, hogy az EGT‑tagállamok piacainak egy része valójában zárva volt a generikusgyógyszer‑gyártók előtt a vitatott megállapodások időtartama alatt. Márpedig a jelen jogalap első részének vizsgálatából kitűnik, hogy ez az érvelés téves előfeltevéseken alapul.(145)

248. Másrészt a fellebbezők előadják, hogy érzékelhetően alacsonyabb súlyossági szorzót kellett volna megállapítani, mivel a szóban forgó jogsértések nem feleltek meg a „kartellek” meghatározásának. Márpedig a fenti megfontolásokból kitűnik, hogy e jogsértések olyan megállapodásokból álltak, amelyek célját a versenytársak részére annak érdekében teljesített kifizetések képezték, hogy azok a piacon kívül maradjanak, valamint hogy a Lundbecknek tudatában kellett lennie az ilyen lépés versenyellenes jellegének.(146) Ennélfogva attól függetlenül, hogy mit értenek a fellebbezők a „kartell meghatározása” alatt, nem érthető, hogy miért kellett volna alacsonyabb súlyossági szorzót megállapítani az ilyen típusú magatartás vonatkozásában.

249. E megfontolásokból az következik, hogy a hatodik jogalap második részét el kell utasítani, ahogy ebből következően e jogalap egészét is.

C.      Következtetés

250. Mivel a fellebbezők által hivatkozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

V.      Költségek

251. Eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezés elutasítása esetén a Bíróság határoz a költségekről.

252. Mindenekelőtt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, amelyet az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte, több pervesztes fél esetén pedig a Bíróság határoz a költségek megosztásáról. Mivel a fellebbezők pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket saját költségeik, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére. Tekintettel arra, hogy a fellebbezést együtt nyújtották be, e költségeket egyetemleges kötelezettként viselik.

253. Ezt követően, a Bíróság az eljárási szabályzata 184. cikkének (4) bekezdése értelmében dönthet úgy, hogy az elsőfokú eljárásba beavatkozó azon fél, aki részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában, maga viseli saját költségeit. Mivel az EFPIA a jelen fellebbezési eljárás írásbeli és szóbeli szakaszában is részt vett, kötelezni kell saját költségeinek viselésére.

254. Végül, az eljárási szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének és 184. cikke (1) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezéseiből az következik, hogy a jogvitába beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva úgy kell határozni, hogy az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

VI.    Végkövetkeztetés

255. Ezen okokból azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

1.      A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2.      A H. Lundbeck A/S és a Lundbeck Ltd egyetemlegesen viselik saját költségeiket, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3.      A European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      Lásd ebben az értelemben: az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6‑i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 311., 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.; helyesbítések: HL 2006. L 235., 24. o.; HL 2014. L 239., 81. o.; HL 2019. L 317., 115. o.) (9) és (10) preambulumbekezdése; 1998. december 3‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑368/96, EU:C:1998:583, 4. pont); 2003. október 16‑i AstraZeneca ítélet (C‑223/01, EU:C:2003:546, 42. és 52. pont); lásd még: a Törvényszék 2015. szeptember 15‑i Novartis Europharm kontra Bizottság ítélete (T‑472/12, EU:T:2015:637, 62. és 63. pont); a Warner‑Lambert Company ügyre vonatkozó indítványom (C‑423/17, EU:C:2018:822, 1. és azt követő pontok).

3      1974. október 31‑i Centrafarm és de Peijper ítélet (15/74, EU:C:1974:114, 9. pont); 1992. február 18‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑235/89, EU:C:1992:73, 17. pont); 1992. október 27‑i Generics és Harris Pharmaceuticals ítélet (C‑191/90, EU:C:1992:407, 23. pont); 1996. december 5‑i Merck és Beecham ítélet (C‑267/95 és C‑268/95, EU:C:1996:468, 30. és 31. pont).

4      1986. február 25‑i Windsurfing International kontra Bizottság ítélet (193/83, EU:C:1986:75, 89. és 92. pont).

5      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 52. és 81. pont); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 67–75. pont).

6      Lásd az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT/39226 – Lundbeck ügy) 2013. június 19‑én hozott C(2013) 3803 final bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) (5) és (81) preambulumbekezdését.

