A Bíróság (nyolcadik tanács) 2020. április 22‑i végzése –
Yodel Delivery Network
(C‑692/19. sz. ügy)(1)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – 2003/88/EK irányelv – Munkaidő‑szervezés – A »munkavállaló« fogalma – Csomagküldő vállalkozás – Az alkalmazott futárok szolgáltatási megállapodás alapján történő minősítése – A futár azon lehetősége, hogy alvállalkozókat vegyen igénybe és hasonló szolgáltatásokat egyidejűleg harmadik személyeknek is nyújtson”
1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések– Az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen levezethető válasz – Az eljárási szabályzat 99. cikkének alkalmazása – (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 99. cikk)
(lásd: 21. pont)
2. Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv –A munkavállaló fogalma – Alvállalkozók vagy helyettesítők igénybevételének, a vélelmezett munkáltató által felkínált különféle feladatok elfogadásának vagy elutasításának, szolgáltatásai bármely harmadik személy számára történő nyújtásának és saját munkaideje meghatározásának lehetőségével rendelkező önálló vállalkozó – Kizártság – Feltételek – A nemzeti bíróság általi vizsgálat
(2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
(lásd: 27–32., 38–45. pont, valamint a rendelkező rész)
Rendelkező rész
A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal összeegyeztethetetlen, hogy azon személyt, akit vélelmezett munkáltatója olyan szolgáltatási megállapodás alapján alkalmaz, amely pontosítja e személy önálló vállalkozó voltát, ezen irányelv értelmében vett „munkavállalónak” minősítsenek, amennyiben rendelkezik azon lehetőséggel, hogy:
– alvállalkozókat vagy helyettesítőket vehet igénybe az általa vállalt szolgáltatás nyújtásához;
– elfogadhatja vagy elutasíthatja a vélelmezett munkáltató által felkínált különféle feladatokat vagy egyoldalúan meghatározhatja azok számát;
– szolgáltatásait bármely harmadik személy számára nyújthatja, ideértve a vélelmezett munkáltató közvetlen versenytársait és
– meghatározhatja a saját „munkaidejét” bizonyos intervallumon belül, továbbá idejét saját személyes kényelmi szempontjaihoz, nem pedig kizárólag a vélelmezett munkáltató érdekeihez igazíthatja,
ezért egyrészt e személy függetlensége nem tűnik fiktívnek, másrészt nem teszi lehetővé alárendeltségi viszony fennállásának megállapítását az említett személy és a vélelmezett munkáltató között. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata a minősítést a 2003/88 irányelvre tekintettel elvégezze, figyelembe véve az ugyanezen személlyel kapcsolatos releváns tényezőket, valamint az általa végzett gazdasági tevékenységet.