7      A Törvényszék 2016. szeptember 8‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélete (T‑472/13, EU:T:2016:449) (a továbbiakban: megtámadott ítélet). A megtámadott ítéleten kívül a vitatott határozat alapján hozta meg a Törvényszék 2016. szeptember 8‑án az alábbi, jelenleg szintén fellebbezés alatt álló ítéleteket: Sun Pharmaceutical Industries és Ranbaxy (UK) kontra Bizottság ítélet (T‑460/13, nem tették közzé, EU:T:2016:453; C‑586/16. P. sz. ügy, folyamatban); Arrow Group és Arrow Generics kontra Bizottság ítélet (T‑467/13, nem tették közzé, EU:T:2016:450; C‑601/16. P. sz. ügy, folyamatban); Generics (UK) kontra Bizottság ítélet (T‑469/13, nem tették közzé, EU:T:2016:454; C‑588/16. P. sz. ügy, folyamatban); Merck kontra Bizottság ítélet (T‑470/13, nem tették közzé, EU:T:2016:452; C‑614/16. P. sz. ügy, folyamatban); Xellia Pharmaceuticals és Alpharma kontra Bizottság ítélet (T‑471/13, nem tették közzé, EU:T:2016:460; C‑611/16. P. sz. ügy, folyamatban).

8      C‑307/18, EU:C:2020:52.

9      Lásd: az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39612 – „perindopril [Servier]” ügy) 2014. július 9‑én hozott C(2014) 4955 final bizottsági határozat; e határozat alapján hozta meg a Törvényszék 2018. december 12‑én az alábbi, jelenleg fellebbezés alatt álló ítéleteket: Biogaran kontra Bizottság ítélet (T‑677/14, EU:T:2018:910; C‑207/19. P. sz. ügy, folyamatban); Teva UK és társai kontra Bizottság ítélet (T‑679/14, nem tették közzé, EU:T:2018:919; C‑198/19 P. sz. ügy, folyamatban); Lupin kontra Bizottság ítélet (T‑680/14, nem tették közzé, EU:T:2018:908; C‑144/19. P. sz. ügy, folyamatban); Mylan Laboratories és Mylan kontra Bizottság ítélet (T‑682/14, nem tették közzé, EU:T:2018:907; C‑197/19. P. sz. ügy, folyamatban); Krka kontra Bizottság ítélet (T‑684/14, nem tették közzé, EU:T:2018:918; C‑151/19. P. sz. ügy, folyamatban); Servier és társai kontra Bizottság ítélet (T‑691/14, EU:T:2018:922; C‑176/19. P és C‑201/19. P. sz. ügyek, folyamatban); Niche Generics kontra Bizottság ítélet (T‑701/14, nem tették közzé, EU:T:2018:921; C‑164/19. P. sz. ügy, folyamatban); Unichem Laboratories kontra Bizottság ítélet (T‑705/14, nem tették közzé, EU:T:2018:915; C‑166/19. P. sz. ügy, folyamatban).

10      A megtámadott ítélet 1. pontja.

11      Ezeket az azóta a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványáról szóló, 2009. május 6‑i 469/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 152., 1. o.) által felváltott, a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről szóló, 1992. június 18‑i 1768/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 182., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 200. o.) írta elő.

12      A megtámadott ítélet 15–17. pontja.

13      A megtámadott ítélet 18–21. pontja: az EPO a vitatott szabadalmakat 2001‑ben (amid) és 2003‑ban (jód) adta meg, illetve azokat több tagállam és az EPO 2002‑ben adta meg (kristályosítás). Végül a citalopram filmes desztilláció révén történő gyártására vonatkozó szabadalmat az Egyesült Királyságban 2001‑ben adták meg, majd 2004‑ben vonták vissza, illetve Dániában 2002‑ben került sor hasonló szabadalom megadására.

14      A megtámadott ítélet 22. pontja.

15      A megtámadott ítélet 3., 4. és és 25–29. pontja.

16      A megtámadott ítélet 30. és 31. pontja.

17      A megtámadott ítélet 5–8. és 33–36. pontja.

18      A megtámadott ítélet 37–39. pontja.

19      A megtámadott ítélet 9–11. és 40–45. pontja.

20      A megtámadott ítélet 12–14. és 46–48. pontja.

21      A megtámadott ítélet 71. és 75. pontja.

22      Lásd a jelen indítvány fenti 7. lábjegyzetét.

23      C‑591/16 P, nem tették közzé, EU:C:2016:967.

24      C‑591/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:532.

25      Lásd a jelen indítvány fenti 7. lábjegyzetét.

26      C‑307/18, EU:C:2020:52.

27      Lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 30–32. pont); a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28      Lásd a megtámadott ítélet 127. pontját, valamint a szabadalmak megadásának és a vitatott megállapodások megkötésének időpontjait illetően a jelen indítvány 9. és 11–17. pontját.

29      Lásd a megtámadott ítélet 120–122., 128. és 130. és 132. pontját.

30      2016. január 20‑i Toshiba Corporation kontra Bizottság ítélet (C‑373/14 P, EU:C:2016:26, 31., 32. és 34. pont); 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 45. pont); lásd még: a Törvényszék 2016. június 28‑i Portugal Telecom kontra Bizottság ítélete (T‑208/13, EU:T:2016:368, 181. pont) és Telefónica kontra Bizottság ítélete (T‑216/13, EU:T:2016:369, 221. pont).

31      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 36. és 37. pont); lásd még ebben az értelemben: 1991. február 28‑i Delimitis ítélet (C‑234/89, EU:C:1991:91, 21. pont); valamely vállalkozás Bizottság általi, potenciális versenytársnak minősítésének feltételeit illetően lásd: a Törvényszék 1998. szeptember 15‑i European Night Services és társai kontra Bizottság ítélete (T‑374/94, T‑375/94, T‑384/94 és T‑388/94, EU:T:1998:198, 137. pont); 2011. április 14‑i Visa Europe és Visa International Service kontra Bizottság ítélete (T‑461/07, EU:T:2011:181, 68., 166. és 167. pont); 2012. június 29‑i E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ítélete (T‑360/09, EU:T:2012:332, 85. és 86. pont); lásd még az EUMSZ 101. cikknek a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló bizottsági iránymutatás (HL 2011. C 11., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. C 33., 20. o.) 10. pontját.

32      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 34. és 46. pont).

33      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 48. pont).

34      A Törvényszék 2010. július 1‑jei AstraZeneca kontra Bizottság ítélete (T‑321/05, EU:T:2010:266, 362. pont).

35      Lásd a megtámadott ítélet 121. pontját; lásd még: a Törvényszék 2018. december 12‑i Servier és társai kontra Bizottság ítélete (T‑691/14, EU:T:2018:922, 359. pont).

36      Lásd e tekintetben már: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 67. pont).

37      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 52. és 81. pont); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 73. és 74. pont).

38      Lásd a megtámadott ítélet 117., 119., 390. és 487. pontját.

39      1974. október 31‑i Centrafarm és de Peijper ítélet (15/74, EU:C:1974:114, 9. pont); 1992. február 18‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑235/89, EU:C:1992:73, 17. pont); 1992. október 27‑i Generics és Harris Pharmaceuticals ítélet (C‑191/90, EU:C:1992:407, 23. pont); 1996. december 5‑i Merck és Beecham ítélet (C‑267/95 és C‑268/95, EU:C:1996:468, 30. és 31. pont).

40      1986. február 25‑i Windsurfing International kontra Bizottság ítélet (193/83, EU:C:1986:75, 89. és 92. pont).

41      Lásd e tekintetben: a Warner‑Lambert Company ügyre vonatkozó indítványom (C‑423/17, EU:C:2018:822, 57. pont).

42      Lásd a megtámadott ítélet 124–129. pontját.

43      Lásd e tekintetben már: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 40–42. és 72. pont).

44      Lásd e tekintetben már: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 125. pont).

45      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 50. pont); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 83. pont).

46      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 51. pont); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 84. és 85. pont).

47      Lásd: a Törvényszék fellebbezők által hivatkozott 1998. szeptember 15‑i European Night Services és társai kontra Bizottság ítélete (T‑374/94, T‑375/94, T‑384/94 és T‑388/94, EU:T:1998:198, 139. pont); a Törvényszék 2012. június 29‑i E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ítélete (T‑360/09, EU:T:2012:332, 89. pont).

48      Lásd a megtámadott ítélet 120–132. pontjával együttesen értelmezett 162. pontját.

49      HL 2014. C 89., 3. o.

50      Lásd: 2010. szeptember 29‑i EREF kontra Bizottság végzés (C‑74/10 P és C‑75/10 P, nem tették közzé, EU:C:2010:557, 41. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 44. pont); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 88. pont).

52      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 54. és azt követő pontok); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 86. és 87. pont).

53      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 42., 56. és 57. pont); lásd még: a Törvényszék 2011. április 14‑i Visa Europe és Visa International Service kontra Bizottság ítélete (T‑461/07, EU:T:2011:181, 169. pont); 2018. december 12‑i Servier és társai kontra Bizottság ítélete (T‑691/14, EU:T:2018:922, 342. és azt követő pontok); valamint a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 60., 86., 87. és 94. pont).

54      Lásd ebben az értelemben: 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet (C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 72. pont).

55      2007. január 25‑i Dalmine kontra Bizottság ítélet (C‑407/04 P, EU:C:2007:53, 49. és 63. pont); 2017. április 27‑i FSL és társai kontra Bizottság ítélet (C‑469/15 P, EU:C:2017:308, 38. pont); lásd még: az FSL és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑469/15 P, EU:C:2016:884, 30. és azt követő pontok).

56      2019. június 12‑i OY kontra Bizottság végzés (C‑816/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:486, 4[6]. pont); a Törvényszék 2000. március 15‑i Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ítélete (T‑25/95, T‑26/95, T‑30/95–T‑32/95, T‑34/95–T‑39/95, T‑42/95–T‑46/95, T‑48/95, T‑50/95–T‑65/95, T‑68/95–T‑71/95, T‑87/95, T‑88/95, T‑103/95 és T‑104/95, EU:T:2000:77, 1053. pont); 2015. június 16‑i FSL és társai kontra Bizottság ítélete (T‑655/11, EU:T:2015:383, 183. pont); 2018. március 14‑i Kim és társai kontra Tanács és Bizottság ítélete (T‑533/15 és T‑264/16, EU:T:2018:138, 224. pont).

57      Lásd többek között a megtámadott ítélet 122. és 126. pontját, valamint a vitatott határozat (149) és (157) preambulumbekezdését, továbbá 292. és 322. lábjegyzetét.

58      Lásd ebben az értelemben: a Törvényszék 2006. szeptember 27‑i Archer Daniels Midland kontra Bizottság ítélete (T‑59/02, EU:T:2006:272, 277. pont); 2008. július 8‑i Lafarge kontra Bizottság ítélete (T‑54/03, nem tették közzé, EU:T:2008:255, 379. pont); 2014. július 11‑i Esso és társai kontra Bizottság ítélete (T‑540/08, EU:T:2014:630, 75. pont), 2015. június 16‑i FSL és társai kontra Bizottság ítélete (T‑655/11, EU:T:2015:383, 208. pont).

59      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 53. pont); lásd még e kérdést illetően: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 89–93. pont).

60      Lásd a jelen indítvány fenti 44–64., és különösen 55–58. pontját.

61      Lásd a jelen indítvány fenti 86–93. pontját.

62      Lásd különösen a megtámadott ítélet 171. pontját.

63      Lásd a megtámadott ítélet 313. és 314. pontját.

64      Lásd a jelen indítvány fenti 2. lábjegyzetét.

65      Lásd a megtámadott ítélet 179. pontját, valamint konkrétan a Merck (GUK)‑ot illetően a megtámadott ítélet 172., 230. és 231. pontját; az Arrow‑t illetően a megtámadott ítélet 173., 174., 246., 249. és 269. pontját; az Alpharmát illetően a megtámadott ítélet 175., 176. és 290. pontját, valamint a Ranbaxyt illetően a megtámadott ítélet 177., 178. és 312–326. pontját.

66      2020. január 30‑i ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52).

67      Lásd a jelen indítvány fenti 33. pontját.

68      2020. január 30‑i ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52).

69      Lásd különösen a megtámadott ítélet 335. pontját.

70      Lásd többek között a megtámadott ítélet 352., 358–360., 363., 369., 401., 412., 414., 425., 428., 431. és 490. pontját.

71      Lásd a megtámadott ítélet 478–500., illetve különösen 491. és 495. pontját.

72      2020. január 30‑i ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52).

73      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 78., 81., 83–89., 92., 93., 97., 100. és 102. pont); lásd még e kérdéseket illetően: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 108–120. és 130–140. pont).

74      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 85–95. pont).

75      Lásd többek között a megtámadott ítélet 361., 363., 414., 430. és 431. pontját.

76      2013. február 7‑i Slovenská sporiteľňa ítélet (C‑68/12, EU:C:2013:71, 20. pont); 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 88. pont).

77      Lásd ebben az értelemben a megtámadott ítélet 387. pontját; lásd még: a Törvényszék 2005. július 27‑i Brasserie nationale és társai kontra Bizottság ítélete (T‑49/02–T‑51/02, EU:T:2005:298, 81. pont).

78      2020. január 30‑i ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52).

79      Lásd a jelen indítvány fenti 33. pontját.

80      Lásd a jelen indítvány fenti 66–113. pontját (a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny fennállására vonatkozó negyedik fellebbezési jogalap vizsgálata).

81      2020. január 30‑i ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 100. pont).

82      Lásd e tekintetben: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 121–129. pont).

83      Lásd többek között a megtámadott ítélet 363., 369., 390., 401., 429. és 474. pontját.

84      2020. január 30‑i ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52).

85      Lásd a jelen indítvány fenti 33. pontját.

86      Noha a kérdést előterjesztő bíróság a Generics (UK) és társai ügyben abból az elvből indult ki, hogy az említett ügyben szereplő megállapodások megtiltották az érintett generikusgyógyszer‑gyártók részére, hogy a továbbiakban vitassák a szóban forgó szabadalmat a kikötött időtartam alatt, nem bizonyos, hogy e megállapodások e szabadalom meg nem támadására vonatkozó kifejezett kikötéseket tartalmaztak (lásd: a Bíróság említett 2020. január 30‑i ítélete, C‑307/18, EU:C:2020:52, 13., 14. és 21. pont).

87      Lásd a megtámadott ítélet 23–48. pontját.

88      E kérdést illetően lásd többek között a jelen indítvány fenti 49–58. és 140. pontját.

89      Lásd e tekintetben kifejezetten a Lundbeck és a Merck (GUK) által az Egyesült Királyságra vonatkozóan kötött megállapodás kapcsán a megtámadott ítélet 574–576. pontját.

90      Lásd a megtámadott ítélet 427., 486–488., 498., 769. és 770. pontját.

91      1988. szeptember 27‑i Bayer és Maschinenfabrik Hennecke ítélet (65/86, EU:C:1988:448, 14–16. pont); 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 80. pont); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 133. pont).

92      1966. július 13‑i Consten és Grundig kontra Bizottság ítélet (56/64 és 58/64, EU:C:1966:41, 500. o.); 1971. február 18‑i Sirena ítélet (40/70, EU:C:1971:18, 9. pont); 1982. június 8‑i Nungesser és Eisele kontra Bizottság ítélet (258/78, EU:C:1982:211, 28. pont); 1986. február 25‑i Windsurfing International kontra Bizottság ítélet (193/83, EU:C:1986:75, 46. pont); 1988. szeptember 27‑i Bayer és Maschinenfabrik Hennecke ítélet (65/86, EU:C:1988:448, 16. pont); 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 49., 79., 81. és 82. pont); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 108–112. pont).

93      Ezen ítéletek elemzése vonatkozásában lásd: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28) 84. lábjegyzete. A fellebbezők által szintén hivatkozott, az említett lábjegyzetben nem taglalt 1982. június 8‑i Nungesser és Eisele kontra Bizottság ítélet (258/78, EU:C:1982:211, 56–58. pont) nem eredményez más következtetést, mivel az annak kijelentésére szorítkozik, hogy a növényfajta‑oltalmi jogok területén a kizárólagos használati engedély megadása konkrét esetben összeegyeztethető lehet a jelenlegi EUMSZ 101. cikkel.

94      Lásd a megtámadott ítélet 354., 360., 383., 384., 412., 475., 497., 718. és 835. pontját.

95      Lásd: 2014. szeptember 11‑i CB kontra Bizottság ítélet (C‑67/13 P, EU:T:2014:2204, 53. és 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); lásd még: a T‑Mobile Netherlands és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑8/08, EU:C:2009:110, 38. és azt követő pontok, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 158. pont); Wahl főtanácsnok CB kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑67/13 P, EU:C:2014:1958, 40. és azt követő pontok, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); Bobek főtanácsnok Budapest Bank és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑228/18, EU:C:2019:678, 46. pont).

96      Lásd: 2020. március 12‑i EMB Consulting és társai kontra EKB végzés (C‑571/19 P, nem tették közzé, EU:T:2020:208, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

97      E vizsgálat keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 569. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a Merck (GUK) és a Lundbeck által az Egyesült Királyságra vonatkozóan kötött megállapodásban foglalt korlátozások (a jelen indítvány 12. pontja, valamint a megtámadott ítélet 25–29. pontja) túlléptek az utóbbi szabadalmainak hatályán. A Törvényszék azonban a megtámadott ítélet 570–577. pontjában úgy ítélte meg, hogy e megállapítás nem hathat ki a vitatott határozat jogszerűségére, mivel egyrészt a szóban forgó megállapodás mindenféleképpen versenyellenes, másrészt pedig a Merck (GUK)‑nak az említett megállapodásnak az összefüggéseiben értelmezett rendelkezései folytán immár semmilyen indíttatása nem volt arra, hogy gyógyszerhatóanyag formájában citalopramot szerezzen be harmadik személyektől, vagy hogy a Lundbeck végtermékétől eltérő végtermékek formájában citalopramot adjon el, noha e megállapodás értelmében ezt elvileg meg is tehette volna.

98      Lásd a megtámadott ítélet 354., 515., 801. és 840. pontját.

99      Lásd a jelen indítvány fenti 69. pontját, valamint azt ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, illetve a vitatott megállapodások rendelkezéseinek értelmezését illetően: 2015. október 29‑i Bizottság kontra ANKO ítélet (C‑78/14 P, EU:C:2015:732, 23. pont).

100      Lásd a jelen indítvány fenti 132–143. és 150–157. pontját.

101      A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

102      Lásd: 2013. június 18‑i Schenker & Co. és társai ítélet (C‑681/11, EU:C:2013:404, 37. és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

103      Lásd többek között a jelen indítvány fenti 133. és 152. pontját.

104      Lásd többek között a megtámadott ítélet 368. pontját („a vitatott megállapodások korabeli bizonyítékai azt támasztják alá, hogy a felperesek »nagy halom [USD‑t]« szándékoztak felhasználni a generikus gyógyszerek piacról való kizárása érdekében”), illetve 524., 528. és 839. pontját (azon megállapítás, amely szerint ténybeli elemek támasztják alá, hogy a Lundbeck részéről fennállt a generikus gyógyszerek piacra lépésének késleltetését célzó stratégia, amelynek a vitatott megállapodások is részét képezték).

105      2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 217–218. pont).

106      Lásd a jelen indítvány fenti 182. és 184. pontját.

107      Lásd a jelen indítvány fenti 133. pontját.

108      Lásd a jelen indítvány fenti 152. pontját.

109      Lásd a jelen indítvány fenti 156. és 157. pontját.

110      Lásd: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 219. pont), hivatkozva a megtámadott ítélet 767. pontjában is.

111      Lásd a jelen indítvány fenti 176. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

112      Lásd a jelen indítvány fenti 157. pontját.

113      A vitatott határozat (1316)–(1358) preambulumbekezdése.

114      HL 2006. C 210., 2. o.

115      Lásd a jelen indítvány fenti 19. pontját.

116      A vitatott megállapodások földrajzi alkalmazási területeit illetően lásd a jelen indítvány fenti 12–17. pontját.

117      Kiemelés tőlem.

118      Lásd: 2013. július 11‑i Team Relocations és társai kontra Bizottság ítélet (C‑444/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:464, 76. pont); 2014. november 12‑i Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 57. pont); 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet (C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 148. pont); 2015. április 23‑i LG Display és LG Display Taiwan kontra Bizottság ítélet (C‑227/14 P, EU:C:2015:258, 53. pont); 2016. szeptember 7‑i Pilkington Group és társai kontra Bizottság ítélet (C‑101/15 P, EU:C:2016:631, 19. pont); lásd még: a Pilkington Group és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑101/15 P, EU:C:2016:258, 26. és 31–33. pont).

119      Lásd ebben az értelemben: 2013. július 11‑i Team Relocations és társai kontra Bizottság ítélet (C‑444/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:464, 77. pont); 2014. november 12‑i Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 58. pont); 2015. július 9‑i InnoLux kontra Bizottság ítélet (C‑231/14 P, EU:C:2015:451, 62. pont); lásd még: a Pilkington Group és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑101/15 P, EU:C:2016:258, 34. pont).

120      Lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 7‑i Pilkington Group és társai kontra Bizottság ítélet (C‑101/15 P, EU:C:2016:631, 22. pont); a Pilkington Group és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑101/15 P, EU:C:2016:258, 35. pont).

121      Lásd a jelen indítvány fenti 133. pontját.

122      Lásd többek között a jelen indítvány fenti 140. és 141. pontját.

123      Lásd a jelen indítvány fenti 101–112. pontját.

124      A vitatott határozat (109) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy Ausztriában az eredeti szabadalom által biztosított oltalom nem terjedt ki a citaloprammolekulára, hanem csak az annak gyártását szolgáló eredeti eljárásokat fedte le, így a generikusgyógyszer‑gyártók főszabály szerint beléphettek volna a piacra a rendes adatvédelmi időszak lejártakor (lásd ez utóbbi tekintetben a jogi háttér kapcsán: 2017. június 28‑i Novartis Europharm kontra Bizottság ítélet, C‑629/15 P és C‑630/15 P, EU:C:2017:498, 2. és azt követő pontok), amennyiben másik, iparilag hasznosítható gyártási eljárást találtak. Ugyanakkor a vitatott határozat (111) és (827) preambulumbekezdésében, valamint 1124. lábjegyzetében a Bizottság a molekula ausztriai oltalmára hivatkozik, és általánosságban úgy tűnik, hogy a Bizottság abból az elvből indult ki, hogy az eredeti szabadalmi oltalom Ausztriában csak 2003‑ban járt le (lásd többek között a vitatott határozat 644. lábjegyzetét).

125      Lásd e tekintetben: a megtámadott ítélet 163. pontja; 2012. december 6‑i AstraZeneca kontra Bizottság ítélet (C‑457/10 P, EU:C:2012:770, 108. pont); 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 51. pont); lásd még: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 76. és 84. pont).

126      Ezen, annak meghatározására szolgáló kritériumot illetően, hogy a szabadalom létezése ellenére fennáll‑e potenciális verseny, lásd a jelen indítvány fenti 59. pontját. A forgalombahozatali engedély generikusgyógyszer‑gyártók által Ausztriában való megszerzését illetően lásd a megtámadott ítélet 176. és 227. pontját.

127      Lásd a jelen indítvány fenti 217–219. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

128      Lásd e tekintetben már: a Pilkington Group és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑101/15 P, EU:C:2016:258, 36. pont).

129      A megtámadott ítélet 171. pontja.

130      Lásd e tekintetben a vitatott határozat (171) preambulumbekezdését.

131      2012. június 29‑i ítélet (T‑360/09, EU:T:2012:332).

132      2016. június 28‑i ítélet (T‑216/13, EU:T:2016:369).

133      Lásd: 2012. június 29‑i E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ítélet (T‑360/09, EU:T:2012:332, 88. és azt követő pontok).

134      2012. június 29‑i E.ON Ruhrgas és E.ON kontra Bizottság ítélet (T‑360/09, EU:T:2012:332, 90–93. pont).

135      Lásd a jelen indítvány fenti 223. pontját.

136      Lásd: 2016. június 28‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet (T‑216/13, EU:T:2016:369, 290. és azt követő pontok).

137      Lásd a jelen indítvány fenti 37–113. pontját (a fellebbezők negyedik, a Lundbeck és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális verseny hiányára vonatkozó jogalapjának vizsgálata).

138      A fellebbezők e tekintetben a 2009. június 4‑i T‑Mobile Netherlands és társai ítélet (C‑8/08, EU:C:2009:343) 31. pontjára hivatkoznak.

139      Lásd a megtámadott ítélet 399. és 805. pontját.

140      Lásd a jelen indítvány fenti 133. pontját. Lásd továbbá e kérdést illetően: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 196–199. pont).

141      A vitatott határozat (1331) és (1332) preambulumbekezdése.

142      Lásd a jelen indítvány fenti 12–17. pontját.

143      1998. december 17‑i Baustahlgewebe kontra Bizottság ítélet (C‑185/95 P, EU:C:1998:608, 128. pont); 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 244. pont); 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet (C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 192. pont).

144      1998. december 17‑i Baustahlgewebe kontra Bizottság ítélet (C‑185/95 P, EU:C:1998:608, 129. pont); 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 245. pont); 2013. május 30‑i Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ítélet (C‑70/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:351, 57. pont); 2017. január 26‑i Villeroy & Boch Austria kontra Bizottság ítélet (C‑626/13 P, EU:C:2017:54, 86. pont).

145      Lásd többek között a jelen indítvány fenti 211., 212., 222., 223., 228., 233. és 234. pontját.

146      Lásd a jelen indítvány fenti 133., 181–190. és 196–202. pontját.